Az adásban két, látszólag távoli világ találkozik: Prága és Chongqing. A személyes élmények kapcsán arról esik szó, hogyan alakul át a globális világrend, és miért vált döntő kérdéssé a világnézet szerepe. A második világháború utáni gondolkodás sokáig azt sugallta, hogy a jólét elegendő, nincs szükség gyökerekre, hagyományra vagy jövőképre. Mára azonban kiderült: ez a modell nem működik. 

A világ visszatér a nemzeti identitáshoz, a szuverenitáshoz és a kulturális alapokhoz. Európa azért került válságba, mert elveszítette saját világnézetét és globális súlyát. Ezzel szemben Közép-Európa – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – egy új, harmadik utat kínál: egyszerre őrzi identitását és nyitott a világra. A kínai példa megmutatja, hogy a jövő a partnerségen, a kölcsönös tiszteleten és a szuverén nemzetek együttműködésén alapul.

Az epizód végkövetkeztetése, hogy az új világrenddel eljött Közép-Európa ideje – és ez nemcsak a térség, hanem az egész kontinens számára esély és mentsvár.

Helye van a politikában a morálnak vagy sem? Mi várható a politikában a technológia, a mesterséges intelligencia behatolásával? A hatalom az démonikus vagy csak a cél iránti alázat testesül meg benne? Helye van az indulatnak a politikában? Hogy lehet az igazság mögé többséget rendelni? Mi a jövő évi választás tétje?

Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban legújabb adásában Lánczi Andrással Széchenyi-díjas filozófussal.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Bővül Orbán Viktor uniós mozgástere. Az intézet vezető elemzője, Deák Dániel és az intézet kutatója, Petri Bernadett Orbán Viktor római útját, a cseh választás eredményét és a november 7-i Trump–Orbán találkozót értékelték kül- és belpolitikai szempontból egyaránt.

Mozgalmas időszakot élünk külpolitikai szempontból: Csehországban megnyerte a választást Orbán Viktor patrióta szövetségese, Andrej Babiš, aki hamarosan kormány alakít, az amerikai és az orosz elnök bejelentette, hogy a következő csúcstalálkozójuk Budapesten lesz, hétfőn Rómában találkozott a magyar kormányfő XIV. Leó pápával és Giorgia Meloni olasz kormányfővel, jövő pénteken pedig Washingtonban tárgyal Donald Trump amerikai elnökkel. Mindez igazolja a magyar kormány külpolitikai álláspontját: minden nagyhatalommal jóban kell lenni és mindent meg kell tenni a béke érdekében. És természetesen belpolitikai jelentősége is van, ugyanis hamisnak bizonyultak azok az ellenzéki állítások, miszerint a magyar külpolitika elhibázott és az ország elszigetelődéséhez vezet.

De mégis milyen hatása van ezeknek az eseményeknek a magyar kül- és belpolitikára? Mi várható Orbán Viktor washingtoni látogatásán? Mekkora mozgástere lesz a magyar kormányfőnek az EU-csúcson például Ukrajna ügyében? Tényleg elvehetik Magyarország vétójogát?

Egyebek mellett ezekre a kérdésekre válaszol Deák Dániel és Petri Bernadett a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Ez volt a Békemenet: „Egyetlen lélekről sem mondhatunk le”. Az intézet igazgatója, Békés Márton az október 23-i békemenetet, illetve Orbán Viktor miniszterelnök Kossuth téren elmondott beszédét elemzi.

Október 23. alkalmából lezajlott a tizenegyedik Békemenet, amely két szempontból volt sorsdöntő. Egyrészt újfent bizonyította, hogy a kormány támogatottsága szilárd, hogy ez a támogatottság országos méretű és az egész nemzetet reprezentálja. Másrészt ennek az erős felhatalmazásnak a birtokában utazhatott Orbán Viktor Brüsszelbe, hogy ott képviselje a béke álláspontját, amely mögött tömegek állnak. 

Kevesebb, mint fél év van hátra a választásokig. A nyár végén megszerzett előnyt a Fidesz szeptember-október folyamán mezőnyfölénnyé bővítette, melynek fontos része volt a Digitális Polgári Körök első országos találkozója, most pedig október 23-án mozgósított jól. Orbán Viktor tábora magabiztos és nyitott, a választás tétjét megfogalmazó kérdésre pedig egyértelmű a válasza: háború vagy béke, brüsszeli bábkormány vagy magyar szabadság.

Mi az a digitális szuverenitás? Mik a mai közösségi média trendek? Miért ér el sokkal nagyobb nézettséget egy fiatal gamer, mint egy nagymúltú TV csatorna?

Politikailag mit ér egy like? Hiába valaki like-bajnok, hogy tud valóban szavazatot szerezni? Hány valós szavazója van Magyar Péternek? Kell szigorítani a közösségi médiában zajló véleménynyilvánítás szabadságán? Mi fog számítani valóban a választásokon? Fontos, hogy az első csatát a digitális térben kell megnyerni?

Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban legújabb adásában Dukász Magorral, a Digitális Szuverenitás Központ alapítójával, tulajdonosával.

Október 13-án a sarm es-sejk-i csúcstalálkozó keretében megállapodás született az Izrael és a Hamász közötti harcok beszüntetéséről és a gázai béketerv első fázisának végrehajtásáról. A találkozó kevesebb, mint harminc ország vezetőjének részvételével zajlott, amelyre Orbán Viktor magyar miniszterelnök is meghívást kapott, míg például Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem szerepelt a meghívottak listáján. Donald Trump amerikai elnök történelminek nevezte azt a Gázai övezetet érintő békeszerződést, amelynek garantálását az Egyesült Államok, Egyiptom, Katar és Törökország vállalta magára. 

Az amerikai elnök béketeremtő tevékenysége illeszkedik abba a külpolitikai nagystratégiába, amelynek keretében a térség országai közötti normalizáció megteremtésére már az első Trump-adminisztráció 2020-ban is kísérletet tett az Ábrahám-egyezmények keretében. A mostani csúcstalálkozó rávilágított arra, hogy a térség államai elkötelezettek a biztonság és stabilitás megteremtésében, ám továbbra is adódnak olyan konfliktusgócok, amelyek megakadályozhatják ennek tartósságát. Ezek közül a legfontosabbak közé tartozik a Hamász jövőbeli szerepe, a gázai újjáépítés részletei, illetve a kétállami megoldás megvalósíthatósága.

Mit jelent a békeszerződés a világrend átalakulása szempontjából? Mi a jelentősége annak, hogy Magyarország is képviseltette magát a csúcson? Mi a relevanciája a sarm es-sejk-i eseményeknek a magyar belpolitikai szempontjából? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Deák Dániel és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában.

A műsor felvételére október 15-én, szerdán került sor. Az adás rögzítésekor még nem jelentette be Donald Trump amerikai elnök, hogy hamarosan Budapesten tárgyal Vlagyimir Putyin orosz elnökkel az orosz–ukrán háború lezárásának lehetőségeiről, a beszélgetésben ennek peremfeltételeiről szót ejtettek.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Magyar Majdant akarnak? Az intézet igazgatója, Békés Márton a kormánypárti tábor bővülésének stratégiáját elemzi. 

Van egy nyugtalanító mintázat, amely hosszú évek óta megfigyelhető a magyar belpolitikában. Jó évtizede velünk van s úgy tűnik, hogy napjainknak is szerves része. Röviden arról van szó, hogy a magyarországi ellenzék annál erőszakosabbá válik, minél reménytelenebb helyzetben van. Így volt ez a 2014-es, a 2018-as és a 2022-es – kétharmados győzelmeket követő – ősszel-télen, de 2020. szeptember-októberében, valamint napjainkban is. Ha látják, hogy demokratikus úton, vagyis választásokon nem sikerül leváltani az aktuális Orbán-kormányt, akkor az utcán próbálkoznak: blokáddal, egyetemfoglalással, TV-székház ostrommal, szervezett tüntetéssel, polgári engedetlenséggel. 

Mindez olyan ismerős, mintha láttuk volna már valahol! Bizony, ez a „színes forradalmak” jól ismert forgatókönyve, amely Belgrádtól Tbiliszin át Kijevig ugyanazzal a taktikával működik, hasonló stratégiai érdekek mentén, többnyire kívülről megszervezve. A hazai „színes forradalmárok” most is magyar Majdant akarnak. Mit látunk idén ősszel? Álhírkampányt a kormány ellen, élén a reaktivált Juhász Péterrel, Hadházy-féle tüntetéseket Hatvanpusztán és a Belvárosban, valamint egy Polgári Ellenállás nevű szervezetet. Tegyük hozzá azt is: míg a kétezres években Belgrád volt a „színes forradalmak” szervezésének központja, addig a Majdan után Kijev vette át a bázis szerepét, ahol számos grúz és belarusz felforgató megfordult. Itt is lehet azonban összefüggést keresni napjaink Magyarországával, elegendő csak az Tisza Párt ukrán kapcsolattartójának hátterére és a párt applikációjának fejlesztőire gondolni. 

Valóban Trump forradalom zajlik, vagy ez csak mítosz? Logikus, amit az amerikai elnök csinál vagy egyszerűen csak őrültség? Tényleg nem csak Amerikát alakítja át az elnök, hanem a világot? Az új Amerika erős vagy gyenge? Trump valóban a béke embere? 

Nekünk jó, hogy Trump a "főnök"? És ha igen mitől lesz jobb? Segíti-e a jobboldalt valamivel, illetve hozzá tud-e járulni Orbán Viktor győzelméhez az amerikai elnök? Igaz a mítosz, hogy Amerika a politikai tudás műhelye? Mit tanulhatunk mi a magyarok a Trump-hatásból?

Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett G. Fodor Gábor a Mozgásban legújabb adásában Fekete Rajmunddal, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatójával, Amerika-szakértővel. 

Szeptember 18-án közösségi oldalán jelentette be Donald Trump amerikai elnök, hogy elnöki rendelettel terrorszervezetnek nyilvánítja a szélsőbaloldali Antifa mozgalmat, egyben elrendelve az erőszakos mozgalom finanszírozásának vizsgálatát is. Néhány nappal később a Magyar Közlönyben is megjelent az a rendelet, ami alapján az Antifa mozgalmat terrorszervezetté nyilvánítják Magyarországon, amely aktust Hollandiában a parlament alsóháza is kezdeményezett. A közbeszédet rögtön elkezdte tematizálni, hogy egy decentralizált, hierarchiát nélkülöző, egyének laza csoportját alkotó mozgalmat nem lehet terrorszervezetté nyilvánítani, holott a militarista, anarchista és az erőszakot legitim eszköznek tekintő mozgalom megfelel azoknak az elvárásoknak, ami alapján terrorszervezetnek lehet nyilvánítani. 

Miután a politikai erőszak és terrorizmus viszonyrendszere komplex kérdéskört takar, okkal merül fel a kérdés, hogy az emberiség történetében mikor, milyen formában és milyen ideológiához köthetően ütötte fel a jelenség? Milyen szerepet töltöttek be ebben az anarchista, szélsőbaloldali hullámok, illetve most az Antifa terroristák? Kik is ők valójában?

Ezeket a kérdésekre keresi a választ Halkó Petra és Biró András a Mindig péntek podcast legújabb adásában. 

Miután a kormánypártok megnyerték a nyarat, az őszi politikai szezonkezdetet is erősen indították. Elkezdődött az Otthon Start program, jött a nyilvánossá tett kötcsei találkozó, és erre következett a Digitális Polgári Körök első országos találkozója. A Tisza Pártot ehhez képest fegyverbotrány rázta meg, az ellenzéki oldalon hetek óta sem a hangot, sem a témát nem találják. Miközben tetőzött a Tisza növekedése, sőt apadni kezdett, a kormányoldal magas bázison kezdett lendületet venni.

2025 nyarán a Fidesz egyértelműen átvette a kezdeményezést és ősszel lendületből kezdte meg a további bővülést. Kiépült, tapasztalt, nagy pártként több szólamban és számos területen vette át a kezdeményezést, a tematizációt és a politikai napirend meghatározását. Ez nem csak az otthontámogatási program iránti érdeklődésben mérhető le, de abban is, hogy a pozitív politikai események a Fidesz körül zajlanak. Az Orbán Viktor által nyáron életre hívott Digitális Polgári Körök szeptember 20-án megtartott első országos találkozója szelíd erődemonstráció volt. Nagyszabású, látványos, jól szervezett és magabiztos seregszemléről volt szó, amely mindvégig békés, jókedvű és bizakodó légkört árasztott. A helyszínen és a közvetítésekből is az jött le, hogy a jobboldali tábor győzelemre készül. Az 1. DPK-találkozó szelíd erődemonstráció, egy meggyőző társadalmi többség birtokában kormányzó nagy nemzeti néppárt seregszemléje volt. És mindezek után még csak most jön az új nemzeti konzultáció, október 23-án pedig a Békemenet. 

Ha az Európai Unióra, mint politikai projektre tekintünk, akkor az jut eszünkbe, hogy azért hozták létre, hogy legyen béke, és legyen gazdasági növekedés. Most viszont úgy tűnik, hogy Európa háborút akar, miközben lemarad a gazdasági versenyben más kontinensekkel szemben. 

Mi történt Európával és az Európai Unióval? Van értelme fenntartani ezt a konstrukciót? Miért nincs nyoma annak, hogy az európai elit bármit is tenne azért, hogy Európának jobb legyen? A fegyverkezés helyett miért nem versenyképes akar lenni az EU? Van egyáltalán értelme a brüsszeli utat választani? Erősödik a patrióta hang az Európai Unióban, de vajon ez mire lesz elég a széteső nagy nemzetállamok mellett? 

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Szájer Józseffel, a Szabad Európa Intézet igazgatójával G. Fodor Gábor Intézetünk stratégiai igazgatója a Mozgásban őszi évadának első részében.

Tíz éve, 2015 szeptemberében, a magyar határzár ellen fellépő, erőszakos migránsok összecsaptak a rendőrséggel Röszkénél. Ez a jelenet örökre beírta magát a modern magyar történelembe, és világosan megmutatta: a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás nemcsak humanitárius kérdés, hanem közbiztonsági és szuverenitási probléma is. Magyarország már akkor megfogalmazta azt az álláspontot, hogy Európa jövője a határok védelmén múlik. 

Az eltelt tíz év alatt azonban az Európai Unió képtelen volt közös, hatékony és fenntartható migrációs politikát kialakítani, sőt a politikai nyomás alatt áterőltetett migrációs paktum újabb törésvonalakat hozott létre, a migráció menedzselését célzó paktumnak pedig egyre több kormány nem hajlandó eleget tenni. Mindez aligha meglepő annak fényében, hogy mára egyértelművé váltak a migráció negatív következményei Nyugat-Európában: a bevándorlók nem beilleszkedtek, hanem párhuzamos társadalmakat és bűnszervezeteket építettek ki. 

A nagy kérdés most az: Európa tanul-e a tíz évvel ezelőtti röszkei üzenetből, vagy újabb évtizedet veszteget el működésképtelen paktumokra? A Patrióták képesek lehetnek akkora nyomást gyakorolni az uniós elitre, hogy a brüsszeli hatalmi centrum a polgárok biztonságát helyezze előtérbe az ideológiai projektek szolgálása helyett? Visszaszerezhető-e egyáltalán a kontinens biztonsága?

Ezeket a kérdéseket járja körül a Mindig péntek podcast legújabb adása, ahol Petri Bernadett és Biró András elemzik a nyugat-európai migrációs krízist. 

Vasárnap Kötcsén különleges politikai pillanatnak lehettünk tanúi. Egy időben tartott rendezvényt a Fidesz és a Tisza Párt, ami ritka lehetőséget kínált arra, hogy közvetlenül össze lehessen vetni a két politikai erő jövőképét és irányvonalát. Míg Orbán Viktor hagyományos évadnyitó beszédében átfogó kül- és belpolitikai helyzetértékelést adott, kijelölve a nemzeti érdek mentén a hosszabb távú célokat, addig Magyar Péter inkább az aktuálpolitikai csatározások szintjén maradt, és egy, a brüsszeli elvárásokhoz igazodó Magyarország képét vetítette előre.

De vajon mi a hosszú távú üzenete a kötcsei eseményeknek? Milyen kampánystratégiára számíthatunk a következő hónapokban? És pontosan mit mondott Orbán Viktor a külpolitikáról, illetve a belpolitikáról?

Ezeket a kérdéseket járja körül a Mindig péntek podcast legújabb adása, ahol Halkó Petra és Deák Dániel elemzik a kötcsei találkozó tanulságait és üzeneteit.

Az eddigi évekhez képest most elmaradt a belpolitikai uborkaszezon, júliusban-augusztusban sem volt szünet, és míg a parlamenti ellenzék nyaralt, Magyar Péter kirándult, addig a jobboldal dolgozott, aminek meg is lett az eredménye. 2025 nyarán tehát nem állt meg a politikai élet, sőt a Fidesz fordított a dolgokon. A Fidesz rutinjával, tematizációjával és innovációjával uralta a terepet. 

Az elmúlt hónapokban egy sor jelentős világpolitikai esemény történt: Trump és Putyin Alaszkában találkoztak, az Európai Unió leértékelődött, a Sanghaji Együttműködési Szervezet pedig, élén Kínával, bejelentkezett a globális rendszer reformjára. 2025 nyarán a nemzetközi helyzet is fokozódott, amelyben három főszereplő volt: az Egyesült Államok, Oroszország és a globális Dél, azon belül is a BRICS-országok között és a Sanghaji Együttműködési Szervezeteben egyaránt szereplő Kína és India. 

Az Európai Unió a nemzetközi eseményeknek nem az alanya, inkább a tárgya volt, amit méltóképpen mutatott, hogy a brüsszeli vezetés simán belement az amerikaiakkal való kedvezőtlen vámmegállapodásba és hogy Ukrajna támogatásának legfeljebb úgy tudnának eleget tenni, ha az Egyesült Államoktól vásárolnak neki fegyvereket. Az alaszkai Trump–Putyin találkozó valódi áttörést jelentett, hiszen legfelsőbb, nagyhatalmi szinten történt egyeztetés. A világrendszerváltás hosszú folyamatának szempontjából a legfontosabb találkozó a Sanghaji Együttműködési Szervezet 25. csúcstalálkozója volt a kínai Tiencsinben. 

Régóta tart a vita, hogy a politikai értelemben pozíciót kijelölő, viszonylagos orientációt biztosító bal–jobb felosztás helyett hogyan nevezzük el a két, egymással szemben álló pólust. A hazai belpolitika mellett az európai uniós küzdelmeket, sőt az egész nyugati világ konfliktusait meghatározza egy kettősség, amelyet sokszor neveznek lokalisták és globalisták, föderalisták és szuverenisták, vagy populisták és neoliberálisok szembenállásának. 

Az idehaza szemben álló feleket tekintve létezik egy mindenkori Nemzeti Párt és egy örök Nemzetközi Párt, előbbiek a Magyarország előtt álló kihívásokat mindig belső erőforrásból, a magyar érdekeknek megfelelően akarták megoldani, utóbbiak azonban égtájkövető magatartást tanúsítottak, ami azt jelentette, hogy akár keleti, akár nyugati irányba is fordultak, mindig külső – többnyire birodalmi – szempontokat akartak érvényesíteni idehaza. A maradandónak bizonyuló történelmi mintázatok miatt nem túlzás a Hunyadi-párt és a Cillei-párt folytonosságáról beszélni.

Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója és Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője arról beszélgetnek, hogyan folytat a mai, nyugati típusú demokrácia „totális háborút” a népakarat ellen, miközben egy elit által működtetett rendszer irányítja a közéletet, amely látszólagos demokratikus keretek között valójában korlátozza a többségi akaratot. A demofób gondolkodás ma kifinomult intézményrendszeren keresztül érvényesül: az alkotmányosság, a bíróságok és az ombudsmanok hálózata nem a népuralom elvét, hanem egy szűk elit értékrendjét védi.

Hogyan érinti a magyar állampolgárok biztonságérzetét a szomszédunkban dúló háború? Reális veszély, hogy ukrán fegyverek, vagy az ukrán maffia megjelenik Magyarországon?

Veszélyben van a pénzünk? Valós veszély az online csalás? Kik és kinek dolgoznak azért, hogy a háború tovább folytatódjon? Mit tudnak tenni a magyar szervek az esetleges titkosszolgálati beavatkozások ellen? 

Mi a helyzet a migráció frontján, apad a menekült hullám? Hol tart most a magyar közegészségügy fejlesztése? Bíznak a magyar emberek az állami egészségügyben?

Büszkék lehetünk a magyar közoktatás színvonalára? Mit tesz a kormány a tanárokért, diákokért, és mi okozza a legnagyobb kihívást?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Rétvári Bence miniszterhelyettessel G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Kosztur András vezető kutató azokat a nyílt és fedett tevékenységeket veszik végig, amik az orosz–ukrán háború árnyékában folynak, most éppen Magyarország ellen. 

Az Egyesült Államok sürgetésére, Törökország közreműködésével, három év után ismét közvetlenül tárgyal egymással Ukrajna és Oroszország, a két ország között lezajló, minden korábbinál nagyobb fogolycsere pedig arra utal, hogy lehet esély az álláspontok közeledésére. A tárgyalások kézzel fogható eredménye és főképp a háború vége azonban még így is távolinak tűnik, az eszkaláció kockázata viszont nem múlt el: mindkét oldalon dróntámadások zajlanak, a harcok sem szünetelnek a frontvonal mentén, ráadásul több európai ország továbbra is Ukrajna támogatásának fokozása mellett áll, Németország hadseregfejlesztésbe kezd. Eközben az uniós vezetők Ukrajna mielőbbi EU-integrációját sürgetik. Ezzel kapcsolatban válik az ukrajnai háború a nagyhatalmak közötti vitából a magyar belpolitika egyik központi kérdésévé, hiszen Ukrajna EU-csatlakozása súlyos kockázatokkal és gazdasági hátrányokkal járna Magyarországra nézve is. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt időszakban az ukrán titkosszolgálatok magyar belpolitikába való beavatkozása is felmerült.

A Mindig péntek legújabb felvétele Célkeresztben Magyarország, középpontban Ukrajna címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Nagyhatalmi politika az átmeneti világrendben. 

Békés Márton, az Intézet igazgatója a jelenlegi, átmeneti világrend szerkezetéről, szereplőiről és történelmi analógiáiról beszél. A világtörténelem jelenlegi szakaszában mögöttünk hagytuk már 1) az egypólusú berendezkedést, amely jól-rosszul, hol sikeresebben, hol kevésbé, de 1991 és 2025 között működött, és a liberális demokrácia dominanciája, valamint az amerikai típusú globalizáció hegemóniája jellemezte; viszont 2) a multipoláris nemzetközi rend még nem jött létre, amelyhez majd a több civilizáció által meghatározott nagyterek egyensúlya fog tartozni. A nagyhatalmakon alapuló – mai, átmeneti – világrend három erős szereplővel rendelkezik. Két nagyhatalom kiléte régebb óta világos: ezek egyike Kína, mint a világ második legnagyobb gazdaságát képviselő globális szereplő, a másik Oroszország, mint a világ legnagyobb területű szárazföldi állama. Időben – és nem katonailag vagy gazdaságilag – a harmadik a Trump megválasztása utáni Amerikai Egyesült Államok, amely letett a korábbiakra jellemző globális törekvéseiről és belekezdett az előbbiekkel hol versengő, hol velük együttműködő külügyi lépéseibe. Ehhez az kellett, hogy szakítson az unipoláris kísérlet évtizedeire jellemző demokrácia-exporttal, a liberális demokrácia erőltetésével meg a globalizmussal, s visszatérjen az amerikai hagyományoknak megfelelő realista-pragmatikus vonalra. Az unipoláris kísérlet és a többpólusú világrend közötti átmeneti korszak, vagyis a nagyhatalmak rendszere a következőkkel jellemezhető: 1) a vezető nagyhatalmak között fennálló ellentéteknek a politikai és katonai konfliktusok szintjéről a gazdasági szinte való visszaszorítása, és szövetségeseik rábírása ugyanerre, 2) a nemzetközi rendszer közvetlen háborús feszültségeinek csökkentése, a globális instabilitás tényezőinek visszaszorítása, amely mindannyiuk közös érdeke, 3) befolyási övezetek kialakítása, ahol az egyes nagyhatalmak külső befolyás nélkül tevékenykedhetnek, 4) mindez a nemzetközi fórumok kihagyásával, közvetlen diplomáciai kontaktussal valósul meg. 

A Mindig péntek legújabb felvétele Nagyhatalmi politika az átmeneti világrendben címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

Európa-szerte elszenvedői vagyunk annak a veszélyes tendenciának, hogy az igazságszolgáltatás belép a politika színterére, és a politikai küzdelmeket jogi eszközökkel akarják lerendezni. Brüsszel úgynevezett „fantomeljárásai” is ebbe a sorba illeszkednek: politikai indíttatású boszorkányüldözések, amelyek jogi köntösbe bújva próbálnak nyomást gyakorolni. De ilyen környezetben hogyan lehet olyan jogrendszert kialakítani, amely valóban az ország versenyképességét szolgálja? Mit tett eddig a kormány a bírósági eljárások hatékonyságának javítása érdekében? És milyen lehetőségei vannak az igazságügyi miniszternek akkor, ha az Magyar Bírói Egyesület túlterjeszkedik, és a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekkel szemben foglal állást?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

A Szabad Európa Intézet 2025. évi Szuverenitásindexe, amely a nemzeti önrendelkezés több aspektusára kitér, sőt ezeket összemérhetővé is teszi, az egyik fontos indikátornak a versenyképességet kezeli. A gazdaság, a kutatás-fejlesztés és a tudománytermelés, azaz a versenyképesség összetevői mögött ott van a szellemi szuverenitás. A stúdióban Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Petri Bernadett, az indexet készítő Szabad Európa Intézet kutatója.

G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója kérdezte Nagy István agrárminisztert a Mozgásban legújabb adásában. 

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Szuverenitásindex 2025: az önrendelkezés Rubik-kockája. Elkészült a Szabad Európa Intézet 2025. évi Szuverenitásindexe, amely összevethetővé és rangsorolhatóvá teszi az egyes – nem csak európai uniós – államok sokrétű önrendelkezését: a bel- és külpolitikait, a gazdaságit, a katonait és a szellemi-kulturálisat. Az egyedülálló kimutatás Magyarországot tekinti referenciaországnak, hiszen mintaszerű, 21. századi szuverenitáskoncepciót képvisel. A stúdióban Petri Bernadett, az indexet készítő Szabad Európa Intézet kutatója és Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője. 

A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Mi jön a liberalizmus után? A felvételen Békés Márton történész–politológus, az Intézet igazgatója arról beszél, hogy manapság a korábban hegemóniát élvező liberalizmus után élünk, így fogalmat kell alkotnunk arról, mi következik most.

Magyarország és az Európai Unió elmúlt másfél évtizedét nevekkel is korszakolhatjuk: Tavares, Sargentini, Delbos-Corfield, most pedig Strik. Brüsszel raportőreiről van szó, akik szorosan együttműködnek a hazai ellenzékkel. 

A magyar szuverenitás elleni külső-belső támadásról beszélget Deák Dániel vezető elemző és Szűcs Gábor elemző.