Chronovisor. A Vatikán időgépe

Szerinted is túlértékelt a termodinamika második főtétele? Ernetti Pellegrino atya szerint igen. Miért vesződnél rakétaépítéssel, ha egy oszcilloszkóppal és némi gregorián énekkel is vissza lehet tekinteni a múltba? Az Agytágító legújabb epizódjában megnézzük, mi történik, ha a hit találkozik a termodinamikával (vagy legalábbis valami olyasmivel, ami távolról, sötétben, hunyorogva, annak látszik). Spoiler: Wernher von Braun neve is felmerül, mert miért is ne?

Az epizódban elhangzott párbeszéd ebből a könyvből származik: Francois Brune: Das Geheimnis des Pater Ernetti. Die Zeitmaschine im Vatikan, Hesper-Verlag, Saarbrücken, 2010.

©Julia Fél. All rights reserved.

Ha meghívnál egy kávéra: https://ko-fi.com/agytagitopodcast

Itt találod az Agytágító Archívumot is, ahol minden tartalom szabadon kutatható. A galériában ritka képeket, a dokumentumok között ingyenesen letölthető háttéranyagokat találsz.

Kooperáció: agytagitopodcast@icloud.com

Transcript

SPEAKER_00 0:18

Róma 1972 május 2. Egy kávéház terasán egy férfi előtt a frissén kinyomtatott le Domika egy korére egy példánya hever. A méregerős espressója forró gőzölök. Az öreg város mocska kövei között még ott a tegnapi mise tömén szaga. A város most ráérős napsütésben fürdik. A levegőben virágok, óon épületek, és a kávé illata keveredik. A férfi az újságért nyúl, közben meglátja a címlapot. Mintha a mozdulatától élt volna meg, egy fehér galamp az égfelébben. Az újság címlapján egy fekete fehér fotó díszeg, amely mellett minden más hír eltörpülni látszik. Jézus Krisztus arca a kereszten szenvedve. A cikk nagy hullámokat vet a katolikus Olaszországban. Ernett például a elkészítette az első fényképet Jézus Krisztusról egy vikáni időgéppel. Szia, ez itt az attágító podcast, én pedig Júlia vagyok. Ha a réghallgató vagy, örülök, hogy visszajöttél. Ha most csöppentél ide először, akkor üdvözöllek ezen a helyen, a kuriózumok csodabarak, szokatlan narratívák mégis nagyon emberi történetek helye. Ha szered, amit csinálok, és támogatnád az attágítót, a kofi oldalon meghívhatsz egy kávéra. Köszönöm a támogatásoddal hozzájárulsz a podcast életben tartásához. És mint mindig marad szeptikus, marad kíváncsi. Az előbb említett cikkek idővel két könyv is követi, amely közül az egyikből idéznék most, amely közreadja Erned és egy hittársa brün atya társalgását, aki később könyvet is írt erről az elképestő szerkezetről. És most át is adom a szót nekik beszélnek helyettem őket. Körülbelül tucatnyi rendkívül elkötelezett tudós voltunk, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztunk ezen szerkezet megtervezésén és megépítésén. Az volt Férmi és az egyik tanítványa, a Portugál Datos, egy japán nobelíasztós és vionha von. És hogyan történt ez a csodálatos felfedezés? Gyakorlatilag véletlenül egy nagyon egyszerű ötlet révén. Kicsit olyan volt, mint a musztulása, elég volt csak rágondolni. De akkor egy nap talán valaki más előállhat ugyanezzel az ötlettel. Nem az gyakorlatilag lehetetlen, az hallatlan véletlen lenne. És mit fogod meg a szerkezettel, hangokat, képeket. Igen, nem úgy, mint egy filmben, inkább olyan volt, mint egy hologram, egy háromdimenziós dombormű. Az emberek nem voltak túl nagyok. Körülbelül a korák, mint a mi tévépernyünk. Színesek voltak a képek? Nem, fekete fehérek, de mozogtak, és hanggyuk is volt. Ma már biztosan lehetséges lenne színesben is. Mi lehetett választani, hogy mit akar megnézni, illetve rögzíteni, vagy a készülék véletlen szerűen működött. Nem, be tudtuk állítani a készüléket úgy, hogy meghatároztuk az esemény kívánt helyszínét, és akkor szakott. Pontosabban kiválasztottunk valakit, akit követni akartunk. Beállítottuk a készüléket a személyre, aztán az automatikusan követte őt. A kapott képek azonosok voltak azokkal, amelyeket a módbeli személyek a saját szemszögükből láttak? Nem, egyáltalán nem. Mi a személyt láttuk, és azt, ami belőle sugárzott. Minden ember rendelkezik egy különleges hullámmal, egy aurával, ami csak rá jellemző, kicsit olyan, mint egy aláírás, vagy egy új lenomat. Tehát arról volt szó, hogy egy személy minden egyes mozdulatát, minden egyes lépését nyomon követtük. Először azt akartuk ellenőrizni, hogy amit kapunk, az hiteles egy. Ezért egy olyan jelenettel kezdtük a közelmúltból, amelyr audiovizuális felvételeink voltak. A készülék egy musszolini egyik beszédére hangoltuk. Aztán ugyanezt tettük a 12. piusz pápa beszédével majd tovább mentünk az időben napóleonik. Ezután az egykori Rómában egy Trans korabeli gyümölcs és zöldségpici jelenetéhez Ciceró egyik leghíresebb beszédéhez jutottunk el. Mindent hallottunk és láttunk, a gesztusokat, a hanglejtést, mindegy. Bár a kiejtés teljesen más volt. Végül egyfajta egyfelvonásos darabnál ragadtunk egy rövid, gyakorlatilag teljesen elveszett ókori tragédiánál. Csak különböző szerzők, mint Cicero idézeteiből volt ismert. Quintus Ennius a korabeli latin nyelv nagy költője volt. Tüeszés volt a címe ennek a darabnak, amelyet Rómában adtak elő időszámításunk előtt 169-ben, Apollo templomának közelében nem sokkal a szerző halála előtt. És sikerült rekonstruálni a szöveget. Mindent hallottunk és láttunk a szöveget, a kurusokat a zenét. Én később kiadtam a szöveget, és még a kísérő zenei hangjeget is sikerült rögzítenem durhang nemben. De ön Krisztusról is beszélt. Tényleg vissza tudod térni Jézus életéhez. Igen, természetesen. És először a pasiót próbáltuk megtalálni Krisztusta kereszt. De ez nem volt olyan könnyű. Abban az időben sok embert feszítettek keresztre. Úgy gondoltuk, hogy megtaláljuk, ha egy tövés koronás embert keresünk. Azt hittük, hogy ez a korona csak Krisztus é lehetett, de sajnos meglepetés ért bennünket. A tövés korona nem volt olyan egyedi. Ezért megpróbáltunk még tovább visszamenni az utolsó vacsoráig. És ez be is vált. És attól a pillanattól kedve soha többé nem vettük le a szemünket Krisztusról. Időszámításunk 36. évében jártunk és az általunk megörökített jeleneket 1956. január 12. és 14. között vettük fel. Mindent láttunk az agóniát, az olajfelegben, gyudás árulását, a tárgyalást, a megpróbáltatásokat. Amikor Jézus pilátus elé állították, már nagyon el volt torzítva. Láttuk a golgotárra való felmenetelt is a keresztat. A középkori jámbolság azonban némileg megváltoztatta az eseményeket és néhány epizóddal kiegészítette. Krisztus nem esett el és nem vitte az egész keresztet. Néha az evangélium szövegéhez hozzátak valamit, ahol Krisztus viselkedés miatt az üzenet értelme jobbnak tűnt. Például, amikor azt mondta, szomjazm, a zsidók félreértették. Azt hitték, hogy valami indivalót kér. Pedig ő a lelki szomjúságról beszélt. Azt mondta, mindenkit magamhoz vonzog. Tényleg létezik egy ilyen fajta időmasina, amelyel bárkit bármikor meg lehet figyelni. Nyilván fantasztikus volna. Lássuk még a tényleg. Először is, ki csoda volt ez az erne tiatya, és hogy lehet, hogy soha nem hallottunk róla. Bele kapcsolatban sajnos nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. Ami bizonyítható az az, hogy erne is szerzetes volt, hogy valószínűleg 1925-ben született, és állítólag már 16 éves korában a bencés rend tagja lesz, és hogy egészen haláláig 1994-ig a rend elismert tagja is maradt. Képzése és legtöbb szakmai tevékenysége a zenéhez kapcsolódott, különösen a Gregorián élekhez és apár polifonikus zenéhez, amynek elismert szakértője is volt. A velencei konzervató tisztátó belettődcsaló Ünnepelt zene történésze emellett filozófus és állítólag fizikus is volt. Azért mondom, hogy állítólag, mert bár minden volt a fizikus végzettséget teljes egészében légből kapott. Sok ciket olvastam és podcastet hallgattam meg több nyelven is, és ezek elnyomó többsége, mintha egymástól vette volna át az infokat mindenhol kiemelik egy neki fizikus volt át. Ám ez komplet kitalált dolog. Egyáltalán nincs semmiféle utalás arra, hogy bármiféle fizikus képzettség lett volna, vagy hogy az azt oktató intézményekbe valahogy is betette volna a lábát. Ami azonban tény, az az, hogy az 1950-es évek elején együtt dolgozott Agostinok Gamellivel, aki egy franciskánus szerzetes és orvos pszichológus volt, valamint a milanoi Katolikus Egyetem alapítója. Szóval Gamellivel dolgozott egy, tehát egyetlen akustikai projektben. Ennek a projektnek a célja pedig az én hang tisztaságának javítása volt. Egy 50-es évekbeli elektronikus műszerekkel felszerelt fizikai laborban. Tehát egészen pragmatikusan nézve ez pontosan azt jelenti, hogy igen járt életében fizikai, akusztikai laborban használt mérő műszereket és értett az analóg jel és hangfeldolgozás alapszintjéhez. Pont. Ez azonban fény évekre van attól, hogy elméleti fizikus lett volna, vagy hogy a relativisztikus térelméletekkel, kvantumfizikával foglalkozott volna. Azonban bizonyíthatóan ünnepelt zenetörténeti szakértő volt, és számos könyvet is írt a menek többsége zetörténeti vagy zeneelméleti mű. És ha ez még mindig nem lenne elég ördögőző is volt a híres Gabriele Amart egyik kollégája. Enné évtizedekig praktizálta az exorcizmust velencében a St. Giorgio ma Géore Bazilikában. A hírneve országos volt, és tudjuk, hogy ezreked, ahogy fogalmazzok, kezelt. Gabriele Amart, aki ugye róma fő exorcistája volt, egyik könyvében eret egy velence leghíresebb ördögűzőjeként említi meg. Ennyi eredi hátteréről, és akkor most nézzük magát a szerkezetet. Egy neki válaszol arra a kérdésre, hogy pontosan kitalálta fel így hangzott. Nem egy személy. Köz alkotás volt, amelyben Férmi meghatározó szerepet játszott. Hát rendkívül praktikus, hogy a tudósok listája, hogy mondjam, kis lauzán dokumentált, ami a rendelkezésünkre áll az névtelen szakértők sor. 12 tudós közül, akik ennek elmondása szerint az időgépen dolgoztak, mindössze hármat nevezett meg. Egy Dematos nevű egyén, Enrico Fermit és Vernial von Poundt. A dematos nevű portugál tudós alapja több okból is gyanús. Először is a korabeli tudományos forrásokban az 1950- és 60-as évek fizikusai között nem található olyan nemzetközileg elismert kutató, aki ezen a néven dolgozott volna pedig egy Enrico Fermi vagy Bienhe von Braun kaliberű tudósokkal közös projektnek nyomot kellett volna hagynia az egyetemi archívumokban, publikációkban vagy leverezésekben. Másodszor ez a név mindig így homályosan jelenik meg keresztnév, intézmény és szakterület nélkül. A tudománytörténelemben az ilyen alakokat egyébként szellemszakértőknek nevezik, azaz olyan tekintélynek feltüntetett személyeknek, akik valójában nem azonosíthatók. Wynn Hell von Brown, aki akkoriban Amerikában a NASANA épített rakétákat és akit az amerikai kormány hét lakat alatt tartott, ettől függetlenül hónapokra eltűnt volna a Verencében, hogy egy bencés szerzetessel egy időgépen dolgozzon, és ezt sem a kormány, sem a náza, sem a világsajtó nem vette volna ész, ez igen csak meredek állítás. És szó szerint semmi információ, ami ezt alátámasztanál, nem található sehol. Továbbá sem felmi, sem Brown életrajzában, nem esik még csak említése ennetéről. És nincsenek időszakok, amelyben rejtesen eltűntek volna. Az életük nagyon is jól dokumentált, ami ugye kis ellentmond annak, hogy évekig együtt dolgoztak volna. Ráadásul a felmi egészségű állapota már 1954 előtt súlyosan romlani kezdett. A koronázon néven ismert időgép munkálatai pedig állítólag 1956-ban kezdődtek vilánóban. Egy titkos évekig tartó olaszországi projekt fizikailag is irreális lett volna a felmi számára. De most lássuk, mire is volt képes az időg. A szerkezettel kapcsolatban eredetül felhomályosít minket miszerint a Chronovizor vagy koronavizor, ahogy tetszik, három fő elemből áll. Antennák sokaságából, amelyek valahogy felfogták a fény és a hang minden hullámhosszát, egy tájolóból, amely valamilyen módon működött, és egy rögzítő berendezésből, amely ismeretlen technológiával rögzítette a múltot. Tehvalójában testileg nem volt lehetséges az időtazás, ám a történelmi események jól láthatók és hallhatók voltak. Az alapötlet, hogy finoman fogalmazak, diszkrét nézeteltérésben áll a termodinamika második főtételével. Nevezetesen azzal, hogy az energia visszafordíthatatlanul szétozlik, és a hanghullámok néhány másodperc alatt nos, hővé alakulva eltűnnek. Ennek ezzel kapcsolatban láthatóan más volt a meggyőződése. Mégpedig az, hogy a hanghullámok, csak úgy mint a fényhullámok soha nem tűnnek el teljesen, hanem hogy rögzíthetők és újra alkothatók függetlenül attól, hogy milyen régiek. Nem vagyok fizikus és még akusztikai laborban sem voltam soha, de egy kicsit utána néztem a dolognak, hogy nálamn sokkal okosabb emberek hogyan magyarázzák el a termodinamika második főtételét. Az információk például az, hogy pontosan ki mit mondott a golgotán, hogy milyen szökben állt a nap, hogy hogyan remeget Jézus hangja az összes információ idővel belekeveredik a háttérzajba, a hőmozgásba, a káhozba. A termodinamika második főtétele az entrópia törvény pont arról szól, hogy a rendszer rendelzetlenebb, információ szegényebb állapot felé csúszik. Az energia megmarad, de az információ nem a hang hővé és zajjá válik. A koronavázor mögötti elképzelés, illetve Enedi ezzel szemben azt állítja, hogy minden egyes kimondot szó minden fényvillanás tökéletes visszatekerhető felvételként lógat térben körülöttük. A szepticizmus egy pillanatra félretéve nyilván fantasztikus lenne egy ilyen mesebeli masina, és nyilván mindennyi képzeletét megmozgatja. Természetesen az enyémet is. Én személy szerint poriskálofot nézném meg, amint Frankensten szörnyét játsz, és a forgatási szünetekben gentlemenként teázik. Vagy. árt gentileszkét nézném meg a festés közben. És ha már itt tartunk, kíváncsi lennék, hogy te kihez vagy milyen korban látogatnál visszaértve itt vagy mit néznél meg a koronavázoron. Érd meg a kommentben ha van kedved hozzá. Ne most vissza ehhez a titokzatos szerkezethez. Nyilván benned is felvetődött a kérdés, hogy hol van jelenleg ez az időgép. Válasz az, hogy sehol. Nyoma sincs. Ennek magyarázat szerint néhány kísérlet és a pápának való bemutatás után szétszerelték és biztonságos helyre rejtették. Amionban nyilvánvalóan felvetti a kérdést, hogy hova és miért. Miért kellene elrejteni egy ilyen felfedezést? Amikor ennentének feltették ezt a kérdést, ő így érvelt. Ez a gép képes teljesen ráhangolódni mindenki módjára semmit sem hagyki. Segítségével nem léteznének több titkok, nem lennének államtitkok, ipari titok, nem léteznek többé a magánélet. Tágra nyíne az ajtó a legfélelmetesebb diktatúra előtt. Tehát ha konavázolt, amit senki nem látott, azért rejtették el, mert túl veszélyes lenne. De vel együtt eltűntek a jegyzetek, a tervek, a műszakirajzok, a fotók, a videók, sőt, a fizika bizonyos törvénye is. En etté magával ragadott történetén kívül egyetlen konkrét tény sincs. A koronavázolt senki sem látta. Létezésének egyetlen bizonyítéka ennek a szavai, amelyek hogy finoman fogalmazak, enyhén szólva is fantáziódósak és homályosok voltak gyakran egyszerre. Az elnöki halála utáni években legalább két könyv született a koronavázorról, az osztrák Péter krássz a könyve 1997-ben és François Brün agya könyve 2002ben. Én az ő könyvét használtam fel az epizód megírásához, a dialógus az epizód elején tőle származik. Brünn, aki szintén pap volt egyébként több spirituális, paranormális könyv szerzője. Amit én ezzel mondani szeretnék, az az, hogy ez a két könyv foglalja magába, ennek nagyjából összes felelhető állítását a koronavázar kapcsolatban. És hat fogalmazok így mindkét szerző a balladai homály segítségével próbálja a sztorin eladhatóvá tenni. És csak zárójelben a krásza könyv kiadója a New Padigm Books olyan kiadó volt, amely a metafizikával, spiritualizmussal foglalkozott. A kritikusok megkérdik Pellegrino Erneti atya szabad hihetőségét is. Egyesek túlzottan fantáziadósnak tartják az állításait és kritizálják, hogy más tanúk vagy közreműködők nem távasztják alá a történetét. A szkepticizmus pedig tovább táplálja az a tény, hogy a koronavázó számos állítólagos részlete, például a bibliai jelenetek állítólagos megfigyelése ugye nem ellenőrizhetők, ráadásul olyan vallási felhanggal bírnak, amelyek megkérdzik a tudományos semlegességet. És persze ma sem segít, hogy a gép nincs sehol. Valójában két dolog van, amit ernéti bizonyítéként mutatod be. Az első a szemcsés Fekete Fehér fotó, amely állítólag Jézust ábrázolja a kereszt a halál pillanatában és amelyet 1972 május 2-án közölt a Le Dominicade körriére. Azonban mindössze néhány hónappal a fotó megjelenése után a John Ada Mystery folyóirat 1972. augusztus számában megjelent egy levér és egy fénykép, amelyben egy olvasó Alfonso de Silva leírta, hogy a fényképet ő vásárolta meg 100 lyráért egy ajándékboltban, collevellentában, Todi és Peru közelében. A fotókrisztus arcát Ábrázolja egy faharagványon, amelyet Lorenzo Collotva lére a szobrást készített az 1930-as években. A fotó gyakorlatilag egy az egyben megegyezett a szoborról készült, akkoriban képeslapként is kapható fényképekkel, leszámítva, hogy az egyik a másik tükörképe volt. Kínos, kínos. Amikor Brünn atya rákérdezett erre a kompromittáló fotóra, ennet ekkor már csak cirka egy éve volt hátra, és a válaszol, hogy finoman fogalmazza, zavaros volt. Nekem ugrálni kezdett tőle szemem. Szóval, ennek azt mondta, hogy tudom másik fotóról és tisztában van azzal, hogy az egy spanyol szobrász munkája, de azzal érvelt, hogy tudomása szerint a spanyol szobrász egy bizonyos, addig ismeretlen spanyol apáca utasításai szerint faragta a Krisztusát, és hogy ez a titokzatos spanyol apáca misztikus volt, ki Krisztus stigmájt viselte a testén is, akit Krisztus szenvedésének extatikus látomásai emésztettek. Ma majdva nem kövessük ezt a logikát. Teh az apáca által megtapasztalt extatikus látomást Krisztus szenvedéséről komplett ugyanazt mutatta, amit a koronavázon. Oké. És akkor ezt a látomást, az apáca olyan nyira tökéletesen közölte a spanyol szobrásszal, hogy az utasításokat követve szinte fényképszerű korreksgel faragta ki a keresztre feszített Krisztus arcát pontosan ugyanazok a vonásokkal, amelyeket az apáca a látomásában látod. Tehon egyszerű és logikus, hogy a két fotó azonos. A második bizonyíték a tűzfort. Ennius elveszett tragédiája amelyet eredeti állítólag Kronavajson keresztül látott és hallott. Ám sajnos, sajna a szöveg hitelesítése is problémás. Egyébként ebben a részben számomra ez volt a legérdekesebb, mivel nagyon nagyon szeretem az ókori római irodalom böntszemeit olvasgatni. De nézzük most, miről is van szó. A Vintus Ennius tüztescímű tragédiája az ókori római irodalom egyik legnagyobb elveszett kincse. A darabot időszámításunk előtt 169-ben mutatták be a szerzőhalának évében, és a sztori vérfagyasztó. A történet az emberi sötétség mérás. Átróz bosszújáról van szó a kis saját testvérével tűztészel eteti meg annak tulajdon fiait a hírhett vásztatta a lakomán. Ez a darab nem csak valamilyen szímű volt, ez volt a római tragédia költészet csúcsa, amelynek erejétől még citaró is megrendült és sokszor idézett belőle. Ironikus és nagy kár, hogy pont ez a művált szinte teljesen kölni az évszázadok során, és csupán töredékek maradtak ránk. És itt jön egy csavar, és néha úgy érzem, hogy a történelem saját maga szórakoztatására teremtek bizonyos helyzeteket, mert pont azok a korai keresztények őrizték meg nekünk a fogány borzalmak emlékeit, akiket a rómaiak egyébként alaptalanul és épp erre a darabra utolva tűjesztészi ornyákkal, azaz kannibalizmussal vágyoltak. Az akkor titkos szeltartásaik miatt teljesen félreértve a szent méseközben Krisztus testének, tehát az ostjának az elfogyasztását, amit ugye ők már mint a rómaiak kannibalizmusként értelmeztek. Az Ennius műből fennmaradt néhány sor, amit ókori szerzők főleg cicáron gyakran idéztek. A leghíresebb rész egyébként a tőlesztészt átka, amikor rájön itt vagyis inkább kitettek meg vele, tőlesztész azt kívánja átrausnak, hogy sziklákhoz szegezve, kibelezve logjon és vérre szennyezze be a köveket. A sor stílusa az eredetében archaiikus, nyers, súlyos. Az eredeti ennyus törödékek mind sűrűek és erőteljesek. Ezzel szemben ernek szövegek sokkal egyszerűbb, olyan tankönyv ízülatin. Hiányzik belőle az az egyedi lüktetés, ami az archaiikus távákra annyira jellemző. Egy másik szkeptikuságra való ok a terjedelem. Ernek csupán 120 sort mutatod be a darabból. Egy teljes romai tragédia pedig általában egy 1500 sorból áll. És ha már a számoknál tartunk, azt eredeti műből mindössze 24 fennmaradt pársoros töredékről tudunk. Ha ezek egyenesen oszlanak el, akkor úgy kábbi kettőnek, háromnak kellene belnie ennek szövegében. De mennyi jelent meg benne? 16. Ami vagy lószerű szerencse, vagy valaki összegyűjtheti a töredékeket és azok köré írta a történetet. Végezetül az utolsó szög ennek szövegének koporsójába Katrin Owen Eldred klasszikilológus és más szakértők is elemezték a szöveget, és nyelvi anakronizmusokat találtak benne. Ennek a szövege ugyanis latin szavakat és kifejezéseket használ, amelyek időszámításunk előtt 169-ben még nem léteztek, vagy nem abban a jelentésben használták őket. Például olyan nyelvi fordulok szerepelnek benne, amelyeket csak évszázadokkal később legkorábban 250 évvel Enius után jelentek meg, és csak a középkori latinban váltak szokásosá. Ami azt jelenti, hogy ennek itt tűzszövege, bárhol is származik, de nem az időszámításunk előtti 169-ből. És biztosan benned is felmerült az a kérdés, hogy jó, de mit mond a Vatikán. Hát ők is hozzájárulnak a homály fenntartásához. A Vatikánt és annak a történetét a titokzatosság aurája lengi körül. Tényviszont soha nem is erősítette meg, és soha nem is cáfolta a koronavázó legendáját. Ez pedig természetesen tovább táplálja a spekulációkat, mert az egyház hallgatását egyes közvetett beismerésként értelmezik. A szent szék visszafogottsága bizalmatlanságot kelt a közvéleményben, és persze nagyfokú kíváncsiságot. A Vikán hallgatása ami egyébként a legtöbb biza legenda kapcsán alap állapot, önmagában nem bizonyít semmit, maximum tered hagy a forgató könyvíró fantáziának. Ha ma rákeréssel a koronavázorra magyarul egészen szórakoztató panorámát kapsz. Vannak lelkes blogposztok, amelyek magabiztosan kijelentik, hogy a vatikán birtokolja a világ első időgépét, és csak azért nem mutatja meg, mert valamit látott Jézusról ami véget vetne az egyház létezésének. Vannak YouTube videók, ahol CGI effektegel megreált csövés mostomok előtt álló papok magyarázzák, hogy láttak földön kívül őket az Ószövetségben. És persze a mentelők, akik a mandala effectust és a koronavázorral magyarázzák, hogy valaki visszatekelt egy rossz pillanatra a történetben, azért emlékszünk mindenre, egy kicsit másh. A kedvence ezek közül az az, hogy 1988-ban a Vatikán kiadott egy dekrétumot, amelyben exkommunikációval, azaz kiátkozással fenyegettek meg mindenkit, aki olyan eszközt használ vagy készít, amely múltbeli események képeit vagy hangjait rögzíti. Sokan ezt a koronavizor elleni közvetlen lépésként értelmezik. A tény viszont az, hogy ez badanság. Igen, tényleg létezik egy 1988-as dekrétum, de nem az időgépről szól, hanem valami egészen másol. 1988. szeptember 23-án Józef Ratzinger bíros, a későbbi 16. Benedek pápa kiadott egy dekrétumot, amely kiközösítésre fenyegetett bizonyos technikai eszközök használatáért. A dekrétum megtiltotta, hogy bárki felvegyetált magnóra vegye, vagy bármilyen technikai eszközzel rögzítse a gyónás szentségét. Legyen az valódi vagy szimulál gyónás, illetve, hogy az ilyen felvételt közé tegye. A cél tehát a gyónási titok szentségének védelme volt a modern lehallgató eszközökkel szemben. De az összesküvés elméletek hívői ezt inkább ernöté koronavázorával kapcsolták össze, komplett ignorálva a tényeket. Egyébként ezekben az elméletekben az is közös, hogy a net tényleges életrajza a nem létező fizikus volt a hamisított Jézus for a problémás trész és szöveg többnyire háttérzaj marad. A legenda önálló életre kelt. A koronávás szága vége felé mint egy poró történetben váratlan fordulat következik egy vallomás a halálos ágyon. Kraszá levelet kapott egy anonim illetőtől, aki idézem távoli rokonként azonosította magát, és aki állítása szerint Erneti menet volt, amikor az atya holdott. Ennek a tiszta lelki ismerettel szeretett volna a túlvilágra távozni, be hallotta neki, hogy a törésztészt ő maga írta, még pedig a tödékekből összearva. Aha, gondolod most végre fel ebben a fátyol. De sajnos el kell hogy kedvetlenítselek, mert ugyanazzal a lélegzetvétel néhány módattal később eredeti állítólag bevallotta, hogy egyébként korábbi életében Nostradamon szkortársa volt. Idézem ismertem őt, alkimista és fizikus volt. Ő is kísérletezett a koronavázorral. Ő volt az, aki megtanította nekem. Hát, szent élető atyák emeki nyilatkoztatása minimum elgondolkodható. Hogy mennyire szava hihetők a kielentései, amelyeket végül Nostradamuszos reinkarnációs történetek koronáznak, főleg katolikus bencés szerzetesként, az más kérdés. De gondoljon és higgyél mindenki, amit szeretne. Ha félreztük a csöveket, antennákat és a titokzatos vikáni folyosókat a renovázat története végül is talán nem is arról szól, hogy létezett egy ilyen gép, ami visszajátsza a moltat. Hanem arról, hogy mennyire szeretnénk ha létezna valami, ami helyettünk dönt el vitákat, helyettünk félti meg a történelem rejtélyet, és meghívér bennünket attól, hogy bizonytalanságban éljünk. Sábító gondolat egy ilyen masina, amely egy gomb nyomásra megmutatja, hogy mi is történt valójában. Talán ezért olyan macs ez a legenda, mert egyszerre stimulálja a vallásos vágyainkat és a tudományos kíváncsiságunkat, és egy kicsit mindenkinek ígér valamit. A hívőnek az, hogy a hitet tárgya filmszerűen is visszanézhető. A szkeptikusnak az, hogy létezhet egy végső bizonyíték, ami lezárja a vitát. Egy rendiről soha nem fogjuk megtudni, pontosan miárt a fejében. Talán úgy érezte, hogy a koronavázor minuszomány plusz vallásképlet, visszaterelheti a figyelmet és a szétszélett báránykákat. Kés volt ő jáb csaló, aki a saját hitét akarta megerősíteni. Vagy egy történetmesélő, akit elsodolt a saját mesélyek, ezt már nem fogjuk kiteríteni. Kívéve persze, ha valaki előáll egy időgével, és visszamegyünk meg kérdezni tőle, ami minimum ironikus lenne. De addig is marad egy megbízhatóbb eszközünk az értelünk. Hogy kérdezünk, gondolkodunk, kéterkedünk, és néha hajlandóak vagyunk beismerni, hogy nem tudunk mindent. Lehet, hogy nem olyan látványos, mint egy vikáni időgép, de hosszú távon sokkal jobban működik.