A kíváncsiság üzletet épít? Így gondolkodik egy sorozatvállalkozó

Ebben az epizódban egy egészen különleges karrierutat járunk be: vendégem Barathi Tamás, a Blue Colibri alapítója, valamint a Connect és Business Bistro konferenciák megálmodója. Tamás története tökéletes példája annak, hogy a „biztos” banki karrier feladása hogyan vezethet el a teljes önmegvalósításig, ha az embert a kíváncsiság és a kapcsolódás vágya hajtja.

Beszélgetünk arról a pillanatról, amikor „Newcomer of the Year” bankárként átvette a díját, majd másnap eldöntötte: itt a vége. Hogyan lesz egy lázadó diákból, aki iskolaújságot és focibajnokságot szervez, később fesztiválszervező (Sziget, Fridge, Snowattack), majd pedig egy nemzetközi szinten is sikeres HR-tech cég vezetője? Tamás őszintén mesél arról, hogy bár sokszor „ötletgyárosként” hivatkoznak rá, a megvalósítás kőkemény munka és rendszerezés nélkül nem megy.„Engem nagyon hajt a kíváncsiság, tehát, hogy én mindig egy ilyen kíváncsi ember vagyok, és amikor látok valamiféle problémát, vagy észlelek valami hiány problémát, lehetőséget, akkor engem nagyon hajt az, hogy na vajon erre milyen választ lehetne adni?”

Szó esik a Blue Colibri születéséről is: hogyan ismerték fel, hogy a kékgalléros munkavállalók (gyári dolgozók, sofőrök) teljesen kimaradnak a vállalati kommunikációból, és hogyan építettek erre egy ma már 160 vállalatnál és 140 ezer felhasználónál működő rendszert. De nem csak a sikerekről beszélünk. Tamás beavat minket abba is, hogyan küzd meg a mikromenedzselés démonával, és hogyan tanulja a delegálást, hogy a cégei nélküle is működjenek.

A vállalkozásépítés mellett a magánéleti egyensúly is terítékre kerül. Hogyan lehet összeegyeztetni a családapát, a cégvezetőt és a sportembert? Kiderül, miért kel fel hajnalban, és miért fontos a tudatos „lecsatlakozás” (disconnect) a mai világban

„Azt az illúziót, azt, hogy mindenkit szeretném elsegetni, hogy iragalmatlan mennyiségű munkát kell beletenni mindenbe. Tehát nem lehet megúszni a munka részét, és nem lehet megúszni a szervezettség részét sem.”

Az epizód végén pedig egy olyan életbölcsességet kapunk, ami talán a legfontosabb üzenet a mai rohanó világban: a nyitottság és a kapcsolódás erejét. Legyen szó egy véletlen beszélgetésről vagy egy tudatos üzleti partnerségről, sosem tudhatjuk, melyik találkozás változtatja meg az életünket tíz év múlva

„Legyünk nyitottak a világra, másokra. (...) És hogy merjünk kapcsolódni. Meg akarjunk is kapcsolódni.”

Tartsatok velünk ebben az inspiráló beszélgetésben, ha érdekel a cégépítés, a HR trendek, vagy csak kíváncsi vagy, mi játszódik le egy sikeres vállalkozó fejében!

Transcript

SPEAKER_01 0:00

Balati Tamás bankárként jött fel a csúcsra, de a díjátvételekkor már tudta, mennie kell.

SPEAKER_03 0:05

Ha megkaptam az év Newcomer név újonca bankárdíjat, és átvettem a vezérigazgatókat nagyjából a következő napokmal is döntöttem, hogy akkor itt elértük ezt a csúcsot, úgyhogy itt távoztatunk.

SPEAKER_01 0:18

Szabáljuk helyet! Jött a sört és a rendetszervezés.

SPEAKER_03 0:22

Corporate sört, és azt mondtuk, hogy mi nem fejlesztőket keressünk, hanem egy sört pusolókat keresünk, akik tudnak fejleszteni.

SPEAKER_01 0:30

Majd jött a legnagyobb hárhegy, egy norvég kamóc.

SPEAKER_03 0:33

Lépte kellett hoznunk egy kamú céget. Így hozzunk létre a jordok nevű norvég a ipari nagy vállalatot, ami a világ 20 országában van jelen, és budapesten este a választás, ahol egy ilyen központot hoz létre, amivel a 20 országnak az ügyes paris dolgait el fogja intézni.

SPEAKER_02 1:03

Szép napot kívánok szilági Gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntés podcast a rimány magazin podcastje. Ebben a podcastben mindig olyan embereket hívok, akik valami miatt felkeltették az érdeklődéset. Akár az emberiségük miatt, akár a szaktudásuk, akár csak egyszerűen beszéltem velük, és olyan dolgokat hallottam, amit érdemesnek tartok megosztásra. Ma egy olyan vendéget hívok, aki a korporét világban mozog, de most már azért kezd kikkacsingatni onnan nincs picit, nem is kicsit, és szeretném nektek bemutatni nektek barát. Szóval szívasztok! Próbáltam összeszedni, hogy te mi vagy. Mivel lehet téged bemutatni, de azért nem tettem direkt, mert szeretném tőled halljam, mert annyi mindennel foglalkozol, hogy talán te tudsz egy olyan rendet rakni venne, hogy melyik az, ami most nagyon te vagy, vagy te voltál, tehát, hogy hogy kell téged megismernünk, hogy miket csinálsz te?

SPEAKER_03 2:03

Nagyon jó a kérdés egyébként mostanában. Előszeretettem mondom azt, hogy én is egy színházi ember vagyok, vagy egy producer, aki próbál mindenféle projekteket összerakni. Talán ez a leginkább, amit így így belsőleg tudok mondani, hogy ez egy ilyen producer menedzser, aki mindent belekortnyeleskedik, mindenben lát valamit, és mindenre építeni akar egy projektet, egy csapatot, egy céget, egy vállalkozást és így elindul. De emellett természetesen vannak olyan dolgaim, mint mondjuk a Blue Colibri, ami egy.

SPEAKER_02 2:37

Égy már mindjárt megfejtünk, hogy mi is ez pontosan.

SPEAKER_03 2:39

Igen, startupként indult, és ma már egy nagy vállalkozás, amivel nagyon sok vállalatnak segítünk, és mellette pedig vannak olyan szakmai projektjeim, szakmai rendezvényeim, meg eseményeim, amitre meg tudok gondolni, hogy a szívem csücskei, és olyan események, amet imádok szervezni és másokkal együtt csinálni.

SPEAKER_02 3:00

Na de még ne szaladjunk el, ide ide el fogunk jutni, de nagyon kíváncsi tesz, főleg ez a nagyon sok létűséget, hogy valójában te mit szerettél volna lenni?

SPEAKER_03 3:09

Ez egy olyan folyamatnak a vége, amikor én 80 évek elején születtem, 81-re és én úgy nőttem fel, tanár gyerekként, hogy volt egy ilyen út, hogy legyél bankár, ügyvéd vagy orvos, és mi orvos nem volt a családban, meg ügyvéd nem volt a családban. Ezért ezért nagyon tolódtam ebbe ebbe a közgazdagászvilágba, hogy majd legyek bankár, mert ez nagyon akkiban, az egy nagyon érdekes, fontos foglalkozás volt. Viszont én meg egy ilyen kis lázadó voltam, aki mindig minden mást szeretett volna csinálni. Úgyhogy én kezdetektől fogva, amellett, hogy vittem ezt az utat, ami azért egy ilyen szülői megjelöt út, és tényleg elég sokat jártam egyetemre is, meg én voltam tényleg bankáris, tehát végigvittem azt a szó.

SPEAKER_02 4:00

Aztán, hogy akkor már ezt kipipáltam.

SPEAKER_03 4:03

Ekipipáltam, de szó szerint ezt szívesen elmondom neked ennek az utolsó momentumát. De emellett mindig valamiféle önmegvalósításban voltam, tehát mindig szervezkedtem meg egy kicsi gyerekkoromtól kezdve.

SPEAKER_02 4:17

Hogy kell elképzelni kicsikorodban a szervezkedést?

SPEAKER_03 4:20

Hát ezt úgy képzeld el, hogy már általános iskolás koronban csináltam újságot, tehát nem tetszett az iskolai újság, létreztom egy sajátot, vagy ugyanígy rádiómű sorral, létrehoztunk rádióműsort, aztán még egy magazint, aztán aztán szerveztem, nem tudom olyan dolgokat a másul szinten, amely addig nem volt mondjuk egy sulibált, ami összehozta az embereket, vagy egy foci tornát, ami összehozta különböző évfolyamokat.

SPEAKER_02 4:47

Lehet azt mondani, hogy te egy ilyen ötlet gyáros voltál.

SPEAKER_03 4:51

Ez jó megközelítés. Én nagyon-nagyon szeretem az ötleteket, és nagyon szeretek ötletelni, és pont a pályám elején ez hiányzott, hogy rengeteg ötletem van, amit nem tudtam megvalósítani, és ahogy fejlődtem, vagy ahogy hallottam az életbe, egyre több minden látom, hogy meg tudom oldani az ötleteimhez kapcsoló feladatokat.

SPEAKER_02 5:09

Egy kicsit bele is kérdezem, most urgrálni fogok az időbe, de ez nem hagy nyugodni, mert általában engem is úgy állítanak be, hogy ilyen ötletjáros vagyok, de nagyon szenvedné ha a csapatom emiatt, hogy reggel bemegyek, és akkor van egy új ötletem, és tudod, akkor mindenki egy kicsit így megrettent, hogy ez nálátok is így van.

SPEAKER_03 5:30

Ez abszolút. Ez abszolút. Ebben próbálok fejlődni, de igazából ezek hajtanak. Tehát engem ezek az ötletek, meg az önmegvalósítás, és akkor ezt kell egy olyan csapat, aki ezt jól viseli, meg azért meg kell tanulni azt is, hogy bizonyos időszakonként nemet tudni mondani a saját ötleteinkre, ez nagyon nehéz egyébként.

SPEAKER_02 5:52

De megy már? Néha. Tehát akkor még nem mindig.

SPEAKER_03 5:56

Nem mindig, meg néha be tudom látni, hogy hatalmas üvek.

SPEAKER_02 5:58

Hány ötletből mennyi az, ami megvalósul? Tehát, hogyha így összeveted azt, hogy egyszer csak a zuhany alatt teszed bejutva. Ezt kellene csinálni.

SPEAKER_03 6:06

Én most azt látom, hogy sajnos ez elég magas arány. Tehát hogy ami most jön ötlet, én azt igyekszem nagyon.

SPEAKER_02 6:13

Különben mi történik ezekkel az ötletekkel, amivel éppen nem kezdtek be, vagy amiben éppen nem kezdtek bele?

SPEAKER_03 6:19

Én azokkal is úgy vagyok, hogy valamire még jó lesz, tehát hogy azért ott. A pont a kacatokat úgy eltárolod? Ott egy barátom, azzal versenyztünk annak, hogy kinek van több domén neve. Mert hogy én, ha van egy ötlet, már azonnal már a domén az megvol. És amikor már ilyen 30-40 domén görget az ember, és nem kevés pénz is. Sok pénz, és jön a megújítólevél, és akkor ott voltak pontok, hogy akkor el kellett engedni pár ilyen domén nevet. De én azt látom, hogy nagyon sok esetben van az, hogy jön egy új ötlet, elkezdek rajta kattogni, hogy hú, abból kéne egy projektet csinálni, és aztán ha sikerül ezt egy picit ülepíteni, akkor kiderül, hogy nem is kell annyira kapkodni, hanem az beépíthető már valami meglévőbe, vagy összekapcsolható, és akkor ma már azzal megelégszem. Nem mondom, hogy csökkentek az ötletek megvalósítási arányai, hanem inkább egy picit átstruktúrálódra.

SPEAKER_02 7:17

Kísértetesen azt érzem, mintha rólam is beszélnél egyszerre, mert ez van. És oké, gyerekkorodban szerettél volna, szerettél, elkezdtél szervezkedni, de hát gondolom, hogy ez akkor tovább folytatod ott az egyetemen is.

SPEAKER_03 7:29

Abszolú, igen, igen. Én egyébként hét évig voltam ugyanazon az egyetemen, úgyhogy mindig szoktam röhögni, ha valaki mondja, hogy évfolyam társak volt, mondom mondja, ez nekem viszonylag sok embert jelent. De ennek is az egyik oka az volt, hogy én már ott is folyamatosan szerveztem. Nem volt tesi tantermünk, vagy kevés volt a kapacitás, és egy barátommal szerveztünk egy fociligát. Az elején ez még csak arra irányult, hogy fociunk páron, meg kíváncsiuk a nem tudom a test órát, aztán két év múlva már így 1100 embertnek a sportolását szerveztük. Tehát, hogy ilyen lépékekben alakultak ezek a dolgok.

SPEAKER_02 8:07

Gondolkodom rajta, még korai lehet a kérdés a beszélgetés folyamán, de mégis felmerülben, mi hajt téged?

SPEAKER_03 8:13

Engem nagyon hajta kíváncsiság, tehát én mindig egy ilyen kíváncsi ember vagyok, és amikor látok valamiféle problémát, vagy észlelek valami hiányt, problémát lehetőséget, akkor engem nagyon hajt az, hogy vajon erre milyen választ lehetne adni. És én azt meg tudnám egy csinálni. És miért nem csinálta meg más? És akkor ez már így egyből így belevisz egy ilyen fel.

SPEAKER_02 8:37

De nagyon rá tudok kapcsolódni, mert képzeld el, te is ismered doktor a cél Petrát, és a Petra-val beszélgettünk itt hosszasan, és ott konkrétan arra jukattunk ki, hogy a kíváncsiság, illetve a kíváncsiságnak a megőrzése az, ami az egyik legjelentősebb dolog, ha tényleg azt az életet szeretnénk élni, amit úgy képzelünk, hogy az az az élet, amit szeretnénk, meg vannak olyan dolgok, én azt veszem észre, ami számomra fontosak.

SPEAKER_03 9:05

Tehát mondjuk most szülőként is funkcionálok, van egy kilenc éves filmia meg egy négy és fél éves lányom, és amikor az ő életüket látom és ott feljön mondjuk egy téma vagy mondjuk iskolai bullying, akkor én nekem megtok az agyam, hogy mit tudnék kéne ezen segíteni. És akkor mit lehetne ezzelni. Milyen programot kellne szervezni annak érdekében, hogy ennek a korosztálynak tudjunk segíteni, és akkor ha hozzám hasonló gondolkodású emberekkel beszélgetünk, mint a múltkor előfordul egy rendezvényen, akkor már ha ketten beszélgetünk róla, tényleg úgy álltunk fel az asztaltól, hogy már késztervekkel, hogy na mi legyen a következő lépés. És ebben van kíváncsiság, van egyfajta ösztönöség, van egyfajta ilyen megvalósítási kényszer, hogy szeretnél valamit létrehozni, tehát szerintem ez is abszurdáló.

SPEAKER_02 9:56

A szüleit támogattak ebben, amikor í kíváncsiságból valami, meg szerettél volna valósítani. Énkor mindig azon gondolkodom tudod, hogy valahonnan jön ez, és persze nagyon sok válasz lehet rá. Én mondjuk egyik válaszként azt szoktam megfogalmazni, nem biztos, hogy az egyetlen válasz, hogy a szülői mintákból nagyon sok minden átemelődhet. Neked legalábbis én ma már a mai fejemmel be tudom azonosítani egy pár pontot az életem fontos dolgaiban, amit valójában a szüleimtől láttam.

SPEAKER_03 10:30

Szerintem van benne ilyen is, tehát főleg édesanyjában voltak ilyen szervezési, közösségszervezési irányultságok, de azért az is meg volt benne, hogy az a fajta úkijelés, amit mutatott, hogy ez a közgazdásban kár, meg azért volt egyfajta szigor, az ellen való lázadás is venne volt ebben a dologba. Persze azért hagyott kibontakozni, tehát nem erről volt szó, csak ő mindig próbálta, hogy azért maradjunk az úton, és emlékszem nagyon sokáig, tehát már 30. éves volt, amikor megkérdeztem, hogy de mikor lesz normális munkám, vagy mikor lesz normális karrierem. Én meg mindig mondtam, hogy annyi én már eve vagyok, és hogy ez nem lesz egy ilyen klasszikus út, mint amit mondjuk nem tudom, sokszülő szána gyerekének, vagy szánt régen. Én azt mondom, hogy régen.

SPEAKER_02 11:23

Ma már ez kevésbé.

SPEAKER_03 11:24

Ma már ez el.

SPEAKER_02 11:25

De ez, amit mondtál, hogy ez a jogász orvos.

SPEAKER_03 11:29

Tudod az út, hogy akkor legyen egy diplomád, vagy kettő, meg akkor menjen egy multic, ez otjél, legyen, nem tudom, céges autó, céges telefonon. Tehát régen ezek a státusz szimbólumok, meg ez az út, kielőtt út, ez nagyon ment.

SPEAKER_02 11:46

És amikor az egyetemről, ahol jokat szervezkedtél, mert hét év alatt azért lehet szervezkedni. Ott mi történt utána, tehát merre vitte az életedet?

SPEAKER_03 11:55

Hát utána jött ez a polgári út egy részről, tehát tényleg a bankárság. Lising cégnél, aztán egy kereskedelmi banknál.

SPEAKER_02 12:06

Akkor tényleg kipipáltam.

SPEAKER_03 12:07

Tényleg kipipáltam, de azért én mellett azért már visszakacsingattam abba az életbe, amit az egyetem alatt is ilyen rendezvények fesztiváloknak a szervezése. Azokat elkezdtem így párhuzamosan, és tényleg az utolsó banki állomásom 2010 vagy 2009 év végén, már nem is tudom 2010- környékén, mikor megkaptam az év Newcomer, az év újonca-bankárdíjat, és átvettem a vezérigazgatótól, akkor nagyjából a következő napokban el is döntöttem, hogy akkor itt elértük ezt a csúcsot, úgyhogy itt távozhatunk.

SPEAKER_02 12:42

Szerint az emberek nagy része pont ettől kapnak még nagyobb erőt, hogy hogy nálad pont fordítva működött ez a dolog.

SPEAKER_03 12:49

Szerintem nekem van egy alapvető ellenállásom az ilyen nagyon keretezett környezet iránt.

SPEAKER_02 12:56

De mégis, ha kell, bele tudsz simulni egy ideig.

SPEAKER_03 13:00

Hát nézd ennek azért már 16 éve, szóval. Én azt mondom, hogy persze sok mindenben, de azért nekem van egy sokkal nagyobb ilyen szabadságigényem mondjuk úgy, ami a munkában is hatványozottabban megmutatkozik. Tehát én nehezebben viselem azokat a nagyon kötött kereteket, amikor az én vélem kevésbé számít.

SPEAKER_02 13:21

Aha, tehát akkor nem a munkaidő leginkább, hanem az, hogy aztán ott lehet ötletelni, csak nem lesz semmi belőle.

SPEAKER_03 13:28

Higen, meg amikor csak egy-egy részfeladatot csinálsz, vagy amikor nem. Én sokkal jobban szerettem az ilyen komplexebb dolgokat, amikor nagyobb hatáson van az egész folyamatra is valószínűleg, hogy ezért én egy kötötte rendszerben nem tudnék egy kis részre nagyon fókuszálni, hanem mindig is ez a multifókuszú ember volt, amikor sok mindent szeret csinálni.

SPEAKER_02 13:52

Ez azt is jelenti különben egyben, hogy szükséged van egy olyan csapatra, akik azért nagyon mellé dállnak, és akkor ott vannak az operatív megvalósításban is.

SPEAKER_03 14:02

Hát szerintem a jelenlegi fő vállalkozásomnál, a Blue-Colibrin-élt ez fontos is volt, hogy ott nagyon tudatosan a cégtársammal, úgy építkezzünk, hogy építsük azt a fajta struktúrát, azt a csapatot, ami profódon tud működni. És ott is én jobban szerettem mindig mondjuk az ilyen stratégiai fókuszokat, vagy azt a fajta termékfejlesztést, a kapcsolatépítést, az útkeresést, én azokat mindig jobban tudtam kezelni, mint azt, hogy mondjuk operatív szinten, mint vezető, hogyan tudok foglalkozni mindenkinek az ügyes bajós dolgaival, vagy hogyan tudjuk operatív szinten vinni a mindennapokat.

SPEAKER_02 14:50

És melyik volt az első, ott tartottunk, hogy a bankból egy komoly dicséret után távoztál, ezt általában fordítva szokták csinálni azért az életben. És a semmibe beleugrottál, vagy ezt hogy kell elképzelni?

SPEAKER_03 15:06

Hát akkor én már régóta dolgoztam egy max nevű csapattal, akik amellett fiataloknak a parti utazásait szervezték, komoly fesztiválokat is szerveztek. Ilyen volt a Snowtek, ez egy ilyen Franciaország egy fesztivál, vagy éppen a Fritz Fesztivál, amely egy hatalmas rámpát építettünk a hősök terén, és ilyen sznowboardosok ugráltak rajta meg. Meg nagy koncertek voltak, tehát én belecsöppentem az ő csapatukba, és ott indítottunk el közös projekteket, ez egy bonyolulta céghálózat létesült. Aztán úgy mentünk tovább, hogy dolgoztunk együtt a sziget irodával, és lettünk egy ponton a szigetnek egy része, tehát hogy ugyanúgy betagazódtunk abba a cégba. Úgyhogy én ott egy négy-öt évet beleláttam nagyon keményen a rendezvény iparba, a fesztivál iparba, és ott is főleg ötletekkel, termékfejlesztéssel, kampányokkal foglalkoztam, vagy éppen szponzorokkal, meg médiapartnerekkel, tehát az a fajta kooperációhol, ahol azért ki kell találni valamit, nem sablonos, mindig valami újat kell hozni, valami megkökkentő, hogy akkor visszamentem ebbe az irányba, és közben pedig már azon agyaltam, hogy hogyan lehet a fiatalok felé nyitni már nem feltétlenül parti szempontjából vagy fesztiválok, hanem akár egy ilyen munkaerőpiaci pályorientációs vonal kapcsán.

SPEAKER_00 16:37

A Podcast fő támogatója a szemurás túlész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.

SPEAKER_02 16:42

Olyan érdekes ez megképzelve, hogy pont ma volt nekem egy olyan beszélgetésem, ahol pont az ilyen szórakoztató iparral kapcsolatban beszélgettük, és pont azt mondták, hogy azon nagy nehézségük nekik, hogy megvannak az ilyen 4050-esek, meg megvannak a 20 évesek, de nem találják a 30 éveseket, mert hogy azokból nagyon sok mindenki külföldön dolgozik, és hogy nem nagyon találják őket, akkor itt rengeteg tapasztalatot szereztél már eleve, ugye a rendezvényszervezésben.

SPEAKER_03 17:13

Igen. És a rendezvényszervezést azt különösen tudom ajánlani egyébként a fiataloknak, mert a probléma megoldó készség az borzasztóan tud javulni, vagy ott olyan esetekkel lehet találkozni, ami nem hétköznapos.

SPEAKER_02 17:28

Van egy ilyen eseted, ami mondjuk nem kell neveket mondani, amivel így találkozol, és így meghökkentő, hogy ilyzzel is foglalkozni kell?

SPEAKER_03 17:36

Fó, hát számtalan ilyen esetünk volt, tehát apró félreértésekből aztán hatalmas kalamajkák, tehát ezt így így tudnám neked jellemezni, tehát nagyon jártunk úgy, hogy meghirdettünk valami programot az ott bulizó fiataloknak egy póker estet, csak éppen senki nem figyelte a regisztrációs számot, és akkor amire mi úgy gondoltuk, hogy majd 10-20 ember összeverődik, a rat vagyok 150-en. És akkor ott hirtelen ugye meg kellett tanulni azt, hogy hogyan tudod lekezni a konfliktust, a felháborodást, hogyan tudod átfordítani, hogy abból abból mindenkinek egy jó érzése legyen. De ugyanez volt mondjuk a nagy fesztiválokon is, amikor mindenki ingerült, ott ott nagy installációkat kellett építeni. Ott. Aztán könnyen félrel mentek a dolgok, úgyhogy volt egyszerűen benéztem egy fát, képzeld el, hogy egy helyszínbe járáson én rossz helyszínt mutattam az adott szponzor installáció tervezőnek, mint valóságban, és akkor ott amikor már az építkezés megkezdődött, akkor mindenki szenvesítve, hogy ott van egy hatalmas, nagy fa. És ki mit lát a fában valaki azt látta, hogy ez egy borzasztó dolog, miért van ott az installáció közepén, én meg azt láttam ott, hogy ez egy lehetőség, hogy lehet ennek az installációnak egy fája, ami beépülhet az egészbe, és végül is szerencsére ezen az úton mentünk. És akkor a nagy összeveszés helyett lett egy ilyen közös hang. És szerintem ezek a legnehezebbek ezeket megtanulni, hogy mégis egy irányba tudjunk menni a végén.

SPEAKER_02 19:17

Oké, de valamikor ekkor jött a Blue Calibrí, vagy még előtte volt egy pont, ugye?

SPEAKER_03 19:22

Volt még egy pont, mert ahogy foglalkozunk sok ilyen rendezvényel, az feltűnt a vállalatoknak, partnereknek, hogy nagyon sok fiatalt meg tudunk szólítani. És akkor egy ponton azzal kerestek meg engem párcől, hogy látják, hogy nagyon sok fiatal kommunikálunk, nem tudnánk őket bevonzani, akár egy ilyen gyakornoki programmal, vagy bemutatni nekik a cégeket, mint munkahelyeken. Megmondom őszintén, hogy nem is értettem ezt az egészet, miszerint én nem voltam ilyen állásbőrzékel, meg nem tudtam, hogy működik ez az egész ilyen cégekhez való jelentkezés, hogy az miért ekkora probléma. Ez egyébként ilyen 2013-14 környékén volt, és akkor elkezdtem azon filózni, hogy oda, hát akkor mit tehetnék ez ügyben. És akkor indítottam el olyan projekteket, ami arra irányult, hogy akkor jó, akkor mutassuk be a vállalatokat, mint munkahelyeket, mutassuk be az ő lehetőségeiket, hogy mit kapott egy gyakornok, mit kapott egy pálya kezdő, és én erre hoztam létre új felületet, azt annak idején úgy hívták, hogy Collibre Internship Awards, ahol megpróbáltu bemutatni, hogy hogyan működnek ezek a vállalatok. Az a nyertünk is egyébként itthon élani AR-díjakat, és akkor elindult egy pályorientációs folyamat. És akkor én utána évekig ezt vittem, tehát egyszerre csináltam cégeknek, ma úgy hívjuk, hogy employe branding kampányokat, meg Employer Branding videókat, ilyen munkátat, hogy márka videókat, és egyszerre kezdtünk el szervezni fiataloknak, pályorientációs meetupokat. Megismerik, hogy egy-egy szakma az mit is jelent, egy-egy pozíció, mit jelent, mit lehet onnan elérni. Ez egészen odáig fajult, hogy egyszer csak létrehoztuk két társammal az Internet.comot, ami akkor az É és Y generációs fiatalokra célzó állásportál volt, úgyhogy ez is 2016-18, és csak 18 év végén jutottunk el oda, hogy a belső kommunikáció felé fordultunk.

SPEAKER_02 21:27

Érdekes, azon gondolkodom, hogy a HR-relyen mozgatórugó volt, ami miatt a HR témája előjött benned.

SPEAKER_03 21:35

Nekem ott a kíváncsiság, tehát az a fajta.

SPEAKER_02 21:39

Én is kíváncsi vagyok, de bevalom őszintén HRS kíváncsiságon még úgy annyira nem volt.

SPEAKER_03 21:44

Nyilván miatt cégembe kell igen, de ott is az volt, hogy vannak marketing eszközök, amikkel mondjuk marketing kommunikációs eszközök, amikkel meg tudtál szólítani a fiatalokat. Ha éppen én nem tudom, egy termék kóstatásról van szó. Volt az egyik italmárkának csináltu, nemisek háromnak is egyetemi ambaszadort csapatokat. Ami már egy új megközelítés volt, hogy hogyan vidjuk a márkát közel a fiatalokhoz és élményeken keresztül, hogyan mutassuk be a minőségi, de felelős alkófogyasztás. Ez egy fontos dolog volt. És engem az érdekelt, hogy ezért nincs ilyen megközelítés az toborzási kommunikáció piaconisom, hogy akkor vigyünk oda is egy ilyen megközelítést, úgyhogy az eljén ez így indult el. Ha bizonyos helyeken működik a szisztam, miért nem működhetne ez a HR kommunikációba? Az egyik első kampányunk az egy IT-cegnek a nagy toborzási kampánya volt, ahol végül is legyártottunk ilyen céges sört, csak egy korporát sört, és azt mondtuk, hogy mi nem fejlesztőket keresünk, hanem mi sörkóstolókat keresünk, akik tudnak fejleszteni. Mennyire másabb a megzelítések?

SPEAKER_02 23:07

Az biztos, hogy felkelti az érdeklődését a célcsoportnak.

SPEAKER_03 23:11

Úgyhogy én mindig ebben utaztam, és akkor ezek odáig fajultak, hogy egyszerűen csinálunk egy nagy vitát és figyelmet generáló kampányt, ugyanis én nagyon szerettem volna nagyon kreatív dolgokat is csinálni a nagyvállalatoknak, csak ott megint bejöttek a keretek. Nagyon sokszor szembesültünk azzal, hogy hiába viszünk egy új megközelítést, sokkal inkább a tuit konzervatív utat választották. Én azt mondom, én meg szeretném mutatni, hogy a kreatív útnak is van erje, és azért egyszer azt mondyen 2017 környékén létrehoztuk a Fordox nevű céget, egy kampányt, annak az volt a lényege, hogy meg akartuk mutatni, hogy egy jó stratégiával, megfelelő csatornákon a célcsoportot jól ismerve, tudunk egy nulláról építkező vállalati brandnek nagyon-nagyon komoly, jelölt állományt összehozni. Csak mivel nem volt erre céges jelentkező, azért létre kellett hozunk egy kamú céget. És így hoztuk létre a Fjorsz nevű norvég, faipari nagyvállalatot, hogy a világ húsz országában van jelen, és Budapestre esett a választás, ahol egy ilyen központot hoz létre, mivel a húsz országnak az ügyes bajz dolgait el fogja intézni.

SPEAKER_02 24:37

És bevált ez a.

SPEAKER_03 24:42

Tehát itt létrejöttek honlapok, videók, bemutattuk a céget, munkavállalókat, volt Linkin oldal, a Facebook oddal, YouTube csinelje, mondtunk állásbőrzésre, volt PRC mindent, tehát nagyon sokan dolgoztak ebben. És közel 700-ban jelentkeztek el a meghirdetett pozíciókra. És akkor nyilván ezt lelepleztük, ezt egy nagy rendezvényen leteleztük, hogy ez tulajdonképpen egy nem létező cég, és akkor ott nagyon megosztotta a közönséget. Tehát, aki ezt így ünnepelte, hogy na igen, volt, aki meg ebből ilyen etikai kérdést csinál, hogy szabad egyáltalán ilyen ilyet csinál.

SPEAKER_02 25:22

Hát gondolom azért semmi olyan rosszat nem tettetek csak. De mondjuk azt mondja, hogy a megosztottság azért időnként jó, mert az azt jelenti, hogy nyilván van olyan, akinek ez nem tetszik, de az azt is jelenti, hogy valakinek meg nagyon bejönne.

SPEAKER_03 25:37

Ez így van, meg szerintem, ez egy picit szakmáknak is járója, meg úgy tényleg, ha valamit csinálsz, egyszerűen ezt így be kellett látnom nekem is, hogy nem tudok olyat csinálni, ami mindenkinek egyformán tetszik. Vagy amit mindenki egyformán teszett. Ez egy jó.

SPEAKER_02 25:55

Példa volt, vagy egy jó eset volt erre, nem? Igen.

SPEAKER_03 25:58

Igen.

SPEAKER_02 25:59

És hogyan tovább, ok, itt volt ez a, hogy jött a Blue Kolibri-ből, mert az is most már látom, most kezdem összeállni, hogy az egy új probléma volt.

SPEAKER_03 26:07

Igen, igen. Ugye nagyon sok vállalatnál, amikor csináltuk ezeket a munkáltató márka kampányokat, ott mindig megelőzte egyfajta diagnosztika, tehát egyfajta megértés a vállalati létnek, mit gondolnak a munkavállalók, az adott cégről, az adott cég márkájáról, belső márkájáról. És amikor ezeket a kutatásokat csináltuk, akkor szembesültünk mindig azzal, hogy egyre többen írták be hiányosságként, vállaltaknál, hogy rossz a kommunikáció, nem transparens, nem kétirány, nem tudnak semmire.

SPEAKER_02 26:43

Ez az egyik legnagyobb probléma mindig, nem?

SPEAKER_03 26:45

Így van. És akkor megint csak a kíváncsiság, hogy megint nem értettem, de miért? Miért ilyen nehéz ügy ez, hogy mi szólni akarunk néha csak ötven, de van, hogy nem tudom, két-három ezer munkavállalóhoz. És akkor szembesültem vele, amikor így iljúkat készítettem a vállalvezetőkkel, vagy a árvezetőkkel, hogy vannak technikai problémák, vagy kihívások, vannak kommunikációs, tartalmi kihívások, tehát olyan sok kihíváshoz szenvednek, és akkor megint csak elkezdtem szétnézni a piacon, meg gondolkodni, hogy hogy látne, akkor ezt másképp csinálni. És akkor elindítottam ezt a Blu-Kolibrit, és mindig kérdezték, hogy miért ez a neve, mert akkor már létezett a Kali HR solution, és akkor még az volt a femben, hogy majd minden ilyen nagy problémakörre mi létrehozunk egy szint. És akkor a blue azért indult, mert mi főleg olyan környezetben kezdtünk el gondolkodni, meg dolgozni, ahol sok a kéggaléros munkavállaló. Az olyan környezetek, akár egy gyár, akár egy logisztikai központ, akár egy bolt hálózat, ahol a nem irodai környezetben dolgoznak az emberek.

SPEAKER_02 27:55

És ott mi volt a problémának a megoldása mondjuk ezekkel a kéggaléros munkavállalókkal?

SPEAKER_03 28:01

Hát nagyon jellemző ezeknél a kollégáknál, hogy még csak céges e-mailcímet sem kapnak, mert nem voltak olyan digitális platformok, ahol kellett volna az ő céges e-mailcímmel. Kettő nem kaptak céges eszközöket, tehát se céges telefon, se céges laptopot, illetve nem voltak olyan hálózatok, amikhez nekik csatlakozni kellett volna. Maradtak a szóbeli tájékoztatók, illetve maradtak az ilyen kihelyezett papír alapú, mondjuk egy ilyen poszterek, amin próbálták átadni az információkat. Abban az irányban mozdultunk el, hogy de mégis mi van az embereknél, egyrészt nálunk van a mobiltelefon, tehát van saját mobíkuk, kettő, hogy van egyfajta készség, ami alapján nagyon aktívan használják a közösségi médiát. Egyébként 2018-ban, amikor kezdtük, ez jellemzően még a Facebook volt, illetve akkor nagyon magyarázunk kellett a cégvezetőknek, hogy higgyék már el, hogy az embereknek van mobíja, meg tudják használni a Facebookot kortól, nemtől függetlenül. Ezt nagy abban sikerült, és azért nekünk egy olyan platformot kellett létrehozunk, ami megint csak felhasználó élményben egyszerű, tehát nem igényel betonulási időt, nagyon hasonlít ezekre a social media felületekre.

SPEAKER_02 29:22

Hát, hogy én intuitív a kezelés, hogy rájön az ember.

SPEAKER_03 29:25

Hát itt rájön, mert megszoktam már másból, és görgetni kell, megnyomkodni, hogy az legyen, mindent egyszerűen tudjon elérni. Másrészt, meg hogy mobil alapú legyen, tehát, hogy ne abba gondolkodjunk, hogy... Nem fog leülni és oda belépni, és hogy nagyon egyszerűen tudjunk csatlakozni mondjuk meglévő céges rendszerekhez adat központokhoz, úgyhogy mi ezeket a problémákat orvosoltuk, és akkor így indultak el a fejlesztéseink rendszerénk a különböző cégeknél. Nyilván ebben nekünk egy nagy dobást adott mondjuk a COVID időszaka, mert akkor aztán mindenkit hazakültek a gyárak, a logisztikai központokból a nem számülhetsz. És valahol kellett volna lépeszben kellett volna őket érnie. És akkor ott mi nagyon-nagyon sok rendszert vezettünk be.

SPEAKER_02 30:15

Azt a mindenit. Mennyien használják most már ezt a rendszert?

SPEAKER_03 30:19

Hát ma már Magyarországon is itt a környező országokban egy olyan 160 rendszerünk fut, de egyébként közel ilyen 130-140 ezer munkavállalót jelent.

SPEAKER_02 30:31

Ez elég komoly. Azt a mindenit. Na, és akkor ebből hogy jön ki az összes töbtlet, amiről még nem is beszéltünk, mert ugye, hogy már beszéltünk, hogy nagyon szerettél rendezvényeket, illetve a rendezvényszervezés azért már ott volt benned, hogy lépett tovább. Gondolom, akkor ez a blue Calibril a nagy háttér, vagy hogy is mondjam.

SPEAKER_03 30:54

Hát igen, ez akkor ez 2018 óta csinálni, 19-ben indult maga a cég, úgyhogy idén voltunk 7 évesek, és igazából sose gondoltam volna, hogy újra rendezvényeket is fogok, mert azért rendez. Ott még nem gondoltad? Nem, mert aki csinált rendezvényeket, az tudja nagyon-nagyon megterhelő. Tehát azért én vannak emlékeim róla igen. Azért 2014-ben én közel ilyen 15 évnyi rendezvényes di után úgy gondoltam, hogy elég volt, meg nem akarok se éjszakázni, se felelősséget vállalni senkinek a programjaért. Viszont ugye eltöltöttünk a COVID-ban egy jó két évet úgy, hogy nem is nagyon találkoztunk ügyfelekkel. Én azért a bankárkoromban is meg után is megszoktam, hogy én napi 6-8-találkozót szerveztem az ország különböző pontjain, tehát, hogy folyamatos volt ez a személyes kontaktus. De ez valahogy úgy 20-21 az embereketől úgy eltávolodtak, mindenki élvezte a Homeoffice-t meg az online beszélgetéseket, és akkor az lett a vége, hogy 2022-ben én éreztem, hogy jól lenne találkozni ezekkel emberekkel. Addig ilyen webinárokat szerveztünk egyébként, annak idején azok jól futottak. Nagyon sok száz ember volt egy-egy webináron, nagyon hivatosak voltak, viszont nekem volt igényem, hogy jól lenne velük találkozni, kezet fogni, egy arcot kötni a névhez. Vagy azokhoz a PTG betűkhez, amiket í látták, hogy éppen nem kapcsolhattak be kamerát az online meetingeken, és akkor én azt gondoltam, hogy adjunk vissza nekik valamit. Hozzuk őket össze. Az első szakmai konferenciát 2022-ben a konnektet, azt úgy kezdtem el szervezni, hogy az volt a mozgató rugunk, hogy kössük őket össze, találkozzunk velük, és azokat a témákat, amik őket is érdeklik, és azokat az ilyen jó gyakorlatokat, amik egyik másik ügyfelünk elkezdett saját berkenvel használni, azt így osszuk meg egymással. Egy ilyen tudásmosztó napot kezdtünk el tulajdonképpen szervezni, és az olyan jól sikerült, hogy egy ponton ki is nyitottuk, hogy ne csak ügyfelek jöjjenek, hanem bárki. És az első alkalommal is már egy ilyen 300 fős szakmai közösség jött össze. Volt még egy nagyon fontos lépés ennek, hogy én azt nagyon felismertem már az munkáltató már kampányok és a belső kommunikáció kapcsán is. Vállalaton belül vannak RSek, meg kommunikációsok, meg marketingesek, és közöttük falak vannak. És mindeniknél van valamiféle tudás, és képesek voltak a HR-esek, mondjuk marketinges és kommunikációs tudás igénybevétel nélkül, mondjuk kommunikációs projekteken dolgozni. És én azt szerettem volna itt is elérni, hogy legyen egyfajta kapcsolódás, tehát hívjuk már őket össze, ezeket a különböző területeken dolgozó embereket, és beszéljünk meg azokról az ügyekről, amik egyébként közösek. Ilyen egyébként a belső kommunikáció is, vagy ez a munkát márka építés. A vállalati kultúra, a munkavállalókkaló kapcsolódás. Ezeket tettük meg így a.

SPEAKER_02 34:18

Igen mondjuk a Glue Calibr, ez nagyon a vállalati kultúrát formáló dolog, vagy applikáció, ugye?

SPEAKER_03 34:26

Abszolút.

SPEAKER_02 34:27

Én amit tavaly láttam, az már azért egy elég nagy rendezvény volt, sőt, tehát kettő rendezvény volt, nem is egy.

SPEAKER_03 34:34

Igen, hát utána egyből látjuk, hogy itt ennek van közössége, és akkor elkezdtünk egy kicsit tudatosabban is erre a közösségre építeni olyan szempontból, hogy szerveztünk évközi találkozókat, klub délutánokat, megkérdeztük a következő nagy alkalmat, létrejött egy Connect Akadem, ahol csináltunk is ilyen belső kommunikációs képzéseket, és akkor ez odáig jutott igen, hogy ma már ez egy ilyen közelezár fős rendezvény, úgyis pozícionáljuk egy vállati kapcsolódás napja, és kapcsolódás lehet befelé, meg lehet kifelé. Tehát, ez is fontos, hogy befelé is kapcsolunk a munkavállalóinkkal, meg kifelé, a jövőbeni munkavállalóinkkal, a partnereinkkel, vagy akár egy társadalmi ügyel civil szervezetekkel, tehát itt a kulcsa kapcsolódás. Azért lett ez már két konferencia, mert hogy azt is láttam, hogy nagyon eltérőek a megközelítések és a kihívások mondjuk egy múci cégnél, mint mondjuk egy magyar tulajdonú kis középváltozást.

SPEAKER_02 35:44

Az biztos, az biztos.

SPEAKER_03 35:46

Ésért kezdetben neki szerveztünk egy szekciót, aztán egy külön termet, aztán meg egy külön napot. Úgyhogy így jött létre a bizniszbiztó nap, amikor szintén egy közel ezer fős ilyen, inkább KKV-ból érkező tulajdonos ügyvezető, ha van hárvezető, akkor ő de általában ezek laposabb szervezetek. Hasonló témák, de azért más, ha megközelítés.

SPEAKER_02 36:10

És most idén mit vártok ettől? Már ugye ez most hanyatszorral lesz már megálnak.

SPEAKER_03 36:14

Most az ötödik connect, vagy a második biznisbizó lesz. Mi azt várjuk, hogy minden évben próbálunk az aktuális témákat voncolgatni leginkább. Ezért idén a Conneknak a konfliktusok kora és az alkalmazkodás művészete a mottója, mert azért van bőven. Tehát-nagyon sok konfliktus forrás van. Most éppen a BER transparencia kommunikációja, a örök klasszikus a generációk közti együttműködés. De ott van most az a technológiai nyomás is, ami rajtunk van. Itt az éjjel eszközök használata, nem használata, hogyan hat ez a munkánkra, az oktatás, a képzésre, a három folyamaton.

SPEAKER_02 36:59

Jön ez a biztonsági kérdések is ezzel.

SPEAKER_03 37:02

Úgyhogy ott mindenféle ilyen konfliktusokat és a konfliktusra adott válaszainkat vezetői válaszok vagy lehetséges forgatókönyveket tárjuk fel. A biznisó napon ott meg továbbra is abban próbálunk a KKV-tajdonos vezetőknek segíteni, hogy ebben a nagyon változékony gazdasági környezetben és tényleg nyomás alatt hogyan tudnak ők megmaradni embernek, hogyan tudnak ők jó vezetőkké válni, és hogyan tudnak maguk mellé, alá csapatot építeni, úgyhogy ott ezek a fókuszok.

SPEAKER_02 37:39

Hát meg sem elem kérdezni, de az én mégis megmerem, hogy milyen ötletek vannak még? Mi az, ami így fejedben van. Mert nyilván látom, ez a konferencia, ha jól érzékelem, akkor ez évről évre nő. Mondok olyat, ami beolvat. Ez is egy érdekes.

SPEAKER_03 37:57

Például nagyon. A belső kommunikációban, meg a válati kommunikációban podcast. Az egy fontos részét képezi, egyre fontosabb részét képezi a kommunikációnnak. És azért nagyon szeretünk volna egy külön ilyen podcast tematikájú napot szervezni, ahol bontcolgathattuk volna, hogy mi az, amit mondjuk edukációban tudunk csinálni, mi az, ami mondjuk belső kommunikációra használható, mi az, ami a vállalnak a kapcsolódása. És utána ezt ponton beláttuk, hogy ne vágjuk ekkor a felba a fejszínket, viszont idén másodjára ennek egy külön szekciót szerveztünk, és akkor ott 6-8 és 10 példán keresztül fogjuk bemutatni, hogy ki hogyan állt hozzá ez a témához, és mit csinál. Vagy tavaly elindítottuk a Disconne-vonalat, ahol azt mondtuk, hogy néha meg jó nem kapcsolódni, vagy lekapcsolódni, vagy újra kapcsolódni, és akkor elkezdtünk olyan emberi történeteket is feldolgozni, amikor valaki vagy valamilyen belső egészségügyi, vagy valami külső változás miatt nagy válásra kényszerült. És újra kellett gondolnia magát, az életét, a jövő képét, a munkához való kapcsolódását. Úgyhogy ezt is szeretük volna külön megcsinálni, de ezt is betagoztuk. Van ilyen. Viszont valami meg innen sarjat ki.

SPEAKER_02 39:29

Pont azon gondolkodom, hogy honnan érkezett a színházi vonal ebbe a dologban. Itt mondjuk is el a kedvesnézőknek, hogy miről van szó. Igye itt milyen rendezvények is vannak.

SPEAKER_03 39:43

Igen, van egy színházi projektünk, ezek az annevel egy konflikt night, ahol mi kezdetben mindenféle vállalaton belüli azonosítható, konfliktusokat, nehéz helyzeteket, stresset, szituációkat kezdtünk gyűjteni, és abból egy színpadi produkciót létrehozni, ahol improvizációs színészek eljátszanak különböző eseteket, és hívunk különböző témában szakértőket, akik ezeket a helyzeteket elemzik, és adnak megoldási javaslatokat. Majd mi ezeket újra játszuk ez a konflikt a keretrendszer. Ez is abból a kíváncsiságból, meg az ilyen élményfaktorból, vagy újdonságadásból származtatott, hogy 2024-es konferencián nagyon szerettem volna azt, hogy ne csak ilyen klasszikus előadás és kerekasztal beszélgetések legyenek, hanem legyen valami plusz. Legyen egy olyan állásban, ez volt az, akkor ez volt az aplusz. Te én sem tudtam, hogy ez mi lesz, csak azon gondolkodtam, hogy jól lenne vezetői dilemmákat megmutatni a színpadon, de nem úgy, hogy most három vezető beszélget róla egy ilyen kerekasztalban, hogy nekem ez neked az, te mit csinálsz erre, hanem mutassuk be. Mutassuk be, hogy mire gondolunk.

SPEAKER_02 40:58

Hát igen, ez egy nagyon új megközelítése ennek a problémá.

SPEAKER_03 41:01

És akkor nézzük meg, hogy kik lehetnek azok a szakértők, akikkel tudnak segíteni. És akkor emlékszem rá, hogy de tényleg így indult, hogy mondom, ahhoz, hogy megoldunk egy probléma, biztos, hogy kell egy kommunikáció szakember. És akkor én a LinkedIn ráírtam a szerémi Péterre, aktam a posztjait, hogy mondom, szia, csinálnak, akarok ilyen projekt, beszállsz, és akkor tök idegenek voltunk egymástnak, de ő kíváncsi volt ő is, úgyhogy beszállt. Aztán kérdeztem valakit, hogy szerintem aki jó stratégia, kommunikációs, vagy ilyen tárgyal stratégia, az egy túszej, felvaló kommunikátor lehet, egy túsztárgyaló. De onnan a kerítek én túsztárgyalót, úgyhogy akkor pont az Úrákcsavaki, aki egyébként társam nincs ebben a színházi és egyéb konferenciós vonalon, ajánlotta nekem a Vég Józsefet, aki egyébként egy zseniális túsztárgyaló volt, és azóta is túsztárgyalokat képez ki. És még nagyon sok mindenben egyébként ő tett komoly pszichológiai háttérre, őt is felkértük a csapatba. És utána pedig az itt is most tárulattal kötöttek engem össze, és tényleg így találkoztunk öt perccel a produkció előtt. Életünkben először így mindannyian egy kis teremben, és akkor mondtam nekik, hogy annyi van, hogy én megszavasztom a közönséggel, hogy mi legyen a kulcs nehézség, és akkor azt kell játszani, és akkor majd kedten adta a Józsi és a Péter meg majd megfejtik, mert még van még négy percönhető a feladat, és akkor mindenki mondta a jó, persze, mert nem tudtuk, hogy mi lesz, úgyhogy be mentünk utána.

SPEAKER_02 42:34

De pont nem adatta az erejét az improvizáció.

SPEAKER_03 42:37

Tehát, hogy én szempontból volt egy ilyen bizonalam, hogy ez így menni fog, és ki is adtuk a közönségnek, hogy mi lehet a legnagyobb probléma. És az első két helyen a rangsorolták a nemetmondást és a konstruktív visszajelzést. És akkor erre vettünk egy, vagy erre kreáltunk ott helyben egy jelenet, és nagyon jól működött. És ezt nagyon jó visszajelzéseket kapunk ott a konferencián is, másrészt még heteke hónapokkal utána is voltak, aki mondta, hogy az szenzációs volt, és idézett mondatokat. És akkor bennem megint jött a kíváncsiság, hogy, de ha az ott működött, akkor nem lehetne, hogy ezt így megkoronázunk, és szervezünk ennek egy színházi estet. És akkor eredetileg ez egyes lett volna. És akkor ezt protokáljuk. De ahogy meghirdettük, és milyen érdeklődés volt rá, akkor már én már abban a hirdetési szakaszban már a következő időpontot már lefoglaltam, és akkor így ment tovább a dolog. És rájöttünk arra, hogy viszonyatosan sok ilyen dilemmánk van vezetőként, vagy munkavállalóként, és mi ezek a dilemmákra nehéz helyzetekre elkezdtünk esteket szervezni.

SPEAKER_02 43:52

Most, ahogy kivált a konekből, meg a biznisbiztróból, azért ott is lesz ezzel kapcsolatban.

SPEAKER_03 44:00

Igen, egyébként tavaly is vittünk. Idén meg mi mindig szeltünk új dolgokat, idén azt lett az ötlet, hogy ne egy dedikált ilyen félórás vagy 40 perces sávot csinálunk, hanem bizonyos témakörökben létrehozott panelbeszélgetések előtt, vagy éppen közben mi behozunk egy-egy jelenetet. És akkor megmutatjuk, hogy ezzel kapcsolatban mi a megélés ezzel kapcsolatban mi az, amit az ott ülő szakértők tudnának mondani. Tehát próbáljuk színesíteni a beszélgetéseket egy-egy valós jelenettel.

SPEAKER_02 44:39

Az téged mozgat, amikor már van egy működőkes valami, hogy akkor ez hogy fejlődjön tovább, vagy megtalálod ebbe, vagy azt szereted, hogy kitalálod, és egy idő után a csapatod már tudja, hogy hogy kell csinálni, és ezt hogy kell elképzelni.

SPEAKER_03 44:54

Engem az elején nagyon mozgat az, hogy minden egyes elemére ráállásak. Tehát hogy ami meg a szakirodalman a mikromanedsel és.

SPEAKER_02 45:06

Nagyon érdekes le, hogy valahol az elején ez számomra egy normális dolog, mert hogyha tudod, hogy hogy működik, akkor könnyebb megszervezned is.

SPEAKER_03 45:15

Én ezzel abszolút egyetértek. Tehát az első nem tudom, 10 darabot, azt tényleg úgy működött, hogy én írtam a forgatókönyvet, konzultáltam a közönséggel, a szakértőkkel, beálltam játékmesternek, de építettem a díszletet, próbáltam hajtani a jegyvásárlókat, vagy a meghívott vendégeket. Minden még odáig, hogy akkor milyen pohárban kapják a pesgőt ottat a networking téren, tehát mindenben megpróbáltam.

SPEAKER_02 45:47

De ezért van olyan ember, légáld, akinek így szépen azért most már le tudsz adni ezekbe.

SPEAKER_03 45:52

Persze, persze. Csak úgy voltam vele, hogy én úgy tudok jól leadni, ha tudom, hogy mit kell leadni. Hát hogyha megismerem azt a folyamatot, hogy mit, és akkor már tudom, hogy az mennyi munka, hogyan tudok neki segíteni, ha el akad. Tehát ez nekem mindig egy ilyen fontos dolog. De abszolút mindig az már izgatja a fantáziámat, hogy ezeket hogyan lehet csúnya szóval skálázni, hogyan lehet ebből épkezni. A blu-colibrinél is ott az elén volt két-három ügyfelünk, tehát hogy abból eljutni a 160-ig, az egy hosszú időszak volt. És most is itt akár itt a színházzi projektek kapcsán, és nagyon izgat az, hogy ezt hogyan tudjuk úgy megcsinálni, hogy egyre több témát létre tudjunk hozni egyre szélesebb közönséghez el tudjunk jutni. Hogy tudunk olyan esteket csinálni, amihez már én nem kellek. És egyébként már volt ilyen. Ennek íha örülök, néha nem, de hogy örülök, hogy megy. örülök, hogy viszik a hírét.

SPEAKER_02 46:52

De gondolom azért a blu indulok ki, akkor a mellékeltábra azt mutatja, hogy azért te hiszel a rendszerzett szervezettségben. Tát az, hogy ez felépüljön. Mert van egy ötlet, ami az elején egy ilyen óriási nagy izgalomkupac, és akkor ebből kellene csinálni egy működő rendszert.

SPEAKER_03 47:14

Igen, egyébként azt az illóziót, azt mindenkit szeretném leségetni, hogy irgalmatlan mennyiség a munkát kell vele tenni mindenbe, tehát munka nem lehet megúszni a munkarészét, és nem lehet megúszni a szervezettség részét sem. Tehát, hogy ha túl akarunk élni, meg azt akarjuk, hogy jól működjenek a dolgok, akkor muszál egyfajta rendszer létrehozni.

SPEAKER_02 47:35

Amikor megérkeztél a stúdióban, érzékeltem rajta, hogy éppen egy ilyen cunamiban érkeztél, tehát egy ilyen ezer dolog van egy nap, hogy oké, de baratítomás lehet állni?

SPEAKER_03 47:48

Nagyon nehezende le egyébként, meg ugye vannak szerepek. Mármint hogy olyan értelemben, hogy van család apai szerepem, vagy férszerepem is. És szerintem itt a nehézség, meg a kulcsis egyben, hogy hogyan tudod megélni a különböző szerepeket, és hogy nyilván mindegyiket száz százalékosan akarod megélni, csak szinte lehetetlen. Meg van egy felelősséged magad iránt, hogy magadat hogyan tudod boldoggá tenni, meg egészségesen tartani. Tehát ezekben kell lavírozni.

SPEAKER_02 48:30

Ezt foglalkoztat ez a kérdés, hogy ebben, hogy tegyél valami balanszot, hogy old meg, mert azért pici gyermekeid vannak. Nem egyikük pici, a másik még már nem annyira, de azért még ő is kis gyermek.

SPEAKER_03 48:44

Igen, egyébként nagyon foglalkoztat még egyre jobban. Tehát ezzel még én is meglepődtem, hogy már mennyivel jobban foglalkoztat. Egyébként a mindennapokban ez azt jelenti, hogy ma már azt meg tudom oldani, hogy amikor sokszor megyek értük, vagy amikor este hazamegyek, akkor ott nincs munkasz szakasz. Ott le kell egyszerűen le kell zárni a munkaszakaszt, vagy reggel is legyen olyan rész, ami róluk szól, vagy elük együtt van. Ebben az kell beáldozni egy picit, hogy észnek kell lenni, és mondjuk én nem dorbizolhatok sokáig, tehát időben le kell feküdni, és korán felni.

SPEAKER_02 49:26

Mondjuk a gyerekek miatt korán kell felunkis korán kelek, de még korábban.

SPEAKER_03 49:30

Pont ez a verseny, hogy manapság nem tudok elég koránkelni ahhoz, hogy legyen egy kis nyugi időm, hogy ott reggel saját dolgaimmal foglalkozzak, de ez azt jelenti, hogy az én nagyon sokszor én ilyen inkább átem erre az öt fél hat közötti.

SPEAKER_02 49:45

Mikor kell lefeküdnöd, hogy kitok.

SPEAKER_03 49:47

Ha figyelmez vagyok, akkor tíz. Ha belegondolsz a 10-től öt az egy 7 óra, az valaki meg más, meg évféli, vagy egyik küfölli a gépét, és akkor nem tudom, ha szikig. Én azt már nem tudom csinálni, az nekem másokkal rosszabb. Régen azt csináltam, de ma már azt nem tudom. Hétvégén már tudok nemet mondani. Tehát azt mondani, hogy azért nem dolgozom most hétvégén, mert ha dolgoznék, akkor azt kérdezném magamtól ezt miért csinálom, és muszáj azt mondani, hogy kell a feltönni.

SPEAKER_02 50:19

Én érdekes én, most a sporttal vagyok így egy évvel ezelőtt kezdtem el hosszú ide után újra sportolni, és ezt az időt mindig a kollegáim meg akarták hekkelni. Menjek most éppen egy tárgyalás van, de elmondtam nekik, hogy ez a munka része. Ekkor fogom tudni bírni, hogy ha ez benne van vigyázol magadra, tehát azért elkezdtél elrefigyelni.

SPEAKER_03 50:43

Ezzel én is így, nekem egyébként volt, mert korábban, most már 7 éve nyolc, lesz, hogy például a glutén mindenféle érzékenységek kijöttek. És akkor azért ott létrendmény nagyon nagyot változtattam. Tehát nekem az én étkezésem az azt mondom, hogy abban például a figyelem, az egy sokkal korából elindult dolog. És én is tavalyáron jutottam el egyébként oda, egy hosszú letelett időszak után, hogy egyszerű megálltam egy nap, tényleg tényleg az volt, hogy egy, tudom is, június 4-én. Este elntöttem, hogy elég volt, és akkor június 5-én reggel elindítottam egy új életet, úgymond, amirben azt fogalmaztam meg, hogy többet kell magamra figyeljek, és ezzel a sportokban is vissza kell jönni. Úgyhogy utána egy hétel már elindítottam a tenisz karrieremet, úgyhogy soha nem tenisztem, hogy azóta. Akkor épen nyáron a hetente háromszor most már vissza vágtam mostszer. Elkezdtem teniszezni, és mérhetetlenül élvezem, és nekem az a szent is érthetetlen. Tehát hogy azt szeretem, és a másik a szupozás, vagy szapozás. Amit így éveken keresztül pont meséltem alért, hogy éveken keresztül néztem, hogy mennyi ember szapozik, és hogy ilyen jó nekik, úgyhogy biztos milyen drága egy ilyen szap, és akkor egyszer véletlen voltam egy valamit venni az egyik ilyen nagy kereskedelmi láncba, és akkor láttam, hogy leértékel egy ilyen szapot megvettem, és azóta mindig jön velem, bárhol megyek, és imádom.

SPEAKER_02 52:21

Hát én sajnálatos módon még mindig azon a ponton tartok, hogy látom, hogy ez milyen jó, csak még nem jöttem el, nem jött el az én időm ebben, sok mindenben már eljött. Hogy képzeljük el valaki tanás tíz év múlva?

SPEAKER_03 52:35

Én nagyon erősen azon vagyok most, és azon gondolkodom, hogy mint ami mindenkinek az álma, hogy olyan dolgokkal tudja foglalkozni, ami engem feltölt. Egyrészt, ami szórakozat, és amivel valamiféle hatást tudunk elérni. Tehát nekem ez a három dolog, az három halmaz, és ennek van médszete, akkor én azt fogom csinálni, és ebben igyekszem. Erre például az, hogy most anyagilag ez meg fogja érni vagy sem, az most jelen pillanatban nem érdekel. És valószínű, hogy azért nem érdekel, ez nem is szoktam gondolkodni, mert hogyha pillanatra meg tud állni az ember, én most megállok, és visszanézek, hogy az elmúlt tíz évben mennyi minden változott, mennyi új dolog jött be az életembe. Ennyi új projekt indult, vagy új kapcsolatok jöttek létre, akkor van egyfajta bizodalmom abba, hogy a következő tíz évben ez legalább ilyen lesz, vagy fokozódik. És azért nem féltem magamat az ügyben, hogy most nem lesz valahogy.

SPEAKER_02 53:44

Hát ezt kívülr meg tudom erősíteni. A podcastünk végén szokott lenni mindig egy kérdés, ami mindig ugyanaz, és nagyon izgatottan várom rá akár az egymondatot, vagy akár egy kifejtett dolgot. De mivel ez a tudatos döntések című podcast, ami egy picit arról is szól, hogy bebonyítsuk, hogy nem minden megy tudatosan. Tehát van benne nagyon sok ösztönös dolog. De az, hogy ennek mindig legyen egy pici mikro tanítása, az nekem volt az ilyen agylésem ezzel a podcastel kapcsolatban, és akkor döntöttem el, hogy felteszem azt a kérdést neked is. A jelenlegi életedben, amit eddig megéltél, és tapasztalatod volt a karrieredben, a családban, bárhol, tehát magánélet, korporítélet, mi az az életbölcsesség, amit már tudatosan felismertél, és már ennek megfelelően élsz, vagy ennek megfelelően építed a vállalkozásod, vagy ennek megfelelően, vagy együtt a családoddal, bármelyik terület érdekes lehet, hogy most és itt és most, amit ha egy néző vagy egy hallgató hallgat minket, akkor azt mondja, hogy na ezt a gondolatot érdemes magammal vinnem.

SPEAKER_03 55:03

Nekem egyébként ilyen pont talán a nyitottság és a kapcsolódás. És ezt úgy gondolám ki, hogy én mindig nyitottan áltam azokhoz az emberekhez, akikkel találkoztam, vagy akik találkozni akartak velem, akkor is, hogyha abban a pillanatban nem értettem, hogy azt most vezetem valahova vagy sem. És hogyha visszatekintek az elmúlt nem tudom 45 évemre, akkor ezekből a ilyen nyitottra alapuló beszélgetésekből mindig kijött valami. Vaz, hogy hallottam egy érdekes embert, vagy egy érdekes dolgot, vagy a beszélgetésünk alapján úgy éreztük, hogy ezen a ponton mi nem fog tudni semmit csak kezdeni egymással, de ő ajánlott valakit, akivel esetleg érdemes lenne beszélek. És nekem van úgy, hogy ez egy ilyen láncán vált, és volt olyan, hogy nem tudom, csak a negyedik, ötödik, hatodik lánszem lett az, aki eljutottam a lánc alapján, és nagyon értékes dolgot tudtunk közösen csinálni. Vagy lehet egy kapcsolat, vagy lehet belőle egy munkakapcsolat, vagy egy hatássbíró projekt. És én akkor mindig azt mondom, hogy ha nem lettem volna nyitott a láncem első eleménél, akkor én nem jutok el a hatodik elemig. És szerintem ez egy nagyon fontos dolog, hogy legyünk nyitottak a világra, másokra.

SPEAKER_02 56:34

A picit zárójben kíváncsiak is legyünk kiállások.

SPEAKER_03 56:37

Még a kíváncsiság is abszolút, és hogy merjünk kapcsolódni. Meg akarjuk is kapcsolódni. Szóval nekem ez az egyik ilyen mantrám, a másik meg az, hogy tényleg a az a fajta kíváncsiság meg ösztönösség, ami az embert hajtja, hogy valamit meg akarjon csinálni, hogy ha úgy érezzük, hogy szeretnénk ezt megcsinálni, akkor lépjük meg. Akkor is, hogyha az nem kecsek tett anyagi lehetőséggel, mert nem minden szól a pénzről szerintem, és a másik oldalon meg sose tudhatod, hogy az az ötlet az a csír, az a kezdetleges valami, amit csinálsz, hogy a végén nem lesz belőle valamiféle sikeres üzletiértelben sikeres dolog. De azt az első pillanatban ne azt keresd, és ne azért csináld.

SPEAKER_02 57:25

Hát azt gondolom, hogy ez pont egy olyan gondolat, amit szerintem magukkal tudnak vinni a kedves nézők és a hallgatók, úgyhogy nagyon szépen köszönöm neked tanás. Egyet áruljunk el még, hogy maga a Konnect, meg a bizniszbisztró, hogy a KON az a multi világban fog egy kicsit kalandoz elkalauzolni minket a biznisztró pedig a KKV, hogy ez mikor lesz pontosan és hol.

SPEAKER_03 57:49

Már a következő programjaink, április 15-én lesz az egyfelmű helyházban a bizniszbró nap, tehát az inkább a KKV, 16-án szintén az egyfelmű helyházban a konna konferencia. Ami már publikus is szerint egy nagyon jó dolog, és már nagyon várom, hogy május 7-én az átriumban lesz a bértransparencia konfliktus forrásával foglalkozó konfliktnál előadás.

SPEAKER_02 58:18

Ha ez elég súlyos. Ez egy súlyos, nehéz téma lesz, azt hiszem sok mindenkit tudig fog ez érdekelni. Nagyon szépen köszönöm neked a beszélgetést, és nagyon szépen köszönöm a kedves nézőknek, illetve a hallgatóinknak, hogy velünk tartottatok. Természetesen már van egy pár begyakorolt mondatom, amit ilyenkor el kell mondanom, egyrészt, hogy ha tetszett ez a videó, akkor nagyon örülnénk a lájknak, ezzel egy picit visszajelzésként érezzük, hogy jó, mit csinálunk. Ha valami gondolatot támadt, akkor nagyon köszönjük a kommenteket is, olvassuk és ahogy tudunk, válaszolunk is rá. És természetesen, hogy ha tetszik maga ez a tudatos döntések Podcastcsatornak kérnék szépen egy feliratkozást is. Ezzel nagyon-nagyon sokat könnyít tetnétek a munkánkon. Nagyon köszönöm, hogy velünk tartottatok, és találkozunk jövő csütörtökön. Viszont látás, sziasztom!

SPEAKER_03 59:16

Szia Gába, sziasztok!