A legnagyobb vezetői HIBA krízishelyzetben: Az EGO ára

Mi történik, ha a cégvezető egója nagyobb, mint a józan esze? Hogyan tehet tönkre egyetlen rossz mondat éveken át épített hírnevet?

A Tudatos Döntések podcast legújabb epizódjában Szilágyi Gábor vendége Bőhm Kornél, Magyarország egyik legismertebb kríziskommunikációs szakértője. Ez a beszélgetés nem csak elmélet: kíméletlen őszinteséggel tárják fel azokat a kommunikációs aknákat, amelyekre a legtöbb vállalkozás rálép. Kornél, aki politikai kampányokon és vállalati válságokon edződött, tiszta vizet önt a pohárba a Marketing és a PR örökös harcával kapcsolatban is.

Sokan azt hiszik, a kommunikáció csak duma. Pedig egy krízishelyzetben a csend, a mellébeszélés vagy éppen a kapkodás milliárdos károkat okozhat. A beszélgetés egyik legerősebb pontja, amikor a szakértő rávilágít a vezetők legnagyobb ellenségére: a saját hiúságukra.

„Ami a ego megjelenése ilyenkor, az sokkal inkább az, hogy én nem fogok bocsánatot kérni. [...] Én nem fogom ezt megkérni. Ugye, az biztos, hogy ebben, és akkor ott tartunk, hogy akkor az A javaslatot azt nem fogod tudni átvinni, mert ő biztos, hogy nem.”

De nem csak a tűzoltásról esik szó. Hogyan építhetünk fel olyan személyes márkát (Personal Brand), ami nem omlik össze, ha a vezető távozik a cégtől? Mi a tanulsága Elon Musk vagy éppen Steve Jobs kommunikációjának? A podcastből kiderül, hogy a stratégiai gondolkodás hiánya miért bosszulia meg magát mindig, és miért tévedés azt hinni, hogy bármi is "magától elmúlik".

„A legjobb kriziskezelési esetek azok, amik nem kerülnek be a hírekbe. Viccenk kívül, az tényleg így van.”

Ez az adás kötelező tananyag minden cégvezetőnek, marketingesnek és PR-esnek, aki érteni akarja a modern üzleti kommunikáció játékszabályait. Nem elég csak beszélni – tudni kell, kinek, mikor és mit mondunk. Mert ahogy a műsor végén elhangzik:

„Nincs olyan, hogy valaki nem kommunikál, mindenki kommunikál. [...] Még azt is hozzá kell tenni, hogy mindennel kommunikálunk. Tehát nem mindenki kommunikál, hanem mindennel ugye, és akkor most a testbeszédtől, az öltözéken át, meg a nem válaszolással.”

Tarts velünk, és tanuld meg irányítani a narratívát, mielőtt mások teszik meg helyetted!

Transcript

SPEAKER_01 0:00

Ook on hiszik, hogy a baj magától elmork, de a valóság ennél sokkal kiméletlenebb. Mi a legnagyobb kiba, amit egy vezető elkövethet.

SPEAKER_03 0:06

Az, hogy alul becsülik, az, hogy mekkora hatással lesz ennek, amit nagyon gyakran hallok, az az, hogy teleporti. Mindencsat a három napig tart.

SPEAKER_01 0:17

Annyi századsan lenne a hányszer, ez vezetőt szokták mondja, hogy kiüljük, abba marad employ. Miért ilyen nehéz felismerni a baj? Gyakran nem a szakmai tudás hiányzik, hanem a döntéshozó saját belső gártya járnak a útban. Amikor a racionalitás legyzi a füzkesség, ott kezdődik a igazi válság.

SPEAKER_03 0:33

Ami az ego megjelenése ilyen, arra sokkal inkább azt, hogy én nem fogok bocsánatot kérdez pont az, amit mondták: Ti, azt kérem, hogy csinálod, hogy van ez a rendezvény, állj ki az elején, le kell nyelni a békát, hogy nehéz lett, és elmondott, hogy nagyon sajnálod, hogy ez történt, és mindenkivel együtt érzi.

SPEAKER_01 0:50

Én nem fogok beszélni. És ha azt hisztük, hogy ez csak a kis cégek problémája, nézzük meg a világ legnagyobb. Ott, ahol egyetlen meggondolatnak pont milliárdokat éghethet el, a tanácsadók nem csak stratégiát gyártnak, sokszor a legrosszattól tartó figyelik a folyamatokat.

SPEAKER_03 1:04

Rettegnek is valószínűleg bármazági vezetőtt rá, mögött álló csapat is nagyon indulat, hogy itt fog most éppen kérépnihet ennek a szócsalt.

SPEAKER_01 1:14

A kommunikáció fegyver a legnagyobb üzenem az, amiről soha nem érhetik a kötet. Hogyan lehet láthatatlan tenni egy boráit.

SPEAKER_03 1:21

A legjobb krizis kezelési eccete azok, amit nem kerülnek a éve.

SPEAKER_02 1:36

Szép napot kívánok szilágyi Gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a remány magazin podcast sorozata. Ebben a podcastben olyan embereket hívok meg, akik valamilyen módon felkeltették az érdeklődésemet, akár az élettörténetük, akár a szakértőségük, akár egyszerűen az az inspirációs erő, amit látok benne. Mai vendégem egy olyan ember, akit sokszor látunk a médiában, viszont őt mindig csak egy adott kérdésben hallunk megnyilatkozni, ami egy nagyon fontos terület különben a mai világban, ez a kommunikáció, és akár azon belül is a krízis kommunikáció, úgyhogy szeretettel fogadjátok a mai vendégemet bőmkornél, sziakornél. Szia Gábor nagyon köszönöm, hogy itt lehetek. Én is nagyon köszönöm. Mi kapcsolatban vagyunk, és a mi nap pont azért is kapcsolatban voltunk, mert volt egy krízis kommunikációs problémám, és bevalom őszintén egy olyan szempontot adtál nekem, amire nem gondoltam volna, hogy ezt kellene tenni, de képzeld el most az elején nem erről szeretnék veled beszélni, hanem arról, hogy gyakorlatilag szeretném megérteni, hogy ha valaki ebben a szakmában dolgozik, az hogy jön tehát, hogy te gyerekkorodban is ezzel szerettél volna foglalkozni?

SPEAKER_03 2:56

Nyilván gyerekkoromban nem, és nem is nagyon volt még talán Magyarországon ez a iparág, vagy igazából ez egy szegmense a kommunikációs területnek, tehát nem is nagyon lehetett volna ezt kiválasztani magamnak. Ami előbb volt meg nekem, az, hogy a politikai marketing kezdett el érdekelni, hát azért ez már inkább ilyen gimnazista és egytségi környéke, akkor nagyon izgalmas volt a politikai élet, most is az nyilván, de máshogy. És amikor szakdolgozatot írtam különböző felsoktatási intézményekbe, akkor valahogy mindig ott kötöttem ki, hogy kampányról írtam, negatív kampányról írtam, hírnévmenedről írtam, és ez lett aztán tulajdonképpen fordult át azzal, hogy valahogy ebbe találtam magam, hozzátév. Én mindig hangsúlyozom is, hogy üzleti kommunikációval foglalkozom, tehát a politikai marketing az inkább érdeklődés.

SPEAKER_02 3:49

Pont ezt akartam kérdezni, hogy ha nem véletlenül ír ilyen beadandókat, meg ilyen témákat az ember, azt te eltod, vagy végiggondoltad, hogy ez honnan jöhet ez az érdeklődés? Neked, hogy mi az, amibben téged akár elvarázsolt, vagy amiben láttad az izgalmat?

SPEAKER_03 4:08

Hát van egy kézenfekvő megoldás, amit páran tudnak nemni mindenki. Nekem apukám képviselő volt, most már nem képviselő, tehát a politikai pályát azt mondjuk így közelről láttam, és követnek, a napi életetek része volt. Abszolút bent volt a nappaliban, meg az étkezőben, és akkor ez nagyon sok izgalmat jelentett, tényleg egy mozgalmas időszak volt. Meg egyáltalán ezért a rendszerváltáskor én még picit kicsi voltam ahhoz, hogy értsen, meg érdekeljen. 77-es vagyok, esetleg ez információ várkinek. Tehát, amikor 90-ben voltak a nagyon nagy változások, akkor engem még ez a nagyon nem érdekelt, de egy-két éven belül viszont már nagyon elkezdett érdekelni. Úgyhogy ez a 93-tól mondjuk 2002, akármeddig tartott hosszú évtized, az nekem nagyon izgalmas volt, és azt már kifejezetten élénken követtem, és nagyon érdekelt az a része is, ami akkora marketing, marketing kommunikáció volt, tehát hogyan lehet ezt csomagolni, eladni tulajdonképpen.

SPEAKER_02 5:10

Akkor volt már ennek csomagolása? Mert hogy most már van azt látom, de akkor más volt még a.

SPEAKER_03 5:17

Hát nagyon érdekes visszagondolni pár elemre. Lehet, hogy mondok példát is, amit szerintem ma már elképzelhetetlen lenne, és már ma már nem aktuál politika, úgyhogy igazából mindegy. Mondjuk, miből volt régen egy botrány. Aból volt régen egy botrány, hogy csinálta a SDS egy olyan kitűző, voltak még kitűzök. Igen. Ugye egy, az volt a szövege, hogy többet és szel, mint nyugodt erővel. Az MDFnek volt a szlogány, hogy nyugodt erő. És ezt a kitűzőt nem hozta ki végül a párt, mert annyira erős beszólásnak érezte ezt a dolgot, hogy hát ilyet nem lehet csinálni. Vagy egy másik ilyen példa, amire talán többen emlékeznek, amikor Darv Siván ugye SDS-es képviselő jelölt volt, aztán beisült a parlamentbe, az ő hangján volt egy politikai tévéreklám, tévéreklám ez is ilyen, azért az van most is. Egy kisgyerek játszotta a zongorán, és elrontotta a hangot. Félreütött. Fontos az is, hogy milyen dalom, ez most minden is azt mondta a Darvas, hogy nem DF nem DF. SDS. Ezek voltak az erős negatív kampányok, a negatív reklámok. Hát ez folygónk a. Ezt se lehet hasonlítani. Tényleg nagyon más volt, és akkor mondták ezt, hogy úgy kell eladni egy politikai pártot vagy képviselőt, mint a fogrém, úgyhogy ezt Amerikából hoztuk. Ez meg másért nem teljesen igaz, de akkor jött be ez a szemlélet, hogy hát kell a cégér is, ugye kell a portékának valamiféle felhajtás. Úgyh a gondolatmenet az akkortált már megfogad.

SPEAKER_02 6:56

És amikor az egyetemi időnek vége volt, akkor egyértelművé vált számodra, hogy akkor ezen a területen szeretnél tel tevékenykedni.

SPEAKER_03 7:05

A kommunikációs területre keveredtem, az a része elég tudatos volt egy marketing szakirányon végeztem Pécset, és szövegírásban gondolkoztam, ez a copywriting, ami nem tudom, hogy most nem fogunk éjjel-ról beszélni, vagy nem biztos, de nehéz kenyer lesz minden esetre ez a jövő generációknak. Tehát marketing területe, marketing ügynökségeknek segítettek külsősként, és hát az újságírás, ami mindig azt szoktam mondani, hogy vagy McDonaldsban dolgozott minden fiatal, vagy újságít minden fiatal, tehát belekerültem szerkesztőségekbe, rengeteg cikket szállítottam, és alapvetően ez volt a kommunikációs terület, ami aztán klasszikus PR-ré vált egy pár évvel később.

SPEAKER_02 7:50

És ezt, hogy kell elképzelünk ezt egy magánvállalkozásban, vagy egy cégnél, vagy hol?

SPEAKER_03 7:56

Pallérozottam. Igen, igen. Amikor kifejezetten dedikáltatan ez lett a szakterületem, ez a krízis kommunikáció, akkor egy céghez hívtak, amelyik akkor már válság át egy kommunikációs válság közepén volt, és tulajdonképpen ez volt az első feladatom, tehát én itt nőttem bele. Jól beledobtak a mélyvízbe. Addig nem gondoltak rá, hogy kert. Nekik is volt marketing vezetőjük vagy marketing igazgató, nem tud, de megértették, meg megszűlt a helyzet azt, és ez egy fontos pont lehet, hogy nem ugyanaz a marketing, meg nem ugyanaz a PHR. Ugye hiába egy székvezető azt gondolhatja, hogy marketingeljünk valamit, de egy válság helyzetben nem marketingelni kell, úgyhogy megérett a helyzet arra, hogy neki kelljen valaki, aki a kommunikációban gondolkozik, és tulajdonképpen így lettem kázi hivatalos ebben a területen, és azt, amikor ez a munkám véget ért, akkor magánszóvá váltam hoszon. És ez mit jelent ez egy tanácsadói tevékenységet? Alapvetően tanácsadói tevékenységet jelent, vagy jelentett, de most is azért alapvetően ilyen területen mozgom. Nyilván és ez hozzátartozik, hogy azért csak krízis kommunikációból nem olyan nagyon lehet fenntartani magunkat, hanem én azért alapvetően mindig PR-esként kategorizálom magam, tehát itt a pozitív, hírnévmenedzselés, hírnévítés is a feladatköeim közé tartozott mindig, és az meg egy jó érzés, vagy egy jó hír, hogy rizikósabb helyzetekben meg sok mindenkinek az üteszébe, hogy engem ajánljanak egymásnak, vagy egyenesen engem hívnak, és tehát a krízis kapcsán azért én eszélybe jutok sokaknak talál.

SPEAKER_02 9:42

És itt, ahol ebbe tartunk gyakorlatilag ezt egy picit bontuk már ki jobban, mert nyilván most nem akarok teljesen mélységi szakmában belemenni, de nyilván például a marketinget meg a PRT, azt úgy az átlagember az teljesen máshér, nem is érti a kettő különbét. Hogy azt el tudod mondani, hogy tényleg mi az a különbség, ami nem is a definíció szintje, hanem a cégek életében mit jelent a kettőnek a különbség.

SPEAKER_03 10:11

Egyszer a PR szövetség meghívott egy nagyon neves nemzetközi szakértő, Paul Holz, az a neve van és a Holmes hírlevél az sokan járatják, járatták, és ő arról beszélt, hogy vége van a PR-nek mindig ez a kérdés, vége lesz a PR-nek. És arról beszélt, és ez engem nagyon megragadott, akkor még azért kezdetén voltam a pályának, hogy a PR felül is a párbeszéd. A PR az, aki megteremti fogyasztókkal, partnerekkel, beszállítókkal, ez most mindegy. A másik félel oda-visa interakciót. A marketing az erre nem törekszik, a marketing az impulzusokat próbál kiváltani. Nagyon-nagyon sok helyre célcsoporthoz eljutni, kérni tőlük, lájokat, meg egy csomó minden akciót. De az, hogy ők hogy látják a világot, mi mit gondolunk a világról, erről lehessen valamiféle diskurzust kialakítani, az sokkal linkább a Pér, és én elfogult vagyok, persze, de a PR az szerintem egy ilyen értelemben nagyobb hozzáadott érték intellektuális tekintetben, most azért meg fognak követni nyilván a marketingesek. A marketing az meg mindig modernebb, valamivel több bücséje van, jobban rá tud nehézkedni egy üzenetnek a elszórására mindenfelé, megint mondom, targetálva célcsoportra. A PR az meg egy picit úgy kitapogatja a nagyobb képet, a Big Picture-t, én nálam húzódik a kettő közötti különbség leginkább.

SPEAKER_02 11:44

Pont azon gondolkodom, hogy most elképzelek egy nagy céget, akinek vannak termékei és a marketing osztály ezeket a termékeket bizonyos kampányokkal bevezeti. Mert valójában a piár, az emberek emberekkel beszélgessenek. Tehát, hogy valami olyan képünk legyen róla, hogy nem egy termékről, hanem mondjuk például megszemélyesedjen egy cég. Hogy megértsük azt, hogy az nem csak a tudom, milyen mosóporból áll, hanem hogy ott is van egy csapat, ott is van egy brend építés, ott is van, erre lehet gondolni, amikor.

SPEAKER_03 12:20

Hogy egy szót nem mondta a Gábor, az érték. Ététeremtés. Tehaz, hogy egy márkához és egy céghez még sokkal inkább értékek kötődnek, értékvállalások, és ide sorol a szponzorációt, ami egy közös gyermeke az a marketingnek, meg a PR-nek. Ugye ezzel üzen egy márka vagy egy szervezet, hogy ő miért van, miért él, miért dolgozik, mi az, ami hajtja őket. És ezeket a fajta értékvállalásokat alapvetően PR-üzenetekkel, meg PR akciókkal lehet leginkább megjeleníteni. Hozzátéve azt, ahonnan indult a beszélgetés, hogy ugyan sok mindenkivel tart kapcsolatot egy szervezet, most maradjunk ennél, tehát nem csak fogyasztóink vannak, hanem beszállítóink vannak, üzleti partnereink vannak, részvényeseink vannak, stb. soron 10-15-20 kategóriák, akikkel nem marketing üzeneteken keresztül tartjuk a kapcsolatot, hanem például üzleti levelezésben, vagy nagyon sok egy üzleti rendezvényeken, ahol találkozunk velük, és valóban ember emberrel beszélget. És ez a terület, ez a PR meg a sajátja. Ez a PR kenyere, amikor le kell bontani párbeszéd beszélgetésé ezeket a helyzeteket.

SPEAKER_02 13:37

Akkor miért van az, hogy időnként ezt én is olvasom, hogy a piár már hallott, a piár termetik, de hát ha csak józon parasztít észre végig gondolom, mennek soha nincs vége.

SPEAKER_03 13:49

Hát legyen neked igazad. Igen szeretik temetni ezt a területet is, egyébként sok területre mondják el, hogy ez valaminek a vége. Ugye egy konkrét vitapontot be tud okozni, vagy meg tudok jeleníteni, szerintem soknak ismerős lesz, és ez tényleg egy vitapont a marketing, meg a PR között, most maradunk ennél a két területnél, ez a történetmesélés a sztori Teling. Ugye a sztoriing az egy nagyon népszerű kategóriája a kommunikációs aktusnak, hát ez mondom, megint elfogult vagyok, de ez a Pér. Teh amikor történetet kell elmesélni, megszemélyesíteni, kitalálni egy üzenetet elkísérni valamiféle történetel, ez a PHRnek a sajátja. De a sztori tényre mondjuk igénytart más terület is, például a Marketing, akkor ilyen módon is azért hoztam ezt most egy példának be, akkor tényleg lehet azt mondani, hogy, de akkor miért felel mondjuk a PR. Tehát, hogyha ezek a területek így átkerülnek egy szervezeten belül máshol, vagy más típusú ügynökség kapja a megbízásokat, a szponzorációt is mondhatom, rendezvényeket is mondhatom, mindegyikről már szó került az előbb, akkor tényleg azon kaphatja magát egy PR ügynökség, vagy egy PRS, hogy akkor miért is felelünk mi, mi az, mi az, ami leginkább hozzánk tartozik. Tehyen módon lehet azt mondani: nem az, hogy a párbeszéd szerepe vagy a PR jelentősége hal meg, vagy tűnik el, hanem a felelősségi körök kerülnek ide-oda, ezeket lehet harcolni, nekem a bücsekért, ugye természetesen, egy cégem belül. Úgyhogy én úgy szoktam ezt kimozogni, vagy úgy gondolkozom róla, hogy általában is most már mindig kommunikációról beszélek. Én azt tapasztaltam, nem tudom, hogy neked ebben van, de ilyen jellegű tapasztalatot, hogy minél inkább próbálunk definiálni, meg lehatárolni, annál inkább káoszba futunk. Én azt gondolom, hogy beszéljünk kommunikációról, és aztán, hogy ha valaki egy egyetem jellemző, azt ki akarja szárazni, hogy akkor most marketing fókuszú volt, te inkább vagy PR-vezérelt tevékenység, ezt nyugodtan egy zűri, vagy bárki döntse el, kommunikációt csinálunk.

SPEAKER_00 15:57

A podcast fő támogatója a Szemurás túrész, mert a jó beszélgetések egy jókávével kezdődnek.

SPEAKER_02 16:03

Én azt látom, hogy leginkább milyen vállalkozásokat én csinálok, ott mindig van egy elsődleges feladatunk, az a brand építés. Én ezt csak személyesen nem PR-sként és nem marketingesként. Gyaklati szakember. Azért én a történetmesélést, a megszemélyesítését a cégnek, ki kell állni, azt nagyon fontosnak tartom. Én emlékszem, hogy az egy brend építési mérföldkö volt, amikor Steve Jobs kiállt és bemutatta az iPhone-t, és nagyon jól fel volt építve. És nyilván utána jöttek a reklámok, de azt hiszem, hogy itt a személynek, az, hogy a brend mögött ott személy, és adott esetben a személy még sokszor fontosabb is, nem mindig, de azért sokszor fontosabb is, mert ő validálja az egészet. Már pedig ő egy ember, és ő más emberekhez beszél. Ezen a területen mozog, ugye? Valahol.

SPEAKER_03 17:06

Hát szerencsés van egy Steve Jobs a csapatban, akit ki lehet állítani ilyenkor, vagy egy nagyon népszerű és inspiratív szerint.

SPEAKER_02 17:14

Csak azért gondoltam ezt, mert ugye ezután már jött lassan ként, most már mindenkinek a szióját fogjuk ismerni, mert most már az automárkáknak a első vezető is megjelentek. Ez először a techszektorba terjedt el, és én azt látom, hogy ma már majdnem mindenhol ott van.

SPEAKER_03 17:31

Hát ugye megint jön egy terület, ez a személyes márkaépítés personal branding, ami megint kihez tartozik. Ugye? Tehát ha kiáll és tart egy beszédet, akkor azért inkább a PR-hez sorolnám. Hogyha Steve Jobs, mint brand, akkor meg azért ugyan ott van a marketing, tehát megint egy olyan területhez értünk, aminél megvan ez a határterület. És nagyon érdekes, amit mondasz a THIPról, ott ugye nem annyira kézzogható a termékta esetben. A telefonál már igen, meg egy számítógépnél igen. De egy hálózatnál, egy processzornál, egy csomó olyan nem látható hardver eszköznél, ahol az autó oké, tehát az nem mondom, hogy eladja magát, de ott tényleg az van, hogy az ember meg lesz, a az övé. A számítástechnikában, a szoftvereknél ott tényleg a brand elemek azok, amik meg tudnak jenni, és lehet, hogy pont ezért lépett ez be, hogy akkor legyen a CEO az, az, aki sokat szerepel.

SPEAKER_02 18:32

Ilyen én azt látom különben ebben a szektorban, hogyha egy Google-ről beszélünk, tudjuk az aktuális vezetőit, egy Microsoftról, egy Amazonról, amit most nem az áruház miatt hozok be, hanem ugye ő az egyik legnagyobb tárhelyszolgáltató a világon. Tehvzi azért az Azon sikerének is egy idézőjelben láthatatlan terméke az, ami drasztikusan felrepítette, és hát nagyon nem mindegy, hogy mondjuk ott az első emberen mennyire szerethető. Én mindig visszaemlékszem a Microsoft a talán lehet, hogy jól van Steve Balmer, amikor a vezető volt, akkor nagyon furcsa dolgok történtek.

SPEAKER_03 19:12

Hát egy impulszív.

SPEAKER_02 19:13

Az ő házatáját, tehát, hogy nekem ott nem is a brand ragadt meg annyira, hanem az, hogy néha azt éreztem, hogy úristen ez egy őrült, aki ott rohang el ezeken a rendezvényeken.

SPEAKER_03 19:24

Developers, developers, developers, ez kívánt. Itt testen megdabálták szerint az Egyetemen ar emlékszem. Tojással fogadta valaki szintén el.

SPEAKER_02 19:33

Akkor elég megosztó személyiség volt. Tehát akkor abban is megállapodhatunk, hogy mondjuk a személyes brendépítés a céges brend építés, a személyes brendépítés is sokszor a céges brendépítést szolgálja.

SPEAKER_03 19:46

Hát, hogy még az jutott eszembe és erre is ki fogok térni, hogy akiket felsoroltál cégek és nevek, azért ezek egyúttal, mint guk is. Tehát abból a szempontból ezek a világ leggazdagabb emberei egyúttal, ha már az Amazonot mondod, vagy bármelyiket mondhatjuk, ilomázkod bárki. Ha ő mond valamit arról, hogy merre mozog a piac szerinte, vagy hogy ő mi be fog befektetni, akkor az rögtön már a befektetőikörnek, meg azoknak, akik erre figyelnek, az rögtön egyfajta ilyen szózat is, tehát ilyen értelemben is figyelnek rájuk. A jó személyes márka az természetesen rávetül arra a termékre, arra brendre, amit képvisel. És most kiszol belőle a krízis kommunikáció szakértő vagy szakember, hogy ez számos veszélyel is járzetesen.

SPEAKER_02 20:35

Én azt gondolom, hogy ha most egy kézen fekvő példát mondanánk, akkor pont állomaszkot lehetne ebben, megjeleníteni, mert megosztó, hihetetlen dolgokat tud állítani egy perc alatt, és azt hihetetlen módon tudja az ellenkezőjét mondani utána. Ilyenkor ott a krízis kommunikátorok, azok otítoznak.

SPEAKER_03 20:59

Hát retteg szerintem, rettegnek is valószínűleg bár nem gazdasági vezető Trump mögött álló csapat is nagyon izgulat, hogy mit fog most éppen kiírni a főnek a social-tra, vagy mi a neve az ő kis saját X-ének. Tehát, ez az önjáró.

SPEAKER_02 21:16

De azt tisztán látszott, hogy például Lon Musknál, amikor elkezdett úgy megnyilvánulni, ami nem tetszett az embereknek, azt lemérték a Tesla eladásában is. Így ekkora nagy baj okozhat ez.

SPEAKER_03 21:29

Nagyon komoly válságot okozhat egy megosztó személy, és ugye még egyről nem beszéltünk. Az felső vezetőknél szívoknál egy picit ritkább, de mondjuk sportéletben gyökön, ugye áigazol máshova. Az is történhet, hogy ezek emberek, ahogy beszélünk róluk, tehát tud másik céghez menni, tud leköszönni arról a pozícióról, és akkor hirtelen elvesztettél egy olyan brendet, amit rengeteg ideig építettél, rengel. Sok pénzt öltél bele, és hiphopp akár egy riálisodnál találja magát csúcsvezetőknél, nem tulajdonosoknál, csúcsvezetőknél ez bizony előfordul, hogy eddig ezt a ciget csinálta, és elírli őt a riális, átmegy a másikhoz, és akkor a brendet is viszi magával. Ez egy kézzogható kockázat.

SPEAKER_02 22:19

Ezt a te saját praxisodban erre láttál ilyen konkrétumot, amikor egy ilyen dolog történt, hogy ott volt. És ugye itt most nem a külvilág számára gondolunk ismert embernek, hanem mondjuk az adott szakmán belül az valaki azzal a céggel azonosította, és akkor egyszer csak történik egy változás.

SPEAKER_03 22:43

Egyébként ilyen esetem több is volt, és nem is annyira ritka, ami mit történik szokott, az az, hogy egy struktúraváltást, tehát mondjuk egy vezetői csapat szétválik, kiválik, valaki megvesz egy részt, átmegy másokat, most nem kifejezetten egy riválishoz való átvárt mondok. Most még arról is tudunk beszélni, hanem az van, hogy ő eladja a részét, mássalfok, borász lesz, hány van. És akkor annak a keretezése az nagyon helyesen sok cég. Hát krízisnek, de mindenképpen kockázatos kommunikációnak tekintés, erre fel szoktunk készülni. De akkor hogyan magyarázuk a partnereknek, attól, hogy ő kiválik, attól még mi ugyanaz a cég vagyunk, ugyanaz a szolgáltatás, de őben ne bíztak, ő hozta az ügyfeleket, akkor mit fogunk róla kommunikálni. Tehát igazából ez a fajta keretezés az, ami jó esetben már előre végig kell gondolni, hogy olyan ramit mondunk. Ha átigzol máshova, akkor egy mondjuk azt, hogy jó hangulatú vagy korrekt elválás esetén többnyire ilyenek vannak, de azért vannak feszókés erről te is tudsz szerintem mesélni, akkor egy nagyon korrekt tárgyalás kell ahhoz, hogy megbeszéljék, hogy közös nyilat, például ilyen tényleg vagy közös nyilatkozatot adunk ki. Te ezt mondod, én ezt mondom, és kölcsönösen jó munkát kívánunk egymásnak és további sikereket, és ez lesz a hivatalos kommunikáció. Tehát ilyeneket elő szoktak és ilik és készíteni.

SPEAKER_02 24:12

És látom, hogy azért ez nem csak az üzleti életre jellemző, hanem adott esetben az olyan ismert emberek, akiket mondjuk nem szeretem azt a szót, hogy szelebek, de itt most értsük a nem rossz értelmében ezt a dolgokat, hogy ott is egy külön esemény, amikor bredválik Angelina Jolly-tól, és ha utána még vannak problémák, akkor gyakorlatilag ezen csámcsog az egész. Nem is tudom, melyik szakma, de. A bulvár azért elsősorban valószínűleg. Ez a probléma ott is fennáll. Ned volt ezzel kapcsolatban tapasztalatod? Valaki úgy kérítséget, hogy figyelj itt most meg fogok lépni egyet.

SPEAKER_03 24:56

Igen, ilyen ilyesmi is volt, és még egy ott eszembe, és mindjárt visszatérek, nem akarok mindig így tíz ereket benne hagyni. Abszolút kíváncsi vagyok. De hát nem azt hittem, hogy abból az irányból fogod megközelíteni, mert ilyen viszont Magyarországon is számos van. Ugye a TV2-től igazol az RT-el, és viszont mai például. Igen, tehát, hogy nem csak a magánéleti válság van, hanem amin lehet valóban csatolni. Hanem ezek brendek. A műsorvezető, aki 97-ben igazolt az egyik tévéhez induláskor felépítették, vezetett millió sóműsök, átkerül egy másik csapatba, és ilyenből nem elég a kettőn két keze, hogy végigszámoljuk, az egy brend probléma. Ami érdekes, hogy mondjuk válások esete nem is feltétlenül. Az már talán krízis is nem? Hát az tud krízis lenni, hogyha mondjuk ismert emberről van szó. De olyan esetem is volt, például, amikor egy nagyon széles baráti kör előtt akarták ezt jól keretezni. Nem arról van szó, hogy a média rárepülne, mert nem annyira ismert emberek voltak, de a saját közösségük számára ez egy olyan fontos esemény volt, hogy ezre is gondoltak is.

SPEAKER_02 26:11

Ilyenkor mi a fontos, hogy a narratívát tudjuk irányítani?

SPEAKER_03 26:15

Igen, röviden, bővebben van egy időtényező, tehát ilyenkor aki elsőnek tud kommunikálni, nem a két fél közül, hanem a külvilág és a két fél, tehát ez a pusmognak a viszonyukról, vagy a válásukról, vagy a házasságukról, az mindig rosszabb, mint hogyha közösen azt tudják mondani, hogy eljött ez a pont az életünkben, és becsüljük, szeretjük egymást de gyerekeket közösen neveljük, stb. Ez nem egy ilyen eset volt, csak egyébként mondom, hogy ilyen értelemben a naratív uralás az azzal kezdődik, hogy mi tudunk először kommunikálni. Több ilzet is eszembe jut hirtelen, amikor egy-egy beszélgetést megérte az, hogy hó, mi most szét fogunk menni, ez sokakat érdekelni fog, én mit javasolnék egy ilyen helyzetben.

SPEAKER_02 27:03

Hacitben menjünk bele a krízis kommunikációva, pont itt egy kicsit itt megis álltunk ebbe a dologba, lehet mondani, hogy ez a legnagyobb kihívása egy kommunikációs szakembernek?

SPEAKER_03 27:14

Hát én szívesen mondom, igen, de azért ez szerintem személyiségtípus is, meg az is, hogy kit mi hajt. Mondok példát, mondjuk egy marketing fókusz ugyan a dolog, de most ebben nem megyünk újra bele, mondjuk egy nagy brennek a néváltása, az szintén egy nagyon nagy kihívás. Tehát nem akarok úgy csinálni, hogy a krízis az a legkülönlegeseb, az biztos, hogy egy nagyon speciális eset és nagyon nagy a tét, ha elrontja az ember. De akár egy felvásárlás, cégöszeállás, ahol a vállalati kultúrát kell mondjuk egyesíteni, meg összehozni, nagyon sok nagy kifejezetten nagy kihívás van kommunikációs területen, vagy mondjuk egy költözés erre nem gondolnánk, de mondjuk egy új székháznak a átadás. Brutális nagy kommunikációs kihívás. Ugye mindenki megértse, szeresse változásmened, tehát, hogy nagyon sok szép területe van annak, hogy hol van szerepe a kommunikációnak. A krízist én azért szeretem és azért tartom speciálisnak, mert nagyon sok érzelmet is megmozgat, nagyon sok félelem van ilyenkor, sokakban reménység egy adott esetben, és amit én szoktam képviselni, én próbálom a higgtságot behozni általában a csapatban, ezért is jó szerintem egy külső ember, külső tanácsadó, aki nincsen involválva olyan mélyen abban, hogy ezt a céget együtt alapítottuk, meg együtt kezdtük el az egészet, aki kívülről jön, meg tudja érteni, hogy miben vagyunk, és tudtalán olyan tanácsokat adni, ami ugye nem vakítja őt el az, hogy mi volt a története korában a cégnek.

SPEAKER_02 29:00

Mont így gondolom végig ezeket a témákat, és én nagyon szeretném megmutatni mögötte téged, aki nyilvánvalóan egy nagy szaktudásselett ember vagy, de ott azért érzelmek van olyan, amikor téged is megvisel az, hogy belevonodsz valamennyire egy ilyen helyzetbe, és nyilván tudod, hogy mi lenne a jó megoldás. Azért ez nem egy egyszerű kérdés még emberileg sem, nem. Például mondjuk a karaktergyilkosságoknál.

SPEAKER_03 29:28

Has karaktergyilkosság az mondjuk tényleg egy nagyon felfokozott érzelmi állapotot hozó dolog. Én azt gondolom, hogy ha azt mondom magamról, vagy azt hirdetem magamról, hogy betud okozni egy olyan szemléletmódot, ami segít végig gondolni kvázi hideg feljel azt az eseménysort, amiben vagyunk, akkor ezzel azt is mondom, hogy próbálok távolságot tartani ezekben az ügyekben. És még egyet ad tegyek hozzá, mert mondhatod, hogy tanácsokat adok. Nem mindig valósul az meg, amit az ember tanácsadóként javasol, ezzel nehezebb igazából együtt élni. Van például olyan helyzet, most úgy körülírni, hogy ne legyen nagyon felismerhető, egyébként nagyon nem lesz felismerhető, hogy képviselek egy nagy lakóparképítkezést, vagy építkezést, ami ugye rengeteg érdekérelemmel jár, mert környék, önkormányzat, kerület, akár minisztérium, örökség rengetegféle stakeholder van. És mondjuk nagyon nagy zajjal jár, vagy porral jár, amiért tiltakoznak. És mondjuk a friszkommunikációs tanácsodó azt javasolja, hogy kompenzálni kéne ezeket az embereket, akik most szívják a fogukat, és oda vannak szögezve van ott laknak. És akkor elmondom, hogy ezért így én ezt csinálnem. De nem én vagyok a döntéshozó, hanem van egy döntéshozó, a fölött is van egy döntéshozó, és adott eset megnézni, mennyibe kerülne, nem kompenzálunk. És akkor jön ez az érzelmi rész, amit kérdezel, hogy de szakmai és emberi meggyőződésem, hogy ezt így kéne tenni, ezért tettem ezt a javaslatot, és születik egy döntés. És sok ilyen helyzet van, nem csak ilyen típusok, hogy a legjobb tudásom szerint elmondom azt, hogy mit kellene tenni, akár emocionális, akár racionális, bármilyen oká, és vannak egyébként jogászok, szervezetfejlesztők, másoknak más szempontjaik vannak. Ugyannyire releván szempontjaik lehetnek, mert mondhatja azt, hogy tehát a felelősségvállalás meg ez ennyibe fog kerülni, és a döntést mindig az hozza meg, aki a bőrét viszi a vására, az nem a tanácsadó.

SPEAKER_02 31:40

Ha nem is a lakóparnál, de mennyire jön be itt azért az egónak az a negatív oldala, ami gyakorlatilag az egésznek az üzemanyagát képezi. Ezt mennyire, hogy látod ezt a kérdést?

SPEAKER_03 31:54

Hát úgy, hogy nagyon nehezet kérdeztél. Ez most úgy mondem ment, hát ezért jöttünk beszélgetni. Az egót azt kell tudni valamilyen módon fegyelmezni, pont ezért, hogyha az embert leszavazzák, vagy nem valósul meg, vagy ha saját egomról beszélünk. Ha főnek egójérrel beszélünk, az nyilván egy másik kérdés. Tehát az, hogy én elmondtam a magamét, nem azt csinálták, és akkor ugye még dönthetek úgy is magamban érzelmileg, hogy na majd meglátják. Ugye van ilyen és na, majd jó, én megmondtam mi a jól, nem ezt csinálták, majd megnézhetik magat a címlapon, de hát ez nem helyes hozzálás, ez inkább már az egó egó rész.

SPEAKER_02 32:35

Igen, de itt most. Ez az egyik rész, amire rá akartam kérdezni, de hogy nagyon sokszor ezek a kommunikációs problémák, ezek tényleg abból adódnak, hogy és itt az ego alatt azt érzem, hogy én biztos vagyok benne, hogy igazam van, mert hogy én már ennyi mindent elértem, és nehogy már megmondja nekem a szomszéd azt, hogy mi poros, meg mi nem poros, és akkor itt jön az a számomra ilyen végeláthatatlannak tűnő problematika, amikor, hogyha megállnának a felek egy pillanatra, és mindenki lehigadna, és egy kicsit így végiggondolná, ha végig gondolja, mert nem tudjuk, hogy végiggondolja, akkor gyakorlatilag azért elég sok ilyen kommunikációs problémát meg lehetne oldani, de ezt most elméletben mondom.

SPEAKER_03 33:20

Hát nem is az elméleti része, hanem körülírál egy másik foglalkozás, az a mediátor. Ugye, aki azt csinálja, hogy külön-külön leül és megbeszéli, a jogász, meg a krízis kommunikáció, egy kalap alá veszem magunkat, azért az általában az egyik felett képviseli. Ami a ego megjelenése ilyenkor, az sokkal inkább az, hogy én nem fogok, bocsánat ki. Ez pont az, amit mondtam. É nem fogok. Azt kéne most csinálnod, hogy van ez a rendezvény, áll ki az elején, le kell nyelni a békát, ez nehéz lesz, és elmondod, hogy nagyon sajnálod, hogy ez történt, és mindenkivel együtt érzik. É nem fogom ezt. Az biztos, hogy ebbe. És akkor ott tartunk, hogy akkor az A javaslatot azt nem fogod tudni átvinni, mert ő biztos, hogy nem. És akkor az ember javasl azt mondja, hogy oké, jó, akkor ez így nem megy, rendben megértem, semmiképpen nem fogad, mit szólnál B-hez? Az biztos, hogy nem fogom. C-hez jó, akkor lehet, hogy legyen a C. És akkor több javaslatot tettél, szerinted az A legjobb, Ájon ki, mondja el, ő abszolút elzárkozik, akkor javaslok mást. Én tudod, mi szokott történni a legtöbbször vagy sokszor eltelik pár nap, és ne csináljuk az egészet. Nekem sok ilyen, az van, hát leginkább pont ilyen egóügy, most talán kevesebb, ez a erejük be. Ez az ösztönös egóreakció egy vállalatvezetőtől főnöktől, ilyet nem lehet írni mondani, azonnal hozd ide, nem tud. És akkor megírunk valami levelet, vagy nem tudom, hogy akkor ez kéne, és akkor lehet egy pár nap, hátrébb lép le így álljuk a francot. Tehát nagyon sok olyan ügy hal el igazából azzal, hogy.

SPEAKER_02 35:02

Szoktad ügyfeleidnek azt javasolni, hogy figyeljetek most azért aludjatok kettőt, mert lehet, hogy lehet, hogy akkor jön el a megoldás.

SPEAKER_03 35:12

Szoktam javasolni, hogy kis időt szánjunk arra, hogy mi történik, de ami nekem még jobban szokott működni, és ez talán egy jó tip vagy taktika lehet, hogy azt szoktam megnézni és megmutatni, hogy hasonló helyzetekből mi szokott kisülni. Tehaz, hogy igen, higadjunk le, az mindig jó számoljuk tízig, nem báne jogi esetet nem kell indítani, hogyha nem gondoltuk végig. De azt szoktam, hogy emlékszel olyan esetre, hogy egy ilyen ügyből újsághírett, és nem tudom. Emlékszel olyan esetre, hogy valaki pertindított, és meglékszem. Na én utána néztem, nem találok én se ilyet, engedjük ezt el. Tehát szokott inkább jól működni, nem csak az idő, nyilván nagyon heves fejjel nem érdemes se vitatkozni, se beszélgetni róla. Tehát, hogy nyugodjunk le, az tényleg egyes pont. De ha nem találok olyan példát, ami alátámasztaná, hogy ebben az ügyben érdemes tovább kapirgálni, akkor azért azt meg szokták érteni. Van egy másik oldal, és hogy mondja már, csak ezeket. Igen, mondja ezt abszolút mondját a PERS rész, és ezt is szerintem fogod érteni meg a hallgatók is most nem krízis mondok, hanem pozitív PR-t, 20 éves a családi fémfeldolgozó vállalkozásunk, erről szeretnénk egy országos kampányt indítani. És akkor ezt elmondom az ügyfélnek, hogy figyelj, nagyon tartsatok egy családi bot, vagy egy dolgozói akármit, nem lesz országos kampány abban, hogy 20 éves a családi fémfeldolgozó cégünk. Tehát ez megint ugyanaz a példahozás, hogy nézzük már meg, hogy hány ilyen hír volt érdemi médiumban fizetett tartalom nélkül se hány. Szerinted a tiéd olyan lesz. Tehát ezt is nezebb, és ez is ego. Tehát nem csak az az ego, hogy már pedig én ezt kikérem magamnak, az is ego, hogy figyelj, nem országos jelentős. Ez de helyi érdekű.

SPEAKER_02 37:04

Ez egy nagyon érdekes, mert tényleg hoztál egy olyan szempontot, amit az emberek így nem gondolnak végig ebben.

SPEAKER_03 37:11

Hát ugye egy forc címlapot, meg remind címlapot szeretne mindenki, hogy ott akarok lenne a címlapot, ezen nem.

SPEAKER_02 37:18

Igen. Azon gondolkodom közben, mert ugye számomra egy picit az, amit te csinálsz, tehát akár a krízis kommunikáció, akár a PR-nek, gyakorlatilag ez egy kommunikációs, minek is nevezzem csak terület. Például mi a helyzet a cégvezetőkkel ebben a történetben. Mert egy picit itt már ugrátunk már valójában, azt mondtuk Elon Muskra is, meg Jeffhez is, hogy azok cégvezetők, de mi van a hétköznapi életben, mennyire látják már fontosnak azt, hogy ne csak érzésből legyen valami kommunikálva, han azért legyen mögötte valaki szakértő, aki azért lehet, hogy sokkal több szempontot behoz meg. Hagy említsem vissza azt a körülbelül kettő héttel ezelőtti telefonhívásom valat, amit neked céloztam, és én ott egy nagyon fontos dolgot tanultam meg abból a beszélgetésből, hogy te behoztál egy szempontot, ami eszembe se jutott. Ez mennyire terjed el a mondjuk a multicéges világban.

SPEAKER_03 38:24

A multicégek picit máshogy működnek szerintem ott általában van egy kommunikációs, vagy osztály, vagy részleg, meg leginkább van egy külső PR cégük, akik sok mindennel foglalkoznak. De a vezető személyes ezért nagyon fontos, amire kérdezel. A vezető személye, hogy ő neki van-e valami víziója a cégről, a márkáról. Van egy személyes ambíciója, és akkor innentől már eléphetünk, hogy multiról, vagy KKV-ról, vagy tulajdonosról beszélünk. Tehát ő akar-e valami olyan dolgot, ugye sokat emlegetik ezt a legászi örökség, hagyaték témakört, hogy miről szóljon az ő története. Ha van benne ilyen ambíció, akkor nagyon ad arra, hogy a kommunikációs tanácsadó az ebbe partner legyen. Ugye a kocsok világa is nagyon hasonlít ahhoz, hogy üljünk le, beszéljük végig, mi az, ami neked fontos, mi az a vezetői attitű, amit képvisel. Ez egy bevet létező dolog. De akinek az fontos, hogy ez hogyan jelenjen meg, milyen módon sugározzon át a cégébe, mert ez annyira könnyű egyébként, hogy belül hogy jelenjen meg, szeretne felvállalni valami fontos cél, amit ő képvisel, ami mellé odaáll, mert gyerekkorában fontos volt neki, vagy mert szegény sorból jön vagy vagy, sok ilyen lehet. A van ilyen drive benne, akkor nagyon fogadni arra, hogy ő ebbe kapjon a segítséget. És hozzáteszem azt, hogy egy külső tanácsadónak, egy ráadásul egyéni tanácsadó, az már úgy értem, hogy nincs mögött egy cég, az nagyon nagy segítséget kap akkor, hogyha a felső vezető lát ebben fantáziát, mert hogyha kiadják feladatnak a kommunikációs osztálynak, vagy a marketing csapatnak, mert nincs külön, akkor az nem egy erős mandátum, akkor az ember nem tud nagyon sokat hozzátenni a dologhoz, csak arra tud válaszolni, amit kérdeznek, ugye egy órában adjon tanácsot, de ha felső vezetőtől jön ez az igény, hogy már pedig ő neki ebbe kell segítség, akkor nyilván jobban lehet haladni.

SPEAKER_02 40:34

Milyen állapotban vagyunk mi Magyarországon ebben legyen az akár múltak, akár kkávé, nyilván azért ott mások a bügyék is, meg másról szól. De mit látsz, hogy merre tart ez, mennyire kezdik el felismerni, akár a saját csapatukkal, akár egy külső tanácsadó vagy mennyire ismerik fel, hogy a kommunikáció fontos. Azért kérdezem ezt, mert én most semmi mást nem látok a jelenlegi közéletben, most diek nem is akartam még mélyebben ezt mondani, mert gyakorlatilag a kommunikációnak a hatalmának a legvégsőkig való kiaknázása, és akkor itt most tényleg nagyon diplomatikusan fogalmaztam.

SPEAKER_03 41:15

Hát az én szempontból aknázhatnák ki jobban is, vagy erősebben. Most volt szerencsém egy hosszú hégét tölteni, Pistú Veronika társaságában székely udvar helyen egy előadást tartottunk, és nagyon sokat beszélt nekem privát témis arról, hogy ez a filantrópia ez milyen nagy svunkban van most, és nagyon sokan egyre komolyabban veszi, tehát most optimista vagyok, jókor kérdezett, lehet, hogy két héttel korábban máshogy gondoltam volna. De jó híreket hallottam, de jobben nagyon benne van. A Multik esetében itt muszáj szétválasztani a dolgot, a Multiknak sokszor ez nagyon érdekes lehet, kisebb a mozgástere az anyag miatt. Tehn sokszor futok abba bele, ha mondjuk egy ügyfelett próbálok képviselni szponzort szerezni egy kulturális eseményhez vagy bármi esmihez, akkor nagyon sokszor találkozom azzal, hogy egyrészt tavaly szeptemberben kellett volna leadni az igényt, mert most már a jövő utáni költségvetés tervezzük, hogy ez a kénystári válasz, másrészt pedig nem fér bele a polisziba, csak olyat tudunk támogatni, amire az anyag cég idejű, direktívája vonat, tehát hogy megvan kötve kezük, és nyilván picit be lehet menekülni diplomatikus válaszba, hogy hát én adnék, de nem tudok, de mondjuk fogadjuk el, hogy tényleg van ilyen. A KKV-knak nagyobb a mozgásere. Teh olyan értelemben, pláne a cégvezetőről vagy tulajdonosról van szó. Ha olyan témával lehet őket megtalálni, vagy ő neki van olyan témá, amiben tényleg szeretne adni, tényleg szeretne megjelenni, és ehhez eszközt visz az ember. Tehát azt mondja, hogy én bennem megvan a szándék, van valami tőkém is rá, hozzatok ötletet, ugye az egy sokkal jobb helyzet már, mintha ki kell énekelni valami célra. Tehát én szerintem nem rossz a helyzet ilyen szempontból.

SPEAKER_02 43:05

És mi az a legnagyobb. Mi az a hiba, amit általában látsz, hogy elkövetnek mondjuk a cégvezetők, akár itt mondjuk KKV szinten.

SPEAKER_03 43:14

Hát mondjuk az, hogy alul becsülik, most megint a krzisről beszélve, azt, hogy mekkora hatása lesz ennek, amit nagyon gyakran hallok, az az, hogy elmúlik. Ugye? Tehát minden csoda három napig tart nekem annyi százason lenne a hányszer, ez vezetők szokták mondani, mi kiüljük, abban marad elmúlik. Ez nem igaz. Tehát, hogy ez az egyik legnagyobb hiba az gondolni, hogy ez majd elmúlik magától, meg majd elfelejtik, nem felejti el. Az, akinek fontos, az nem felejti el.

SPEAKER_02 43:45

Én azon gondolkodom, bocsánat, csak közben szólom, hogy az maga a helyzet dönti el, hogy csönben üljünk, vagy kommunikáljunk, vagy mindig kellene kommunikálni.

SPEAKER_03 43:57

Én azt gondolom, hogy mindig kell kommunikálni, ami nem. Mindig külső kommunikációt, és még sokkal kevésbé mindig sajtó kommunikációt jelent. Tehát úgy is kommunikálunk, hogyha foglalkozunk azzal az ügyel, és úgy döntünk, hogy mondjuk nem adunk ki közleményt, vagy nem teszünk ki a honlapunkra semmit, hanem mondjuk belül beszélünk róla, vagy a fontos érintettekkélünk róla. És pont ezért izgalmas az szerintem, hogy nem marad abba, meg nem múlik el három nap múlva, mert a címlapokról kikerülünk nyilvánvalóan, hogy semmi nem maradott egy háború sem maradott folyamatosan a címlapon, még a mi ügyünk. De a beszállítóink, a partnereink, a munkatársaink, a hitelezőink, ad-dad-, azok fogják tudni. Nem úgy van, hogy ó, hát elfelejtik, nem, azok fogják tudni, és éppen ezért az is egy kommunikáció, hogy írunk a partnereinknek egy levelet. Ez szerintem az egyik legnagy, hogy ha azt mondják, hogy majd elmúlik, meg nem foglalkozunk vele, de akkor mondjuk el a legjobbat is, amikor egy cégvezető előre tudja, hogy valami történni fog. Ezeket a helyzeteket szeretem egyébként a legjobban. És most nem arról beszélek, hogy amit mindig mondom, készülni kell, szimuláljunk, készüljünk fel, mi történik. Nagyon fontos forgatókönyvet írni meg szimulálni, meg elpróbálni. Ez mind nagyon fontos. De most arról beszélek, amikor ő már tudja, hogy valami készül. Mert a jogi körülállás olyan, vagy mert valami teljesítésbeli probléma, tehát amikor előre tudja jó pár héttel, hogy valami olyan botrány kez kibontakozni, amit már fog kellene kezelni, és ilyenkor közbelépni, oda menni és ezen a ponton beavatkozni, az egy annyira jó érzés, ahhoz képest, mint amikor azzal hívnak, hogy nézzen meg, hogy mi jelent meg itt meg.

SPEAKER_02 45:44

Ajában itt az lesz a siker, amikor nem lesz ügy.

SPEAKER_03 45:48

Igen. Igen, Szántóbalás barátomcsitől mondta, hogy valamit elintéztek egyszerű, hogy ne jelenjen meg a hír, és akkor azt kérdezte a megbízni, hogy most azért fizetünk, hogy nem írtak rólunk, és mondta igen. Igen. Most azért a legjobb kriziskezelési esetek azok, amik nem kerülnek be a hírekbe, viccenkívül azt tényleg így van.

SPEAKER_02 46:10

Néha szoktam hallani én is erről az effektusról, hogy már egy csapat előre azon dolgozik, hogy ebből ne tűz keletkezzen, hanem még a füstnél el tudják egy kicsit. De mennyire változtatta meg ezt a helyzetet mondjuk a Social Media?

SPEAKER_03 46:26

Hát olyan értemben nagyon megváltoztatta, hogy sokkal könnyebb kirobbantani egy botrányt, ugye sokkal gyorsabban, nagyobb körben lehet kirobbantani. Ugyanakkor ezek mindig olyan eszközök, ami a tulajdon is rendelkezésre áll, tehát gyorsabban is lehet reagálni, gyorsabban lehet eljutni azokhoz, akik lélek fontosak. Mindenképpen egy sebességbeli váltást eredményezett, és még egy dolgot az jut eszemben, hogy régebben volt ez a fogyasztóvédelmi oldalak, leginkább a tékozó homár az volt egy ilyen, megvan. Az volt ilyen, hogy tégozó homáron írnak valami rosszat a cégről, és akkor borgyűlés van, hogy mit írtak róluk. Tehát annyira túlzóan a hatásosságánál fontosbra becsülték a dolgot, akkor na most egy poszt is ilyen tud lenni. Tehát a felső vezetés nem feltétlenül kezeli a helyi értékén az egyes csillagértékelést, meg a ide se megyek többet posztot. Tehát van egy pici, ilyen hatása is, hogy ugye ami látszódik, az nagyobbnak tűnik. Tehát van egy ilyen hatása is, hogy úristen milyen értékeléseket kapunk, és akkor ha helyi értékén nézzük, akkor azért nem kell annyira betolni tőle.

SPEAKER_02 47:48

Akkor itt, ha jól értem, akkor nagyon-nagyon felgyorsult az, hogy nagyon gyors reakcióidőt kell. Van olyan eset, amikor nincs arra idő, hogy aludjunk rá még egyet.

SPEAKER_03 47:58

Hát ugye van olyan, amikor nagyon gyorsan kell valami reagálni, ez természetes, de ha a stratégiát nézzük vagy a picit nagyobb hívő dolgokat, akkor azzal meg nem érdemes kapkodni. Tehát nyilván, ha ég a ház, akkor nem kell azon gondolkozni, hogy most el kell oltani. Ez nyilvánvaló. De hogyha végig gondoljuk azt, hogy mi vezetett, és ezek már nagyobb lépések mi vezetett ide, meg lehetett volna előzni, hogy fogjuk legközelebb elkerülni, hogyan kommunikálunk azokkal, akik egyébként érintettek vagy érintettek legnek, tehát ezek időigényes dolgok. Az, hogy visszatér erre például gyorsan beperelünk valakit, ahhoz nem kell kapkodni, arra lehet aludni. Az, hogy válaszoljunk valami social mediában terjedő dologra, azt meg érdemes gyorsan csinálni. A nagyobb évű, nagyobb sziklákat azokat jobban meg kell gondolni.

SPEAKER_02 48:51

Princit szeretnék még visszatérni hozzád itt a beszélgetés végére, hogy próbálom úgy összerakni, hogy mi a benned mi az az öröm. Nyilván az, amikor nem írnak meg valamit, ezt most már tudjuk. De fontosnak tartod azt is, hogy mondjuk oktassad is ezt a dolgot. Tudom, hogy van könyved, hogy fontosnak tartod azt, hogy mondjuk valamilyen alap, hogy is fogalmazzam egy alapismeretekkel az mondjuk egy cégvezetőnek rendelkeznie kéne. Hogy el kéne oda jutni, hogy azért nem az alapokat kelljen elmagyarázni neki az elején. Tehát, hogy van olyan törekvésed, hogy ebben próbált segíteni ezt a szakmát nem csak akkor, amikor már probléma van, vagy amikor konkrétan lépni kell.

SPEAKER_03 49:43

Hát ugye mi az érlegasz in, vagy mi az örökség, de ugye fiatal vagyok még ahhoz. Többféle irányból szeretnék rá válaszolni. Egyrészt az, hogy gondolkozom azon, és az ember gondolkozik azon, hogy milyen helyzetben érzi ol magát. Én szoktam egyetemeken kurzust vinni, nem feltétlenül ilyen teljes tanfolyamokat, de mondjuk egy ilyen 6-8 alkalmas dolgot, és én azt vettem észre, én én alapvetően jól érzem magam abban a közegben, amikor én tudom irányítani azt, hogy mit érdemes erről beszélgetni. Ez egy jó közeg nekem. Olyan ambíció, egyébként nem hiszem, hogy van, hogy kifejezetten egyetemi területre lépjek, és azt mondjuk oktassam, de mondom, megfigyeltem magamon, hogy ez jó hangulatban tudok eljönni, hogy úgy figyeli meg az ember magát, hogyha, hogy jó volt. Ez az egyik. A másik, amire viszont tényleg azt gondolom, hogy valamekkora ráhatáson biztosan volt, és azt már múlt időben is mondhatom, hogy egyáltalán ez a terület, mint krziskommunikáció, amivel nem én kezdtem el először foglalkozni, sőt, az első könyvet sem én írtam belőle, mert volt már egy pár hasonló szemléletű tankönyv, én inkább azt mondom, hogy szakkönyveket írók, tehát ilyen olvasmányos szakkönyvet, amit többen érthetnek. De az, hogy mondjuk létrejött a krízis kommunikációs tagozat, a PR szövetségem belül csináljuk régóta, most már nem én vezetem a nem vasdóra vezetésével a krízisérképet, amely minden évben összegyűjti azt, hogy milyen krisisek voltak Magyarországon, elemezzük szamiköt. Tehát az, hogy felkerült a, és nem a krízis térképre, felkerült a térképre ez a fogalom, amivel elkezdtem foglalkozni, abban azt gondolom, hogy volt szerepem, az, hogy most már többen ma is voltál szakdolgozó beszélgetni erről, aki erről ír a egyetemi szakdolgozatát. Tehát azt gondolom, hogy ez mindenképpen hozzá tartozik ahhoz, amit én ehhez az ügyhöz hozzátettem, és ha már volt elyen kedves és a könyveket szóba hoztad a karaktergyilkosság témakörben, és a most legutóbb megjelent a propaganda témakörben nem volt hazai szakirodalom. Ebben krisis kommunikációban volt, ebbe a kettőben abszolút nem volt, úgyhogy azt gondolom, hogy ilyen értelemben ez egy útörő vállalkozás, hogy erről a témáról is lehet beszélgetni. Hozzáteszem egy picit visszatérve a felvezetésre, a média szereplésekre. Ugye én nekem is mondtam, hogy nekem működvelőként foglalkozom a politikai kommunikációval, tehát az egy fejtörést okoz, hogy én most azért nagyon ilyen politikai kommunikációban lettem beszélő fej, vagy megmondó ember. Tehát amikor a televízióban beszélek arról, hogy hol hányan voltak, és ennek milyen jelentősége van. Ugye akkor azért az nekem fejtörés, hogy teppen ide jó ez nekem. Tehát én ebben ebben nem nyomulok, ebből nekem bevételem ilyen értelem megbízásom nincs, nem forgalkozom politikai kommunikációval, tehát belevonódtam egy olyan területben, ami Isten igazából nekem nem kenyerem, ez fogra.

SPEAKER_02 52:51

Hát én azt gondolom, hogy most próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne is menjünk el ebbe az irányba, de azt látom, hogy azért a világ ma már máskor is, de most mindent ural a kommunikáció. Sok esetben olyan kommunikációs tud jönni, ami mögött nincsen tartalom. Tehát, hogy kvázzi volt ez a végé ez a tartalomhoz a forma, de így van. De nagyon sokszor tényleg azt látom, és ezt világtendenciának látom, hogy nagyon ebbe az irányba megy a dolog, hogy nézzétek meg kommunikációval, mindent meg tudunk magyarázni, meg az ellenkezőjét is.

SPEAKER_03 53:33

Pedig szerintem azért nem így van. Én nagyon másik iskolát képviselek ebben és a valószínű egyetértünk, én mindig azt szoktam az ügyfeleinknek ügyfeleinknek is mondani, hogy a kommunikáció az egy kiszolgáló terület. Egy olyan terület, aminek az a célja, hogy amit te át akarsz adni, eladni, meggyőzni, mindegy hív, aminek akarod, ahhoz rendeljük a kommunikációs aktivitást. Pont azt gondolom, amit itt te felvetettél, hogy önmagáért nem kell kommunikálni, és ha valamit el akarunk érni, akkor ahhoz nézzük meg, hogy milyen kommunikáció tud támogatást jelenteni, és ez válasz picit arra is, hogy amikor olyan igény van, hogy most meg kéne valamit kommunikálni, mert fél éve nem kommunikáltunk, az nem elég szolí érv ahhoz, hogy az ember hozzányúljjon. Ugye mit akarunk elérni. És ez számít akkor is, amikor beszéltünk erről, hogy még leszavazzák az én javaslatomat vagy ötletemet, mert mást akarnak csinálni, akkor is azok az érvek el kell, hogy hangozanak, hogy ezt ezért javaslom, ez ezzel jár, ez ezzel jár, az azzal jár, válaszunk. De mindenképpen egy ilyen, hogy mondjak, ez alkalmazott iparág, tehát ahhoz kötődik, amit egyébként el akarunk érni. Azért abban egyetértünk, hogy túl használják sokszor. Hát nagy a zaj. Ugye? Én nem fogom azt mondani szerintem, lehet, hogy ha még egyszer kérdezed, akkor fogom, de hogy én nem gondolom azt, hogy túl sok a kommunikáció, azt gondolom, hogy túl nagy a zaj. És azért próbál mindenki látványosan kitűni, ott lenni mindenhol minden felületen, tolni a saját üzeneteit, mert azt reméli, hogy egyci picit, akkor ő is egy pillanat ki tud látszani abból az óriási tömegből, ami egyébként körülveszi. Tehát az, hogy túl használják a kommunikációt, akkor mondjuk ezt a fogalmat, az azért is van, mert nagyon pici figyelmekért harcol az ember, meg a cég.

SPEAKER_02 55:37

Hát azt hiszem, hogy erről nagyon-nagyon hosszan lehetne még beszélni, mert azt látom, hogy ez is egy olyan holisztikus téma, ami mögött mindig ott van az ember, az egójával, a személyiségével, a reményeivel, a csalódásaival, és ez mind-mindig belecsúsznak ezekbe a kommunikációs helyzetekben, és amióta magamat is komolyabban figyelem azóta észreveszem, hogy bizony-bizony ott éppen azért mondtam azt úgy, ahogy mert éppen valami olyan impulzusért, ami gyakorlat, ami ott csapódott le. Ez számomra is azért egy nagyon érdekes, nem csak a krízis része, meg nem csak a kitűnés része, hanem tényleg az, hogy itt még rengeteg olyan téma van, de legalább akkor lesz téma, miért majd tudunk még beszélgetni a következő alkalmakkal is, mint például a reputáció, hogy azt tényleg hogy épül fel, hogy lehet nagyon gyorsan elrontani ezt a dolgot. Én ma már tudatosan szoktam ezt is figyelni, hogy elmegyek egy tárgyalásra, ahol nem ismernek, és már tudom azokat a mondatokat, amit muszáj belerakják a Mondandóba, ahhoz, hogy mondjuk a szemben lévő fej valamilyen szinten tudjon pozícionálni engem, tehát kvázi próbálok segíteni neki, hogy a nagy semmiből úgy berakjon valahova, aminek mondjuk ne legyen túlkérkedőse, meg ne legyen túl visszafogott sem, akkor meg már nem megy át az üzenet, úgyhogy lesznek még itt dolgok.

SPEAKER_03 57:13

A fajsújt megteremtse az ember, igen, és ez már a személyes márkaépítésnek a része. Ugye akkor úgy vegyek a tárgyalópartban.

SPEAKER_02 57:21

De az közel áll, ugye a személyes márkaépítés és ez a kommunikációs kérdés nagyon-nagyon közel áll egymáshoz.

SPEAKER_03 57:28

Ez nagyon kéz a kézben jár, ugye pont ez a helyzet, amit te mondasz, ez azt is jelenti, hogy mit látni rólam kívülről, nem csak a net, hanem úgy egyáltalán eljövök szilágy Gábort podcastjában, mondom valakinek, és azt mondja, hogy jaj, ez a rimányos ember. V a most már ez nem vagy akár, akármi visikár, de voltál. Tehát, hogy igen, a személyes márkának ez egy része, hogy mit mondanak rólad, és az a megközelítés, ha már egy kicsit visszakanyarodtunk a személyes márképéshez, hogy meg kell próbálni magunknak irányítani, tehát látszik valami rólunk a világban, de az, hogy mi látszik, meg mit mondjanak. Arra picálhatásunk van, és ezért tetszik, amit mondasz a tárgyaló helyzetben, hogy kvázi egy picként, hogy kedviccsinálásként elhelyezed azokat a kis momentumokat, hogy mit kell rólad gondolni, vagy tudni.

SPEAKER_02 58:22

Igen, igen, igen. A vége felé mindig van egy kérdés, amit fel szoktam tenni, és azt megbeszéltük még itt a mikrofonon kívül, hogy ne tegyen fel neked csak akkor, amikor már itt vagyunk a végén. Ez nekem nagyon tetszik, mert nem. Valakinek idő kell, valakinek nem.

SPEAKER_03 58:42

Lehet, hogy most fogom megbenni.

SPEAKER_02 58:44

A konkrét kérdés az az, hogy a tudatos döntések podcastben nekem az egyik célom, nyilván az, hogy bizonyos embereknek a szaktudáson keresztül tudja mutatni, hogy például a kommunikáció is legyen tudatos, mert hogyha tudatosan építed, akkor az, és ha jóra használod, azért ezt mindig hozzá is teszem, akkor megy. Igazán a kérdés úgy szól mindig át szoktam egy picit fogalmazni, hogy az a te eddigi életedben, az az élettapasztat, ami akár a szaktudásodon keresztül, vagy a tapasztalataidon keresztül van, mondjuk akár itt a kommunikáció terülén? Mi lenne az a tanács, vagy az a hitvallás, amit a kedves néző, vagy a kedves hallgató el tud vinni. Például azt, hogy ha építjük a te karakteredet, ami rögtön eszedbe jut, akkor mi az a pont, amit javasolnál, vagy akár mondanál, amit elvihetnek magukat.

SPEAKER_03 59:48

Most azon gondolkozom, hogy jett volna előre hallgatni a kérdést, vagy pedig a másik, amit viszont szoktam javasolni, hogy a még a másik kéresz közben már lehet talán gondolkozni. His egy ilyen praktika. Mondhatok két megközelítést is, akár három három is. Most lehet, hogy csak kettőt fog tudni. Az egyik az az, amiről picit már beszéltünk, hogy és komolyan gondolom, ez egy kiszolgáló terület, tehát úgy tudatos lenni a kommunikáció, hogyha van valami tudatos döntés, egy tudatos irány, amihez hozzárendeljük. Tehát egy lépéssel később következik azt, hogy milyen tudatos kommunikációt folytatunk, az csak akkor lehet már tudjuk, hogy mit akarunk csinálni, mit akarunk elérni vele. Ezt kicsit úgy is lehet értelmezni, hogy egy picit hátrépsorolom magunkat, akik a kommunikációs tanácsot adjuk, de hátrépsorolom magunkat, hiszen az elsődleges az, hogy mi a cél, mit akarunk kiszolgálni, ezt tudatosan kell végig gondolni, és utána lehet tudatos döntéseket hozni azzal kapcsolatban, mit csináljunk. Hol legyünk jelen például, hol akarok látszódni. Akarok-e, mondjuk egy kicsit akkor magamról beszélve, mert ennek a mise vannak az is célja, szeretnék-e annyira országos médiában szerepelni, ami nem kötődik már mondjuk a kommunikáció, hanem mondjuk sokkal szélesebb réteghez szól, mert akkor a kommunikáció mindenfél élő lehet. Ez egy tudatos lépés, hogy teszek ebbe az irányba, vagy nem teszek ebbe az irányba lépést. És a másik megközelítésem pedig az az, hogy nincsen igazából olyan, hogy mi meg ők abban a tekintetben, hogy vannak mondjuk cégek, meg szervezetek, vagy politikusok, akik kommunikálnak, és vagyunk mi a nép, aki ezt befogadja. Ennél sokkal sokszínűbbek vagyunk, és ugyanúgy részei vagyunk mindnyáján, fogyasztóként, újságolvasóként, cégek alkalmazottaiként részei vagyunk ennek a kommunikációs térnek. Ez a másik megközelítésem, hogy nem egyoldalú irány van, hogy nekünk mondják, hogy mit kell gondolni meg tudni, hanem mi vagyunk azok, akik elmegyünk egy gyűlésre, felszólalunk, járatunk egy lapot, nyilatkozunk adott esetben a saját szakterületünkön, klubot csinálunk, és összejárunk olvasni, hogy nem egy irány, és semmiképpen nem egy föntről leirány dolog a kommunikáció, hanem ebbe bizony mindenki részes.

SPEAKER_02 1:02:19

Nagyon köszönöm ezt a gondolatot, főleg ez a második része volt az, amit én is folyamatosan a beszélgetésünk közben gondolkodtam, hogy azt hiszem, hogy azt kell először tudatosítani, hogy nincs olyan, hogy valaki nem kommunikál, mindenki kommunikál, tehát még a kisgyerek is kommunikál. Csak hogy mennyire tudja segíteni az ő céljainak az elérését? Itt jön a fajsúja talán a kommunikációnak. Jól kapisgálom, vagy jó ideál?

SPEAKER_03 1:02:48

Hát abszolút így van. Még azt is az elteni, hogy mindennel kommunikálunk. Tehát nem mindenki kommunikál, hanem mindennel. Ugye, csak most a testbeszédtől az öltözeken át, meg a nem válaszolással, nem küldök időben egy válasz színét, és egy kommunikálás, tehát mindennel kommunikálunk. És a kisgyerek példa azért nagyon izgalmas, mert azért nagyon jó, mert ugye úgy tanulunk beszélni is, meg mozogni, meg mindent, hogy ugye visszajelzéseket kapunk a külvilágtól. Tehát, hogyha elkezdik megérteni a gyügyésünket, akkor ezek szerint ez a szó, még nem is volt szó, ez azt jelenti. Erre a reakcióra azt kapom, hogy. Úgyhogy mindennel kommunikálunk, és a visszajelzésekből épülünk, aztán cégként, megfelnőttként, meg szervezetként is most nem jött be, akkor legkezebb máshol csináljuk. Jó végzó?

SPEAKER_02 1:03:38

Jó végszó, nagyon jó végszó, és azt gondolom, hogy nagyon sok terület van, ami még van, de akkor legalább tudunk majd egy másik podcastre is ebben visszatérni. De nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, nagyon fontosnak tartottam, hogy egy picit téged is lássunk, ne csak magát a tanácsaidat, hanem az aki adja a tanácsát. Az számomra is fontos volt, és nagyon sok izgalmas témát érintettünk, és mondom, nagyon sokáig lehet ebben még haladni, de azt majd egy legközelebbi alkalomat fogjuk csinálni. Nagyon szépen köszönöm neked, és nagyon szépen köszönöm a kedves nézőknek azt, hogy velünk tartottak, vagy velünk tartottatok ezen az estén. Nyilván itt van egy fontos, mondanivaló sorom, amit végig fogok mondani. Az egyik az, hogyha tetszett ez a podcast, akkor nagyon örülünk a lájkoknak, mert ez egy visszajelzés nekünk, ahogy Kornél is elmondta, illetve természetesen, hogyha valamilyen vélemény van, azt is szívesen vesszük, és próbálunk mindenre válaszolni. De hogyha önmagában az egész sorozat is tetszik, akkor kérek szépen egy feliratkozást. Ezzel mindenképpen a stáb fog kapni egy visszajelzést abban, hogy jó úton járunk el, amit éppen csinálunk, és már csak egy dolgom van, hogy megköszönjem a figyelmet, és találkozunk a hörnök viszontlátása viszásra. Köszönöm szépen!