33 év után elengedték az Opelt a BYD-ért – Schiller Márk a generációváltásról

Ebben az epizódban Szilágyi Gábor vendége Schiller Márk, a Schiller Autó Család harmadik generációs vezetője, aki jelenleg a cégcsoport stratégiai és marketing igazgatójaként is tevékenykedik. Hogyan lesz egy óvodásból – akinek már anno is az autó volt a jele – az ország egyik leginnovatívabb cégvezetője? Márk hihetetlen őszinteséggel és alázattal mesél a családi vállalkozások generációváltásának kihívásairól, a kőkemény üzleti döntésekről és a vezetői mindennapokról.

Sok hazai KKV küzd azzal, hogy az alapítók nehezen tudják átadni a stafétát a fiataloknak. A Schillernél ez az átállás gyönyörűen és tudatosan épült fel. Márk nem egy multinacionális céghez ment el tapasztalatot szerezni, hanem szinte gyerekkorától, az alapoktól tanulta meg a cégműködést odabent. Megtapasztalta a nyári munkákat, a kerékcserét a szervizben, majd később tudatosan kezdte el behozni a modern menedzsment elveket. Bár édesapja és nagypapája is hagyományosabb, erőskezű vezetők voltak, ő teret kapott egy új, struktúráltabb megközelítésre. Célja volt a lean menedzsment bevezetése és a vállalat küldetésének tisztázása, ami végül egy nagyon letisztult alapelvben csúcsosodott ki: "piacvezető autós megoldásokat nyújtunk szívvel, lélekkel."

A podcast egyik legizgalmasabb, szinte filmbe illő pontja a kínai nyitás és a BYD behozatalának története. Márk már 2015-ben, egy startupos munkája során Kínában járt, és ott megérezte, hogy az elektromos autózásé a jövő. Hatalmas üzleti és érzelmi kockázatot vállalt a család azzal, hogy 33 év sikeres együttműködés után visszaadták az Opel márkát. Ezzel teret adtak ennek az új, radikális iránynak. A kockázat abszolút bejött. Elképesztő tempóban robbantak be a piacra, 2025-re az Év BYD Márkakereskedője lettek, és egy ponton brutális, több mint 30%-os piaci részesedést is elértek a hazai értékesítésben.

Márk vezetőként is rengeteget formálódott az elmúlt tíz év során. A korábbi, olykor ego-vezérelt maximalizmusát mára felváltotta a megfontoltság és a folyamatos fejlődés iránti őszinte vágy. Felismerte, hogy az egy helyben toporgás helyett a haladás a kulcs. Ahogy a beszélgetésben is elhangzik: "a kész az jobb, mint a tökéletes." Hétköznapjai elképesztően pörgősek. Félórás blokkokban éli az életét, de még homokórát is tart a tárgyalóasztalán a túl hosszúra nyúló, felesleges meetingek megelőzésére. Valljuk be, ezt a homokórás trükköt mindannyian bevethetnénk a saját irodánkban!

A kemény üzlet mellett a magánéleti egyensúly, a mozgás és a hosszú távú gondolkodás is főszerepet kap az életében. Az epizód legvégén egy olyan gondolatot oszt meg, amit minden cégvezetőnek receptre kellene felírni. Legyen szó cégépítésről, generációváltásról vagy magánéletről, az iránytű mindig az önazonosság marad. Ahogy Márk fogalmaz a műsor zárásaként: "nagyon fontos az, hogy csak olyan dolgot csináljunk, ami belülről jól esik." Ha valami nem önazonos, az sem az üzletben, sem emberileg nem lesz fenntartható.

Transcript

SPEAKER_01 0:00

Vannak pillanatok, amikor a múlt tisztelete és a jövő túlélése egymásnak feszül. Siller már egy olyan döntés előtt áll, amely lezárta a család a történelmének egyik legfontosabb fejezetét.

SPEAKER_02 0:09

Ez a lényeg, hogy ez azzal az áldozatt a járt kvasi, hogy akkor én hozom az új vonalat, a kínaakat nekem lehet egy ilyen quází döntésem, vagy akkor én velük szeretnék menni és hiszek bennük, technológiájukban, termékekben, mindenben, ez jó lesz, és visszaadunk egy olyan márkát, aminek amúgy mindent köszönhetünk 33 év után.

SPEAKER_01 0:31

A generációváltás nem csak új márkákat, hanem új munkamorát is hozok. Márka hatékonyságot nem csak elvárja, hanem vizuálisan is készítni, még ha ez első furcsa is tudja.

SPEAKER_02 0:40

Meg most látre fogsz bevetem homokórákat. A meeting higiénia érdekében ki van rakva az aztára folyik le homok, és akkor tudod, hogy mennyi idő van még.

SPEAKER_01 0:49

Az alapító és az örökös közötti tánca legveszélyesebyban. Mi történik, ha a szándék is a valóság nem találkozik, amikor az átadás csak inuttigó marad.

SPEAKER_02 0:57

Azt akarja láthatni, hogy ő bizony átadnál, de amúgy a végén nem történik meg, hanem sírba viszi a céget, ez is egy irány.

SPEAKER_05 1:12

Szép jónapot kívánok! Én Szilági Gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a riány magazin podcastje. Ebben a podcastben olyan emberekkel, akik valamilyen úton módon felkeltették az érdeklődéseimet. A mai vendégem egy olyan ember, aki már egy harmadik generációs családi vállalkozásnak a vezetője, és itt a elmúlt években sikerült megismerkednem a család több tagjával is, és nagyon-nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogy is működik ez. Ezt fogjuk mindjárt megtudni. A mai vendégem Stiller Márk, Szia Márk. Szia, sziasztok! Van egy kérdés, amit az elején fel szoktam tenni, az úgy szokott hangzani, hogy mi akartál lenni, amikor kisgyerek voltak, de fogadjunk, hogy a te jeled az már autó volt a zavodában is. Ez abszolút így van. Nem mondott. De-e. Autó volt a jelasztott meg más.

SPEAKER_02 2:09

Igen, igen.

SPEAKER_05 2:12

Akkor ez nagyon korán elindult ez a dolog.

SPEAKER_02 2:14

Higgy, egy kisgyerek, akinek az apukája nagypapálya autókkal dolgozik, én kisgyerekként így nem tudtam volna elképzelni ettől, és édesapám nagypapám egyébként autószerelő végzettségűek, és akkor mi van tesz? Akkor megyek majd én apával, meg nagypapával, majd autót szerelni, meg autókat eladni ugye egy idő után, ahogy így ezt ugye megértettem, hogy mi hogyan történik, és én mindig erre vágytam, hogy velük dolgozhassak. Azt a mindenit.

SPEAKER_05 2:42

Akkor ebben jó betrafáltunk ebbe a dologba, mert ezzel szoktam poénkodni, de nem szoktam komolyan gondolni. Milyen érzés az egy odvodás gyereknek, hogy már akkor, ezért a Siller Opel, mert nekem ez az emléken van róla, hogy a Siller Oper a szervis szuper.

SPEAKER_02 3:03

Na mai napig tudom ezt a szlogent. Ez tudod, kinek köszönhető? Nem. Nagypapámnak nagyon jó barátja volt szene Siván, és az ő tollából van ez. E találta kijőzen, és itt tette megutána a rádióreklámokhoz, és halhattuk állandóan, például mondjuk a Slágerrádióban régen.

SPEAKER_05 3:18

Ez nagyon komoly, mert ez annyira beépült, mint a szinte, és ez más kategóriában van, mint a kötelezően megtanulandó dalog, de ezt így az ember nem kötően tanulta meg, hanem ahogy vezettük az autót, és hallottam, akkor mindig hallottam, hogy ez van. Nyilván majd kitérünk az OPER egy picit később, de ennyire elhatározott voltál? Tehát, hogy ez végig veled volt, nem volt alternatíva.

SPEAKER_02 3:47

Olyannyira nem, hogy például édesapán megpróbálkozott azzal, hogy én a korvinusra jártam, vagy azt végeztem el, és már inkább dolgoztam közbe tehát a járásban, azért voltak kisebb-nagyobb kimaradások, de elvégeztem, és közben akkor elkezdett engem, hogy mondjam, megkérdőjelezni abban, hogy akkor én hogyan meg milyen módon szeretném a karrieremet csinálni, és hogy el kéne mennem egy nagy multihoz, menjek el valamelyik óriás tanácsadó céghez, a big forból valamelyikhez, és akkor én majd ott szerzek tapasztalatot, az beviszem a családi céghez, és milyen happi lesz minden. Hát én ezzel nem nagyon tudtam azonosulni, mert én egy másfajta személység vagyok, tehát a barátaim meséltek arra, hogy milyen ezeken a helyken dolgozni, és így arra tippeltem, hogy valószínűleg az ebédszünet biztos, hogy kibírnám, de tovább nem. Az első munkannapon. És miért? Mi az, ami elriasztott ebben? Hami engem legfőképpen elriasztott, én az egyetem alatt dolgoztam egy automatos örfőzőgépgyártó startupnál, ott voltam marketing manager, eszméletlen amit ott egyébként tanulni tudtam meg, amit láttam ott a világból ennek köszönhetően. És ott is arra jutottam a végén, hogy nagyon nehéz azt megélni, hogy én sajátomként kezelem a dolgot, de a végén döntőszavam nincsen. Holott az mondjuk adott esetben, én mondjuk azt körbejárom, meg tudom indokolni, hogy ez akkor miért jó az a döntés. És a végén pedig hoznak egy olyat, amivel meg én abszolút nem tudok egyetérteni, és akkor itt jutunk ugye vissza, oda hogy akkor azért megyek vissza a sajátba, mert ott az utolsó szó jogán, adott esetben mondjuk édesapámmal, hogy ha kell, akkor megküzdünk, de hogy lehet hozni döntéseket. Tehát az kiderült, hogy nem. De a korvinusz akkor mi jött? Hát a korvinus az alapvetően onnan jött, hogy én ugye úgy voltam vele, hogy elkezdtem megnézni azt, hogy akkor mivel jár az, hogy ha én ott szeretnék dolgozni, hogy néz ki egy cég, mikülnek fel a. Régen ugye nagyon nagyot mentek a HVG könyvek, az összes az megtalált otcon, nagyon sokat kiolvastam, és van egy jó pár olyan könyv, amire mondjuk úgy tekintek, mint az ilyen alfámú magám.

SPEAKER_05 5:57

Mondjál ilyet, nagyon kíváncsi vagyok rá.

SPEAKER_02 5:59

Hát az egyik az például a Walter ISEX-nak a Steve Jobson életrajza volt nekem egy olyan, amikor így beleláthattam valakinek a bibliográfiáján keresztül úgy az életében, hogy így nyilván van egy zeni faktoris, de hogy mint üzletember is, mit meg hogyan csinál, az nekem nagyon imponáló volt. Akkor fú, akkor igen, hogy ha keményen dolgozunk, akkor lehet sikereket elérni nekem így ez volt a fő mondak. Utána akkor jöttek ugye már az ilyen elvetemültebb könyvek. Az egyik nagyon nagy kedvencem az a Gróf András Istvánnak vagy Andrew Grovnak a High Output Management című könyve. Az ő portré egyébként kint is van az irodámban a falon, ő annyira példáulként van számon tart van állam, mert nyilván az, hogy hívják magyarul a paranoidok maradnak életben, talán ez a magyar címe, meg az átúztam című könyvét is olvastam, de hogy a High Output Management az abszolút az, ami lerakta nálam egy ilyen nagyon alap mened filozófiának alapkövét kvázzi. És ugye az volt itt a lényeg, hogy én már Gimmiben ezeket elkezdtem olvasgatni, ezeket a könyveket nézni. Tehát hogy az, hogy szép irodalmat olvassak, hát másnak is nagyobb esélje volt, tehát az mindig ilyen kényszenvedés volt, hogy a kötelezőkk azokkal meg kell lennie, mert hogy ha kijött egy új HV-könvény elolvastam.

SPEAKER_05 7:13

Akkor, amikor ezeket olvastam.

SPEAKER_02 7:15

Hát ez a 2010-es évek elejön.

SPEAKER_05 7:17

Azért azért kérdezem, mert képzeld el, hogy nekem elmesél, nekem is van két könyv, csak én egy picivel még korábban kezdtem elolvasni, de én is már nagyjából általános iskola után elolvastam.

SPEAKER_02 7:29

Ez az Ayakoka volt, aki ugye a Chrysler-nek volt, egy öt éve olvastam, nagymamám a kezembe rakta, és három napot nem tudtam lerakni.

SPEAKER_05 7:39

És ugye ő akkor még nem volt Steve Jobs, én is különben Steve Jobs nálam is abszolút ott van a felső polcon, de Ajakokka volt, a másik az pedig a szóni. Az volt a címe a könyvnek, hogy médien ja pan. És ott a szóninak a történetét. Akkor a szóni, amikor olvastam, akkor csúcson volt, tehát akkor volt a szóni az igazán komoly történet. Viszont megütötte a fülömet az, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk, hogy én nagyon-nagyon szeretek más emberek történetéből tanulni. Úgy látom, hogy nálad is ez egy nagyon jó tanulási folyamat, hogy valakinek az élet útján keresztül ismered meg azt azokat az elveit, ami alapján ő dolgozik.

SPEAKER_02 8:22

Hát egyrészt magát az elveket is nagyon jó, másrészt meg én azt gondolom, hogy ugye vagyok olyan szerencsés, hogy angolul is szinte anyanyelvi szinten beszélek értek, és ez is ugye kinyitotta a világot olyan szempontból, hogy olyan könyvekhez hozzáférek, vagy olyan tudásanyagokhoz, meg Magyarországon. Egyrészt itt van nincs is, vagy nem is tudunk róla. Mert hogy én egy-két, például a gimnázium vége fele a Lean Managment az egy ilyen megszállott ideálom lett, az is egyébként Japánhoz Tojotához ugye költhető társi volna. Ez a folyamatoknak a. Igen, hát minél kevesebb veszteséggel, ügyfélelégedettséget előállítani, úgyhogy közben ugye. A Toyota a mai napig a legnagyobb. Igen, igen, de az volt az érdekes, hogy ahogy közben ez vezető út, hogy hogyan jutnak el oda, hogy ilyen szögegyszerű dolgokként lefektetik azt, hogy amúgy hogy kell a dolgokat csinálni, és csak megbonyolítjuk magunknak igazából. Amikor folyamatokat, rendszereket alakítunk, tehát a veszteségek nélküli működés, az így, nem tudom, nálam ilyen non plusz útra nagyon nagy mániem lett, és ott a gimnázium végén megszállítja lettem, akkor az összes irodalmat megvettem, bujtam néztem, és végül pedig tak büszkén mondhatom, hogy csomó elvet beépítettünk a cégnek az alapműködésében, tehát hogy eljutott ez az egész odáig, és valahogy azt éreztem, hogy ezekkel én készülök arra, hogy akkor milyen üzletember leszek, milyen ember leszek, de ami még fontosabb volt számomra, hogy egy csomó világban összegyűjtást, azt tudjak alkalmazni abban, amit nagy papám meg a pukám alkot.

SPEAKER_05 9:58

Milyen üzletember szerettél volna lenni? Ugye most itt elmondtad, hogy ez alapján aítottad ki, az hogy lehet jellemezni? Fogyan lehet jellemezni azt a Silvermárkot, akin van egy üzleti elvendszere, ami már kialakult.

SPEAKER_02 10:14

Hát ezért még folyamatban van, hogy még kis csikónak tartom magam. In lesz 10 év vagy a cégnél dolgozom. Azért az mondjuk azért az már nem kevés. Ezért most már sok mindent láttál. Azt tény, azt tényleg, meg mondjuk extrém dolgokat is. 10 éve dolgozom, és kb. másfél év volt az, amikor azt lehetett mondani, hogy nagyon optimálisak a körülmények, és lehet a piacon vagánykodni, tehát hogy kvázi konjunktúra, jellegű jeleket mutat a gazdaság. Aztán mindig jött valamit, tehát például mondjuk egy Covid, stb. De az is például, mint üzletember, meg mint cégben a szerepemet, az így nagyon sok mindent köszönhetek neki, hogy így alakultak a dolgok. De az, hogy én milyen üzletember részettem volna válni, alapvetően én azt láttam, hogy muszáj, tehát a fair play, a win. Az nagyon nagyon szükséges. Én a Nagypapától és megától is nagyon sokat tanultam, mert én nem úgy kezdtem a cégben dolgozni, hogy akkor én majd megkaptam az ügyvezetői pozíciót, és akkor holnap hozzá jön mindenki aláíratni dolgokat, meg a nem tudom, meg a nagyon fontos embernek érezzem magam, nem? Hanem szépen lassan felfedeztem a céget magamnak, megtetszettek területek, elmélettem, hogy akkor azok hogyan működnek, mint működnek, és ott viszont az alázat, amit nagyon megtanultam, hogy azért, mert én az elefáncsontoronyban gondolok valamit valamiről, az baromire nem biztos, hogy úgy van. Utána kell járni a dolgoknak, hogy három miért vagy öt miért adott esetől függ, melyik lényiskolát nézzük, az nem véletlen lett kitalálva. M kell ezeket a dolgokat kérdezni, mert kicsit, hogy mondjam, az elképzelésénk mögött egy teljesen más valóság is kibukhat, hogy igazából az van. Ezt például megtanultam, hogy valamiről valamit feltételez, az egy dolog, de inkább mindig meg kéne kérdezni. És hogyha lát akkor többféleképpen több aspektusból és nem zárt, hanem inkább nyitott kérdésekkel. Ez volt egy ilyen dolog, meg amit a nagypapámnál, meg apukámnál is láttam, az az alázat, az emberekkel való közvetlenség. Idén volt egy nagyon-nagyon izgalmas és megható pillanat a cég történetében, hogy ősi bácsi, aki még nagypapával együzdte a szervezelést, kereken 40 éve dolgozik nálunk.

SPEAKER_05 12:27

Azt a minden. És azért ez megalak.

SPEAKER_02 12:30

Ilyen évfordulót megünnepelni, azért nem volt semmi, és jó pofault az is, hogy akkor mellette még akkor nézzük meg, hogy kik meg hogy vannak még. És pont a múlt héten hétfőt kezdtük azzal, hogy negyed éves keretek között leülünk így a kollégákal, akik öt 10-15, 20-25, 30, 35 éves évfordulóek a tünneplik nálunk, és összeültünk, és egy ilyen nagyon jó kis beszélgetés lett, mert hogy az ott levő kollégáknak azt hiszem 12-ten voltunk, kábé fele, az már több mint 30 éve dolgozik nálunk.

SPEAKER_05 13:06

A korlatok nematok nem nincs óriás fluktuáció.

SPEAKER_02 13:10

Hát ez ugye a történetet, hogy ha nézzük az elmúlt időszakokra, akkor ez nem volt jellemző, ugye, igen. De azért nyilvánvaló.

SPEAKER_05 13:17

Nyilván a fejlődés azt hozza meg, hogy elköltözik a telepely, meg sok mindenki.

SPEAKER_02 13:23

Igen, van valamennyi, de azt lehet mondani, hogy nagyon büszkünk arra, hogy van egy alap, ilyen nagyon. Mi törzsgárdának hívjuk. Egy kemény mag, akik sleresek, akik az alapértékeinket, hogyha kialakítjuk, akkor amikor kialakítottuk rájuk, támaszkodhatunk, akkor a Siller eszenciát írjuk már le, hogy az mi. És ugyez belőle jött, mint igény. Egyetem alatt az összes beadandómat lehetőleg a cégről írtam, mert nagyon könnyen találtam interjúolányt otthon, és idő után már elköltözve, de akkor is viszonylag könnyű volt mikrofon végre kapni, és ugyával csomószor is beszélgettünk, meg egyeztettünk arra, hogy mit, meg hogyan csinálnak, akkor vezetőkhez is oda mentem, meg megkérdeztem, hogy akkor mi zajlik, és ugye például hiányom volt az, hogy egy stratégia le legyen írva. Mert hogy volt egy pénzügyi terv, az mindig nagyon szigorú mindenki tudtak kábél sorra sorra, hogy még sorban mit kell elérni az adott évben és hol tart ahhoz képest. Ez amúgy nyilván becsülendő, mert egy struktúráltságot alapvetően feltételez, de gyemellett én a mi értekre voltam kíváncsi, és nagyon emlékszem egy olyan pillanatra, amikor apa meg nagy papai irodája között álltam az ajtóférfán, mert ők falszomszédok voltak vasi, és az ajtó is ugyanonnan nyílt, és akkor így kérdeztem, hogy amúgy mondjátok meg meg, hogy miért vagyunk itt vagy? Miért csináljátok ezt. Ez sem volt. És akkor elkezdődhetett egy ilyen közös munka, hogy akkor mi a szándékunk. És végül kiderültem, hogy nagyon egyszerű, mert piacvezető autós megoldásokat nyújtunk szivel lélekkel, de ezt meg kellett fogalmazni, ezt ki kellett találni, hogy akkor azért járunk bezzák meg hozzájuk között. Igen, hogy ezek így mind. És ugye ez a milyen üzletemben szeretnék lenni féle kérdésedre reflektálva, vagy visszévezve. Ugye alapvetően volt egy nagyon erős családi mag, amit én kaptam, amiből nagyon sokat tanulhattam már hogy kis koromtól kezdve 13 éves koromtól kezdve bejártam dolgozni, nyaranta nyári munkákra. Végén már nagyon büszke voltam például, amikor egy kerékcselét rám bíztak a kollégák át az égek, meg szűrőcserék, tehát hogy ugye semmi autószerű végzettségem nincsen, csak érdekel, meg szeretném csinálni, meg hogy meg tudtam valamiket oddani, ezt tetszet. Azóta jó katszorizunk erről az ott levő kollégákal, hogy miben hogyan voltam béna meg ők bének, és az volt itt az egésznek a kimenetele, hogy megtanultam csomó mindent, akarva akaratlanul tőlük is kollégáktól is, tehát ugye magamba szívtam a cégnek az egész működését, és jött ugye, tehát fő alapértékeim mondjuk kázi az a win, kifejezten néha nyers, akár már bántószinten őszinte kommunikáció, tehát én nem szeretek teketóriázni, játszmázni, meg ilyesmi. Én az egyenes beszédben hiszek. Mégcsoportunknak az alapértékeivel eléggé korrelál az, hogy az én életfilozófiám is van. A jövőállóság az nálunk abszolút úgy van, hogy oké, most lehet, hogy rövid tár van az a döntés, nem a legkedvezőbb, de ha hosszú távon látjuk azt, hogy mondjuk, ez majd jó lesz, akkor inkább abba az irányba megyünk, és nem a könnyebb ellenállás felé. Tehát ez is egy nagyon fontos dolog, meg a megbecsülés. Tehát, hogy itt ugye a kollégáknak a megbecsülése, maga az a családjas légkör, ami oké, több mint három százan vagyunk, de attól még ki lehet alakítani, megvannak rá megfelelő eszközök, meg van, aki fogékonyre, van, aki nem, és akkor azokkal foglalkozz, akik ezt értékelik.

SPEAKER_00 16:45

A Podcast fő támogatója a szemurás túlész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.

SPEAKER_05 16:50

És tudsz mondani olyan példát, ahol mondtál most egy olyat, hogy egy döntés nem feltétlenül rögtön volt, tehát nem arról szólt, hogy most azonnal legyen jó, hanem későbbiekben. Erre van valami példát, hogy milyen döntés volt egy ilyen.

SPEAKER_02 17:06

Hát egy ilyen, és ugye ez egy nagyon izgalmas történet, mert ez egy ilyen személyes nagy kedvencem, mert az én első nagy projektem a cégem belül, az az volt, hogy én szerettem volna behíhozni a kínai automárkákat. Ellesül a bivá-dít. Említettem az autó a sörfözőgépgyártó startupot, ahol dolgoztam, a általuk eljutottam 2015-ben Kínában, a biváíhoz. Ott volt egy ilyen startup fókuszú ilyen inkubátorház szerűj, de igazából gyártásra fókuszáltak, tehát nem ez a tradicionális inkubátorház volt. És mi ugye 725 ezer dollárral a zsebünkben, mert annyit közösségi finanszírozásban a mai napig egyébként magyar rekord összeszedünk. Azal kimentünk és kerestünk gyártót. Voltunk a foxon, Flextronics, a biváj. A Biváj Díná nekem nagyon megragadt az, hogy milyen menő autók voltak, meg plug in hibrid elektromos. Mi ez? És akkor még folyékonyan beszéltem Kínajul, és a taxifsofőrrel beszélgettem, hogy mi az a miben. Sencjen városában az összes taxis bivágydól. És akkor így beszélgettünk, elásélte, hogy ez mire jó meg, hogy jó, mondom, ez tök jó. Kéne hozni ide Európában és már egy-két Rönoj megmisálív, meg így-mas BNV- volt az utakon, de még nem nagyon ez 2015 ugye. És akkor idővel ez így elindult, hogy akkor ez jó lenne, apa meg nagypapa is mondta, hogy nem gondolom, hogy köszönöm le magam, írogassak nekik, meg legyen a mi legyen. És akkor 2017-től kezdve minden évbe írtem nekik egy gyimet, hogy amikor jöttök, mikor hozzátok az autókat. És 2021-ben kaptam egyet, hogy már nagyon jól írtál, mert most lehet, hogy kéne találkoznunk. Kiderült, hogy egyébként ez Jong Ping írta, aki a komármi busgyárnak volt nagyon sokáig az ügyvezetője, és a Bridi Europe-nak az első európai látogatása az nálunk volt. Ez utólag derült ki tehát, hogy most egy nem olyan régen tudtam meg, hogy amúgy először nálunk voltak Európában, kvázzi déler látogatáson. És egy vicces belegondolni, de hogy ezek azok a történetek, amik igen eldöntöttem, hogy akkor Kínában kéne irányba nyitni kéne, ő apa meg nagypapa, de főleg ugye itt már apa volt a mérvadó, adott nekem egy lehetőséget, hogy akkor bontakin nézzük meg a dolgot. És ugye nagyon fontos, hogy 2024. februárjában tudtunk megnyitni, de ez azzal járt, hogy 2024. januárjában nem közvetlen miatt, hanem azon a lokáción volt az opelonunk, azt viszont bezártuk, és visszaadtuk az opálkát. Mi egyébként terveztük volna máshol ezt megnyitni, de az nem volt jó az importőnek, úgyhogy ezért kenyértre került sor. De az a lényeg, hogy ez azzal az áldozattal járt kvasi, hogy akkor én hozom az új vonalat, a kínaiakat nekem lehet egy ilyen kvízi döntésem, hogy akkor én velük szeretnék menni és hiszek bennük a technológiájukban, termékekben, mindenben, ez jó lesz, és visszaadunk egy olyan márkát, aminek amúgy mindent köszönhetünk 33 év után ez kemény volt.

SPEAKER_05 20:06

És ezt meg csak megerősíteni tudom, mert voltál szíves nekem kölcsön adni egy kétvégére egy színvonetes, azóta is azt emlegetem nagyon-nagyon szuper jó autó. Úgyhogy úgy tűnik, hogy akkor itt egy döntés, ami már a tiéd volt, az egy nagyon komoly. Ez szimbolikusnak is nevezhető, mert a Still Opel-el itt hagyta el véglegesen az Opel tagot, akik esetleg még a módból csináljon. És mi a helyzet most a Biváidíval? Mondhat, hogy az év szalonja lettetek, de hát ezt gondolom nem csak annak köszönhető, hogy nagyon szép a szalonotok, mert amúgy ez nagyon szép.

SPEAKER_02 20:44

2025-re megnyertük az évmár a kereskedője díjat a Bive-jál, és ez volt az, ami nekem én azt gondolom, hogy így beteljesítette az álomat, akkor én megmondtam a kollégáknak 24 februárjában, amikor megnyitottunk, hogy akkor adjunk bele mindent, és number vannak kell lenni. És márciusban egyébként azt realizáltuk, hogy a február a csonka hónap volt, stb. De hogy 104 autót értékesítettek. Egy hónapon belül nyilván ennek több oka volt, az elektromos autótámogatás akkor indult stb. Már bivári diszálon volt még Magyarországon, de megcsináltu. És ez a fontos. Khoztuk a lehetőségből a maximumot. Ott kaptak tőlem egy kölyökesgőt a kollégák, és mondtam, hogy figyeljétek. Amikor ott állunk majd a dobogón, akkor majd kaptuk egy nagyon rendet, úgyhogy egy krényba kernonvaltak egyébként gazdagabbak, de lényeg mi lényeg, hogy lehoztunk egy olyan évet, az egész, az első teljes évünk az ugye 2025-ös volt divádi máreskedésként, és lehoztunk egy olyan évet, ami minden fárakozásunk felülmúlta. Egyrészt nagyon komoly munkát tett le minden kollégánk, akárhogy csak a központi funkciókat nézzük, mert ugye nálunk központilag támogatjuk a marketinget minden szalonnál, ott is ugye Volt egy kiemelt státusz a biváíjnak, de azért a többivel is bőven foglalkoztunk, tehát hogy nem az majon, hogy eldobunk mindent. De az értékesítők is nagyon ügyesek voltak, és hát a beérkező lidek is szintén azt mutatták, hogy hozzánk szeretnek jönni az emberek, nálunk kötik meg a szerződést. Nekem az a filozófiám bejött, hogy a bivájba be kell ültetni az embereket, és miután kipróbálták már, nincsen kérdés. Akkor most már értem, hogy egy kam volt, amit keresem én egyvári dí van. De tényleg ennyit, hogy beleülsz, megtapasztalod és szenzációs.

SPEAKER_05 22:31

Csak egy nagyon apró sztorit elmesélek, amikor odaadad nekem ezt egy hétvégére, akkor lementem vele a balaton szőlősi Kázakrisztában, és akkor ott szépen álltak szépen az autók, BMW, Audi, stb. Ha mentünk vissza az autóhoz, akkor oda jöttek, kiszálltak az Audiól, és megkérdezték, hogy ez milyen autó? Nól néz ki. És mondtam neki, hogy nem az én autom, ez a Stiller Márka kereskedés, de teljesen oda voltak értek, megnézték, úgy kellett megmutatnom, mintha egy értékesítőtől lettem volna.

SPEAKER_02 23:06

Na, köszönjük. Ez abszolút egy jellemző volt az útörőségére a márkának akkoriban, hogy még kevesen ismerték, és ez volt az érdekes, hogy én 2021-24-ig dolgoztam azon, hogy a szalon megnyisson, még mondjuk 2022 meg 23 elején is bőven magyarázom kellett az, hogy bixilomdény, vagy bivá didvány, vagy mi ez. És most meg ugye már mindenki ismerés tudja, hát Kínában meggy egy óriási tényező volt, tehát le kellett folynni a páritérvíznek a dunán, hogy így tudatosodjon az emberekben, hogy amúgy ez micsoda.

SPEAKER_05 23:40

Milyen érzés volt, amikor beléztél, mert már ott dolgoztál már akkor is egy elég hosszú ide után kaptál egy lehetőséget a szülőtől, nagyszülőtől, és egyszer csak megjött, és azt kell mondjam, hogy ez mondjuk a névjegyet is lehet ma már a Siller opelemben? Ez milyen érzés, hogy mondjuk. És látod még Siller opel? És tényleg tényleg látod, Stiller autó család tudom. Tehát milyen érzés volt azt, hogy nem apukád megveregette a válasz, hogy már ez azért egy derék munka volt, vagy ezt hogy kell lett.

SPEAKER_02 24:20

Nyilván többször gratulált, de ugyez nem csak én vagyok, hanem ez egy ötlet volt, aztán megvalósítani meggye kellett csapat szúrcsapat. Tehát igen nyilván, de hogy mondhatnám azt, hogy én vagyok a legnagyobb király, és akkor ezt megcsináltam nem. Tehát, hogy itt tényleg az van, hogy mindenki nagyon sok munkát rakott bele, meg látszódott a részemről az elköteleződés az egész irányába.

SPEAKER_05 24:42

Azt mondani, hogy azért ezt ebben neked nagyon kellett hinned ahhoz, hogy ez menjen. Nyilván a történelem most már igazol téged. Igen. Ez nem lehetett tudni. Hát akkor még nem tudhattad.

SPEAKER_02 24:54

Nem, csak egy lelkes kis csikó voltam, hát szerencsére bejött a megérzésem, hogy ez egy siker sztori lehet. És ugye ott volt pont ez a pillanat, amikor a díátadó volt, hogy megkaptuk az évmárka kereskedője díjat, ezt Stell a Líjtől vehettem át egyébként a bívaj globális alelnökétől, és egy olyan fajta büszkesség és egy ilyen elégedettség érzés járt át, ami ritkán szokott. Tehát ritkán érzed azt, hogy valamivel tényleg így egy mérföldkőhöz érkeztél, mert hogy az üzlet az ugye megy tovább. Tehát, hogy zajlik az élet, és akkor ott végre megálltunk egy pillanatra, nem nagyon szokásom, tehát én általában haladok. És akkor így elgondolkoztam, hogy basszus amúgy. Oké, hogy ezt a 25-ös évmarka kereskedői diat azért kaptuk, mert hogy a legnagyobb darab számban mi értékesítettünk, több mint 30% volt a piac részünk, tehát hogy jól jegyzzük meg, mert ilyen soha többet nem lesz valószínűleg, de ebben benne volt három év kőkemény munkája. Vagy három-négy. De ott realizáltam, hogy amúgy ez azért esik nagyon jól, mert ők is látják, hogy ezt beleraktuk, nem csak én, hanem a csapat is. Nekem meg egy óriási ilyen szívmelengető érzés volt, hogy ott állhatok, büszkén, mosolyoghatok, és a kezemben tarthatom azt, ami a megtestesítése annak, hogy elismerték a munkánkat.

SPEAKER_05 26:17

Engem tudod az nyűgöz le még ezen kívül, és én is gratulálok ez a címhez, de az nyugöz le igazán, hogy látszik, hogy mennyire tudatosan halladtál ebbe. Tehát például az, hogy meg kell egy győzni egy csapatot, hogy bizatok benne, nem jól látom, amit látok. De valójában az nyűköz le igazán, hogy van egy startup, ahol elkezded a munkádat, és gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy véletlen, de nem véletlen, de egyszer csak oda kerülsz a biváidíhoz Kínában, még teljesen az előtte, mielőtt te eszedbe jutott volna igazán az, hogy ezzel kell, hogy legyen dolgod a jövőben. Tehát, hogy milyen érdekesen adja az élet ezeket a az élet történetében, mondjuk pont a tijedbe, hogy te már nem úgy mentél oda, hogy elkezdtek gondolkodni, hogy mit kellene, milyen autó márkát kéne behoznod, neked már akkor benne volt a fejedben.

SPEAKER_02 27:18

Hát igen, meg Európában ugye nem nagyon sokan ismerték, sőt, szinte alig a magát a Biváid, meg ami egy ilyen vicces dolog volt ennek kapcsán, hogy tavaly januárban megkívtak minket egy éves Európai ilyen találkozóra a Sendsenben, a központban a bively nál, és egy-két út szakaszt, negyed a városnak, meg magának a biváid gyárnak, vagy a központnak így része, az így beugrott, hogy amúgy ez 10 évvel ezelőtt hogy nézett ki, és milyen durván elment az idő. És hogy Kína győzünk kapaszkodni. Mők már szerintem 2018-ben járnak.

SPEAKER_05 27:52

Igen, én emlékszem még, amikor a Kínában a taxik, én is jártam sencendben meg több helyen Kínában, akkor még azt hiszem, Volkswagen-szantanának nevezték ott a brendet, amivel régen taxistak?

SPEAKER_02 28:08

Hát hiszem 2010 óta csak bívádi taxis van, és 25 ezer van belőle. 2008-ban durva 25 ezer taxik. Ezméletlen.

SPEAKER_05 28:18

És hogy érzed most magad? Hogy azért itt most már mondhatjuk azt, hogy a te névjegyed is le van téve ebben a cégben. Hogyan tovább, milyenkor a mozgató erőmondod, hogy te nem szeretsz megpihenni.

SPEAKER_02 28:32

Igen, igen. Hát ugye a Bívaj D esetében volt egy nagyon izgalmas elképzelésünk, hogy a Zeleplázában is nyitottunk egy üzletet, kvázi nájkival szemben a földszinten vagyunk. Láttam, ezt látom. És ugye az is egy ilyen elképesztő dolog volt, hogy akkor nézzük meg, próbáljuk meg. Erről még annyit tudok mondani, hogy izgalmas tapasztalatokat gyűjtünk, és eddig mondjam, masszívan a tanulópénzt fizetjük. De szerintem meg lesz majd az a pillanat, amikor az át fogulni. Voltunkint Ausztriában a Shopping Cityben van egy hasonló elképzelésű üzlet. Ott az egyik legsikeresebb biváj szalon az országok belül. Úgyhogy bizon benne, hogy mi is csak be kell, hogy járat tudjunk, és akkor ez működni fog. Az volt még egy nagyon érdekes dolog, hogy olyan tudtunk csinálni, ami Budapesten még nincsen.

SPEAKER_05 29:19

Hát ilyen tényleg nincs.

SPEAKER_02 29:21

Ez is egy ilyen nagyon jó érzéssel töltötte, meg hát ott is nagyon büszke vagyok a csapatra a kilenc munkanap alatt alakítottuk ki a szalonot és nyitottunk meg. Tehát, hogy gyorsan ment, de ehhez kell egy megfelelő gárda, és akkor tényleg ez tud működni. Ami pedig a tovább, vagy hogyan tovább otleti, ott én két dolgot látok magam előtt. Egyrészt azt, hogy meg kell néznünk, vagy igazából belenéztünk az üveggömbünkben, és nem túl bizató jeleket látunk itt a következő pár év gazdasági kilátásait nézve, akár mint Európa, akár mint Magyarország. És ugye húzni kell egyetek a nadrágszín, meg optimalizálni kell a tevékenységünket. Ez egy nagyon fontos fókuszunk lesz a következő pár évre, hogy észel kell lennünk, hogy mit meg hogyan csinálunk. Másrészt pedig, ami szerintem egy nagyon izgalmas tényező, hogy ugye kell tudnunk megfelelő márkák mellett a voksunkat lerakni. Ezért van az például, hogy most a Gilli is bejött a cégcsoportban. Ettől a hónaptól kezdve most már az is a.

SPEAKER_05 30:26

A Gsili az a márka, akihez a volvó is találkozunk.

SPEAKER_02 30:30

Hát ők a százszázalékos tulajdonos részvények igen. Tehát hogy ugye az pedig édesapámnak volt egyébként, hát azt látsz is mondani kvázi, hogy mániája, mert hogy én futtattam a Gili projektet, ő meg mindig rákérdezett, hogy na is, vagy én futtattam a Bivide projektet, ő meg mindig rákérdezett, hogy ne is akkor a Giliam úgy jön, mit tudsz róla, hogy tudsz róla, beszélgetsz a kínai, akkor ki mit, hogy tud, és végül ugye ez is megvalósul, tehát ez is egy ilyen jó dolog, hogy úgy látjuk, hogy ezért kezd átlódni ebbe az irányba a világnak az autógyártása, ehhez kell tudunk alkalmazkodni, ez nagyon fontos. Meg ami nekünk most meghatározó lesz az elkövetkezendő években cég szinten vagy az autós részünket tekintve, hogy lehet, hogy lesz olyan, hogy telephelyeket kell még jobban összevonnunk, lehet, hogy létesítünk máshol is telephelyett, tehát ezeket még majd nekünk itt írbe kell alaposan néznünk, hogy ebben a gazdasági környezetben mennyire megyünk bátrak lenni, és ami pedig nagyon fontos családi szinten, hogy a családi vagyonkezelést szeretnénk rendben akni, ezért egy családi vagyonkezelő alapítványt fogunk most létrehozni, mert szeretnénk, hogyha egy ilyen jövőálló kvásilyen dinasztiális modell el tudna indulni nálunk, hogy mindenki, aki a csiller vezetéknevet viseli, az mire hogyan jogosult, hogy lesz generációkon átívhető, és akkor ennek köszönhetően egy tényleg a jövőálló családi működést is vagyonkezelést tudunk létrehozni.

SPEAKER_05 32:00

Ez már azért egy nagyon előlátó tevékenység, amikor az.

SPEAKER_02 32:04

Hát igen, de ez alapvetően apa is, meg nyilván a nagy szülők részéről is megvan ez a szándék, meg nekem is ott van már három csodálatos gyerködzöm, és ugye ki kell találni azt, hogyha négyen vagyunk testvére, tehát nekem három testvérem van, és akkor náluk is, hogyha elkezdődik majd az, hogy akkor mindenkinél a család alapítás, stb. akkor ugye elég sok unoka lesz, meg unokatás, meg stb. És akkor ugye ezt ki kell találnom, hogy ez hogyan fog tudni jól működni hosszú távon. Ez még nagyon fontos.

SPEAKER_05 32:35

Hogy változott csiller márk ez alatt a 10 év alatt túl megőszültem a kihullott a haj része. Szerencsi ember még semmit nem látok, szerintem a nézők se. De hogy látod mondjuk a 10 évvel ezelőtti önmagadat, meg a jelenlegi önmagadat?

SPEAKER_02 32:52

Szerintem ami nagyon fontos változás, vagy amit én észrevettem magamon, és közben egyébként ez a fő fontosságú, hogy jóval tudatosabb lettem. Tehát, hogy még korábban mondjuk itt ez a, hogy mondjam, adott esetben gőgdű akármilyen érzelmek, könnyebben rezonáltam rájuk, vagy a végtelen túlságosan nagy lelkesedés. Ahhoz képest most már ez a fontolan haladók táborát szoktam egy-két dologban előnyben részesíteni, meg ugye nem megyek bele játszákba. Ez még nagyon fontos, hogy rájöttem arra, hogy adott esetben üzleti kapcsolatban is nagyon fontos az, hogy az ember hogy van. És nyilván a magánéletben is nagyon fontos az, hogy hogy vagy. És nem érdemes magadot feláldozni olyan helyzeteket, amik neked kellemetlenek, vagy amik nem előre visznek, vagy nem támogatnak, vagy nem a folyamatos fejlőd irányába visznek, mert hogy az a végén nem lesz jó. És nagyon érdekes, hogy az elmúlt évek alatt volt olyan tényleg üzleti kapcsolat, hogy azt vettem észre, hogy én mindent be akarok rakni, meg igyekszünk csináljuk, ők meg nagyon szívesen a hozadékát ugye learatják, de igazából akkor most mi miért izdjön meg, hogy nekik jó legyen. És ilyen és ehhez hasonló történetekre jutottam, hogy ezeket nem érdemes csinálni, és ami még szintén szerintem egy nagyon fontos dolog, hogy sokkal jobban szeretek kérdezni és hallgatni. Tehát ez is egy ilyen tanulás, hogy nem feltétlenül figyelem bejött az életedbe.

SPEAKER_05 34:30

Kázi azt lehet mondani, hogy úgy igen, ezt megint nem fogalmaztam meg, de köszön. És ez miben nyilvánul meg? Tehát, hogy meghallgatod a kollégáidat, és sokkal mélyebben elgondolkodsz rajta. Hogy úgy elképzelek téged, hogy nagyon lelkes vagy, azt látom, hogy ezért ilyen temperamentumos vagy ebbe, és akkor mindent végig viszed, és mondjuk nem hallgatsz a többiekre.

SPEAKER_02 34:54

Ilyen egyébként már nem szokott lenni, tehát igyekszem nekik meg. Meg volt egy jó pár pofon is emiatt egyébként amígy megtaláltad, de hogy ezekből kell tanulni. És milyen pofonokra kell ilyenkor gondolni mondjuk. Hát am én rossz beszállított, választottam ilyen olyan marketing tevékenységre, aztán baromira nem olyan lett a dolog, amilyen mondjuk szerettem volna, hogy legyen. Kudarcok, de azért a gigakudarcoknak egy ilyen nagyon, hogy mondjam, az én szememben azok voltak, hogy én választottam, tűzbe raktam volna érkezem, aztán, meg ezt csináljuk, akkor most haladunk tovább. Tehát, hogy voltak ilyenek, amikor ízek egy picit megviseltek, meg hát ugye a nevem kin van az ajtón, tehát ez is egy izgalmas dolog, hogy az ember ugye, nevünket adjuk márkákhoz, a tevékenységünkhöz mindent, amit csinálunk, és az én nagyon, hogyha azt veszük, akkor ilyen perfekcionista vagyok egy-két tekintetben, és akkor, hogyha valami nem tökéletes, azt ugye nagyon nehezen viseltem régen, most már a kész az jobb, mint a tökéletes elvét szoktam sokszor vani.

SPEAKER_05 36:00

Tudod, erről az jut az eszembe, hogy Steve Jobs is ilyen volt, és amikor megjelent az iPhone an 2007-ben azt hiszem, akkor én nagyon lelkes lettem, pont Amerikában voltam, amikor az első megjelent, és akartam venni, de akkor a sorál a verizon előtt, még nem is az Apple sztore előtt, hogy egyszerűen nem jutottam oda, meg nem volt elég. De a másodikat megkaptam. És én ott tanultam meg ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos dolgot, hogyha Steve Jobs elmondta, hogy ilyen a tökéletes telefon, és akkor megvettem, és teljesen elszomorodtam, hogy SMSekben nem lehetett egy-egy üzenetet kitörölni, csak az egész beszélgetést lehetett kitörölni. És akkor így amellett egy óriási nagy Steve Jobs rajongó voltam, nyilván mindent tudva rólla, tehát a negatív oldalát is, de inkább én az üzleti oldalát tekintetem ennek mégsem volt tökéletes. És én ott kezdtem el megtanulni, hogy van két el, ami szokott egymással versenygeni, az egyik az olyan perfekcionista, hogy azonnal a tökéleteset kell csinálni, és közben akkor még nem számított semmiképpen negatívnak mondjuk a Facebook-nak az alapítóját már Cukemberről rosszat mondani, és ő azt mondta, hogy ő nem hisz a tökéletesből mindig az egyel jobban hisz. Ebbe a vitában én odaálltam akkor, hogy én sem a tökéletesben hiszek már, mert nagyon nehéz elérni, meg szerintem nem is lehetetlen. De az egyel jobb az azért jó, mert az azt jelenti, hogy mindig teszünk érte, hogy mindig egyel jobb legyen, mint amilyen volt.

SPEAKER_02 37:45

Ha visszakanyarodunk a Linhez, az is a folyamatos fejlesztésnek az alapja, vagy ez a filozófiánnek az alapja, hogy mindig minden nap lehet egyel jobban csinálni a dolgokat.

SPEAKER_05 37:54

Hogy kell elképzelni most egy napodat, egy átlagos napodat a cégbe?

SPEAKER_02 38:01

Mondom, nyársz ki minden nap? Alapvetően én minden nap bent vagyok, szinte minden nap. Én korán szoktam kezdeni, általában ilyen hat körül már benn szoktam lenni.

SPEAKER_05 38:13

És szusam az mikor kell kelni? Hatkor bent vagyok.

SPEAKER_02 38:16

Hát 5 fél hat körül szoktam kelni, és akkor van, hogy 6 fél hétre már legkésőbben szoktam lenni. Nagyon sokat e-mail ezek, tehát az a helyzet, hogy nekem az egy ilyen, nem tudom, személyes küldetésem hitvallásom, hogy tíznél többen intézendő e-mailem nem lehet, mert akkor már gátja vagyok a dolgoknak. Tehát rajtam nem múlhatnak így történetek, tehát én ne lassíak be dolgokat azért, mert mondjuk sok dolgom van. Úgyhogy ezért a reggel jó rekezérjuk, mert mielőtt elkezdődik a napig, mert nagyon sok dolgot el tudok intézni. Vagy hogyha nem bent vagyok, akkor mondjuk mit tudom én, futok még egyet reggel, vagy most már végre jön a jó idő bringázhatok is, nem vagyok rá a kerékpárra, de hogy vannak ezek a dolgok, a mozgás, az például most nagyon visszaosztam, az nagyon hiányzott.

SPEAKER_05 39:04

Ez egy ilyen rézyen nagyon tudatos megfontolás, vagy csak nagyon szereted?

SPEAKER_02 39:10

Hát tudatos is, meg életmódszinten egy változtatást vezettem be, meg tartottam korábban, aztán sikerült letérni az útra, de rájöttem, hogy amúgy az az igazi, amikor ez így van vezetve, tehát ez egy nagyon fontos része a napjaimnak, hogy mozgás legyen. És én általában az a helyzet, hogy fél órára be vagyok osztva. Sokszor ebédelni sincs időm, ez nem feltétlen jó, nem feltétlenül az biztos nem jó. De hogy most már van, aki érzel vitatkozik, hogy amúgy a bőtől és hogy meg milyen formában jó, de hogy én fél órára általában be vagyok osztva, egy izgalom, vagy izgalmasabb inkább mondjuk egy csúfolta napon, akár 12-15 mitingen van. Azért nagyon megterhelő, nem? Hát az, de nap végére már van, hogy azért kicsit nekem is úgy keresztbe állnak a szemeim, de amúgy meg szeretné csinálni, mert mindig itt jó emberekkel találkozni, meg ezt is megtanultam, hogy ha mondjuk haszontalan egy meeting, akkor azt nem tartjuk meg csak azért, hogy mitinget tartsunk, nem pazaroljuk sem saját sem másoknak az idej. Másrészt, meg igyekszem minél rövidebbre szabni ezeknek az idejét.

SPEAKER_05 40:19

Egy ilyen nagyon pörgős, hogy ezek voltak a feladatok, kezzel mi van?

SPEAKER_02 40:23

Hát általában igen, meg azért valamennyi beszélgetésre is jusson időt. Tehát nem ilyen görcsösen nagyon ehhez tartva magam, de hogy beszéljük át gyorsban, kinél mik vannak terítéken, és akkor haladjunk, meg most látrhögni fogsz, de vettem homokórákat.

SPEAKER_05 40:38

Nemvetek, de nem tudom, miért vettni homokóra a terve.

SPEAKER_02 40:41

Hát a meeting higiénia érdekében, ki van rakva az aztán, folyk le homok, és akkor tudod, hogy mennyi idő van még.

SPEAKER_05 40:47

Mit szóltak ez a legák?

SPEAKER_02 40:49

Mindenki furcsát az ajeztán. Aztán néha előkerülnek, tehát hogy ezt így, ilyen félórás homokórás. Félórás, háromnegyed órás, meg órás. Az egyik összetört, most csak félórás megórás van. Háromegy órának mit csértem meg feladat. De ezek így vannak a napomban, és általában mondjuk ilyen, nem tudom, négy-öt körül szoktam zárni a napot. Van, hogy jellemzően azért mennem kell ki a telepyről, vagy másik telepelyre át kell mennem, így összevissza. Az a nagyon szerencsés helyzet van. Én a monatest valamilyen szinten nehezen írom, de nincs két ugyanolyan napom. De nagyon változatosak a napjaim, és ez szerintem azért is jó, mert hogy nem fásulok bele, nem. nincs meg ugyanaz, tehát nem tud egy állandó rutin kialakulni. Én a változatosságot sokkal jobban szeretem. És hogy tudsz együtt dolgozni apukádban, mert mondtad, hogy ő még azért ott van aktív. Abszolú, abszolát. Hát a cégcsoport első számú vezetője az édesapám, nekünk egy nagyon szerencsés viszonyunk van, ez azért van így, mert ez azért van így, mert ő ugye nagypapámmal már lejátszott egy meccet, és az nekik 2006-tól 2016-ig tartott. 2016-ban jelentem meg én a cégben, és szerintem akkor volt az a pillanat, amikor nagypapám megnyugodott, hogy akkor majd akkor identől kezdve ők csinálják. És hát ugye sokat tanult a. Nagypapám egy nagyon autokratikus vezető volt. Nyilván ez kellett ahhoz, hogy sikereket érjünk el, mert mit tudom én, minden reggel ott állt mindenki sorban az irodája előtt, hogy megtja, hogy mi az nap a feladata. És akkor ment a feladatkiosztás, ez kellett akkor ahhoz, hogy ma ilyen biztos talpakon álljunk. Édesapám viszont menedzmentet épített egy jóval demokratikusabb vezetője lett a cégcsoportnak, viszont ugye rengeteg dologban meg szerencsére már szabad kezet adott nekem, hogy akkor mit meg hogyan szeretnék kialakítani, struktúráltuk a vezetői szinteket, stratégiai ketretrendszert vezettünk be, tehát ez már mind olyan volt, hogy mondhatta volna azt, hogy kis mit ugrász, hagyjad ezeket felesleges, ezért nem tudom multibucsít, de hát megnézte, hogy akkor ezt amért szeretném csinálni, bevezettük működnek, tehát hogy most már idek.

SPEAKER_05 43:15

Nem akarok harcot mondani, de gondolom voltak olyan pillanatok, amikor harc voltak. Tud, az is lenni papáddal, tehát őt a mások, ült a te oldaladon.

SPEAKER_02 43:25

Igen, de hogy ez meg ha azt veszük, tipikus, hiszen nagypapa, ugye, mint alapító, quasi ugye édesapámnak van egy öccse, kette vannak testvérek, de mintha egy harmadiként bejött volna a cég mind gyerek. Úgy ugye igenis, azért akárhogy veszük ezt a történetet, fogva a körömmel ragaszkodott dolgokhoz, mert hogy ő csinálta. Ez tök normális. Mindenhol ugye ez szokott lenni. Édesapámnál is egyébként ugyanez az érzelmi kötődés megvan, hiszen mit tudom én, egy csomó dolognál az van, hogy azt ugye már az ő projektje volt, azt ő alakította így. Egyik nagyon fontos dolog, például, amit bevezetett és tök jó, meg ez a szemléletét is jól mutatja, hogy legyen a CG-ben kontrollink, legyen HR funkció. Tehát hogy így elkezdte ezeket így szépen kialakítani, és ugye én meg egy kvázi ez a KKV státusnak a nagyon tetejét, vagy hát attól nézzük, most már nagy vállalat vagyunk egyébként, de hogy nem elmúlt is adott de struktúrált részét, azt meg ugye már én vettem a nyakamba, hogy akkor ezt bizonyos keretek közé mind a működés, mint pedig mondjuk a szervezeti felépítést azt akkor szorítsuk be. Mert ugye jött a Covid, az is nagyon sok dologra rákényszerített minket, és akkor lettem stratégiai és marketing igazgató, tehát hogy volt egy alapsapámhoz még hozzá jöttek feladatok, akkor is nagyon-nagyon sokat tanultam, meg ugye az emberek vezetése volt még egy ilyen dolog nekem, amit meg kellett tanulnom, hogy nem feltétlen csak a mosolygós és előrevő beszélgetések vannak, hanem vannak adott esetben mondjuk keményebbek. De ugye nagy papa, meg apa között ez így le tudod könnyen zongorázódni, nálunk pedig ennek köszönhetően egy ilyen érdekes szimbióis alakult ki, egyrészt a hagyott nekem homokozót. Teh az elején a marketing terület volt az, ahol én amúgy megtaláltam magamnak a feladatot, hogy én itt szeretnék egy újabb szintre lépni. Te irányítasz minden ezzel kapcsolatos tevékenységet. Majnapig igen. Csak ott ugye az volt, hogy bementem egy Social Media munkatárs, elkezdtem így a dolgokat csinálni, és akkor leraktam egy tervet, hogy amúgy az online marketing jelenlétünket így rendbe kéne rakni, mert nagyon sok dolog hiányzik meg, hogy fejlődünk el. És akkor mondták, hogy oké, de akkor csináld meg. Ekkor voltam szerintem nem tudom, 22-23 éves. Hirtelen a mévízbe dobtak, szerencsére sokat vízilabztam, úgyhogy tudok úszni. De alapvetően ez is egy nagyon jó tanulópálya volt, hogy akkor 2023 évesen hogyan fogok én egy csapatot vezetni, úgyhogy ennek ne legyen az az éle, hogy már pedig a tulajdonos fiat, hogyha ezt mondta, akkor ezt kell csinálod.

SPEAKER_05 46:04

Ezzel meg kellett küzdened különben ezzel az érzettel.

SPEAKER_02 46:08

Nekem kevesebbet szerencsére. Tehát, hogy ugye megfelelő alázattal fordulok, meg tisztelettel mindenkihez, és ez kölcsönösen szokott tudni működni. Tehát nyilvánvalszínleg volt, amikor így ez volt valakinek megik a döntéseinek, vagy a viselkedésének a háttérben, hogy akkor ez így benne volt a pakliban, hogy akkor most kivel isülök itt szemben, meg nem tudom, de alapvetően ez mint ilyen kikényszerített helyzet sose volt. Tehát hogy így így valahogy elfogadtak, hogy én így belenőttem a cégbe, sosem akartam több lenni, mint ami vagyok, tehát mindig én azonos igyekeztem maradni, és ez kifizetődött, mert a mai napig, amíg a hétköznapjaimból egy nagyon fontos dolog kimadni, beszélgetek az emberekkel. Ha úgy van, akkor megállok a szervezományt, megállok a folyoson beszélgetnie a kollégákkal, bemegyek ide a oda irodákba, értékesítőítében van, hogy ügyfelekkel beszélgetek. Tehát, hogy így. Ez a hétköznapjaimnak szintén része, hogy ott vagyok, és jelen vagyok. Úgyhogy itt a apával való együttműködésben nekem nagy szerencsési van, mert ők ugye csatároztak, nálunk már ilyenek nincsenek, sokkal inkább konszenzusok vannak, és az egónkat mind a ketten félre tudjuk rakni egy nagyon egyszerű dolog miatt, mert van egy olyan elv, hogy mi a legjobb a cégnek. És abban az irányban kell hajtan. Tehát, hogy napról napra folyamatosan fejlődjön, ez mindkettünknek a küldetése. Hogy képzeld el magad tíz év múlva? Fú, ez gonosz kérdés. Jó kérdés nem gonosznak. Jó kérdés. Abból a szempontból gonosz, sokat kéne rajta gondolkodni, hogy erre jó választadjuk, bocsánat, rosszul fogalmaztam meg. Hát ami így fejemben van, hogy remélem, hogy akkor már nem csak én egyedül fogok a testvéreim közül a cégben dolgozni, hanem jó lenne, hogyha már legalább kettő, de akár hárman lennék, az nekem így tök jó lenne szerintem, aztán am úgy kiderül majd, hogy ez tényleg így van, mert lakva ismerszik az ember. De én ezt látom egyrészt, hogy akkor már apa ugye vissza fog vonulni, mert az ő fejében van egy ilyen időleges terv, vagy akkor ő ezt mikor tervezzi, nagyjából ez egy ilyen 5 év múlva várható, tehát hogy akkor már ugye kvázi mi leszünk. Ha nem alakul más, akkor én nagyon szívesen lennékcsoport első számú vezetője, tehát ez is így abszolút a terítékem van. Meg személyesen, amit én azt gondolom, hogy mondjuk már 10 év múlva így más lesz, meg én is mondjuk máshogy fogok állni a dolgokhoz, az nyilván végtelen életbölcselet. Tehát hogy azért az elmúlt 10 évhez képest is értem, vagy hát érettebb lettem, és azt gondolom, hogy ez a következő tízben is valószínűleg elmondható lesz, amit így személyesen várok magamtól, hogy az életmódvárásom az megmarad tartóson, mert hogy a lencsaviti, mint török téma behoznám, mint ugye egyik nagy vonalat a karmányban, az engem is nagyon foglalkoztat, hogy ahhoz kötelező a sport. Higen, meg főleg abból a szempontból megközelítve, hogy ugye most 32 éves leszek idén, és alapvetően, ugye nem mindegy az, hogy akkor én most a következő mondjuk 50 éve tervezem aktívan eltölteni, mert nem feltétlenül a szigelát sem biztos, hogy nem, tehát nemért senki ne agudjon. De hogy aktív életet szeretnék, mondjuk a következő mondjuk 40-ben tényleg így tartalmasan élni, vagy akkor nem, és akkor az mivel jár? Nyilván az igen az, ami ugye mozult, tehát ebbe az irányba egyekszem minél több dolgot megtenni, meg hát ugye nagyon izgalmas lesz látni a gyerekeket felnőni meg, hogy ők milyen irányban hogyan mennek, őket is gyakszem a céggel egyébként megfertőzni, nagyon sokat szoktunk bemenni játszani. Náron is jöttek már egy napot dolgozni, most a kisfiamat meggyőztem, hogy lehet, hogy jön majd még egy jó pár napra, mert hogy a Targonza vezetése az őt nagyon foglalkoztatja, és már is jó benne egyébként, de az a fontos nekem, hogy ők is megtalálják addigra azt, amiket foglalkoztatsa, és abban a legjobbak legyenek, mert hogy ami apukám megvolt, hogy nálam sem volt egy erőszak az, hogy akkor én már pedig a cégben kell, hogy dolgozzak, hanem én ezt választottam. És ezt üzemném egyébként nagyon sok családi vállalkozásban tevékenykedőnek vagy öröklésben levőnek, hogy ha erőltetitek, akkor nem fog menni, hogyha pedig önazonosan jön, akkor annak körülni kell.

SPEAKER_05 50:33

Utolsó kérdés, ez is lehet, hogy ezt inkább nehéz kérdésnek mondanám. Mindig ugyanazt a kérdést szoktam feltenni a végén, nagyon kíváncsian szoktam várni a válaszokat. I vagy 32. évedben, és azért már tíz éve benne vagy a cégben, gyakorlatilag azért most már egy tapasztalt felnőtt menedzser, vezető vezetői menedszer vagy a családi cégbe, de akár mindenhozva, akár a magánéletedből, vagy akár a kettőt együtt, hogy mi az az élettapasztat, amit te most az egyik legfontosabb zászlóvívődnek érzed az életedbe, hogy mire kell figyelni, és ezt lehet egy olyan gondolat vagy tanács, amit szívesen fogadnának a kedves podcast hallgatók, illetve a podcast nézők is. Ez alatt az élet alatt miatt azért nagyon sok tudatosságot vélek felfedezni, ugye, ha már itt vagyunk a tudatos döntések podcastben, hogy mi az, amit most írk éves fejjel gondolsz nagyon fontosnak az életeddel kapcsolatban tanácson is megfogalmazódhat.

SPEAKER_02 51:50

Ú, tanácsolni am úgy nagyon nem szeretek már minden élethelyzet ugye más-más, de hogy kell emelnem egy valamilyen gondolatot, ami mostanában nagyon meghatároz, meg amiben feltétlen hiszek. Nem tudom, hogy ez volt-e már az azonosság egyébként, hogy nagyon fontos az, hogy csak olyan dolgot csinálunk, ami belülről lesik. Ez volt már egyébként? Ez már egyszer volt, de nagyon kevésszer van pedig szerintem nagyon fontos. Hát nekem ez különösen azért fontos, mert hogy egyrészt ugye, hogy ha az öröklés generációvátást nézzük, akkor ne csöppendünk olyan helyzetben, hogy vagy mondjuk a tulajdonosnak, vagy a tulajdonosnak az alapítónak nem azonos, hogy átadja, de minden áron azt mutatja, és akkor igazából a folyamat majd tönkre megy. Ez nyilván egy nagyon fájdalmas tanulópénz, tehát, hogyha azt akarja láthatni, hogy ő bizony átadnál, de amúgy a végén nem történik meg, hanem sírba viszi a céget. Ez is egy irány, ezt látjuk.

SPEAKER_05 52:50

látunk ki erre példákat.

SPEAKER_02 52:52

Igen, sajnos. És ugye a másik meg az, amikor átvevőként hazudom meg azt magamnak, hogy én ezt akarom, de igazából a testem lelkem minden tiltakozik ellene, meg az érdeklődési körül és mondjuk tök más, az sem fog menni. Nálam ez ugye nagyon. Ez nagyon kapult, és nagyon szerencsésnek vallom magam emiatt, hogy ez ennyire megy. És privát vonalon is ugye most egy izgalmas, önfelfedező turán vagyok éppen, és itt is az önazonosság az, amit meg a céges életből kell valamilyen szinten átvinnem, hogy olyan dolgokat csinálják, olyan emberekkel vagyok magam körül, és olyan dolgokkal foglalkozzak úgy egyáltalán, ami nekem tényleg jó lesik, és ami tényleg épít. Mert hogyha ez nem így van, akkor nyilván egy tök rossz szituációban tudom magam találni.

SPEAKER_05 53:40

Akkor nagyon sok erőt fogok kívánni neked az, hogy a te gyermekeid is megszeressék ezt a szakmát és akár negyedik generációs belső vezetőként, tulajdonosként tudják vinni. És nagyon szépen köszönöm neked ezt a beszélgetést. Mindig jó látni ezt a tudatosságot, meg ezt az előre vívő gondolatvilágot, amit azért még mondhatjuk azt, hogy fiatalon.

SPEAKER_02 54:07

Mindig azt szoktam megkapni, hogy túlélet vagyok a koromhoz képest.

SPEAKER_05 54:13

De én azt kívülről azt látom, meg azt tudom neked visszajelezni, hogy azért nagyon konkrét elképzeléseid vannak ezzel kapcsolatban, és ez nagyon jó, mert ha én végig gondolnám, és itt most egy kicsit lebuktatom magam, én a 32 évesen nem tudtam, hogy merve van az arra, tehát én egy ilyen későn érő típus vagyok. Én lehet, hogy majd még majd 70 évesen fogok rájönni bizonyos dolgokra, azért igyekszem, és mindig nagy örömmel látom azt, amikor nekem volt egy beszélgetésem fazekas bálintal, aki az Euronixnak a második generációs, és nagyon jóban vagyok vele, úgy, hogy veled is, és nekem kifejezetten boldogság meg öröm látni ezeket a nagyon pozitív történeteket, ami azt mutatja, hogy azért Magyarországon is ki tud alakulni az a több generáció családi vállalkozásoknak a további.

SPEAKER_02 55:05

Igen szerencsére vannak jó példák.

SPEAKER_05 55:07

Úgyhogy nagyon szépen köszönöm neked a beszélgetést, és a kedves nézőknek és hallgatóknak is nagyon köszönöm, hogy meghallgatták ezt a podcast-et. Már csak egy pár fontos kötelező dolgot szeretnék elmondani, hogy ha tetszett ez a podcast, akkor kérem lájkoljátok, ha bármilyen közlő van, azt örömmel veszünk a komment szekcióba, és hogyha általában a sorozat is érdemesnek tart a tovább követésre, akkor egy feliratkozás gombot. Ezzel nekünk nagyon nagy segítséget nyújtottok abba, hogy tudjuk végezni a munkánkat. És még egyszer köszönöm már, hogy itt voltál. Tíz év múlva meg fogom kérdezni tőled akkor, hogy az, amit most tíz évre előre vetítettél, az abból mi történt, és mi lett veled ezen a kapcsolatban. Köszönöm szépen, szia!