Hámori Barbara: ADHD, tévés kulisszatitkok és az a bizonyos KKS formula

Hozok nektek egy igazán inspiráló beszélgetést! A Tudatos Döntések Podcast legújabb epizódjában Hámori Barbara volt a vendégünk. Ha a hazai média világában dolgozol, az ő nevét biztosan nem kell bemutatni neked. Barbara évtizedek óta a legsikeresebb televíziós produkciók, sorozatok és reality műsorok producere, írója és kreatív motorja. A Forbes nemrég a 19. legbefolyásosabb magyar nőnek választotta. Az utóbbi időben azonban egy teljesen új szerepben is láthatjuk. Ő lett a longevity, vagyis a hosszú és egészséges élet témakörének egyik legmeghatározóbb hazai hangja.

Ebben az adásban nagyon mélyre mentünk. Kiveséztük, hogy mi hajtja őt ennyi évtizedes, kőkemény tévés munka után is. Szó esett arról, hogyan élte meg a váltást a kamera mögötti, irányító szerepből a kamera előtti, sokkal sebezhetőbb létezésbe. Kiderült, hogy a fiatalkori hiúság hogyan alakult át benne egy nagyon tudatos, az egészséget fókuszba helyező életmóddá. Ahogy Barbara is olyan szépen megfogalmazta a beszélgetés során:

"A longevity-nek az a lényege, hogy az életünkben, ameddig élünk, amennyit a jó Isten ad nekünk, abban megpróbáljuk minél inkább jól érezni magunkat a testünkben, a lelkünkben."

Szakmai szempontból is rengeteget tanulhatunk tőle. Kifejezetten izgalmas volt hallani, hogyan menedzseli a hatalmas televíziós stábokat. Barbara őszintén beszélt a hiperfókuszról, a közelmúltban diagnosztizált ADHD helyzetéről és arról a nyers, direkt kommunikációs stílusról, amit még az amerikai gyerekkorából hozott magával. Sokan talán tartanak ettől a szókimondástól, de szerinte ez a leghatékonyabb szűrő az emberi és üzleti kapcsolatokban. Nagyon izgalmasan nyilatkozott arról is, hogy a státusz és a vagyon egyáltalán nem érdekli őt egy beszélgetés során. Ezt a részt érdemes külön is kiemelni:

"...engem mindig, és tudod, mi az érdekes, hogy pontosan tudom azt, hogy ők szeretik ezt, mert hogy senki nem meri őket valójában megkérdezni. És imádják azt, ha valaki végre emberként közelít hozzájuk."

A beszélgetés utolsó harmadában a vezetői stílusok változásáról, a régi toxikus munkahelyi normák eltűnéséről és az önismeret fontosságáról is szót ejtettünk. Barbara elárulta, hogy vezetőként is meg lehet őt vezetni, különösen a humoros, intelligens, de valós teljesítményt nem nyújtó emberek tudják bevinni az erdőbe. Végül megosztotta velünk a saját "KKS" formuláját, amely a Kíváncsiság, Következetesség és Szeretet hármasára épül. Számomra az egyik legszebb gondolata az volt, amikor a kíváncsiságról beszélt:

"A kíváncsiságot az utolsó csepp lélegzetünkig azt meg kell tartani."

Nézzétek meg a videót, ha szeretnétek egy hihetetlenül energikus, szókimondó és rendkívül tudatos szakembertől tanulni. Várom a kommenteket, nektek mi volt a legnagyobb felismerésetek az adásból!

Transcript

SPEAKER_01 0:00

A csillogó kulisszák és a milliárd nézettségi produkciók mögött van egy világ, amit kevesen látnak. Egy világ, ahol a provokáció nem hiba, hanem stratégiai fegyver a felszességgel. De vajon mi történik akkor, ha valaki nem fér feltenni a legkényelmet kérdéseket is.

SPEAKER_00 0:13

Mert mi veseni valunk van. Őszintén mi vesztenivalónk van. Én szerintem nagyon-nagyon izgalmas játék, és ez nyilván egy játék sokszor a részemről. Pont olyan embereket, akik valamiért nagyon nagy pozícióban vannak, vagy valamiért nagyon oda kell őket, körbe kellet nyardosni, én erre to jok. És tudod, mi az érdekes, hogy pontosan tudom azt, hogy ők szeretik ezt, mert hogy senki nem meri őket valójában megkérdezni.

SPEAKER_01 0:41

A kéméletlen őszintesség és a határozott felépés azonban nem jelent bajó állóság. A legprofibb vezetőknek is megvannak a maguk vapporjai, a pontok, ahol az intelligencia és a szórakoztatás képes teljesen elvakítani a racionális üzleti kontroll.

SPEAKER_00 0:54

Kezdetben engem is meg lehet vezetni. Engem is meg lehet vezetni engem egy típusú ember tud nagyon megvezetni: a vicces, szórakoztató, intelligens emberek. Nagyon-nagyá meg tudnak vinni az erdőbe.

SPEAKER_01 1:09

Hogyan lehet túlhaladni a hibákon, túlélni a kríziseket és évtizedeken át a csúcson maradni egy folyamatosan változó iparágban. Létezik egy belső iránytű, egy háromszög, ami mozgásban tartja a motort és megóvakéstől. De mi az a kód, ami mindent állít.

SPEAKER_00 1:22

Annan közelítőm meg, hogy én most még mit értek ilyen szent háromságnak, amit talán egy jó iránytű tud lenni. Vagy legalábbis nekem saját magam életében egy nagyon jó iránytű. Kaké. Ez a rövidít magamnak állítottam fel, és mit akar?

SPEAKER_03 1:49

Szép jónapot kívánok szilági gábor vagyok, ez pedig itt a tudatos döntések podcast a rimány magazin podcastje. Ebben a podcastben olyan embereket hívok meg, akiknek vagy a szaktudásuk vagy az éttörténetük, vagy a tapasztalataik, vagy akár mind összességében érdekes lehet számomra, és természetesen a néző számára. A mai napon egy olyan vendégem van, akinek az én szemszögemből két élete van. Az egyik életét azt a médiában töltötte, ez már 30 év van a háta mögött, de hogy ha valaki mostanában ismerte meg, akkor valószínűleg a Lingeviti út eszébe elsőre az ő nevét meghalva. Szeretettel köszöntöm Hámori barbarát, szia Barni.

SPEAKER_00 2:33

Köszönöm szépen a meghívást!

SPEAKER_03 2:34

Én köszönöm, hogy elfogadtad. Azon gondolkodtam, hogy mi az a jó kezdő kérdés, amit különben mondjuk egy terápián mindig ugyanaz, vagy legalábbis, amit én tapasztalok, hogy hogy vagy, de valójában ez most egy nagyon érdekes dolog számomra, hogy hogy vagy most ebben a pillanatban.

SPEAKER_00 2:56

Köszönöm szépen kérdésed, nagyon jól vagyok, azt gondolom, hogy egy nagyon termékeny és nagyon izgalmas életszakaszban vagyok benne, így az 50. életében után. Egyrészt szakmailag rendkívül sok izgalmas kihívás várám minden nap. Egyrészt a televíziós szakmai életemben, másrészt meg a Longeviti Podcaster életemben is. Másrészt sem meg igazából egy olyan életszakaszban vagyok, ahol már féllig meddigültek a gyerekeim, de még van otthon kis gyerekem, de már talán sok-sok évtized után most először tapasztalom meg azt, hogy egy picit több idő jut magamra. A izgalmas élethelyzet így azután vagy 23 éves korom óta mindig volt kisgyerekem, most már 13 a legkisebb, tehát most már ő nagy ocka kezenni.

SPEAKER_03 3:43

És az, hogy jól vagy, az mennyiben a longe szeretetnek köszönhető? Nyilván majd szeretnék egy picit visszugrani az időben, de azon nagyon sokat gondolkodtam, amikor készültem erre a beszélgetésre, hogy valójában miért szeretnél sokáig élni. Mi az a motiváció benned? Azt már hallom, hogy most jön egy olyan élet szakaszod, amikor már a gyerekeket már nem kell olyan mélyen is tápolni, és más többid marad magadra. Emiatt vagy még nagyon sok mindent szeretné beletrakni az életedben, mert nagyon-nagyon, nagyon sok minden történt veled egyszerűen nem bírtam megjegyezni az azt. Ogyan, hogy ebből egy filmet kéne forgatni, amit te végigéltél az életedben.

SPEAKER_00 4:32

Igazság szerint az, hogy én hosszan akarnék élni, erre nem biztos, hogy egyértelmű azt tudnám választani. A Longevit-nek az a lényege, hogy az életünkben ameddig élünk, amennyit a jó Isten ad nekünk, abban megpróbáljuk minél inkább jól érezni magunkat a testünkben lelkünkben. Tehát én azt, hogy mennyire szeretnék hosszú, én az idő az annyira relatív, és mi körülbelül kortársak vagyunk, tehát te is tudod, hogy mennyivel gyorsabban telnek ma már a napok a hetek a hónapok, mint mondjuk gyerekkorunkban, amikor nyolc évesen mondjuk egy végtelen hosszú, nyarat végig unatkoztunk, és azt hívjuk, hogy soha nem jön el az ősz. Szóval, hogy az, hogy hosszan akarnék élni, az ebben a formában így nincs kitalálva, nincs egy ilyen terv, mint 90 vagy 100 éves koromig akarok élni. Tényleg a jó Isten kezében vagyunk ilyen szempontból. Azt viszont biztosan tudom, hogy vannak előttem olyan példák, egyébként rögtön az édesanyám, aki most 81 éves lesz, vagy akár nagymamám, és sajnos nincs közöttünk, aki 87 éves koráig élt, akik tényleg azt gondolom, hogy a mai napig nagyon-nagyon-nagyon fit és super állapotban van szellemileg fizikailag, és nagyon ám is egy ilyen örökmozgópörgetjű volt, és nekem ez a minőttem, hogy megmaradjunk ilyen vitálisnak, ilyen jókedvűnek, derűsnek, ilyen aktívnak, minél tovább.

SPEAKER_03 5:50

Olyan érdekes, mert egyszer valaki feltette klintisztudnak azt a kérdést így 90 év fölött, hogy miért van az, hogy ahogy öregszik egyre jobb filmeket csinál, és azt mondta, hogy azért nem nem engedi be az öreg embert. Valami hasonló az a törekvés, ami benned van, hogy azért fiatalon gyakorlatilag szinte semmit nem kell tennünk azért, hogy karbantartódjunk. Azért ma már egész sokat kell, és ezt onnan is tudom, hogy ugye én úgy járok egyzésre, amit pont a te ajánlásodra kezdtem el és csináltam. Tehát, hogy érzed azt a felelősséget, vagy azt az érzetet, hogy most már többet kell tenned érte.

SPEAKER_00 6:31

Figyelj, én azért vagyok egy picit speciális, mert én mindig nagyon sokat. Én kezdet fiatalonosan éreztem azt, hogy én bármit megehetek, vagy megihatok, vagy bármennyit zúzhatom szét a szervezetem, de nekem ez a fajta, nem is tudom tudatosabb egészséghez való hozzáállás, ez nagyon fiatal koromóta megvan. Ennek tök egyszerűka van a hívság. A nőknek adott egy ilyen, nem tudom, kétarcó tulajdonságot a jóisten, nyilván a férfiaknak is de talán a nökre jellemzőbb, hogy nagyon fontos az, hogy hogy nézünk ki. És hát engem onnantól kezdve gyakorlatilag 10-12 éves lettem, hanem nagyon foglalkoztatott, hogy én csinos legyek, vagy a sortok jól álljanak rajtam, hogy ne legyen rajtam pluszkó. És ilyen szempontból egy akarvakatlanul egyfajta kontroll volt egész életemben. Én nem is emlékszem arra a napra, hogy én mikor ne álltam volna például mérlegre. Tehát én pontosan emlékszem, hogy én negyedik általános korom óta, én minden reggel fölállok a mérlegre.

SPEAKER_03 7:32

Ezt különben láttad a családban valakit.

SPEAKER_00 7:34

Iáltalán nem. Egyáltalán nem, sült, engem halálra szekállt ezzel az anyám, aki ugye orvos, hogy mi ez az állandó önmegfigyelés, meg mit kell ezzel állnom foglalkozni, meg úgy vagy te jó, ahogy vagy, meg mit hisztérje, mi mit fogyokorázol, meg miért csinálod ezt? Szóval ők az ő generációjuk azért ezt nem így néztek, tehát ők sokkal megengedőbbek voltak szerint a saját testükkel is, másokkal is, tehát nem volt az az eszméletlen elképesztő testkultúra, amit az én ma átélünk minden nap.

SPEAKER_03 8:00

Benned volt egy elégedetlenség azzal kapcsolatban, ahogy vagy.

SPEAKER_00 8:05

Hát figyelj, amikor mi fiatalok voltunk, vagy kiskamaszok voltunk, akkor az volt a divatos nő ideál, aki úgy nézett ki, mint egy 12 éves kis fiú, hogyha emlékszel. Tehát nem a kárpács ilyenes ígok, amiben egyébként én rendelkeztem már akkor is, hogy nekem volt cicim volt popsim, hanem ha nem azok a lányok voltak a menők, akik ilyen kicsit elődeszek a hátulétsz, egy kicsit egyenes, nagyon sportos, nagyon fiús alkot volt, ami ma szemben biztos hihetetlen a fiataloknak, de tényleg azt mondom, hogy a 90-es évek eleje, 80-as évek vége, az ezeknek a lányoknak nem talált jól. És hát mindenki olyan akart lenni. Nagyon vékony, nagyon hosszú, nagyon ilyen nyurga, és nyilván én is, és alakotilag meg inkább olyan volt, mint most is vagyok, hogy inkább ez a nőessebb vonal. Próbáltam minden nyomni le magam, hogy nincs akkor a mem, összeszorítani magam, összepréselni, de aztán. Aztán aztán rájöttem, hogy nem olyan nagy baj ez mégsem.

SPEAKER_03 9:04

De maga a longeviti, ahogy olvastam, ez a harmadik gyerközöd után alakult ki benned.

SPEAKER_00 9:11

Ez a fajta tudatosság, meg az, hogy én meg elkezdtem utána járni könyveket, olvasni podcasteket hallgatni, ez nyilván azért az elmúlt pár évnek az eredménye. Egyrészt azért, mert szerintem magaz iparág is, vagy maga, hogy mondjam, a civilek által is elérhető szakirodalom, azt tulajdonképpen az utóbbi években vált elérhetővé valamenjünk számára, egyszerűen által, hogy az amerikai podcasterek elkezdtek efelé a téma felé fordulni. Az Andrew Hugerman, vagy a Steve Bartlett, vagy a Marvin megjelenése előtt azért nem kevesen kérdezték azt meg, hogy mit tudom én, egy menopauza környékén mit él át egy nő, vagy hogyan lehet ez. Tehát, hogy ez érdekes módon szerintem az elmúlt években került be abba a közbeszédbe, amiről egyébként ma már azt látom útonfélem mindenki beszél.

SPEAKER_03 10:01

Abszolú. Viszont nem csak ebből állt az életed azért azért mondtam a bevezetőben egy kettő részt nem mutattalak be részletesen, de látom, hogy azért már jó pár podcastben, gyakorlatilag néhány dolgot már felelebbentettek róla, ugye te a televíziós műsorkészítésbe, producerkedésbe, de itt minden volt, ugye?

SPEAKER_00 10:25

Volt, van, lesz igen. Hát én azért a kreatív oldalon kezdtem, és a kreatív oldalt szerettem a mai napig a legjobban. Én szeretek alkotni, létrehozni, történeteket, mesélni, írni. Ebben van az, hogy van, amikor rendező vagyok, például a sorozataimban, van, amikor forgatókönyvíró vagyok, vagy amikor mind a kettő, van amikor Soruner vagyok, vanikor csak producer vagyok. Rengeteg olyan műsor csinálok az utóbbi években, ami nem csak sorozat engem, nagyon összekötöttek azzal, hogy ő a sorozat készítő, de a sorozat az csak egyik lába egyébként a tevékenységnek nagyon fontos lába, például a reality műsorok, kamből most már a harmadik negyediket forgatjuk ezen a nyáron, és a vetélkedők is. Tehát én nekem azért televíziós műfajilag én nagyon sok mindenevő vagyok, és nagyon szeretek is sokfél csinálni, mert egyébként nagyon megújítja az ember gondolkodását, hanem ragad be egy műfajba. Például az idej évem az inkább reality év volt, a tavalyi az reality sorozat és vetélkedő, már látom, hogy jövőre lesz vetélkedő realitát, hogy ezek között azért ugraok.

SPEAKER_03 11:30

Azon gondolkodom, hogy van a longevity, és van a média, ami nyilván ez azért egy nagyon régi dolog, nagyon ről indult el ez életedbe. De én egy olyan párhuzamot is érevettem, hogy ha én megkérdezek bárkit a média világában, hogy ki a Holi barbar, akkor mindenki tudja. Tehja azt, hogy a talán a 13. legbefolyásosabb média személyiség vagy a Forp szerint.

SPEAKER_00 11:56

A 19. most összevont lista került 50-es összevont lista tegnap jelent meg éppen. Eddig úgy volt, hogy minden legbefolyásosabb nők listájában volt egy üzleti kategória, egy média, egy politikai, kulturális, most pedig csináltak egy ilyen összevont listát valami valami bonyolult algoritmus szerint, és itt a megtisztelő 19. helyre kerültem, ami azért egyébként elképesztően jó, mert én azt láttam, hogy a előtte levő 18 szereplő közül talán négyen vagy ottán vannak, akik nem politikai oldalról ki.

SPEAKER_03 12:26

Hát az akkor elég komoly dolgot jelent mondjuk a nem politikai kategóriában. És azon gondolkodtam, hogy egy producer vagy egy operatőr, nyilván voltál reporter is akkor az a másik oldalon volt, de azért alapvető én úgy fogalmaznám meg, hogy te voltál a média szürke elminenciása. Mindenki ismert a szakmában, elismerték a munkádat, és ez változott ezzel a longeviti-vel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag most beültél a másik oldalra ismét, és gyakorlatilag amit ott elmondasz, számomra azt jelenti, hogy ezt te szeretnéd megmutatni, hogy ebben mi motivált. És ebben én is hasonlóan vagyok, de nem abba a kategóriában, hol te, hanem sokkal sokkal lejek. De abszolút arról szól a dolog, hogy azért egy nagyon komoly elismertséged van. Nyilván én tudom, meg mindig hall az ember, hogy milyen veled dolgozni, ugye ez egy városi legenda, aki ez most már.

SPEAKER_00 13:36

És azért szeretek erre rácárni, amikor valaki velem dolgozik, és azt mondják. Milyen jó veled együtt dolgozik, azt hiszem, sokkal szigorú vagy.

SPEAKER_03 13:42

Én dolgoztam egy rendezővel, akit te ajánlottál, és azt mondta, hogy ő imád veled dolgozni, tehát hogy azért én tudok ellen példákat is hozni erre a dologra. Tehát, hogy mi az a motiváció? Értem, hogy szeretnél egészségesebben élni, most már sokkal jobban odafigyelsz az életedre, de azt, hogy ezt megoszd másokkal, ebbe mi volt az a nem, misszió, vagy akarat, amit szerettél volna megjelení.

SPEAKER_00 14:10

Igazából ez egy visszatérő motivum az én életemben, amikor én egyáltalán a média pályára kerültem, nekem azért volt egy ilyen kis ördől a fejemben, hogy én azért szeretnék képerni is lenni. Csak valahogy úgy alakult a kereskedelmi tévék indulásról, hogy ott rengeteg izgalmas feladat volt, ami akkor tanultuk ezt az egész szakmát, és ki lehetett minden próbálni, ki lehetett próbálni magadat. Szerkesztőként, rendezőként, kreatív producerként, különböző műfajokban, és egészen egyszerű azt éreztem, és itt a 2000-es évekről beszélünk, hogy sokkal jobb a kamerának azon az oldalán lenni, mert egyszerűen izgalmasabb kreatív szempontból, mint mondjuk egy hírolvasónak lenni, vagy egy klasszikus műsorvezetőnek lenni. Azóta nyilván a műsorvezetőknek is teljesen megváltott a szerepel, hiszen az elmúlt húsz évben azért önálló entitások lettek, és azt gondolom, hogy a legnagyobb televíziós arcaink azok tényleg önmagukban is tartalom, generáló emberek. De valahogy azt éreztem, hogy az igazi befolyást azt a kamer a másik oldaláról lehet. És én valahogy úgy látom, hogy a YouTube demokratizál valamelyest ezt az egész tartalom szolgáltató világot. Nem az van, hogy van egy média szolgáltató, ahol döntéseket hoznak arra, hogy ki szerepel a tévében, és akkor azt megmutatjuk a nézőknek, hanem gyakorlatilag bárki telefonal, ma már el tudjuk indítani egy Youtube csatornát, és nagyon sokan próbálkoznak is, és azt látom, hogy ez egy nagyon-nagyon egészséges és nagyon jó piaci helyzet, amiben egyszerűen nézők, vagy a hallgatók kiválasztják azt, ami nekik fontos, vagy ami téma érdeküket, vagy akivel szimpatizálnak. És azt éreztem így egy pár év ezelőtt, hogy ez egy olyan téma, tehát a Longe Vit ez egy olyan téma, amiről kevés szó esik még itthon, amiről van mit mondanom, amiben szerintem hiteles tudok lenni, ez nagyon fontos, nem egy gyakorlod is. Hát, mert hogy mániákusan gyakorlom, és mániákosan egy ilyen életmód mániám van, nagyon régóta. Tehát, hogy nem egy nem egyből kapott történet ez nekem, hanem én tényleg így élek. És mellette pedig azt éreztem, hogy egy régi, régi, régi eredeti indítatásomat most ebben a témában meg fogom tudni élni. És annyira organikusan is természetesen alakult egyébként képzeld el az egész, hogy nem volt bennem semmilyen görcs. Annak ellenére, hogy nyilván ez egy feszült helyzet, hogy az ember egyszer hatalmas produkciókat rak össze, és óriási stábokkal, és egyszer csak ott találod magad egy két-három fősábal egy pici stúdióban, ahol rajta ad van a kamera optika, és nem volt bennem semmi görcs. És visszanézem a másfél évvel ezelőtt éket azért látom, hogy honnan indultunk, tehát azért ebben tök érdekes, hogy a gyakorlat az embernek meghozza azt a fajta rutint, meg azt a fajta magabiztosságot, ami egy jó magabiztosság, és nem egy nagy képű magabiztosság. Úgyhogy én azt mondom neked, hogy mindig az ilyen organikusan alakuló dolgokat szeretem, mert abban tudok otthonosan mozogni. Úgyhogy ez így alakult, és addig fogom csinálni, ameddig ezt fogom érezni, hogy ez egy természetes közegem. Abban a példában azt érzem, hogy ez sok, vagy túlmutatok a saját kompetenciájom, biztos abba fogom hagyni. A Podcast fő támogatója a szemurásül rész, mert a jó beszélgetések egy jó kávével kezdődnek.

SPEAKER_03 17:40

Azért kérdeztem, mert azon gondolkodtam, hogy ha én így végigolvassam a te életténetet, akkor én azt képzeltem volna el, hogy csinálsz egy média iskolát. Mert gyakorlatilag minden szegmésén ott voltál, tehát gyakorlatilag mindent láttál, mindent tapasztaltál, ugye ennek a vezetési részét is csináltál, ha jól tudom a vijasztatnak, és programigazgató voltál. Tehát, hogy tényleg én speciális úgy megköszönném, ha ez a tudás az én birtokomban lenne, és sokkal inkább jobban tudnék ránézni. Fel sem erült benned, hogy mondjuk ezzel kapcsolatban is van valamilyen misszió vagy.

SPEAKER_00 18:22

Még nem, de az nem azt jelenti, hogy később ez nem fog eszembe jutni. Szerintem a tudásátadás az egy bizonyos életkor után valahogy egy ilyen automatikus, hogy mondja, indítatásá válik, lehet, hogy elfoglönni ez az életkor, vagy eljön ez az időszak, amikor azt érzem, hogy szeretné ezt a fiatalokkal megosztani. Most még egy pici önző vagyok ennél, és most még csinálni szeretem.

SPEAKER_03 18:45

Csinálod, és úgy csinálod, hogy ezt elmondad, és én nagyon sok beszélgetésben hallottam, hogy perfekcionista tartod magad. Ez jó rossz, jó és rossz is. Nyilván értem a végre a végeredményre tekintettel, ez azért nagyon-nagyon sokat segít, mert egy nagyon profilon kerül ki a kezeid alól. De ezt a téged kielégít, hogy nagyon-nagyon profil legyen, tehát, hogy a végeredmény vagy nem szereted a rossz.

SPEAKER_00 19:17

Hát figyelj, ez egyébként egy relatív dolog. Tehát hogy Magyarországon azért azt tudni kell, hogy ugyanazokra a tévéműsorokra, akbülbelül 20-25-30%-a jut annak a bündjének, amit egyébként a nemzetközi piacon elköltenek. Tehondjuk csinálsz. Cinálsz egy X-faktort, vagy csinálsz egy bármilyen más ismert formátumot, mondjuk csak a saját műsor, amiről beszélve, mondjuk csinálok egy flort, úgy a szúgyozó és vetélkedőt, akkor pontosan tudom azt, hogy az eredeti holland ügy az pont háromszor annyi, mint amennyire nekünk lehetőségünk van. És akkor tulajdonképpen a magyar tévés, ez kicsit olyan az átlag magyar ember, hogy nagyon rafináltan és okosan megpróbálja kitrükkőzni a valóságot, megpróbáljuk kitrükzni azt, hogy úgy nézzen ki, mintha ez egy iszonyatosan komoly és nagyon drága produkció lenne, de rengeteg szorgalommal, kreativitással és leleményességgel egészítjük ki a hiányzó és pénztárcánkat. Úgyhogy az, hogy perfekcionizmus az egy nagyon relatív dolog, mert én látom a hibákat. Tehát azért én tudom azt, hogy ezt lehetett volna másképilágítani, lehetne más kamerom mozgatókat használni, lehetne ezt mondjuk nem egy nap alatt fölvelni, hanem három nap alatt, ahogy a hollandok csinálják. Én azért látom azt, hogy mi a különbség, és nyilván mindig mérlegelni kell, hogy az adott lehetőségeiken belül megpróbáljuk a maximot hozni, és abban viszont nem ismerek kompromisszumot. Tehát azt gondolom, hogy a saját lehetőségeinken belül mindennemű szorgalmat, munkát, kreativitást, ötletet belepakolunk még ebbe a zsákba, ami a pénz mellől hiányzik. Aztán a legvégén nem azért, mert hogy cikki, hogyha bénát adunk ki, hanem egyszerűen én nem érezném magamat tisztességes szakembernek vagy tisztességes, nem tudom producernek, ha nem tenném ezt bele.

SPEAKER_03 21:16

Az egy fontos része ennek a dolognak, hogy a te kezedben vannak a szálak. hogy képzeljük el ezt a. Azt már hallottam róla, hogyha nem volt jó a forgatókönyv, akkor te átírtad.

SPEAKER_00 21:30

Én nem átírom a forgatókönyvetem, én nagyon sokszor ugye én nekem ez az egyik alapszakmem, tehát én magyar irodalomszakon végeztem, és én kreatív írást tanultam Brightonban is, tehát, hogy nekem az írás egyébként az egy olyan alapindítatás, hogy én eredetileg, legeredetibleg én író írónak készültem. Sőt, olyannyira, hogy most képzeld el, hogy készülök az első nagy regényemre is. Úgyhogy az írás az nekem gyerekkorom óta abszolút része az életemnek, és nagyon fontos, és nagyon szeretek írni. És én azt gondolom, hogy ezekben a forgatókönyvírókban, forgatókönyvekben, amit egyébként csapatban követünk el, tehát ez nagyon fontos, hogy itt mindig vannak dialógírok, sztorilinerek, dramaturgok, tehát ez nem egy ilyen van men show. De valóban én ebben a munkában részt veszek, és nagyon sokszor pont a történetvezetésben vagyok talán tehetséges, azt tudom mondani. Dialógírásban vannak nálam sokkal tehetségesebbek, de történetmesél és történet vezetés, történet adagolásban szerintem van egy olyan érzékem, amit én úgy szoktam mondani, hogy ez egy áldott szerencse, hogy nekem a történetek itt a frontális legényben egyszerűen, mint egy mozifilmi levetítődnek. Teh nekem nincs ezzel különösebb dolgom, hanem le kell írnom csak azt, ami történik, amit látok. Ez egy ritka adottság, és tényleg azt gondolom azt, hogy én végig tudtam írni nulláról, négy évad drága örökösö, négy évad keresztül, ez nincs saját történet. Ezeket az teljes mértékben egy perjben a saját sztorilányom volt végig. A pokolirokonok már nem, ott már a horvátoktól átvettünk. De én azt gondolom, hogy az, hogy ilyen mennyiségben itt több mint 350 epizódokról beszélünk. Végig tudtam ezeket a történeteket gondolni és írni szerintem ez egy nagyon nagy adottság és egy nagyon nagy szerencse, de kellett hozzá elképesztő kitartás az, hogy minden nap leüljek és minden napírjak.

SPEAKER_03 23:24

Akkor a kitartás is nagyon hozzá tartozik ez a. Nem mondom, hogy perfekcionizmus, mert az néha egy negatív hátteret is gondol, de én most nem így akartam megközelíteni ezt a dolgot, hanem úgyhogy azon gondolkodtam, hogy megy a forgatás, és akkor szólsz, hogy álj, mert az a lámpott nem jó, ezt meg kell igazítani, tehát, hogy ilyesmi kell gondolni.

SPEAKER_00 23:49

Nem egyébként nem vagyok Friderikus Sándor ilyen egyébként, Fredérik Sándor kollégám ilyen, hogy ő gyakorlatilag egy kábelt, hogyha észrevesz, hogy nem úgy görbül, azt biztos, hogy megállítja a forgatást. Érdekes mondom, például én műszaki technikai részét én nagyon nagy jó szakemberekkel dolgozom évek óta, és én vannak területek, amikben én abszolút át tudom adni a kontrollt. És ez például egy klasszikusan ilyen, tehát a világítás, hogy milyen optikával dolgozzunk, milyen legyen az egésznek a színvilága, én ezt általában a vezető operatőrel konzultálom, de utána én hagyom jött dolgozni. De ugyanez igaz az utómunkára, tehát a vágásnál gyakorlatilag az újraírása mindig a történeteinknek. De ott például a férjem a Balázsiván viszi a teljes utómunkolyatot, és hát közöttünk már olyan szimbiózis van évek alatt, hogy én szinte vakon teljesen rábízom, ezt is csak a végeredményét látom.

SPEAKER_03 24:44

Mert rengeteg olyan helyzet volt, ahol megbeszélték.

SPEAKER_00 24:47

Ah, összeveztünk meg, meg azt mondtuk, hogy so többet aztán utána úr kibékül. Hát nyilván ezek ilyen szakmai viták, de azért ezekre rá kellett jönnöm, hogy a, nem értek mindenhez sokkal jobban, mint mindenki, és ez így van jól. B, sokkal jobban dolgoznak a kreatív iparákban az emberek, ha megkapják azt a bizalmat, hogy szabadságuk van. Szerint az egy nagyon fontos dolog. Én magam érzem azt, hogy abban a pillanatban folytják le a szabadságon, vagy nincs döntési helyzetem, sokkal rosszabb ötleteim vannak, ha egyáltalán vannak ötleteim. Tehát ezt a fajta szabadságot én minden területen kiváló szakereimnek megpróbálom megadni. És így tudunk ilyen volómenben sokat termelni. Mindenki kérdezik, hogy tudsz egyszer ennyi sorozatot, filmet csinálni, könyvet írni podcastet. Tényleg úgy is ez nem csak egy duma, hogy ezek az emberek tökönállóan végzik a saját területükön a munkájukat és nagyon összehangoltam.

SPEAKER_03 25:44

Igen, mert pont ez jutott az eszembe, hogy így kezdem körbejárni ezt a professzionalizmust vagy perfekcionizmust, hogy gyakorlatilag itt a legfontosabb összetevő az a hihetetlen szívós kitartás nagyon-nagyon hosszú ideig tudsz koncentrálni egy dologra.

SPEAKER_00 26:01

Ami érdekel. Képzedel nem diagnosztizáltak nekem egy magas pont számon. Nem mondjuk, hogy ADHD. ADHD-dett-de. De ez nem baj. Tehaz tudni, hogy a kreatív szakemberek nagy része azért valamennyire érintett ezzel a területtel. De az ADHD is képes abban, ami nagyon érdekli, a hiperfókuszra. Abban én hiperfókuszban be tudok kerülni, az azt jelenti, hogy teljes csőlátás, tehát szegény gyerekem az üvölt, nem tudom, nem hallok semmit, nem látok semmit. A hiperfókusra képesek viszont az is sajnos ennek a hibája, vagy ennek a hátulötője, hogy elunom. Tehát én el tudok azért unni dolgokat. Tehát, hogy az, hogy én ezt a két sorozatot ilyen szisematikusan abban tényleg az volt, amit az anyám belém nevelt, hogy kislányom leülsz és zongorázol. Leülsz, ma is zongorázol, holnapi zongorázol. Tehát ez van egy nevelési része ennek, amit így megtanultam, hogy fegyelmezetten csináljak dolgokat végig. De ha rajtam volna, akkor én minden hétemást csinálni.

SPEAKER_03 27:09

Hű, ez most számomra egy kicsit í nehezen emészthető, mert most itt egy kicsit kiderült a neveltetésedből adódó kitartásod, amit már gyerekkorodban megkaptál. Mert hogy azért a mai világunkban pont a fókuszáltság, azt mondják, hogy ez lesz a jövőnek a legfontosabb munkaeszköze. Mert hogy annyira szétszóródik most már a figyelmünk a Social médiában, meg mindenhova, hogy aki oda tud koncentrálni. De nagyon érdekes, amit mondasz, mert például róla nem állapították meg soha, hogy ADHD is vagyok, de én nagyon-nagyon nehezen tudok fókuszálni azokra a dolgokra, ami nem érdekel. Az tényleg én is képes vagyok 15 másodperc alt elunni, és keresni mást. Viszont ez a podcast, amiben meghívtalak, ez a tudatos döntéseknek a podcastje, és egy picit szeretném most tefelé irányítani ezt a dolgot, hogy ahogy én végighallgattam, végigolvastam a te életedet, hát nagyjából már a gyerekkorod is mondjuk 10 másik gyereknek a gyerekkorával felér. Ugye, itt Amerika és Magyarország között, két apuka, háromgyerek, három házasság, hogy kell elképzelni azt a hamori barbarát, a kis hamori barbarát, hogy ilyen hétnyolc éves korában. Hétnyolc éves korodban te hol voltál éppen?

SPEAKER_00 28:34

Pont akkor költöztünk haza Magyarországra Amerikából. Akkor éppen hazaköltöztünk, és egy évig otthon lakunk, aztán utána visszamentünk il fél évekre, úgyhogy akkor indult ez a felemás életem.

SPEAKER_03 28:46

Mert én ahogy én így olvastam, azért ezt nagyon nehéz lehet gyerekként végig megemészteni. Még akkor is, hogy ha tudom, hogy gyerekként, az ember mindig máshogy látja.

SPEAKER_00 28:57

Gyerekként az a természetes, ami van. Szerintem azért érdekes ez, mert hogy vannak olyan gyerekek, tényleg látom a világban is, akik minden évben más iskolában járnak, más országbanaknak, a szüleik négy nyelven beszélnek hozzájuk, és nekik az a természetes. Nekem ez volt a természetes. Igazából én ezt nem értem meg drámai helyzetként egyáltalán, hogy ennyi felé volt az életünk.

SPEAKER_03 29:20

De az, hogy állandóan mondjuk be kellett illeszkedni egy adott helyzetbe, adott iskolába, adott emberek közé, ez nem is okozott nehézséget.

SPEAKER_00 29:31

Hát igazából igazából, amit anyunkám mesél, nyilván a kisgyerekkori élményem, hogy én nekem azért mindig volt egy nagy svungom. Tehát már a bölcsőben is egy nagy svungom volt, valem megérkeztem, berobbantam itt a másfél éves koromba, és akkor valmi műsorra készültünk, emlékszem, nem én emlékszem, anyám elmeséltem, nyilván nem emlékszem rá, és én akkor beszéltem, akkor még magyarul, és mindenkinek lesúgtam az egész műsor. Én ahova mentem, ott, én ott irányítottam, és akkor ott elrendezkedtem, és akkor én ottamáltam, hogy mit játszunk. Szóval anyu azt mondja, hogy mindig egy ilyen kis vezér, kakaska voltam, vagy ezért tyúkocska voltam. Az nehéz voltam, ha Amerikában kikültem, és hétálni néma voltam, mert nem értettem egy szócra, hogy mit beszélnek az amerikai gyerekek, és akkor én ott üdökértem egy pár hónapig, amíg nem tanultam meg angolul. Arra egyébként emlékszem már, hogy ez egy picit ilyen furcsa volt, de hogy én azt gondolom, hogy ez mind-mind. egy csomó mindent tanít az embernek a saját magáról, meg a lelkérről, meg arról, hogy hogyan milyen túlélési mechanizmusokat tudsz magadban kiépíteni. Az a gyerek, aki sok iskolában jár, mint amennyi én iskolában én összesen jártam életemben, ahol mindig új gyerekként kerültem be. Az egészen biztosan megtanul nagyon hamar rákapcsolódni másokra, akár közösségekre, akár emberekre, barátokra, mert a túlélésedhez ez elengedhetetlen tehát.

SPEAKER_03 30:59

Tudtál szerezni barátokat?

SPEAKER_00 31:00

Igen, mindig volt, tehát nekem az a képességem is azt szerintem Amerikának köszönhető. Az amerikaiak egy valamiben nagyon-nagyon jó, és sokat tanulhatnánk tőlük. Ugyan sokszor mondják róluk, hogy nagyon felszínenesen kommunikálnak, és nem mélyek, és nem elég. És valójában nem kíváncsi akarra, hogy akkor megkérdezik, hogy hogy vagyok, valójában nem kíváncsi akarra, hogy hogy vagy. Szerintem ebben is van igazság, de közben nagyon jól esik az, hogy mindenki rohadt kedves. Tehát az, hogy bemész egy boltba, az, hogy bemész egy bankba, az, hogy bekerülsz egy új közösségbe, és kedvesen fogadnak, szeretettel fogadnak, nem ítélnek meg, nincsen, nem tudom, az alapján megkülönböztetés, hogy kövér, vagy sovány, vagy magas, vagy alacsony, vagy fekete, vagy fehér vagy. Tehát, hogy egy olyan elfogadó szociális környezet van, ami a norma ott, amiben egyszerűen jól létezni akár új gyerekként is, és abban is nagyon sokat tanultam tőlük, hogy ez az úgynevezett szmoltó, amit az amerikaiak csinálnak, amiben zseniálisak, hogy beszélnek a semmiről órákat. Az egyébként rengeteg szorongást meg, ami akár egy közösségben ki tud alakulni, ilyen feszültséget old az emberekben. Éppen, hogy nem tudom, milyen időjárás van ma, vagy arról fog beszélni, hogy nem tudom, milyen csinos az akurat, és erről hosszan tudunk elcsecsogni. De hogy közben mégis közeledünk egymáshoz. Szóval én ezt például megtanultam, és én ezeket tudat alatt használtam itthon is, és nagyon sok embernek furcsa volt sokszor, meg a mai napig furcsa, hogy én mennyire nyíltan és direkten kommunikálok.

SPEAKER_03 32:37

Én meg voltam szemtanúja, meg fültanúja is ilyen beszélgetéseknek.

SPEAKER_00 32:41

Igen, hogy én így rögtön így merek véleményt mondani, vagy kérdezni, vagy provokálni akár, hogy mindig valami.

SPEAKER_03 32:51

Konkrétan egy ilyet hallottam egy személy. Provokáltam? Igen. Nem az én gondolkodtam ezen, mert ugye a szmotoknak a képessége, az rettentő sokat tud adni egy ember karrierjében is. Érdekes módon. Nem is feltétlenül nyilván a szakma is fontos, de ez. De nekem például, hát én más stílusú vagyok, tehát én nem merek így be kérdezni, meg nem is az, hogy nem merek, hanem hogy valahogy nem jut eszembe ez a dolog. És én egyszer csak voltunk egy konferencián, ott voltál mellettem, ott volt egy új ember, akit még nem ismertél, bematkoztál, és rögtön a közepébe. Én mondtam, hogy hát ezt az embert én ismerem másfél éve, de én másfél év után mertem megkérdezni azt a mitjából egy 10 másodperc után.

SPEAKER_00 33:42

Mert mi vesztenialunk van? Őszintén mi vesztenialunk van. Én szerintem nagyon-nagyon izgalmas játék, és ez nyilván egy játék sokszor a részemről, hogy pont olyan embereket, akik valamilyen nagyon nagy pozícióban vannak, vagy valamiért nagyon oda kell őket, körbe kell őket nyaldosni, én erre tojok. Tehát hogy engem mindig, és tudod, mi azért nekes, hogy pontosan tudom azt, hogy ők szeretik ezt, mert hogy senki nem mér őket valójában megkérdezni, és imádják azt a valaki végre emberként közelít hozzájuk, és meg tudom, én nem emlékszem a konkrét esetre. De hogy ez a típusú provokáció, ez egy játék, és egy nagyon-nagyon jó lakmuszpapírja annak, hogy tudunk-e mondjuk azzal az illetővel egyébként akármit is csinálni a későbbiekben, biznizelni, megbeszélni az élet nagy dolgait, vagy nem tudunk. Tehát nagyon sok mindent elárul, hogy én azt gondolom, hogy ez nekem egy szűrőpróbám, és nagyon sokan így lettek nagyon-nagyon komoly barátaim egyébként, akik a mai napig.

SPEAKER_03 34:47

Különben, ha én mozimból nézem az ilyen helyzetet, akkor én azt szűröm le belőle, hogy azt csodálom benne, hogy idő, tehát hogy idő és helytakarékos. Nagyon hatékony.

SPEAKER_00 35:00

Féként előbb akartam ezt mondani, hogy valójában szerintem az én legnagyobb szuperfegyverem a hatékonyság. Szerintem én abban vagyok a kiemelkedő. Tehát az, hogy idő arányosan úgy beosztani a feladatokat, az időket csoportosítani, tömösíteni pont most beszéltünk arra, hogy kány podcast-et vesz fel egy nap. És ugye én nagyon sokat felveszek egy nap, nem merre megmondani hányat, de hogy ugye én tömösítve forgatom a saját podcastjeimet, és akkor én három nap alatt, vagy 23 nap alatt negyed évre meg vagyok. És ez a típusú hatékonyság ez egyrészt baromira éberen tart, mert hogy mindig nagyon élesnek kell lenni, nem tudsz el fáradni. Másrészt, meg azt a típusú állandóan csápja, hogy ugye mindig keresik az új kreatív lehetőségeket, hogy éppen most éppen ki tátani színházrendezőként is meg fogom magam próbálni.

SPEAKER_03 35:50

Akartam említeni kívül.

SPEAKER_00 35:53

Méle őrület jut eszembe, és hogy ezekre nekem maradjon időm, meg legyen, kipróbálhassam magam, játszhassak, játszhassak új helyeken és új területeken, ez nekem nagyon fontos.

SPEAKER_03 36:06

Ez a podcast egy pici arról is szól, hogy amennyire lehet persze nem nagyon erőltetve én próbálom az én életemmel is így párhuzamba állítani, vagy ha nem tudom párhuzamba állítani, akkor nem teszem. És azt kell, hogy mondjam, neked meg kelljam nagyon őszintén, hogy az ilyen bekérdezés, ez nekem nagyon hosszú időben telt a múltban, de mégis elértem. De csak valahá más módszerekkel. Egyszerűen a másik elmondta. Nagyon sok olyan ismerősöm van, aki vagy nagyon tehetős, vagy nagy hatalma van, vagy bármi. De azt az egyet én is aláírom, amit te mondtál, hogy én abszolút egyenrangó félként oda tudok állni mellé. En engem nem érdekel, hogy neked mi a pozíció. Engem nem érdekel, hogy neked mennyi pénz van. Gratulálok nagyon tapsolok neked, de attól nekem nem változik meg egy ember. Nem merjek odaszolni neki. Viszont amit te mondasz, az annyiban tényleg nagyon hatékony, hogy hihetetlen gyorsan kiderülnek ezek a dolgok. Azért én valakivel beszélgetek, és utána még hetekig nem derül ki számomra most vele gondolok, sőt, most el múltban volt egy olyan munkahelyi kérdés, ahol másfél évig vártam arra, hogy fejjenkulintson magamat. Figyelj, ez így nem lesz jó. És lehet, hogy erre majd beiratkozom hozzád egy tanulás, hogy tényleg hogy kell ezt megcsinálni, mert azért 50 plusz után én is azt érzem leginkább, hogy az időnk az egyik legértékesebb erőforrásunk.

SPEAKER_00 37:54

Abszolú sem a pénz, az idő. Az rottól.

SPEAKER_03 37:58

Mondod az elején, hogy szállnak el a dolgok. Én nagyjából lélekben még januárban vagyok, és ledöbbenve tekintek arra, hogy már junius van. És tényleg egyre gyorsabban megy ez a dolog. Ez viszont nem hoz neked konfliktusokat az életedbe?

SPEAKER_00 38:13

De biztos, hogy hoz, de én nem félek a konfliktusoktól.

SPEAKER_03 38:18

Nem is azért kérdek.

SPEAKER_00 38:19

Tehát szerintem a konfliktus az. Figyelj, szerintem mindenkinek az életében ott van a konfliktus, csak legtöbben ezt elfolytják, lenyomják, otthon szuszogják ki magukból, vagy egyáltalán kis szuszogják, vagy a rosszabbik esetben még nem is beszélnek róla. Tehát én azt gondolom, hogy igen, ez egy sokkal direktebb, és ilyen szempontból nyersebb megközelítés, kommunikációs megközelítés, amiben én nagyon megosztóvá is tudok válni. Tehát hogy valakinek ez nagyon bejön, valakinek ez nagyon sok, vagy nagyon magabiztos, vagy túlságosan. Hát, ez egy megszószó.

SPEAKER_03 39:06

Ez a direkt szó, ez nagyon jó rá.

SPEAKER_00 39:07

Ez a megosztó karakter, tehát én azt gondolom, hogy a te karaktered, aki egy sokkal asszertívenben kommunikáló figyelmes értő figyelemmel hallgató ember vagy. Én ezt én ezt meg tőled írgylem, mert hogy képzeld el, azt gondolom, hogy vannak emberek, akiknél sokkal sokkal jobban nyitja a kapukat mint az, amit én csinálok.

SPEAKER_03 39:31

Mert mind a kettő fontos lenne. Nem egy kapukat, csak más kapukat.

SPEAKER_00 39:34

Más kapukat, így van, így van, így van. Annak erre, hogy mindenket nyilas szülöttek vagyunk, ugye a horoszkopunkat illetően látod ilyen különböző karakterjeink vannak.

SPEAKER_03 39:43

Neked fontos, hogy irányító pozícióban legyél?

SPEAKER_00 39:47

Nekem elméletileg nem fontos, gyakorlatilag meg mindig valahogy odaég szószakolom magam, hogy oda kerülök. És tudod, hogy miért rájöttem azért, mert akkor tudok szabad lenni csak.

SPEAKER_03 40:03

Igen. De érdekes. Ugye én mindig megpróbálok, hogy én a beszélgetőpartnem meg szeretném egy picit fejteni magamnak, aztán reméljük a nézőknek is. Hogy azért te ragaszkodsz emberekhez, tehát vannak olyan biztos pontok az életedben, akik akár kollégák között nem mondhatni, hogy nagyon jó operatőrökkel, nagyon jó szakmai emberekkel dolgozók, hát nálad van egy ilyen aranycsapat.

SPEAKER_00 40:32

Abszolút van aranycsapat, most például pont a Forxék kapcsán felrakem egy listát azoknak a hölgyeknek a nevével, akik az elmúlt években gyakorlatilag az összes sikeremet nekik köszönhettem, vagy nekik is köszönhetem, mert hogy nélkül, tehát, hogy ezek nélkül az bástyák nélkül, és itt nők férfiak is vannak, de most a nőket emeltem ki nyilván a nőidí miatt, nem tudnék semmit csinálni. És én őket azzal próbálom megbecsülni, meg boldogá tenni, hogy mindenkit a maga igényszintjének megfelelően próbálok kezelni. Mindenkinek más fontos. Van, akinek a pénze fontos, van, akinek az a fontos, hogy egy olyan munkakörnyezetben dolgozhasson, amiben biztonságban érzi magát. Van, akinek az a fontos, hogy jó társaság legyen körülötte. Van, akinek az a fontos, hogy heti szinten kapjon feedbackeket. Van, akinek az a fontos, hogy meg legyen simogatva a bucsia. Szóval mindenkinek másra fontos, és miután ezt a típusú gyors empátiát kénytelen voltam gyerekkoromban megtanulni, hogy írácsatlakozom emberekre, és olyan, mint hogyha én látnám azt, hogy neki mi kell. Én ezt ilyen szempontból megpróbálom jólra használni ezt a képességet.

SPEAKER_03 41:53

E különben patikamérlegen ki tudod mérni.

SPEAKER_00 41:56

Azért ez nagyon ösztönös ám. Tehát, hogy azért én nagyon nőből vagyok ilyen szempontból.

SPEAKER_03 42:02

Azért kérdezem mert ugye, az én fejemben az a képél, hogy egy nagyon határozott nő vagy nyilván olyan.

SPEAKER_00 42:10

Kommunikáció határozó.

SPEAKER_03 42:11

Olyan produkciókat azt gondolom, hogy nem is lehetne létrehozni. Főleg ilyen hosszú, nagy részt hosszú részből álló sorozatokat, hogy ne legyen egy komoly irányítás, de valójában most azért mégiscsottam, amit én nagyon örömmel hallottam, hogy azért benned alapvetően van egy olyan komoly empatikus készség, amit valószínűleg, ahogy te mondta, gyorsabban le tudod tapogatni az embereket, hogy nyilván azok az emberek akkor lesz, akkor akarnak veled dolgozni, és akkor fognak veled szeretni dolgozni. Hai valamennyire mégiscsolgálod az ő igényeiket is.

SPEAKER_00 42:49

Persze, ez csak úgy működik. Tehát én azt gondolom, hogy bármilyen kapcsolatról is legyen szó magánéleti, baráti, munkakapcsolatról, hogyha nincs meg a kölcsönösség százalékban, akkor az nem fog működni. Tehát, hogy ilyen szempontból erre nagyon-nagyon figyelni kell, és talán még jobban figyelni kéne, mint amennyi időre jut. Tényleg? Ha valahol azt gondolom, hogy a cégünkben fejlesztésre szorulunk, vagy én akár tudatos döntésként mondjuk beiratkoznék valamilyen, hogy fejlesztendő terület jagnázására, akkor az biztos, hogy a humán erőforrás menedzment lenne.

SPEAKER_03 43:24

Hát ez a legnehezebbet tűzhet ki célul, mert az ember bármennyire aszertiv, vagy bármennyire kemény, a problémák azok ugyanúgy jönnek. És köszönöm, hogy empatikusnak tartasz, de én például az empatikusságomnak az áldozata is tudok lenni. Kően empatikus vagyok annyira, hogy nagyon jól el tudja, ha valaki érzékeli ezt, akkor nagyon el tudja fedni, mondjuk például a teljesítményének a hiányát egy darabig a kommunikációjával.

SPEAKER_00 43:57

Engem is meg lehet vezetni. Engem lesz. Engem is meg lehet vezetni engem egy típusú ember tud nagyon megvezetni. A vicces, szórakoztató, intelligens emberek. Nagyon-nagyon sokáig be tudnak vinni az erdőbe. Majnos van egy ilyen gyengességem, hogy én imádok nevetni, és imádom ha engem szórakoztatnak. Ez egy gyengeség, mert ilyen szempontból, akiket valaha benéztem az életemben, és olyan kollégák voltak, akikben megbíztam, és aztán nem kellett volna bennük megbízni, azok mindegyül egyik. Nagyon-nagyon intelligens, nagyon vicces férfiak és nők voltak, akikkel egyszerűen én elidőztem, jól töltöttem az időmet, tudod? És ez csak.

SPEAKER_03 44:42

De nem volt mögött a teljes.

SPEAKER_00 44:44

Rengeteg esetben nem volt mögött a teljes. És nagyon sokszor meg alábecsülöm pont az ellenkező típust, aki mondjuk egy introvertálta, nem annyira kommunikatív, nem annyira szórakoztató kolléga, és nem látom egyébként azt, hogy milyen elképesztő mélót végez. Egész egyszerűen nem úgy prezentálja magát. Ez egy ezek nagy csapdák, hogy az ember hogyan prezentálja magát mondjuk egy munkakörnyzetben, van egy isteni saját pélt, vagy szelfpért nyom, ami tényleg félrevezető lehet, de figyelj, azért hosszútávon mindenki egyenítő, tehát azért hosszú távon azért mindig kiderül az, hogy jó lett az a dolog, vagy nem lett jó. Működött, nem működött. Kestünk rajta pénzt, nem kerestünk rajta pénzt, tehát ez azért eldönti.

SPEAKER_03 45:33

Nyilvánvalóan eldől egy idő után, csak hogy adott esetben ez még károkat is tud okozni, mondjuk mondjuk időbileg, vagy pénzbelileg. Én én speciálnég azt is érzékeltem, hogy pénzbelileg komoly kárt okozott az, hogy nagyon biztam valakiben, nagyon-nagyon. Én szeretek nagyon nagy szabadságot adni a másiknak, viszont azt vettem észre, hogy van egy olyan embert, aki ezzel visszaél ezzel a nagy szabadság. Nem vagyok fölötte gyostorral, és nem ütöm. És nekem volt egy könyvélményem, ez a jól kiváló című könyv, Jollinsnak, szerintem egy alapmű ebből a szempontból, és őt elmesélte, hogy hogy kell egy csapatot kiválasztani. Van egy nagyon szép metaforra, ami nekem nagyon tetszik. Azt mondja, hogy ha van egy ötleted, az olyan, mint egy villamos, az a te villamosod, te vagy a vezető, és te megállsz bizonyos megállókban, és felveszed az embereket, és amikor már látod, hogy jól érzed velük magukat, vagy magadat, és érzed, hogy ők a csapatod, igazán csak akkor kezded elmondani, hogy mire is szerződtök. Nyilván ez nem ennyire élesen van így, mert azért itt ugye munkakelvétel van. De én ezt nagyon hosszú ideig használtam, és egy picit most elkezdtem kételkedni benne, mert hogy te mondtad, ezen a villamoson lehet nagyon jót szórakozni, és csak attól még nem biztos, hogy előre fog menni ez a villamos. Ha te végig gondolod az életedet, akkor sokat változtál vezetőként. Mert hogy azért itt arról beszélünk nagyon régóta már a 30 éveidejétől már akkor vezető pozícióban voltál. Ha visszagondolsz mondjuk a viaszatban, amikor megkaptad a programigazgató állást, és mondjuk megnézzük a mai napot, ott te látsz valamilyen évet.

SPEAKER_00 47:36

Látok abszolut, de nem is csak az én változásom ez, hanem a világ nagyon sokat változott. Teh szerint mi pont egy olyan híd generáció vagyunk, akik egy nagyon régi beidegzett világból, egy nagyon-nagyon új világba vezetjük át a generációkat, és azt látom, hogy amikor én még fiatal vezető lettem 20 éves korom végén, akkor még abszolút a nagyon autoritér, nagyon sok szempontból akár a főnökeink verbálisan bántalmazó viselkedés, az mondjuk egy megengedett minta volt, és miután ők ezt megengedték velünk szemben, mi azt gondoltuk, hogy ez a norma. Tehát nagyon-nagyon sok olyan megbeszélésen ültem, ahol vagy velem üvöltöttek, vagy esetleg én emeltem fel a hangon másokra. És ez volt akkoriban a norma, és nagyon sok lelki terhet is okozott ez azért nem egyszer nem kétszer, emlékszem, hogy én sírva rohantam ki egy megbeszélésről, vagy az én megbeszélésemről, tehát nagyon sok ilyen dráma, drámával volt ezt tarkítva, ami nagyon nem volt jó, és nagyon toxikus volt, és visszagondolok, hogy egyik, miket megengedtek velünk szemben a mi főnökeink is itt, akár nemzetközi főnökről is beszéltek, nem csak magyarokról, tehát nekem a svéd, Norvég, Angol főnökeim voltak, akik simán megengedték azt, hogy hajnali 3 kor írtak egy levelet, és reggel 7 kor felhívtak, hogy mi van azzal a munkával, amit kiadtak. És nem volt hétvége, és nem volt éjszaka, és nem volt nappal, és nem volt egyáltalán figyelembe véve az, hogy valakinek van egy privát szférája, és nekünk X generációban nehéz megtanni azt, hogy például le kéne rakni este munkát, hétvégén nem kéne dolgozni. Tehát ilyeneket egyébként már az Ésektől az én nagy gyerekeimnek a generációjától tanulok, akik sokkal jobban le tudják ezeket a határokat választani.

SPEAKER_03 49:34

Hogy mi a munka szinte néha furcsán is élem meg.

SPEAKER_00 49:37

Furcsán, igen, de hogy neki nem kell minden áron a munka, és nem kell minden áron a pénz. És ez nekünk azért fura, mert mi meg egy olyan korosztály vagyunk, akiknek ez volt a az alfa meg az omega, hogy úisten dolgozhatunk, ügyeket csinálhatunk, pénzt kereshetünk, és ha ezt elveszik tőlünk, akkor azt gondoltuk, hogy semmi vagyunk. Tehát, hogy ez egy ilyen teljes teljes identitás fosztás volt, ha valakit kiúgtak mondjuk egy munkahről. Ma már egy generációs kiúks a munkárről, megköszönek ezt mondja, de én úgy is szarú éreztem magam szavaszt, majd keresek más.

SPEAKER_03 50:09

Érdekes, amit mondasz a külvilágról, mert hogy ha erre én mondjuk a magán saját életemben vissza a gondolok, akkor én, amikor elváltam, és ott is hagytam a házat a ott páromnak, meg ő neveleli fel a két gyermekemet, akkor nekem összeomlott ez. Ha engem megkérdezték volna mondjuk 39 éves koromig, akkor azt mondtam volna, hogy figyelj, tök jól, mert megvan az a ház, amit meg akartam építeni, megvannak az autók, megyünk nyaralni, fiuk jó tanulók, iskolában járnak, dolgozunk, keressük a pénzt, stb. És nekem ez egy óriási nagy lecke volt, hogy amikor elváltam, ez egész pontosan úgy nézett ki, hogy így ültem a teraszán a háznak, és azon gondolkodtam, hogy ez meg gábor már elnézést a szóért. Miért nem vagy boldog? Hont ezen a teraszon akartál ülni hétvégén szombaton kávét szürcsölgetve a gyönyörű kertedben. Most akkor mi van? És akkor nekem az egész összeomlott, nekem abban a pillanatban összeomlott, és azóta is keresem, hogy valójában mi lenne az az igazi történet nála, de ez hogy alakul?

SPEAKER_00 51:21

Melyik részére kérdezzel mostan?

SPEAKER_03 51:22

Hát az, hogy azt mondtad, hogy a mi generációnk olyan, hogy el kell érni eredményeket, meg kell mutatnunk a világnak, hogy vagyunk, mert azért az a mi generációnknak ez egy nagyon fontos pontja, hogy mi aztán megmutatjuk a szülőknek is, meg a gyerekeinknek is megmutatjuk, hogy már pedig mi ott vagyunk, de hogy valójában te hol leld az igaz. Valójában a kérdésem arra vonatkozik, hogy te hol leled fel a boldogságot ebben.

SPEAKER_00 51:49

A munkában.

SPEAKER_03 51:50

A munkában, magában, az életedben, ahogy ímjuk végig gondolsz.

SPEAKER_00 51:54

Igen, a boldogságnak szerintem pillanatai vannak. Én nekem például most legutóbb a mai reggelen beültem edzés után az autónba, és egy olyan dal indult el a rádióban, amit imádok. Egy ilyen gyerek vagy fiatal lánykolom imádtam a Yubi Fortiszt, és annak a redbánycímű. szólalt meg, és most ezt így meghaltam, hogy felkapcsoltam csutkára, és üvöltöttem a Margit Hídon olyan szöveget, és akkor azt érzem, hogy most boldog vagyok. Tehát ilyen pillanatok vannak nyilván a boldogságra, és ezek csodások is, ezeket meg kell tudni élni. De én boldog tudok lenni a munkámban is. Én boldog tudok lenni a kutyasételtás közben is. Én nekem egészen váratlan pillanatokban jön rám, a boldogtalanság is, meg a boldogság is.

SPEAKER_03 52:38

Tehát ő szerintem ez a kettő képzelni, amikor boldogtalanságot érzel. Valami megoldatlan probléma okozza?

SPEAKER_00 52:46

Nem mindig nem tudom, szerintem azért az hazudik, aki azt mondja, hogy semmilyen szorongás nincs az életében. Tehát nekem is vannak szorongásaim, vannak akár sokszor megmagyarázhatatlan félelmeim, bizonytalanságaim, és én olyankor egyébként elcsendesedek. Nekem akkor szükségem van egy kicsit.

SPEAKER_03 53:08

És az hogy kell elképzelni, amikor elcsendesek?

SPEAKER_00 53:11

Hát akkor van az, hogy nem telefonálok egyébként, mint amit állandó csinálok, és nem keresem azt, hogy valami új inger legyen, és nem kezdek bele egy új projektbe éppen egy napig, és nem beszélgetek feltétlenül otthon sem sokat, hanem akkor úgy visszavonul.

SPEAKER_03 53:28

És ez így, tehát hogy érzed, hogy ez oldja oldja benned ezt a helyzetet?

SPEAKER_00 53:33

Igen. És egyébként nekem az ilyenekre a nagyon nagy trükköm az az olvasás vagy az írás. Ez a kettő megmaradt. És valahaz az nekem nagyon az ilyen belső, nem tudom, világonba visszavezet. Teh akár egy könyv, akár pedig írom a naplomat, akkor nekem az nagyon sokat ad igen.

SPEAKER_03 53:54

És egy picit, hogy térjek vissza erre a kérdésre, hogy most egy kicsit így körbe jártuk, hogy ha visszagondolsz ugye a 20 éveire, megmondjuk a mostani időben, hogy mik azok a változások, amit te magad is észreveszel a saját magadon.

SPEAKER_00 54:09

Hát szerintem sokkal jobban ismerem már saját magamat, tehát azért az egy nagyon nagy különbség, hogy azért túl vagyok már egy pár önismereti, terápián, túl vagyok egykét váláson, túl vagyok egykét nagyon komoly emberi csalódáson, túl vagyok egy-két nagyon boldog emberi pillanaton, tehát megismertem a magasokat a mélyeket, és a szürke a többi áratát is, tehát hogy nem csak a feketét, meg a fehér. És valahogy szerintem ötven fölött az ember ezt úgy jobban rendszerben tudja már látni. Nekem sokszor az volt a bajom, és ez a harmincas éveimre volt sokkal inkább jemző. A 20-as éveimben olyan gyerekek szültem úgy, hogy az egy kicsit úgy ment át, mint egy gyorsvasut. De a 30-éveimben kezdtem úgy csudni, hogy ok, akkor most mi van, és nekem ott volt egy ilyen mély pontos évtizeden, bár szakmailag nem, mert látszólag minden szuper volt. De valahígy az önazonosság, az, hogy ki vagyok én mi a dolgom a világban, mi végre jöttem ide, van e feladatom, miért történek velem rossz dolgok miért? Arraokra, hogy nem voltak úgy igazán jó válaszim, és sokszor így kétségbe is voltam lesve. Érdekes, hogy ha valami áldás van abban, hogy öregszünk, akkor talán ez a fajta kézzelfató bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy már tudom, hogy mi a jó, mi a rossz, nekem mi a jó, nekem hol vannak a határam, hol szeretem őket meghúzni. Ki vagyok, én azért ki tudok állni el tudom mondani, annék kibálnék. És ezek nagyon fontos dolgok szerint. akár munkahelyzetben, akár magánéleti helyzetben, hogy értem, de én ezt nem szeretném, vagy én nem így képzelem, vagy nekem nem ez a jövőképpen, és amellett ki tudsz szállni, szerintem az egy hatalmas erő, és egy nagyon nagy megnyugás is egyébként.

SPEAKER_03 56:14

Igen, a legjobb lakmusfapír ennek, hogy amikor az ember ki akarálni maga mellett valakivel szemben, aki mondjuk meg akar síteni egy határát például, akkor én azt látom, hogy azt érzékelem. Ennek van egy ilyen növekedési része, az, hogy az első, az, hogy egy először nem állsz ki, ezrám jellemző volt, aztán utána kiállsz, de nagyon ideges leszel, tehát dühös leszel. Na, nehogy már valaki az én határaimat elkezdje megmondani, hogy az én határom mi. És én mostanában kezdem el azt érezni, hogy itt abszolút online érzem, hogy jön az érzés, hogy aztán így le is állze hát semmi gond nem kell attól felemelni a hangodat, hogy elmond, hogy ne haragud, de nekem ez így nem jó. És hát nekem például ez az egyik nagy tapasztalásom. És pont azon gondolkodtam, miközben ezt mondtad, hogy türelmesebb lettél.

SPEAKER_00 57:17

Hát ez ilyen messzire nem enjünk. Szerintem az lesz az utolsó képesség, amit megtanulok ebben a földi életemben a türelem. Nem, azt nem bémok mondani, hogy türelmesebb lettem, hanem bölcsebb lettem, de nem lettem türelmesebb. Ha érted a kettő között a különbség.

SPEAKER_03 57:34

Abszolút hát ez egy fokozata ennek a dolognak. Mondjuk a türelem pont.

SPEAKER_00 57:39

De szerintem nálam ez egy idegrendszerű probléma, tehát az is, hogy most belevágok a szabadba, az is, sokan piszkálnak a podcastban teljesen jogosan, hogy miért vágunk bele a szobát.

SPEAKER_03 57:47

Ettől ne aggódj, mert azt én rendszeresen megkapom. Amikor belelkesedünk, és elkezdünk már úgy beszélni, hogy szinte átsaadjuk a szót, hogy tessék már megvárni, hogy a másik elmondja.

SPEAKER_00 57:59

Na, hát ez egy ADHD képesség egyébként mondom neked, belevágunk egymás szobába. De hogy ugy sokszor nagyon előre járul már a gondolatban, és tudom, hogy mit akar esetleg a másik mondani, és már arra akarok refektálni. Szóval. De mit akartam mondani az előbb? A türelmet. Hát igen, hogy az még nincs itt, az még nem jött meg. Még nem árom, hogy jöjjön, de nem jön.

SPEAKER_03 58:20

Szerinte eljön ez az idő?

SPEAKER_00 58:22

Hát jó lenne. Tökre jó lenne, mert csak saját magamat ezért pörgetem sokszor ezzel.

SPEAKER_03 58:28

Tudod, mi az érdekes? Az én nagyobbik fiam pont ezekben a percekben érettségizik, emelt szinten matematikában.

SPEAKER_00 58:36

Minden rendben.

SPEAKER_03 58:37

Ő ilyen öt éves sulipa járt, hát ő most a 19 évesen érettségizik, és neki kell folyamatosan mondanom, hogy türelem. Tehát hogy akár akarod, akár nem, ez nem túl leszel. Mi ezt a Podcast beszélgetést felveszünk, már hívhatom is, hogy mi történt a matekmelszintű érettségén. De én például ezt kezdem el most megtanulni, és ez nekem egy óriási kaland ez a türelem című dolog. Montosan nyolc mondattal előrébb gondolkodom már. És rájöttem, hogy időnként azzal szoktam helyre rakni, hogy ne haragud, csak én már nyolc mondattal előrébb vagyok, és arra akartam már rögtön reagálni. De a tűzem meg arra int, hogy én ezt így gondolom, de hát a másiknak nem kötelező kitalálni azt, hogy én most hol tartok ebbe a történetbe. És nekem az egyik legnagyobb kihívásom ez a türelem kérdés. Tehát, hogy én bennem is bennem van. Ha kollégáimat megkérdeznéd, akkor azt mondanák, hogy valamiben azt mondanák, hogy lassú vagyok, a másikban azt meg, hogy türelmetlen vagyok.

SPEAKER_00 59:53

Mit mondott erről. Ancsalé, a bekezdések az emberről című könyvet ajánlom figyelmetbe egyébként csodálatos, csodálatos gondolatok a halá előtt írtál nem sokkal egyébként egy kórházi ágyban. És azt mondta, hogy egyébként a türelem az egy olyan dolog, hogyha az ödüszejában, az Adüszzeusz azt mondja, hogy ő hét év múlva haza fog térni a hajózásból, és addig csak szője az asszonya a szönyeget. És hogy azt a 7 évet azt úgy várod ki, mint egy pillanat, hogy tudod, hogy a hetedik év végén visszatér a szerelmed. De ha nem tudod azt, hogy a piros lámpa mikor fog zöldre váltani, akkor három másodperc múlva nyomod a duát. Szóval, hogy én azt gondolom, hogy a türelem is egy picit olyan dolog, hogy az embernek van egy belső órája, és sokszor a türelmetlenség az valójában a bizonytalanságunkból fakad, hiszen ha tudnánk a bizonyosságot, hogy egyébként mondjuk pont az érettség kapcsán tudod az szülőkettő, akkor nem tudom véget ér. De hogy alapvetően nagyon sokszor a türelmetlenség abból fakad, hogy mi magunk bizonytalanok vagyunk, úgyhogy ez is egy nagyon fontos dolog lenne, hogy ezt betegyük.

SPEAKER_03 1:01:06

Erre még rás szeretnék kérdezni, hogy hallottam, amikor meginterjúoltak egyrészt én hallom itt a beszélgetésben azt, hogy pontosan tudod, hogy ez meg ez a szuper képességed, ami szerintem egy nagyon szuper dolog, amikor az ember rájön. Viszont azt is mondod, hogy nagyon bizonytalan is tudsz lenni magaddal szemben.

SPEAKER_00 1:01:30

Nem magammal szemben vagyok bizonytalan, nem magaddal szemben. Nem. Kékal bizonytalan vagyok, az sokszor inkább az emberi kapcsolataimnak a az, hogy jól menedzelem őket, vagy jól helytálló-e bennük? Én abban vagyok bizonytalan, hogy kellőképpen tudok-e jelen lenni például a családom életében, a gyerekeim életében, a férjem életében, a barátaim életében. Hogy kellőképpen tudok-e részt venni, vagy ott lenni nekik, vagy teret tartani nekik, amikor kell. Én ebben vagyok bizonytalan.

SPEAKER_03 1:02:00

És ez honnan lehet ez az érzésed. Mert én nekem erre ami gondolkozol rajt addig, én visszajelzek neked, hogy én például azt tanultam meg, hogy egyszerűen csak legyél ott, és ne foglalkozz vele, hogy mennyire vagy benne, vagy nem.

SPEAKER_00 1:02:16

Én ezt igen, az a baj, hogy van ugye egy közös nagyon kedves barátnőkter, aki neked is nagyon komoly és fontos kollega nő, nekem pedig az egyik legjobb barátnő, és ugye ez egy vicces helyzet, hogy ő szokta nekem azt mondani, hogy annyira jó veled lenni, mert hogy csak a létezéssel az ember egyszerű feltöltődik. De én meg sokszor azt érzem, hogy többet kéne tennem, hogy többet kéne jelen lennem, vagy többet kéne adnom, mint amit tudok adni, és ebben vagyok bizonytalan tudom.

SPEAKER_03 1:02:52

Én ebben egyben tudok neked visszatükrözni, csak a saját életemből egy gondolatot. Én amikor elváltam, akkor én nagyon-nagyon hosszú ideig képelőttem, hogy én milyen apjuk leszek. Én vagyok a tipikus vasárnapi apukak a mai napig különben. És én nekem ez egy iszonyatosan nagy fájdalom volt az elmúlt 10 évnek a nagyobb részében. Miután egyszer csak volt egy pont, nem tudom miért, feladtam ezt az érzetemet, és azt mondtam, hogy amikor ott vagyok, akkor magamat adom. És az, hogy mondjuk egy 14 éves kis kamasz, meg egy 19 éves felnőtt még mindig akar velem találkozni vasárnap. Aban nyilván teli van, hogy na most a haverokhoz is el akarok menni meg ideoda, de az, hogy igénylik, hogy eljöjjenek, az engem mégiscsak megnyugtatod, hogy valószínűleg rosszul. Valószínűleg azért ott voltam az életük, és lehet, hogy nálad is ez van, hogy ha megkérdeznéd őket, akkor ők azt mondják, hogy de hát ott voltál.

SPEAKER_00 1:03:59

Hát, legyen igazad.

SPEAKER_03 1:04:02

Végezetül szoktam egy kérdést feltenni mindenkinek, ami a kérdés mindig ugyanaz. És én azt látom, hogy azért te is egy nagyon komoly úton vagy végig is nagyon-nagyon még hosszú órákig tudnál kérdezni bizonyos területekről, hogy ott te hogy látod, mert nagyon sok olyan dolgot mondtál, amit még én nem tapasztaltam meg. Ha neked most kéne valamit kiemelni, hogy mit tanultál meg az életből, ami neked segített, és valószínűleg, hogy ha ezt elmondod másoknak, ez másoknak is tudna segíteni. Akkor mi lenne az? Nem kell a világ nagy bölcsességét elmondanod, vagy bármit, csak amit érzel, hogy mi az, ami akár most foglalkoztat téged, amiben mondjuk változtál és rájöttel, hogy ettől jobb lett az életed.

SPEAKER_00 1:04:58

Inkább onnan közelítném meg, hogy én most mit érzek ilyen Szent Háromságnak, ami talán egy jó iránytű tud lenni, vagy legalábbis nekem a saját magam életében egy nagyon jó iránytű. És én ezt KKS. Ez a rövidítés saját magamnak állítottam fel.

SPEAKER_02 1:05:18

És mit akar?

SPEAKER_00 1:05:19

KKS az azt akarja, hogy a legfontosabb, ami berúja a motort, az a kíváncsiság. A kíváncsiság nincs benned a világ felé, az emberek felé, az életne nagy dolog felé, akkor veszed fejszíni.

SPEAKER_03 1:05:34

Még erről szoktak leszokni az emberek.

SPEAKER_00 1:05:36

A kíváncsiságot az utolsó csepp, lélegzetünkig azt meg kell tartani. Az érdeklődést, a vágyat az új megismerésére is, azt a képességet, hogy én ebben az újban otthonosan tudjak mozogni, vagyis adaptálni tudjam az új képességeket, és ha kiön egy új alkalmazás, akkor azt megtanuljam, és ne mondjam azt, hogy ájén már ehhez bumer vagyok, hanem a kíváncsiság, tehát, hogy az egyik.

SPEAKER_03 1:06:00

Már van egy sejtés, ami a következő k, de kíváncsi vagyok.

SPEAKER_00 1:06:04

A második kár, az a következetesség. Ugyanis én azt látom, hogy.

SPEAKER_03 1:06:09

képzeld el nem erre gondoltam, de majd elmondom.

SPEAKER_00 1:06:12

Az japának van egy mondás az igaz, az a most megyek japámba egyébként nagyon izgalat az a kultúra. A következetesség, tehát az a típusú élettforma, hogy ha valamire kíváncsi vagy, és valami érdekel, és valami fontos, és azt érzed, hogy ügyed van mellette, akkor köelezd el magad arra, hogy ezt minden nap csinálni fogod.

SPEAKER_03 1:06:35

Akkor nagyjából legyen.

SPEAKER_00 1:06:36

Tehát, hogy legyen egyfajta sábosan figyelmezett napi rend, amiben meg tudod élni a kíváncsiságodat. Mert különben szét fogsz bofolyni, szét fogsz forgácsolódni. Ez a két kár, az pedig kezded a szeretet. A szeretet, ami nélkül az egésznek semmi értelme nincsen, és ami tulajdonképpen egy olyan burok, ami körülvesz bennünket, ami a valódi értelmét adja szerintem a létezésünknek. És ugye azt szokták mondani, hogy a kommunikáció 5%-ban az, ami kifolyik a szánkon, és 95%-ban pedig egy csomó minden más, szerintem ennek a 95%-nak a legalább fele az a szeretet, vagy a nem szeretet, amit érzünk ezek a rezgések egymáson, és én alapvetően szerintem ezt határozza meg a mi boldogságunkat, vagy boldogtalanságunkat, úgyhogy ez egy messze alábecsült terület, amivel foglalkozni kell. A vallás kicsit kis ajátította magának, a kereszténység kicsit kisejátította magának, én szeretném visszaadni, mint hogy a nemzet fogalmat most visszakaptuk április 12 óta, és a piros fejezö kokárdát, és én azért gondolom a szeretetet is egy picit vissza kéne emelni abba a fajta mindenki számára elérhető, és nagyon fontos alapértékek közé, ami a mindennajainkat kell, hogy vezérje.

SPEAKER_03 1:08:05

Hát ez egy nagyon szép és bölcs gondolat volt, és én különben a következetességnél a kitartást gondoltam, de valójában közel vannak egymáshoz azért megonben. Bárni, nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél a podkestem, és remélem, hogy azért még fogunk beszélgetni a jövőben is. Én azt éreztem ebben a beszélgetésben, hogy egy picit tovább változhatott a véleményem rólad. A képrólad nem is a vélemény, hanem a kép, és ez nagyon pozitív irányba történt. Nagyon szépen köszönöm neked ezt a beszélgetést, nagyon sokat adott nekem.

SPEAKER_00 1:08:43

Köszönöm szépen a jó kérdeket!

SPEAKER_03 1:08:46

Nagyon szépen köszönöm én is a kedves nézőknek, illetve a hallgatóknak is, akik a Spotify-on hallgatnak minket. Remélem, hogy ez tetszett ez a rész, hogy ha ez megtörtént, akkor nagyon örülnék, hogyha egy lájkal ezt meg is köszönnék, és ez nekünk nagyon sokat jelentene, és természetesen, hogyha ezek a beszélgetések szimpatikusak számotokra, akkor egy követést is nagyon megköszönünk. Úgyhogy ez nagyon jó beszélgetés volt, és már csak annyit kell mondanom, hogy a jövő héten találkozunk, viszontlátásra, viszonthallásra.