A szenzoros feldolgozási zavar

A Reflexpodcast 11. epizódjában egy rendkívül fontos és ma mégis sokszor félreértett témát járunk körül Dr. Stephens-Sarlós Erzsébettel!

A SZENZOROS FELDOLGOZÁSI ZAVART (SPD). 🧠✨

Sokszor hisszük, hogy a gyermekünk csak „válogatós”, „hisztis” vagy „neveletlen”, pedig a háttérben valami egészen más áll. Az idegrendszere egyszerűen máshogy dolgozza fel a külvilágból érkező ingereket.

A Stephens-Sarlós módszer segítségével bemutatjuk: 

👉 Mi történik az agyban, ha a látási, hallási, tapintási vagy egyensúlyi ingerek „félrecsúsznak”? 

👉 Hogyan függ össze a szenzorosság a le nem épült csecsemőkori reflexekkel? 

👉 Hogyan segíthet a célzott mozgásterápia abban, hogy a gyermek idegrendszere megtanulja megfelelően szűrni és feldolgozni a világot?

Ha szeretnéd jobban megérteni a gyermeked (vagy akár a saját!) működését, és szeretnél gyakorlati kapaszkodókat kapni a mindennapi túléléshez, ez az adás neked szól. 

Transcript

SPEAKER_00 0:01

Ez itt a Reflex Podcast, minden, amit a szívensarlós programról tudni kell.

SPEAKER_01 0:07

Sziasztok, kisbajson elinda vagyok, ez itt a Reflex Podcast. A mai adásban a szenzorosságról fogunk beszélni, dr. Szíván sarlós Erzsébettel a szívensarlós program megalkotójával. Szia? Szia, jól napot kívánok mindenkinek. Mi a szenzoros feldolgozási zavar, mit hívunk ennek.

SPEAKER_02 0:25

Ugye a szenzoros feldolgozási zavar, ami a köznyelben a szenzorosságot jelenti, az azt jelenti, hogy a minket érő ingereket az idegrendszerünk nem képes feldolgozni. Vagy túlértékeli, vagy alulértékelni, vagy nem értékelise, úgyis ebből kialakul egy káosz, ami különböző tünetekhez vezet. Tehát elég színesít a tüneteknek a tárháza.

SPEAKER_01 0:47

A zavarnak három fő formáját szoktuk emlegetni. Ugye van az érzékelési modulációs zavar, erről mondaná néhány szót.

SPEAKER_02 0:55

Igen, tehát az érzékelési zavar az az, amikor már eleve az inger nem megy be. Vagy valamilyen elakadás van, és azért is szoktuk modulációsnak nevezni, mert ugye beszélhetünk a hallásról, a látásról, a tapintásról, az úgynevezett vízcenális érzékelésről, ami a belső szerveink működésének érzékelés, illetve pont az, hogy nem kéne csak egy bizonyos ponton túl érzékelni, vagy például azt, hogy hogyan tudjuk a végtagjainkat koordinálni. Ez ugye a procepció, hogy egymáshoz képest a végtagjainkat hogyan tudjuk beállítani meg a fejünkhöz képest. Aztán ide tartozik a szaglás, az írzékelés, tehát, hogy gyakorlatilag az összes inger, ami minket ér, annak valamilyen felfogása, és már nagyon sokszor itt elakad a történet.

SPEAKER_01 1:45

A második, az pedig az érzékelési diszkrimináció a megkülönböztetési zavar.

SPEAKER_02 1:51

Itt pedig több verziója van, mert van, amikor egyfajta érzékelésen belül, tehát például vegyük a vizualitást, tehát a látáson rátószerven keresztül történő érzékelés, amikor mondjuk a gyerek nem tudja érzékelni a mélységet, mélységélességet, vagy az alakot a háttértől nem tudja megkülönböztetni. Vagy gondot okoz neki az, hogy ha ő mozgójárműben van, akkor hogyan látja a környezetét, vagy hogyha a környezet mozog, és ő áll. Vagy például a színeket nem tudja megkülönböztetni, de úgy, hogy ő nem színvak. Ez nagyon fontos, itt megint kizárni a szervi problémákat. Ezek feldolgozási zavadok, tehát funkcióvesztések. De ugyanez van például a hallásnál, hogy a hallás diszkrimináció nagyon fontos abból a szempontból, hogy meg tudjuk különböztetni a hosszú, rövid magánhangzókat, mássalhangzókat, a hasonlóan hangzó, tehát például a torok, hangokat KHGH, hogy különbséget tudjon tenni a gyerek, mert különben egyrészt nem fog tudni normálisan beszélni, másrészt pedig a helysírásában ez meg fog mutatkozni. De gyakorlatilag ez az összes érzékszervünkre kiterjed, mert ez érinti az egyensúlyérzékelésünktől kezdve, mint mondtam a belső szerveink érzékelését is.

SPEAKER_01 3:15

Ugye a harmadik formája az az érzékelés alapú mozgászavar.

SPEAKER_02 3:20

Igen, egy pedig ugye több mindenről van szó, mert a mozgásunkat leginkább befolyásolja az az egyensúlyérzékelésünk, hogy ha az a zavar van, akkor gyakorlatilag ezt nem kell nagyon ecsetelnem, hogy az a gyerek, akinek az egylábon állás fél, vagy az hat éves korában gondot okoz, annál például nem annyira a dinamikus mozgásoknál. Tehát mondjuk rá lehet, hogy ráülj egy biciklire és elmegy egyenesen, amikor már kanyarodni kell, akkor gondok vannak, illetve az ő egy helyben állásánál különböző mozgások kivitelezésénél gondok lesznek, ha neki nem jó a balanza. De ebbe belekapcsolódik nem csak az egyensúlyérzékelés, hanem a takilis érzékelés is. Azért, mert ő a talpán keresztül érzi azt, hogy a milyen talajon áll. Tehát görönös talajon áll, csúszós talajon áll, sima talajon áll, stabil talajon áll, és ahhoz képest állítja be az idegrendszerre az izmainak a tónusát, hogy minek hogy kell alkalmazkodnia az adott felülethez. És aztán ott van még itt bajünk képben mondjuk a látás percepciója, mert azt is látnia kell, hogy ő hol áll és hol mozog, és veszélyben van-e vagy nincs veszélyben. Ez például egy nagyon jó példa, hogy ha látjuk azt, hogy egy vonalon végig kell mennünk, és körülöttünk van egy sík terület, akkor simán végigmegyünk egyenesen egy vonalon, de mihelyt a vonal két oldalán szakadék van, akkor már nem fogunk neki látni ott végig sétálni, mert az idegrendszerünk érzékeli a veszélyt, a mélységet. Egy gyereknél, akinél a mélységélesség nincs meg, az simán bele megy olyan veszélyes helyzetekbe, hogy például felmászik a fára és nem érzékelik, hogy alatt egy mélység van. És miért lesz valaki szenzoros? Nem az, hogy szenzoros, az egy ugye, ez nem egy hivatalos elnevezés. Tehát a szenzoros feldolgozás is zavar. Miért lesz a szó? A szósz disordering. De lehet, hogy ez azért van, mert itt megint visszavezethető a születéskori izomtónusra. Mert hogyha a gyereknek feszes, vagy túl az izomtónusra születéskor, akkor ha nincs egyéb központi idegrendszeri, vagy szervi probléma, akkor sem fog tudni úgy mozogni. Mert vagy gyenge lesz, és nem tudja felemelni hasonló a fejét, vagy túlfeszes lesz, és folyamatosan mondjuk a hasonfekvésben ezt a repülőpocíót fogja tartani. És akkor nem fog tudni rukapálni, nem fog tudni, ha feszes halaza, nem fog tudni hadonászni akarjaival, nem fogja tudni megemelni a fejét, elfordítani a fejét, nem tud markolni, nem tud olyan erősen szopni, mint ahogyan kellene, vagy nem tud sehogy szopni. És ezek mind kellenek ezek az ingerek, ahhoz egyrészt, hogy megtapasztalja az idegrendszer a környezetét, a körülte levő világot, másrészt pedig, hogy ezek az ingerek kíváncsenak bizonyos mozgásos reakciókat, ami az adott primitív reflexre jellemző mozgásminta, mert az fogja majd kialakítani azt, hogy amikor már megérhet egy reflex, akkor már nem csak az agytörzből indulnak ki ezek az automatikus inger válaszreakciók, illetve oda érkeznek be, hanem az agytörzs átveszi majd az irányítást, és akkor tudatosan ő fog tudni bizonyos dolgokat kivitelezni, illetve érzékelni. Most fontos az egész történethez tudni azt, hogy az agyunkban van egy úgynevezett motoroskéreg, és van egy úgynevezett szomatoszenzoroskéreg. A motoroské az onnan indulnak el a különböző mozgáskivitelezésnek a, hát ott van a kiindulópontja, ott vannak a kiindulópontja, így természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert mindenféle egyéb teretei az agynak bekapcsolódnak, különböző magvak, illetve a kis agy és a mozgásszabályozás az egy bonyolulog. De az a lényeg, hogy a motoros kéregnek annak meg kell tanulnia bizonyos dolgokat. Amiket mondtam, hogy az elején ezek automatikus mozgások és nem a kékhez köthetők, de majd a későbbiekben a megfelelő kérgitelethez lesz köthető egy-egy reflexnek a gátlása. Egyébként mi most azt kutatjuk, hogy melyik primitív reflexgátlása melyik kérgitelethez kapcsolódik. Ez nagyon fontos az, mert a reflex gátlásához szükséges mozgást, annál pontosabban tudjuk belőni, minél jobban tudjuk, hogy melyik kérgitelethez, motoros kérgitelethez kapcsolódik. Most itt van egy olyan dolog, hogy a szomatoszenzoros kéreg meg a gyakorlatilag a bőrünknek az érzékelését reprezentálja. Most egy kisgyerek, aki nem szopik eleget, annak a nyelv mintázata, illetve szájában levő nyelvének a mintázata, illetve az ajkainak a reprezentációja, megmutatkozása a szomatosenzzorus kérgen, nem olyan arányban lesz, mint ahogy annak biológiailag lennie kell. Ugyanez vonatkozik a markolásra. Az a gyerek, aki nem tudja szétengedni az ujjait egy idő után, tehát nem tudja ellazítani az ujjait, és nem képes markolászni, nem képes ráfogni, illetve ráfog ő mindenre, és úgy is marad, nem képes majd elengedni, nem lesz képes elengedni. Annak a markolási mintázata, illetve az ujjainak, a nagy ujának, a tenyerének és a ujjainak a mintázata, szintén nem egy akkora területet fog képviselni, mint aminek lennie kell a kérgi lenyomaton. És ez így jellemző egyébként a testünk egész felületére, tehát a legkisebb reprezentáció mondjuk a hátunk közepének van, vagy a készhnak ezek elég érzéketlen területek. És ennek kell, hogy egy bizonyos aránya megleyen. Ez sok szempontból nagyon fontos, majd amikor egyszerű eljutunk például a mondjuk az autisztikus tünetekhez, ott ez nagyon erősen megjelenik, hogy fölborul ez a rend. Annak a rendje, hogy melyik testrészünk milyen részben képviselteti magát a kérekben, az érzékelés területén és a mozgatás területén egyaránt ahhoz, hogy ez normálisan menjen végbe, ahhoz a gyereket megfelelő ingerekkel, hogy érjék. Illetve minél hamarabb el kell érnie azt a szülőnek, vagy egyvényesnek, hogy a gyereknek az izomtónusa az megfelelő állapotban legyen, se ne legyen feszül, se ne legyen laza. Ennek a korai felismerése nagyon-nagyon fontos. Mert az a kisgyerek, akinek egyébként vannak nagyon jó videók az interneten erről, akinek ahol már össze is hasonlítják, hogy melyik az élettanilag jó, és melyik az élettelag nem jó izomtónus. Hogy ha ülésbe húzunk egy gyereket, már gyakorlatilag a születésétől kezdve a hajított karjával ő a fejét meg kell, hogy tudja tartsa, ugyanis nagyon erősen dolgozik ilyen kora tónus lábintos előre irányuló reflex, már a születéstől kezdve. Az a gyerek, akit húznak föl, és a feje lók hátra, és eszágában sincs a fejének előre billenni, ott már bizony egy hipotonizó tónussal állunk szemben, ami egy téves érzékelést fog majd a gyereknél kialakítani nagyon sok szempontból. Egyrészt azért, mert a fejét nem fogja tudni előre hátra emelgetni ez a gyerek, mert nem lesz meg a megfelelő tónusa, és hogyha nincs meg a megfelelő tónusa, akkor például az asszimetikusnak egy tónus reflexen fog nála normálisan kiváltóni, ami egy másik ágát fogja majd ingerelni vagy ingerelni annak a bizonyos három félkörös hívjáratnak, ami a fejünknek a térbeli helyzetének a beállításáért felelős, illetve ez fogja föl az egyensúlyunkat biztosító, illetve azokat az ingereket, amihez a szervezetünknek alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy az egyensúlyérzékelésünk megfelelő legyen, és azt a zizomtónust generálja, hogy ne essünk el, ne rjunk össze, tartani tudjuk magunkat a gravitációhoz képest. Szóval az a lényege az egész mondanomnak, hogy a motoros leképezése, illetve az érzékelésnek, tehát a szenzoros leképezése is a minket érő ingereknek, megfelelő kell, hogy legyen, mert akkor tudjuk a környezetünkből jövő ingereket megfelelőképpen érzékelni. Arra már vannak mindenféle kutatási eredmények, vagy a hipochonder embereknél. Nem csak pszichésen van az, hogy ő most elképzeli, hogy neki mit, bélproblémái vannak, vagy a gyomrával gond van, vagy a tüdejével, vagy a szívével. Egyszerűen ők intenzívebben érzékelik. Náluk van egy szenzoros feldolgozási zavar, ami a belső szerveikből jövő ingereket másképp dolgozza föl. Másképp érzékelik az ingereket, és őt tényleg úgy élni meg, hogy neki egy nagy kő van a gyomrában, hol ott éppen csak arról van szó, hogy mondjuk én, egy kicsit többet tevet. És a gyerekeknél ugyanez van, hogy vagy túlérzékelnek dolgokat, vagy pedig alul érzékelnek dolgokat. Akik túlérzékelnek dolgokat, azok általában kerülik az ingereket. Tehát ők azok, akik például egy. Ami egy élet idegrendszernek nem okoz gondot. Vagy például, aki miél a takilis érzékelés borul föl, ők nem hajlandóak hozzáérni mondjuk semmihez. Akinél ugye túlingerlődik a megfelelő terület az agyban, akinél meg alul, az pedig keresi az ingert, az viszont hozzányúl mindenhez. Az az, aki bemegy a boltba, összenyomogatja a csokoládékat, végighúzza a kerítésen az újját, folyamatosan matat. És egyébként ez még a felnőttekre is jellemző, tehát simán vannak felnőttek, nem rég láttam egyébként ilyet, hogy az összes gumicrot végig tapogatta, hogy melyik milyen kemény a valamelyik boltban. Szóval, hogy simán őrájuk is ez jellemző, és ez azért gond, mert ez kényelmetlen. Tehát volt olyan gyerekem, aki 12 éves volt a kislány, és egyszerűen minden reggel egy tortúra volt a felöltözésem, mert nem volt hajó semmit felvenni, csak ami egyáltalán nem szúrt. Azt, hogy a címkéket ki kellett vágni, az egy alap. De az, hogy olyan speciális lepedő aludt, ami nélkül nem tudott elaludni. Ami nem szúrt, ami nem volt kemény, ami nem volt puha, ami pont jó volt. Aztán ugye ott van az, amikor például az ízérzékelés zavara van. Itt is vannak, akik túérzékelnek izeket, és a simán semleges íznélők még éreznek valamit, amit tőlő aztán még egyszer a szem fogja a szájába venni, vagy nem fogja megkostolni. Vagy éppen az égvilágon mindent megeszik a földtől kezdve a homokon át, mert hogy ez kisgyerekre vonatkozik nyilván, mert hogy ő neki meg annyira nagyon mindegy, megpróbálja megkostolni. Szóval, hogy ez egy nagyon érdekes dolog, mert mindig attól függ, azt gondolom, hogy itt nagyon-nagyon sok primitív reflex játszik közre, és mindig attól függ, hogy milyen primitív reflexek milyen együttállásban jelentkeznek. Mert például, hogy valakinek a szopókereső reflexe van meg, meg mondjuk az ATNR, meg a tónusos labinus előre, annál másfajta tünetek fognak jelentkezni, mint akinél mondjuk megvan a Galant, meg a hátrafele fejbárító, meg mondjuk az ételjés reflex. Most egyiknél inkább mondjuk a ruházat leszami gondot fog okozni a második verziónál, az első verziónál meg inkább az étkezés. Szóval, hogy itt ez egy azért érdekes terület, mert itt mindig ki kell bokoznia a mentornak, hogy az adott szenzoros érzékelési problémára, ha megvan mondjuk 14 reflexe a gyereknek, akkor melyi reflexe fókuszáljon elsősorban, mert az adott problémát leginkább az generálja.

SPEAKER_01 15:15

Igen, nagyon-nagyon széles a szenzoros feldolgozási zavarnak a tünetei, mivel az összes érzékszervünkhez közel lehet, mit gondolsz arról, hogy miért van ennyire sok szenzoros feldolgozási zavarra a küzdő gyerek. Nagyon jó mondatot hallottam, hogy a padló idő hiánya. Még keveset vannak a gyerekek a Földön, a kintafűbe, a homokozóba, és hogy ezek az ingerek keveset érik őket.

SPEAKER_02 15:42

Igen, itt az kell elképzelni, hogy az a gyerek, aki a földön van, vagy a. amid a legkárosabbnak tudok elképzelni, hogy berakják a gyereket a béli kompba. Tehát én nagy tiszteletem azok az embereké, akik nevelőszülőkké válnak odáig, amikor tényleg nevelőszülőkké válnak, most azokról a gyerekekről beszélek, akikről anyja apja lemondott, és akkor nevelőszülőkhöz kerülnek. Tehát sajnos volt olyan gyerekem, hogy három éves volt, amikor örökbe fogadták a szülők, és gyakorlatilag onnól kezdve, hogy a gyerek valamelyest megtartotta magát, berakták a BBomba, mert onnantól kezdve nem verte be a fejét, tehát a szülő nevelőszülő nem volt érte ilyen szempontból felelős, viszont mindenben lemaradt az égvilágon mindenben. Nyilván durván szemzoros feldolgozás is zavara volt, azért, mert ténylegesen kell az az úgynevezett padlón, vagy füvön, vagy akár egy nagy ágyon, vagy a homokozóban eltöltött időszak. Mert akkor a gyereknek a tenyere, a teljes test felülete minden porcíkája érzékelni fogja a környezetét. Az a gyerek, aki be van rakva egy kis kocsiba, vagy egy ilyen biztonságosnak vélt Baby komba, az nem fog úgy fejlődni. A másik az az, hogy nem jó sem a túlingerlés, sem az alulingerlés. Tehát most egy ilyen kutatásunk is van, hogy a mindenféle mobiltelefon érintőképernyős és egyéb számítógépés, AP- és nem tudom notebook. Minél korábban adják a gyereknek a kezébe, annál több időt von el a tényleges mozgástól a szülő, illetve olyan vizuális túlterhelése lesz annak az életlen idegrendszernek, amit képtelen feldolgozni, és itt aztán bejön a szenzoros feldolgozási zavar. Teh kap egy ilyen overload-ot, egy nagyon erős túlterhelést, és nem fog tudni alkalmazkodni. Egy életlen látó rendszernek egy túlterhelés, de ugyanaz van egyébként a zajjal. Hát, hogy kell ennek a csendes időszakok. Ez például a háttérben. Hogy ne menjen a tévé, nem menjen, neordítson a rádió, ne beszéljenek, hogy legyenek neki csendes időszakai. Azért, mert egyrészt meg kell tanulni a csendet is, meg meg kell tanulni a gyereknek a nyugalmat is, másrészt pedig azért, mert ugyanúgy, ahogy a látás, a vizuális ingerekkel túl lehet ingerelni, ugyanúgy az auditív ingerekkel is egy teljesen gyenge alkalmazkodásra nem képes halló rendszert. Tehát, hogy nagyon fontos az, hogy minden gyerek úgy kapja meg az ingereket, hogy abból se kevés ne legyen, se túlsok ne legyen. Azt is mondják, hogy egy gyereknélnek a szobájában ne legyen minden elől, az legyen elől, amivel játszik. Ehhez már egész pici kortól lehet hozzáoktatni, hogy nem 280 csörgő kalimál a feje fölött éjjel nappal halkarja, hanem a kiságy fölött, meg a járóka fölött, meg a babacsi fölött, hanem legyen olyan, hogy néha látja a fehér plafont is. Amikor meg tud nyugodni az idegrendszerre, és egy semleges ingert kap. Egyébként erre is szokták azt mondani, hogy ugye időnként a picabáknál jó betenni rövid időre, nem állandóra, de egy ilyen fehér zajnak nevezett zajt, ami hasonlít a méhen belüli hangérzékeléshez, hogy az idegrendszerét az megnyugtassa. De tényleg a tényleges csöndben is hiszek, ahogy egy felnőtt embernek is szüksége van a csöndre. Úgy a kisbabáknak és a gyerekeknek is szükségük van a csöndre is, és időnként az ingermentes környezetre, illetve a rettenesen sok mozgásra.

SPEAKER_01 19:26

Milyen jó ötleteid vannak a most kisgyerekes, nagyon kisgyerekes szülőknek. Ez a csörgő a kézbe, vagy csak bármi a kézben, meg hogy ne vegyünk ki mindent a szájából. Ugye ezek nagyon fontosak, hogy annyira óvjuk a gyerekeket, hogy semmit nem vehet a szájába, semmit nem meelt a kezébe, és ezek az ingerek ugye nem erősödnek nál.

SPEAKER_02 19:44

Nyilván, hogy az nem szerencsés, ha mondjuk a buszon a gyerek a kapaszkodót nyalja, mert már láttam ilyet, meg az ablaküveget. Tehát ezek azért így nem javasolt dolgok. Én azt gondolom, hogy egy olyan kisbaba, amelyik szopik. Az 89 hónapig az immunrendszerre kap egy olyan megerősítést az anyagete által, ami azért az, hogy ő otthoni környezetben rágcsálja, a ruhacsipest, meg a csörgőt, meg a könyvet, meg a nem tudom én mit, az szerintem simán belefér. Tehát nem kell azért percenként mindent lemosni, hozzáteszem, hogy az első fiamnál én is mindent lemostam. Aztán a második nálmál meg semmit, és a második semmennyire nem volt kevesebb szer, vagy többször beteg, mint az első. És ezt látom így az unokáknál is, hogy mennyire az első gyereknél még az ember mindent lemos, aztán meg a harmadiknál meg tudja hozzá vissza. Igen, meg már az van, hogy nálam is, amikor eljönnek, mit tudom én, és hozza a legkisebb gyereket, aki még a földön mászik a rendelőben, ott simán a cipők közébe mászik a gyerek, aztán rágja a cipőfűzőt. Ez sem mondom, hogy én ezt mondjuk csinálnám, de nem kell azért annyira óvni, illetve a biztonságos dolgokat azokat meg kell, hogy a gyerek fogja. Most már egyébként meg bárkiet csinálhat, hogy minél több fajta textúrát a gyerek kezébe ad, mert nagyon fontos a takilis diszkrimináció is. Azt kihagytuk. De az például az, hogy a gyerek el tudja magát különíteni a környezétől, az a takilis érzékelésem múlik, hogy ő minél hamarabb tudja, hogy ő nem a világnak egy része, hanem ő egy önálló dolog. Hát egy része a világnak persze, de ő attól függetlenül egy önálló valaki csoda. És ez az egészséges személyiség fejlődés szempontjából nagyon fontos, illetve egy csomó autisztikus tünet most nem az autizmus spektrumzavarról beszélek, az köszönhető annak, hogy ez a taktris reprezentáció az agyában a gyereknek felborul. És nem tudja magát normálisan elkülöníteni a világtól, nem tudja, hogy honnan kezdődik a világ, és hol ér véget ő. És azt gondolja, hogy ami a világban történik, az benne is, és ami meg benne történik, az a világban is, és így ezért a viselkedés furcsává válhat. Ami nem egyezik az autizmussal. Szóval, hogy itt nagyon én azt javasolnám a szülőknek, Ami úgy természetes. Tehát, hogy van egy kicsit a földön, van egy kicsit az ágyon, van egy kicsit a kiságyban, van egy kicsit rajtunk, már az is nagyon fontos, hogy legyen a gyerek függőlegesben, víszintesben, mindenféle pozícióban, lehet őt gurigatni, lehet őt ülésbe húzogatni, a kezébe adni ezt, azt, amit őis a szájába fog gyömözkölni. Egy egészségesen fejlődő gyereknek, a szája az ugyanolyan érzékszerve az elején, mint a keze. Tehát ami a kezébe kerül, az a szájába is kerül előbb utóbb, és olyan száján keresztül egy csomó textúrát levesz, hogy mi a puha, mi a kemény, mi az, amit kellemes érzés a szájunkba rakni, mi az, amit rögtön elvesz a szájától, tehát ezek nagyon fontos dolgok.

SPEAKER_01 22:49

És bármelyik agyfélte működést kötnéd a szenzoros feldolgozási zavarhoz?

SPEAKER_02 22:55

Én azt gondolom, hogy nagyon fontos a. Nagyon fontos lenne az, hogy az első három évben tényleg egy biztos stabil, jobbféltekel érés legyen megvalósulva, vagy megvalósítva a szülők által, ami azt jelenti, hogy a gyereknek egy biztonság érzetet kell, hogy adjon. Tehát, hogy igen, ha sír akkor fel kell venni, nem kell hagyni, hogy órán kigordítson, és majd akkor egyszer már nem fog sírni, a sírás az mindig egy jelzés. Föl kell venni, meg kell nyugtatni. Kell, hogy érezze, hogy a szülő az egy biztos pont, a szülő által föl az ő biztonsázete, és a jobb féltekéje fejlődni az első három évben nagyon erősen. És ez azért kell, hogy később a figyelme az impulzivitása különböző érzelmi, akarati szabályozása a gyereknek rendben legyen, erre fog tudni majd építeni, és aztán szépen a balférteke az majd fejlődik mellette már, de körülbelül ilyen három éves korban kezd el nagyon beindulni az intenzív beszéddel, meg a mindenféle bonyolultabb gondolkodási folyamatokkal, és utól kell majd, hogy érje a gyereknek a jobbféltek teljes mértékben, ilyen öt és fél hat éves kor, amikor majd a gyerek hat évesen iskolába menj. És az nagyon fontos, hogy lenne, hogy ez így alakuljon. És itt nem csak az anyáknak van szerepe, hanem itt nyilván az apáknak is szerepe van, ugyanakkora, mint az anyáknak, illetve ha vannak nagy szülők, akkor a nagyszülőknek is. Tehát, hogy a gyerek érzelmi fejlődése az stabil és biztos legyen. És azért, mert hogyha megmarad ez a kronológia, hogy jobb félte aztán jön a balférteke, akkor a szakirodalom szerint a reflexeknek, a primitív reflexeknek a gátlásalá kerülése is sokkal profitban, sokkal megfelelőbben fog bekövetkezni. Sokkal gyakrabban maradnak fenn primitív reflexek, ha két félteke érése, vagy fölborul, vagy pedig egyszerűen teljesen távol van egymástól, nagyon zűr a kettő között. Én nem tapasztaltam azt, hogy egy szenzoros feldolgozási zavarral megjelentő hazavezető probléma. Gyereknél bármelyik féltek elhúzna, de nyilván minden gyerek más, és ezt megint csak a mentorok tudják eldönteni, hogy a gyereknek kell lefelírni feladatot, vagy nem, már mint a féltekingerdésére. Viszont itt is szeretném azt hangsúlyozni, hogy itt is ki kell zárni mindig a torna előtt mindenféle szervi problémát, hogy miért nem lát, miért nem hall, miért nem ére az úgy a gyerek, mint ahogyan kellene. Vagy az egyensúly érzékelése például miért rossz. Mert hogy van olyan gyerekem, akinek konkrétan csökeményes volt a belső fülében a három félkörös hívjáról, és ott más teljesen a téma, tehát másképp kell megközelíteni a problémát, hogyha szervi elváltozás van.

SPEAKER_01 25:52

Köszön szépen, ez is egy nagyon hasznos rész volt, legközelebb az autizmus spektrum zavar és az autisztikus tünetekről fogunk beszélni.

SPEAKER_00 26:00

Ennyi volt már a Reflex Podcast. Ha tetszett a beszélgetés és szeretnél még többet megtudni a szívens sarlós programról, akkor tarts velünk legközelebb is. Ne felejts el felidatkozni a podcastünkre, hogy nem maradj le a folytatásról.