Első nap az iskolában – Készen állsz? (I. rész)

Az óvodából az iskolába való átlépés az egyik legnagyobb mérföldkő egy gyermek és a család életében. Mivel a téma rendkívül összetett és rengeteg fontos kérdést vet fel, egy kétperces összefoglaló helyett egy kétrészes adással készültünk nektek, hogy alaposan körbejárhassuk a kérdést.

 A Reflexpodcast legújabb epizódjában Kiss-Bandzsal Melinda és Dr. Stephens-Sarlós Erzsébet az iskolaéretség és az iskolakezdés alapjait teszik tisztába. Ebben az első részben a felkészülés legfontosabb lépéseire és az iskolaérettség hátterére fókuszálunk.

📌 Amiről ebben az első részben szó lesz:

• Valóban készen áll az iskolára?
• A mozgásfejlődés és az idegrendszer szerepe.
• A primitív reflexek jelenléte.

Készüljünk fel együtt az új szakaszra, és tegyük feszültségmentessé az iskolakezdést!

Iratkozz fel a csatornánkra, hogy azonnal értesülj, amint kijön a beszélgetés második része!

#reflexpodcast #elsonapaziskolaban #iskolaerettseg #iskolakezdes #szenzomotorosfejlesztes #drstephenssarloserzsebet #kissbandzsalmelinda #gyermekneveles 

Transcript

SPEAKER_00 0:01

Ez itt a Reflex Podcast. Minden, amit a szíván sarlós programról tudni kell.

SPEAKER_02 0:08

Sziasztok, kisbancson melinde vagyok, és ez itt a Reflex Podcast. A mai adásban egy nagyon izgalmas témát fogunk átbeszélni az iskola előtt az iskola érettséget. Nagyon sok gyerek most elbalagott az ovadából, és szeptemberbe kezdi az iskolát, és mindenki fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk a primitív reflexekről, hogy ez miben befolyásolja egy elsősnek az életét. Mert mindenki tudja, hogy óriási változás az ovoda után az iskola, hogy mondjuk augusztus 30-né alszik az ovadába, és másnap pedig 45 perceket kellene végigülni a fekén. Nagyon sokszor halljuk azt, hogy az ovő azt mondja, hogy nagyon okos a gyerek, tud már számolni, felismeri a színeket, felismeri a betűket, viszont folyamatosan pörög és képtelen lesz majd egy 45 perces órát végigülni, és a reflexek szempontjából nagyon sok kapcsolódik a tanuláshoz, és ezeket fogjuk átbeszélni a doktorszilon Sarlós Erzsébettel. Először beszéljünk arról, hogy szerinted mikor iskola érte egy gyerek.

SPEAKER_01 1:08

Én azt gondolom, hogy akkor iskola érett egy gyerek, amikor azokat az adottságokat, azokat a képességeket ki tudja magából hozni zökkenő mentesen, ami ahhoz kell, hogy nagyjából megfeleljen az iskolai követelményeknek. Egyébként ez egy érdekes történet, de anna, én igazából azért kezdtem el mélyebben foglalkozni még, amikor még talán akkor nem is voltam még iskolaigazgató sem, hanem testnevelést tanítottam. Amikor az egyik kollégám, aki nálunk az iskola pszichológus volt, azt mondta, hogy ha minden gyerek érett idegrendszerrel menne, szenzomotoros szempontból érett idegrendszerrel menne az iskolába, akkor akár még hármas tanuló közepese sem lehetne, csak hogyha nagyon gyengék a képességeit, tehát nála akkor az a maximum, mert hogy nagyon sok gyerek azért nem tud teljesíteni, mert a szenzomotoros integráció úgy mondta nem valósult meg nála, és ez igaziból azt gondolom, hogy százszázalékban így van. Hát, hogyha egy gyereknek nagyon jó képességei vannak, nagyon jó adottságai vannak, de azok be vannak zárva egy dobozba, egy boxba, amiből nem tudnak ezek kiszabadulni, akkor ő nem fog tudni teljesíteni a figyelme gyengelez, nem tud megülni a fenekén. A motoros, a nagymotoros és finomotoros koordinációja nem fogja lehetővéteni, hogy normálisan megfogja a ceruzát, vagy normálisan tudja mozgatni a nyelvét, és ki tudja mondani a szavakat, el fog esni a saját lábában. Nagyon-nagyon-nagyon fontos lenne az, hogy azok a tünetek, amik égbe kiálltóak egy kisgyerek mozgás és beszédfejlődése kapcsán, azok értő szemekre és fülekre lejjenek, és felfedezze azt a szülő elsősorban a szülő, másodsorban pedig a gyerekkel foglalkozó pedagógus, hogy ott valami extrára, idézőjelben extrál, mennek nem kell extrárnak lenni, az szükség van. Tehát egyre jobban egyre többen azt mondják, hogy illetve szintén Molnár Zoltán professzor úrnak, az akadémiai székfoglalójában benne volt, hogy az, hogy mi az életünk során, tehát nagyon befolyásolja azt, hogy mikor fogunk meghalni tulajdonképpen, hogy a születésünk körülménye az milyen. És hogy utána hogyan foglalkoznak szakemberek a születésünk utáni elakadásainkkal. Mert sok szempontból, hogy ha valaki oxigén hiányos állapotba kerül a születésnél. Volt a terhesség alatt egy toxikóis, vagy bármi féle olyan folyamat, ami a gyereknek a fejlődését, a babának, a magzatnak a fejlődését hátráltatja, vagy akár a születés utáni időszakban, azzal nagyon erősen foglalkozni kell akkor, mert akkor nagyon jó kilátások vannak, és egy teljes nyugodt és békés életet élhet. Hogyha megvannak ezek az elakadások bármiló, bármiből kifolyólag az életünk elején, vagy valamikor összeszedjük ezt, mert lehet egy betegség, egy műtét, vagy valamilyen trauma a gyerek életében, ami ezt elakasztja, akkor ott azzal foglalkozni kell. Na most, mivel a szülők nem tetnek arról, hogyha erről nem tudnak. Ezért elsősorban nagyon jó lenne a szülőket tanítani, a szülőket edukálni, de mivel erre nincsen lehetőség, vagy erre látom a legkevésbé a lehetőséget, itt egészen korán kéne kezdeni már beépíteni a tananyagba az általános iskola hatodik osztályában, nyolcadik osztályában, mint ahogy régen volt egészségfejlesztés, vagy egészség, nem is emlékszem meg. Valami igen, volt egy ilyen már még sok éve ezelőtt, mert utána ezt kivették, tehát aki szülővé fog válni és potenciálisan bárki lenegszülő, annak tudnia kéne erről a dologról, hogy mi okozhat elakadásokat, és milyen jelei vannak az elakadásnak a gyerek fejlődése szempontjából. Aztán utána a védőnők, a kisgyermeggondozók, az óvonok és a tanítók, és akkor így tovább, mert hogy ez az egész történet nem áll le, de ez a periódus nagyon fontos, meg igaziban most az iskola kezdésről van szó. Tehát, hogyha a primitív reflexeket nézzük, akkor gyakorlatilag nincs olyan, abból a 18-ból, amivel mi foglalkozunk, talán három olyan van, ami kifejezetten neurológiai tünet, és akkor ezt most válaszuk itt le. Az összes többi, az meghatározza a gyereknek. Meghatározza a gyereknek a mozgás koordinációját, a finom és nagymotoros mozgásokat. Meghatározza a mindenféle ingernek a felvételét és feldolgozását. Meghatározza azt, hogy ő neki milyen lesz az érzelmi és indulati kezelé, érzelmeknek és indulatoknak a kezelése. Meghatározza az, hogy milyen lesz a türelme, az, hogy tud-e várni, tud-e késletetni, vagy pedig rájön a megoldásra és egyből beleordít a zórába. Meghatározza azt, hogy mennyire fog ingert keresni, hogy tapogat-e állandóan, hol a radillal var, hol a ceruzával varír, hol rágja a ceruzát, hol lehet a széken. Ményleg a széken, igen, feláll, becsúszik az asztal alá, és így hátra támaszkodik, de közben már a fejed nem látszik ki. Annyira előre csúszik, vagy éppen ráhassal az asztalra szét, tárcskarokkal és magallá húzza a lábát. Ezeken nem tűnnek olyan nagy problémának, de mégis jelentősen befolyásolják a gyereknek a iskolai előmenetelét, ami én azt gondolom, hogy maga az előmenetele az nem lenne olyan gond, ez szülői hozzáállás kérdése, meg nyilván, hogy elvárja a társadalom, hogy majd akkor, ha ő felvételizik, akkor minden perfekt legyen, és minden jobb eredményeket érjen el, mert nagyon fontos a gyereknek a személyiségét, és a gyereknek a lelkivilágát, az érzelem világát. Egy kisgyerek nem fog tudni akkor teljesíteni, hogy ha szorong. És amit én most már több mint hétezer, most már nyolc ezerhez közelít a gyerekeknek a szonom, amit így életem során, akiket életem során láttam, és vizsgáltam, és tornáztattam, illetve a szülők tornáztak velük. Azt lehet látni, hogy két nagyon nagy ok van, ami miatt egy gyerenk szorong a primitív reflexek szempontjából. Az egyik, hogyha nagyon jó a gyereknek az adottsága a képességei, amik ugye még ott lappangak való benne nagyon-nagyon jók, és nagyon sok primitív reflexük marad meg. Ez azt jelenti, hogy ők azokat a képességeket nem tudják kibontakoztatni úgy, ahogy azt lehetne, és a gyerek valahogyan azt érzi, hogy valami nincs rendben. Azt nem tudja megfogalmazni, hogy én kiváló elme vagyok, de ezek a primitív reflexek engem presszió alatt tartanak nyomás alatt tarzon, akkor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben. Szoronganik ez emiatt. És a szorongás aztán egy ördögig körré válik, mert hogyha azok a neurotranszmitterek és hormonok felszabadulnak a gyereknél, amiket a szorongás generál, meg ami által az ember szorong, így ez oda-vissza érvényes ez a kapcsolat, akkor az a primitív reflexeket még jobban életben tartja. Mert hogy ezeknek pontosan az a funkciójuk, hogy az alapvető életfunkciókat ezeket segítségbizonyos folyamatok által. A másik, amikor konkrétan olyan primitív reflexein nem kerülnek átlásalá a gyereknek, ami össze van kapcsolva a neurohormonális szabályozásunkkal, és érinti például a mellékvese belőben az adrenalin termelést. A gyereknek fölmegy az adrenalin szintje, ami aztán kortizolszint emelkedést is okozhat, és akkor egyszerű csak szorongani fog, és nem tudja, hogy miért nem érzi magát jól. Úgyhogy én azt gondolom, hogy nagyon fontos jelek, például azok, amikor nem szereti megfogni a ceruzát a gyerek, nem szeret rajzolni. Együtt mozog a nyelve az ujjaival. Tehát, amikor nagyon aranyos az a kisgyerek, hogy rajzol, és akkor körben nyalogatja a száját, vagy folyik a nyála, de ez mind azt jelenti, hogy itt valami nincsen rendben, mert azok a neurális kapcsolatok, amik az élet elején kellenek ahhoz, hogy egy kisbaba tudjon szopni, és a taktilis ingenni és az egyszerre történjen az ujjain keresztül meg szopómozgással, azok még mindig megvannak nála. Aztán az is egy fontos jel, amikor egyszerűen nem tud például úgy indián szögdelésben szögdelni, hogy az azonos oldalú karjalába lendít, vagy váltson hirtelen, és az ellenkező oldali karjalá líthet. Mikor ezek a nagymodoros koordinációk elakadnak, vagy mindennek neki megy. Tehát az ügyetlenség az már eleve egy felkiáltójel, aztán az is egy nagyon fontos ilyen tünet, amikor nem tud megülni a fenekén. Nem tud koncentrálni, nem tud végigjátszani egy egyszerű 10 perc alatt lebonyolítható társasjátékot, vagy nem tud veszíteni az a másik, amikor felrugja a táblát, igen, és mindig csak az a jó, hogyha ő nyer. Ezek súlyos érzelmi indulati kezelési problémák. Az is nagyon fontos, amikor mondjuk van 5-hat játék kirakva, én szoktam egyébként ilyet így megfigyelés szempontjából, és akkor megnéz egyet éppen, hogy hozzáér, és már rohan a másikhoz, aztán a harmadikhozán a negyedikhez, és egyiknél sem állapodik meg, tehát nem tud elmélyülni egy játékban. Az is nagyon fontos, amikor mondjuk nehezen alszik el a gyerek. Azért, mert ahhoz, hogy ő majd este, ugye, amikor két órába tedik az, mire végre már becsukja a szemét, és ténylegesen alszik. Azért, mert ahhoz, hogy ő az ő idegrendszer megfelelőképpen bírja a terhelést, az iskolai terhelést, neki arra van szüksége, hogy ő aludni tudjon, nyugodtan tudjon aludni, mélyen tudjon aludni, ne szakadjanak meg az al ne szakadjon meg az alvás éjszakai felébredésekkel, tehát ezer féle jele van. Az ingerkeresés is mindig egy ilyet, az ingertől való viszonyás is. Ha egy gyerek például folyamatosan kezet akar, mostni, mert nem bírja, hogy ha ragad a keze, vagy tudom én, az homokozóban koszos lesz a keze. Nem szereti, hogyha bizonyos dolgok őt, tehát bizonyos ruhákat nem bír elviselni a testén. Most nem egy szúros gyapjú pulóverre gondolok, hanem egy teljesen normális, egy címkán, ne legyen az oknyban varás, stb. Itt lehet legyinteni, hogy ó, hát ez belefér a neurodiverzitásba, persze belefér, hogyha úgy nézzük, mert attól még, hogy mondjuk nem szereti valaki az oknyában a varást, attól még élhet teljes életet, de ezek aprócka nyelek. És hogyha ezek az aprócska ísszeadulnak, akkor a végén az lesz, hogy jön a teljes összeomlás, és akkor jön a másik iskolakeres, meg a harmadik iskolakeresés, egy kisgyereknek rengeteg mindenhez kell alkalmazkodnia. Mert például egy szülőnek azt is észben kellene tartania gyermeke szempontjából, hogy nem feltétlenül a két tanítási nyelvű iskola felé kell irányítani egy olyan gyereket, akinek a magyar az anyanyelvével beszédképzési gondjai vannak. Vagy hogy itt ugye arról van szó, hogy ha valaki anyanyelvi szinten tanulja a nyelvet, mondjuk egy idegen nyelvet, mert a két szülő két különböző kultúrából, nyelvi kultúrából származik, akkor az azt jelenti, hogy ha egy kisbaba korától hallja a két nyelvet, akkor az anyanyelvi nyelvi központ az gyakorlatilag megduplázódik, és ott egészen máshol fog az a történet elhelyezkedni, mint amikor mondjuk már felnőttként vagy egy nagyobb gyerek idősebb gyerekként tanulja az adott idegen nyelvet. És az első osztály az nem biztos, hogy éppen a legjobb, mert sokan azt mondják, hogy amikor már a nyelvi struktúrákban tud gondolkodni a gyerek, akkor érdemes. Nyilván a nyelvi környezet, hogy ő halla esetleg ilyen angol nyelvi mesét vagy német nyelvi mesét, de egy olyan gyereknek, aki még magyarul sem tud, én nem ajánlám, például a két tanítási nyelv osztályt, az menjen és portoljon. És itt nagyon szeretném azt hangsúlyozni, hogy a idegrendszerünket a leginkább kondícionálja arra, hogy meg tudjunk felelni saját magunknak és a környezetünknek, az a mozgás. Az a mozgás és a saját testünkkel végzett mozgás. Tehát az rettentesen fontos lenne, hogy minden kisgyerek minimum naponta szervezett keretek között legalább fél órát mozogjon. Tehát ez nem azt jelenti, hogy most mozgásnak számít nyilván, hogyha gyalogol egy kilométert az iskola és az óvoda között, de az nem tekinthető meg a szabad játék sem tekinthető szervezett keretek között történő mozgásnak, mert a szervezet keretek között történő mozgásnak pont az a lényege, hogy olyan idegrendszeri pályákat mozgatunk meg általa. Tehát például a gyerek képes arra, hogy a hajdított könyöke felé nézzen, amikor a másik karja kinyúlik, és ezt meg tudja csinálni. Vagy meg tudjan csinálni úgy egy gurulóátfordulás, bukvencet, hogy ő lehajtja a fejét és az áll hozzáír a nyakához, és nem feje áll, és utána hanyat esik. Ezek a dolgok olyanok, hogy ezek érinti az idegrendszerünket. Ugyanúgy, mint amit mondott Molnár Zoltán professzor, hogy a három újnak a mozgatása két héten keresztül nyomot hagyja, látható nyomot hagy a mozgatókékben. Tehát mi, ha karikákat rajzoltatunk a gyerekkel, az persze remek. De ő nem attól fog spontán karikát rajzolni, hogy mi egyvenszer karikát rajzoltatunk vele, hanem akkor, hogy ha a markoló reflexét kiküszöböljük, hogy végre meg tudja fogni és spontán háromulja a ceruzát, és ne kelljen mindenféle segédeszközöket ráhúzni a ceruzára, akkor se fogja tudni egyébként normálisan megfogni, hanem az menjen magától. Tehát azt kéne megérteni, hogy az ahhoz, hogy egy kisgyerek vagy bárki normálisan tudjon funkcionálni, vagy a normálishoz közel tudjunk funkcionálni, ahhoz az kell, hogy megteremtsük az idegrendszerében az érettségi alapot. Amire aztán utána bármit tudunk építeni. Egy kiegyensúlyozott, stabil idegrendszer az nagyon sok mindent kibír. És igaziból most a magyar közoktatásról nem szeretnék szólni, mert ugye nekem abból volt jócskán része 30 év alatt, vagy még több, hogy ott mit lehetne változtatni. Egy biztos, hogy a gyereknek ne legyen az testnevelés óra, ne hívjuk annak, az lehet egy délutáni sportfoglalkozás, vagy valamilyen edzés, vagy egy tánc, vagy bármiféle olyan, ahol irányítottan végez mozgás, de szüksége van, és szüksége lesz egyébként az egész életében. De a mozgás az abszolút meghatároz azt, hogy mi hogyan fogunk tudni funkciálni, és mit bír el az idegrendszerünk. És azért azt lássuk be, hogy a jelenkor emberének legyen gyerekről szó, legyen fejlőr szó, egy olyan felgyorsult és inger dús környezethez kell alkalmazkodnia, ami ez soha eddig még a világtörténelemben a jelenlegi tudásunk szerint. És erre az idegrendszerünk akkor lesz képes, hogyha azok az alapok stabilak.

SPEAKER_02 16:07

Például testnevelés óran volt az, hogy rendeződjetek kettes oszloban, négyes oszloban, nyolcas oszloban, hogy ez miért volt fontos a gyerekek számára, hogy ez őket a későbbiekben a koordinált rendszerben való tájékozódásban teljesen segítette. És ugye ezek nagyon sok ilyen dolog már nincs benne a mindennapi testnevelésbe.

SPEAKER_01 16:26

Igen, sajnos itt sok mindent azért töröltek ki, mert én azt gondolom, hogy nem akarok ezzel senkit megbántani, de sokszor a döntéshozok, nem veszik figyelembe a neurobiológiai alapokat, és nem veszik figyelembe az embernek az egyetfejlődését, hogy hogyan az agyunk és az idegrendszer tekintetében, a mozgásfejlesztésről egyébként, nem tudom a mozgásszerrendszeréről ne is beszélünk, majd azzal kapcsolatosan is akarok valamint mondani. De hogy ezeket figyelembe kéne venni. És az, hogyha mi nagy motoros mozgásokban és térben elhelyezzük a testünket, az le fog képeződni egy nem alacsonyabb, hanem egy másik szinten. Valban, amikor a gyerek ötödikben meg kell húzza az Y-meg az X-tengelyt, és el kell helyezen a koordinát a rendszerben dolgokat számokat, akkor ő neki, ha már ő neki megvan a nagymotoros része a sor és oszlop között különbséget tud tenni egyébként a sok is ebből a szempontból nagyon jó. Mi ezt mértük is még annak, amikor a sakkologikát bevezettük a telki iskolába. Szóval, hogy ennek nagyon-nagyon ott lenne a szerepe, ezeknek a rendgyakorlatoknak. Nagyon-nagyon sok mindent fejlesz, de ugyanúgy, mint a gimnasztikus. És, hogy például a gimnastikában, egy egyszerű gimnastikában, a testnevelés mozgásanyagában benne kellene legyen ugye a nyújtás. És a nyújtás az hat a központi idegrendszerre. Ugyanúgy, ahogy az izmaink ellazulnak a nyújtás által, ugyanúgy az idegrendszerünk is ellazul, nem vélenül a jogában van egy csomó nyújtó gyakorlat, és azok az emberek, akik rendszeresen jogáznak, azok sokkal kiegyensúlyozottabbak, nem véletlenül. Tehát ezért megjelenik. Egyébként a mozgás szerepéről még annyit azért el szeretnék mondani, hogy nem csak az idegrendszerünk ráhat, hanem az úgynevezett kapillarizációt is serkenti, tehát az artériás és a vénás rendszer közötti kapcsolatnak a kiépülését, mert amivel mi megszületünk, a kapilárisok, tehát az összekötő rendszer szempontjából az nem olyan intenzív és nem olyan dús a hálózat, mint amikor mondjuk már mi 14 évesek vagyunk, és végig sportoltuk azt a köztes időszakot a születésüntől kezdve. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy picikortól kezdve kell már mindent csinálni, hanem mindig az életkornak megfelelő mozgás mennyiséget a gyereknek rendelkezésére kell bocsátani. És itt is szeretném hangsúlyozni, és hogyha hallgatja ez bárki, aki a fejlesztésben részt vesz, hogy az a gyerek elleni legnagyobb vétek, amikor a testnevelés óráról viszik el bármelyféle fejlesztésre. Ugyanis a testnevelés, ha egy jó testnevelő tartja, hogy egy jó pedagógust tartja, egyébként ovon a pedagógusok között is szerencsére van. Rkívül sok, aki nagyon jó és nagyon átlátja, hogy miért kell mozogni, tehát, hogyha a gyerek megkapja azt on, nem szabad elvinni. Legyen bármi más, ahonnan elviszik, a testnevelés az ne, mert az alapoza meg a gyereknek a szidegrendszeri működésének, tényleg az alfája és az omegája. Még egyet szeretnék ezzel mondani, hogy ezzel kapcsolatosan mondani, hogy a szülőknek azt szoktam mondani lehet, hogy egy előző podcastatban már mondtam, de ismétlés a tudás anyja. Úgy szoktam ezt szemlítetni, hogy hiába van egy nagyon okos gyerek, aki genetikailag azt törököl a szüleitől, hogy van egy 130 síkolja. Neki van egy nagyon jó szoftvere. De hogyha az idegrendszere életlen, akkor az egy gyenge hardverben van. És azt képzeljük el, hogy a Chet GPT-t belaknánk a Kommodor 64-. Hát nem fog futni. Tehát nem fog futni, nem fog futni semmi rajta. Egy nagy káosz lesz, hogy kiveri a biztosítékot. És ez látható a nagyon magas intelligenciájú, de alacsony idegrendszeri érretlen, és a magas fokú idegrendszeri éretlenséggel, alacsonyfokú idegrendszeri stabilitással rendelkeznek, hogy azért veri ki a biztosítékot náluk, mert egyszerűen az a program, aminek futnia kéne nem tud.

SPEAKER_02 20:24

Mára ennyi fért bele. Köszönjük, hogy velünk tartottatok az iskola előkészítésről szóló beszélgetésünk első felében. A téma izgalmas folytatásával és még több gyakorlati tanácsal pedig a következő adásban várunk titeket. Sziasztok!

SPEAKER_00 20:39

Ennyi volt már a Reflex podcast. Ha tetszett a beszélgetés, és szeretnél még többet megtudni a szívens sarlós programról, akkor tarts velünk legközelebb is. Ne felejts el felidatkozni a podcastünkre, hogy nem maradj le a folytatásról.