A majom szeme, disztópiák

Eredeti közzététel: 223. április 1.

Hová tart egy olyan világ ahol mindenki elvesztette a morális iránytűit? Tóth Krisztina tavaly megjelent regénye kapcsán a leghíresebb disztópiák mellett beszélgettünk hatalommal való visszaélésről, manipulációról, gátlástalan határátlépésekről.

Transcript

SPEAKER_00 0:00

Ha egy olyan államban élünk, ahol ezek az intézmények betörnek az életünkben, ergó velem szemben nem tartják ezeket a határokat és az én privát szérelmat nem tisztelik, akkor nekem miért kéne tisztelnem a másikét a kis mikró környezetemben maga kis mikro viszonyjainban.

SPEAKER_01 0:24

Sziasztok ez itt a kultran podcast 4. évadának negyedik részén vagyok, épili. És ahogy ígértük egy könyvel, térünk hozzátok vissza, nem csak azért, mert úgyis imádunk olvasni, hanem azért isanában képzétek el, amennyire lelkesek voltunk, hogy eljutottunk egyszer színházba, azóta nem jutottunk el közösen újra színházban még, de ez majd reményük hamarosan meg fog változni. Viszont nagyon örülünk, hogy ez a köny ránk talált, már egy ideje beszéltünk róla, hogy esetleg behoznánk nektek, és még mielőtt rátérünk a konkrét regényünkre, mindig megcsináljuk, hogy elmeséljük viszont, és itt egy kicsit egymásnak is meséljük egyébként, hogy mik voltak az elmúlt időszaknak az izgalmas művészeti alkotásai, amikig megtaláltak bennünket, lutce kezdett?

SPEAKER_00 1:12

Abszolút. Én megint egy színdarot hoztam, mert mostanában többször eljutottam színhez, sajnos nem együtt jutottunk el, de mondom, ezen majd dolgozunk. Viszont most voltam nemrég a Katon a kamrában, és láttam a magányos emberek című előadást, ami fantasztikus volt. Azt azért rá kell mondom az hozzátartozik a történethez, hogy amit a Szolensnél is elmondtam, hogy sajnos nagyon nehéz bejutni ezekre az előadásokra. De hogy nagyon-nagyon részen lenni, mert ez egy tök jó előadás, ez egy német dráma, ott annak a drámája, viszont nagyon durán modernesítette a Tarnóci Jakab, aki ezt rendezte, ezt az előadást, és mentes Jóci barátnők játsz az egyik főszerepet benne, akivel ugye volt is egy beszélgetésünk itt a podcastban. És mind a díszlet, mind a setting nagyon érdekes az előadásban, mert ez egy fiatal párnak az új otthonában játszódik, ami egy ilyen falak nélküli nyitott ház tulajdonképpen a színpadon, a kamrában, de hogy rendesen egy komplett ház meg van csinálva. Ilyen picikis garzon, és egy teljesen nyitott háza, hova belátunk, viszont teljesen minden abszolúta az utolsó részletek tényleg ki van alakítva a konyában a tála közelőkás, közben ott főzik a tésztát, stb. És az az alapkonktus, hogy a fiatal pár, akiknek van egy kisgyerekük, totsó fia, és lengyel bennyelmin játsszák egyébként őket. A párhoz megérkezik a kisfiú keresztelőjre a fiúnak a szülei. Megérkeznek a fiúnak a szülei, ak pedig belső céka és rajkai zajtán, és hátasztikusan szórakoztató ez alapvetően van egy generációs különbség, ami rengeteg helyzet komikumot tudsz szülni a szülis. És van egy srác, aki a párnak egy barátja, aki úgy félig meddig nálu lakik, ebben az egyébként nem túltágas lakásban. És tehunk, hogy pár kisgyerek megjönnek a szülők, meg ott csöve a haver, és akkor még ebbe a maga felfokozott érzelmi alpadban érkezik bele a jócsi karakter, aki pedig egy ennek a barátnak valami régen volt hogy mondjam, a férja. Szóval sokan vagyunk kis helyen, és nagyon mozgalmas, nagyon érdekes, nagyon jó előadás szerintem. Külön mondom a díszlet is szuper. Szünetek helyett partik vannak, ami azt jelenti, hogy szól a zene, és felvétzott. Éppen a darab folyásra szerint éppen aktilan révparti zajlik, vagy csak szól a zene, és a szereplők elkenek a színpadon, és ilyenkor az emberre nézőtéről bemehet a lakásba, körülnézhet, ég a villany, otthonak a színészek, lehet köztük jkelni, tehát bármit lehet csinálni, és nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy ahogy a darab dramaturgiája épkezik, és lesz egyre feszültebb a hangulat, mert három szünet van benne. Úgy egyre kevesebb ember áll fel éről, és mer oda menni, és merj átlépni ezt a határt, amit amúgy felszólítan a színészek, hogy nyugatan lépjen át. Szóval borami érdekes az élmény, egyáltal nem akarok spoilerzni, de nagyon jó, és az nagyon látszik rajta, hogy sok a szövegnek egy nagy része az a színészeknek az improvizációjából épült, amit úgysi is megerősített. És ezért ez egy nagyon ziniális kompánia, mondom, különösen a persőciraj kettőse, ezek a szülői beszélások, ezek elképesülek, de tök ügyes mindenki. Ezt én szeretettel ajánlom, mert egy. szerintem olyan darab, amit egyébként az ember a szüleiben megnéz, akkor is biztos, hogy rengeteg ilyen közös poén lesz, hogy ők is ők is jólszoroznak, meg mindenki, úgyhogy ezt én nagyon szívből ajánl ezt az előadást. Én azt hoztam most.

SPEAKER_01 4:57

De jó, és most, ahogy ezt mondod, nekem most azért eszemben, hogy én színházi előadást most nem hoztam, viszont szeretnék valamit ide fűzni. Úgy most pont úgy jött ki, hogy több külszínházi előadást ajánlotunk, több közínházzi előadásról beszéltünk, de nem mehetünk el szerintem szónékül amellett, hogy ugye jelenleg az a terve a kultúra finanszírozásért felelős embereknek, hogy a nyáron a Független színházaknak a támogatását 41%-kal fogják csökkenteni, ez nagyon sok nagyon nagy múltúműhelynek a végét jelentheti, és nem csak hogy nagy múltúműhelynek, hanem izgalmas kezdeményezésnek és csodálatos színházi élményeknek, és pont a határfeszegetés területén látszik ez a legjobban. Úgyhogy én azt itt azt szeretném mondani talán, hogy amivel szerintem a szolidaritásunkat a legjobban ki lehet fejezni, az az, hogyha elmegyünk és nézzük ezeket az előadásokat, mert hogy ezeknek a műhelyeknek nincsen akkora költségvetésre, hogy nagyon sokat szálljanak arra, hogy eljutassak hozzák az előadásaikat, és ugyerről sokat beszélt a Ucával a Podcast-nek a korábbi évadaiban is, hogy vannak bizonyos befogadó helyek, amiket mindig meg lehet nézni, hogy éppen melyik csoport milyen új izgalmas előadásra jön, vagy adott esetben milyen régi izgalmas előadást játszik újra. Úgyhogy én csak ezt szeretném nektek javasolni, hogyha most úgy érzed, hogy szeretnél színházban, és mondjuk ugye hallod, hogy nem kapsz. Nehéz egyet kapni amúgy is egy pár közínházi előadásra, akkor fontold meg, hogy esetleg van egy olyan téma vagy csoport, amit régóta meg szeretném volna nézni, és mutasd ki a szolidaritásodat azzal, hogy támogatod őket egyvásárlásra, szerintem ez a legkevesebb, de egyben talál nekik egyébként a legfontosabb támogatás. Ez csak tök fontosnak tartottam elmondani itt.

SPEAKER_00 7:00

Én mi is az ászlontra tiszték bocsát, hogy ez a következő közös előadásunk közül ilyen. Legyen úgy adás leszek. Legyen úgy.

SPEAKER_01 7:07

Na, hogy itt most itt megígem a gólnak, hogy nézünk egy független színházi műhely által. Készített előadást, és azt fogjuk hozni legközelebb. Én egy filmet oztam ajánlónak, és nem megyek nagyon messze, mert hogy művészeti területről szól, és ez biztos, hogy hallottatok már róla, tárt sikerült megnézem a Mziban, az nagyon én. És a legtöbb kritika azt emelni ki egy kétleset, milyen fantasztikusan játszik. Ezt én csak megerősítünk tudom, szerintem azért egy nagyon. szokták mondani, itt nem tehetséges, hanem képességes. Ez az. És maga a film pedig arról a témáról szól, és szerintem írátosan érdekesen csinálja, hogy van egy nagyon híres, nagyon nagy művész, ezt játsz a Kérdánsért, és az ő neve lidi a tár. Mint kiderült később a film során, ez egy felvettnél, és ő egy karmester, és zeneszerző. És utalgat rá a film, hogy ő egyben lehet, hogy egy hatalmával visszaélő nő, aki ráadásul fiatal nőket. Hát a grooming kifejezést használják, hogy grumoltat, hogy körülbelül olyan helyzetben hoz, hogy akkor előnyököz jutatja azon keresztül, hogy az ő kivételezetjei, meg a bűvköri bevonja őket körülbelül. Ez a. És az a filmben szerem az elképesztően érdekes, hogy egy kicsit úgy működik, mint a ókori görög drámák, hogy a konkrét dolog sosem látszik, hanem mindig az előtte utána levő valami fajta jelmet, ami körbeveszi ezeket a dolgokat, és így nekem nagyon érdekes volt azt látni, hogy ugye egy rész az elkövető szempontjából van kvázi. Egy miút történet, de most nem az áldozaton az elkövető szempontjól, nem menti föl ellenben szépen játszik szerintem ezzel, hogy mit látsz, és mit nem látsz, és mi az, amit elhiszel, és mi az, amit nem hiszel el ebből. Tehát egy nagyon. És mindez természetesen egy olyan közegben, hogy a klasszikus zenének a közegében, ami a csinobra szója egy a művészeti közegnek, tehát az egy nagyon zárt, elképesztő tradicionális közeg, ahol ráadásul a legelső jelenet, ez még nem lövök le nagy spoilert, interjúznak ezzel a nővel, aki arról mesél, hogy női karmesterként, ő azt gondolja, hogy neki soha nem volt szexizmus a dolga, soha nem volt benne része, és elképeszen érdekes volt ezt az interjút is már hallgatni, és akkor erre jön rá egyébként egy majdnem három órás játék ide film, de én nem éreztem nagyon hosszúnak. Úgyhogy én azt mondanám, hogy szerintem ha akármennyire is érdekel lesz, meg ha képeseket most megnézni, akkor szájátok rá itt is tök izgalmas moziban. Tényleg én ajánlom.

SPEAKER_00 10:15

Nagyon jól hangzik, most már komolyan felkeltett az érdeklődésemet. És meg kell néznem az Oszkár-esősfilmet is a minden, ahol minden kort. Nekem még nem is kerül szívem.

SPEAKER_01 10:27

Most a részlet beszélgetünk volna szerettem, nagyon. Én annyira el tudtam vele engedni magam, nagyon-nagyon jól szórakoztam, és én nekem abban az extrém helyzetben volt részem, hogy pont itt volt egy kolegám, aki kínai amerikai, és ő mellettem, és mondta, hogy képzelem el, hogy a szülőkkel másik nyelvjárásban beszél a főszereplő, mint a gyerekével. És például ez ugye teljesen eltűnik a filmek. És nem is igazán fontos olyan értem vagy, majd érte a nélkül is, ott van a feliratban, tudod követni, hogy mit mondanak egymásnak, de hogy még ez is ott van benne vagy. Annyi apró jel van benne annyira nagyon sok, nagyon durva ilyen vizuális dobálás, de én pont ettőri. Én imádtam. Nagyon személy.

SPEAKER_00 11:17

Most le vagyok maradva az Oscar előtt meg díjas filmekkel, de most akkor majd megjünk moziba.

SPEAKER_01 11:24

Oda is menjünk. Meny van.

SPEAKER_00 11:26

Térünk rá a témánra, a mai témánkra, ami Tott Krisztina egyik regénye, a majom szeme, amit aztunk ma megbeszélni. És én úgy tudom, de erről si megben kérlek, hogy a Tott Krisztina, aki egy elképesztően terméken író, és én sokkolva olvastam, hogy ez a gyerekkönyvekkel együtt számítva a 35. könyve, hogy ő viszont viszonylag kevés regényt jegyez.

SPEAKER_01 11:50

Igen. Én úgy tudom, hogy neki relatívasok verses kötetekkel kezdett, aztán novellás kötetei vannak, aból egyként szerintem egész sok, és most látom, hogy anglóra fordítani is elkezdték őket, és regénye úgy tudom, hogy kevesebb van. Amit még itt fontosnak tartok megegyezni még, hogy erről a regényről nagyon könnyen találok akár podcasteket, interjúkat, cikkeket, erről sokan beszéltek már. Ezzel együtt mi úgy gondoltuk, hogy most azért mert nekünk is tetszett most nem fogunk azért nem beszélni róla, mert mások is beszéltek már róla. Ugye nyári Krisztán innen üdvözöljük, hogy természetesen megcsinálta azt a részt, amit még kitaláltam, hogy meg fogunk csinálni. De most már itt vagyunk, csak itt van a. és itt van a majomszeme, és itt vanak a disztópiák. Úgyhogy, bocson, most egy kicsit az lesz, hogy mi fogjuk magunkat, és elmondjuk a mi szempontjainkat ehhez a témához, és tavalyi könyvéten szereztük meg ezt a könyvát, én nagyon vártam, és nem után váltal, és igenis egy irtó izgalmas, és tök jó regény, szóval hogy így merjük nektek ajánlani. Ugye ez a könyv a disztópiák sorába tehető. Na most, akkor vegyük ki innen a disztópián, most egy pillanatra megállunk ezen a szón, és elmerekünk rajta. Tulajdonképpen mi a disztópia? Konkrét megnéztem a definicót.

SPEAKER_00 13:14

Ez a fél jó kis strében tanulom, hogy. Ugye egy disztópia, amivel mindenki összeköti, és nagyon helyesen teszi ezt, mert ebből eredő, hogy az utópia ellenképe, és az utópiát mózdóztamás használta először az utópia című könyvében, és tök érdekes etimológiailag, hogy azt jelenti, a görög két szóból tedik össze, hogy a nem hely, vagy a nem létező hely. Angol úgy egy notze a utópia. És ennek ez ugye egy tökéletes elképzelt társadalmat, társadalmi berendezkedést mutat be, és ennek az ellenképe a disztó, ami a hivatalos megfogalmazás szerint egy olyan elképzelt jövőkép, amiben a világ a jelenlegnél rosszabb társadalmi politikai rendszerben működik. Na most ez azért ugye egy elég általános megfogalmazást. És tök érdekes, hogy hallgatam arról egy beszélget, vagy egy videót a Youtube-on, hogy honnan lehet megismerni a disztópiák. Mondjuk olvasol egy regényt, amiről ez nem egy ilyen híres regény, hogy deklaráltek róla, hogy az meg van róla ezer videó, meg stb. Honnan tudod, hogy tisztópiát olvasol, és hogy mik ezek az ismérvek, és akkor ugye ott vannak ezek egy általában totalitárius rendszer, egyén érdekelnyomás, a stb. De egy csomó ilyen érdekes dolgot felhoz. De nekem azt tetszik igazán, hogy a végén behoz egy olyan szempontot, ez egy ilrodalmi elemző csatornám, találtom egy ilyen videót, hogy mennyire kevés választja el az utópiát, meg a tisztópiát, mert ha belegondolsz, hogy te saját fejedben létrehozol egy utópisztikus világot, és azt mondod, hogy csináld meg most itt bátran mindenki játszonal a gondolat, hogy csinálja meg egy olyan társadalmat, ami szerinte tökéletes, hogy működik, van egy rendszer, hogy élnek az emberek, mivel foglalkoznak ipar, társadalom, stb. megélhetés. És akkor képzeljük el, hogy oké, nyilván vannak benne szabályok, vagy van egy keretrendszer, ami azt összetartja, mi az a rendszer, hogy milyen olyan rendszer teremtél, ami valahogy ezeket az embereket összefogja, és még csak azt se kell mondani, hogy vezet ide, hogy ad neki egy bizonyos keretet, és a másik kérdés, hogy hogyan biztosítod, hogy ez fennmaradjon. És azt mondta, hogy ezt a két kérdést megválaszolod, akkor már oda mehetünk, hogy a kis utópiában van válaszod az átkérdésre, hogy mi a rendszer, ami összetartja, hogy általában egy valamilyen rezimkormány, bármi, jogrendszer, szabály rendszer akármi, és valamilyen pillérek, amikor azt biztosítják, hogy ez nem maradjon, tehát szabályok, tehát már nem minden ugye szabad. És akkor nem ott vagyunk el, hogy az egyén ebben a rendszerben nem biztos, hogy jól érzi magát. És ez tök érdekes ez a gondolat szerintem, hogy az utópiától mennyire könnyű eljutni, és nem azt mondtuk, hogy ez már feltétlenül egy disztópia, de hogy érdekes ezen a vonal elindulni. Úgyhogy igazából nyilván ugye vannak ilyen hihetetlenül híres disztópiák, amik most így meg fogunk névleg is említeni, de hogy igazából, igen, ez az ismerve, hogy ugye jövő, mert hogy valami általában azért a valós világunkból valamilyen faktort trigereli ezeket, hogy ha ilyen irányban megyünk, akkor nem oda kötünk neki. És akkor általában ezzel játszanak az írok, és ugye egy mostani a rosszabb berendezkedés.

SPEAKER_01 16:24

Ennyi igazából a nagyon jó szerintem nagyon-nagyon jól leírta, és annyira izgalmas ez a gondolat, hogy tulajdonképpen úgy disztópiát, azt szerintem nagyon-nagyon sok alapgondolatra lehet építeni. Tehát gyakorlatilag minden, amire azt gondoljuk, hogy akár a jelenlegi világunk van egy rossz, vagy egy rossz tendencia, az ha egy ilyen gondolatkísérletbe továbbviszem, hogy mi van akkor, ha ez az alapállítás, és azt továbbmegy, akkor milyen lenne a világ? És ugye itt hat hozzamba rögtön az első példát, ugye a szolgálóány meséjét, azt szerintem az most az egyik ilyen legáltalánosabban ismert, magad, ugye egy sorozat is készült belőle, disztópia, amire Margaret átvuda azt nyilatkozta, hogy ő konkrétan adott politikusoknak a nyilatkozataiból építette ezt a világot. Bizonyos főleg egyébként evangelista, és nem engem evangélikus, fontos a különbség, evangelista keresztény vezetőknek a megszólásai az amerikai médiában, és ő eljátszotta azzal a gondolat, hogy mi van akkor, ha ez valósággá válik, mi van akkor, ha az a világ, amit ezek az emberek kérnek, hogy a nők teste olyan szinten legyen mondjuk kontroll alatt, és ez a típusú vallásosság legyen az irányadó a jogrendszerben, hogy ha ez be következne, akkor ő ezt így képzeli, hogy ilyen lenne a világ, mint a szolgálóány mesélyében. És a szolgáló meséjem még azért is egy érdekes történet, mert hogy egészen konkrétan földrajzilag megvan, hogy ez hol van, de ez körülbelül még állam lenne a fejében, és ez egy olyan disztó, ami megmaradotta határaink, ezért ki lehet menni belőle abba a világban, amit mi ismerünk, viszont ugyanak olyan diszópiák, ahol az egész világ.

SPEAKER_00 18:13

Igen, még egy másodpercre a szolgálal egy mesélné maradva, ami nekem ott nagyon érdekes, és tényleg rá jó, hogy ezzel kezdtük, mert rá is lehet húzni az összes disztópiára, csak én valamilyen nekem ennél ragadt meg, ez egy ilyen nagyon erősen, az ez a normális vagy normálisnak tartott világunkból a fokozatos belecsúszásnak a mozdonata, ami tök fontos az ilyen disztópiákban, mert tök érdekes, hogy ezekben a könyvekben hogyan foglalkoznak ezzel az írók. Én a szolgáló egy mesének csak a filmes verzióját láttam az első évadot, ami úgy tudom, hogy a könyv az csak az első évadnak a történetéül szolgál alapul. És én azt láttam, és van bele egy ilyen szövegrész, ami viszont tudom, hogy a könyben is szerepel, amikor ezt csinálták, még nem ébredtünk fel. Teh amikor arról volt szó, hogy nem tudom, besántöttak ilyen nagyon alapvető ember jogokat, vagy felfüggesztették az alkotmányt, mint olyat, sőt, mi nem ébredünk fel, amikor kiúgtak az állásomból, még nem ébredünk fel. És ha megnézi valaki a Youtube-on a sorozat trailerét, akkor ez a néhány mondat szerepel benne, és amikor lezajlott az a hatalomátvétel, és már halljuk az egyik ilyen szolgálóány beszélni, akkor azt mondja, hogy ezek a folyamatok zajlottak, nem ébredünk fel, most már ébren vagyok. De hogy akkor már benne vagyunk ebben a disztopikus berendezkedésben, és ez, ami nagyon érdekes szerintem, és az összes ilyen történetnél, amit olvasunk, én azt vizsgáltam, hogy hol van az a pont, ahol ma benne vagy, ahol belecsúztál, vagy hol van az, ahol a másik kérdés, hogy ahol még meg lehetne fogni. És az az érdekes, hogy ugye majd a mai könyvről is, amiről beszélni fogunk, hogy össze lehet kötni a mai kis rendszerünkkel, hogy a mi életünkben vannak olyan mozzonatok, amik sajnos indultak azon abba az irányba, amikről ezek a regények szólnak, és hogy néha bennem tök élénk így visszajönnek ezek a mondatok, hogy ez nem az a pont te, ahol fel kell ébredni. És ez tök érdekes.

SPEAKER_01 20:00

Nem teljesen értelek, és ez szerintem azért is egy nagyon érdekes szempont, mert pont ott krisztinál regényben ez szerintem iszonyatosan erősen jelen van. És ugye van ez a két nagyon klasszik disztópiánk, az 1984 és a szép új világ, amit egy kicsit így párba állítva szoktunk emlegetni, és ott az már egy ilyen nagyon kialakult rendszernél kezdődik. Az, mint hogyha az én emlékenys már egy nagyon kialakult rendszer van, már egy adott dolog, hogy én abban az adott rendszerben működök. És ugye ebből a kettőből szerintem én hozzám a 84 jutott el előbb, lehet, hogy egy kicsit túlkorán, mert én 14 évesen. Úgy volt, hogy csinálom belőle színpadi előadást a diák színpadunk az, ezért érdekes. Mert kicsit bele is makkantam, azt nem, majd ugye se nagyon-nagyon megütött, hogy te jól ég, ennyire lehetne borzasztó a világ, mert ugye amikor először olvasott szerintem, akkor így rájösszített, hogy ez így működik, ez így működik. És aztán emlékszem, hogy ez egyik iskolatárs, még csak nem is osztáltáson, nemszerem alatt nem járt egy-két évvel az, ő ajánlotta nekem, hogy a szép újágot is olvassam el, mert a kettő együtt ér valamit, vagy hogy ő azt gondolja, hogy a másik oldal, az sokkal iszőbb szerint. És nagyon érdekes volt ezt hallani, hogy a szép új világ azzal játszik, hogy nem ez a típusú elnyomói Big Brother rendszer van, ami a 84-ben, ami a mostani világunkból nézve nagyon egyértelmű rossz. A szép világ az pontosan azzal él vissza, hogy mindannyian a kényelmet, a boldogságot az örömöt keresük, na és erre épít fel egy disztópelt. Mi van akkor, ha ennek alárendelünk mindent. Tehát ott is az vagy csoportokba osztják az embereket, és akkor van egy bizonyos már nem is emlékszem, hogy pontosan micsoda, amit beszól te folyamatosan ilyen boldog állapotban vagy. És feláldozott cserebe a személyhez szabadságodat. Teh ezért a biztonságért, ezért az örömet, és néha annyira eszembe jut, amit ez a fiú akkor mondott, tényleg ilyen 9. és 10. lehetet, hogy neki ez egy rémisztő gondolat, hogy mi mindent adnánk fel azért, hogy egy ilyen örömteli dologban legyünk, és mégis disztópia a szép új világ, nem utópia, nem úgy van beállítva, hogy ez csodálatos. És itt parom érdekes a megfogalmazásának a definíciónak, hogy a jelenleg rosszabb, hogy itt mondad is, hogy ez egy nagyon nagy vonulás. Oké, definiáljuk a jelenlegit, definiáljuk, hogy rosszabb, tehát, hogy ez egy nagyon összete.

SPEAKER_00 22:43

Úgy értem szerintem itt a konkrét helyzetre lefordítva, hogy választani kell egy gyakorlatilag a boldogság és a szabadság között, mert a kettő együtt nem megy. És egyébként van egy ilm, amit nemrég megnéztünk az Écbió maxon elérhető a Don't Very darling, nem tudom, hogy láthatásítam. Nem látom, abban van a Harry Styles. Így van. kontroverzál. kontroverzál, de nem is nem is a forgatási meg egyéb drámáról akro beszélni, hanem hogy ez nagyon egyértelmű a székpój világra riím el, ahol van egy gyakorlatilag olyan rendszer, ez még szerintem nem egy spoiler, hogy egy tökéletes pomps springzi amerikai csodálatos rossaszínvilág, ahol 60-as években vagyunk, és korton ruhák, és Martini, és Pul és nem tudom, a férfiak dolgoznak, ugye nem tudjuk, hogy mi, de van egy a rendszer, és mindegy ilyen lassú utalásokban derülköj ebből, amígy ki lehet optolni, és mi van akkor ha. Sodvét nagyon hasonló egyértelműen ebből a könyvből merítkezik a történet, de hogy érdekes, hogy nem úgy ért, mert rosszabb a szép új világ is, hogy rákényszerülsz erre a választásra, vagy ha nem is eszmész fel, hogy van ez a választásod, akkor meg az még szomorú. Tehát.

SPEAKER_01 23:53

És még összegyűjtöttünk egy ilyen kevésbé ismerisztópiát említés szintén. Én itt megemlítenem, mert ezek is elég ismertek, hogy tök érdekesé egy csomoszor, young adult könyvben vannak nagyon jó példák rá. Na most az élhezök viadalát tudom, hogy sokan látjátok még akár a filmeket, és az könyvben egyébként nagyon kemény. Én elkezdtem olvasni, őszintén le akadtam rajta, hogy az a főszereplő, a könyben egy elképesztően komplex, nagyon-nagyon reményvesztett egy szomorú lány. A kettő, ez így van. És akkor jöttem rá, hogy nekem a táborozóim 90 évesen olvasták ezt a könyvtől. És én így ültem, hogy te jósánkology.

SPEAKER_00 24:35

És most is nagyon durvajtek egy 14 évesen olvastam a 84. Az korán volt. Azért még én a száz egyes szoba, és ezt muszáj elmondom, bocsánat, annyira emlékszem, én egyetem elém olvastam. Most nem tudom, hogy először egy másodon, meg kétszer olvastam, hogy annyira emléksz, amikor bementem a jogra, és megfedeztem a nój tanszték az a száz egyes. Oda kell majni vizsgázni, és nem tudtam semmi másról gondolom, hogy pont ívat szólit olasztam, hogy komolyan, de túléltem.

SPEAKER_01 25:04

örülök nagyon kitárs. Jó ég. És ugyanilyen van még egy elég ismert, és ebből is van film is az emlékek őre, ami azért egy nagyon izgalmas, én emlékszem, hogy azt nagyon szerettem, és ezt egyébként én tökszívesen ajánlom, hogyha kerestek könyvet 7.8-osoknak is akár. Az egy olyan világban játszodik, ahol minden fekete fehér lett, egységes benne az időjárás, mert hogy az lengy, hogy egyenlét. Tehát, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a tapasztalata. Minden család két kisbabát kap egy A és egy B neműt. És van egy ember, aki őrzi az emlékeket a korábbi világból. És az ő történetelmet azért, aki átveszit el ezt a feladatot. És ez egy nagyon jó kis akcióregény, és szerintem csodálatos ilyen kombinációja annak, hogy egyszerre nagyon mély és izgalmas gondolatokat tesz bele, de nagyon-nagyon olvasványos és nagyon lehet vene menni.

SPEAKER_00 26:01

Ez tök fontos szempont egyébként menné ha ez a disztet, hogy ezek ugye nagyon le tudnak hozni az életről. Szerintem, ha van egy történet, ezek mind fantasztikus könyv, amiket most itt említünk, de hogy azért én érzem, hogy néha túl sok. És hogyha van velett egy olyan történet, ami szövegényes, cselekményes visz magával, az én nem árta az egyensúlynak, hogy utána ne vágjuk fel az ereinket egy kerenkésen. Én is behoztam még két könyvet, ami az egyikről már beszéltünk a podcastban, az egyik az Philipp Rosnak az összees Kvés Amerika ellen címűkönyve, amiből én szintén csak a filmadációt láttam, mert a Philipp Rosznak egy másik regényet olvastam azt az Amerikán pasztorát, az is egy nagyon jó könyve egyébként, és most szintén készült film. De az összeeskövés Amerika ellen az ugye az az alap konfliktus, amit már egyszer taglaltunk, hogy 1940-ben a választás nem a rozzel nyerin meg, hanem a Charles Lindberg, ugye a híres pilóta, aki a náciesz még szimpatizánsa, és hát ennek megfelelően épít egy társadalmat, és egy rettentes történetet bontakozik ki belőle, viszont annyira részletgazdag már a filmadaptáció is, hogy engem nagyon érdekel a, és lehet, hogy el fogom olvasni a könyvet is, mert annyira érdekes, és egy családnak a történetén keresztül mutatja be ezt a társadalmat, hogy nagyon szép szerint. És nagyon érdemes a sorozat is megnézni, mert szerintem tök jó. Én ugye tudjuk, hogy könyvpárti vagyok, ha már mind a kettőt elfogyasztottam, itt az a ritka eset van, hogy csak a filmet láttam, de pont azért keltette fel az érdeklődésmet a könyviránk. A másik pedig, a másik pedig egy polosztel regény, amit most adastam nemrég, az a végső dolgok országában, című könyv, ami pedig azért a disztópiák között is egy különösen sötét világot ír le, hogy az emberek így tulajdonképpen hajléktalanok, ha úgy tetszik. Tehát hogy ez itt egy teljes összeomlás, gyakorlatilag ilyen kormányzat az így nem nagyon van. Vannak szabályok, meg van büntetés, meg van egy rendszer, de hogy ipar nincs, csak korrupció van, és az emberek így éhínség van, és ilyen-nagyon nehezen keresik a kenyerüket, és ez is egy lehatárolt területileg behatárolt terület. Azt nem tudjuk, hogy hol játszódik, de hogy ki lehet menni, mert hogy vannak kikötők, és vannak menekülő utak, tehát a szolgálny meséhez hasonlóan ez egy ilyen földrajzi behatárott terület. Ez egy nagyon, szintén nagyon érdekes könyv és ajánlom de hát nem megy vidám, történet.

SPEAKER_01 28:34

És még egy dolgot had mondjak egy példát, ami egy picit vissza hoz bennünket a magyar szerzőnek egyébként a disztópiája, hogy spirógya egy nekem a feleség verseny színű könyvről hallottatok emár. Az benne az elképesztően kemény, hogy valahol mérhetetlenül szórakoztató, tehát nagyon vicces, de az, hogy ennek a regénynek a publikálásához képest most hol tartunk?

SPEAKER_00 29:02

Azért. Az nagyon kemény.

SPEAKER_01 29:04

Szóval én is régebben olvastam, tehát ez nem a mégis nagyon még volt természetesen ez a könyv, és szerintem még az egyetem elején olvastam. És hát ebben ebben ez egyértelműen Magyarországon játszodik, Amerikában egy vajal, kitalálja, hogy ő szeretne a saját országot a romáknak, és fordítják neki, hogy van a Heves megye, az Angry County, akkor azt nem tetszik neki, a Baz megye a Fak County, a se tetszik neki, és a végén Békés megyét, Pisco-t választja. És hogy ilyen szintű meg valami kristály nevű távú a parlamentben éppen a miniszter, valami és bira emlékszik. Szóval nagyon sposan olyan igazi, nagyon cinikus, nagyon igaza van valahol. Nem vicces. De nagyon. Mondom, most már nem vagyok, benne biztos, hogy nevetnék. És ugye át evezek a mai. Sajnos a majom szemére, hogy a majom szemének, azért, és itt ez az egyik, és azért akartam a spírolval összekötni, mert ez egyik dolog, amiről beszéltünk egy csomót az utcán, hogy ez a könyv, nagyon sok cikkben akár mi olvasaton, és megjelenik, hogy mi ezt nagyon Magyarországnak olvastok. Aztán hallgatunk totkrisztinával interjúkat, és ő azt mondja, hogy neki tökrem ez volt a fejem, tökről nem ez volt a célja, tehát hogy ő azt gondolja, hogy ez bármelyik rendszernek lehetne éppen a disztópiára. És mind a kettőre van egy kicsit így érvünk, hogy.

SPEAKER_00 30:46

Igen. annyiban értem, tehát bevallom töledelmesen, hogy amikor én olvastam a könyvet egyben Magyarországra azonosítottam, azért is, mert mi ebben az országban élünk, és ezt Krisztina is mondta, hogy azért amióta ő egyébként elkezdte írni ezt a könyvet az elmúlt, nem is tam négy évben, azóta megtörtént egy-két olyan határátlépés, amit egyébként ő már a disztópiába szánt, és ott volt a kézirat a fiókban, amikor az tényleg be következett, ami elég pará. De én valahol értem, hogy ő mire gondol, mert hogy ő azon szeretne elgeni ezzel a könyvel, hogy az utóbbi években azért ugye elég sok országban telet nyertek ezek az autoritár típusú berendezkedések, meg kormányok, meg stb. és hogy od abszurdum játszhatna ez a történet máshol is. És hogy akkor hova tart az a világ, amiben ezek a kormányzatok tudnak teret nyerni. Tehát, hogy én valahol értem azt, hogy mert azt mondja ebben az interjú, hogy lehetnén Dél-Amerikában is. Értem, értem, és egyébként belegondoltam nagyon vicces, hogy a szereplők neveim mind olyanok, amiken nemzet közesíthetők, tehát gizelle, a kis zizelnek hivatja magát, meg a dróicer, meg a Petra, meg a Bankat, ezek mind olyan nevek, hogy akár lehet is. Mint nyilván nem erről szól a történet. De hogy én tényleg úgy olvastam, hogy ez egy magyar sztori, tökreműködik, de azt is értem, hogy működhetne, és hogy valójában a gondolkodás, amit ő ki szeretné nyitni ezzel a könyvben, az inkább az hogy merre megyünk.

SPEAKER_01 32:22

Vagy általában ezzel ez a tendenciával merre felemegyünk. Nem értelem, én azt éreztem benne, hogy annyira közeljövő, hogy ugye ez nem a. ugye 1984, ez 1948-ban írt a Orvel. Az egy majdnem ötven évnyi táv. Itt ez nagyon közel van. Tehát ez a következő pár év, nem mondjuk. De úgy ér, többen nincs benne olyan, semmilyen technikai ugrás nincsen benne, vagy ilyesmit, hogy annyira hajaz arra, amiben ma van. Ugyan ez a közel azt jelzett, hogy tényleg ez egy pár év, amiben van, és szerintem nekem ezért én őszintén bele se gondoltam, hogy ez nem Magyarország adott esetben, és én arra az egyre kaptam fel egy picit a fejem, hogy volt egy ilyen filmmondata, szerintem ez csak egy ilyen rosszul sikerült félmondat egyébként az interjúban, hogy ez egy, hogy is fogalmazott ez egy tévesolvas, és úgy közeli picit úgy jövök vele, hogy ha tudod, hogy mindenki úgy olvassa, akkor ez szerintem nem az olvasat téveszt. Én itt egy picit megvéldenem magam, hogy én nem gondolom, hogy tévesen olvastam, így nekem ezt mondta, viszont nekem pont ezért működött. Tehát érdekes, hogy annyira felismerni véltem mai napi tendenciákat és híreket és szabadságjogoknak a nyírválását, és a társadalom belüli rétegeknek a különbözőségének a növekedését, úgy nyílik az alló, hogy ez így együtt úgy éreztem, hogy hú, azért ez kemény.

SPEAKER_00 33:59

Nehéz volt lélegezni közben. Amitől nagyon működik, ezek, tényleg ugye nincs egy nincs konkrét földrajzi elhelyezkedés, ahogy erről beszélünk, nincs meghatároz, hogy hol játszik, és pontosan mikor, de az érezhető, hogy a közeli jövőben, és a kezdeti nyitó képekben így külön történeteket ismerjünk meg, tehát kicsit lehet ilyen novellaszerűen olvasni egyébként, mert ilyen különfezetekre van tagolva a regény, amikből aztán a végére összeáll egy történet, tehát ezek a szálak összeérnek, de mindenre azért nem kapunk választ. Egy csomó olyan dolog, amire azt képzeljük, hogy beírik, és nem feltétlenül kapunk meg választ rá. De ez nem azt jelenti, hogy elnagyolt vagy felvagy az érezheten egy szándékos dolog, és tök jó, csak hogy nem minden száll íszze. Viszont a kezdeti képekből még nem egyértelmű ez dolog, és nekem nagyon tetszik az, hogy ez ilyen apró villantásokból meg van egy olyan félmondat, hogy az egység előtti idők, hogy így bele vagy dobva a közepébe a dolgoknak, amikor elkezdesz olvasni. Van egy látszólag teljesen mai hétköznapi jó életcvonalon élő középosztálybeli férfi, egy pszichiáter, aki a főszereplőnk, meg van egy hasonló körülmények között ilyen nő, aki az ő páciensen, és az ő történetüket kezdjük el megismerni, és akkor egy egy ilyen utalás, hogy a kocsi alát kell menni a szegregátum területére, ahol a szegények élnek, és akkor egy rájössz, hogy hopá. Hatalmas különbségek vannak a társadalmi réteknek az életszínvonalak között, ahogy ők élnek, és egy ilyen gigantikusra nyílt ez a orló, ahogy mondad is, hogy egy egy ilyen utalásból lehet aztán összerakni, hogy itt miről beszélünk. És egy nagyon szépen ki van rajzol, vagy csak egy kicsit olyan értesen van, mint amikor től egy ilyen színezőt öltesz ki, hogy először így a nagy dolgokat beszínezelt, és akkor szép lassan a kicsiket, és a végén így összeáll a történet.

SPEAKER_01 35:44

Egyébként én ezen is gondolkodtam, hogy én ezt régebben olvastam ezt a regényszóval a nagyon egyértelmű dolgokat nekem már nehéz rulő felidézni. Viszont ami nagyon megmaradt nekem, hogy az ilyen apró leírások, ilyen megfigyelésedben mennyire erős. Tehát, hogy mintha, és szerintem amit én Tóth Krisztinától olvastam novellát, abban is tök sokszor én azt veszem ezt, hogy nekem azok a novelláim működnek igazán, ami valami nagyon különleges szempontú megfigyelésre alapul, amit őon tisztán nagyon átszűrve tud leírni, és mint hogyha ebből nagyon-nagyon sok lenne ebben a regényben. Nekem ezek voltak az ilyen ilyen kis ajándékok egyébként benne, és ez szerintem azért érdekes itt megemlíteni, mert ugye a disztópiák, mivel egy nagy társadalmi rendszert ábrázolnak, ezért bizonyos értelemben nagyon durmán, strukturálisnak kell lenn szerintem, hogy a világod magán belül működjön. Tehát, hogy tényleg felépíts egy olyan rendszert, amiből logikusan következik az egyik dolog a másikból. És én azt gondolom, hogy nem gondolom, hogy a histórizin nem csinálja jól, csak nekem sokkal erősebbek voltak, ezek az apró jelzések, amikhez tudtam kapcsolni, hogy mennyibe kerül a kávé.

SPEAKER_00 37:06

És hogy csak ugyanezt mondtam, és az pont egy olyan rész, nagyon vicces vagy ezt mondom, de ezt ma beszélgettük az annél. És pont ezt említettem neki, hogy azt mondja, hogy csak egy bizonyos fajta márkájú kávéce hajlandó megvenni, ami viszont már elképeztem sokba kerül, és csak bizonyos boltokban kapható, de nem baj, mert ahhoz ragaszkodunk, és hogy ez mondja az egyik én főszerepünk, és ez mennyire durva, hogy már kezdett látni a bőrödön, hogy tényleg ez van. És amúgy ez nagyon igaz, hogy ezekben a pici hétköznapi képekben mennyire erős, és ezekre én így, hogy aláhúztam dolgokat, hogy mennyire szép, mennyire szép, és semmi egyet rengető jelentősége nincs a történet szempontjából. De aminekem például nagyon tetszik, és ez valahol strukturális is, hogy visszaköszönnek képek, az egyik történetszában szereplő képek a másikban, tök más kontextusban. És ő ezzel kicsit jeszik is, hogy ilyen félkövérrel ki vannak emelve, ilyen töredékek, am aztán fejezett címek lesznek később, és amit az ember í először nehezen tesz valahova. Én azt gondolom, vagy én arra az értelmezésre tudtam ezzel kapcsolatban jutni, hogy ő ezzel is azt akarja érzékelni ezek külön történet szállak ugyan, de valahol összefügg, tehát ugyanaz a három szó itt így szerepel ott meg amúgy. És mi van egy ilyen rész, hogy ami tök ilyen apró részlet, hogy ez a főszereplő nőn, aki egy ilyen boldogtalan házasságban él, azt mondja, hogy a férje, azt képzeli, hogy száraz túlszáraz a levegő a lakásban, és azért kirak vödörbe vizet a szoba különböző pontjaira, hogy így párásítsa a levegőt, és azt írja, hogy ez olyan, mintha itt adnánk egy láthatatlan, szomjas kutyát. És akkor egyrészt nagyon tetszik ez a kép, hogy van egy ilyen, és később, amikor így ki akarsz lisadni, sétálni, úgyhogy ne vegyék észre, akkor azt mondja, hogy leviszem sétálni a láthatatlan kutyát, tehát van egy tök jó hora is. És ugyanaz a kép meg úgy jön vissza egy másik történetszában ennek a pszichiáternek, aki az egyik főszereplőnk, és akiről annyit azért el lehet mondani, hogy ez egy borzalmas ember, egy ilyen narcisztikus személyiségző arra küzdő valaki, hogy ő meg allergiásít a vízre a lakásban. Tehát hogy ő például a kicsöppen egy csepp víz a parkettára, akkor azonnal oda megy és fölli, mert hogy ne hogy bajal legyen, és hogy már meginzi, és ő meg ilyen tisztaságmány, és tök szép ez a két történet egymásmer, hogy az egyik vödörrel teszik ki a vizet, a másik meg írtja, és nekem nagyon tetszettek ezek a pisi ilyen képek. De még úgy érzem, hogy keveset mondtunk a asztoriról. persze.

SPEAKER_02 39:35

Ez van nincsen csak kocsony. Abszolú igaz.

SPEAKER_01 39:39

De már látjátok szerintem azért is ugrottunk ezekbe bele, mert tényleg én azt gondolom, hogy a regénynek ez az igazi erőssége. Ez a mi azt szeretem. De ezzel együttem igazat van benne, hogy egy picit beszéljünk arra, hogy tulajdonképpen miről szól ez a regény, nem, hogy így, mert miről szól értsd kell, milyen történetben vezet bennünket végig, mert az, hogy miről szól, az egy másik kérdés, az egy mélykés.

SPEAKER_00 40:05

Hát igen, szerintem igen ilyen témákat lehet megfogni, hogy mi az, amin elgondolkozunk, mert a konkrét cselekmény szállat nyilván nem akarjuk lőni, meg tök nehéz is, mert annyi féle történet van, és szerintem mindenki mást is víz belőle haza, kicsit a kritikákat olvasva is ez a benyomásom. De amik ilyen nagyrendezőjelek és amiről muszáj beszélni a könyv kapcsán, az avetően ez a manipuláció kérdés. Van egy tök szép párhuzam, ami nagyon szépen teljesen egyértelmű a könyvből, a közéleti manipuláció, tehát az állam privát viszonyokból való beavatkozása és intézkedései, és a kis hősünk a Pszietter páciensével való viszonyok között, tehát ezt nagyon szépen meg lehet figyelni, de alapvetően itt az ilyen hatalommal való visszaélés kérdése, ami nagyon erősen megjelenik, mert hogy ebbe az államállamban így azt lehet látni, hogy nincsenek meg ezek a normális határok. Mi az, ami mondjuk az egyén privéjben tartozik, és nem kell abba belenyúni. És például ilyen történetek, amikre utaltunk korábban, és mondta Totriszty, hogy hogy beleírta a regényébe, amikor még nem így működtünk, és közben hatályba léptük el a jogszabályok, mint például hogy a humán reprodukciót államosították. Vagy mint például az egyetemeket, mert az egyik főszereplőnk az új egyetemen tanít, ami ugye az állami nagy egyetemi monopólium, hogy ilyen konglomerátumban tömörítik, és stb. hogy így kezdenek, megtörtének a dolgok, szerintem ezért is érezzük kicsit magunkin a történetet Magyarországon. De hogy az az érdekes, hogy azt lehet látni ennek a ennek a pszichológusnak a saját kis viszonyaiban, meg egyébként egyéb szereplőkön is. Ha egy olyan államban élünk, ahol ezek az intézkedés egy betörnek az életünkbe, Ergo velem szemben nem tartják ezeket a határokat, és az én privát szférelmát nem tisztelik, akkor nekem miért kéne tisztelnem a másikét a kis mikro környezetemben meg a kis mikroviszonyainban, és ezt lehet látni, hogy ő senek megfelelően működik.

SPEAKER_01 42:08

Abszolut, és szerintem az meg a másik, ami eszembe jut, hogy ugye van benne egy ilyen szál, amikor hívják a gizellát. A női főszereplőn körülbelül, aki ennek a férje rahozgatja ki a bocsánat, aki ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy próbálja levetkőzni a gizellasságát. magán szála, ami az ő kb. fiatal korában megy vissza, és nagyon sok kimondatlanság van benne, és a testvére, aki külföldön él és az édes, hogy az egyik kölyük az édesanyjával maradt a másikok az édesapjával, és ezért az egyik olyan külföldön nött fel, a másikoljuk pedig nem. Ezt itt szépen lassan bontja ki, mert például én alá a történetszálnál ugyanezt tudom elmondani, hogy azt éreztem, hogy nagyon-nagyon szépen fog meg apró emberi pinatokat benne, meg fájdalmakat, de már maga az egész szál, az nekem egy picit ilyen furcsa volt. Tehát, hogy itt, bocsánat, meg, nem tudok többet mondani szpojlerzés nélkül, mert itt nagyon egyértelműen kiderül egy régi titka ennek a nőnek, és nem mondom, hogy ez a titok nem illik bele a regénynek a struktúrájába, de nekem baromi érdekes, hogy ezt választotta. Történetszának a Tóth Krisztin, hogy egy picit azt érzem, hogy ha csak így elmondám nektek, hogy akkor azt történt ez a nőve egy A, B, CD, mintha nem lenne ellenpontozva mással, vagy nem tudom, olyan érdekes a regészebban, és itt bocsánat, most bevezettem magam egy barlangban, mert látjátok, most nem tudok megtek kárt mondani, csak ez nekem furcsol, és akkor nem mondhatom el, hogy mi van. Szóval nem haragoljatok, hogy. nagyon el akar olvasni az apem mindenki szonik. Ebből a barakból most a hajámat meg fogok kihúzom magam, és azt még hozzá tenném, hogy ezt a mondatot ezt tért a duc és szemem erről beszélünk egy picit, mert nagyon tetszik nekem, hogy hova tarthat az a világ, ahol mindenkinek összezavarodtak a morális iránytőj. Szerintem ez egy nagyon szép mondat.

SPEAKER_00 44:24

Sajnos loptam. Nekem is nagyon tetszik azért van itt, de írt kizetemben, ezt magat ott Krisztin mondta. Eben az minószus interjúban a nyári Krisztinról beszélget, nekem is nagyon tetszik ez a morális irányt kifejezés, mert tulajdonképpen erről van szó, ez kicsit ugyanaz a kérdés, amit az előbb itt elkezdtünk pontcolatni, hogy nincs olyan, hogy tisztességes, meg nem tisztességes, hanem én kicsit azt érzem ebben a regényben, hogy. És ez is nagyon biztos, hogy én ezt ilyen fárazlanul optimistán kezdtem olvasni, mert én az ilyen vagyok. Mindkolok meg minden, és amikor tudott vannak ezek a kis kitérések, hogy az egység, a szegregátumok vagy jaj, jó, nem baj. És akkor menjünk vissza abba a történetben a mi ismerős és érdekes van még a kis hétköznapi, és egyszerűen nem tudom lehúzni a sztori, mert mész vele, és nem tudnak nem bejönni a disztópia elemei. Utánni kirajzódik egy olyan világ, ahol mindenki ugyanebben az ilyen fáradt, kényelmetlen, boldogtalan, szürke, gátlástalan, és ez a legfontosabb szó már az állam isgátlástalan és az egyén isgátlásban világban létezik, és én ezt a valamelyik kritikában olvastam egy ilyen olvasói kritikában, és ez nekem nagyon tetszett ez a megfogalmazás, hogy megannyi rétege van a regénynek, és mindegyik kényelmetlen. És ez tök jó megfogalmazás, ez pontosan így van szerintem, hogy mindenki így ebben létezik, ez az ilyen, és ott van ez van az egyik ilyen fordulópont, ahol azt képzeled, ahol az egyik szereplő így ráeszmél egy kicgy összerakja, hogy mi történik, és hogy ezt most számon kérjés, és valakinek elmondja, és felnyitja a másik szemét, és amikor ez a főszereplő négy megkeresi a Scientel feleségét erre játre gondolok, és azt képzelem, hogy majd akkor itt most minden megvétzik, és nem történik semmi. És az a végső jelent, ahol ez úgy látszik, hogy jó, hát nekem semmi újat nem mondta, ebbe élünk, ebbe létszünk, és ez akkora il pofára esés, és hogy. És tényleg az van, hogy mindenki romlott, mindenki viszi magával ezt a csomagot, és nincs egy olyan szereplő, illetve egy van, akiről azt tudott mondani, hogy úgy közel is mondjuk olyan életet él, amiért próbáln élni abbenszerben. És történik, hogy minden sok társadalmi réteget megmutat, tehát különböző életszínvonal élő embereket. Ott van például nekem nagyon tetszik szintén a sziátnak az anyukája, aki hirtelen meghal a könyvelein, ez azért nem vagy nagy spoiler, ez nem tudom, a tizedik oldalon történik, az is annyira zseniális az apró részletek, nem tudet mondani. Az is, hogy ő hogyan milyen életet élt, ami utóbb derül ki abból, hogy a lakásában mik vannak meg, hogy néz ki, de hogy milyen érzés az, és ebben nagyon szép szorító is, de nagyon vicces és egyben sajnos. Olyan szépen ír att köszön, hogy az, hogy néz ki, amikor egy idős rokonat elveszítés a lakásában állett, tehát egy nagyon-nagyon szép a rendszer, de látszik, hogy ő például abszút ment ezzel a propagandával ebben élt, akkor ott van ugye a fia, aki nagyon meséletet ér, és ott vannak a szegregátumban élő nagyon szegény átsigázott egészségügyi dolgozók, tehát egy csomó embert megnézünk, és egyetlen pár van egy fiatal pár, hol a szegény elcsigázó egészségügyi dolgozó a lány, akikről azt érzed, hogy van valami remény még bennünk, valami bennük igen.

SPEAKER_01 47:44

Igen, mert ez benne szerintem igazán, amit nagyon megfog, és amiatt valószínűleg tényleg ide rakni, hogy egyrésztől a rendszertől te nem tudsz teljesen független lenni. Ez annyira egy ilyen minden apró dologra kiterjedő átgondolt magát fenntartó, mint aminek tényleg én néha az itthoni rendszert érzem, hogy ezt fogja magát, és úgy ki van építve, hogy már magától görög, mert akkora. És a másik pedig, hogy ha saját magaddal milyen egyességeket hozol azért, hogy valamilyen életszínvonalat, hatalmat, szeretetet, valamit kapjál ebből az egészből. És itt értsd azt is, hogy magától a rendszertől, és a benne levő emberektől. Mert ugye, ha van olyan kapcsolat benne, ami kifejezetten, amit mondták az elén, hogy ilyen visszaélés egyébként valakinek a hatalmával, és nagyon érdekes látni, hogy egyébként tehetséges értelmes ember a másik oldalon, belemegy be csak azért, hogy valami többet nagyobb szeretetet kapjon belőle. És hogy ezek nyilván benne vannak egyébként minden rendszerben, és minden pillanatban, tehát nem kell diszópiában mennünk szerintem, hogy ez meg legyen. Itt itt amiben nagyon-nagyon zseniális, azok az apró összekötése a hétköznapi élettel, ahogy a szervezve van, ahogy az rendszer szinten hat rád, és akkor abban a te magán dolgid, és igényeid nekednek az nagyon finom összeérései.

SPEAKER_00 49:30

Szervesen nyomásban létezik. És ez, hogy gyakorlatilag egy bántalmazó kapcsolatban létezik valaki, ez is érdekes, hogy én mondom ezzel az optimizmussal olvastam, és még feltettem ezeket a kérdéseket. De miért nem menekülsz el bel belőle? Miért nem indulsz erre arra, amarra, is tök érdekes: hogy ez a könyv az olyan alapos munka úgy kivan dolgozva, hogy következő húsz oldalban így számba vette ezeket a lehetőségeket, hogy figyelj, ha erraindul, ez történik, off, nem tudok menni ott az ajtó. Ha amarra indulok, a másik ajtó csukodik be. És én annyira meglepődtem, hogy megválaszol az összes ilyen kérdésemet, amíg én is konstáltem, hogy oké, azt ki te nem tudsz más csinálni, mint hogy ott marsz, ahol vagy. És ez nagyon érdekes. Egyébként azt el kell mondani, hogy ebben azért érezhetően nagyon durva munka van ebben a könyben, tehát hogy szerintem egy tisztópiát vagy utópiát ezzel az erővel megteremteni egy olyan rendszert, hogy ez összezárjon, és ne legyen rajta lyuk, tehát körülbelül helyter kapcsán gondoltam ezt, hogy lesznek azok a rajongok, akik majd végiggodják, hogy te arra nem gondoltál. És hogy itt én nem mondom, hogy rengeteg ide törtem ez, de nem találok rajta fogást. Az egy nagyon nagy írói munka egy ilyen szép rendszert, így részlet gazdagon megrajzolni. Amint gondoltam, hogy egy szót eltsünk az a címe a könyvnek, ez elég beteg történet. Igen.

SPEAKER_01 50:50

Igen, mert abból, amit most eddig elmondunk, abból gondolom most mindannyian foglálok a fejeteket, hogy az oké, de ez hogy jön ez az egész a majom személyhez. És ez egy jó kérdés.

SPEAKER_00 51:02

Ugye eredetileg, ami szintén ezt az elnyomó rendszert akarja érzékelni, vagy ez az én értelmezésem, hogy ez egy nagyon beteg és embertelen állatkísérletre utal a cím, amit egy robert vágynő orvos végzett el a 70-es években, aki felátültetési kísérleteket végzett majmokon. Ami kimondani is borzalmas, és egyébként ami még borzalmasabb, hogy megtalálhatók ezek a képek az interneten. Arról a pillanatról vannak fotók, meg a könyben is ez szerepel, amikor a fejátöltetett majom az operáció után magához tér és se tudatára ébred. És ezért is írják sokan a sok könyvkrüikában szerepel azt, hogy egy könyv eszmélés pillanatáról, ami egy kicsit ezt a pillanatot akarja megfogni, ami borzasztó, hogy az ember magához tér, és akkor ez a nagy kérdés, hogy amikor valójában most melyik állat, és mennyi tud, és arról, hogy mi történt vele. És ugye ennek az átvitt értelmezésére ad kiváló lehetőséget a könyv. Én egy borzalmas történet, és mondom azért a könyve megjelenik, és nem teljesen ánulhetid a címmel a történet, de nagyon érdekes, hogy pont ezt választotta azért.

SPEAKER_01 52:14

Tehát hogy durva belegondolni abszolú. És még egy záró gondolatot engedjetek meg nekem, és ez egy kicsit ilyen filozófiai szinten, hogy ami még nagyon érdekes ajelen van szerem ebben a könyvben, és ez konkrétan a főszövegen is már van, a múltal való viszony és a múltnak az ilyen tudatos eltemetése. És én azért elég sokat foglalkozom így magamtól múlt feldolgozással, sok könyvet olvastam erről meg. Már beszéltem is erről egyébként szerintem ebben a podcastben, és hogy a kárvával is voltak olyan előadások, amivel ezzel foglalkoztunk, és általában az, hogy egy nemzetnek a múltjával milyen a viszonya, az egy elképesztem fontos alapot adhat ahhoz, hogy a jelenbeli kihívásokhoz hogyan állunk hozzá. És amikor mondjuk az egyetemnek az ösztán vagy új egyetem, és ilyen apróságok vannak benne, hogy ez nagyon gyenged, hogy totvisztin, aki a nyelv felszerintem ilyen mesterri szinten ért, ő gyönyörűen játszik ezzel, hogy hogyan lehet a nyelvet úgy struktúrálni, hogy már ez a változás elkezd végmenni. És egyébként, ugye, aki az 1981-olvasta ott is megélnék, úgyhogy, sőt, nagyon extrémán jelenik, meg, mert ott nyelvet szeretnének csinálni az új beszélt, amiben egy. nem is létezik az a gondolat, ami nem születhet meg. És ez ennek egy nagyon gyengéd változata, és szerintem ez még iszonyatosan fontos, hogy most ezt csak azért teszem hozzá, hogy még egy réteg, hogyha úgy döntöttek, hogy elolvassátok, és tényleg merjük ajánlani, mert mind a ketten azt éreztük, hogy adott hozzánk, és adott ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta, hogy milyen döntéseket hozunk szerintem napi szinten, hogy ha olvassátok, akkor esetleg még erre is érdemes egy kicsit figyelni, hogy nagyon tudatosan használ adott szavakat, adott kifejezéseket adott Krisztinál, és a sok apró megfigyelést, amit már eddig is a plafonig dicértünk, még ahhoz tegyük hozzá, hogy a nyár valószínűleg, és a múltva való viszonyosat.

SPEAKER_00 54:27

És érdekes medodőben, mert erről hoztam napatát is, úgyhogy ide fog kapcsolni, ami szintén nem egy mondat, de ez bocsásítok meg nekünk. A fákat el kell ültetni a halottakat meg el kell temetni. De a múltban mit kell csinálni? Hová tegy azt a sok élet? El lehet te zárni valahová, vagy legalábbis lelakatolni szorosan, hogy ne nyílhasson ki az idő ajtója, ne borulhasson ki semmi a mélyből a legváratlanabb pillanatokban. Ne borulhasson ki. Ezt a salt sejtettű részletet hoztok nektek naponta tekint. És szerintem ezzel zárjuk a könyvajánlunkat. Én tél nagyon szerettem ezt a könyvtet és a többi idők egyik legérdekesebb talán ez a szót használom. Regény élmény a volt, úgyhogy mindenképpen sok szeretettel ajánl.

SPEAKER_01 55:17

Köszönjük, hogy itt voltatok velünk, és ezt az utazást a disztópiákon átisztináig velünk együtt megtettétek, és akkor az ígéretünknek hívánle közelebb valamilyen független színházi előadással jövünk, és addig is olvassatok és járjatok színházba, és ha tudjátok és tehetitek és belefér, akkor most nagyon sokan tehettek a független társatokért a figyelmetekkel. Köszönjük, hogy itt voltatok, kövessetek bennünket Facebookon vagy Instagramon megszokott helyeken. Sziasztok! Sziasztok!