Mit adott nekünk a független színház?

Eredeti közzététel: 2023. 05. 30.

Amikor felvettük ezt a részt május közepén, még a színházi működési támogatások elbírálása folyamatban volt - most, pár nappal a döntések után, mint az a keretösszegből jósolható volt, rengeteg független társulat került a megszűnés szélére. 

Kitesszük ezt a részt, mert továbbra is valljuk, hogy menjetek, és nézzetek meg előadásokat, ha tehetitek - és nem csak azért, mert lehet (sőt valószínű) hogy szeptembertől nem lesznek műsoron, hanem mert ezzel a szolidaritásotokat is ki tudjátok fejezni a terület iránt. 

(Kovács Bálint HVG-cikkében minden részletesen benne van, ha érdekel a teljes kép.)

Mi a részben megosztunk egy pár olyan élményt, amin nem csak jól szórakoztunk, de az identitásunk része lett. A jó színház nem lehet egyféle, és soha nem is volt. Mennyivel többek lennénk mind, ha ezt a vezetőink is értenék.

Transcript

SPEAKER_00 0:00

Amikor nagyon nehzetben van egy ország, a kultúrája az, hogy milyen kultúrája van, az hiszt a kulcát hogyan kezeli, az igenis egy nagyon fontos fogmérőjel annak, hogy hogyan fog kilábolni ebből.

SPEAKER_01 0:24

Sziasztok! Ez itt a kultran podcast 4. évadának 5. része én duca vagyok, én pedig edina. No, és ugye az előző részben megégértük nektek, hogy el fogunk menni egy független színházi előadásra, és erről mesélünk egy picit nektek a következő részben, és ehhez tartanak is fogjuk magunkat. És eredetileg az volt a rész koncepciója, hogy erről az előadásról csinálunk egy epizódot, de aztán fellapoztunk korábbi független színházas élményeinket, és aztán elkezdtünk gondolkodni erről a műfajról egy kicsit tágabb keretek között, és aztán úgy döntöttünk Edinával, hogy szentelünk egy részt ennek a számunkra a nagyon kedves témának, mások azért is, mert van egy nagyon szomorú aktualitása ennek a dolognak. Ahogy azt úgy említettük az előző részben, hogy a márciusban elfogadott költségvetés alapján független színházaknak a támogatása 2023-ban benújtanó pályázatok alapján a korábbi egyébként már szintén nagyon nem magas támogatási összegeknek a 41%-ával csökkent, és ez gyakorlatilag el lehetetlenítnek a műhelyeknek egy jelentős részének a működését. Úgyhogy ezt a témát fogjuk magon szatni, viszont mielőtt nagyon belecsapunk a lecsóba, jól feldobtam a magas labdást. Tartuk magunkat ahhoz a szokásunkhoz, hogy beszélünk egy közelmúltbeli kedves kultélményünkről, úgyhogy di nem mondsz egy ilyet.

SPEAKER_00 1:55

Nagyon nagyon gondolkodnom kell, hogy mit mondjak, mert sok izgalmas élményért mostanában azért ez egy elég jó dolog, vagy egy ilyen helyzet. Egyébk nem tudom ezt a észrevetétek, de ha most kultúrprogramra akartok menni Budapesten, akkor napi 12 közül kell választani, és mind jó, tehát kezdem az azért. Pont ha láttam, tehát hogy ezzel érkeztem a felvételre, hogy a 3000 származott darab című filmet, ami csak azt járdám rendezett és egy baromi érdekes film, mert hogy roma játszók vannak benne, tehát romos színészek játszanak benne, és az alapja, tehát a gondolkodás alapja egy régi egyébként független színházi előadás volt, amiben ezek a játszók a saját történeteket osztották meg, dramatizált változat még egy csodálatos előadás volt. És ebből a folyamatból csinált a szélmány egy nagyon reflexív filmát, ami kb. Erről szól, hogy magas művészetben néha ez a fehér megmentőszerel, tudod? Ahhoz, hogy ezek a történetek színpadra kerüljenek, ahhoz az is kell, hogy valaki segíts, de aki segíti, az óhatatlanul is valamennyire kihasználja ezt a helyzetet, hogy valakiknek ilyen élményeik vannak. Én tök leajánl a megnézésen nem egy könnyű film, viszont szerintem olyan gondolatéreztet, hogy én most még nagyon. Én vagy először első körben én szeretném ajánlani.

SPEAKER_01 3:34

Nekem olyan, amit nem fogok elárulni, de most elkezdtem egy regényt olvasni, amit tőled kaptam. Ami egy kortárs vagy a regény, ami a születésnapommal jelent meg, és edit nem meglepett vele, és fantasztikus eddig, amit oltam. Mondjuk én nagyon elfogult vagyok a szerzővel szemben, úgyhogy tudtam, hogy szeretni fogom. Ezt azért nem árulom el, mert lehet, hogy erről fogunk beszélni egy következő könyves részben. Viszont ehhez kapcsolatban, most zajlik majd a héten a tavaszi Margó Fesztivál, ami sajnos már valószínűleg múlti időben tudunk beszélni róla, amikor kikerül a rész, viszont ennek kapcsán eszembe jutott, hogy miben nem tudjuk, mikor kerül ki a következő rész, ajánlhatjuk az ünnepi könyvetet. Ami szintén nem sokára esedékes, mert junius 8- és 11-ek között fogják megtartani, és tök jó hír, hogy kinőttem a vörösmeti teret, és a vörösmati téren, a Vigadóban és a Dunakorzon fogják megtartani három helyszínen. Úgyhogy én nagyon várom, és most az előző elmúlt pár évben valamél ki kellett hagnom, úgyhogy most mindenképp szeretnék ott lenni, úgyhogy ez az egyik program, amit így előre ajánl. A másik, amit hoztam, az pedig egy elég szürreális színházi élmény, mert hogy megnéztük az ökényben a Black Rider című darabot, ami egy nagyon érdekes előadási élmény volt, és elsőre nehezen tudtam a gondolatainak megfogalmazni. Polgárcsob a rendezése, és ez egy ez a bűvös vadász, a bűvös vadász legendájáról szólt, hogy van ez a Weber operás, és akkor annak alapján készült egy dráma, egy szövegkönyv, és Tomvéd írt hozzá egy, írt hozzá zenét, tehát hogy fel voltadva a lecke, és nagyon rég láttam olyan előadást, ahol egyértelműen a forma arra győzelmet a tartalom felett, és ezt nagyon, de hogy ez volt a rendezői koncepció. Tehát nagyon nehéz volt elengednem azt a vrakozásomat, amivel általában a színházban megyek, hogy de mit akarsz nekem mondani, és mit vigyek haza, és kritikaként ezt az egyet, ezt az egy, ami megfalmazott bennem nagyon erősen, hogy szerintem akkor ki ennyire elnagyolni a történetet, ha egy olyan történetről van szó, amit evidens, hogy mindenki ismer, és szerintem Magyarországon hiába valóban ez egy híres sztori, nem hiszem, hogy ezt annyira sokan ismerik. Tehát ezt meg lehet csinál egy jó mélos Juliával, hogy csinálsz egy ilyen performance jellegű dolgot belőle, mert mint ahogy amúgy szerintem kicsit a Kertész utcai Shakespeare mosó ezt is csinálja. De hogy itt egyértelmű, ebbe volt Keleti színház, ebbe volt néma film, ebben volt egy frik show, ebben volt a cirkuszosálek ebből volt báb mindenféle dolog, tehát hogy ez egy színházi, színpadi ötletekkel meg megoldásokkal nagyon szépen tele volt, és látványban egy ilyen letagló dolog, viszont nekem kicsit kevés volt benne a az üzenet, ami annyira fontos, és a fantasztikus dolg voltak benne, és után is menjünk el a Taketcs Noradia koncertje, mert ez a nővelami fantasztikusan. Fantasztikusan énekel, akkor. Elmegyünk. Ő látsz egy a test az ördög, akivel a vadász, egy fausztis alkut köt, úgyhogy ajánlom tulajdonképpen csakzal a felkészültséggel kell állmen az előadás, hogy na ez kicsit az jutott eszembe, mint a Monty Python, hogy now for something completely different. Látszál egész életedben valamilyen előadéseket, és tulajdonképpen az fel, hogy na ilyet még nem csinált senki.

SPEAKER_00 7:13

Úgyhogy ezt hoztam még. Nekem még egy dolog jutott eszembe, amit így í szeretnék megosztani. Ez szintén egyébként egy mozi élmény viszont nem egy filmet, hanem egy feelinget gondoltam, hogy nem tudom, tudjátok kezdéket lehet, hogy már egy ilyen mindenki tudja, tudod, és én vagyok, aki elkésett a felismerésre, hogy nem tudom, tudjatok, hogy a Bemoziban rendszeresen vannak régi filmek vetítve. És én mostanában így eljúzottem két ilyen régi, szívmengető kedves filmemre, egy Veszenderson filmre, meg egy Gimgyármus filmre, és csak így. amikor így ülsz, és csak egy minden sorát ismered. Teh tényleg így. De olyan jesik vásznon látni egy ilyen pici térben, ami egyébként csodálatosan le van hangszigetelve odakintabár, az működik, élük tette, meg üzben a hűvös csendbe, és így jön rá ez a film, amit csak szeretsz. Mert annyira kedves kedvenc filmjeink vannak ott, és beviheted a fröccsöt. Beheted a fröcsöt, beviheted a fröccsot és a mögötte levő utcában képzeljétek el, találunk egy ici pici helyet, ahol ulnak szicíliai riskolyot, amit lózt, ha még nem néztétek meg, azt lopjál a szexi angolfinó, szóval hogy csodálatos, mert tudsz úgy menni. Érszed a feelinget sétálsz a tavaszi Budapesten beugrassz egy helyre, ahol kapsz egy ilyen csodálatos kaját, ami tényleg nem tudom aláírni kellőképpen, hogy mennyire finom, majd a kis teli hasaddal átbattok a Mozziba, ahol is behezz poport, ha még éhes vagy, még beszél egy fröcsöt, és beülsz a kis kedves filmedre. Érzitek mennyire jól? Mik the night.

SPEAKER_01 9:13

Igen, ez nagyon jön.

SPEAKER_00 9:14

Szóval én ezt hoztam most nektek.

SPEAKER_01 9:16

Ahogy beszéltünk a Bemről nagyon-nagyon régen volt egy kedvenc kalt helyen készülünk, és emlékszem, hogy akkor megleptelek ezzel, hogy ott úgy adnak régi filmeket, és most meg pont jó menos fordítva még kezdtek egymást, mert én régen egy csomót jártam, és mostanában meg most nagyon keveset jutottam el. Emlékszem, hogy például a Moskva teret megnéztük ott, meg a kuffyen cigaret, vagy nagyon jó filmek vannak, és szerintem tényleg Baromi jó, hogy még egy ilyen állócsillag így a töpesti mozik körében, mert szerintem ez egy annyira jó koncepció, hogy sokkal több helyen lehetne ezt csinálni. Abszolos.

SPEAKER_00 9:53

Nagyon szúper! És szerintem egyébként tök szép habemből indulunk át ebben a független szénáról hozott részünkre. Ugye itt fontos aláhozni, hogy bizonyos cikkekben még találkozni fogtok a független színház kifejezéssel, mert egy csomó másik cikk az ugye a minősítésre nem rendelkező színházak kifejezést használja. Kérlek hadd maradjunk a részt réig a független nél. Én ezt szoktam meg, amikor még én színházi közekben dolgoztam, akkor még így hívták, itt nekem már most az marad. Ugye a független szóta szépként valamennyire megértem, hogy érdemes volt átgondolni és lecserélni. Ehhez annyi kontextust had adja, hogy ugye az, hogy független színház, az nagyon sokakban okozott egy ilyen összekavarodás, hogy na vár, ha viszont független, akkor miért is jár neki bármifajta támogatás. Ezt kérdést folyamatosan megkapta ez a szenak. És itt fontos kémány, hogy szerintem a függetlenség azt töknek nem azt jelenti, hogy csak azért, mert nem besorolható önkormányzati vagy állami fenntartás alá, ezért egyértelmű nem jár neki egy fillél sem. Én ez a soha nem értettem egyet, mondom, hogy miért. Ugye egy csomóan hozzák fel példaknak, hogy külföldön egy csomó helyen nem kapnak a színházak állami támogatást, vagy sokkal sokkal kevesebbet. Ez nagyon szép, de ezekben az országokban kialakul valami fajta mazenatura, valami fajta másik típusú pályáztatási rendszer, vagy egyszerűen csak jobb árértékárányban tudja adni a jegyét, vagy akármi. A színház, mint mi faj, az én tapasztalatom szerint és szerint ez meg változott az elmúlt évben, az nem tud önfenntartó lenni. Gyakorlatilag úgy, hogy kizárólag a nézői jegyekből nem lehet megteremteni egy előadást. Gondoljatok be! Egy előadás átlag két-három hónapig próbálnak, akkor ugye még nulla ember látta. Aki ezt a két-három hónapot beleteszi, színész, rendező, dramaturg, műszak, nagyon komplex előadásoknál extra, például egy a vége felé már bejön a fodás, minket, stb. Ugye ez független produkcióknak nem nagyon jellemző, de hogy ha ezt így összeadod, ez egy tetemes összeg. És utána estéről estér el. És akkor még a jelmezekre, meg a kellékekre nem így van, tehát amit konkrétan meg is van tudom. A Pintévény az egy elég jelentős. Abszolút. Abszolút. Mert ha Zsótér Sándor előadást látotok, Zsótér Sándornak az előadásai voltak arról hírasek, hogy én egyérten egyszer az egyik azért, azt hiszem, hogy Ajticában hallottam keresni rózaszín szőrös kamátot, és azt hiszem azt mondta neki, hogy a Jicciál, ez adoly, figyelj van fehér, befestjük. Ezek egyébként az ilyen ilyen kellék, jelmesztorik azok csodálatosak. Tehát ha van az ismerettségetek volt olyan, aki ilyesmire foglalkozik, akkor csodákat tudom mesélni. Z előadásra már eljutani a premérék. És a premier után elkezded ráadni a jegyeket. Ugye most ilyenkor belemondok, hogy tök drágák a jegyek, te jó, éjkek beszéltünk is erről, konkrétan drágultak a jegyek. De ha ezt kiszámolod, hogy mondjuk az átrió az egy kb. 300 székes színház, ha ott én minden egyet 20.000 forintért adok, még akkor is ott tartok, hogy miután kifizettem a resít az összes színész a befogadó színházban az embert, aki a marketingért felel, aki ott ügyel, stb. A végén nagyon-nagyon kevés marad, ha marad egyáltalán, többnyire egyébként nem szokott belemaradni, és bidővé nagyon ritkán árulnak 20.000 forintért jegyet, tehát hogy 20.00 forint agyárért már körülbelül ilyen szpert kell hoznom, tudod. Egy speciális támogató ilyen vannak. Igen. Vagy az operában vagyunk. Tehát ugye nyilván az opera az egy külön sztori, de az nyilván egy állami Fenntartású intézmény. Szóval tényleg k nagyon dió helyban, vegyetek, hogy nyilván nem megyek belennek az abszolút részete, mert nyilván létezik taútámogatás is, szóval az még ezekre a egyára tesz valami, de a tótámogatás is úgy van, hogy bizonyos cégekbe fizetett adójából jön lehet, az nem a színház termelinek. Na és miért gondolom én a személy szerint, hogy szükség van a független színházra, és szükség van az ő támogatásokra. Én azt gondolom, hogy az ilyen színházi műhelyek, ők tulajdonképpen, akik innovációt hoznak a Magyar Színházi világban, és nagyon sokszor megfigyelhető, hogy hosszú távon a külszínházak is átveszik bizonyos formákat tőlük, vagy átveszek bizonyos gondolatokat tőlük, de többnyire, az újdonságot, az nagyon-nagyon sokszor ezek a műhelyek hozzák be. És nemesleg, és erről a pintérből a részünk, beszéltünk ugye nagyon sokat, hogy nemzetközi művészeti területen ezek azok az együttesek vagy társatok, akik a legnagyobb hírrel, a legnagyobb rajongótáborral rendelkeznek. De az, hogy neket egyszer meghívják Németországot turnézni, ez nem azt jelenti, hogy ő villákat tudnak venni maguknak egy szigilán tud, tehát ezek nem extrém pénzek.

SPEAKER_01 15:17

Mont, bocsan, csak még egy pillanatra visszatér itt a támogatási rendszer, mert szerintem tök fontos, amit elmondtál, hogy hogy szerintem sok ember úgy van vele, hogy látok már egy pár független színhez előadás életében, nagyon tetszett neki, de miért kéne nekem azzal foglalkozni, hogy halódik ez a széna, és tényleg tök fontos azt látni, ahogy mondtad Dina, hogy külföldön kialakult erre egy, vagy jellemzően kialakul egy csomó országban egy ilyen támogatási rendszer, hogy csak gondoljunk bele egy pillanatra, hogy mennyire pici Magyarország, mennyire picit már alaból ez a piac, és akkor képzeljük el, hogy van 10 millió ember, abból valamennyi jár színházba, úgyhogy óriásért kell visszavágni, abból valamennyi nyitottságot mutat arra, hogy független színházi előadásokat nézzen, mert nem akarok számokat mondani, mert amúgy nem tudom. És akkor van az a réte a független színházat kedvelőkön belül, aki megteheti azt, hogy anyagilag támogatja a független színakat, és aktívan meg is teszi, és akkor szerintem pár tízezer embernél tartunk körülbelül. Fá, vagy még annyira sem. És ez azért fontos látni, mert hogy az én is bólogattam, hogy leásett a fej a nyakamról, hogy az innováció és az új ötletek és minden, hogy egyszerűen egy akármilyen művészeti szénaba ha belegondolunk, ez a most még a budapesti Független Színház világról fogunk alapvetően beszélni, mert abban vagyunk inkább otthon, de hogy ez a Budapesti Színház világ, közszínházastól független színházastól szerintem ez egy csodálatosan izgalmas, varázatos színes dolog, de ugyanez elmondható a zenei szénáról, a könyvtártásról, akármiről, és képzeljük el, hogy ennek a gyönyörű színes palettának ígyszerűen fogjuk és kivágjuk egy tök nagy szeletét. Hát hogy ez szörnyű, tehát ezért kell abba belegondolni, hogy egyszerűen az a szép, hogyha virágozni tud a művészet, nyilván ez egy ilyen nagyon triviális dolgok, amiket mondom, de egyszerintem ezt ki kell mondani. És itt ami fontos látni, hogy nagyon más lépékű támogatásról beszélünk a kőszínházak és a független színházi műhelyek esetében, tehát, hogy nem egy kicsit kis különbség van, hankrétan most az ATR-, aki töpen beállt abba, hogy nagyon transparensen mindent közé tesz, hogy 7 millió forint támogatást kaptak azt hiszem, vagy fognak kapni 23-ban a tavalyi 17 millióhoz képest, és hogy egy közénhez esetében százmós nagyságrendekről lehet beszélni, tehát hogy nem kis különbség van. És a legnagyobb probléma, hogy gyakran későn érkeznek ezek a támogatások. Tehát az átrubbőpont mondta, hogy 23-ra még csak a nézői támogatásokat kapta meg, és hogy nem átlhatók ezek a kiosztási szempontok, tehát, hogy úgy nélkülözik a szakmiságot, nem transparens nem követhető, hogy mi alapján kinek mennyit osztan, és ez ugye nagyon fárasztó, idegörlő, hogyha te vezetsz egy ilyen műhelyet, felelős vagy emberekért, alkotókért, stb. Tehát ezért fontos erről beszélni, hogy ezt így le, hogy tényleg én nagyon szenvedélyesen szeretem a színházot, meg a független színházat is pláne. Egyetem is éveiben volt egy pár év, amikor kábé csak ilyen előadásokat nézem, mert azt gondoltam, hogy annak van értelme, annyira alternatívnak gondoltam magam, hogy közszínházba alig jártam. És annak ellenére, hogy ez mostanra egy kicsit megváltozott, szerintem ez tényleg egy írtó izgalmas része a színházcsinálásnak, és szebb gyönyörű és szuper előadásokat adott nekünk ez a szféra, úgyhogy ezért fontos erről beszélni.

SPEAKER_00 18:48

És egy lépéssel még hadd menjek tovább, mert nagyon egyetértek minden, amit mondan az, hogy az tök jó volt ez a kérdés, hogy oké, de én mit csináljak ezzel, hogy független, és hogy aztán még akár egy elkizumolta a kérdés, az ugye ez, hogy tudjuk, hogy most mindenkinek nagyon nehéz. Tudjuk, hogy most olyan drágulást tapasztalunk a mindennainkon a bőrünkön, tudjuk, hogy a társadalom óriás rétegei keresnek egyszerűen annyira keveset, hogy az elképesztő. Tehát, hogy ne értsétek félre, nem azt mondom, hogy fú, kultúrája, öntsük csak a pénzt, csak és közel a kultúráját. De azt is gondolom. H amikor nagyon nehéz helyzetben van egy ország, a kultúrája, az, hogy milyen kultúrája van, az hisz a kulturát hogyan kezeli, az igenis egy nagyon-nagyon fontos fokmérője annak, hogy hogyan fog kilábolni ebből, amúgy ezt látjuk. Konkrétan az elmúlt század, hogy megnézed különböző országokban, aki komolyan vette a saját kulturális örökségét, és nem csak névleg, és aki komolyan vette a saját alkotóit és a saját gondolkodóit, azok azért nagyon-nagyon előjárnak. Történelmileg is itt hozzuk be a nagy nevet a krétakört, ami mindkettőnnek egy ilyen iszonyosen fontos mérföldköv volt az értelmi, a krétakör egy régi független színház, tehát már nem aktív, egyingárpád, nevét biztos, hogy halltatok, már, hogy egy nagyon izgalmas színházi gondolkodó is rendező, és a krétakörnek voltak olyan forma előadásai, ami tényleg elkezdett nagyon durván kérdéseket feltenni a magyar színházi életben arról, hogy mi a színháznak a határa, mi a színházak a feladata, mi az, ami izgalmas terület, ahova még nem jártunk, és szerintem, és nem mondom, hogy ennek az a sorrendisége, hogy a krétakör kezdte, és előtte nem volt senki is utána, csak utána jöttek, a köpönyege alul, hanem az én személyes útamban ez egy tök fontos pillanat volt, amikor nekem is.

SPEAKER_01 21:00

El is kell mesélnem az egyik legmhatározóbb élményemet, amikor elkezdtünk erről a részre gondolkodni, akkor mondtam, hogy okei, legmhatározóbb vagy legjobb független szényadás élmény, amit azért nehézd meg nagy szó, mert tényleg hárisem neki csomó ilyet látunk, és egyértelműen ilyen testhosszokkal ez nekem a krétakör fekete országcímű előadása volt, és emlékszem, hogy én 17 éves koromba kerültem fel Budapestre, ami azt jelenti, hogy volt 2006, és a krétakör akkor párém működött, azt hiszem, hogy én 2004 körül alakult, és elmentünk a fekete ország című előadásra, amit akkor a millenárisban játszottak, és én előtte csak ilyen no offence, de ilyen győri, nemzeti színházas előadásokat láttam, ezen szocializálottam. És elnyzem, hogy valahogy a millenárisban pedig összesen ilyen 20 pár előadás volt, tehát í utólag ez egy gól óriási máz, hogy anoda bekerülhet, és rádesül az elsősorban öltünk, nem tudom, hogy sikerült. És így soha nem fogom elfelejteni, amíg élek, hogy Olyan szinten hatása volt, olyan szinten leszedte a fejemet, hogy ilyen is lehet a színház, hogy tényleg csak ilyen szuperlatú szokot tudok róla beszélni, és egy pár szót hadjak róla, mert tényleg ilyen zenes előadás volt. Hogy az előadás akkor azt hiszem, hogy 2006-os vagy az előadás is, hogy akkor is sajtóhírekre reflektált, és színészek ezekből a hírekből csináltak improvizációkat, és akkor azokból születtek ilyen jeletek, és nagyon sok zene volt az előadásban olyan dolog, amiket kifejezetten erre az alkalomra írtak, és ilyen nagyon provokatív, nagyon szokimondó, nagyon szatirikus, nagyon vicces, közben nagyon kegyetlen, tehát én ott éreztem először azt az érzést, amit aztán a Pintérbéla tudat újra rendszeresen előhívni ez a nevetek pedig sírnom kéne, és csak hogy megélítsünk pár nevet, hogy el tudjátok érni, tényleg a másik érzésem az volt, hogy hogy lehet egy társulatban ennyi fantasztikus színész így egyszerre, tehát hogy olyan színészek voltak ezek az előadások, mint csak így tényleg sorrendiség nélkül, aki eszembe jut a Péter Fibori, sárosdilila láng Annária nagy Zolt mucsizoltál teljesen dort, hogy így gyabronka józsef, csak kényez, tehát hogy így akkor a nevek már ráborant, hogy így nem hiszük el. Úgyhogy nekem ez az egy legmeghatározó belőles sem, hogy tök jó egy ezzel kezdtük.

SPEAKER_00 23:30

Igen, mert szerintem ez bekerülhetetlen, ha az ember erről gondolkodik, és hát nyilván, ami pont a fekete országszágon azért egy kiváló példa, mert ha belegmattok, hogy ilyen a fekete ország, erről egy kiváló felvétele jöhető. Azért nem emlegetni, mert ezt konkretan meg tudjátok amúgy nézni, ez egy, ahogy te mondad, nagyon provokatív előadás volt, és szerintem ennek bele kell férnie. Igenis néha kell, hogy provokáljunk, és kell, hogy kőkeményen olyan dolgokat tegyünk fel a színpadra, amik fájnak és nehezek. És most pont ezen gondolkozom, hogy mi volt még, ami ilyesmi élményt adott nekem, és kábé mindegyik műhelytől tudnék szerintem ilyen példát mondom, akiket láttam. De most így hirtelen a panodrámában kapaszkodok bele. A panodráma ugye egy dokumentalista színházi kezdeményezés volt, lengyel annálhoz vagy köthető, az ugye róla a multidőben kell beszélnem, mert egy pár éve elhunyt. Egy csodálatos dramaturg volt, egy eszméletlen nagy tudású ember, és a panodráma amellette le a boxát, hogy a dokumentalista színház az nagyon-nagyon jó helyan azt jelenti, hogy egy adott problémát vizsgál, hozzá kapcsolódó emberekkel készít interjúkat, és ezekből az interjúból utána válogat ugyan, de szöveget nem változtat, egyben úgy teszi felszínpadra, ahogy ők azt mondták. Tehát hogy igyekeznek nem másik kontextusba tenni, nem eltorzítani, ami ott történt. És a panodráma olyan előadásokat tett fel, ami tényleg olyan szociális problémákról szólt, amikről szerintem korábban majd a színszben nem beszéltünk. És most a kézenfekvő például egyébként a panodráma égésze alatt készült először Kőszegimarinak a monodrámája, megmondta professzornyom, ami például Rákosnök történetéből. Illetve végén egy Rákosnő történetéből van írva, és ugyanezzel az elvel. Tehát, hogy ott egyébként, aki fel az interjú készültek, látta ezt az előadást, és ő maga azt mondta, hogy neked meg azt abszolól.

SPEAKER_01 25:37

Erről egyként mesett Mari a velekészült részünk, hogy akik érdekelnek a részletek, az ott is meg tudja hallgatni. Igen, hogyha kicsit elengedjük a forradalmi új testelményét, mert hogy egyébként szokenti rengeteg ilyen kellemes előadás élményem van, de nem biztos, hogy ezzel a fogmérővel tudom őket jellemezni. Még egy ilyen katalektus élményem volt, és persze sok mindentől függ a katalikus élmény, mert életkor, élethelyzet, helyszín, aznap este előadás, stb. stb. Ugye a színház egyik legnagyobb varázsa, hogy nincs két egyforma előadás, és azt beszéltük is, hogy volt egy előadáson, például azt láttuk, hogy lehet, hogy ez a sokadik volt, és annyira nem sikerült aznap este jól. De hogy nekem egy ilyen tök meghatározó élményem az örnökkatlanban volt a Nézőművészeti Kárvények a gyáva című előadása, ami se Péter rendezett, eljeszpe, és a Kovács Krisztin játsz a főszerepet, azért nem mondám, mert a Pepe is játszik benne egy kis szerepet, és ez egy középiskolásoknak szóló darab alapvetően, és én ezen voltam teljesen lesokkolodva, hogy nem tudom, hány éves voltam, de 20 évei elején valamikor, és ez 14 éves kortól játsszák ezt az előadást, és ez egy drog problémákkal küzdő fiúnak a története. Egy iszonyú jó színészi játék szerintem, és nagyon mélyre megy, és nagyon érthető és nagyon szépen beszél ezekről a problémákról. Ap fiú viszonylatban is ez. Ilyen szívszorítóan gyönyörű történet, ami alapvetően, hogy azzal zárul, hogy mégiscsak van remény, és én emlékszem, hogy én úgy öltem abban a parkonyai faluházban, hogy azt is tudtam, hova legyek, és azon gondolkoztem, hogy ha engem ennyi idősen így érintett, akkor ez milyen lehet gimil látni ezt az előadást, hogy nekem olyan mélyérzelmi skálákat mozgatott meg, anélkül egyébként, hogy személyes érintettségem lenne, vagy lenne olyan barátom, aki ebben nagyon mélyen belecsúszott volna, mert úgy meg gondolom, hogy ez még egy extra réteget rá tud rakni. Tehát, hogy ilyen most csak így kapkodunk nyilván az emlékek között, de hogy annyi meg annyi ilyen fantasztikus élményünk van nekem ez egy másik ilyen.

SPEAKER_00 27:45

Abszolut megint szerintem azért is nagyon izgalmas, hogy behoztál egy nyelvt, mert ami azt még talán jellemeztem nekem nagyon, azon kívül, hogy én nekem is egy nagyon erős élményem volt. Egy maximum két színész, kávé szinte teljesen eszköztelenül. Szóval én úgy emlékszem, hogy abban nem is nem volt semmi. Alig volt, hogy a volt kellék, alig volt díszlet, és ez egyébként nagyon sok független előadásra egyébként jellemző. Nyilván egyrészt szükségből is, mert nem tudod rákölteni azt, amit rákelt. Nem tudom, mennyibe kerülhet az operával egy díszlet, de inkább mi számoljuk ki. Ami tök oké, mert ott szükség van rá. Tehát ugye egy másik kérdés, most nem azt mondom, hogy minden előadás, ami díszlettelapeál, az borzalmas. Csak hogy itt másra kell optimalizálnod, és nagyon sokszor például a turnézásra, vagy arra, hogy egy pici műházban, egy tanteremben egy akárműven játszani tud, és ezért ott még eszembe, hogy a Forténnak a az előadásai kapcsán hogy ott például ilyen Horvát Csaba társulata, és ő lett szerintem körülbelül az ilyen példája a Fizikai színháznak Magyarország. És ez nekárjuk ösztem, hogy ugye léteznek tánc az zenés produkciók, az egy kicsit más, a forte az kifejezetten a testet, mint eszközt használja, de nem tánc, hanem prósszínház. Mondok egy példát: a nagy füzet például még mindig megy, és a nagyfüzet előadás, ugye ez Átok Kristofnak a regényéb van, szivől ajánlom nagyon kemény regény, de nagyon szép és nagyon rövid, ez egy háborús történet, amikor két gyereket, az édesanyjuk levisz a nagymamájukhoz, mert nem tudja más, hogy megoldani, hogy biztonságban legyenek. És körülbelül ők felfedezik a világot, erről szól a nagyfizer, nagyon-nagyon nagyon alapban. És maga a színházi előadás is szintesen minimális kellékkel játszik, de az embereknek az egymáshoz való viszonyában, az egymáshoz való kontaktjában olyan dolgokat tudsz szerintem megmutatni abból a regényből, sőt ráépíteni tud, már nem is csak a regészigyem, teljesen egy másik nyelven szór róla, és egyébként, ha már középiskolásokat emelettünk, ugye a forténak, én azt hiszem, hogy még a toldja is lehet, hogy megy, amiben az az egyik bravúr, hogy végig mondják a toldít ától cetikérnek szépen az összes sort végig, és azt is te kartlam, és láttam, te is te kartlamban látad. Az is optam. Én azon is láttam, meg itt szényben is láttam, hogy nagyon, az is annyi, hogy van három ablak hátul, és akkor abból felépítjük a. meg egy pár pajót.

SPEAKER_01 30:41

Ott, ahogy mondad, a testek nagyon fontos szerepet érzem. Elementális élményem, hogy azt nézem, hogy hogy lehetnek ilyen gyönyörűen kitolgozott izmok, tehát hogy így. Hát, igazénység bizonyítványom táncelő de és kevesebbet nézek, de hogy ott is, akárhány szóvénynek nézek, úgy megyek haza, hogy úristen, hogy ez kell csinálni.

SPEAKER_00 30:58

De az a toll az nagyon jó vagy. Az egy jó, meg arra is jutott még eszembe, amit te mondta, hogy a gyár hogy hathat, hogy én azt gondolom, hogy nagyon sokszor ez a másik vagy. És itt ezt lehet, hogy ki fogjuk vágni. De muszáj elmondanom, mert nagyon felhúzom magam rajta. Most elő van adva, hogy vadonatúj programokra van ahhoz szükség, hogy színházi társatok eljussanak, gimnazistákhoz, általános iskolásokhoz, hova tovább vidékre. Ezt a független társatok évtizedek óta csinálják. Tehost ezt úgy eladni, mint egy vadonat új gondolatot, hogy a kultúrát, és itt kérlek a négy újám képzelétek el, hogy időzőját formáz levisszük szegény vidéki gyerekeknek. Nagyon-nagyon sofronton tudnék ebből most van ekkor.

SPEAKER_01 31:51

Külön kategóriát akartam én a jegyzetén vagy iskolákban játszott, meg oktató jellegű darabok, tehát hogy ez nem egy mai találmány. Abszoló. És egyik ilyen agyával, amiről beszéltünk, és ilyen a néző művészetinek több előadása, amit a gyába is az, amiben a mai játszik például a hét nap című előadást, hogy rengeteg ilyen, meg a hamletvées is például ilyen volt, ami szintén krétakör, ugye?

SPEAKER_02 32:13

Igen, az egy legendás először. Az úristem.

SPEAKER_01 32:16

És általában az a koncipció az ilyen egyébként iskolás korosztálynak szent előadásokból csinálnak egy-egy felnőtteknek is szóló előadást, és én annyira szerencsésnek gondolom magam, hogy elkaptam ezt a Muban, a hamletőjest, mert ez is egy ilyen néhány előadásból, csak ilyen egy-egy jelenet maradt meg, de emlékszem, hogy ilyen nagyon meleg nyári nap volt, és ottben így álldostak a muban, ilyen nagyon rossz volt, pedig az egyébként egy katlanos élmény visszatérő, de ez nem ott. És én emlékszem, hogy soha nem fogom elfelejtni egy a nagy zolt, mint hamlet, mert ott egyébkösen hárman játszották ez a adást, és folyamatosan cserélgették a szerepeket, és soha nem fogom elfajtani a nagysort egyszer, csak egy rázendített hamletként, hogy maybe crazy. És egy úristen, hogy olyan ötletek vannak, és ezt akartam meg elmani az előbb, hogy ha beszéltük, hogy nagyon minimál kellékkel dolgoznak. Gyakran a koncepció része is az, hogy általában ugye egy megszokottól eltérő szemszögben mesélünk el valahogy egy előadás, tehát független hülyekben viszonylag ritka az, hogy nincs benne valami spiritus. Tehát valami olyan ötlet, vagy egy olyan kellék, ami nem az aminek tűnik, vagy nem rendeltetés szerint használjuk, vagy a rendezői koncepció, stb. ami nem a szokványos dolog, és ennek gyakran az eszköztelenség az egyik ilyen jellemzője, és viszont ez azzal jár együtt, ami tök logikus, hogy nagyon le csupaszodik az, amire koncentrálni tud a közönség, és így a színészi játék az iszonyatosan felhangosodik. És szerintem azok a színészek mást hoznak egy társulatban, akik egy hosszabb, kisebb nagyobb független színházi világos kitérő után érkeznek meg mondjuk egy közszínházi társulatban, és azért ha isnak rengeteg ilyen van, vagy aki amúgy egy közszázi társadalban játszik, és ilyen projektekben vesz részt, hogy olyan szépek ezek a vegyes produkciók. Hogy egyszerűen így kurva jól kell csinálni ahhoz, hogy ahhoz, hogy működjön az elődés, mert nincs ott a profi fényteknika, ami elvja a figyelmet, nincs ott a jelmez, ami elvonja a figyelmet, nincs ott az a hangor, nem tudom micsoda, hanem hogy gyakran van három csávol egyban, és akkor ez a hangul.

SPEAKER_00 34:27

Szerintem nem egy karakter játszol egyet jár le, hanem egy adott esetben utján változtatod. És amúzt még tényleg hadjezek meg, szemben ez egy tök fontos hozatni, az, hogy mint most régi előadásokról beszélünk, ez nem jelenti azt, hogy a Független színház, az 10 évvel ezelőtt volt a csúcsán, és az ott csak lefele megy. Tehát hogy bocsásátok meg nekünk, hogy most egy kicsit a nostalgiába csúszunk, amikor al akarjuk húzni nektek, hogy ez miért nagyon fontos, nyilván olyan előadások jutnak nekünk eszünkbe, ami valamilyen szempontból nagyon-nagyon innovatív volt nekünk, akkor. És én azt gondolom, hogy ugye, ha megfordítjuk ezt a logikát, tudom, hogy nincsen mi lett volna ha egy idő, de ugye, ha például ez a terület nem kapott volna segítséget, vagy támogatást, vagy elismertséget. Akkor ugye ezeknek az előadásoknak is egy része már nem született volna meg. Tehát, hogy itt az is benne volt, hogy szerintem elkezdett ez a terület virágozni, elkezdett ez a terület. Persze mindig vannak, akiket előjárnak, és így kitaposnak az utat. Tehát nem mondom, hogy ez egy, nem azt akarom állítani, hogy fúz mennyivel könnyebb volt ez ő dolguk, vagy ilyesmi, hanem inkább csak azt, hogy szerintem nem véletlen, hogy ekkorá tudtak ütni a mi élményeink között, és egyébként a mostani előadások is, és a mostani csapatok is nagyon-nagyon sokszor csinálnak, nagyon értékes, nagyon izgalmas dolgokat. Az egy másik kérdés, hogy a Lucem 10 évre jártunk színházba a heti négyszer. Most már nem járunk heti négyszer. Szóval, bocsánatok, így van a pool, amiből válogatunk, hogy egyszerűen egy régebben sokkal többet látunk, most meg kevesebbet látunk. De most is nagyon igyekszünk, én azért általában megnézem a. Egyrészt, másrészt, amit én még ajánlék, hogy én nagyon sokszor a befogadó helyekről indulok, és nem konkrét társatot keresek, hanem megnézem a járinak, a háromholónak, a manyinak, artusznak, muszínház, trafó, sín, átrumszéné. Én ezeket szoktam végig görgetni. Amikor mondjuk te azt mondod, hogy egy ilesül kettőn közül te vagy, aki a motorunk és a lelkesítünk, hogy menjünk el színházba. Én ott egy hónap, mert ez nem igaz. Tem tudtam három ajánlatot. Nha előfordul, fordítva, de általában te vagyok ki lelkes vagy sokrén fogom ma most, felmegyek ezekre a website, és megpróbálom, ugye ekkor jön a milyen naptártangó, hogy akkor megikönk mikor.

SPEAKER_01 37:12

És imádom, bocsánat, ezt be kell szúrnom, ezt ebből lehet, hogy egyszer egy könyvet meg kell jelentni. Edina három mondatos jellemzése a darabról, pusztítót. É által a sírok. Három mondat, az alkotó, a cím, és egy gyors már egy talán egy gynoxis és egy személyes vélemény, az biztos, hogy egy nagyon felős és humoros formában, úgyhogy én már ezt kapom készhez, hogy esetleg nem tudnám, hogy miről van szó.

SPEAKER_00 37:36

De ez értsem, van, amikor odáig megy ez, hogy itt ez az előadás, hát ez vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. Akarjuk. Igen. Szóval a jók.

SPEAKER_01 37:48

Igen, azt hozzákelni, hogy mondtad, hogy van nekünk ez a 20-as évén, ez nekem azult olyan volt, hogy különben, hogy a jogra jártam, és valamivel könnyű mellensúlyozni kellett, hogy tényleg irgalmatlanul sokat jártunk színházba, és akkor azt éreztem, hogy az az élet értelme, hogy porospince színházakban szívott be a levegőt, és fejtesz ott meg valamit nagyon. Ugye ez ugyanaz a megfejtés, amit a kis üzemben hajnali 2. és három között szokás csinálni. Hogy már akkor ott történik az élet, és akkor valahogy mi sokkal izgalmasabbnak találtuk akár az odris színpadot, vagy akár ezeket a műhelyeket, amikrőlik beszélünk, meg sajnos nagyon sokat, ami azóta már nem létezik. Akár tatot, akár helyett, tettem ezért nagyon nagy szeretettel gondolok a krét a körmelett, így a hoppár előadásaira is, akik ugye egy zenés színészosztály voltak, és fantasztikus ilyen zenés előadese voltak, sputnyik, stb. Csomó nagyon társulat volt, ki azóta nem létezik, de hogy azért nyilván hoztunk olyan előadásokat is, hogy lehessen most is miben válogatni, amiket vagy régebben látunk, de úgy gondoljuk, hogy még mindig műsor vannak, vagy nemrég láttunk, és biztosak vagyunk benne, hogy még megy. Igen.

SPEAKER_00 38:58

Van a Dynám. Hát akkor hat kezdem egy Trafóban látható előadással, ami én a cím miatt választottam be valami zólom, mint a könyvet borító alapján venni, az volt egyszerűen, hogy nagymamával álmodtam, én ezt biztos olyan állottam már egyébként valami podkesztent. Ha déjà nekok van, akkor ez azért. Az egy görög László visszaznek a monodrámája, ő ezt egy pályázaton nyert rá a támogatást, és a 90 sok éves nagyomájához beköltözött az először a holokausztélményeiről akart előadást készíteni, és ez az előadás pontosan arról szól, hogy végül nem erről készítettünk előadást. Szóval egészen Tadán, és ezt a Trafóban még időről időre elműsra tűzik. Én nekem egy nagyon jó adás volt, én azt hittem végig fogom zakogni, és után kiderült, hogy nagyon jól éreztem magamra.

SPEAKER_01 39:47

De jó, ez nagyon jól hangzik.

unknown 39:49

Neked.

SPEAKER_01 39:50

Ezt meg is akarom majd nézni, és ez tök jó, hogy még jetszek. Nekem van egy, ami keresztül egy egész Teslaot is ajánlék, mert szintén a címe alapján választottam, mert kelléképpen beteg volt ez. Ez a mért-Rúrmokfutó című előadás, ami a dollár papa gyermekeinek az előadása. És ez egyébként egy ilyen 00-es nyugatné dráma film készült.

SPEAKER_00 40:16

Bocsán, ezek, az én kicsit rögz.

SPEAKER_01 40:19

Olyan is, pedá a olyanokszolút élmezek például, hogy hogy elképzelsz egy 70-es évekbeli nyugatnét ilyen kockás, szövött menények és tél. És az az érdekes, hogy ezt az előadást ítazik, tehát nincs otthona, hanem különböző akár nem is klasszikus helyszínen játsszák, és még keresnek egy befogadó teret, ahol elviszik, és ezt tök izgalmas szerintem már a koncepció is. És én az örkényszínház aulájában láttam ezt az előadást. Ördök Tamás rendezte, aki ugye a dollárpapának az egyik vezetője, és nagyon jó volt, tehát nekem olyan tetszett, és egyébként is ajánlom dollárpapa előadásait. Most több olyan előadásuk van, amit szeretnék megnézni. Most egyébként jellemzően a Travóban játszanak, de ők is ugye több helyszínen szoktak, és nekem volt is sajnos a kéklagúrá jegyem csak nem tudtam rá elmenni egy betegség miatt, de hogy most például van egy kéklagúna előadás, ami engem nagyon érdekel, ami a klasszik kéklaguna film történetet dolgozza fel, csak három fiú játca. Teh nincs benne Brukshield. És engem erősen érdekel ez a koncepció, nyilván ez a, mit csinálunk egy lakatlan szigeten ember embernek farkas szerintem ez csak jó lehet. Úgyhogy Dóler popok gyermekeit ajánl szeretettel így megtekintésre.

SPEAKER_00 41:39

De jó, neked amit szintén már ajánlottam na harra volt, én egy kicsit önismétlő vagyok, a mese ország mindenki az elfakó társulattól. Az Fakú Társulatnak én, amikor ők még egy másik felállásban dolgoznak, én láttam az egyik első előadásokat. És baromi fontos ezt is aláhozni, hogy a független színházzi előadás nem mindig csak nagyon-nagyon jó. Tehát, hogy én az első efakú előadást gyakorlatilag úgy jöttem ki, hogy mi volt ez a nagyon azt éreztem magam, mert én hívtam el arra is, de hát ez nem tudhatad, tudom. És azt mondom, hogy ez pedig a másik, ami szerintem egy iszony izgalmas kérdés, hogy mi van akkor, ha tudjatek, ez a nyilván iszonyat értékes az időnk, és nagyon szeretnénk csak csodálatos könyveket olvasni, és csak csodálatos előadásokat látni, és csak csodálatos filmeteket nézni, ami nekünk tetszik, ami minket épít, stöbi, de néha szerintem nem baj, ha nézünk olyat, ami aznap nem nyeri el a tetszésünket, vagy egyáltalán nem nyeri el a tetszésünket, mert attól is többek leszünk szerintem. És persze nem jó, ha ez túl gyakori, tehát hogyha öt független színházi előadásra elmész egy másodest mindent utálod, akkor tökre értem, hogy ebből az. Nem mészen, hogy hatodikra. De nekem szerintem az néha belefér. És most bocssi elfok, hogy pont válság. Már azonyítási alapként is nagyon jó. Abszolot. Most ez a mese ország mindenki én, viszont, amikor elmentem, ugyanez a társatal, és be valom ide, és úgy mentem, hogy hát nekem van egy régi rossz élményem, sok élvezetre másik emberek alakít, vagy másik emberek voltak, akkor még a társadal konkrétan, és megnéztem, és tök örömmel most szeretem, hogy ez egy nagyon jó előadás, ez nekem nagyon tetszik, és utána mentem is hozzájuk, hogy hajó, nagyon.

SPEAKER_01 43:32

Csak a végét akartam megváltoztatni. A véget szakadt a az a bulban. Ez nagyon érdekel szintén. Nekem két előadásítől még eszembe, és aztán rátérhetünk arra, amit meg együtt néztünk, már a készülve. Az egyik, sajnos nem voltam erre biztos, hogy még látható, mert a jurányi honlapja valahogy nem akar működni. Minestre ez erről szintén beszéltünk már erre a mentes jócsi volt a vendégünk egy korábbi részünkben és az örökség című. mesélett akkor jó csó, hogy beúként kezdte, aztán azóta őjátsza ezt a szerepet, ami ugye a Svekty Mihály ő is írta, és ő is rendezte a darabot, az üzemája a darab alapja, és hát ez egy nagyon érdekes történet a polgárcsabal főszereplője. Ami arról szól, hogy egy Németországban élő orvos,nak meghal az anyukája, és ennek apropóján visszatér borsodba, ahonnan amúgy származik, és az örökség az az anyukája orvosi praxis, a bátyja azóta ott él ebben a faluban, és ahogy szép lassan próbálja ott rendezni a dolgait, derülnek ki olyan dolgok, hogy milyenek ott a viszonyok, és hogyan élnek emberek, és gyerekek milyen szörnyű helyzetekbe keverednek, ez egy nagyon kemény előadás, de rám akkor hatással van volt, hogy tényleg ez is egy ilyen mai napig ilyen takmrázó élmény. Szerintem egyébként azt még játsszák ezt az előadást, mert jól is szokott róla posztolni néha. Úgyhogy ha el tudjátok kapni, akkor ezt szívből ajánlom, mert ez egy nagyon jó élmény. Én szépen megnézem még egyszer din alapem föl, őszesen elkisérlek újra. És akkor ami még eszembe jutott, inkább egy ilyen kis kellemes fötcizés este mellé tök jó szerintem, de mi nagyon jól szórakoztunk rajta, az meg komolyan helyes vagyok, amit együtt láttunk a tranzitban. Ogy, Nézgábor előadása. Szerintem ez is van még, ez Protom színház. És ez meg egy ilyen tök nez leírni, de ez egy ilyen kocsma jelenetek tulajdonképpen. É kicsit úgy éreztem, mint ha valamelyik filmét nézném, de hogy. Én teljesen jól szórakoztam rajta. Minden ilyen haza szövetben láttunk ilyen történeteket, amik kicsit összekapcsoltak, kicsit nem, és az gyakran nagyon izgalmas helyszíneket választanak a független előadások, tehát az ilyen kazamat a rendszerektől elkezdve, nem tudom, kocsmákig mindenféle előadást látunk már, meg a Katlanban is mindenféle dolgok vannak, vagy a mezőközepén a 40 fban. Uszen, hogy akkor az volt az egyik illegújabb gondolatom Pintérből a Kaiser Tfaun előadás közben a nagy hasányítón a teremben, amikor a szegény úgycsim kosut Lajos, ezt én nem láttam. A 45 fokban, tényleg egy ilyen ködmönben, meg cizmában, meg bajusszal, hogy ott, hogy azt teszem, hogy na ez, ez a színház, ez az elhivatot se, hogy legyezzed magad a programfizetdel, és majd elállsz egy kis hátatlan toppotban, hogy meg ott fizében kosut jármaz be kell, hogy haytálljon szó.

SPEAKER_00 46:37

Riszt! És amúgy ha már helytár is egy olyan műhelytől néztünk most a előadást, amit még nem emlegettünk, de akkor most fogunk. Egyébként nyilván, amit mondunk, ez nem egy százszerzékos lefedés, szóval, hogy tökre rengeteg előadás van még, és rengeteg műhely, akit majd nem próbunk túl emlegetni. Tehni most a stúdiókába látogatunk el. A stúdióká, Fodortamás nevével kötődik össze, nagyon erősen, Fodortamás egy szintén megkerülhetetlen figurája a független színházi színának. Egyébként elég idős már, de még mindig tök játszik. Vannak ezek az emberek színhezokban, akik csak 94 éves vagyok, de még drogyul a. 80 égy. Studiokály és fodort a másgioká az egy hely is, tehát a Rábi utcáról nyílik, egy íci pici tér, nagyon-nagyon legendás hely, és ott néztünk meg, én lucánnak mondtam, hogy nézzünk egy hegymegy Máték előadást, hymy Mátéral azt kell tudni egyébként, hogy a Horvátcsaba fizikai színházi színészosztályában végzett, egyébként a toldiban is játszik, tehát, hogy ő eretileg játszó, és ő rendez már egy ideje, tehát én azt hiszem az első rendelzés, hogy láttam, hogy ez a kohazmi volt az kénében, és ő viszi tovább egyébként bizonyos szempontból a Horvátcsobának a módszerét és a gondolkodásmját. Másrészről viszont tökre egy sajátos gondolkodásmódja van, és szettem neki teljesen vélek, amikor készültem erre részre, találtam egy interjút, závad a Péterre. Nyugi, nem závodok Péterre szó. Závad Péter emlegeti hegymentét egy interjú, úgy Szávadok Péter szokás színházról kérdezni lévő maga is színházi szerző, és ott mond egy ilyet, hogy rendkívül erős itt van a lélektani realizmus játék hagyománya, de vannak olyan. Így fogalmaz, az utóbbi években pedig egyre több kísérletező kedvű fiatal rendező és színház csináló jelentkezet, és az esztetizáló, stilizáló formányelvektől kezdve az ironikusan elrajzolt, vagy groteszk játékmódon át az alulról építkező, demokratikusan működő Devised theatre felfogásáig számos új kísérletet látni. Olyan alkotókról beszélek, mint hosszú felás, és ebbe van benne Hegymegimáté. Kebi mit jelent ez? Hegymeg Máté előadásaira, ő azt gondolja, és el szintem mi is tud menni, hogy nem a klasszikus, realisztikus színjátszást követi. Teh nem arról van szó, hogy bejönnek karakterek, akik építenek egy jelenetet, majd kimennek, és egy másik jelenet kezdődik, nem az a típusú linearitás, van, stb. És a Halbroni katicát néztek meg a stúdiókára egy megimátérzésével, és hát nem véletlenül emlegeltem, hogy vannak az élőadások. Ami nem biztos, hogy élettelem kedvenc előadása lesz. Én én nem úgy jöttem ki erről, hogy ez bőr alá és tetováláson lesz Halbrony katica felirattal, mert akkora élmény volt, de nagyon-nagyon izgalmas volt sok szempontból szerintem abszolút.

SPEAKER_01 49:55

Ez teljesen felrezem, ezzel egyet tudok érteni. Ugye ez egy Christ-amiről beszélünk, és ez egy kicsit. lovagi drámáról beszélgetünk. És ennek egy eszközeiben és vizualitásában igencsak modern értelmezése volt, szerintem amúgy mondani való, meg rendőr koncepció szempontjából nem, tehát hogy itt volt egy kis szembenállás. Úgyhogy itt az alaptörténet az annyi, hogy ez a katica egy ilyen tisztelelkű polgárlány beleszerett egy lovakba, és megy utána, mert úgy érzi, hogy lár rajta, ezt kell tennie, és aztán ebből szövevényes történet bontakozik ki. És az egész előadás tulajdonképpen három futópadon játszódik itt többé-kevésbé, és minden kritika, hogy ha megnézzük ezt emeli ki, hogy micsoda fizikai erőnétet várunk el a résztvevőktől, és hogy megnézzük a katica futógépének a lépés számlóját, és még ez mind így van, nekem lehet, hogy ez kevés ahhoz, hogy egy előadás elmenjen a hátem, de nyilván nem csak err van szó. Én amit jó szívvel ki tudok emelni, és szintén róta elfogult vagyok, és itt sem csalódtam, az Nagypálgábornak a színjátszása, ami szerintem csodálatos, szinte kivétel nélkül mindig csodálatos, és a szereplő is el kell mondani, mert imádom, hogy vihar Fridereknek hívják, szerintem ez csodálatos, vihar sugárvára hercege.

SPEAKER_00 51:29

Könnél vihar sugárvára. Igen.

SPEAKER_01 51:31

És megemik a Nagypágábor egy flitteres öltönyben, tehát hogy nekem ez itt már valahol azt mondom, hogy szól, aztán sajnos igen úgy mentem haza, hogy mindent kaptam az előadást, amit reméltem hogy kapok, de nagypágábor előtt leteszem a fokson vagy.

SPEAKER_00 51:50

Én személy szerint, ha a futópadokra reflektálok, akkor azonkodtam, hogy szerint Baromi nagy ötlet egy csomó szempontból, mert ugye az történik, hogy futópadokon mennek többnyire a szereplők, kb. nagy többségében, és a ritmusokkal, a testbeszédükkel a futópadon üzenek ar az belső állapotaikról. Német romantikában nagyon-nagyon sok egymás melletti monológ van a drámákban, tehát, hogy nagyon ritkán történik egyébként igazi párbeszéd. Mert nem arra úgy a belső lélekről, belső lélekben virágzó érzelmer szólalni a romantika inkább. Ezért lehet, hogy leszednék az egyetemen fejelvedet, mindegy már nem értek utána. És ezt szerintem barom izgalmas, hogy helyet tulajdon lefordított a mozgásra. Ezzel együtt van egy körülbelül akkora színpadon, mint a Baltenyerem, aminek körülbelül 70%-át elfoglalja ez a három futópad. Tehb ezt tudom használni. És akkor a tér, amiben ezek konkrétan hangosak. Baromi érdekes hallani, hogy egy futópad ilyen hangos, amikor nem szól mögé, tudod hülyezeni, amit a fleszternek be szoktak izélni. És még akkor ott van mellé az, hogy mit kezdünk konkrétni, ez egy nagyon-nagyon meghúzott ráma, ha én jól gondolom, nagyjából követjük a linearitást, a dolgok úgy egymás után történnek. In medi azt részt kezdődik, tehát egy peren vagyunk, ahol kiderül, hogy valami már történt. És hogy ezért viszont nagyon szövegheű lesz bizonyos szempontból, de részben nyilván azért is, mert aznap este én nem tudtam arra ráhangolódni, hogy egy kicsit ilyen meditatív állapotban tök nézem, hogy hogyan mozognak a szereplők. Tehátem, ha ez meg lett volna például, hogy ú, de izgy, hogy így tartja a vállát a katicált játszószénsz, és közben meg hozzákest meg úgy tartja a könyvét az apját játszószínész, akkor ezen lehetett volna nagyon sok személyben nagyon sok jel volt, én aznap este nem éreztem úgy, hogy jól fogom őket. Sőt, kicsit azt éreztem, hogy. tényleg még mindig. És van hátul egy lettfaj mögöttük, ami szerint megint ugyanez, hogy amennyire zseniális annyira jongol, mert az elején van egy csodálatos vetítés, amit tényleg tök jól játszik ezzel. Berakok egy ilyen eszközt, és utána kábél ilyen útilző tábla lesz belőle. Amiért azt hiszem, hogy ú, azért ez nem rossz, de lehetne több. Milyen frankó lenne a lelne több. Aztán tudod, hogy tényleg csak azért akartam többet, mert már baromra mondtam, hogy mindenki csak se et áll. Tehát, hogy ez lehet, hogy arra is reflexció, hogy én hol tartok, meg én mit gondolok. De látjátok egyébként, meg itt zárvében kérlek hagyj meg, hogy szerintem azt mondani egy előadás, hogy neked ezért meg azért nem tetszett tök valid. Tehát hogy most nem csak észrevettem tudott, hogy én így elkezdtem elnézést kérni, hogy jaj, hát én vagyok a hülye néző. Nekem sajna, bocs, aznap este annyira nem tetszett, hogy én azt mondjam rá, hogy életem előadása, kész pont, só absolut.

SPEAKER_01 55:11

Igen, és ezt nyilván mondok, és ez mindig hozzatárzik a színhezhoz, hogy nagyon sok összetevő kell ahhoz, hogy aznap este az neked milyen élmény lesz, hogy beszéltük a Liliónn is, hogy múlik egyrészt nyilvánvaló a társulaton, és én picit azt is éreztem, különösen így korábbi kritikákat elolvasson egy fényképeket, megnézni az előadásról, hogy az a dinamika, meg az erő, amiről beszélnek ilyen kritikában, valahogy aznap este talán hiányzott, vagy keveseb volt belőle, vagy fáradt volt, ami előfordulva évek óta játszol egy előadást. Másrészt valóban hozzáhason nem tudtam akkor annyira megérkezni, és nem tökre van valami abben, amit mondasz, hogy ez a folyamatos ismétlődő mozgás, ennek van egy ilyen kicsit ilyen pszichiarikus, meditatív vonzóereje, vagy vonzereje, és a lett fel az elején kifejezetten egy ilyen ehhez hasonló vetítésre ment, hogy rá lehetett volna hangolodni abban a pár percben, hogy akkor ebben neki átadjuk magunkat. De hogy valami nekem is jányzott belőle.

SPEAKER_00 56:12

És amúgy, ha már színésztek, én meg Nyokó Juliát had nem ki, aki ugye a viharik szolgálója nem vannak vele jól ellenben, megint, amikor bejön akkor valami történt, én nyokóju ajától ezt szoktam menni, hogy bármi is flóadásról besze, ha nyakó Julián egyszer csak fedt színpadra akkor ott az ilyen. Ne. Én azonnali rá, mintha húznák a fejemet, ott rá kell néznem. Szóval, de olyan szavor, hogy megint egy tök jó élmény volt, hogy együtt elmentünk, hogy megtapasztaltunk valamit, amit még nem tapasztaltunk meg, másrészt pedig őszintén én nem tudom, hogy ennek a drámának milyen az eredeti szövege, de hogy ebből mit látott volna, még ki az inn hallod, azt nem tudom. Mert például ezen gondolkodtam tudani, hogy mondtam, hogy én ugye láttam például a kolhasmi, Hegyonimától, a kolhasm egy elég működő dráma. Tehát ugye abban van egy főszereplő, nagy Zsolt volt egyébként ez a főszereplő, nagy Zsolt petőkat a kombináció volt a főszereplő pár, hogy ő neki el kell buknia. És mindazra együtt, hogy nagyon jót akar. Mind azra együtt, hogy erő van benne, és képes lenne, tudod, hogy nem fog neki sikerülni. És én annak a végén például bögtem, nagyon korvá. A hroni katicár kicsit nehezebben éreztem azt, hogy én úgy szeretném. Tudjátok, mi a német romantika? Ifjú verter emlékszem. Ifjover te meg hoppá, hoppá!

SPEAKER_01 57:38

Únagyon, hagyomány elszetet.

SPEAKER_00 57:42

Jó istem. Igen, szóval, hogy tudjátok, ott nem az a lényeg. Pont nem ez a lényeg. Ott tényleg a belső világban történő dolog a lényeg, ami egyébként önmagában kicsit hülyén néz ki, de utána később az összes olyan nagy regény abból nőtt ki, amiben ez már egy fontos elem. Na, én ezeket a nagy regényeket már szerettem úgy menni. De na valakinek ilyen ki kell járnia az ösvényt, hogy utána jól tudjon írni. Bosat, a német romantikához vittem ezt a sztorit, de fontos volt ezt megnézni, és tényleg köszönjük a stúdiókának, hogy vannak. Egyébként pont a kazamatákban játszott pergünt, az egy stúdióadás volt.

SPEAKER_01 58:25

És egy nagyon jó stúdiókára adásokat látunk szó, hogy most kicsit károstem ki, de nézetek stúdiókát, mert egyébként zseniális dolgok vannak. Egy dolga, ami nem ragadt, de csak egy félmondat, hogy ha már az álladáról beszéltél, mint színházi szerző, azt elfelejtettem mondani a Black Rider-nél, hogy amit viszont külön kiemelnék benne az a magyar szöveg, az aktualizált magyar szöveg, mert amúgy a Tombait megtiltotta, hogy lefordítsák a dalszövegeket, ezért a dalszövegeket angolul kell énekelni, és feliratozva van a színházban, viszont a dráma magyar szövege, amit az állad a Péter írt, hát az valami, az valami felgeteges. Olyan szinten, ez a tud, amikor játszik a szavakkal, de nem ön célú, hanem ott az adott helyzetre alkalmazható ilyen bravúros szojátékok, azért el kell ismerni, hogy ezt iszonyul csinálja. És olyan szép ez a nyelv, hogy a Nádasi Shakespeare fordításénál, meg a Barodon eléreztem azt, hogy ezt ennyire szépen művelik, és most ílaot kell emelnem az elad a Péter előtt is, mert ez fantasztikus volt ez a szöve, úgyhogy.

SPEAKER_00 59:32

Hát, nagyon sok fele jártunk a mai részben, úgyhogy reméljük, hogy közben nem tudom, elfogyott a kávétok vagy tejátok, és örömmel jöthetek velünk itt a sokféle leágazásra, mert én nagyon élveztem ezt, hogy ki tudtuk nektek emelni, hogy nekünk így általában a Független színház miért nagyon fontos. És hát sajnos emiatt, hogy most ez a támogatás ennyire csökken, például ugye egy például az Tünetőüttes már most jelezte, hogy ők nem fognak tudni tovább működni ebben a formában. Sajnos egy csomó műhelyre ez valószínű lesz, és talán a legjobb mód, hogy egyébként meglássátok és támogassátok őket jelenleg, az az, hogyha elmentek az előadásaikra, vesztek rá egy át. Látszik, hogy a néző számukon, hogy tényleg érdeklőd a királtók. Ennél én messzebb azért nem megyek, mert akkor a szerző már egy aktivizmus igényel, de hogy szerintem mezei nézőként talán egyébként a legtöbb, amikor elmész, és a figyelmed ez időhet, és egyébként be a pénzedet szállod arra, hogy ezeknek a műhelyeknek menjen tovább. Ezek az előadások előadásra.

SPEAKER_01 1:00:50

Abszolút csak egyetért tudok, és ez egyrészt ilyen szempontból egy figyelemfelhívás is. Másrészről pedig az fontos kényelni, hogy ez nem csak altruizmus, mert hogy tényleg őszintén zseniál sok ezek az előadások, tehát hogy mi melegszívvel ajánlok, és azt gondoljuk, hogy ti is profitálni fogtok belőle, tehát ugye ez egy kétoldalú dolog, attól én csodálatos vagy minden. És hogy sajnos, hogy ezt kell mondanunk, de hogy addig nézzétek, amíg még lehet, és amíg ilyen sok színű ez a magyar színházzi élet, mert nem tudjuk, hogy mi lesz. Próbáltam menni egy pozitívabb ponton befejezni.

SPEAKER_00 1:01:26

Hát most nem egy pozitív pillanat van szerintem úgyhogy tök fár, hogy most fejezünk be. Nagyon köszönjük, hogy eljöttek velünk, remélük találok nektek iskalmas előadást majd ebből a sok dologból, amit most így bedobáltunk és ajánlottunk, és hát legközelebb szerintem könyvel jövő. Majd nem biztos, hogy így van. Elég valószínűleg. Nagyon köszönjük, hogy itt voltatok velünk, megtaláltak bennünket Facebookon és Instán. Sziasztok! Sziasztok!