Sokszor nem halunk meg

Eredeti közzététel: 2023. 08.23. 

Tompa Andrea regényei közös kedvenceink - és az új regénye, a Sokszor nem halunk meg nem csupán kiváló regény, de ráadásul volt akkora mázlink, hogy Luca születésnapján jelent meg. Nem is kell ennél jobb ajándék... vagy mégis? Hallgassátok meg a részt, mert egy másik ajándékról is említést teszünk, ami bizony kihat arra is, hogy mi a helyzet a Kultrahanggal.

Transcript

SPEAKER_01 0:00

A 20. századra rárémelve erre az erdőre, lennek a lánynak a történetére, ráimelve hozz egy olyan drámát, ami sorról szól. Vagy arról, hogy mi van akkor, ha egyáltalán nem uraljuk azt, ami történik velünk, mert az már valahol egy ilyen eldöntetett dolog, és mit kezdesz azzal, hogyha ezt szép eletszik. Sziasztok! Ez itt a kultran 4. évadának hatodik része az az záró része, én Edina vagyok, én pedig lucám, és visszatértünk egy könyves részt, még pedig egy olyan könyv, amit mind a ketten a könyvfesztiválon vettünk magunkhoz, nagyon boldogan, és van, ez tőled kaptam szülőnapomra.

SPEAKER_00 0:51

Majd! Mert hogy aznap jelent meg, ez igaz!

SPEAKER_01 0:54

Ez igaz. Hát akkor bocsásatok meg, akkor viszont ajánlunk el nektek dolgokat a könyfesztiválra. És akkor így kijavítom magunkat, hogy beszélni fogunk erről a könyvről, ami lóca szülő napjára jelent meg, és ezután is köszönjük a kiadónak, hogy aznap már kín volt, és el tudtam értem menni, és már tudtam hozni szél. Viszont tényleg a könyvesztivál azért is jutott eszembe, mert ott mind a kettő zsákmányoltunk azért a lucával a dolgokat, és most úgy döntöttünk, hogy a rész elején csak egy-egy dolgot szeretnék nektek, úce mi ajánlánál.

SPEAKER_00 1:30

Igen, hát egyébként is a könyvtről válogattam volna valószínű, mert most ezek a könyvek állnak itt sorban és várják, hogy végre elmenjünk nyaralni, és nekem semmi mással foglalkoznom. De amit már el is kezdtem, és nagyon vártam, az Krusovszki dénesnek az új regénye a levelek nélkül, és ennek most körülbelül a felénél tartok, és eddig nagyon érdekes, nagyon izgalmas, és nagyon berántott, tehát igazából ilyen meglepően gyorsan tudom olvasni, tehát hogy tök jó. Iszonyet gördülékeny nagyon olvasmányom. Úgyhogy nem tudom, mennyire felfélig olvasat regényt ajánlani, mert még bármi kisülhet belőle, nem befejezted? Beh, jó. De hogy én nekem most 200 oldal után én azt mondom, hogy tök jó. Úgyhogy én most ezt ajánlom.

SPEAKER_01 2:18

Szerintem jó teszett, hogy ajánlod. Ugye Krušovskinak az előző könyve az, akik már nem leszünk sosem, az egy ilyen. ilyen sikerkönyvnek lehet mondani, hogy az írobbant kb, és mindenki átszáj nézte, hogy mennyire jól ír, és tényleg ez a második regényben szerintem ez tökéközös az elsővel, hogy egy elképesztően jó stílusa van, nagyon jó ritmusa van, és szerintem körülbelül azért fejeztem be, mert nem akarom letenni, mert érdekel, hogy most akkor már megy. Úgyhogy én is tudom nektek ajánlani, és egyébként pont azt mondtuk a baráti csoportban, hogy várjuk, amikor mindenki elolvassa, és akkor tudunk róla adumálni majd ilyen részeteben elően. Amit én ajánlék nektek, vagy ami most én gondolkodtam, hogy ez nem egészen a könyv fesztivál jött ki, de úgy környékén, és ez most jutott eszembe hirtelen, hogy ugyanóról már beszéltünk nektek, hogy én megtanultuk kijelteni a podcast kedvért, és van neki az a könyve, amit most adta ki, és két rövid történet van egyben, az egy asszony és a hely, ami mind a két ilyen nagyon rövid szöveg, az az egyik egy-egy szülőjének állít bizonyos értelemben emléke, de olyan ernós, nagyon szemtelen, nagyon elemző, nagyon önellemző szöveggel, és baromi érdekes volt nekem ezt olvasni. Tehát az, hogy ő. szerintem az már már egy közhely, hogy amikor valaki a családjában először csinál valamit, mint az ő esetében egyetemet végez, akkor egy ilyen tök érdekes szakadék alakul ki bizonyos szempontból a családban, még akkor is, hogyha az egész család ezért dukkolt egész életében, és szerintem ezt fogja meg nagyon érdekesen, vagy erről beszél nagyon érdekesen, ahogy ő hogy élte ezt meg, ahogy raknak is a lgokat, de közben úgy van egyfajta elvárás, hogy mit kell érte megtennie, és hogy amikor viszont mondjuk nem azt az utat választja, akkor milyen reakciókat kapsz. Nagyon-nagyon izkívik, hogy én ezt tök rá szerintem egy ilyen 150 oldal, 200 oldalán már biztos, hogy nem többi két történet összesen, szóval én gyors alvasmánynak is tök jó.

SPEAKER_00 4:41

És akkor tünk rá a könyvünkre, amit hoztunk, illetve csak még egy technikai kiegészítésem van, ami gondoltam, hogy legyünk túl rajta. Az előző részünkben egy tárgy tévedést szeretnék kijavítani, csak mert hogy ennyire vagyok ott és nem akartam pontot vagyni. Már csak azért is, mert annyira szívünk közves téma volt, ugye a független színházakról beszélgettünk, és egy tervezett, megnézni tervezett előadásról, a dollár papa kék laguna című előadásáról találtam azt mondani, hogy hárman játsszák, holott négyen játsszák, és ha már itt tartunk, akkor már mondjuk is el, hogy ugye ördögta más rendezte az előadást, és a négy színész pedig Brazoszki Dánia, Kövesi Zsombor, Mezei Bence és Pásztor Dániel, és akkor már azt is elmondom, hogy szeptemberben majd megint lesz az előadás a Trafóban csodáló határos módon. Úgyhogy én nagyon remélem, hogy akkor meg tudom nézni, szeptember 23-án fogják játszani a trafóban. Úgyhogy ha érdekel benneteket, akkor nézzétek meg, és most már nyugodtan fogok tudni aludni és rátérhetünk a könyvünkre.

SPEAKER_01 5:45

Jól csinálod, és tök jó, hogy el is mondtad. Szóval akkor a könyv. Mi az a könyv. Mi ez a könyv a rejtéskövmi útsza születésnapján jelent meg. Ez egy olyan írónak a könyve, akit egyébként is nagyon szeretünk, úgyhogy az elején időzni fogunk egy picit azon is, hogy tőlem, mit olvastunk még és mit szeretünk és hogyan. És akkor rántam a lepleet. Ez Tompa Andrának a sokszor nem halunk meg című regényel. Aébként azt érzem, hogy körülöttem mindenki erről beszél, amilyen képzeld el! Facebookban van egy kollégámnak a felesége, aki minden nyáron megkérdi, hogy kinek mi a kedvenc olvas már egy az elmúlt egy évben, és a komment áradatban a sokszor nem halunk meg egy ilyen sokszoros komment. Tehát, hogy nagyon-nagyon sokaknak adok.

SPEAKER_00 6:35

Ez egy hosszú, és nem is annyira könnyű könyv. Igen. És ez tök jó, mert hogy mi imádjuk, de hogy ezt nagyon jól hallani.

SPEAKER_01 6:43

Igen, és hát tulajdonképpen most ezen a napon, amikor mi ezt felveszünk, akkor jelent meg egészen pontosan két hónapja. Kétő hónapja posz a könyv, és már egy csomóan végigolvastuk, és merem ezt mondom, hogy végigolvastuk, és tökre ajánlomak, aki még nem kezdte el, hogy ő néze meg, hogy érdekli, és olvasson bele, no de először tompandjáról. Aztán te hol találkoztál először tompandjával? Tudod ezt?

SPEAKER_00 7:09

Hú! Mennyi mindenre készültem erre a kérdésem, de szerintem mint annyi kedves olvasmenem szerintem ez is tőled származik, mert valahogy olyan szépen beszéltél a Fejétel című regényről, valahogy a nagymamádhoz kötötted, majd megszold ezt a történetet. De hogy igen, nekem szerintem az volt, amit a kedvet kaptam, és azzal is kezdtem a fejét sláptól, és hát nekem a mai napig az a legkedvesebb regényem, Tompanjától mindenképpen, de azt is nagyon szeretem, amiről ma beszélünk. De én megkoztáztatom, hogy egyébként is az egyik legkedvesebb olvasmélményem, és nagyon sokáig bezzegettük, hogy arról csináljunk egy részt amúgy, csak én nem szompó, bennem volt egy ilyen agály, hogy a nehéz nyelvezete miatt, mert az egy korabali nyelvezetben íródott az a könyv, talán egy kicsit nehéz annak közel hozni mindenkihez, tehát hogy nem annyira egyszerűen olvasni, viszont egyszer az ember alá merül. Aztán majd még térjünk ki rá, csak én szerintem a teljaslatodra találkoztam vele először. Lehetséges. És aztán, mikor utána néztem egy picit, mert hogy ugye nem csak író, hanem színikritikus is, és egy csomó írt a színhez folyóirat, mert én rájöttem, hogy később rá jöttem, hogy egyébként korábban már olvastam kritikát, csak én nem raktam össze, hogy ő kicsoda, még nem mondott semmit még a neve, és úgy szép volt így egy ilyen képet összeakni. Mostanra meg már ilyen, mondhatjuk, hogy rendes rajongóvá váltam, tehát már minden podcastot meghallgatok, amiben ő beszélget interjút, kritikát, olvasok, nem tudom. Úgyhogy állme a fan.

SPEAKER_01 8:51

Nem abszolut értelek. Én szerintem volt egy ilyen azlim, hogy én előbb találkoztam Tom Panjával, mint hogy a regényeivel találkoztam volna, mert én egyszer voltam majónapló műhelyes nagyon régen, és ott ő tanított. A Bárkaszínház. A bárköszény. Ez még megboltok, hogy bárka színházban volt, és ott ugye anna mari barátnőt is például járt erre a műhelyre, és képzeljétek el, hát ott volt szemű, éltem már először, hogy én voltam annyira bátor, hogy kilépjek valamiből, ami nekem nem működött, és ez pontosan, aki minket tanított, Ana István, Tompoman, de a bérces leszot, hogy ilyen neveket képzeljétek el, zseniális tanárok voltak, és nagyon hamar rájöttem, hogy nekem a színházi kritika mintforma egyszerűen nem működik. Tehát hogy engem ez nem érdekel. Az, hogy íva, le legyen írva a véleményem egy előadásról, és azt emberek orvassák akár hány ezer karakterben, ez nekem nem megy. És akkor emlékezem is, ahogy bérces lacnak mondtam, hogy taci szerintem ez nekem nem megy. Hát ide na. Hát akkor ne erről tessük. Mondtam, hogy köszönöm szépen, ez nagyon jó volt. Jól van, szia! És elköszönöm. Ez volt, ahogy én ott hagytam olyan kamé, de arra viszont szuper volt, hogy tisztán emlékszem ez a mama történet, hogy a fejtőes lápót én elolvastam, megállapítottam, hogy ez zseniális. És egyébként rá leszul ez a korábbi nyelvezet, amiben írva van, ez az Andra a saját maga által létrehozott nyelvet. Tehát hogy ez nem egy létező nyelv változat, hanem ez kb. ő össze rakott korabeli írnak meg azt, amit.

SPEAKER_00 10:32

De ugye a szak léteznek.

SPEAKER_01 10:35

A rengetegen kutatott is azok alapján abszolút. Nagyon alapos kutató, és ez majd a sokszor nem halunk meg kapcsolást, és fogjuk mondani, de hogy maga szerintem én úgy emlékszem, hogy mintha olvastam volna egy ilyen ciket, ami arról szólt, hogy ez így egy az egyben mint beszélt stílus így nem létezett. Ez egy ilyen dolgoknak a kombinációja, és olvastam ezt a könyvet, és akkor hazavítam én mindig annó vittem hazamnak az összes kortársmagyart, amit olyannak itt éltem, hogy ezt biztos tetszene neki. És akkor ezt hazavittem, elolvasta, és akkor közölte velem, és azt szerintem ajám a leges-legnagyobb bók, amit valaha kaphatott könyv, hogy neki egészen idáig a József testvérei volt a kedvenc regénye, de most már a fejtörös lától. Szóval, hogy idekérze, még suszut, ez volt, nagyon azt, és még arra is emlékszem, és ez a tényleg történet a legvége, hogy a kötetet magát, azt én kitátom én azt aláiradtatom a Andréával a mamának, és külön valahogy találkoztam vele, tehát nem is egy ilyen hivatalos dedikálásom, hanem szerintem Kábé ott a nyugatén áll. Prákoztam, hogy karácsony előtt ezt ő ajánlotta fel a közvetlen ismeretségi körének, hogy lehet vele itt találkozni, és azt írtam magának a könyve, hogy kiváló lánya van. És akkor így nagyon annyira meghaltad, és akkor kemény nagyanyám, aki amúgy egy díva volt, ő az egy picit megsértett, hogy hát mondjon valamit, amit nem tudok, akkor körülbelül ez volt rá jól! Oké, ma jól van, azt én nyilván ő is érezték, hogy egy kicsit erős volt, de hogy nagyon szerettem, és most az a kötet van már ugye nálam, tehát ugye magam a könyvtájából örököltem egy csomó könyvet, és ez most nálam van. Szó azt talán nekem is a legkedvesebb kötetem, így könyv. És amúgy én azt vettem észre, hogy bármit olvastam tőle, az annak egy alap minősége, alaposága, a karaktereknek, a történetnek, a szövése, az mindig megvan. Elmondom gyorsan, hogy milyen könyve van. Ugye a Hóhér háza az első könyve, 2010-es. Én ezt sokkal később olvastam, mint a második könyvet, a Fejtől is látott, ami 13-as. Van az omerta, ami 17-es az omertát azt onnan fogjátok megismerni a könyvesbolban, hogy egy kézel akkor tudott felemelni a kettőben ezel, tehát inkább olyan vasta. Van a haza, ami 2020-as, és van most a sokszor nem halunk meg, ami a 2023-as regény ez, vagy ez eddig öt darab regény.

SPEAKER_00 13:11

És ez mind ilyen nagy regény, tehát nagy regényeket pakol le az asztalra, és én a hazát kivéve mindent olvastam. És ebben benne vagyok, hogy vastaban ez betek van megszálló.

SPEAKER_01 13:23

Mert én a hazáról mondtam az utcának, hogy az nekem az nagyon más, mint a többi. Ugyanis a többinél van egy történelmi táv, tehát ez változó, hogy mekkora. A Hóhér ház az már 70-es 80-as évek, a Feltörstától az az első világháború környéke, az Oertárra most meg nem mondom, hogy. Mont az 20.

SPEAKER_00 13:46

század másik 56 körül. De azt hiszem, az is, hogy hosszabb távol.

SPEAKER_01 13:50

És hogy ez itt, és tulajdonképpen össze is kötődnek egy kicsit. Vannak benne karakterek, amik egy kicsit másik regényben is megjelennek, tehát, hogy mintha egy családnak a története lenne ilyen különböző.

SPEAKER_00 14:01

Ezt ezt mondja egyébként egy podcast interjúban, hogy egy picit, egyrészt benne van a saját családjnak a történetei is mindegyik könyve. De hogy egy picit úgy is válogat, hogy a nagy szülei generációjának a történetét megírni, a szülei generációinak a történetét megírni, és hogy így a sajátját, stb. hogy ez abszolú benne van.

SPEAKER_01 14:22

És ez zseniális benne szerintem, és én hazánál léreztem azt, és ez lehet, hogy tényleg az én olvasói milenségem, hogy az nekem még nagyon közeli volt ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam. Mert az egy ilyen korén. Ez egy ilyenkori történet, és én ott nem is tudtam rendesen menni szerintem az a nyelvre és azzal a történettel, ami ott meg volt oszva.

SPEAKER_00 14:45

Úgyhogy én is a utcánban valamit így mondtam, hogy most lásd, hogy mennyire adok szavadra, mert Tom Pandrától valamit nem elolvasni, miután egyre ráfüttem tök nagy testményt.

SPEAKER_01 14:57

Tesen úgy érzé, hogy meg kell neked venni ezt a kötetet a következő születésnapotra.

SPEAKER_00 15:01

Azaz szomorú, hogy általában egyet szoktunk érteni szóval. Inkább mondjuk el, tényleg még egy két mondatot szeretnék beszélni a rönyvről, mert zseniális, a fejtől. A fejtől szápltó, hogyha valaki elolvassa a mai regényt és közel érzi magához, ez szerintem egyébként sokkal könnyebb befog adni, akkor tényleg én őszintén ajánlom, hogyha ez a stílus, meg ez az alaposág, meg ez az írás mód bejön valakinek, akkor adjon neki egy esélyt. Mert a fejtől száptól ezogy Edna is mondta, az első világháború környékén játszódik Erdélyben, tehát Kolozsváron játszódik. Ugye Erdélyből származik, Tompa Andra, szem is mondjuk mostan Budapesten él, hogy kololozsvári származású, és ez nagyon fontos szerepet kap az összes segényében, amit én olvastam, és igen, a hazában is a vagy. A hazában is. És két orvos történetét meséli el, viszont egy teljesen két egymástól független narrátor van, tehát ez két orvos mesél egyes számos személyben, és ilyen levelekben leveleket küldött családjának, mint a kettő, és ezeket a leveleket olvassuk, és kicsit az ószter könyvhez hasonlóan az elején nehéz követni, mert ezek az elbeszélők váltják egymást a fejezetek között, de nem szabályosan, hanem random válták egymást, és néha nem tudja az ember, vagy az elején be kell jönni, hogy. olvasuk egy levelet. És mindez van ezen a részben kutatásokon alapuló részben kitalált nyelven, ami nem könnyű, viszont csodálatosan belepasszol a történetbe, és valami tényleg annyira alapos, részletgazdag, érdekes, így egyrészt Kolozsvár kultúrtéről, másrészt ilyen szinten, hogy a tandálután nem viccel. Tehát ő akármihez jól nem viccel, tehát itt az orvosi egyetemnek a sebészi eset leírásaitól elkezdve a fürdőkultúráig ebben könyve annyi csodálatos dolog van, és én minden készséggel lennéztek neki. Úgyhogy ez a könyvszeg ilyen csak szuper latívuszokban szokok róla beszélni.

SPEAKER_01 17:06

Annyira emberi történet, tehát ugye a kettő orvosban ez a másik izgalmas, hogy ők igazából egy helyről is származnak, de közben nem is származhatnának a különböző háttérből. És hogy ennek a kibontását nagyon-nagyon-nagy szépen csinálja. Tehát hogy az, hogy ők a családjuk, amit kell megküzdeni ők, mert mind a kettőknek meg kell egy bizonyos szempontból, hogy maga az orvoslás, mint olyan az milyen embert igényel, és akkor egyszer csak eljön, az a pont, amikor ezt ráadásul háborúban kell csinálni, tehát az egész egy ilyen nagyon annyira rétegelt minden egyes oldalás. És tényleg ez tök egyetértek fel, hogy ez figyelmet igényel. Ugye ezért igényel a figyelmet, mert szerintem erre a nyelvremú tökre rá lehet állítani a füledet, egy picit olyan, mint amikor olyan regényt olvasol, amit korábbi korokban írtak. Tehát engem mondjuk arra emlékezhetet, aki mondjuk szereti a Jane Oszeni kerek nagyszermett, arra is rá lehet állítani az emberek. Füll. Tehát nem azért nem, igazán mindenki úgy beszél, mint Mr. Darszít. De ha hozzászoktál, akkor ezzel pont hogy lehet ülni, hogy de barom jó. És itt nem csak arról van szó, hogy van egy ilyen arhaikussága, hanem közben minden szó a helyén van. Olyan szintig, hogy utána van nézve, hogy az akkori orvosi szaklapban mit gondoltak akkor mondjuk a fürdőknek agy hatásáról. És ez nem úgy van leírva benne, hogy külön kis információ, mint egy táblán, hanem valamelyik orvosnak a szájában látja egy nagyon szépen szó, hogy észre se veszed, hogy ez közben még ráadásul. Ez mennyi infó. Így van. És egyébként csinálja ezt a. A most sokszor nem hallom meg be is. Beis érhetünk egy. Abszolút, és ez nagyon. Azért is mondjuk ekkor a szeretettel szerintem nyilván ebből egyértelmű kiviláglik, hogy nekünk ismétkett önnek most még mindig aztán a szívű csücskár tompa a könyv. Eleben nekem a sokszor nem halunk meg, az nagyon közel van hozzá. Igen. Nagyon tetszett, nagyon-nagyon jól esett, és nagyon sok szempontból. Mondjunk el először egy rövid sztorit, tehát hogy kábé, hol vagyunk és mit csinálunk.

SPEAKER_00 19:40

Igen, szerintem mindenképp tegyük kontextusban viszont próbálunk nem spoilerzni, de itt is elmondjuk, hogy minálisan muszáj lesz ahhoz, hogy bármit tudunk mondani a könyvről, hogy hova fog ki, azt nem fogjuk elmondani, de az első húsz oldalnál tovább kell mennünk, tehát mondjuk fölszeleplünk választott hivatása nélkül nehéz lesz bármil beszélni, hogy ha valakit a minden nemű spoiler is zavar, akkor most csekkoljön ki, és tök oké. Valamit egyetlen egy cikket sem olvassatok el, ami ugyan a könyv. Én szem. Ézzel befüröttem. Elkezdtem olvasni a regényt, nagyon lelkesen áradoztam minden közeli ismerésnek, hogy ez mennyire jól megint, milyen jó könyv, és akkor elkezdték nekem átközni a Dani is megbarátén cikket, hogy na egy interjú Tomrával az új regényről. És elkezdtem olvasni, és nekem például főszereplünk választot hivatását, lelőtték egy interjúval.

SPEAKER_01 20:32

Olypa voltam. Úgyhogy ezt. Most adjuk meg nekik a dramaturgiai pillanatot, amikor és már most reméljük, hogy investálva vajtok egy kicsit a könyvbe, hogy lehet, hogy csinálhatjátok azt, hogy most leállítottok bennünket, elolvassátok a könyvet, és újra indítatok, de hogy muszáj ez beszélünk részletekről van a könyvből, és igyekszünk fel. Minden az únus maradjon. De azért, hogy mondom, néhány dolgot bele kell lennünk nap.

SPEAKER_00 21:01

Kezdjük azzal, hogy hol és mikor. Mert hogy ez egy nagyon széles panorámú regény, tehát azért ezt nem először csinálhatom pontra, mert emlékem szerint az Omerta is több évtizedet átöl, de ez a könyv az abszolú, mert itt nagyon konkrétan meg lehet mondani, hát a kezdőpontját mindenképpen a történetnek, a végpontja is körülbelül le van helyezve, de 1944-től szerintem a 80-as évekig megyünk ezzel a történettel. És Kolozsváron vagyunk. És azzal kezdődik a könyve, ez tényleg az első oldalon kiderül, hogy egy kis takaróba csavart csecsemőt visznek. És akkor még nem tudjuk, hogy kik viszik, hova viszik, honnzik, miért viszik, de aztán szép lassan kibontakozik. Hogy egy zsírós származású kislányt rábíznak egy erdélyi házasvárra. A szülei, akiket a háborúban Elszállítanak, és nem tudják, hogy vissza tudnak el jönni, és ha igen mikor, és a házaspárnak a női tagja Erzsi, Erzsai és Feri a két főszerepülünk a kislány mellett. Ő az, aki. Dajká. Dajkája volt.

SPEAKER_01 22:20

Igen, azt hiszem igen.

SPEAKER_00 22:21

Dajkája volt. Tehát ennél a családnál dolgozott korában is, tehát volt egy személyes ismerettség, és így hozzájuk került. Egyébként nagyon vicces játszik ezzel, hogy nem tudjuk egy darabig, hogy lány vagy fiú. Igen, tök sokáig nem tudjuk, mert hogy Matinak becsik aztán később kiderül egy Mathilde a kislány, és ezért tök meglepődünk, amikor aztán kiderül. De hogy az ő felnővés történetét követjük végig, és nagyon sok minden tudnék még idehozni, hogy mi minden el találkozik ő de tulajdonképpen az ő élete ennek a regénynek a témája.

SPEAKER_01 22:59

És hát nyilván ebből, amit most az utca mondokre kiderül, hogy nyilván 44 van, nyilván egy olyan háborús helyzet van, amit még meg spékel az, hogy elkezdik vonatokon elszállítani a zsidókat, és azt például szerintem elképesztem érdekes, hogy bele van szőve, hogy beszélnek arról, hogy hát Magyarországról is milyen könnyen elvitték, és hogy ugye én azt nagyon szeretem azt a típusú történelem ábrázolást, amit tényleg eljátszik azzal, hogy mit érthetett és tudhatott egy kortársember. A poltkezben, hogy pedig azért nagyon szettem az álladapának némely regényét, és azt éreztem, hogy ebben is ebben a tompán a könyvben is szintesen szépen látszik, ahogy először csak dugdossák ezt a gyereket, hogy nehogy kiderüljön, hogy nálu van. Ami ugye azt is jelenti, hogy egy pici csecsemő gyakorlatilag semmilyen természetes dolgot nem csinálhat, amit mi ma természetesnek tartunk egy gyereknél, hogy mondjuk hangos, vagy mondjuk kimészzik levegőre, stb. Szóval ez egy nagyon érdekes, de ugyanakkor teljesen érthető reakció ettől a pártól, hogy nyilván folyton rettegnek attól, hogy mit fognak szólni, amikor visszajönnek, tehát hogy jól vigyáztunk rá, van neki bármi olyan baj, amit nem fogok tudni majd az anyukájának megmagyarázni. De ugyanakkor ott van az is, és itt nagyon érdekes a Fének és az Erzsinek a kettősége, hogy ugye Fé, ő aktív a politikában, tehát ő egy körnek a tagja, hogy a szocialistának válja magát, tehát hogy a híreket egy kicsit jobban első kezből kapja, az Erzsi ugye meg van őrülve, hogy be van szegény zárva az a gyerekkel, és nem csak azért, mert a gyerekkel, hanem azért, mert be van zárva, a nyilván ő ennél azért egy szabadabb élettel a lett korában, és ő ketten egyébként a társadalmi hátrikhoz képest nagyon-nagyon izgalmasan sokrétű.

SPEAKER_00 25:03

Az például, hogy a Erzsi ügyev verseket ír, azt mondjuk el, hogy csak annyit róluk, hogy ugye a felé egy munkásember, aki változatos dolgok foglalkozik, tehát kétkezi munkát végez, de nagyon szorgalmas, és hogy most is ilyen szociáldemokrata eszméket követ, és nagyon aktívan politizál. Az Erzsi meg egy csíki származás után varrónő. És ugye a Dajka családoknál, és igen, ehhez képest minden kettőjről annyi annyi minden derülki, annyira gazdag a karakterük, bocsánat, hogy beleszóltam, hogy vissza is adom, csak ez az ő hátterű.

SPEAKER_01 25:38

Én csak arra akartam, hogy most reagálni egy kicsit, hogy látod, például itt van ez a Tompa Andrea, milyen gyengeden tanít bennünket Erdéről, hát én ez vagy a csiki identitásra, kolozsvár identitás, vagy bármelyik másik identitásra szenvedett az, hogy ott ők az egymás családjairól mit gondolnak, meg, milyen az ő szüleik, meg hogy bánnak velük meg. Az maga szerintem egy ilyen meri, tud, ilyen apró jelekkel elmesélt család történet, és az nagyon sokat elmond arról, hogy ott milyen hierarchiák vannak az emberek fejében, stb. amiről én bevalom én semmit nem töltet nekem a sajnos az Erdéről való tudásom, az egy ilyen nagyon-nagyon alacsony tudás.

SPEAKER_00 26:26

Nem vagyok van a rendőrben segít az én beteget segít. És én áldom az ő kettősüket, azt elkármondom már itt, mert az ő házasságuk az egy annyira jó dinamika. Én tényleg nagyon szeretem, ahogy ők beszélgetnek egymással, meg ahogy így léteznek, mert van-e egy ilyen. egyrészt egy nagyon vicces szerintem, de hogy van-e egy ilyen nagyon ilyen egyszerű, nononsens kapcsolat. Tehát hogy mi álljuk egymásnak, hogy mit gondolnak nincsen ilyen játszmák, ilyen tök szoros kötődés, és tök ilyen hétköznapi, mégis egy csomó tisztelet van benne, tehát nekem nagyon tetszik ez a kapcsolat. És az ilyen apró hétköznapi lentekben mutatkozik meg, például, hogy az Erzsési éjt valamit, hogy mire lenne szüksége a gyereknek, és akkor a felé másnap ácsolja neki valami, nem tudom, kellékből, amit talált az egyik munkája során, és akkor csinálj neki a két kezével valamit, amiből az is látszik, hogy a gyerekeket is tökre szereti, meg hogy Erzsit is tökre szereti, meg hogy hoz neki mindig újságot, amit az Erzsi szegény az egyetlen információ forráse a külvilágból, és az első hónapokban, ami így be vannak zárva, és akkor így nézeket az újságot, mert a felé ugye elka a híreket sem.

SPEAKER_01 27:38

Szóvaljuk egy nagyon jobb páros. Igen, meg hogy van rá utalás, hogy azért nekik az nehéz, hogy nem lehet egyébként saját gyerekük, és közben meg valahogy mégsem lesznek ettől ilyen mérhetetlenül keserőek vagy. Tehát nyilván az is van, hogy egy ponton, amikor mondjuk a tudás esetben keserőek lehetnének, akkor beérkezik ez a helyzet az életünkben. Hát ugye 44-írón közel efelejtsük el, hogy a II. világháború kitörési nap ez a 30 szeptember egy. De akkor már évek óta vagyunk háborúban egyébként. És ez erre is van apró utanás a könyben, hogy ezért van itt mindenféle hiány, nyilván mindenki ide-oda van rendelve, hogy mit kell csinálni, de közben azért bombázzák még őket, stb. ennek a realitásában élnek, de úgy tűnik, hogy nem az van, hogy ez a házas pár ez megkesedik egymás felélmény. Hanem amikor már ráek, és ez is szerintem egy mesteri, mesteri dolog, hogy azzal nem tudnak még mit kezelni az elején, hogy szabad ekötődni hozzá. Hogy nem az van, hogy ők rögtön a saját yuként tekintenek rá, hanem ehhez egy hosszú időnek kell eltennie, amíg belátják, szemben egy teljesen életszerű dolog egy ilyen helyzetben.

SPEAKER_00 28:58

Ugye itt mondott, hogy évek óta megy a háború. Igen, itt az egyetlen új dolog, ami 44-be kezdőd el, az a gettósítás, hogy Kolozsvárt elérte, és annyira ismeretlen ez a helyzet emberek számára, hogy ugye egyrészt nem hiszik el, amikor hallják ezeket a történeteket, hogy a nem tudom kicsodáikat elvitték, és nem tudjuk, hogy mi az. Nem értjük mi azt, hogy elvitték, kik vitték, hova vitték, mit csinálnak vele, medig tartják ott, tehát hogy semmit nem tudunk. És ezért az, hogy itt a gyerek most légyszivigyázzatok rá, van három papír hozzá, meg két váltás ruha, azzal nem tudjuk, hogy ez két hét vagy, mint ahogy a regényből kiderül egy akár egy élet, tehát hogy ezt nem lehet tudni. És itt ökérthető, hogy az ember ugye bizonytalan. Én nem azt értem egyként, hogy visszatartják ezt a kötetést, nem hogy tényleg őszintén így nem tudod, hogy most szabad-e invasálnom érzelmi megmamat, vagy stb. És ugye ebből fakad, és ez lesz aztán, ami szintem az egyik legérdekesebb dologa regényben, ennek a kislánynak, amikor felnő, vagy elkezd felseni, egy csomó, minden csomó személyiségvonása fakad ebből, hogy ő folyamatosan keresi a válaszokat arra, hogy honnan jön, keresi az identitását, tehát hogy ez egy nagyon izgalmas.

SPEAKER_01 30:14

Úgyhogy az érdekes, hogy azt mondom, hogy megszintem azt a regény nem köti össze egyértelműen.

SPEAKER_00 30:18

Nem a kötődés hiány miatt adom, hanem hogy annyira ilyen bizonytalan élethelyzetben van, csecsemő korától fogva. Már ebb az is beletartozik, hogy nem kötődnek hozzá.

SPEAKER_01 30:30

Igen, hogy ez én megint egy ilyen zseniális vonásnak tartom, de mindjárt rátérünk ildere, még egy dolgot akartam a gátosításról mondani, hogy van egy pillanat a regényben, amikor ugye pereket tartanak már sokkal később. Nagyon azokkal, akik részt vettek, ugye? Nyilván zsiek el, szállításában, meg a magában az ien operationekben, és ott is az egy elképesztő érdekes dolog, amikor ezekre eljár az RZ, és arról beszél, hogy ő mindig nem bírja elhinni, hogy ez itt történt.

SPEAKER_00 31:05

Amikor ott hallad a bíróság. Ezek ráadásul ilyen bábaperek, amikre beül, és ilyen különösen szörnyű. Nekem az a pár oldal volt így a legnehezebb káb a könyben. Különösen szörnyű dolgokat mesélnek el, hogy mit csináltak nők nőkkel. És ezt mondta is otompár egy interjúban, hogy neki tök fontos volt megmutatni egyként, hogy voltak ilyenek, tehát hogy ez is ilyen elbeszélésekből, meg emlékekből kiderül, hogy ez tényleg voltak ilyen perek. Ahogy tök fontos volt neki megmutatni, hogy a gonosz az sok formát ölthet, és hogy nem automatikusan egy férfi katon a tiszt a gonosz, hanem bárki lehet, hogy ez egy ilyen érdekes történet, és ezt így végighallgatni meg elolvasni nőként ez egy kemény sztori. Abszolú.

SPEAKER_01 31:51

És akkor térünk rá szélnem Téldára meg, hogy a Tildakából az egyik ilyen matild.

SPEAKER_00 31:58

Igen, Matyi, aztán Matild, aztán tilda. Ez is tök érdekes, hogy változik a neve. Mert hogy mindennek is hívják szerint van regény napén.

SPEAKER_01 32:07

De ez ő ő tulajdonképpen, aki a történetben végig velünk van, és aki. bizonyos értelemben főszereplő, tehát hogy nyilvánvele foglalkozom a legtöbbet, de közben sok mindent úgy tudunk meg róla, hogy mások szemszögéből, főleg az elején, és télánnak egy elszemű izgalmas egy énisége van. Hogy te úgy így mit gondoltál erről a karakterről. Tudom, hogy ez most egy ilyen végtelen kérdés. De hogy így azt mondanám neked, hogy figyelj, mit volna átil a karakteréről így általában, minek egyszer a legfontosabb, akkor mondjuk mit emel ki belőle.

SPEAKER_00 32:47

Nagyon nehéz, én sokszor éreztem, hogy nagyon különböző a karakterek, vagy az életkorokban, nyilván, hogy ugye mindenki változik, de ugye nagyon részletesen még követjük az életét. És volt, amikor borzasztóan idegesített a lado tinédzer korban, viszont volt, amikor nagyon közel éreztem magamhoz, tehát szerintem nagyon fontos neki a családja, és ezt ilyen nagyon futuron fejezik itt, hogy az ő családja ugyerz-fejés csatolmányik, de hogy ilyen kétségbe esetten keresítényleg a gyökereit. És azt nem úgy kell elképzelni, hogy folyton kérdéseket tesz fel, megmutatja a biológiai születek ilyesmi, mert több sokáig nem is tudja, hogy mi az ő története, de hogy én érzek rajta egy ilyen útkeresést végig, ami inkább a döntéseiben nyilvánul meg szerintem mint abban, hogy ő most effektível nem tudom bey a levél, mert ilyen nincsen, akkor mondjuk ki, hogy ő térd színésznő lesz, és hogy ez többször el is hangzik a regényben, hogy a színház az egy arra való válasz, hogy belebújhatsz mások bőrébe, és kipróbálhatod, hogy itt milyen lenni, és ott milyen lenni, és hogy majd azt nem beszéltem rengeteget majd a színházzi részről, de hogy ezt érzem nagyon rajta valahol ezt az elveszhettséget, meg ezt a gyökér nélküliséget, mert ezt többször én akkor meg kicsit ilyen felnőtt érete korban ezt erről így beszélgetnek barátaival, akkor ilyen nagyon megrázom mondatokat tud mondani, hogy ő színház nélkül semmi, és hogyha leteszi a szerepeit, akkor mi maradott, és kijön, és hogy fogalmas sincs, hogy ő ki. Tehát hogy én ilyen sebezhetőnek érzem, meg néha egy picit elveszemek, ugyanakkor az elveszed azért nem jó szó, mert egy iszonyú karakán valaki, hogy ő egy nagyon tapra esett és vagány csaj, de hogy van benne szerintem egy ilyen meztelenség, vagy nem tudom.

SPEAKER_01 34:48

Nagyon-nagyon izgalmas orokat két dologra kapcsolatok szerint most ráből, amit most már kívánci vagyok. Az egyik, hogy mondod, hogy úgy sokáig nem ismeri a saját történetét, és hogy ez egyébként egy iszínatosan izgalmas része a regénynek szerintem, mert egyrészt ez a háború utáni elhallgatás, ez szerintem abszult közös, majdnem egész Európai élmény. De vannak társadalmak, amik egy kicsit hamarabb kinyitogatták az ezzel való foglalkozásnak a lehetőséget. Ugye most azért merem ilyen. Magabiztosan mondom, mert erről most az egyik évben nagyon-nagyon sok könyvet olvastam, hogy mi a különbség például a német múltfeldolgozásnak az alapvető gondolata, meg mondjuk a magyar múltfeldolgozásnak az alapvető gondolatik között, és szerintem ez egyiálisan megélik, hogy itt is K. Tehát, hogy nem mondják el ennek a gyereknek, hogy ő honnan való, és vele mi történt, csak amikor már nagyon készül.

SPEAKER_00 35:49

Azt hiszem a 16.

SPEAKER_01 35:50

szövő napján mondják, el kisden felkészülnek. És erre kávé leültetik egy ebédlőasztalhoz, és utána csodálkoznak, hogy nem reagál valami jól. Tehát, hogy nagyon, és tök szerintem ezt gyönyörű szépen írja meg a Szomponni, mert amúgy erről is van az interjúkban szó, hogy ő rögbe fogadott, és most ugye az a gyermekvédelmi rendszernek az alapállítása, hogy sokkal sokkal jobban érsz, ha nagyon korábbi, korai pillanatól tesz nyíltnak, kezeled. Nyilván a magas szintjén a gyereknek, de hogy erről ő tudjon. Hogy ő ezzel mindig is tudjon mit kezdeni. Na most a korábbi uralkodó irányzat biztos, hogy nem ez volt, de értsd biztos, az én családomban is voltak olyan dolgok, amiről soha nem beszélni. Én azt kezdomani lehet, hogy sose mondott el, hogy sose derülni. Tehát, hogy én például az, hogy a rajtszert tisztában emlékszem, hogy rkérdeztem az apukám apukájánál, hogy neki hol van az apukája, és akkor annyit mondja, hogy elvitték az oroszok, és ez a mondat ez egy nagyon bennem maradt, mert nem volt hajlandó mondani róla soha többé semmit. Ez az egyetlen mondat, amitől földi a ámról semást. Amit tőle tudtam megy, de másoktól tudtam meg más információ adni. És hogy volt ez a típusú ilyen elvágólagos hallgatás, és ez szerintem itt kábbi, ugye az előbb beszéltünk egy picit feliről megzsőr, hogy ők azért nem egy mag sötétben élő emberek, hanem kifejezetten érzékeny, gondolkodó izgalmas figurák, de ezzel ők se tudnak ennél sokkal többet kezdeni. És a másik, amire akartam reagálni, hogy az előbb erről beszélünk egy nagyon picit, hogy szerintem ebben zseniális az regény, hogy egy tilda és a szülei, aki zséves ferri, ezt véletlenül különböznek, de azt a regény nem fejti meg neked, hogy miért. Tehát nem az van, hogy az a titkos megoldás, hogy a transgenerációs traumát viszi magát, hogy pipa, meg nem az van, hogy különböznek, mert mit tudom én a tilda a nagymamájára ütött, aki ugye nem is ismeri, és nincsen egy ilyen, vagy nincs az, hogy a gyerekkorában van egy darab trauma, amire akkor aztán azt alá húzzuk hárommal, és akkor ő azért lesz olyan felnőtt korában ilyen. Néha tök jó szívem rá, az elveszett szó. Nem az van, hogy egy ilyen nyílgyenes magyarázat van a kettők között, hanem nagyon sok minden határoza meg, hogy milyenek.

SPEAKER_00 38:23

Emberek vannak emberek, akik összetettek, és ilyenekis, van olyanok is, és van egy történetük, és vannak vágyaink, és mennek valahol, és szem szuper.

SPEAKER_01 38:32

Ezt nagyon-nagyon értékeltem szerintem a regényben, hogy néha én is így álltam, hogy a várjál még most nem biztos, hogy értem a karakterét. Nem biztos, hogy értem, hogy miből jön. Ez a típusú ellenállás, ez a típusú. Idegennek érzi magát a csaljára.

SPEAKER_00 38:51

Ez nagyon radikálisan bekapcsoljuk.

SPEAKER_01 38:53

Igen. Szinte egyik pillanatról a másikról. És aztán később, amikor felnőttként is, ahogy ugye ő maga is anya lesz, és közben dolgozik, tehát, hogy abszolút le számol és számít a családjára, viszont ezt valahilyen evidensnek tekinti egy csomó szor, hogy ez így van neki. De közben meg nem jól fejez ki kötődést, kapcsolódást. És így állnak is van, és egy pont, amikor az Erzsé meg a Feli állnak, hogy nagyon jó én abszolú nem értem. És ők is beszélnek ugye err egy rövidet, hogy most így szerinted azért van már, de nem ők se tudják megfejteni. Ők is így állnak, hogy itt ez a lény, aki nagyon különbözik tőlük, és szerintem ebben az a baromi érdekes, hogy én azt gondolom, hogy ha a vérszerint gyerekük lenne, ez akkor is megtörténhet.

SPEAKER_00 39:47

Tehát, hogy ez nem az a lázadás mindenképpen viszont a reakció nagyon érdekes, mert azért vannak itt súlyos mondatok, amikor a Tilda tényleg vállalatlan dolgokat csinál, de csak olyanokat, mint minden 17 éves lány. És akkor vannak ilyen mondatok, hogy az Elzsi megmérgedi magát, és azt mondja, hogy ezek ilyenek. Vagy hogy kijött a vére, vagy nem tudom. Tehát, hogy ezért tök érdekes, hogy ez a kérdés hogy szerepel a családi legendárjumban, meg azért érdekes, hogy a Tildán akkor az az infó mondjuk egy éve van. Tehát hogy nem olyan, mint hogyha ő mindig is tudta volna, hogy. Meg ezek nagyon veszélyes meg érdekes dolgok. Egyébként pont ma volt a Telexon egy cik az örökbe fogadó családokra, akik romaszármazású gyerekeket fogadtak körökbe. És szerintem ez egy nagyon érdekes dolog, meg egy nagyon inform, melt egyrészt szafisztikáltan kell bánni, de márészt, meg amit mondták, hogy nagyon alapvető, és minél kisebb kora óta tudja a gyerek, hogy ez van. Szóval ez izgalmas nagyon, és amit mondasz arról, hogy a könyvben nem ilyen címkék vannak soha, ez annyira, hát ettől élvezhető tulajdonképpen, hanem hogy egy élet van, amiben megjelenik mennyi minden, mert ez a transgenerációs traumák ez itt volt a nyelvem hegyem koronaton azért ne vettem föl, mert annyira í ezt akartam mondani, hogy az orvostotném ilébén egy csomót beszél erről amúgy, hogy minden családban van ilyen vagy. És a nagypópa hogy halt meg, és akkor mindenki elnéz a másik irányből is hirtelen szétszélednek a konyhából, és nem érti a gyerek, hogy most valami rosszat kérdezett, mert igen, hogy valami ciki dolog volt, vagy öngyilkos lett, vagy elvitték a háború, és erről nem beszélünk. És hogy minden magyar család tele van ilyen történetekkel.

SPEAKER_01 41:27

Hát persze, hogy a belegondolsz, intézményi szinten van ilyen, hogy nem tudhatja meg az ovónő, tanítónő, tanárnő a szülők, hogy voltak részesei mondjuk egy háborús helyzetnek.

SPEAKER_00 41:41

Hát vagy akár még sokkal még szélesebb intézményi, amikor arról beszélünk, hogy mit állampírokat titkosítunk. És erőjön soha, hogy mi történik. És én meg azt de mondta az egyik interjúban, hogy ő is olvastam, hogy minden ilyen nagyon durva nemzeteket megrezó trauma után, tehát mint egy háború, vagy egy holokauszt, vagy akár mi kell egy azt hiszem, hogy ötven év, vagy mondott mire egyáltalán el tudunk róla kezdeni beszélni, és hogy ennek van egy ilyen kifutása, csak ez szép lenne, ha egyszer elérnénk ezt a kort. És hogy ezért is érdekes, hogy a könyvben ugye tök sok téma előkerül, amiről mi beszéltünk, hogy holokauszt, örökbefogadás, identites kereszt is, család, stb. Színház, úristen kibontjuk, és hogy egyiket sem úgy érzem, hogy nem most akkor erről beszélgetünk, hanem hogy ilyen szervesen része a történetnek, és ettől olyan szép. Jól menjünk a színházról. De én is nehezen bírom.

SPEAKER_01 42:41

Dehá szerintem az nagyon-nagyon látszik ezen a könyvön, nyilván én itt pohántam bele is olvasom az én tudásomat, hogy ezért ez az a téma, amiben gyakorlatilag olyan szinten otthon van Tomra, hogy látszik rajta az eszméletlen kutatás és alaposág, ami mindenhol ott van. Viszont ezt nagyon-nagyon érti is. Tehát, hogy olyan, most egy pillanatra álljunk meg a nagy színházi regények témánát. Mik színházi regények? Nagy színházi regények szerintem, és ez az én elmélettem este honnan fogjátok leírva megtalálni. Van egy jó pár nagyregény, ami forog ezeken, ilyen például nem tudom, Bulkakovnak van a színházi regény. Ez a neve. Van az X-ek spirógyőrtől, például azért nagyon klasszikusan ilyen. Óriási terjedelmű, kizárólag színházzal foglalkozik, hogy egy major tanásról mintázott főszereplő, gyakorlatilag hatalmi manipulációi az X-ek. És ugye itt még sorolhatnánk egy pár olyan könyvet, ami hosszan a színházat, mint hatalmi teret. ábrázolja. Egy kis Sándor Errégig össze, például az is egy kiváló példa. A színház azért nagyon jó, mert egyrészt a hatalomhoz van egy köze, tehát lehet rajta keresztül politikáról beszélni, mint ahogy maguk a színházi előadások is szerintem, ha igazán jog, akkor valamennyire politikusak is. Ugye lásd, a magyar rendszerben ez volt mondjuk a kaposvári előadások, amiről tudtuk, hogy mondanak valamit, de annyira nem mondtak valamit, hogy betértsák őket. Na és Andra ezt egy kicsit szerintem más, hogy használja. Itt elsősorban télának egy terepe a színház, de közben ugye történik körülötte a történelem. Tehát az, hogy éppen ezeket a színházakat hogy hívják, román szerzőt kellene játszani, vagy lehet magyar, vagy most akkor magyarul van a neve, vagy nem magyarul, hogy ilyen szempontból szerint ezeket egy picit úgy mond hozzá, amit ugye a nagy színházi regényekben is adott esetben hoznak, tehát ott is nagyon sokszor az van, hogy tudja szod, amikor a kultúrára rátehénkedik a politika, és egyszer csak megjelennek emberek, akik mondjuk nem mondják, hogy jó egy előrás, vagy nem, de nem szakmaiak. Ismerős, ismerős. Na most ebben a regényben, ami ugye a gyakorlatilag a kommunista románia nyilván vannak ilek, és azt persztem egy gyönyörű pillanat, amikor ugye a maladrámáját raki összetérni, mert relatían vége feléként, és jön a intendáns megnézni, és kábé nézik, hogy figyelj, nagyon úgy tegye, mintha erről szólna, de közben nem arról szól. Ez a típusú. És ez szerintem. és ez emiatt nagyon-nagyon sok fronton zsenialis. A Tilda történetét, ha folytatjuk tovább. Tilda színésznő lesz. Tél úgy lesz szészt, hogy felveszik a főiskolára. Úgynevezett klasszikus úton végig megy, tehát van annyira tehetséges, hogy azt mondják neki, hogy gyere, miátszár. És erre már kitértél egy picit, hogy tulajdonképpen azt mondja a színház keretet ad neki a saját identitás keresésében. De nem olyan értelemben, hogy mindig ad hozzá, és akkor jobban tudja, hogy ő kicsoda, hanem ő ugye egy kicmja, hogy hát az van, hogy amíg én a szép vagyok, addig tudom, kinek kell lennie. Igen. szerepeidbe. És amikor lejövök, akkor nem tudom, hogy kikin kell lenni.

SPEAKER_00 46:27

Vanek egyébként egy nagyon szép grafikus megjelenése is, az is a vége felé van, amikor a mondra megzedi játszani, és egyszer csak az egyik előadás után így nem tud kijönni a szerebből, és így zokok az öltözőben, és akkor van egy ilyen lehet, hogy szimpadás, de nagyon szép gesztus, hogy a rendező oda megy, és kinyújtja a karját, és akkor így várja, hogy elvegy a téldától a szerepet, aki így fogja, és így odaadja neki. Ez olyan szép, hogy így perszenve lehet ezt én teatrálisnak értékelni, de én itt is kicsit kitérve a személyes megérsem, én nagyon elfogult, hogy én imádok a színházról olvasni, ezt most már piszkosra beszéltük, hogy színész akartam lenni, és annyira imádom, amikor ívisznek. Tényleg bevisznek helyekre, és Tombanra. és már beszélünk a leírásmódról is, mert az is megér egy misét, hogy mindenről is beszél teljesen hétköznapi nyelven, tehát tényleg azt hiszem a literakritikára azt írta, hogy olyan egyszerű, mint egy bevásárló lata, tehát, hogy így a nyelvezet, de ezt nyilván úgy érti, hogy ilyen szikár-tömör egyszerű mondatok vannak, és mégis rengeteg mindent elmond, és amit meg nem az azért érdekes, hogy itt valamit elhallgattunk, tehát érdekes. De hogy a színházban is beszél a nagy dolgokról, mint politika, mit mutathatunk be miért, és beszél az egész pici dolgokról is, hogy milyen egy társulati ülés, egy olvasópróba, milyen egy rendező, akit aztán felfedeznek, vagy neki előjön a saját személyes története, ami aztán mindenre is kihatás van, és hogy én nagyon élveztem ezeket az apró dolgokat oros, meg behoz létező gyórákat is, mint a Harak György, hogy elkezd így. Én annyira meglepődtem, hogy vannak fiktív karakterek, meg vannak teljesen valós karakterek, és nagyon érdekes ez a mix. Igen.

SPEAKER_01 48:15

csodálatos. Én egyetértek vele, és szerintem úgy megörültem neki, amikor rájöttem, hogy ez így fog folytatódni. Igen is mondom. De és nagyon-nagyon szeretem az orvos regényben azt, hogy akkor ott az orvosoknak a világet. Egy kicsit úgy éreztem, hogy ha azt is ugyanígy ismerné. Tehny annyira alapos, hogy... És valószínűleg tényleg szerintem nagyon jól azonosítja be azokat a dolgokat, amikinek az emberi oldala. Akkor az omertanál, tehát az omértet olvasátok mindent meg fogtok tudni a rózákról.

SPEAKER_00 48:49

Na ott azt éreztem, hogy egy mondja itt többet is mit kéne.

SPEAKER_01 48:53

Ellentétben a rózákról című regénye, by the way, amit én elvastam. Az a rózsákról, abból tényleg rózsákal foglalkozik a főszereplő, de a pénisztén levőjukról sokkal többet meg tudom szintani. Igen, de egyébként egy baromi izgalmas. Megbizzer a bojánod. Szóval esetleg, ha a rózsák érdekelnek, akkor az ómentár.

SPEAKER_00 49:22

Nem van egy más, akkor a rózsák van a rózsákra.

SPEAKER_01 49:26

És hogy itt viszont itt jön a színház, és a színházról szerint egy ilyen nagyon. Ezeknek a részeknek néha ezt az odaszúrós humort és a nagyon szikeszerű megfigyelést adod, ami annyira fontos, hogy ha valaha az ember akár csak amatőr társulatban, és játszott, mondjuk egy fél évnél hosszabb időt, akkor így ősz, hogy én ezt ismerem. Én ezt a karakteret ismerem, én ezt a próba folyamatot ismerem, én ezt a típusú rendezőt ismerem, tehát hogy láttam már neki egy verzióját valahol, és ezért szerintem eszméletlenül elszalult, ilyen nagyon jó korintelik. Nem is tudom, liba bőrös vagy. Ez így van, ezt így tényleg el lehet egy valóságnak fogadni. És ebbe szerintem azért nagyon-nagyon érdekes a tél a karakterem, mert ő nem az a típusú színésznő lesz, akinek íj ajándékba a siker. És nem az a típusú színésznő lesz, aki viszont mondjuk így megkeseredik, más miatt, ha benemekesered és az lenne más miatt van. De hogy ő ennek az egész játszmának egy ilyen nagyon érdekes sarkába kerül. Tehát hogy játszik, sőt, a végén gyakorlatilag egy antigonért próbál, amiben is, sőt, olyan itt is próbál, de van még én a nagy szól. Mat próbálom azon igazat van, olypuszt, és azhipuszt játszam, ami azért öt van valahány éves szín. Igen. És egyébként nem azért az Ollipuszról, úgy van benne errejtve egy elemzés, amit a rendezőm számára.

SPEAKER_00 51:15

Az úisten ezt akartam még különkiemelni, hogy én annyira hálás vagyok ezért, mert én mindig baromitával éreztem magamtól az ilyen nagy antiktrámákat, és így elolvastam ezt az old, hogy meg az antigonéról is nagy szép dolgot mondom. De az olypuszt így elolvastam, és íltem, és megint azt írtam, amit szintem a felítás történet, hogy hogy csinálod Andrea? Egy egyszerű fantasztikus volt, mert így, és utána ezt ki is bontotta szintén egy beszélgetésben, hogy így mondta, hogy igen, hát hogy ő is ilyen nehezen vette rá magát, mert hogy tanít az egyetemen. A Babásból egy tudomány éértemnek a tudható. És most a tanításhoz már közelebb kellett hozni magához ezeket a szövegeket, mert senki nem érzi a labból közel magához, és hogy amikor így foglalkozott vele így rájött, hogy az mi életünk problémái vannak odaírva. És ez lehet, hogy ilyen közhelyesen hangzik, de tényleg, hogy nem véletlenül veszünk elő bizonyos szövegeket, és az az oldipusz. Ahogy le van írva ez, amit a rendezőmond, és ahogy a regényben ez el van helyezve, hogy a maszkot felveszik, és nem látunk, és nem tudjuk, hogy ha vagyunk és kik vagyunk, hogy lehet belemagyarázásnak hívni, és ez a legények a legvége, hogy ezt az Ollipus elkezdik próbálni. Hogy ez valami egészen most is kire ez a heg. Ez annyira szép, és annyira sok szempontból a helyén van, és egyszerű az ember akkor is megérti, ha nem akarja.

SPEAKER_01 52:41

És hogy csöki. A 2. századra rárímelve erre az Erdre, lennek a lánynak a történetére rárém behoz egy olyan drámát, ami sorsról szól. Vagy arról, hogy mi van akkor, ha egyáltalán nem uraljuk azt, ami történik velünk, mert az már valahol egy ilyen eldöntetett dolog, és mit kezdesz azzal, hogyha ezt cipelned kellsz. Egzen fantasztikus, és hát ugye itt adja nekünk ráadásul ajándékban a kedvenc mellékszereplőnket a dramaturgon. De szeretem. Ez fontos, ez egy nagyon fontos eleme, viszont tényleg mindent is olvasott, mindenre van egy nagyon okos szólása, és hát tulajdonképpen egy kicsit ilyen színházi anyag karakter lesz a tilda életében nagyon-nagyon jó.

SPEAKER_00 53:26

Azt is mondjuk el, még egy nagyon fontos kapcsolat a színházi karakterekkel. Ugye van, ez a Titi, aki Titi Konstantin ez könyörű neve van szerintem, aki egy román rendező, akivel a tildának lesz egy kapcsolata, és engem például az is meglepett, vagy nem meglepett, hanem jól esetlen, simogatta a lelkemet, hogy ő újra és újra felbukkan, akár hosszú éve kiadása után is, hogy ez egy mennyire szép ilyen. hogy a Tilda történetében, meg az ő minden után, amit mi végigkövetünk csecsemő korától kezdve, milyen szép, hogy mégiscsak egy ilyen kötődést ki tud alakulni valakivel. Ez valamira nem egy klasszikus értelemben vet kapcsolat, de hogy nagyon szép szerintem ez az ő kapcsolatuk.

SPEAKER_01 54:10

Ez meg a másik, hogy ugye itt van egy magyar anyanyelvű színésznő, és van egy román rendező, aki valamennyire tud magyarul, és az ő kapcsolatuk, hogy mennyire szép, ilyen metaforika ez, hogy nem az van, hogy ez a két világ, ez így egymástól függetlenül létezik, tehát, hogy én szerintem, amikor írtuk össze erre a részt, hogy mire gondolunk a regény kapcsán. Én értem egy ilyet, hogy nekem Tompandra a regényekben az egy közös dolog, hogy egy olyan komplex erdély képet kapsz belőle, amiben nem az van, hogy hülye egyik oldal, hülye másik oldal, és kinek van igaza, és nem tudom, hanem egy ilyen együttlétezésnek a kihívásait az adott esetben tényleg hatalmi játszmává, és tényleg mondjuk adott esetben méltatlanná is váló harcait, de hogy ez szerintem annyira komplexen, annyira rétegelve rakja neked oda, hogy szerintem sokkal-sokkal jobban érteni vélem, mondjuk akár azt, hogy mi van, milyen lehet Erdélyben, mint ha csak tudod azt nézem, hogy egy oldalról. A nyilván szerintem úgy memem, nem a Tom-Plan-re a gondolkodói körére jellemző, hogy valamit egy oldalról nézünk, de ha belenézül abból, hogy az emberek erdély képében mi van benne, hogy ez egy, ez tud egy nagyon egy sikkologi.

SPEAKER_00 55:43

Na hát van nem egy ennyire sokan megrajzolt. Kép. Itt itt a gondolkodói köre az is fontos, hogy ez az első olyan könyve vagy, amit én olvastam, ami nem eper egyben van elmesélve. Tehát hogy itt egy független, idézőjelben, független narrátor mesél, hogy mi történik. És ilyen ugye nagyon közelről nézzük ezeket a szereplőket föl az elején. Annyira közelről, hogy néha így a gondolata is belelátunk, de hogy valójában inkább ilyen tényszerűen leírjuk, hogy mi történik egy nap. És hogy ez tök érdekes, hogy itt most egy kül, egy elt-hármas leírási módot választott a tanra. Még egyetlen utolsó gondolatra a színházra hat éljék vissza, hogy két olyan példa van, ami azt mutatja meg, hogy a színházon keresztül mennyi mindent el lehet mesélni, vagy mennyi mindenről lehet beszélni. A téldek az a monodrája, amiről beszélt, ez egy ilyen ráger történet. Kiderülő zsidó származású fontos neki, hogy így valamit mondjon erről, meg egyszerűen annyira foglalkoztatja ez a történet. És hogy ahhoz, hogy a színhezíradás létrejöhessen, meg kell nézni azt, hogy milyen szöveget tudunk ez választani, hogy lehet ezt színpadra rakni, milyen formában lehet erről embereknek beszélni, akár színpadon, akár irodalomban, akár hogyan, és tök érdekes, hogy már is megint kibontott egy olyan történetet, hogy elmondta, hogy erről baromi nehéz beszélni, és az előadás elkészítése kapcsán beszél 19 fél módon meg az aspektusiról. És ez is megint nagyon szép, hogy beszélünk arról, hogy ezt nehéz megjelentani, és közben megjelenítjük. Igen. Tehát, hogy ez az egyik, ami nekem nagyon tetszett, és gyönyörű, én azt az előadást nagyon megnézem, egy gyönyörűnek hangzó előadás jön létre. A másik pedig, hogy ilyen egész apró jelzések vannak a könyve arról, hogy a színházon keresztül a saját életüttel át tudunk nézni, mert az egyik első még szerintem a főiskolán csinálják az egyik első darab, amiben a tőle játszik a Rómja és Júlia, amiben lesz a dajka. A dajö szerepet kapja meg, és hogy szerintem ez egy olyan szép áthalás, hogy ugye az erzsi dajka volt, az ő dajkája volt, és kéri segítséget a szerephez az erzsitől, és hogy itt van nekik egy nagyon szép ilyen kettősük, és azt szerintem tök megható, hogy az erzígy ott van, bejárás színházba a folyamatosan, hogy nem próbán ott van visz kaját, nem tudom, és így, és így elmondja, hogy mi anyának lenni, amikor ugye a Tilda is anya lesz, és stb. És ez is milyen szép, hogy így a sorsi megismétli ön magát, mert a tildal is egy szerepereig csak, de hogy advanzt, és ez jó a színház. Ezzel ezt akartom mondani. A világ végéig tudnánk erre a könyvről beszélni. És gyakorlatilag szép.

SPEAKER_01 58:30

Nagyon, nagyon, és szerintem az a másik, hogy nem is tudom, milyen hosszú ez a könyv. Ez itt felettünk az asztalon közel 600 oldal, közel 600 oldal. Viszont amikor olvasott szerintem, akkor nem érzed azt, hogy tú hosszú. Tehát hogy én ez most abszolot egy ilyen minden oldalnak, minden történet mozának, én azt éreztem, hogy nagyon jól megvan a helye. Szóval én összeségében azért is tényleg ajánl elolvasni meg, amit te mondtál, hogy annyira egyszerű nyelve van, és ha utána néztek, ha esetleg nem tartatok a spoilerektől, nagyon-nagyon izgalmas az elemzés a literál egyébként. Szóval hogy ezt mondtuk a többi regényl, hogy még zomár picit talentúl, sokat is megtudunk a rózsról, viszont ennek a könnyed nyelvezete miatt tényleg nagyon élik hozzá ez a terjedelem.

SPEAKER_00 59:24

Igen, és azért is azért sem érzi az ember hosszúnak, mert azért bennem végig volt egy kis kíváncsiság, vagy feszültség, hogy akkor mennyi fog kiderülni tulajdonképpen a Tilda számára, vagy mennyi fog kiderülni akár a TIC számára, mennek is van egy saját története, és hogy van egy ilyen leegtetett feszültség, hogy néha egész közel megyünk ezekhez a titkokhoz, és akkor az ember úgy én ennek rója azt mondom, majd most, és hogy végül nem minden derül ki, hogy néhány titkot titoknak vagy az szerző, és azt szerintem nagyon jól van így megint, és ez megint egy nagyon életszerű történet, és a regényben egyébként is nem mondtuk szerintem, de hogy néha így a hallgatásoknak oka van, vagy annak, hogy visszatartunk információ, tehát hogy szép ez, hogy bennem végig ott munkált ez a kíváncsiság, hogy akkor végül mennyi fog kiderülni. Úgyhogy tényleg gyorsan lehet asni, és egy nagyon szép könyv. Ilyen jó triviálisan tudom befejezni.

SPEAKER_01 1:00:27

És a sokszor nem halunk meg a cím. Ezt is a dramaturg mondja.

SPEAKER_00 1:00:32

Igen? Igen, én úgy emlékszi. Igen, az egyik szövegben valamit ő ajánl a darabhoz.

SPEAKER_01 1:00:39

Azért is hozom őt vissza, mert hogy a Napatát tőle választotta, ő szerintem iszonyat jó érzékel a úszon. Ez nekem is az egyik kedvenc.

SPEAKER_00 1:00:48

Ágnes a dramaturg mondja ezt a részt. Az az igazság, hogy a színpad sokkal utább, mint a könyv. A könyvek okosabbak, többet bírnak. Egy ember egyedül egy könyvel többet kibír, mint sok együtt. Amikor sokan vannak együtt, akkor kicsit így lesz minden, amikor meg milliók, akkor ágnás legyen. Ezt a mester mondta, dehogy nevet ágás. De neki nem menné mondani, ő a színházra esküszik. A könyvben visszalapozol, kihajsz, félretesz egy hónapra, mindent kibír a könyv szerintem. A színpadon ott üjön a néző kipackelt szemmel, és nézzen, amíg vége nincs. Olvassál édes. Ha meg akarod menteni a lelked, olvass el. Miért akarnám megmenteni a kennek tila. Mert senki nem meti meg helyette.

SPEAKER_01 1:01:38

Jó ez a könyv. Nagyon jó leszek. Nagyon jó ez a könyv, és ha már könyveknek szóló odával végeztünk, akkor még itt arra gondolt, hogy úgy mondjuk, hogy itt most nyáron biztos, hogy nem fogunk jelentkezni többet, de valószínűleg egy picit tovább is szünetel leszünk, erről is mindjárt beszélni fogunk. Először csináltunk az egyik nyáról, eszünkben nektek egy ilyet, hogy ajánl egy pár könyvet, amit mi itt tervezünk a nyáron olvasni, abban, van olyan is, amit még nem olvastunk. Kérzzétek el volt egy ilyen nyári Krisztiának egyébként a podcastja Booksho, az egyszerűen egy toxy podcast, és ott mesélt arra, hogy van, aki kizárólag nyaraláson olvas, tehát van az a típusú olvasó. Úgyhogy ha esetleg úgy érzitek, hogy ti most ebbe szeretnétek esni, hogy akár csak nyaraláson, akár nyaraláson is olvasok, akkor például mi ezeket tervezünk er anyára.

SPEAKER_00 1:02:34

Mondjunk éneket, mindenképpen befejezem a Khrushcheat, de annak egy nagyobb oka az, hogy dan folyamatosan nyomaszt, hogy szeretném is a nyaraláson olvasni, hogy addig legyek kedves és fejezem be. Úgyhogy erre van egyesürgetés, és én arra gondoltam, hogy én novellákat fogok olvasni a nyaralásom, mert csak a praktikum miatt is. Szeretjük, nagyon sokat beszéltünk róla nektek, de hát azért az nem mindegy, hogy a 40 fokban, amikor már éppen ugye lalszol a napon, és szélő nem baj, hogy 30 oldalonként be lehet csukni szerintem, mert egy nagyon jó regényt kipeckel szemmel kell olvasni. Úgyhogy nekem az egyik noválás kezdet, amit szintén tőle kaptam a születésnapomra, ez edén nagyon elkényeztetett engem egy fantasztikus könyveket, az Alice Moonról-nak a most az angol nyelvű kérás van előttem, de mindjárt keresük a magyar címet. Az angol cím az A Dance of the Happy Shades, és úgy emlékszem, hogy egy egészen tükörfordítást, a boldog árnyoktánci. Boldog árnyaktánca, hoppá! Hogy megmutam, szól a Boldog árnyaktánca című közvetet fogom olvasni. Alice Mondról egyébként csináltunk egy komplett részt, hogyha valakit a hatóban érdekel az ő munkásága. Úgyhogy ez az egyik, amit magammal viszek, mondd most te is egyet.

SPEAKER_01 1:03:49

Én képzelek el most van egy könyv, minek a közepén járok, ezt nem fogom magammal vinni, mert ez egy 700 oldas monstrom, ez a Dasi Lászlótól virágzabáló című regény, ami egy régi darvasi regény, viszont én még nem olvastam, és egy darvosinál nagyon szeretem ezt a kicsit ilyen, valamiértől nagyon szerkes a középkori szetot, ahol, és ez kortó Szegeden játszódik, és én Szegeden még nagyon keveset voltam, de hogy mindenfelóznak a tisztán, meg akkor jönnek a szerbek, jönnek az osztrákok, általában valami fajta egy 48 március 15-én kezdődik a történetni. Azért a konfliktusnak nem vagyunk hiányak, és nagyon egy nagyon izgalmas nyelve van egyébként darvasítól, ha izgalmas könyvet akartok olvasni, akkor még a könyvtatványosok legendáját is ajánlom, az is egy hosszú, nagyon picit olyan, mint egy időzőjelut, mágikus realizmus lenne, de a magyar verziója, tehát, hogy ezért van benne egy jó pár ilyen.

SPEAKER_00 1:04:50

Az nagyon érdekes. Elkezdtem egyszer a rossz kor, és nehéz volt, és hosszú és lassan haladtam, és akkor abba hagytam, de az olyan, hogy azóta is megvalóvaj vagy arra vissza szeretnék térni, mert sok kedves ismerő sem szerint egy csodálatos könyv.

SPEAKER_01 1:05:04

Szerintem is egy jó könyv.

SPEAKER_00 1:05:05

Na, akkor azt megalossuk. Nekem a másik, ami szintén novellás között, és szintén egy könyv heti szerzemény, az Tot Krisztinának, a most megjelent legújabb kötete az, ahonnan látni az eget. Erről semmiféle információ nincs egy előre, mert még neki sem álltunk, vagy álltam. Te is megvette? Nem, őt nem. Nem, egy másik más.

SPEAKER_01 1:05:25

Én a párszompát őkaptam magamhoz.

SPEAKER_00 1:05:28

Úgyhogy ugyanről még nem tudok nyilatkozni, de azt szeretném még mindenképpen elolvasni. De szerintem az nekem nagyon jó ilyen könnyed nyári, kötetnek tűnik. Kicsit sajnálom, hogy a Krusholban már csak 200 volt.

SPEAKER_01 1:05:40

Hiszen. Most pont ezen most folyoktam, hogy nekem most képzeljeket, van egy ilyen könyvtornyom, amit ugye tudod, amikor hazat cipelet, de nem olvastad még el. És ebben pont tegnap vettem kezd, hogy van egy dosztyerszki eset, ugye mindan tudjuk. Mind esztem vagyok. Ebben a napiésben szól, hogy valószínűleg nem fogom magammal vinni a fél kegyelműt nyaralni. Azt érzem, hogy ez lehet, hogy lehet, hogy hanyagolom. É most azon gondolkodom, hogy én balszik elkönyvet fogok magammal vinni a nyaradás, mert nekem ez az én, hogy általában azt cipelem magammal, tehos is nálam van a kindom, hogy jöttem hozzád, a buszon olvastam a mennyis pokort trilógiát, ami egyébként elképesztő kontrasztban valakint levő 30 fokkal. Ilyen erre fel a félkegyelmet is vizet előtta. Fonulnak a hóbant óriási izlandi télben postás, így megy a hegyeken, és így mindig majdnem meghalnak minden kilométeren körülbelül, mert úgy nem tudom, eldőlnek, és ugye nem szabad eldölni a viharban, meg nem tudod, egy csomó ilyesmi. És most szerintem egyébként pont azért merem olvasni, mert ha én ezt tényleg olvasam, akkor elátuló kétségbe esnék ettől az egészenciális másártól.

SPEAKER_00 1:06:55

A kimlejnével a tavasztáviszem.

SPEAKER_01 1:06:58

Szóval, hogy valószínűleg valamilyen elkönyvet fogok még magamhoz venni, valószínűleg a lírától, és még azt nem döntöttem el, hogy pontosan ide a novellákat.

SPEAKER_00 1:07:11

Szerintem teljesen van. Még a Dosztérszki ebben a napsítésben arra muszál egy vicces szorít elmondanom, ami van az az életkor, amikor azért is olvasol, hogy lássák, hogy mit olvasol a strandon, hogy nem.

SPEAKER_01 1:07:22

Vagy hát nekem volt, fehér lótus, amikor ülnek a vilányok, és kemintre.

SPEAKER_00 1:07:28

Titlegolvassatok, hogy ezek csak kelékek, és arra azt mondják, hogy nem, a könyvstálisztunk kiválogatja, hogy mi menne a szerelésünkhöz, és ez óriási. És én emlékszem, hogy volt azért az a 20 éves korom nyaral, amikor balatton lelén strandal ilyen. Nagyon nagy mellénel kivágtam a rohas túnapsütésben Konrád Lorenztől, a civilizált emberiség nyolc halálos bűnekötető. És azt olvastam, úgyhogy. hoppá ezt csak a dosztér. Úgyhogy lesz, mit olvasni szerintem a nyáron bőven, de még egy csomó minden tudnánk mondani. Most ezek, amiket így tudjuk, hogy akár a következő két hétben akarunk olvasni, mert hogy egy kis egyrészt nyári szünetre megyünk, amire minden évad végén szoktunk, viszont most egy picit később fogunk visszatérni, vagy egyelőre nem tudjuk, hogy mikor, mert én kisbabát várok, ez az egyik oka. Örülünk egy fantasztikus hír, és hát valószínűleg őszem már nagy részt ezzel fogunk foglalkozni. Úgyhogy most bizonytalan időre elköszönünk, de lesz még, ezt mondhatjuk, hogy lesz még kulturán, podcast valamilyen formában, mert én nagyon szeretném venni.

SPEAKER_01 1:08:36

Úgyhogy az eddig figyelmeteket is nagyon szépen köszönjük, és reményük, hogy tudtunk nektek az elmúlt években olyan olvasmányt, vagy színházzi élményt, vagy akár friss húsfesztivált ajánlani, ami izgalmas lehetet. Mi nagyon-nagyon sok jót kívánunk nektek erre a nyára, meg az utána levő időszakra is, és nyilván szólni fogunk, amikor úgy alakul az élet, hogy vissza, és még írünk. Majd előtte nyilván így behalom gozunk magunkat újra, de addig is olvassatok, járjatok színházba, mert ahogy a legesleg eleje én abban, hogy miért csináljuk ezt egyáltalán, ott kezdtünk el erről beszélni, hogy a művészet az tud olyan önreflexziót adni, tud olyan akár kiszedni a valóságból, vagy jobban megértetni veled a kortáróságodat, amiben vagy, hogy még mindig hiszzük, hogy ez egy olyan eszköz, egy olyan dolog, amit érdemes az életedbe engedni. Úgyhogy ha már csak egy dolgot többet olvastal esetleg, vagy láttál akár mi hatásunkra, akkor ezt nagyon örülünk neki, és tényleg szívvel aj, hogy továbbra is fogyázzatok műszetet, mi is fogjuk ezt tenni csak lehet, hogy egy kicsit más formá.

SPEAKER_00 1:09:48

Szóval nagyon köszönjük, hogy itt vagytok, és jelentkezünk majd. Sziasztok!