Miért hazudsz magadnak? – Az önbizalom valódi ára | Csernus Imre

Hányszor mondjuk ki egy nap, hogy "Kösz, jól vagyok", miközben belül szétfeszít a feszültség, a megfelelési kényszer vagy a félelem? Ebben az epizódban nem a felszínt kapargatjuk. Vendégünkkel, aki kendőzetlen őszinteséggel beszél a Noszvajon újrakezdett életéről, a stroke utáni felismerésekről és a valódi önbizalom természetéről, mélyre ásunk az emberi lélek működésében.
A beszélgetés egyik központi témája az önbecsülés és a sikerélmények kapcsolata. Sokan azt hiszik, az önbizalom egy állandó állapot, amit ha egyszer megszereztünk, örökre a miénk marad. A valóság azonban sokkal nyersebb: az önbizalomért minden egyes nap meg kell küzdeni, pont úgy, ahogy a jóllakottság érzése is elmúlik másnapra. Ha nem oldjuk meg a napi konfliktusainkat – legyen szó párkapcsolatról, szülőkről vagy munkahelyről –, az önbizalmunk éhezni fog.
Különösen izgalmas rész, amikor a generációs traumákról és a szülő-gyerek viszonyról beszélgetünk. Hogyan engedjük el a gyermekünket külföldre anélkül, hogy az önsajnálatba menekülnénk? Miért "kasztrálják" magukat a férfiak a párkapcsolatokban a béke kedvéért, és miért vezet ez a kapcsolat halálához? A beszélgetés rávilágít arra, hogy a kényelmes hazugságok helyett a fájdalmas igazságok kimondása az egyetlen út a valódi lelki békéhez és a nyugodt alváshoz.

"Az önbizalom az egy olyan állandóan dinamikusan változó állapot, hogy az a sikerélményekből táplálkozik. [...] A múltból nem lehet táplálkozni."

Szó esik a félelmek kezeléséről is egy nagyon gyakorlatias módszerrel: a félelmek rangsorolásával. Miért bukunk el, ha rögtön a legnagyobb félelmünkkel (például az anyánkkal való konfrontációval) kezdjük? A tudatos élet nem egyenlő a gondtalansággal, hanem a bátorsággal, hogy szembenézzünk a "mi lett volna, ha" illúziójával és a jelenben hozzunk felelős döntéseket.

"Az önbizalommal bíró ember nem a világtól várja a megoldást, hanem saját magától. Mert a legvégén nem a világgal van elszámolnivalód, hanem saját magaddal."

Végül pedig, de nem utolsósorban, beszélünk az idő múlásáról, a 60. életév közeledtéről és arról, hogy a vitalitás nem kor kérdése, hanem döntés. Döntés arról, hogy beengedjük-e a haragot az életünkbe, vagy képesek vagyunk a valódi elfogadásra.

"A bátorság az mindig összekapcsolódik a hittel. [...] Nem vagy bátor? Akkor hogyan hiszik el a környezeted, hogy te hiszel?"

Tarts velünk ebben a felkavaró, mégis felemelő beszélgetésben, és nézz szembe azzal, amit eddig a szőnyeg alá söpörtél!

Transcript

SPEAKER_00 0:03

Az életed bizonyos fontos területein nem mertél élni, nem mertél kockáztatni, nem mertél kilépni a komfort zóában. Ez már az élet során az ilyen élet során kialakítja a bőntatot, és kialakítja azt, hogy nem szerettem magam. Az önbizalommal bíró ember nem a világtó várja a megolést, hanem saját magát. Első lépés, hogy haragszol a világra, majd a fejletlépés az, hogy megnézem a saját feladőségemet, hogy ez miért tanakult ki. Az önismeretlen bíró ember nem használja azt, hogy belejúszon. Az elfogadom, az egy nagyon magyar egy jelen kepacy van. Igen, nálam nálam egy érzés. Tehát én megtortam azt, hogy az érzés, and to a major napon, we are not picking my gyros. A legtöbben már az égatikám. Nem van pontban megjárunk a felnyest, nem neksz meg.

SPEAKER_02 1:54

Te mondhat azt, hogy bizonyos helyzetekben az embernek azt is föl kellni magának kérdést, hogy hol van az ő surap, hogy csináltam valamit rossz. Nem az jött le, hogy te sem mondjuk egy elkozná. Kíres és hírhed, besztól és bevállalós, macsos, ugyanakkor kisfius. Csak néhány jellző ami egyszer igazkező vendégemre. Leg az a személyiség, ami a jelen szerint egyáltalán nem zavarja. Nem éjed meg a konfliktusoktól, keményen beláll helyzetekben vagy éppen emberekbe. Ez régen használt módszerének is a jellemzője. Ma már nincsenek egyéni terápiái helyette könyveket ír az országot járja, hogy előadásokat tartson, és közben vendégülett embereket az általa megálmodott és megalkotott helyen szakemberé vált a vendéglátásban, aki sajátos módon összekötöt a pszichológiát és a gasztronómiát. A köz jól vagyok vendége, dr. Csánus Imre. Szia! Nagyon örülök, hogy itt vagy, hogy vagy.

SPEAKER_00 3:02

Jó.

SPEAKER_02 3:03

És milyen vagy?

SPEAKER_00 3:04

Azt hogy értem, hogy milyen vagyok.

SPEAKER_02 3:06

Ugyanek az egész Pontkasnak az a címe, hogy Kösz jól vagyok, és a Letőd direkt azért tettem zárója be, hogy beszélgessünk arról, hogy valami ki tudja mondani azt magáról, hogy ő akár úgy általánosságban, vagy akár a magánéletében, vagy szakmailag, és azért jött ez az egész, mert hogy nekem ez néha problémát okoz, és arra jöttem rá, hogy ezen nem vagyok egyedül.

SPEAKER_00 3:29

Arra már végre jöttem, hogy ez a jó vagyok, ez nekem sánít, mert én tudom, hogy emberből vagyok. Tehát hogy most jó vagy rossz. Ez nekem. hogy én ember vagyok. És azt róta tudom, hogy azok az emberek, akiknek nagyon magas az egójuk, és nem akarják elfogadni a hiányosságaikat, és a fájdalommal történő küszködésüket, vagy nem merik megoldani a félelmeik, azok rengeteg szemják, hogy jól vagyok, mert abszolút nincsenek jó. illetve látható jele.

SPEAKER_02 4:26

Mosoly valaki! Nyugod.

SPEAKER_00 4:30

Nem a nyugodság, hanem ha jól vagyok, ez egy pozitív töltető mondat. Hogy bátor vagyok utána mosolyogni, mert hogyha csak vigyorogsz, vagy jól vagyok a faszon, akkor az azt jelenti, hogy hazudok. De hogyha hazudok magamnak, hazudok a környezetemnek, és jön a következő kérdés, hogy mennyire fogom egy szeretni magam valójában. Az önbizalom az ennek a kifejezése, hogy én szeretem magam, jól vagyok a hiányosságaimmal és a szerényeimmel, és hogyha szemben jön bármelyik, akkor ezt megfelelően tudom kezelni vagy reagálni. Szeretem magad.

SPEAKER_02 5:13

Te szereted magad szerzezvékben ezt ki tud mondani? De azért látszik, mert bejöttél, és én mondtam is neked, hogy egyszerűen fiatalottál, vagy nem tudom, mit csinálsz magaddal, de szemmel láthatóan fiatalottál és szemmel láthatom valahogy így. Most hülye hangzik, de nem véletlen mondtam, hogy egyszerre vagy macsos meg kisfiú, most valahogy egy ilyen egy fiatalist jövő velem szemben. És én láttalak már, bocsánat, néha úgyis. Miért kérsz az én, bocsánatot? Azért nem szoktunk ilyeneket mondani, hogy az én már nem tudom. Hát szemben nem szívesen menem. Akkor kimondom, hát akkor láttak menni a nagyon rosszul kényszer. De akkor most mi azok annak, hogy most azt látom, hogy tényleg nagyon jól vagy.

SPEAKER_00 5:58

Bizonyos folyamatok, illetve rengeteg folyamat rendeződött az életemben, ami miatt nagyon sokat dolgoztam. Tehát ez nem most kezdődő folyamatok zárultak le. És részben vicces, hogy jövőre 60 éves leszek, ha megélem. Egyrészt folyamatosan látok embereket sokkal fiatalabb korban, ilyen olyan komoly betegségekben meghalni. Részben látom az okát, meg feltételezem, de nem tudom. De összesében jól vagyok, nekem az azt jelenti, hogy én tudatosan fel vagyok készülve bármire, ami jöhet. Jöhet egy potenciális trauma vagy öröm, de már pontosan tudom, hogy nem fog elszállni a fejem. Tudom az, hogy éles helyzetben, akár fájdalmas szitukban, hogy a legfontosabb, hogy megmaradjon a hideg fejem, hogy akár racionálisan meg tudjak dönteni, imádok megújulni. Tudom, hogy a jó levőségnek az egyik alapja, hogy mennyire vagy bátor kilépni a komfort zónából, hogyha azt érzed. És ennek a hozadéka a kreativitás és a megújulás. És én azt már látom, hogy ez a pozitív gondolkodás, amivel rendelkezem, és ahogy hozzáok az életben, feltehetőleg kiadáss van a sejtjeimre.

SPEAKER_02 7:40

De ez egyébként. Ez már az előtt is így volt, hogy jött az a bizonyos stroke, amiről aztán könyvet is írtál, vagy ez a stroknak igazából a következménye.

SPEAKER_00 7:53

A strok igazából nem változtattam meg az életemet. Nem? Semennyire sem.

SPEAKER_02 7:58

A könyvben csak azt keresem, mert idézni szerettem volna, ugye ez az oroszlánok és farkasok című könyvedben írsz erről, és gyakorlatilag úgy fogalmaztál ebben a könyvben, hogy soha nem felejtted el azt a napot, amikor újjászülettél.

SPEAKER_00 8:15

Ha jön az a július, úgy, mivel leírtam sokszor most 17 vagy 19. Nem fontos. Igazából nem fontos. Mert vannak sejtéseim, hogy mi lehetett az oka. Az orvosok nem találtak semmit semmi, tehát semmi kiváltó nem volt. Pedig veszed a látvizsgáltok többször is. És azt, hogy úgy maradhatam volna. Én már róta nem foglalkozok azzal, hogy mi lett volna a, mert nem lett. És nem véletlenül, hogy miért nem lett. Én kutathatom az okokat, de azzal bjébb vagyok, hogyha nem tudom meg, nem leszek bájek. Ejet inkább fulerővel koncentrálok a jetemre.

SPEAKER_02 9:11

Igencsak azért a könyvben úgy fogalmaztál, hogy igazából azt tapasztaltad meg, és előbb is utaltál erre, hogy ezekben a helyzetekben is tudsz erős lenni és hideg feljel gondolkozni. Valamilyen szinten mégiscs megerősített téged saját magadban. Ezért kérdeztem azt, hogy vajon ez bármit is változtatott az élethez való hozzáállásodon, vagy a dolgokhoz való hozzáállásodon.

SPEAKER_00 9:34

A halál való kapcsolatom ez nem tavaly kezdődött, vagy tavalyi volt az első ilyen élmény, még fiatal egyetem nem fiatal végző egyetemban, vagy balesetben majdnem meghaltam. Akkor majd később, amikor dolgoztam na rkosokkal, utólag mesélték el, hogy az egyik narkos a nyugati aluljárójában le akart szúrni, és csak azt mentett meg, hogy én bementem volt valamelyik mozdóban még ott. Isten körut fel, ott volt még egy ilyen nyilvános Wécén, és akkor ha téblából, és akkor elszállt a bátorságom. Tudom, orvosként amikor elkezdett foglalkozni a halállal, én emlem az első betegemre, ki váratlanul meghalt, és akkor szembesültem a halállal így felnőttként, mert fiatal koromban a nagyapám halála volt-nagyon erősen traumatikus. Tehát mondta az idő, és a halál az egyik természetesen lezajló epizódja lesz. De nem tolte el félelem. De azt is tudom, hogy azért nem töltel félelemmel, mert rájöttem arra, hogy a félelem, és az emberekben kialakult hiányzet ez korrelála. Vagyis, hogyha te az életed során rengeteg mindent nem oldál meg, és ezeket dologatad. Majd holnap most azért nem jó, mert a gyereked 18 lesz, most azért nem hozok döntést, mert karácsony van, most azért nem, mert húsvét van, most bangnak, kifogások mindig vannak. De az élet, mint látod, hogy egyik pontra a másikra drasztikusan megváltozhat, vagy eltörhet. És hogyha még marad egy pár gondolatod, amíg el nem élsz, milyen százízzel fogod ezt megélni. Amikor foghatják a kezedet, ott lesz a gyereked, a partnerek, stb. a barátaid. De igazából, amikor ott vagy a fejeddel, akkor érezni fogod, hogy az életed bizonyos fontos területein nem mertél élni. Nem mertél kockáztatni. Nem mertél kilépni a komfortzónában. Ez már az élet során, az ilyen élet során kialakítja a bűn tudatot, és kialakítja azt, hogy nem szeretem magam. Plusz, hogyha tegyük fel még okos is vagy, iskolázott, akkor rengeteg kompenzációs mechanizmust fogsz kialakítani, amivel az eljáró feszültséget tünetilek kezeled. Azok persze nem fog megszűnni, csak nösök itt ott, amott, letszólag jól van, meg minden happy, megrigyenek, meg azt mondják, hogy milyen jó neked, stb. Csak te belről érzed, hogy valami csikorog. És azért csikorog, mert egy fontos dologban, gyárva vagy, és nem lépsz ki a comfort zónádból. De jön a következő lépés, az egód meg akadályozza, hogy ezt a gyávosságodat felhangosíts. És leüljél magaddal szemben, hogy én vagyok a felelős azért, hogy az életem mezen területein kudarci élményeim vannak, és a kudárci élmény megcsökkenti az önbizalomat. De ezt nem fogod kimondani. Mert az ego alapjában véve a fél a fájdalmas dolgok hangos felhangosításától. Főként az, hogy egyes máső személyben hangolszonál, hogy mégis én vagyok vanyó, ha borzoztol.

SPEAKER_02 13:54

De ez nálad azért nem így volt mindig, nem? Ezért ez egy folyamat, amikor egyszer rájösszoké, akkor kilépek rájönszoké, akkor mostantól kezemisan ünazonosan akarok élni.

SPEAKER_00 14:07

Ezt nem mondhatnám, hogy ez ilyen szavakkal fogalmaztam én meg magamnak, hanem én éreztem, hogy egy adott élet, az nekem nem jó. Nem fogalkoztam elzonos olyan azonos vagy nem azonos, hanem nem jó. És hogyha nem jó, akkor mi a megoldás? Én már róta ilyenkor nem bádaskodom másokra, megmutogatok, meg keresem a kifogásokat, hanem keresem a megoldásokat. És én megfogalmaztam, hogy a lipódnak végén, akkor tovább mentem, akkor megfalmaztam, hogy Budapesten való élet egyébként nagyon szép, de jelenetben nem nekem való. És akkor már mentem vidékre, és az életem ilyen kulcsélményeit egy idő után már tudatosan figyeltem ezekre a finom jelzésekre, vagy jelzőrendszerekre. És most már 11 éve, vagy 15 éve élek lent, és nem érzem azt, hogy váltalom kéne. Mikor elmegyek szép a világ valamelyik szép tájára, és akkor ott nem tudom, hogy te mennyire szoktad azt csinálni, csak úgy kíváncsiból, hogy na, akkor itt egy ingatlan mennyi. Megan lehetne itt, meg csinálnék ott. De valójában ez, mit csinálnék ott az egyik fontos szempontről, vagy egy adott ingatlanban itt adtamod, hogy mit csinálsz? Tehát ez kulcsontóságú, és akkor mérlegelem egymásmeré teszem azt, amit én ott Kelet-Magyországon felépítettünk, a feleségemmel, és hogy bárhol elközdenünk, és mit szeretünk ott lenni. Szeretjük azt az életet élni, amit élünk. Tehát nincs okom, hogy én elköltözzák bárhol is, és nem is fogok.

SPEAKER_02 16:16

És akkor ezt látom rajtu most.

SPEAKER_00 16:19

Amikor bátor vagy egy adott élettforma mellett letenni a voksod, akkor megváltozik a töltet.

SPEAKER_02 16:29

Ez bármil életforma lehet az is, hogy ha valaki azt mondja, hogy én nem akarok többet sem, ő megvalósítani. Valójában nem akarok többet dolgozni sem, hanem csak úgy lenni akarok. Ez is.

SPEAKER_00 16:42

Én azt mondom, hogy ez a mondat fakadhat egy frusztrációból is. hogy tele van acipőm, azzal.

SPEAKER_02 16:54

Milyen finom a fogalmazon, nem volt az még ilyenek ennyire jön visszafogod.

SPEAKER_00 16:59

Eszembe jutott az a másik szóhoz.

SPEAKER_02 17:02

Nem mondta ki, nem mondok. A fejlődés lehet.

SPEAKER_00 17:07

Most nincs itt az a helyzet. Traumából következő menekülés kommunikációban nincsen hit. Mert hogyha te betör vagy kijelenteni azt, én azért nem dolgozom, mert és ezt el is hiszed, és jól is érzed magad benne. Mert ugyanakkor tudod, hogy ha nem csinál semmit, sem lesz annak jó vége.

SPEAKER_02 17:41

Nem úgy nincs semmit, hanem mondjuk van, aki azt mondja, hogy dolgoztam én már eleget, mostantól kezd az egészségemre akarok koncentrálni, és akkor ezok meg.

SPEAKER_00 17:50

Nem lesz elég. Nem lesz elég, mert az edzés, vagy a séta, vagy a könyvolas, addig az agyát intenzíven használó valakinél. És teljesen mindegy, hogy ez egy kétkezi munkás, vagy felsőfokú, egyetemi végzettséggel bíróz, vagy mérnök, vagy bárki. Teh az agyunk letehetsége és használata kulcsfontosságú. Nem elég csak úgy lenni. Nem elég csak úgy mozogni. Mertha egy teremtő lények vagyunk, és ott lagyok az agyunkban valami, és azt nem használjuk. Bilyen szép az életünk, de ezen a területen ki fog alakulni a frusztráció. És megfogalmazódik az, hogy én már semmit nem teszek hozzá a világhoz, konatkozom, rán már nincsen szükség? Ez nagyon sok nyugdíjas ne hallom, rá nincsen szükség.

SPEAKER_02 19:01

Ez igazán leépülés nem?

SPEAKER_00 19:03

Persze már előtte, de én megfordítanám. Miért nem tesz meg az illető mindent, hogy önmagára legyen szükség. Miért másoktól várjuk el a megoldásokat? Az önbizalommal bíró ember nem a világtól várja a megoldást. A nem saját magától. Mert a legvégén nem a világgal van elszámolót, hanem saját magaddal. Ha te úgy döntöttél, hogy akkor ha te ki tudsz teljesedni, hogy van egy 600 700 négyzetméteres kerted és a melegházat építesz fel, és csodánál csodálatosabb zöldséget tenyész, természet, és azt megosztod, eladod, feldolgozod, stb. Dehet. Épp úgy rengeteg emberrel fogsz találkozni, aki kíváncsi a kerre, szeretnének ő is egészségesen táplálkozni, hogy te mit hozz létre, stb. stb. Tehát. Csak úgy lenni ingerek nélkül jól úgy fogyasztani a javokat, nem lesz elég a jó lás. Akár mozgásról is. Nem lesz a még.

SPEAKER_02 20:20

Mondhat, hogy aki önbizalom a bír, az mitől fő szerinted? Valakinek van önbizalma vagy semmi nagyon-nagyon sok üzletemberrel dolgozom együtt. Nagyon fontos emberek nagyon nagy dolgokkal tettek le az asztalra televíziókkal, teletérvekkel. És egyébként az élet visszaigazolta azt, hogy jól csinálják, amit csinálnak, de mégis hasik is, nők is, azzal küzdenek, hogy én igazából nem is értek semmihez.

SPEAKER_00 20:48

Az önbizalmat biztos tudod, hogy meg lehet alkotni anyagi racionális szempontból. És meg lehet alkotni érzelmi szempontból. Tehát ugyanböző olyan helyzetek, amelyek nagyon sokrétű és sokszínű érzéseket generálnak benned, mit fogsz azzal kezdeni. Az érzelmi intelligencia gyakorlati használata az az, hogy az érzelmi konfliktusaid képes vagy megoldani vagy sem. Mert ezek, akikről beszélsz, feltehetőleg nagyon okos emberek, akik a racionális intelligenciájukat használjuk az életük egy adott részét, de konfrontálódnak az idő múlába. Mit kezdenek az öregedéssel? Mit kezdenek azzal, hogy megváltozik a testük. Mit kezdenek azzal, hogy szembesülnek azzal, hogy oké, hogy megünneplem a szülnapomat, de akkor itt egy évvel közelebb vagyok a halálom. Valójában azt ünnepeljük kolektív, hogy a ide jó, egy évvel közelebb vagy az elpatkolásodhoz.

SPEAKER_02 22:09

Akkor látom előre, hogy nál nem lesz egy ünnepség, ugye? Tehető vagy. Hát amikor 60 leszel tehető 2020. második nem lesz valami jó és teint.

SPEAKER_00 22:20

Figyelj, ez a jövő év, ez egy azért izgalmas, mert azt egyéni, hogy csinálunk ez a csendülő nosfajon, az 10 éves lesz. Én 60 éves lesz, ez már 70, a feleségem meg 50. Ez egy 120 éves a forduló. Valamit majd csinálnak.

SPEAKER_02 22:45

De visszatér oda, amiről beszélgettünk, hogy ugye mondod, hogy lehet, hogy az a bajuk vagy az időmlás, a stb. De nekik nem az a bajuk.

SPEAKER_00 22:53

Nem az a baj. Hogy az önbizalom az körülbelül, hogyha hasonlítám egy racionális állapothoz, azt mondanám, az egyen érték el jólakottsággal. A jólakottság érzése elmúlik. Másnap már csak emlékezhet, hogy tegnap jól laktam. Ha aznap nem teszál meg mindent, hogy újra kialakuljon a jólakottság. Az önbizalom az egy olyan állandóan dinamikusan változó állapot, hogy az a sikerélményekből táplálkozik. Tehát, hogyha te az adott napon nem olódod meg a racionális és érzelmi konfliktusaidat, az ebből származó sikerélmények hiánya csökkenteni fogja az önbizalmadat. Men nincs sikerülmény. A múltban nem lehet táplálkozni. Épp úgy, mint valamiatt megszületett az a szólásmondás, hogy minden csoda három napig tart. Se. Hát, hogyha belemondolsz, szerintem ilyen nagyon tudatos sportrajongók tudják felsorolni az elmúlt olimpián, aranyat szerzett sportolóin nevét. De az ezüstérmed szerzett neveket. Vagy a bronzérmeseket. Vagy, akik negyedik helyet szereztek. Nem emlékszünk rá. Teh mindencsut a három napítát, és az meg nagyon rég volt. Tehát az illető ember, aki benne volt, ő emléksik. De a többség az nem. De az illető is hiába szerezte meg, akkor az aranyérmet vagy az ezüstérmet, hogyha ő az azóta eltált idő alatt nem tesz meg mindent, hogy újra ugyanazon a magas szinten tartsa magát. De ez csak a konfliktusok megoldásával lehet. Tehát, hogyha belegondolsz ezekre az üzletemberekre, vagy bármilyen kiteljesed emberekre megkérdeznél tőled, hogy figyelj, Peti! kérdezhetek valam az őszinte kommunikációnak ez a legfontosabb monda. Kérdezhetek tőled valami őszintén és azon, persze. Persze, szél. Figyelj. Nagyon király, hogy a foglalkozásodban ezt végrehajtod, meg sikerülményeid vannak és látod, hogy ezek működnek. Mit kezelsz azokkal a szitukkal, amba félsz. Azt is bátor vagy megoldani. Bárze. A feleségednek, a férjednek, amit élsz el, azt elmondod? Elmondod azt, amikor ráébredél arra, hogy miben nem tudsz rá felnézni. Lekommunikálod neki? Vagy elkezdesz félni attól, hogy megsértődik. És balsz. Ez már egy trauma, ez már csökkenti az önbizalmat. Mennyire készítetted fel a gyerekeidet az életre? Megtanítottad a fájdalmas konfliktusok megfelkezelésére? De megtanítani csak úgy lehet, hogyha a saját élményből merítve elmondod, hogy egy adócidban én azt csináltam, hogy amikor pofára rejtettek. Első lépés, hogy haragszol a világra. Majd a fejlett lépés az, hogy megnézem a saját felelőségemet, hogy ez miért alakul ki. Erre megtanítottad őket. És akkor ott látod nagyon izgalmas válaszokat hallanál.

SPEAKER_02 26:54

Te minden kérdésre egyértelmű igen tudsz válaszolni ez ilyen típusú kérdésekre?

SPEAKER_00 27:01

Hát igenne vagy nem.

SPEAKER_02 27:05

Hát minden ilyen hogy megtanottad, és mondjuk sem, vagy még nem tudom kimondodné a feleségednek. Mindegyiknek kimondad, mert ugye ezért beszélgetünk meg sokkal menekülni.

SPEAKER_00 27:15

Az utolsó feleségemmel, ami miatt megteszek mindent, hogy az utolsó is maradjon. Persze. Tehát azért fontos, mert mostanában olvastam, valahol volt egy 99 éves, nem tudom, színész, vagy nyilatkozott, hogy mondem vagy 100 éves talán. Mitől őrizte meg a vitását. És azt mondta, hogy ő az eddigi élete során nem engedte be a haragot az életébe, azt mondja, voltak olyan emberek, akik nem voltak szimpatikusak számára. Voltak olyan emberek, akiknek az életét ő nem támogatta, meg eldöntötte, hogy nem lesz velük, de egy defaktól egy harag vagy gyűlölet, az nem. És tudod ez a harag és gyűlölet, mert mi magyarok azért is mondja, erőseek vagyunk ebben.

SPEAKER_02 28:28

Ez a kíváncsi, hogy mennyire elolvashatják, taly megjelent be 2024, ugye 2024 tavaly, én zavaradok itt belele fel, hogy most milyen évet írunk, a magyar című könyvedben.

SPEAKER_00 28:40

Szóval a rossz indulat az így ez egy negatív erő. És volt egy pasi, aki nem tudom, hogy hallottad le azt a mondást, amikor gyűlölköltsz valakivel, vagy haragszol valaki, az olyan, hogy megdobott parázs. De a parazot először te fogod meg. Úgy hívták ezt a pasit. Úgy hívták, hogy budha.

SPEAKER_02 29:12

Ez butha mondta?

SPEAKER_00 29:15

És rögtön eszembe jutott a Budhának ez a mondása, és amikor mondjuk visszajeltek a bizalmammal, vagy valami nem úgy jött összeüzletileg, meg bármi. Én egyrészt hiszek az isteni gondviselésbe, hogy én belok. És megfizettem annak az állát, hogy balfaszoltam, mert nem a másik, ahol én dobtam fel a labdát és a másik megleültette ez természetes. Aukcióreakció állve.

SPEAKER_02 29:53

Hát akkor most én voltam a híben és azért, hogy hát vertek a palánkon.

SPEAKER_00 29:58

Figyelj, hát abban a szitóban, most az egyik, hogy kurva nyázol. De beljebb leszel azon túl, hogy tegyük fel már 50 szív, vagy 60, fel fog menni a vernyomásot. Már biztos vagy.

SPEAKER_02 30:16

Gakorlatilag egészség megérzi céljából belenyugszom.

SPEAKER_00 30:23

Nem. Elfogadom. Az önmismeretel bíró ember nem használja azt, hogy belenyugszom. Az elfogadom, az egy nagyon nagy erőt jelképező állapotban. Mert a belenyugszom, ez ott van a megalakulás a háttérben, az megint nem fog jól tenni. Mert az kialakítja a keserülséget és a frusztációt. De az elfogadás. Az más.

SPEAKER_02 31:00

De nem voltam mindig ennyire bölcsem, tehát azért ez egy út, amíg végig megy. Nyilván a saját tapasztalat, mert tényleg azt látom, hogy vannak emberek a környezetemben, akik a legnagyobb kudarcok, legnagyobb bukások után is terve vannak önbizalomban és hitel abban, hogy ők aztán majd valami nagyot fognak megintani, és akkor teljesen jól fog működni minden. És vannak emberek, akik tényleg egyébként a családi életük is példásra, szakmai sikereik is ott vannak, és mégse hiszik el azt, hogy ők jók. Ez mitől függ?

SPEAKER_00 31:35

Hát a kisítőség szimbolikája.

SPEAKER_02 31:37

Oké, csak hogy ez miből ered? Mitől van valaki, akben a fokú kis időség, hogy nem veszi észre azt, hogy milyen nagyot alkot.

SPEAKER_00 31:46

Bizonyos belső folyamatokat nem old meg. Mert a legtöbb ember nem látja ezek, mik ezek? A folyamatok. A legtöbb embernek nem itt megszélve ezek a kérdések. Hogy te szereted magad. Ha szereted magad, akkor hogy lehet, hogy önbizolom hiányad van ezen a területen. Mert ez már ellentmondás. Akkor ez hogy melyik területen hazudozol magadnak.

SPEAKER_02 32:19

De ez tanulható. Most tökban olyan kérdezem az, hogy valaki szereté magát, hiszen hozunk a gyerekkorunkban egy csomó tévhitet, ha úgy tetszik. Mindenki valamilyen terhet mindenki cipel magával, akár tudja, akár nem. Volt egy mondat, vagy mit tudom én volt valami, ami történt.

SPEAKER_00 32:36

Fontos ennek a helyetét a megoldáson. Tudod, hogy hogy lehet látni, hogy valaki egy traumát megoldott. Mondjuk van egy pasi, akit megcsalt a feleség.

SPEAKER_02 32:51

Hogy lehet látni, hogy ez a passi megoldatta ezt a sztorítesen üsörgottan a tévé előtt, még a feleség el megy szórakozni, és nem izgul azon, hogy? Ez nem?

SPEAKER_00 33:04

Hanem bátor beszélni róla.

SPEAKER_02 33:06

A beszélni róla azt jelenti, hogy társaságban nyilvánosság előtt?

SPEAKER_00 33:12

Hát képzeld el, rájöttem arra, hogy teljesen jogosan félrelépett, mert nem tud rád felnézni férfiként. Mindig én sem tudtam magamra, mert én csak racionális szempontból játszottam az arcomat, és pénzzel próbáltam kompenzálni a sztorit miközben, hogyha pénz van, és szeretet akarsz vásárolni, ez csak akkor működik, hogyha kutyát veszel. Az minden szitúban szeretni fog.

SPEAKER_02 33:42

De van egy szerencsétlenek a kutyák, ez tudod, de ez csak így a rossz poinked.

SPEAKER_00 33:48

De összességében nem tudok rám felnézni, mert érzelmi szempontból egy konfliktus kerülő maradtam. És mindig mindent ráhagytam. És knydam anyagilag a senkít, és joggal, okkal, vagy ott. Mert én valójában defont, nem tudtam, hogy kocsmontosság, az anyámról való leválás, éppen ezért az anyámhoz hasonló személyiségű, sajt választottam pótmaként. De én ezt nem tudtam, hogy ez fontos. Lejősz arra, hogy például a csajok azok olyan szinten képesek érzelmiszutban dominások lenni, hogy észre veszik, azt hiszik, hogy ez a természetes. A pasik rájuk hagyják, és azt hiszik, hogy ez így természetes, és nem veszik észre, hogy így kialakítják az karsztrációt. Tehát, hogyha belegondolsz egy ilyen párkapcsolatban nem lennek sikerülmények egyik fél számára sem. Közben, hogyha az egész konfliktust elfedje egy-két-három gyerek nevelése. És ez csak akkor csúcsosodik, amit gondolom látsz, hogy a kölyök 18 éves lett, mert nincs otthon, már elment valamelyik városban, ott van a két öreg, egymásra néznek, mi a fasz keresünk, mint egymással.

SPEAKER_02 35:26

Úgyhogy szerecő van, mert nekem is elment egy gyerek egymik városban, vagy inkább másik országban. De mi a félreműleg azt szoktuk. De legalább mi szeretjük egymást, vagy legalább azban, hogy akkor ketten is el tudunk lenni.

SPEAKER_00 35:39

De hát nagyon sokszor ez nem következik be, mert csak úgy vannak egymással. Teh az önzaumra visszatérve, ez egy állandó jólakottsági érzés, kialakításának a lehetősége. És ezt a jólakottságot meg úgy lehet érezni a nap végén, hogy ha úgy nagyon gyorsan belegondolok a különböző szituk, közlekedésbe, életembe, konfliktusokra. Én akkor a legjobb tudásom és hitem szerint cselekedtem el. Nem csak a tudásom, hanem a hitem, mert a hit ez szükséges a bátorság. Mert bátorság az mindig összekapcsolódik a hittel. Valaki azt mondja a történelemben, hogy ez a kereszt jelképezi, én most indulunk a szentföldre. Azok a csávok elképesztően hittek, hogyha elmennek a szentföldre, ott minden megvadozik. Az egy más dolog, hogy jöttek az arabok, mert hát nem úgy volt, ahogy elképzelték. De ez egy dolog. Tehát a hit és a bátorság összefügg. Nem vagy bátor, akkor hogyan hiszik el a környezete, hogy hogy te hiszel. Mert előbb-utóbb le fogsz bukni. Hogy csak mondod. De nem látják azt, hogy ez materializálódik is. És úgy tud materializálódni, hogy van kisugárzásod, és a kisugárzásod meg az önbizalomból van.

SPEAKER_02 37:26

De te minden este akkor számot vesz a napodban.

SPEAKER_00 37:33

Igen, nálam egy érzés. Tehát én megtanultam azt, hogy az érzés, abból tudom, hogy jóna van, hogy a nap végén milyen gyorsan halszon.

SPEAKER_02 37:45

Nagyon gyorsan akkor jónapod.

SPEAKER_00 37:48

99% van egy percen belül azon. Tehát nincs kattogás, nincs forgás, nincs miet volna. Szível lélek kell mindent. Miért nehéz ez?

SPEAKER_02 38:05

Ja, hát ezt azért most kérdezed. Hát elég sok egyénitere csinálta. Ezért biztos tudod rá a választ. Ez így elmondva, nagyon könnyűnek hangzik. Azért neked is több évben teltem, hogy ezeket ki tudod mondani. Szóval ez nem úgy van, hogy vannak bizonyos dolgok, amik lehetnek elhatározás kérdései, most mondok egy nagyon konkrét személyes példát. Kiment a luca egyetemre. Ez engem nagyon megviselt lelkiekben, és nagyon sajnáltam magamat. Mert úgy éreztem, hogy annyira jó, hogy itt van, hogy nagyon sokat együtt vagyunk, hogy nagyon jól tudunk beszélgetni. Tényleg van egy. tudom, hogy ennek nem ürülnek a pszicholusok, hogy azt mondja valakol, hogy szimbiotikus kapcsolatban van. De tényleg nagyon.

SPEAKER_00 38:52

Nem tudod, hogy most, miről beszélsz.

SPEAKER_02 38:54

Most én magamról beszélnek, csak azt a.

SPEAKER_00 38:57

Még tulajdonszágról.

SPEAKER_02 38:59

Az anyagigés.

SPEAKER_00 39:01

a önzésred.

SPEAKER_02 39:03

Igen, azt is lehet mondani. Tök jó? És képzem, csak ezt an akartam kinni, hogy pont ez volt vagy sajnálom magam, hogy ne rossz nekem, stb. És egyszerű azt éreztem, hogy na most van itt a pont, hogy elég volt ebből az önálnaatból, hogy ezzel rosszat teszek a kislányomnak, a férjemnek, a családomnak, a barátainnak azt látják, hogy teljesen magam alatt vagyok. És egyszerűen azt mondtam, hogy figyelj, holnaptól én jól lesznek. Nem tudom, mi történt azóta lefeküdtem marudni, és lehet, hogy én nem egy percen belül rudtam el, de másnap jó. És azóta is valójában jól vagyok. Néha jó néha az egy kis könnyebben tanzolok, de ez esetleg többségében jól vagyok.

SPEAKER_00 39:46

Tehát lehet, szerintem úgy is jól lenni, hogy én eldöntem, de ez bizony szempontból egy reakció, tehát holnaptól.

SPEAKER_02 39:55

Igen.

SPEAKER_00 39:56

Oda baszok, és jól leszek.

SPEAKER_02 39:59

Várj, de hát minden van.

SPEAKER_00 40:02

De az elfogadásra visszatérve, hogyha tegyük fel, én a gyerekemnek jót akarok, és nagyon jó, hogy kiment külföldre, mert külföldön egy csomó, minden más fog eltanulni. Rengeteg tapasztalata lesz, amit ő majd alkalmazni fog, feltehetőleg a saját életében, és ez neki jó, tehát nem könseket kéne elmondsolni, hanem örülni.

SPEAKER_02 40:34

És nem akartam belementeni, hogy ez legyen az analizáció, még nem örülök annak, hogy neki jó.

SPEAKER_00 40:39

De hogyha végigmész ezen a folyamaton, tehát van a jaj, mi lesz most velem, olyan jó szimbiotikus kapcsolatban. Csak most ki fogja ezt betölteni. Igen. Hát ugye, és az egyik lehetőség a szkype-kolak orbaszályba.

SPEAKER_02 41:00

Az már nincsen. Már csak izé van face.

SPEAKER_00 41:03

Hát akkor fényztámok, akkor nem fésztámolok, hanem rájövök arra, hogy ezáltal az életől kaptam egy olyan lehetőséget, hogy rengeteg időm lett magamra. És hogy én ezt mivel fogom kitöldeni. Tehát megint egy lehetőséget kapok, hogy kilépek-e a komfortzónából. Hogy bátor vagyok-e megújulni. Vagy görcsösen ragaszkodom a régi dolgokhoz. Most, ez az a folyamat, hogy ha én bátor vagyok megújulni, az azt jelenti, hogy nap, mint nap, ha tudatosan hozzáállsz, az önbizalmad magasin lesz mindig, és jó szézel az hál nagyon gyorsan este. Ha nem ezt teszel, és görcsösen ragaszkodsz a módhoz, meg a jó kapcsolatokhoz, meg az emlékekhez, akkor a jelenpillatban te a múltban fogsz élni. A jelenpillanat meg arról szól, hogy legyen önbizalmed. De ez csak akkor vanja a különböző konfliktusáidban tudatosan és hittel belemész, vállalva az eljáró örömet és fájdalom lehetőséget is. Egyiktól sem rettelsz vissza. És amikor eljöttem arra, hogy a szabadság az mindig a választás függvéne. É tudatos vagyok, a nap mindenában melyiket választom. Csak egy egylatás példa. Igorultam látom egy sárkut, féle. Beparkoltam, láttam, hogy oda-vissza nyil, hogy csak itt lakok. A kicsában mondom, kiszálltam, megnéztem az autókat, hogy van a kis matrica. Nem vagyok per vidéki paraszt belul, és akkor itt marad. Mondom volt matricica. A picában lehet, hogy itt volt egy szabad, nem, akkor kitolátás, és akkor itt lejjebb a rendőrség előtt találtam egy parkolóhelyet, gyalogoltam egy keveset de ugyanaz, hogyha azt hiszem, hogy jó csináltam, meglátom a táblát, hogy az itt lakok parkolhatnak, ez egy érzést generál. Lehet, hogy elszúrtam. Kiszállok az autóból, megnézem az autókon ezt a matricát. Rejövök, mert ez, hogy van valami megkülönböztető jelzés rájuk. Az én automon nincs. Tehát bünti. Abban pillanatban cselekszem, reagálok. Teszek egy kört, és ennyi. A legtöbb ember ezt nem csinálja meg. Tehát nem élnek az emberek tudatosan, hanem ösztömből és rutinből. És nem figyelnek nem csak a környezetükre, hanem saját magukra sem, és a másikra sem igazából, akivel együtt élnek, csak érzékelik, hogy valami nem kerek, miközben szép az autó, szép a ketszó, szép a progék, jövünk megyünk, de valami nem stimul nem jó. De túl nagy az egó. És túl sokaság nyaló. Így főnök úgy bossz. És jönnek az időjek, és nem akarják meghalani. Na most, hogyha ezeken elkezd változtatni tudatosan. A megoldások, tudod, én vanom azt, hogy egyszerűek. Lóag bonyolult az, amiről beszélek látszólag. De az egyik logikai lépésből jön a következő. Tehát, hogy ha van egy félelemmel televisító, vagy sok, akkor feltehetem magamnak azt a kérdést, hogy én beleteszek mindent annak a megoldásába. Könsen, hogyha én félek attól, hogy ránfázok, vagy félek a Kudasztól, amit nevezhetjük annak, hogy félek a fájdalmas konfliktus a konfliktusok fájdalmas részétől. És mi lett volna a toli. De ez nincs. Mármint mi lett volna, az ilúzió az nincs. Hanem, hogyha van valami, és én félek tőle, akkor nagyon fontos egy rangsort felállítani, ez szoktam annak idején ajánlani, amikor dolgoztam. És hogyha az összesen félek a főnökömel, kommunikálni a férjem, anyámmal, stb. bármivel, és utána csináljon egy rangsort.

SPEAKER_02 46:24

Mitől jéle jobban?

SPEAKER_00 46:26

Mitől sokban, és mitől legkevésbé. És arra rájöttem, hogy a legtöbb ember azért bukik el egy adott szituban, például félek mondjuk az első számú félelem, mondjuk az anyám vagy az apámmal való megfelő kommunikáció. Könnt tekintettel arra, hogy jön a karácsony, vagy hogyha ez januárban megy, akkor már elmúlt a karácsony. De a karácsony és annak környéke, pszichológiai és pszichiátri szempontból az egyik leginkább megterhelő mind az orvosoknak, mint a résztvevnek. Mert konfrontálódni kell muszájból a szeretet ünnepén olyan emberekkel, akikkel szemben nagyon sok minden nincsen kimondva, és nagyon sok konfliktust nincs helyreakva. Na most, ha a szüleimmel én ez a tofélem, hogy én ezzel konfrontálódjon vagy a férjemmel bármi, csak egy idő után olyan sokan nyelés hallgatást sűrés, hogy a feszültség pontot fogminálódni. És a legtöbb ember azért bukik el, mert egy olyan konfliktusban vágják a felszét, amire még nem készültek fel. Mert hogyha az a to félelmem rájövök arra, hogy alatt van még hét egyéb félelmem, és hogyha csinálok egy rangsort és a legkisebb tudatos megoldásával kezdem, akkor rájök arra, hogy ha a 1eket megoldom, akkor jön a hatodik, és azt is megoldom, a kettőnek a sikerülménye. Segít abban, hogy az 5. Kezdjek emolyolni, de az még nem elég ahhoz, hogy a to félelmemet kezdjen el menekelni. Tehát a fejlődés az fokozatos. Tehát, aki a kicsitől halad a nagyok felé, képes lesz megoldani az összes konfliktusát. Aki a legdúrván konfliktusával kezdi, el fog bukni. Ez ilyen egyszerű, bonyul.

SPEAKER_02 48:43

Úgy elmondom abszolút. Nyilván nem. Teig csinálod.

SPEAKER_00 48:53

Hát legtöbbször nem minddig, amíg nem jöttem, hogy mi a menet erre senki nem tanított meg. Annak ellenére, hogy egyetemet fejeztem, és azt nem engedtem, hogy ársikadjon. Volt ilyen, amikor nem mertem hallgatni a megérzéseimre is fázam majdnem. Meg egyéb területeken nagyon ráfáztam, de onnantól kezdve, hogy ezt elővettem ott megvadozott minden. És most már tudom, hogy ha valami nem megy, hogy mi a fokozatossággelve. Lépésről lépéssel és türelemmel következetesen, de soha nem feladva azt, ami nekem fontos és nem hiszek.

SPEAKER_02 49:44

Még dolgot mindenképpen szoktam volna megkérdezni. Még pedig azt, hogy amikor én téged látlak, amikor mi beszélgetünk egymással, vagy amikor éppen látlok más beszélgetésekben. Mig az a benyomásom, hogy igazából van egy olyan határozott elképzelésed a világ rendjéről, a dolgok alakulásáról, saját magadról, és egyáltalán nem érdekel az, hogy más erről mit gondol.

SPEAKER_00 50:09

És azt én jól látom, egy fontos dolgot megtanultam, hogy az, hogy rólam mit gondolnak, azokat a mondatokat fogom értékelni, amit a szememben mernek mondani nyugodtan, nem indulattal. Amikor indulattal akárhén ilyen meg olyan, meg amolyen vagyok, nem is fordítok rá időt. Tehát én soha nem orosokál. Már 18 év. Húsz.

SPEAKER_02 50:43

De az mondjuk az elő hozzád, hogy áprilisban volt egy beszélgetésed a partisán ciműsorban, ahol be akartam játszani Juliánis Marci, azt a régi beszélgetésedet simektivál, amiről azért nagyon erőteljesen megoszlanak szakmailag a vélemények, hogy ott te jól teljesítettél, vagy sem, jól kezeled el azt a kislányt, vagy sem. És hogy ott ott volt egy nagyon erős hírverés azután, és tényleg nem erős kommentek arról, hogy te milyen vagy te, hogy viselkedsz, te milyen vagy szakmailak, stb. stb. Ezek is leperegnek, hogy ez egyáltalán nem foglalkoztat, vagy utána nem gondolod, hogyha most kimek az utcára és találkozom valakivel, mi lesz a semmiyen, egyáltalán nem.

SPEAKER_00 51:30

A kölcsönös korrektégnél nincs fontos. Mert az a kölcsönös tisztelet jele. Tehát amikor én elmentem oda, én jeleztem a Gulyás Marciinak, hogy nekem négy órakor be kell, hogy fejezzem. Gondolon kell úgy mezővásár helyen, mert ott van előadásom. Ez egy két és fél órás volt. Kábé. Plusz, hogy a közlekedés nem úgy alakul. De ott van, körülbelül négy vagy száz ember. És ő meg ezt egy óra 40 perc körül dobta be, akkor pár perc videó nem tudom miről melyik részéről, plusz komment. Tehát éreztem azt, hogy be akar vinni az erdőbe. Ninze a gond. Mert a keretek lefektés. Ez kulcsfontosságú. Szakmailag miyen vagyok. Amikor volt az az interjó, és elmentem a csendőben hétvégén, akkor találkoztam három-négy emberrel, akik nagyon hálások voltak, és megköszönték, hogy milyen sokat segítettem rajtuk, könyvekkel, videókkal, stb. Tehát viszonylagos.

SPEAKER_02 52:47

Igen, csak abban az derült valahogy ki, de nem biztos, hogy én ezt jól látom. Te mondtad azt, hogy bizonyos helyzetekben az embernek azt is fel kell tenni magának kérdésként, hogy hol van az ő sar, hogy csinálta valamit rosszul. És vagy abból az nem az jött lát, hogy te mondjuk így elgondolkoznál, hanem hogy.

SPEAKER_00 53:08

Én azt érjeztem, hogy nincs elég időn. Öjtsz oda-visa, befejezetlen marad a sztori. Mélnem az elején. Mél nem az egy órán elmondta ezt.

SPEAKER_02 53:18

Akkor megengedett volna?

SPEAKER_00 53:20

Hogyne. Hagy két órás volt az interjó.

SPEAKER_02 53:24

Persze, úgy fogalmazál, hogy nem foglalkozol olyan, hogy mi lett volna. De vanne olyan valami a fejedben, ami azért mégis úgy vagy, hogy oké, 60 éves leszek, valamit azért másholett volna csinálni.

SPEAKER_00 53:39

Semmi. Kéne. neked van.

SPEAKER_02 53:45

Hát én még nem akar van néven. Az még az ott ében most leszek 55.

SPEAKER_00 53:52

Sinne valami más.

SPEAKER_02 53:54

Szerintem lehet, hogy csinálni valamit más. Lettő bizonyos dolgot gyorsabban csinálnék, vagy nem hallogatnék. Ugye beszélgettünk az elején erről, hogy a hallogatás az egy csomó szor.

SPEAKER_00 54:03

De most képzeld el, ha megfogalmazod azt, hogy hallogattál eddig. És akkor röjsz arra, hogy a hallogatásodnak az ára az, hogy egy csomó kudárcélményed lett, ami miatt te vagy ayúl. Majd rájössz arra.

SPEAKER_02 54:20

Hát vagy éppen nem lett kudár célményed, mert nem derült ki, hogy valamit jól csinálsz.

SPEAKER_00 54:24

A kudárszélmény, mert nem tettél abba a szítotba bele mindent. És az egy kudarcélmény, mert azóta eltelt X idő, és mivel a legdrágebb kincs, amivel igazából nem foglalkozunk, és azt hiszük, hogy ez örök kitart. Ez az idő, amből bármikor lehet vége. Tehát 55-6 évesen is halnak meg emberek, ismert emberek, istá nyugoztalja őket. De ha felismerem, hogy az idő a legfontosabb, és én tébláboltam mondjuk négy évet, ott már felmerül az a kérdés, hogy mi lett volna ha, én a időben reagálok, azonban ez felesleges. Ez azonos torozás szimbolikája. Ahelyett, hogy optimistán azt mondanám, hogy négy évig dépláboltam, tök jó, kifizetem a tanulópénzt, innentől kezdve így tanultam meg, hogy mit ne tegyek. Sértem az optimista hozzáállás. A peszimista hozzáálló, az még ilyenkor korbácsolja magát azért, amit megfizetett. Mindenki.

SPEAKER_02 55:46

Szerintem egy tök jó végszer volt. É legalábbis a magam részére nagyon sok tanúságot levontam most a beszélgetésünkből magamra vonatkoztatva és meg?

SPEAKER_00 55:58

Képzen nem. Sostan véget tudom, én ennek körülnek. Annak én sokszor hallottam, hogy ilyen tanulságot levontam, vagy olyan tanulságot levontam. És én ezeknek a mondatoknak soha nem hittem. És tudod, miért nem? Mert ezek a mondatok mögött nincs töltet. Levontad a tanulságot, és ezt hogyan fogod csinálni, vagy nem csinálni, ezt te fogod tudni. Hatóknak mondhatod ezeket a szép mondatokat, hogy levontam a tanulságod, stb. De senki nem fogja megtudni, kivéve te. Hogy ha felismert dolgokat, vagy innentől kezdve csinálni fogod-e vagy sem. Mert a te idő a tied. De akkor, hogy ha találkozunk egy öt évban, és azt mondom, Szilvi, mi történt veled? Mfiatalodál.

SPEAKER_02 57:02

Jó, hát figyelj! Ez rajta nem szeklet nyugodjunk bele. És akkor hagyom ezt az üregetőmatot, de tényleg engem mindig elgondolkoztat nem sok minden, amit mondsz. És egy csomó egyébként én megfogadok és csinálok. Csak nem vezetek olyan napot, amit aztán átküldök neked ébérket is tud olvasni.

SPEAKER_00 57:21

Ez a te dolgod. Te életed. Ja, és tudod, kinél fogod látni a lányodnál. A lányod nem fogod látni azt, hogy ő is ugyanígy csinálja. Tehát, hogyha neked jobb lesz, vagy jó lesz, ez annak az egyenes mutatója, hogy a lányod és fokozatosan ez fog eltanulni tőled. Tehény generációkra lebontva, amit majd lehet, hogy te nem is fogsz tudni. De a dédunokádnál ezek a megvadozott hozzáállások lesznek majd tapasztalhatóak, amit te most elindítasz. Ez fontos.

SPEAKER_02 58:11

Az abszolút nekem fogom tudni, mert neked köszönhetően a fölösen fiatalni fogok, és még azokánnál is megadom ez figyelni a saját két szememben. örülök egy voltak!

SPEAKER_00 58:21

Köszönöm szépen! Azok az emberek, akik félistenként viselkednek, azok azért teszik ezt, mert nem akarják elfogadni, hogy ő kibázhatnak, és azt sem akarják elfogadni, hogy meghalhatnak. Amikor én elfogadtam, hogy én egyszer meg fogok halni, és ezt úgy materializáltam, mert lehet ezt mondani a tükörbe, megítam a végrende. öntudatlanul a mesék, szikbe juttatom ezt a szemléket. Ezt a feltalatlan fusztáró élmény, és semputam azt, hogy én ilyen meg olyan, amilyen magul. Én megtapasztaltam, ami számomra fontul, törveztul jött a. Cserem mindenképpen, mindenki putal.