A "kicsit" hazugság: Csernus Imre a kiégésről és az újrakezdésről

Vajon hova tűnt a "kiabálós Csernus"? És miért dönt úgy az ország egyik legismertebb pszichiátere, hogy a csúcson hagyja abba a praxist, hogy inkább kávét főzzön és vendéglátózzon vidéken? A Kösz, Jól Vagyok podcast legújabb epizódjában Krizsó Szilvia vendége Dr. Csernus Imre, aki a tőle megszokott kíméletlen őszinteséggel – de talán a szokottnál is több derűvel – mesél a váltás lélektanáról, az egó elengedéséről és arról, miért életveszélyes szó a "kicsit".

A beszélgetés egyik központi témája a bátorság és a gyávaság közötti vékony határvonal. Csernus doki rávilágít arra, hogyan csapjuk be magunkat nap mint nap olyan kifejezésekkel, hogy "kicsit vagyok csak rosszul" vagy "kicsit nem működik a kapcsolat". Pedig a diagnózis kegyetlenül egyszerű: vagy van valami, vagy nincs. A langyos vízben ücsörgés és a hamis biztonságérzet az, ami valójában megöli a lelket és kiégéshez vezet.

"A kicsit szó használata... Miért használjuk ezt a kicsit szót? Én ezért nem használom, hogy kicsit. Mert hogyha én belemegyek, én bele fogok menni. Ha őszinte leszek, nem lehet kicsit őszintének lenni, nem lehet kicsit bátornak lenni."

De szó esik arról is, hogyan élte meg ő maga a váltást. Hogyan ismerte fel, hogy a szakmai sikerek ellenére csak ül egy székben, és rutinból dolgozik? A felismerés, hogy az ember "pótolható", sokaknak ijesztő, Csernusnak viszont felszabadító volt. Ez a szabadság tette lehetővé, hogy a Bükkben, Noszvajon kezdjen új életet, ahol a Csendülőben már nem a páciensek, hanem a vendégek és a saját csapata tölti ki a mindennapjait.

"Ha nem mondod ki az önismeret során, hogy rajtad múlik a gyávaságod, vagy a bátorságod, akkor görcsösen elkezdesz racionalizálni, és megmagyarázni magadnak, hogy miért kell abban maradni."

Az adásból kiderül az is, miért fontos tisztázni, hogy "ki a főnök" otthon, és hogyan hat a magánéleti hazugság a szakmai teljesítményünkre. Krizsó Szilvia és Csernus Imre dinamikája pedig garantálja, hogy egyetlen percig sem fogsz unatkozni – a spontán kiszólások és a stúdióból való "kibeszélések" teszik igazán emberivé ezt a találkozást. Ahogy Csernus fogalmaz a bagatellizálásról:

"Milyen az, amikor valaki egy kicsit szaros? [...] Kb. egy 3 mm-es szart darabkát, hogyha a feneket behagynál, és a meleg hatására rájönnél arra, hogy 5 perc múlva az kurva büdös lesz."

Tartsatok velünk egy mély, elgondolkodtató, mégis szórakoztató utazásra az önismeret rögös útján!

Transcript

SPEAKER_01 0:00

Azok az emberek, akik félistenként viselkednek, azok azért teszik ezt, mert nem akarják elfogadni, hogy ők kibáshatnak, és azt sem akarják elfogadni, hogy meghalhatnak. Amikor én elfogadtam, hogy én egyszerű meg fogok halni, és ezt úgy materializáltam, mert lehet ezt mondtani a tükörbe, megírtam a végrende. Stíluson öntudatlanul a másik közében jötta ezt az emléket. Ezt a foldkozatlan, fruszáló élményt, és nemúztam azt, hogy én ilyen meg olyan, amolyan vagyok, és jöttem arra, hogy ezzel kapcsolatosan, amit lehetett, én megtapasztaltam, ami számomra fontos, és jöttem úgy eljött a végén. Én erre jöttem rá. Cserem mindenképp válasz, nem mindenki pultolható.

SPEAKER_04 1:00

Ez itt a kösz jól vagyok podcast, és szerintem a ki néz minket az látja, hogy az elbe tűzárójelben van, nem véletlenül, mert ebben az is benne van, hogy közsz jó vagyok. Hát nagyon szerencsések azok, akik ezt kimerik mondani, vagy ki tudják mondani, én nem tartozom közül. Ezért is kezdtem el ezt a podcastot, krisban szélve vagyok. És a módkori adásom után volt egy nagyon-nagyon erős hiányérzetem, sem is Imprével beszélgettem, és azon gondolkoztam, hogy beszéltünk egy kicsit a hibázásról, arról is, hogy ő vagyon beismerje azt, hogyha valamit rosszul csinált, vagy adott esetben, valamiben nem volt teljesen tökéletes. És aztán van ez a szál elmaradt, mint ahogy arról se beszélgettem bele, hogy hogyan tudott teljes mértékben új pályárvány egy új szakmát megtanulni, abban is kiemelkedőt alkotni, és egyetem mi kellett ahhoz, hogy bátran belevágjon ebbe a dolgokba, úgyhogy gondoltam egy merészet, és meghívtam még egyszer. És nagyon örülök, hogy el is fogad a megkívásomat, úgyhogy szia.

SPEAKER_01 2:00

Szia!

SPEAKER_04 2:01

Szóval ott tartottunk mikor, aztán ide-oda kalandoztunk, de hogy volt neked ez a bizonyos partizánus interjód, miután kaptál egy hideget meleget, és ennek kapcsán beszélgettünk arról, hogy vajon te beismered azt, hogyha valamit rosszul csináltál, vagy hibáztál valamiben ezt felmered el, vállalni, fel tudod-e, fel akarod-e vállalni, és egyetlen, hogy vagy ezzel? A saját megítélésedrel is, hogyha itt tetszik.

SPEAKER_01 2:29

Persze, hogy felvállalom. Nekem a hibázás felvállalásával, nincs sem bajom, mivel már az elején kanyarodok. Tehát, hogyha már régészrevettem azt, hogy azok az emberek, akik félistennek viselkednek, félistenként viselkednek, azok azért teszik ezt, mert nem akarják elfogadni, hogy ők hibázhatnak, és azt sem akarják elfogadni, hogy meghalhatnak. Tehát a fél Isten szimbolikálja inkább az Isten szó felé hajoz. Teh szent vagyok kísérthetetlen. Ez nem igaz. És rejöttem arra, hogy aki így viselkedik, az nem csak hogy lassan fog reagálni egy adott szitúban, hanem nehezen vagy nagyon lassan fog tanulni a hibáiból, vagy a hiányosságainak a korrigálásából. Ez meg ki fogja zárni akár egy adott esetben az exponenciális fejlődést, vagyis az első lépés nagyon rég az volt, hogy amikor én elfogadtam, hogy én egyszer meg fogok halni, és ezt úgy materializáltam, mert lehet ezt mondtazni a tükörbe. Megírtam a végrendeletemet, és akkor az egyik ügyvédismerő sem azt mondta, hogy ezt hitelesíteni kéne, amit én nem tudtam, hát állaktam a közjegyzőhözt. És ez is tök érdek volt, hogy tudmész, mentem, miért jöttem? Hát, hogy hiteleítsem a végrendeletem. A legtöbb ember előfordul az, hogy akkor meg akarsz halni, hát abszolút nem akarok meghalni. Csak én úgy gondolom, hogy ez az emberi létem elfogadásának kulcsmentuma. És azóta, hogy ez bekövetkezett. Hiban. Ha beleteszek valamit, valamiben és fölé durantok, vagy túlfeszítem a hárt akkor hibázni fogok, akkor meg fogok bántani másokat. Két lehetőséget van. Vagy higged magad, hogy ez még elmegy. Vagy amikor lehet oda másikat szenvedni, vagy megbántódva lenni, ami kécsek találni, hogy a másik egójának a konfliktusa, illetve az ő egójának a konfliktusa. De nem én élek az ő fejében, és hogyha az én viselkedésem őt megbántotta, akkor korrigálom. Tehát ez a nincsen semmi bajom.

SPEAKER_04 5:12

Igen, csak a te viselkedéset, ha úgy tetszik, mint szakember, azért egyrészt nyilvánosan zajlik egy része legalábbis az előadásaid mindenképpen. Ugye volt az a bizonyos műsor, amit aztán nem vágtak be a partisánban, hiszen nem járultál hozzá. De minden esetre ott azért kitettél más embereket annak, hogy milyen megítélésre leesnek. És csak azért veszem fel, mert én nagyon sok előadásodat láttam, ahol te kivívsz a közönség soraiból embereket, és ott bizonyos dolgokkal szembesíted őket. Ami ők vagy könnyen vesznek, vagy nem vesznek könnyen, de aztán te elmész, és ők meg ott maradnak azokkal az élményekkel, vagy azokkal a nagyon negatív érzésekkel adott esetben, amikkel aztán nekik magukban nagyon nehéz mit kezdeni.

SPEAKER_01 6:01

Már jó sok éve nem hívok egy senki sem. Mikrofont adok a kezükben, de egy jó ideje, az előadásaimat egyrészt úgy kezdem, hogy ami elhangzik és amit hallanak, és neminjük, azt ne vegyék magukra. Emlékeztetve őket arra szólásmásra, kinek valami nemin, az nem megy magának. Most az érdekes ez a magamra bevés, hogy miért veszek magamra valamit. Azért, mert nagyon intenzív vagy erős pajzsokat állítottam magam elé, és akkor egy adott mondat, azt átviszi. És megijedek. Hogy most mit fog szólni a környezetem. Most mit fognak gondolni a többiek. Mindentál követem, hogy takarózzak, és ez ennyire látható. Minden látható. Nincs semmi gond. Mert a hiányosság korrigálása valójában az illető embernek sikeri a minod. És a másik, amit kiangsúlyozok, hogy én lehetőségekről beszélek. A lehetőségnek az azt jelenti, hogy én tőlem bizony folyamatokban az illető ember bedugatja a fejét a homokba, vagy úgy dönt, hogy nem. Mind a kettőnek következményei lesznek. Következménye lesz, hogy ha én azt mondom, hogy jól vagyok, de valójában nem. Mert mi történne akkor, hogyha én nem vagyok jól, és én azt mondom ki, hogy. Köszönöm jól. Miért nem vagy jól? Azért nem vagyok jól, mert rájöttem arra, hogy nagyon régóta szeretet ésem miatt igyekszem megfelelni a környezetemnek, és ezért görgösen törekszem arra, hogy csak pozitívat mondjanak rólam, és betaláld egy ilyen, hogy te megalkó vagy. Én megalkúvó. Nem basszem már meg a jóisten. És ennek a feldolgozása és elfogadása ez egy hosszú idő. Tehát, hogyha valakiről elmondom, hogy észreveszem azt, hogy például megkérdezem őt, és menette jön a partnere, és válaszadás előtt őrnéz a partner. Teh van egy alá fölé rendelkségi viszony. Én ezt ki fogom mondani. Othon ki a főnek egyébként.

SPEAKER_04 8:51

Abben egyfelő igazad van, igazad van. De ugyanakkor még mindig lovagulok egy kicsit ezen a dolgon. Mert ugye előadásokon céges rendezvényeken. Lehet, hogy már nem hisz ki, de én láttam, amikor kihívta valakit, és a kezébe adsz mikrofont, és ugye nem tudod, hogy egyébként tényleg milyen folyamatokat indítsz el benne, de milyen folyamatokat indítasz fel a környzetében, és lehet, hogy valaki egyébként nem mert most időzőjában neked nemet mondani, és belemegy ebbe a dologba, de hogy nagyon súlyos károkat tudsz az alakozni, hogy így rábögsz valakire, hogy akkor nem most egy valjászint mindenki előtt.

SPEAKER_01 9:31

Ez a valjászint. Először is, hogy.

SPEAKER_04 9:35

Anny tudom, hogy ha rosszul fogalmazok, akkor utána elmegyek fókusz, és az lesz a téma, de ne felejtsenünk.

SPEAKER_01 9:42

Valójában van egy nagyon fontos dolog, hogy én teljesen másként funkcionálok, ha négyszam közt vagyok, és teljesen másként, hogyha mondjuk jó pár száz ember van. És én ilyenkor, annak ellenére, hogy felteszek egy bizonyos kérdést, de nagyon figyelek arra, hogy a másik embernek a törőképessége mennyi? Én ott nem fogok belemenni durva mély dolgokban.

SPEAKER_04 10:13

Mondjuk kinek milyen durva mély tudod.

SPEAKER_01 10:16

Most, hogy megkérdezem, hogy otthon ki a főnök, és akkor azt mondja, vagy azt mondja, hogy mit tudom, mi egy őszinte kapcsolatban vagyunk. És én rögtön tekerem, hogy nincs hány százalékban őszinte. Én azt mondja, hogy hát nyolc van, mondom, ez nagyon szép magas szám, de kérdezhetek valamit. Ő azt mondja, igen, én kiszólok a nézőközönségnek egyébként az őszinte kommunikációnak, ez a kulcsmondata. Mielőtt mondanék bármit, megkérdezem a másikat őszintén, hogy kérdezhetek el tőled valamit őszintén, mert mi van akkor, hogy a másik nem készült fel erre. Nűgös, fáradnapja van, hold ez az amaz, kijött az orvostól fél egy vizsgálati eredménytől bármi lehetséges. És ő azt mondja, hogy nem. Nem kell sembaj, dehogy mint így, ahogy hallották uran hölgyek. Ő azt mondta, hogy igen, akkor a következő lépés, ami a csaván kifér. Kedves uram, én nagyon örülök, hogy 80%-ban őszint a padnáréhez. Mondjon valamit abból a 20%-ból, amiben folyékonyan hazudik a felek.

SPEAKER_04 11:30

Hát ez miért a durveszben.

SPEAKER_01 11:36

Hő adja fel a labdát. Ha azt mondja, hogy 80% őszinte, akkor én kíváncsi leszek, hogy miben hazudik.

SPEAKER_04 11:43

És azt mondja, hogy százakon, mit kezdesz. Az is kezdesz elni.

SPEAKER_01 11:47

Ann nagyon örülök, de ki a főnek. Ők a főnek lehetséges, hogy elhallgat dolgokat. Hát előfordulnak, akkor azért nem azt mondta, hogy százszer.

SPEAKER_04 11:59

Nehézhet beszélgetni.

SPEAKER_01 12:01

De miért figyelnek a másikra. Olyan dolgokról beszélek, amit mindannyian elkövetünk. Nem megyek be a legmérő, hogy önfeladás, az önfeladás együttjár az önprostitúálódással, hogy ez milyen kiatással a dolgokra. Önmagára a tiszteletére, az önbecsülésére érintem, de nem személyre szabadtam.

SPEAKER_04 12:35

Ém téged megkérdeznek hány százalékban vagy őszinte feleségeddel abban nekünk.

SPEAKER_01 12:40

Annak idején ez egy kulcsmentum volt, hogy megbeszéltük, hogy egyrészt a regek vagyunk bohatnak, másrészt azért hazudoztunk a kapcsolat előző kapcsolatainba, ezt azt hamot, vagy szépítettünk dolgokat tök mindegy az hazuk. És akkor megbeszéltük azt, hogy ez az egy legfontosabb, hogy legyen az bármi, de őszintén elmódunk egy másnak minden.

SPEAKER_04 13:07

Ez segít egyébként a kapcsolatban.

SPEAKER_01 13:11

Nem hordozol semmit sem. Nem cipélsz magadba. Mert ez olhatatlanul kiadásról lesz a hangulatod. A reakcióidra.

SPEAKER_04 13:24

Szerinted hányan tudják itt csinálni?

SPEAKER_01 13:28

Tegnap is volt egy ilyen sziú, hogy csak állmondok egy tegnapi sztorit, hogy jön valami időjárás változás, és most nem tudom, hogy most a Hideg Fontra lettem érzékeny vagy a melegre, fogalmam sincs. Annyira nem néztem meg, hogy milyen időjárás lesz, de nagyon fájt a fejem. És néha ilyen megrénszerű a szemem mögött, és akkor advilta. Pont nem volt késni kint volt az autóban, és ilyenkor még hitelettem magam, hogy a piánésem majd abszolút nem múlik elismerem magam. És akkor 15 perc mól kimentem, de volt valami milyen bagatel, amiatt sokkal élesebben kicsattam a feleségemre, amit másnapra reggel felmerült a kávésás közben, és én mondtam, hogy én bocsátatat kérem, mert nagyon fájt a fejem, és ilyenkor bevettem a Fejtól csalítot, de még nem hatott. Tehát én voltam az okozója annak, hogy az önhitetéssel nem időbe vettem be azt a gyógyszert, amit már sok éve óta rendszeresen beveszem, akkor nincs gond, 10 per szó. Kicsantam bocsánat, kértem, most meg.

SPEAKER_04 15:03

Oké, ez a privát. Kicsit beszélünk a szakmáról. Ott van olyan, amire ki tudod mondani, hogy háztam. És nem akarok lovagolni egyébként azon a bizonyos simmerkét és videón, amit nem mutattak be végül is a partizánban.

SPEAKER_01 15:21

De kétség talán nem tudták volna 22 percet bemutatni. Az biztos, nem volt elég idő. Vanszág csak egy részét, egy mondatot. És ott az egész 22 perc, az első mondattól tudatosan volt felépítve, mert az egész arra ment ki, hogy kedves 16 éves, nem túl fiatal a gyerekvállaláshoz. Mert a gyerekvállalás az egy kulcsfontosságú momentum. Útóosan kiderül, hogy nem, mert külföldre ment, otthagyta a köykök, stb. Az édesapja nevelte fel. De nem ez a lényeg. Szakmai szempontból hívázok pár, hogy házok. A diagnózisnak megfelelőnek kell, hogy legyen a terápia. Tehát ez azt hít, hogy az a diagnózis, nem úgy kell, hogy cselekedjen. Volt egy ilyen nagyon érdekes felmérés, hogy amit nem én vizsgáltam, hanem amígóton dolgoztam, vagy általában az van, hogy ugye időben bekerül a beteg, vagy a kliens, találkozik az ügyeletes orvos mondjuk 15 percre, majd bekerül az osztályra, ahol lesz kezelőorvosa, ott van a főorvos, vagy professor, pszichológus vizsgálja a két-három hétig, és felállít egy diagnózist. Az ügyeletes orvos 15 perc alatt szintén felállít egy diagnózist. És akkor valakinek eszébe jutott valamelyik ügyeletes főorvosnak, nézzük meg azokat az orvosokat, akiknek 15 perce van a diagnózis felállításához, hogy hány százalékban korelál az osztályon felállító a diagnózison. És az első két helyezett, az egyik az én voltam, a másik egy másik orvos, 92%-osak voltunk. Tehát 8% úgy mondom, hogy nem tudom, hogy milyen időintöró vizsgáltak meg. Debből a szempontból én elég gyors voltam. És erre 92%-ban fontos 8%-ban nem.

SPEAKER_04 18:04

A 92% elég nagy számnak tűnik. Igazából. Ettől függetlenül a módszered meg te is elképeztem megosztó vagy. De hogy ezzel meg nem foglalkozol, és ez nagyon érdekel, hogy ezt hogy csinálod szó. Mert nyilván nem így volt ez mindig, tehát azt nem tudom elképzelni, te egész életedben rólad lepergett.

SPEAKER_01 18:24

Amikor elkezdtem foglalkozni az én ismerettem. Amikor beismertem magamnak, hogy a világ összes emberi tulajdonságával rendelkezem. És hogyha nem figyelek oda, bármikor lehetek önmagam sorsának a megrondója. És megtóltam figyelni.

SPEAKER_04 18:49

Figyelni mire.

SPEAKER_01 18:51

A reakcióimra, a cselekedeteimre, tudatosan ott lenni a pillanatban. Persze történtek korrekciók, az emlegel az a bevállaló című sorban, amikor én lettem az ordinálós dokon. És egy idő után változtattam ezen az agresszív stíluson, mert észrevettem azt, hogy nagyon sok emberben ez félelmet generált, és mondtak rólam ezt azt, hogy én milyen vagyok, miközben soha nem is találkoztunk egymás. És akkor elkezdtem agyálni, hogy miért van ez. És akkor lejtem arra, hogy amikor valaki eljut egy adott korban, 30 40 éves koráig, vagy feljebb. Rgeteg olyan konfliktust él át, amiben ő a rövidebbet húzza. És mindenkinek az életében van, általában egy agresszív anyja, egy apa, egy barát, egy barátnő, egy főnök. Tehát nagyon sokszor konfrontálódunk az agresszivitással, amit nem kezelünk megfelelően. És a beszéd stílusom öntudatlanul a másik kezékben jöttem ezt az emléket, ezt a feldolgozatlan, frusztráló élményt, és ráhúzta azt, hogy én ilyen meg olyan, amolyen vagyok, és akkor tempáltottam, és akkor elkezdtem használni a mosolygós cinizmust. Az brután.

SPEAKER_04 20:33

Valaki felemeli a hangját.

SPEAKER_01 20:37

Az brutális. Hazudhatnak maguknak, meg van. Hogy ha azudnak, akkor ő maguk sorseának a megrontó, és rosszabb, ami történhet. Hát látják azt, hogy a gyerekeik, akik ugyanezt eltanulták önöktől, ugyanezt fogják csinálni, de anélkül, hogy önök tudnál majd segíteni rajtuk. Mert a gyerek szemében önök nem lesznek hitelesek, és nem komolat mondom.

SPEAKER_04 21:11

Én átható tekintettel nem egy bele, ez nem is ton borzong. De ugye azt mondod, hogy akkor változtattál tempót, meg akkor változtattál a stílusodon, amikor szembesültél azzal, hogy másban szfélelmed tudni eltenéz. De előbb azt is mondad, hogy az önismereted volt az, ami abban segített, hogy más legyen a hozzáállásod ahhoz, hogyha neked valaki valamit mond.

SPEAKER_01 21:34

Nézd! Ha valaki véleményt mond rólam, szabad országban élve a szívve joga. Leha ezt online térben mondja, vagy leírja anélkül, hogy válná az arcát, akkor csak egy szó vagy egy mondat. Hogyha én nem vagyok biztos magamban, és nem szeretem magam. Akkor elkezdek agyalni azon, hogy ezt miért mondta. Most mivel váltottam ki. Ha én érzem a rossz indulatot, mert azt lehet szavakban látni olvasni, hogy ez egy konstruktív hozzászólás, vagy egy degradáló. A degáló, akkor süll belőle a rossz indulat. Megtanultam észrevenni, ha elolvasnál.

SPEAKER_04 22:32

Azt akar egy picit feszedni. Abban, hogy reagálsz arra, hogy.

SPEAKER_01 22:40

Sintem ez párhuzamos volt. Tehát észrevettem azt, hogy az emberekben ez feszültséget kelt ez a stílus, és akkoriban rendzták, hogy foglalkozzak egy csoportterápiákat csináljuk szenvedély betegek számára. És hát azt az órát meg kellett tölteni tartalommal, és óhatatlanul eljutottunk a személyiségfejlődés során a különböző szülőkkel történő konfliktusig a saját felelősségig, hogy kimondtam, nem mondtam, miért nem mondtam ki. Miért utólag, és hogy ezt mi okozza. És ebből a szempontból én még egy analitikus alkatra vagyok, voltam, nem vagy. Képzelden nem. Már nem. És dolog segített ebben. Ez egyik könyv, amit az agyálást megszöntettam. Annak ellenére, hogy nagyon sok emberrel találkoztam, és nagyon sok mindent láttam. Tehát van egy adott tapasztalásom. De azelőtt rengeteget agyaltam dolgokon. És na lemna azt mondta, arra kérdés, amit az uszában elment körből egy hónapra, és akkor egy pszichiátárigkísérte, és erről írtak könyvet a pszichiátár. Egyszer volt egy szikó, hogy megkérdezte a lemát, hogy te lám van egy 30 éves női betegen, hogy kire a promiszkuitás jellemző a drog, alkohol, stb. Miért csinálja? Mit mondott erre a lámban. Azt mondta, hogy nem tudok. A pszichiáter meglepődött, hogy hogy te a keleti bölcselkedők atja ezt nem tudja. Azt mondja tudom. Ti, nyugaton, mindig mindent meg akartok fejteni abban a pillanatban, hogy miért történik. Mi keleten elfogadjuk azt, hogyha abban a pillanatban nem tudjuk, hogy az miért történik. És itt jött a nagy csavar, és azt is elfogadjuk, hogyha soha nem tudjuk meg, hogy miért történik. Mondom ez a szabadságnak a szimbolikája, ha az eddigi tapasztalataimmal látom, de nem értem, hogy az miért történt. Nem történt semmi baj. Ha megyek tovább, és jönnek újabb élmények, és akkor az emlékeim szumázák azt a folyamatot. Rendben vagyunk, hogyha úgy szumázzák, hogy nem szumázek, úgy is rendben vagyunk. Vagyunk. Igyszűn meg az agyoláson.

SPEAKER_04 26:00

Emlékszel a könyv címérén, hogyha van a készolvas, úgyis.

SPEAKER_01 26:05

Képzelben, nagyon érdekes ennek a könyvnek az elolvasása. Elkezdtem kétszer kezdtem el olvasni. Az elsőnél van az elején, a lemna azt mondja, hogy a nyugati világban a boldoguláshoz szükségesek az anyagiak. A lámon azt mondja, hogy kell a pénz. Leettem. Után megint a szemben jutott, eljutottam idáig, ez nekem egy reveláció volt. Újárszületés. És soha nem olvastam azt a könnyet. Az tudom mondani, hogy hol van. De a borítójára emlékszem, ilyen sárgás könyv, és a borítóján ott van a lám az arca. És nem marad bennem hiány érze.

SPEAKER_04 27:00

De azt tovább gondoltad, hogy vajon mire gondol, amikor azt mondja a nyugati világban.

SPEAKER_01 27:07

Gondolj bele, mi állandó keresük az okosati összefüléseket. Miért történik. Állandóan vájkálunk. Ha válikálok, akkor megvan valamivel kapcsolatos az elfogadás. Mert állandóan tudni akaron. Állandó bizonyatom, hogy én Isten király császár vagyok, hogyha nem vagyok, akkor mindennek, hogy az legyek. Minek bizonyos szétban, hogyha nem tudod a válaszokat. Mint a mobiltelefon. Nekem fogalmam sincs, hogy hogy működik. De használom persze. De hogy pontosan, hogy működik, fogalmám sincs. És ezt elfogadjuk. Tehát, hogyha a mobiltelefon való kapcsolatos hasonlat nem ez működik, akkor az élet többi területén is működik. Beülsz az autóba, megtekered, vagy megnyomod a Start gomot, foglalkozolne, hogy mi működik, és mi nem. Abszolut nem érdekel.

SPEAKER_04 28:18

Érdekel, ez biztos nem érdekel, de megszülő értem, de hogy igen. De menjen tehát? Igen.

SPEAKER_01 28:27

Valójában ez a lényeg. Tehát én azt gondolom, hogy a mai korember ének az elfogadása vannak nagy konfliktusai egy adott állapot elfogadásával, mert változtatni bármi úgy lehet, hogyha én azt állogalom. Ha én tagadásban vagyok, hogy én nem a környezet az látni fogja, hogy valójában én hogyan vagyok az önmagam sorának a megtója, hogy hogyan sorrjeznak a kudarcok. Mert én nem akartam elfogadni azt a dolgot. És akkor így alakul ki a frusztáció. Majd a frustrációnak a kompenzálása. De csak tünete módon történő kezelés. Egyébként az a mondod, hogy nem vagy jól. Miért nem vagy jó?

SPEAKER_04 29:24

Nem azt mondtam, hogy nem vagyok jól, azt mondtam, hogy nekem azzal van gondol, hogy azt mondja, hogy köz jó vagyok.

SPEAKER_01 29:30

Az én nem vagy jól.

SPEAKER_04 29:33

Jól jól vagyok? Annak a kimondása szerintem az nem olyan egyszerű, én azt gondolom, hogy annak a kimondása, legalábbis nekem. Mondjuk szakmailag igen. Tehát, hogy elhiszedni, hogy tudsz elegen. Adsz egy olyan értékes tudást másoknak, akikkel találkozol, hogy az volt ők.

SPEAKER_01 29:53

Profi vagy a szakmában.

SPEAKER_04 29:55

Hát jó, ez. Én nem tudom ezt kimondani magamról, hogy jól kérdezek azt érzem, hogy van egy képességem, amiben szokszul adni. Nem tudom.

SPEAKER_01 30:07

Mi szükséges ahhoz, hogy valaki ilyesmit kimondja.

SPEAKER_04 30:11

Hát én nagyon erős önbizalom. Egy nagyon erős hét saját magam.

SPEAKER_01 30:16

Tehát a bátorság és a hit kérdés. Amikor megéreztem azt, hogy amit csináltam addig életemben, hogy rengeteg emberrel leültem beszélgetni, ajánlatokat tettem, stb. Sejtem arra, hogy ballagok a kiégés felé. Éreztem, hogy csökken a lenületben.

SPEAKER_04 30:43

Azt éreztetem, hogy kevésbé érdekelnek azok, akikkel együtt dolgozik.

SPEAKER_01 30:48

Pélatban, nem abban pillanatban, ez nem volt. Már orosbeteg egyrészt van egy eskőm. Tehát a leghosszabb kapcsolatom az életemben. Mikor istek2ben. Tehát már 33 éve tart. Ez esküta.

SPEAKER_04 31:14

A Krisztiskort értek az esküta.

SPEAKER_01 31:18

Fontos, fontos része az életemnek. Ez esként. Ezt soha nem felejtettem el. So nem felejtettem el, hogyha valaki eljön hozzám, ez egy bizalmi játék. A bizalom az kulcsontosságon. Még akkor is, hogy ha nem értettem hozzá, akkor elmagyarztem és elirányítottam máshova. Nem ez volt a gond, hanem az előtte is utána inkább utána levő állapot. Éreztem, hogy jól meg tudom csinálni. Éreztem, hogy megfelelő tanácsot adok, csak nekem már ez nem volt elég emberk. Ötvözve azzal, hogy rájöttem arra, hogy ülök egy szegbe. Ezzenki nem történik semmi. Mfeló ajánlatokat mondok valakiknek, de én ülök egy szegben. Sejöttem arra, hogy ezzel kapcsolatosan lehetett én megtapasztaltam ami számomra fontos. És érkeztem, hogy eljött a vége. Én azt gondolom, hogy mindannyian érezzük. És itt jön a kérdés, vagy is a lehetőség a döntése. Tehát, hogy ha nem mondtad ki az önismeret során hogy rajta múlik a gyárságod vagy a bátorságod, akkor kezdsz racionalizálni és megmagyarázni magadnak, hogy miért kell abban maradni. Mert hogy rengetegen jönnek. Nagyon sok embernek segítesz, hogy ez együttjár egy adott anyagi jó étel, kényelemmel, presztízssel, hírnevet lesz, stb. stb. És akkor ezt feláldozné, és azt mondtam ilyen. És akkor, hogy mi az. És mivel már egy jó ideje, úgy jöttem mentem az országban, hogy odafyelve kerestem azt a régiót, ahol én jól érzem magam, mert nappal utaztam bárhova, körbejártam az országot, nagyon jó volt, nagyon szép Magyarország, és pont számomra, az Eves megyem, az a bükkki része egyger után, mai napig bármikor arra megyek, már 14. éve, én folyamatosan úgy érzem, hogy hazaérkeztem. Folyamatosan. És akkor tudtam, hogy ott van az abban régióban érzem otthon magam. És visszajöttem Pestre, mert nem egyik patran a másikra döntöttem, hanem ingánztam. Folyamatosan visszamentem, hogy érzem. És mit érzek Pesten. És Pesten meg nem éreztem jól magam meg. Nősi, még störben. Achen él, az pontosan tapasztalja, és tudja, hogy miről beszélnek. Szóval, és akkor megérztem, hogy amikor otettem először szomolyán egy parasztházat, nagyon jól érztem magam, és akkor jöttem mentem, és egyszer csináltam magamnak egy kétes szünetet, amit egyedül eltöltöttem a házban pont egy január hónapban volt, és eszembe jutott az, hogy nagyon jó vidéken lenni, csak nekem egy kifejezetten kreatív agyon van. Ha én nem találok ki magamnak valamit. Hiába szép a vidéki élet, de nem leszek gyerek. És akkor mit? Sokol szembe jutott egyszer, hogy amikor láttam egy ingatlant, most már 10. éve a nosfai éttermünk a feleségemmel és a csapattal együtt menedzseljük. Mert ez nem egy személyes menu. Ez egy csapat. Ez a csapatmaló, és akkor összekapcsoltam, hogy én a barátaimnak szeretek sütni főzni. Mi lenne, ha ezt professionálisan elkezdennék csinálni. Visagondolva 9 és fél év alatt rengeteg buktatón volt. Rengeteg próbálkozásunk mai szemmel kacoktatunk. De gyorsak voltunk. Amikor eljöttünk arra, hogy nem működik. És fejlődünk. és feljebb lépünk. És hát azért jött valójában ennek egyik hozadék, amit felhívtak a nyáron, és mondták, hogy a góljóban bekerültünk magas pancámmal. És kis könyvecsként az se érdekelt. Úgymond magasabb helyezésünk van. Mint ahol én személyesen jártam, és amelyik nagy nevűek, de mégis furcsa mondhat. Úgymond előttük vagyunk most. De én nagyon régóta tudom, hogyha eljutál egy adott szintre és nem figyelsz oda, akkor nagyon nagyot bukhatsz. És ezt nem érdekel a gónió ebből a szempontból. Könök szépen, szép elismerés. Persze, persze, nem csak nem, hogy félreírtsél, hogy itt máshol beszélek már. Magyon szép az elismerés. Azonban én tudom, hogyha én nem fogok odafigyelni a csapatommal nap, mint nap, akkor el fogunk bukni. De nem azért a kécsapkáért, hogy a kécsapkáért elbukjuk, hanem a hitünket adjuk fel. Mert aki ott dolgozik, imádja azt csinálni, amit csinál. Ez egy örülhetes kicsugárzást ad. És ettől a hely az más, plusz meg az összes többi, amit másként csináltunk az interjört illetően.

SPEAKER_04 38:16

De ezt hogy értettél? Hogy kezdte? Engem azt fogalkoztad, hogy ősz a székben és rájönsz, hogy most már a kiégés kapujában vagy, ezt be kell fejezni. Ok, járod az országot, rátalsz egyenre és környékére, azt érzed, hogy megérkeztél itt van vagy. Ha belevágsz valamibe, ami ez nagyon között nem volt, mert ezért a szél konyhában csinálsz valamit a barátoknak az nem ugyanaz a kategória, mintha egy éttermet meg egy szállás helyet üzemelték.

SPEAKER_01 38:45

Imádom az újat. Hogy kezdtem? Hát úgy kezdtem, hogy ott volt az étterem. Illetve akkor még nem volt értem, mert.

SPEAKER_04 38:57

Sok kávé voltem emlékszel, ott volt elem a Krizsban, és akkor elhívtam hozzád a ezvártét, akivel kikeverette a depresszió, meg amit tudom éli. Igen.

SPEAKER_01 39:06

Mert akkor megkérdeztem, hogy akkor a kávésó, hogy legyen jó kellék gép, oké, ki egy jó kávé gépet, és akkor mondtak valaki, hogy ő. Na, és akkor most kéne jó kávé, és akkor mondták, hogy ő, és akkor így jött a ez. Egyik vagy a másik. Jó, és akkor hogy kell kávét készíteni. Hogy te habod életemben csáltam teljot, hát elég sokáig tartottam még meghalott teljabot tudok csinálni. De most szinte csukott szemmel tudok teljot készíteni, letteár nem érdekelt soha. Metteárt az kedves közönségnek a kizzenés tisztában, hogy ilyen nagyon szépp mafák meg szívecskék kerülnek a kávé tetejére, amit a kedves fogyasztó, megfolyik kanalat, és abban a pillanatban, szokarja. És akkor vége. Dann tök jól néz ki egy másodigán engem ez nem ér. De hogy a kávéhab meghalolságú legyen, vagy a tájhab, az fontos. Így. Így jött, egyikből jött a másik. És akkor feleségem azt mondta, hogy énre kéne meleg konyha. Anna figyelj szívem, ha te elvégzed a szakásulit, amire nekem nem lesz időn, mert valakinek kéne papírni szól, hogy legyen, az ő elvégzi. Elvégeztem. Hát ha elvégeztem, akkor legyen már konyha. Akkor milyen alapanyagok? Behozta azt a kelet-Magyarországi ízvilágot, amit ő szeret. Akkor fejlődünk, akkor egyre nagyobbak lettünk, akkor jött a testvére, aki helyi börtönbe volt maszár, csak hallottam, hogy szeret főzni, és oda csábítottam. Oda jött családdal együtt. Ez gondolkodott így a váltáson. Utána még nagyobbak lettünk, akkor jöttek a frontra. Profi emberek, jöttek a konyhába, profemberek. Most nagyon jól menő csapaton van. Az egyik férfányos az mislcsillagos helyeken dolgozott Budapesten, a másik meggozott íz évet, öcsillagos helytől elkezdve étteremvezető is volt egy másik már húsosítem. Tehát tudod, a csapattal való funkcionálás az kulcsfontosságú. Egyrészt elfogadni azt, hogy a tornából ő megcsinálhatja mi az ő része. Ez is a tisztelete múlik és az elfogadáson. Tehát én hangsúlyozhatom azt, hogy én vagyok a Csermre és az éjjem, ami nem igaz, mert a feleségemmel együtt csináljuk plusz a csapattal. Ezért a csapat megbecsülése kulcsfontosságon. Ott kezdődik, hogy reggel leülünk, kávézunk, mert nálunk állandóan változik minden. Nálunk nem fogsz találni kinyomtatott menő. Kinyomtatott menőnek a hátránya, hogy az a konyha folyamatosan azt csinálja. Tehát után rutinból állnak hozzá. Nem szeretjük a rutint. Nálunk hétrel hétre változik a menü. Amit egy táblára írunk fel, és éppen ezért kérünk jönnek a vendégek kirik a menüt. Móval egy kis balagás van, ott a belső térben a táblál nézhetik meg, ha nem értik, akkor nagyon szívesen segítünk. A másik nincsen dreszkód. Visatérve. A közös leülés, a közös kávézás. Kulcsfontosságú. Délután, amikor a magyar ember egyszerre lesz éh, egyszer letávozik KB-hez a megfigyelésünk. És akkor délután egy 20 perc amit magunkra figyelünk, akkor kézunk közössel újra, és milyen volt, hogy volt, stb. stb. Nagyon fontos az egymásfigyelés. Nagyon fontos a felmerülő konfliktusok megbeszélése vagy az adott emberrel történő konfliktus megbeszélése vagy ajánlatétele akár.

SPEAKER_04 44:07

Magyarul azért akkor úgy funkcionálsz, mint hogyha egy csoportterápia lenne napi szinten.

SPEAKER_01 44:16

Mokatársak vagy.

SPEAKER_04 44:18

De ezt is feltételező, neked nagyon sokat ott kell lenni, miközben azért jár az országot, hogy ezt azért hogy csinálod?

SPEAKER_01 44:24

Nem kell egytyek. De nem vagyunk mindig nyitva. Tehát csatörtöktől vasárnapig vagyunk nyitva. Az is szándékos. Mert az emberimnek szükséges a pianés. Hogy ha elmegyek, akkor most már a csapat nagyon jó, és akkor az funkcionál nem magától. De ott van a feleségem, vagy hogyha neki dolga akad, akkor én leszek megbeszéljük. Vagy akár együtt elmegyünk ide odon, és akkor mondom jó csapat. Igazából tudod, nem az volt fontos, hogy a szakma eről mit fog állítani. Vagy milyen plecéket ad nekünk. A mai napig az a fontos, hogy én tudom, hogy adrenalin függő maradt.

SPEAKER_04 45:21

És ez a ledeint?

SPEAKER_01 45:23

Az állandó megújulás lehetősége. Ott a lehetőség, és rajta múlik, hogy kitalálunk-e, vagy kitalálunk-e valami más, valami újat, valami nem megszokott.

SPEAKER_04 45:38

Ez egyébként tudok idézni, mert az egyik könyvben, de most azt meg nem mondom, hogy melyikben, de ezt kiítam magamnak, és azt írtad, hogy csak akkor lehet megújulni, hogyha elégjük azokat a megszokásokat, amelyek hamis biztonság érzetet adnak.

SPEAKER_01 46:01

Budapest. Az adott klinika. Nem az, hogy annak idejú adjuntő. Ezek minden címek, amelyekben egyesek beleragadnak. És elkezdik rutinból csinálni az életüket vagy főszerkeső asszony, most már nem vagy.

SPEAKER_04 46:25

Sose voltam főszerkesz felelőszerkesztő. Nem voltam én izén minden voltam.

SPEAKER_01 46:29

Hinden volt elszatember nem volt. Tehát, hogyha te ebből tudatosan lépsz ki, akkor ez egy nagyon izgalmas folyamat. Tehát, amikor fönt vagy egy Poziban, akkor két lehetőséged van, vagy feljebb kerülsz, vagy hogyha már elérkeztél a top szintre, és nincs följebb, mert tudjuk fel tulajdonos nem lesz belőled. De így szakmai szempontból ott vagy fönn. De már nem szeret. Annyira, mint az elején. De bátor vagy ezt kimondani. És ott két lehetőség van. Elkezd hidegetni magad, hogy te ugyanaz a mélt tudod csinálni folyamatosan, ami nem igaz, tehát előbb-utóbb le fognak cserélni. Mön egy fiatal éhesfarkas. Aki még annak hiszi magát a tömegben nagyobb a szúflálja. Tehát ők olyan erről tényleg lecserélnek, és valójában ezért ki is a felelős. Valójában te. Mert jött egy megérzés, amire gyával volt el nem csak úgy hallgatni, hanem azt következetesen átvinni a gyakorlatba. Én erre jöttem rá. Még úgy, de mindannyian potolhatóak vagyok. És úgy érzed, hogy azt, amit csinálsz, már nem elég, akkor relatív magasan vagy, és átléphetsz valami másikba. Ha nem figyeled meg ezt, és kifogások megébújsz, akkor elkezdesz lefelé menni, majd kilúgnak, ezért a megsérted hiúságod miatt még lejjebb kerülsz, és akkor kezdesz el felfelé kapaszkodni, és ez meg sok idő. Mikor itt vagy fönt, akkor csak átlépsz egy relatív magas energetikai szintre. Erre jöttem rá, ezt csinálom.

SPEAKER_04 48:43

De hogy. Az az érdekes, hogy olyan egyszerű nekünk, amit mond azt. Hónap rájövünk, és akkor csináljuk, és olyan energiával rezgünk a következő pozícióban, vagy nem tudom élet helyzetben vagy csaknak. Azért az emberek többsége nem ír. Az emberek többsége az mondja, oké, szeretnék váltani, de megvannak el képességei, megvannak a lehetőségek, megvan az anyagi forrásom arra, hogy most beleteg, vagy onnan nem jön szó. Vagy egy csomó olyan kérdés van, és nem biztos, hogy mindenki mondjuk bátortalan, csak tényleg vagyok nem tudom.

SPEAKER_01 49:16

Nem van fogalmazod a gyávasságot.

SPEAKER_04 49:19

Nem csak gyávasságban beszélek, mert van olyan helyzet, hogy igazából arra nem látsz rá, hogy neked mi az. Most tényleg akarlak idézni, ami neked hamis biztonság. Mert hogy azt érzed egyébként, hogy különben ez tök jó.

SPEAKER_01 49:37

Akkor nem kezelné racionalizálni, és legfőbbképpen tudod, hogy hogy lehet észvennie, hogy ha elkezdsz hazudni magadnak, de pozitív dolgokról beszélsz. Hogy lehet látni ez?

SPEAKER_04 49:52

Nem most gondolom, ez az egyik, nem. De mondjuk most teljesen van egy egész adásban.

SPEAKER_01 50:02

Gondolkodtam a régmútról. Tehát de talán tekintvén jól vagyok. Tehát csak azutról meséltem, hogy ez hogyan jutottam el idáig. Tudod, annak idején például volt egy adott testatlan, és józan parasztem, hogy ha vidékre megyek, akkor veszél egy sokkal nagyobb lakú terülingatl, és még marad valamennyi pénze. Hogy akkor utazok majd 150 km. És akkor mi van. Semmi. Tehát itt a kérdés az, hogy mennyire vagy bátor kilépni az addig megszakod konfort zónában.

SPEAKER_04 50:51

Hát az is kérdés, hogy ki kell lépni.

SPEAKER_01 50:55

Ha az aktuálisban nem érzed jól magad, és az aktuálisban érzed, hogy csikoroksz, mert megtudál hallgatni a megérzéseidre. És rájöttél arra, hogy nem akarsz rutinból élni, mert a rutinból élet következtében már tudod, hogy önmagadnak köszönhető csökkenni fog az önbizalmat. Mert csak. Mert megoldod, megoldasz minden, csak nincs új.

SPEAKER_04 51:24

Neked egyébként hol volt az a pont, ahol szemesültél azzal, hogy muszáj hallgatni a megérzését. Volt ilyen?

SPEAKER_01 51:33

Volt egyszer, amikor elváltam a harmadik feleségemtől, és úgy volt, hogy én fizetem ki őt a Ketóból. Ésültem, és eljöttem, hogy én már nem szeretek Budapesten lenni, Ő megszereltek. És fánívtam. Figyelj a te egész életed, Budapesthez kötődik, én meg nem fogok Budapesten lenni. És akkor megfordítottuk, és akkor ő fizetött ki engem.

SPEAKER_04 52:16

Ez mondjuk egy olyan élet helyzet, hogy ok, akkor most a pénz az neramoljon oda, hanem onnan erra van ide, de mondjuk más olyan, amire azt mondhat, hogy fúl, ha hallgatam volna megérzésemre, hogy nem követem el ezt a hibát.

SPEAKER_01 52:29

Égyek nincsenek. Már egy jó ideyen nincsenek, mert én tudom, és észrevettem azt, hogy egy adott hiba elkövetése eredményezte azt, hogy én most itt örhetek veled szemben és beszélhetek arról.

SPEAKER_04 52:42

Ez most az festem ezt most nem teben érted?

SPEAKER_01 52:45

Tehát a hibák elkövetése szükségszerű. Ha felismered, hogy okulhatsz belőle. De ahhoz meg szükséged van a bátorságra. Ha nem vagy bátor, nem fogsz okulni a hiányosságokból, a hibáidból, mész a lemásbe. Ilyyen egyszerű.

SPEAKER_04 53:12

Egyetlen egy olyan hibát, amiből okultál és tanultál, és mondjuk itt jöhetsz.

SPEAKER_01 53:17

Volt akkor, amikor annak idején hiúság kérdést csináltam, amikor láttam azt, hogy a főorvos profesor úr az nem úgy kezel bizonyos szikukat, ahogy én azt elképzeltem, és akkor erővel konfrontálódtam. És rájöttem arra, amikor hát erősebb kutya basszik, ő volt az erősebb, tehát ez nem vonuló, a dolog, mert én csak residencs oros voltam, és az utolsó figyelmeztetés, hogy ha nem változtatok, akkor kibasz az osztályról. És akkor leültem rájöttem, hogy ennek a szitónak én vagyok az okozója. Magyar hívüsei kérdést csináltam az egészből. És nempotálottam. És bementem hozzá a bocsánatot kerni. Amit akkor úgy is érztem, mert hívsály kérdést csináltam belőle. Az én egom kompenzálásáról volt szó.

SPEAKER_04 54:27

Iyen nincs egyáltalán. teljesen hátre szorul az egón.

SPEAKER_01 54:32

Most az autóember közlekedek, az egy bottonyos autó. És eljutok ráhova. Haistenek nem is lesznek észre. Nem közlekedek semmilyen prémium autóval, nem is érdekel. Jó érzésben élni egy ilyen kis teher autóban.

SPEAKER_04 54:55

Tok jó? Mert mi az a jó benne?

SPEAKER_01 54:58

A lehetőség. Ha látok valami olyasmit, amit bepakolhatok, ami a csendülőben fontos, dubban megtalálni.

SPEAKER_04 55:10

Volt ilyen? Mett ez utszán, és nem tudta, vagy mi?

SPEAKER_01 55:14

Nemgeteg szerint mentem kiskolason, és láttam ilyen króplyt hagyd. Perze, meg gondolkodás nélkül.

SPEAKER_04 55:25

Úgy kezdok a beszélgetésünket, hogy az elmúlásról volt szó arról, hogy megírted a végrendeledet közélmény.

SPEAKER_01 55:33

Nem az elmulásról, halál elfogadás.

SPEAKER_04 55:35

Halál elfogadásáról. Nekedem. Ez nagy téma lenne ez, mert nem akarom nagyon megnyitni, csak egy nyilván az elmúlnak, ha gondolkozol a jöccel arra szinte, hanem hogy elfogadod.

SPEAKER_01 55:50

Halál nekem az egy végleges sztori. Az elmúlás az egy fokozatos. Elmúlok. Az elmúlók nekem azt jelenti, hogy már nem merek megújulni. És az elmúlás elkezdődhet 40 évesen. Vagy 50 vagy 30. Abbanban a hangod nem fog bezsegni. A hangodban nem lesz erő. Hanem csak mondod a dolgokat rutinból. De nincs élet a hangodban. Nekem az az elmúlás. A halál! Ez nem lélegz a többin. Az halál.

SPEAKER_04 56:42

Az remélük, hogy ez nagyon soká lesz esetedben.

SPEAKER_01 56:45

Ez egy vágy. Ez egy vágy. Tudod, a vágyvezér kommunikáció az nem a valóságról való kommunikáció, mert vágyakozhatunk rá. Az egó vágyakozik rá. Ugyan, még sokáig élvesshessem ez, megélhessem, megírhassam a kedvenc kütyüimet, stb. élvezessem a kedvenc, akár azt a szemét, akitől ezt kaptad.

SPEAKER_04 57:14

A kislányoktól azt a macskát.

SPEAKER_01 57:16

Nem kislányod az, mert.

SPEAKER_04 57:18

Tudom ez bárnieték nem lették, akkor a kislányod.

SPEAKER_01 57:21

A lányod a lányod már lengyek tudod. Úgyhogy tudod azt, hogy már elkezdtem élni az életét és kezben venni a saját sorse, abban a szavakkal adod meg neki a tiszteletet.

SPEAKER_04 57:40

Szerintem a viselkedést megadod a tiszteleteket nekem, akkor most egy picit szemben kielek.

SPEAKER_01 57:44

Ez egy kis viselkedés.

SPEAKER_04 57:47

Együtt legyenek, csak nekem a lányom, az távolság tartó, a lány, nem tud a lányom.

SPEAKER_01 57:53

A láskom a lányod.

SPEAKER_04 57:56

Az egy másabbaj. Nekem abban érzelem, sokkal több érzem van.

SPEAKER_01 58:01

A lányom, ebbe is lehet épülem, de ez a lányom elkezdett felnőni. Sőt, felnőtt, ami emlékeztet mire is. Basz meg öröksem.

SPEAKER_04 58:17

Az van kis len feltételeztem magam a regszem, ez is lehet. Eztől még mondom, nekem nem esik jól azt mondom a lányom, mert nem tudom, nekem tényleg az van bennem, hogy ez egy ilyen.

SPEAKER_01 58:28

Tényleg van lesz az öregedés.

SPEAKER_04 58:31

Erész jó különben.

SPEAKER_01 58:32

Mi volt ez a kis grimasz.

SPEAKER_04 58:34

Azért meg gondolkoztam, hogy én amikor gondolkozom, akkor grimaszonoknak nem tudom. Tehát, hogy nem zavar. Én kicsit itt fáj vagy ott fáj, de hogy sokkal fiatalabbnak érzem magamat annak, mint amennyi valójában vagyok.

SPEAKER_01 58:47

Képzeldem. Én egy jó ideje nem használom a kicsit szót kb. 20 éve.

SPEAKER_04 58:55

Mit rontok el.

SPEAKER_01 58:57

Nem mondesz el semmit sem, csak eszembe jutott egy szió a kicsit szó. Milyen az, amikor valaki egy kicsit szaros, holnap megpróbálhatod.

SPEAKER_04 59:10

Ez igen.

SPEAKER_01 59:11

Tehön aci. És körülbelül egy 3 mm-es szardarabkát, hogyha a fenekedben hagyyn el, és a meleg hatására rájönnél arra, hogy 5 perc múlva, kurva bütös lesz.

SPEAKER_04 59:26

Nagyon teszek. Képzel erre elég nagy, most nem gondoltak mietniben megjünk a figyelek.

SPEAKER_01 59:32

Tehát, valaki vagy szoros, vagy nem szoros. A kicsit szó használata, kicsit feszültek vagyok, kicsit menjünk bele, kicsit nyugtalan vagyok, kicsit depés vagy a kicsit. Miért? Miért használjuk ezt a kicsit szót? Azok, amire mondtam, mert ugye elvítek, vagy megnézed meg, vagy megnézed a felvétel.

SPEAKER_04 59:56

Soha többet nem tudom használni, ezt az szólt egy kicsit.

SPEAKER_01 59:58

Én ezért nem használom egy kicsit. Mert hogyha én beleyek volna, én bele fogok menni. Ha őszinten leszek, nem lehet kicsit őszintének lenni, nem lehet kicsit bátornak lenni, kicsit jól lakni. Egyébként visszatérve a jó lakásra. Az egész változást az generálta benem ez a mondat, amit nagyon-nagyon réigre olvastam, hogy az ősök azt mondták, hogy az evét akkor kell abban adnia, amikor az a legjobb. És ez elkezdett mozgatni, hogy ez mi. Miért mondták? Mert akkor állt, és akkor elkezdtem összerapni. Ha nem akkor hagyod abba, akkor túlszed magad. A túlés az kialakít egy az élethez egy görcsös hozzárást. Akkor görcsösen ragaszkodsz a pénhez, a prestéshez. Tehát eleve az egész személyiséged, viselkedésed görcsös lesz. A görcsöl ki fogja szólítani az élet előtt belőled. Csak egy üres hüvely leszel a egy idő után, aki körben lesz véve, rengeteg segnyaló van. Az egész életed egy hazugságról fog szólni. Szerettem volna megtapasztalni, milyen az az érzés, hogy akkor abban adja az evést, amikor az alárjobb.

SPEAKER_04 1:01:33

És megtapasztalt a.

SPEAKER_01 1:01:36

Ezóta, amikor eljöttem a Lipótra, befejeztem a magáxist. Amikor felszámoltam a Budapestót, és furosan megpakolt autóval mentem le, és tudtam, hogy így otthonosról több észár, mert az én otthonom máshol van.

SPEAKER_04 1:02:01

Ehhez kapcsolatban nem tudom nem megkérdezni. Tehát, hogy ha rendesen, tehát fizikailag nézzük az evast. Abba vagyod. A csúcson tehet, hogy meg tudálni, hogy azt már nem leszem meg, mert az már sok lenne.

SPEAKER_01 1:02:17

Legtöbbször. Néha, elbokom. Rosszul laszon, hogy ha rosszul laszon, másnap fedé reöhtek. Azoktam mondani, jó nagy fasz vagyok magamnak. Kát meglapem. Én szeretek felnézni magamra. Ezért nem érdekel a környezetnek a vélemények. Ha én feladok nézni magamra jól vagyok. Ez van legfontos. Mennyi idő után a szól.

SPEAKER_04 1:03:04

Én elálltam hamar.

SPEAKER_01 1:03:07

Az mennyi 5 perc?

SPEAKER_04 1:03:08

Hát figyelem tudom. Az esetek többségében egyébként lefekszem, és 5 10 perc. Nyilván vannak olyan napok, amikor nem, de hogy igen.

SPEAKER_01 1:03:20

Lefekszom, szerintem percen belül az szinte azonban. Semmi van to lásd.

SPEAKER_04 1:03:29

A férjemben leelőszték, ő még le se fekszik már. Én még ilyet nem látem.

SPEAKER_01 1:03:37

Akkor jól van a bőregben.

SPEAKER_04 1:03:39

Hát ez biztos. Ez biztos.

SPEAKER_01 1:03:42

Hála Issennek!

SPEAKER_04 1:03:44

Örülök, hogy itt voltál nem kicsit.

SPEAKER_01 1:03:46

Szélesen.

SPEAKER_04 1:03:47

Sármre volt a vendégem, és a következő adás vendége. Tehát ez lesz majd most egy kis meglepetés.

SPEAKER_01 1:03:55

Kis.

SPEAKER_04 1:03:56

És megint azt mondom, hogy kis látod. Teh mindig. Automatikusan.

SPEAKER_01 1:04:01

Miért nem mondod azt, hogy meglepetés.

SPEAKER_04 1:04:04

Benne hagytam volna.

SPEAKER_01 1:04:06

Miért nem mondod azt, hogy meglepetés lesz?

SPEAKER_04 1:04:09

Hát igen. Igen. Ez megbehetünk volna. Hát jó, de tudod csak most, kimentem oda, úgyhogy így.

SPEAKER_01 1:04:22

Dehogy ez semmi baj. Nem látod, hogy mennyire görcsösen ragaszkodsz a keretekhez. Figyelj ide, az embereknek ez lesz az izgalmas. Most már nem beszélgetnek, hanem, hanem valami pontán történik. Kiszú len? Vette? Nem? Haz a jó.

SPEAKER_04 1:04:44

Ez egyfelül jó, menisfel meg egy adesz szerkesztő, adja az úgylátod? Lakek azért bizonyos keretek, és akkor a kedetben lehet tágítani a dolgokat. Ez van.

SPEAKER_01 1:04:56

Mi van, hogyha a kerete te szabályozod már. Nem az a szabadság. Nem, hogy valaki más azt mondta, hogy figyelj szél, hogy ezt így és így kell csinálnod. Tehát, hol van az a határ, amikor valójában te alakítod ki a saját kereteidet?

SPEAKER_04 1:05:15

Hát a saját kereteidet szerintem te alakítod ki. Legbsen az gondolom, hogy én kialakítom a saját kereteimet, de azért azok keretek, és a kereten belül lehet tágítani a saját lehetőséged, de mégis kell egy keretet szabni, hogy mi belül mozgunk.

SPEAKER_01 1:05:29

Igen, de hogyha van egy ilyen kiszólás, ami már úgymond lezártad a műsort, és utána mégis folytatódik. Akkor néha ki lehet lépni a keretekből, ez csináljuk most pontosan, mert ezzel nem ártunk senkinek sem. Se a közönségnek, se magunknak. Mert te azt mondtad, hogy nem használod a kis szót, már bekapodszod. A rutinból történő kommunikációs aad, és abban a pillanatban nem voltál tudatos, és rögtön használtad újra a kicsit szoros szabadikáját.

SPEAKER_04 1:06:15

Lehetné, hogy neked ugyanez a kicsit is, meg a kis, mert hogy ez egy kis meglepetés. Igen már az én fényvezzban, hogy ez olyan misztikustát teszzi a történetet, mert a meglepetés azon.

SPEAKER_01 1:06:28

A kis egy magatalizárás. A mondani, hogy gyerekek olyan meglepetés lesz, hogy ágyba fogtok huyolni a szakmai. Kurva nagy meglepetés.

SPEAKER_04 1:06:39

Nekem például az is meglepetés, hogy most megint csúnya beszélsz, mert volt egy időszak az életedben, amikor valahogy nem beszélt el ennyire csak egy időszak, amikor nagyon nagyon csinál beszélsz, és most van a hangsúlyozás.

SPEAKER_01 1:06:53

Eszemben nem jutott volna ez a szófordulat, hogyha te nem alkalommal az egy meglepetés. Szeretem a szabad kommunikáció. Alkalomet. Kommunikáció szintön, imádom a szint a rendőr.

SPEAKER_03 1:07:54

Nem tudom az lehető költözve. Akogy szólat. Kintyen góratotássik megjünk. És tudom tegyen találk!

SPEAKER_00 1:08:08

magam, és ez a legyadalmat, és intentől igazából az ember se beszéltá lesz. Nem fél a jövőtől, nem bánál meg a multat. Mindenkiben van valami pozitív, bárkire találkozol, bárhol belépsz, akkor keressél jól dolgot. Nem mondja, ne dicér meg ott, ami nem jó, de mindig találj meg azt, mindenki minden találni pár dolgot ami jócs. Azt megvednész és dicsér meg. Nincs olyan valaki minden tud, hanem mindig egyre jobbban jobb lesz benne. De hogyha ez nem parolsz, hogy nőjön a magabiztonságot, akkor ez egy nagyon fontos anyag, de nem elég. Mert vége az, hogy amikor ki fogsz szállni és a nagy tudással mondta szavit, akkor nem tudod úgy mondani, hogy azt mondják rá, hogy ezt tényle tudja. Az életemben szinte semmilyen döntést nem bántam meg. És ez nagyon sokat segít abban, hogy az ember tudjon értő dolgokat. Arról döntése vártam meg. Ha van valaki víztam és hátvertek, akkor azt mondtam, hogy ilyen van. De azt gondoltam, hogy amikor belementem, akkor nyilván abban a szitában mérleg álltam a helyzetet, és akkor ez szemben a legjobb döntést hoztam. Képes vagyok naponta jól érzem magamat a bölben. Ez a bit megafedem. Azért nekem még nem tudok. Az út nekem nem úgy toik, hogy megyek valahol, hanem megyek innéduok és videotak. És amikor találkozok ember, aki harmadicven mennek valahova, és mindig szaru van legyen még nem dolgozik rajta, akkor azt mondja, hogy figyelj, egyszer meg kéne érkezni. Neked szalni. Az is a tanulság, hogy amikor adsz az embereknek feladak felelősséget sillokára hozzá, akkor fognak nem kiútak az emberek minden, nem hiszem, hogy okosabb, mint nagyon sok koragámban történve, egyszerűen más dolog már. És hogy képesek, hogy ezt ráigízzak, azok megokarnak felni és meg is felelne.