„Sohasem egyedül értem el a sikereimet” – Pataki Ági az üzletről és a derűről

A heti epizódban a hazai üzleti és kulturális élet egyik legismertebb alakja, Pataki Ági a vendégünk. A legtöbben a 70-es, 80-as évek ikonikus Fabulon reklámarcaként emlékeznek rá, de ő az évtizedek során bebizonyította, hogy a szépség mögött kőkemény üzleti érzék és elképesztő megújulási képesség rejlik. Legyen szó a Váci utcai butikjairól, a hazai filmgyártás felpörgetéséről az Üvegtigris kapcsán, vagy éppen a saját kozmetikai márkájáról, Ági szinte mindent sikerre visz, amibe belevág. De vajon mi a titka?

Ahogy a beszélgetésből is kiderül, a sikerhez messze nem elég csupán a tehetség. Egy hatalmas adag önismeret és józanság kell hozzá. Ági őszintén beszél arról, mennyire fontos felismerni a saját határainkat, és olyan emberekkel körbevenni magunkat, akik kiegészítik a tudásunkat. Ezt ő maga így fogalmazta meg a legjobban:

„Szerintem nagyon fontos az önismeret... tisztában legyünk azzal, hogy mi az, amihez értünk, vagy mi az, amit jól csinálunk, mi az, amit tudunk, és ennek az ellentétjeként az, hogy nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi az, amit nem tudunk.”

A podcast során mélyebben is belemegyünk a hazai filmipar sokszor zárt kulisszatitkaiba. Megtudhatod, hogyan sikerült tapasztalat nélkül pénzt szerezni az Üvegtigris forgatására, és milyen kihívásokkal küzd egy független producer ma Magyarországon. Közben persze Ági nem rejti véka alá a nehézségeket sem. A csillogó sikerek mellett a kudarcokról is nyíltan beszélgetünk, és arról a mentális stratégiáról, ahogyan ezekből a helyzetekből derűsen, emelt fővel fel lehet állni. Az élethez való pozitív hozzáállás amúgy is végigkíséri az egész karrierjét, ami szerinte nem pusztán szerencse kérdése:

„...szerintem az, hogy az embernek jó kedve van az életben, vagy egyáltalán, hogy pozitívan áll az élethez, és nem minden reggel neki keseredik. Az már a siker lehetőségét legalábbis magába foglalja.”

Végül nem hagyhattuk ki a tudatos öregedés, az önelfogadás és a szépségápolás témáját sem. Szóba kerül a Pataki Ági Titok márka születése, és az is, hogy miért engedte el a TikTokot, miközben az Instagramon kifejezetten jól érzi magát. Számára a magánélet, a 40 évesen megélt anyaság és a család adja azt az állandó, stabil bázist, ami a legnagyobb turbulenciák idején is megtartja. Megosztja velünk azt is, miért hisz abban, hogy az idő múlása ellen nem harcolni kell, hanem okosan alkalmazkodni hozzá. Zárásként érdemes megfogadni a mindennapi fiatalság megőrzéséről szóló tanácsát:

„...minél idősebb az ember, annál kisebb szerepe van a genetikának, és annál nagyobb szerepe van annak, hogy mit teszünk magunkkal, mit nem teszünk, hogy viszonyulunk önmagunkhoz.”

Tarts velünk ebben a gondolatébresztő epizódban, és inspirálódj te is Pataki Ági kimeríthetetlen lendületéből!

Transcript

0:00

Az, hogy az embernek jókedve van az életben, vagy egyáltalán, hogy pozitívan áll az élethez, és nem minden reggel nekik eseredik, az már a siker lehetőségét legalábbis magába foglalja. És én mindig nagyon jól tagozottam be olyanok mögé, mellé felé, teljesen mindegy a pozíció szempontjából, akik engem ki tudtak egészíteni, tehát tudták azt, amit én nem tudtam. Vagy esetleg én tudtam azt, amit ők nem tudtak, hogy nem vagyok alkotó. Nincs hozzá belső töltés, de ugyanakkor iszonyatosan vonzódom az alkotáshoz magához. Abszolút mértem én már magamat másokhoz, és nálam nálam nagyobb tudású és érdekesebb emberekhez. De abból is valahogy nem boldogtalanul jövök ki. Nem megy könnyen, de hogyha nem magamért kell kogogtatnom, akkor úgy érzem, hogy kötelességem megtenni. Tehát én azt szoktam mondani, hogy nem csak azt számít, amit meglépünk az életben, az is, amit nem lépünk meg, és a végén azért összeáll egy kép valakiről. A faron a bőre ezt használja nyakra főre. Biztosan sokan vannak, akiknek ha ezt a szlogán meghalják, egyből egy ikonikus arc. A 70 és 80 évek kozmetikai márkájának reklám arca ugrik be, aki óriás plakátról nézett le ránk a kávé téren. Hogy ennek a krémnek vagy saját márkájának a néhány éve piacra dobot titoknak köszönhető, hogy olyan, mintha egyáltalán nem fogna rajta, nem tudom. Az viszont biztos, hogy az ikonikus arcból ikon lesz. A mai napig feltűnik plakátokon, címnapokon és rendezvények keresett előadójaként, ahol bármic, nem a szépségével hódít, hanem tudásával, tapasztalatával. És tartásával. Mert ha valahova belép, nem lehet nem észrevenni. Árat belőle az elegáncia, az intelligencia a derű. És különben mindenhol ott van, premiereken, kiállításokon, bulikon. Én csodálkozom, hogy a duracál nem vele hirdeti az elemeit, mert tényleg megállíthatatlan és bármi be fog, sikerre viszi. Az első között volt itthon női vállalkozó. Nekem még megvannak azok a tánskáim, amit anyukámmal nála vettünk a kosut uccé üzletében. És gimnazistaként a legjobb ruháimat a váltuca tízben lévő butikában találtam, ahol nem csak felsőket, de stílus tanácsot is adott. Ekkor már befutott modell volt, sőt, Sándor Pál szeressétek odor Emiliát című filmének szereplője. Talán itt szippantotta be a film világa, hogy később férjvel együtt producerként is kitejesedjen, miután befutottak az üveg tíz című trilógiával. De nem horgonyoztak le a közönség filmek világánál, hanem beálltak tehetséges filmes alkotok mögé, hogy segítsék művészfilmek létrejöttét, amelyek közül néhány külföldön is befutott. És még hozen sorolhatnám, hogy mi mindenben teljesedett ki és alkotott nagyot, de inkább kérdezem. Arról, hogy szerintem mi sikereinek tetványának és elképesztő energiájának a titka, a közöl vagyok Podcast vendégek a kiági. Szia, hát akkor hogy idézelek téged a derű szerintem. Szerintem az, hogy az embernek jókedve van az életben, vagy egyáltalán, hogy pozitívan áll az élethez, és nem minden reggel nekik eseredik, az már a siker lehetőségét legalábbis magában foglalja. A sikerért azért tenni is kell, meg dolgozni is kell érte. De a hozzáálláson iszonyatosan sok minden múlik. Tudod, ez tele van a félig van tele a pohár, vagy félig üres a pohár szímű eset, és én félig vagyok tele. Szóval nagyon sok múlik ahhoz, hogy hogy állunk egyáltalán az élethez, de magához a siker kérdéséhez is. De neked a derű az adott volt, hogy gyerekként is mindig derűsz volt a megkalszki? Nem megtanultam képzelt isnek lenni. Cináltam mesek. Hovács Gábor mellett lettem derűség igazából. Hát akkor elég kisek az első férjet. Igen, igen, igen. Egyébként addig is egész jól viszkértem derű nélkül, de szóval sokkal görsebb voltam, meg sokkal sokkal inkább koncentráltam arra, hogy minden stimmeljen az életben, és tőle tanultam meg, hogy lehet az életet könnyedebben is venni, és hogyha nem stimmel minden, úgyis tud jó lenni. De hogy tanultad megszóval, hogy mit lesztél el, mert azért az én férjem és elég hajlamos a derülre, de én még mindig nem tudtam ezt tőle tanulni. De hogy nem én ismeret az élő évek, és én abszolút felfedezem, ahogy te bennem felfedezed a derűt, én is benn felfedeztem a derőt, és a te férjen is erősen dominál a derű. Furcsa szó egyébként, most azért tetszett meg a felvezetésedben, és azért ragadtam ki ezt a szót, mert olyan sok mindent lefelt pedig annyira egyszerű fogalom, nem. De az, hogy az ember jókedvűen áll hozzá az élethez, meg akár önmagához is, vagy a mikro környetéhez, az azért meghatározó. Oké, de te úgy fogalmoztál, hogy szerinted sikereidnek a titka az, hogy ott van a derő, de előmé azt mondta, hogy nem mindig volt, tehát kellett a Gábor ahhoz, hogy legyen neked egy derül, de hát előtte is sikeres voltál, akkor azt hogy csinálta? Igen, hát azt ilyen kőkemény munkával, kicsit összeszorított fogakkal, és tényleg sikeres voltam, tehát nem panaszkodom, de mennyivel könnyebb most sikeresnek, és vagy így sikeresnek lenni, hogy közben élvezem is a sikert. Mi volt szerinted, vagy mi a te sikereidnek a titka? Most azon kívül, hogy a derű, és ugye azt mondod, hogy sokat kellett dolgozni, de azért az is kell, hogy az ember tudja, hogy hol van a helye, hol fog tudni ténylegesen kiteljesedni. Szerintem nagyon fontos az önismeret, nagyon fontos az, hogy tisztában legyünk magunkkal, hogy mi az, amihez értünk, vagy mi az, amit jól csinálunk, mi az, amit tudunk, és ennek az ellentetés azon nagyon fontos, hogy tisában legyünk azzal, hogy mi az, amit nem tudunk. És én mindig nagyon jól tagozottam be olyanok mögé, mellé felé, teljesen mindegy a pozíció szempontjából, akik engem ki tudtak egészíteni. Tudták azt, amit én nem tudtam. Vagy esetleg én tudtam azt, amit ők nem tudtak. Ez gyakorlati életre lefordítva, azt jelenti, hogy sosem egyedül értem el a sikereimet, hanem ebben mindig voltak partnereim, nevezhetjük akár segítségnek. Amikor modellként sikeres voltam, akkor azért ahhoz keletek azok a személyek, akik egyáltalán akik felfedeztek, utána akik használtak, ezt tegyük azért idéző jelbe, de mondjuk egy modell azért egy eszköz mások kezében, és nagyon nem mindegy, hogy kinek a kezében eszköz a modell. Fontosak voltak azok a szereplők, akik ezen az úton engem végig kísértek, és akik segítettek, és akik miatt én úgy mondonágiból patikévá váltam az évek során. De a szakmai sikert, a modellszakmai sikerem utáni is értem el sikereket, de az sem egyedül. Akkor is választottam olyan partnereket magam mellé, akik tehetségesek voltak, innovatívak voltak, kreatívak voltak. Ez nem jelenti az, hogy belőle minden hiányzott, vagy minden jó tulajdonság hiányzott és egy élősködő lettem volna, de talán azt jelenti, hogy kellőnismerettel rendelkeztem, és meg volt hozzá a bátorságom ne. A bátorságom, hogy ne egyedül vágjak bele, és ne egyedül arassak le mindent, minden sikert, hanem hogy együtt éljük meg. Ahhoz kell, hogy bátorság kell ahhoz, hogy te ne egyedül arrasd le sikert. Igen, az ember általában önmagában bízik a legjobban, és hajlamos arra, hogy a partnereit is esetleg abban a pozícióban van beosztotjaiként kezeljet, de én ezt sohasem tettem meg. Tehn minden egyes cselekedetem gyakorlatilag partneri viszonyban történt, és ez most a magánéletem is értem, meg a karrierjeimre is, amilyen furcsa karriert több a számban használni, de én kénytelen vagyok, mert tényleg annyira ezek a szakaszok az életemben annyira elkülönülnek egymástól, hogy én többfajta karrierről is beszélhetek a saját életemből. És ebben mi ugye belemegyünk, mert azért ehhez kell egy elképesztő erős megújulási képesség, meg ugyanaz a fajta innáci, meg kreativitás, amit mondtál, hogy másokban kerestél, persze nyilván benned is ebből adódon és benne van. De ha már mondhatod, hogy ugye kell az, hogy legyen egy bizalom, hogy én kiván fogok karriert építeni. Azért abban akkor nem csak egy önismeret van, hanem egy nagyon-nagyon erős emberismeret, hiszen nem mindegy, hogy kivel állsz össze. Hát nagyon nem mindegy. Nyilván ez is azért ez egy önismereti kérdés is, mint hogy nagyon sok minden. Hogy az embernek tisztában kell lennie azzal, hogy kihez van affinitása, és nem csak azt nézni egy döntésnél vagy egy választásnál, hogy mi hasznos, hanem azt is lehet mérlegelni, hogy mi az, amivel kellemesen jól együtt tudok élni, vagy ki az, akivel jól együtt tudok élni, és együtt tudok működni. És lehet, hogy nem az a leghasznosabb kapcsolat, de lehet, hogy az vezet mégis a legtovább. És én azt gondolom, hogyha így visszatekintek az életemre, amire a legbüszk vagyok, hogy iszonyatosan jó választásaim voltak. Féllegből is több is volt, tehát abból is volt egy pár, és egyiket sem bántam meg. Mi ez az egyébként ezekből a kapcsolatoktól, vagy ezekből a kapcsolatokból kaptál? Oadadást, őszintességet, szeretetet, kritikát, megértést, empátiát, nagyon sok mindent. De fontos az, hogy kritikát is. Elképesztő a titeket különben a Gáborral látni, ugye az előző férjeidet, mert lehet, hogy az egyiket még talán a tás közelben néha ő is ott volt, nem. Tehát anna ott az akosut utcék. Igen. Az is lehet, hogy én vagy láttam, de hát beszélgetem, biztos, nem beszélgettem bele. De hogy a Gáborral, azért a kapcsolatotoknak az egyik dinamikája, hogy folyamatosan zrikáljátok egymást, de közben a szeretettel csináljátok ezt, hogy tény egyébként jó hallgatni. Jó hallgatott. Van aki megijed tőlünk. Nekem nagyon vicces. Nekem nagyon vicces, és engem szórakozhat, de azért vannak olyanok, akik megijednek, akik mondjuk úgy nem ismernek bennünket, főleg első halásak tudunk furcsán furcsa reakciókat kiváltani. Az nagyon fontos a kapcsolatunk van, hogy vicces, de azért van annak egy őszintesség faktori is, és humorral meg vicszel, az őszintességet behozni az életben szerintem az egy kis könnyeség, vagy egy könnyítés, úgy mond. Nagyon nehéz komolyan megfogalmazni az embernek a kritikáit, mert nyilván egymással szemben is vannak kritikai megjegyzeink, de hogy, ha ezt humorral fűszerezzük, akkor mindjárt könnyebb lesz. De rendőrszenül erre szükségetek is van, mert hogy igazából nagyjából el sem lehetineket képzelni egymás nélkül, ez egy dolog, hogy a férje, de mindent együtt csináltok. Hát igen, ez egy. Ez azért kényszer is még hozzá még hozzá véletlen hozta kényszer, mert akkor, amikor ő mindig is filmes volt, és az egyetem évei alatt, és a film gyár közelében se tepeltél, de én nem voltam az, viszont ő von be ebbe a szakmában, és én beleragadtam ebben a szakmában, mert egyszerűen megszerettem, nem csak őt, hanem a szakmát is. Úgyhogy együtt az utóbbi évtizedekben együtt dolgozunk, ami nagyon sok konfliktushoz is vezet egyébként, de ilyen nagy konfliktusok vagy egyáltalán olyanok, amikben a végén nem találjuk meg a konszenzust, azért olyan még nem volt. Neked a filmvilág az miről szól? Hú, hát mivel én nem vagyok alkotó, és amit mondom neked, hogy nagyon fontos az önismeret tisztában kellünk azzal, hogy mit nem tudunk. Például nem vagyok alkotó, nincs hozzá belső döltés. De ugyanakkor iszonyatosan vonzódom az alkotáshoz magához. Most ezt ilyen, hogyha általánosságban veszjük, vagy egyáltalán a tehetséghez, a kreativitáshoz. Ezért nekem egy fantasztikus élmény, hogyha én bármivel is a legkisebb dologgal akár hozzájárulhatok egy alkotás létrejöttéhez. Ez örömöt okoz, büszkeséget okoz, vagy mit okoz benne? Mindent. Örömet is, büszkeséget is. Nagyon sokszor emberi érzelmek működnek, például egy alkotóval való munkafolyamat során. Nyilván nyilván nem csak tündérmeséről beszélhetek, mert azért egy idő után egy producer meg egy rendező konfliktusba kerülhet, érdekellentétek elkezdenek működni. De azért a legtöbb rendezővel nagyon jó viszonyban maradtunk, nem mindenkivel. Tehom azért vannak ennek negatív felütései is, de annak, hogy az ember érzelmileg is involválódik egy-egy munkafolyamatban. De ugyanakkor meg azok a pozitív élmények meg olyan töltést adnak, és olyan fantasztikus élményt varázsolják magát a munkát, hogy nem is gondoltam, hogy munkaörös, munka okossz a tenny örömöt. Egyébként, hogy viszálhetsz konfliktusokban elít? Úha, hát ezt mást kéne megkérdezni. Azért bele tudok keményíteni, szól eléggé harcos típus vagyok, és kiállok a saját érdekeimért és jogai miért, de el is tudok keresztni dolgokat, tehát azért meggyőzhető vagyok. Főleg, hogyha ez humorral teszik. Bizonyos konfliktusban azért nem jön elő a humor. Tehát, hogy ha valakinek indulatok vannak ott a másik oldalon, akkor nehéz. Hagyi humorra reagáljon. Igen, de ez is egy önismereti kérdés. Ha ismered magad, ha tudod, hogy mire számíthatsz, hogy például, hogy robbanni fogsz, akkor erre már lehet előre edzeni és előre készülni. Tehát azért én megpróbálom kontroll alatt tartani magam. Mes é meg kicsit magadról, mert most már több egyszerre mondod azt, hogy az önismeret az nagyon fontos, és tudnia kell az embernek, hogy mi az erőssége, meg mi az, ami mondjuk ha nem is hiányosság, de mondjuk nincsen éppen benned, tehát más kell fókuszálni. Vegyük meg egy kicsit sorról, hogy te hogy látod magadat? Szóval. Támaszkodni, és majd azért arról is beszélünk, hogy mi az, ami meg nem. Hát szerintem az egy mindenféleképpen pozitív tulajdonságom, és sikereimhez hozzájárult, hogy Jozon vagyok. Ugye ez is egy része az önismereteli kérdésnek, tehát hogy elég józanul tudom megítélni a lehetőségeket, és józanul is tudok élni a lehetőségekkel. Szerintem az is egy pozitív tulajdonságom, hogy tényleg én iszonyatosan respektálom a tudást és a tehetséget. Tehát nem gondolom, bár mindenből én látszódom ki, és lehet, hogy pontosan ezért is hangsúlyozom ennyire, hogy respektálom a tehetséget, mert minden projektben, amiben eddig részt vettem, vagy minden életszakaszonban másokkal együtt értem el sikereket, de mindig én látszottam ki attól, hogy én voltam ismert, de ezt azért megpróbálom ellensúlyozni, és például ilyen helyzetekben, mint amiben most vagyok, azért megpróbálom kihangsúlyozni azt, hogy mennyire számítok másokra. Szóval talán ez a két dolog, ami engem hozzá segített a sikereimhez, és remélem, hogy ezeket meg is tudom tartani ezeket a tulajdonságokat. Egyébként ezek is tanulhatóak, szóval ezek is olyanok, akik, hogyha észnél van az ember, és elkezd gondolkodni erről a kérdésről, és nem veszi el a siker a fényt a szemre elről, akkor ezekre is lehet koncentrálni, tehát amikor felfedezem azt, vagy felfedeztem azt, hogy mennyire fontos, hogy tehetséges emberekkel vem körül magam, akkor ezt úgy lehet rögzíteni, hogy igen, és a következő lépésnél is ugyanezt meg lehet tenni, sőt, még merben meg lehet tenni. Sőt, akár hajlandó vagyok, bár ez még nem sikerül. De abszolút hajlandó lennék bármilyen projekt kedvéért háttérve is vonulni, hogy akár ki se látszódjak, csak mondjuk jöjjön létre, hogyha valamivel beleszeretek. Szóval ez mondom, ez nem látszódik, mert állandóan itt dobálom magam a kamerák, azt csinálok szemben oldalnak. Hlandó és szerepelek. Sőt, a szó mediában a saját magam is saját magamat is próbálom fényezni, de ez nem jelenti azt, hogy akár ne tudnék lemondani erről. De benned soha nem vagy kisebb rendőség érzés, amikor találkoztál nagy tudás emberekkel, vagy nagyon-nagyon sikeres emberekkel, hogy hú, hát én hozzájuk. Dehogy nem, de abszolút mértem én már magamat másokhoz, és nálam nálam nagyobb tudású és érdekesebb emberekhez. De abból is valahogy nem boldogtalanul jövök ki. Nem az a végeredmény, hogy úristen nem lépek ki holnaptól a szobámból azért, mert csúnyabb vagyok, rosszabb vagyok, butább vagyok, sikertelen vagyok, hanem én abból isért próbálok inkább építkezni, hogy milyen fantasztikus, hogy összehozott a sors mondjuk X-Yonnal. Mi az, ami nincsen bennetze? Mi az, amit, hogyha így most korcsol elveszed magadat, és akkor azt mondta, hogy az erőséged az, hogy egyébként jól megtalálod a téged kiegészítőket, vagy akiket te tudsz kiegészíteni, tehetséges emberek vannak körül jól mozogszapáján, józan vagy. De mi az. Amire jelenne, ha lenne mondjuk. Az alkotói tehetség. És ez nagyon sok mindenre érthető. Most, amikor üzleteim voltak, ruha üzleteim voltak, akkor sem én voltam a tervezője a ruháknak, hanem volt egy társam, egy nagyon tehetséges társam vagy a filmben nem rendezője vagyok egy filmnek, hanem producere vagyok egy filmnek. De nem baj, mert ezekre is szükség van, tehát ahhoz, hogy az alkotások létrejöjjenek, ahol szükség van olyan emberekre, amilyen például én vagyok. Magyarul meg tudom győzni magam erről, hogy neke seregjek azon, hogy mi hiányzik belőlem, hanem őrüljek annak, hogy mi van meg. Húha! Hát aznap, amikor eldöntöttem, hogy akkor megpróbálom, vagy kipróbálom magam az üzleti szférában, és beálltam egy ízke picikek is üzletbe a pult mögé, és aznap, amikor beálltam már kígyózó sorok álltak az üzletelőtt, úgyhogy ez így nagyon inspiráló volt, és mentem tovább, és úgy nyitottam újabb üzleteket, és egészen a rendszerváltásig üztem ezt az ipart. De miért ott hagytad abba? Tehát? Ugye a rendszerváltás lett volna az a pont, ahol lehet, hogy valami nagyon nagyot lehetett volna dobantani. Igen, de a rendszerváltás volt az a pont, ahol fel kellett mérni azt, hogy megint csak, mit tudok, mit nem tudok, mihez van kedvem, mihez nincs kedvem. És a rendszerváltás volt az a pont, ami lépéskényszert idézett elő, nem csak nálam, hanem nagyon sok embernél. Tehát addig, ami kicsiben olyan kézivezérléssel működött, azonnantól kezdve nem működött már úgy tovább. Tehát ahhoz, hogy ugyanolyan sikeresen lehessen folytatni az üzleti életet, ahhoz növekedni kellett volna, ahhoz innovációra lett volna szükség, ahhoz tőkebefektetésre, tükelésre lett volna szükség, és én úgy hátradem, és arra gondoltam, hogy én most itt veszek egy nagy levegőt, és nem megyek ebbe a hajszában bele, hanem majd majd lesz valami, majd csinálok valami mást, és akkor jött a film. Szóval nyilván nem egyik napról a másikra történt ez meg, és amikor a film jött, akkor azért még mindig működettem az üzletet, már nem olyan sikerrel egyébként, mert a növekedést elutasítottam, de nem bántam meg ezt a lépésemet sem. Tehát egyrészről ugye hoztam egy negatív döntést, vagy hoztunk közösen a társammal egy negatív döntést, hogy ezt abba hagyjuk, feladjuk. De másrészről meg belekosoltam egy vadonatúj területbe, ami még most is tart. Ez a fajta érdeklődés szerelem adást tulajdonképpen a film iránt, az még most is tart, és remélem, hogy még jó pár évig kitart. Az üvegtégről sikerét szinte. A tehetség. Azoknak a tehetsége, akik megkerestek bennünket, és ez konkrétan Buzgában Rolivér ugye az író. és Rudolf Péter a film rendezője, akik megérezték valahogy az időszelét, vagy ezzel a sztorival, ezzel a projektel kell előállni, és megkereste minket, és tulajdonképpen mi segítettük hozzá a produkciót, hogy létrejöhsen. De ők még ezeket kerestek meg, akkor még ezért nem voltak annyira. Nem, de akkor még Kapitány Nívánal együtt volt egy közös cégük, Gulyás Budakitány és Kovács Gábonnak volt egy filmes cége, akiket Rudolf Péter megkeresett, ezek ilyen baráti szálak voltak előtte. És ugye ebben a projektben mindenki elsőfilmesként kezdett bele. Ezért voltak engem is be, mert akkor még ismert voltam, híres voltam, és gondolták, hogy nem kaptunk állami támogatást, és gondolták, hogy csak tudok valamit segíteni, és csak tudtam. Mentéltek tulajdonképpen te mentél és szereztél pénzt a film megvalósítására. Nem volt olyan nehéz zolgom először is azért, mert lenghettem Rudolf Péter nevét, aki természetesen akkor már egy szár volt, csak nem mint filmrendező, és nem volt nehéz zolgom, meg szerintem a projekt is nagyon jó volt. És igen, kopogtattam az ajtókon, és sikerült összehozunk, és végül még állami támogatást is kaptunk hozzá. De körmenleged ez könnyen megy, hogy kopogtatsz ajtókon. Ha nem magam miatt kell kopogtatnom, akkor sem mert könnyen, majd nem azt mondtam, hogy könnyen megy, de nem. Nem megy könnyen, de hogyha ha nem magamért kell kopogtatnom, akkor úgy érzem, hogy kötességem megtenni. Tehél most is benne vagyunk egy projektben, akkor elárulom, hogy miben. Cúja Lászlak a filmért próbáljuk összehozni független filmként, aminek a főszereplője Kulka János, aki egy fantasztikus színész és ember, és tulajdonképpen egy ráírt történetet viszünk filmre így közösen, és mivel szó sem lehetett az elmúlt években állami támogatásról, belevágtunk a filmbe úgy, hogy független filmként létrehozunk, és nagyon-nagyon sok ismerősünk, barátunk, kulkarajongó segít bennünket abban, hogy egy nagy nagy produceri összefogásból, mi fogjuk össze producerileg, de nem mi vagyunk az egyedüli producerei, hanem egy nagy produceri összefogásból létrejövessen egy kulkafilm aminek nem ez a címe, csak én így nevezem magamban. Gyaklatilag még az is lehet, hogy eljuthat hozzátok akár állami támogatásra. Igen, de nem tudjuk megvárni, amszelek ki fújják magukat. Mert mert ugye elkezdtük a projektet, nem tudhattuk, hogy új szelek fognak fújni, persze lehet, hogy majd a legvégén esetleg utómunkára vagy promócióra majd fogunk pályázni, vagy már lehetőség lesz pályázni, mert addig miába pályáztunk volna, el voltunk zárva a lehetőségétől is, úgyhogy úgyhogy majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége. De most még így így, hogy nem tudunk semmit, és azt se tudjuk, hogy nem tudhatjuk, hogy mikor rá fel a rendszer újból. Azért mi megyünk előre, és készül a film. Egész hogy birtátok az elmúlt években vagy inkább évtizedekben, hogy igazából nem tudtátok teljes mértékben azt megcsinálni a filmes világban, hogy szerettetek volna, mert hiába pályáztatok. Nem volt lehetőség egy csomó dolgot elvettek tőle, elvettek tőletek. És igazából nem voltok csöndben, mert én emlékszem, hogy hány tüntetésen összefuttuk meg, te hányszor kiálltál, és mondtad és mondtad, és mondad, de hát azért a lehetőségek nem voltak ott ez megvisett, titekelt vagy téged a lelkiekben. Én azzal egy kicsit vigasztaltam magam, hogy amikor kérdeztek, akkor arra őszintén megpróbáltam válaszolni, és megfogalmaztam a kritikánkat, vagy egyáltalán a véleményemet, és ennek most utólag is nagyon örülök, hogy nem csak utólag görülhetek a fejleményeknek, a rendszerváltásnak, hanem hogy én is talán talán ebben, hát nem vettem részt nyilván, de hogy talán az, ami tőlem elvárható volt, azt hozzátettem. Az, hogy az, hogy mi kiszorultunk a pályáról, azt elfette az, hogy az alkotók is kiszorultak. Az, hogy egy producer kiszorul a pályáról, az hogy mondom, nagyon szomorú és sajnálatos, de egy producer mindig megpróbál valami máshoz kezdeni akkor, vagy valami másba fektetni az energiáit. De egy alkotónál ez szinte lehetetlen szó egy alkotó miért menjen el más területre, amikor ahhoz van köze, abban a közegben, abban a műfajban van mondani valója. Abban a műfajban tud igazán hasznos lenni, és én nekem végig kellett néznem alkotókat gyakorlatilag tönkre menni, lekülözni, éhezni, kényszerpályára kerülni. Szóval az én problémámat vagy a mi problémánkat elfekte egy nagyobb probléma, és ez az alkotói kérdés volt. De hát most már talán ez nem így lesz. Igen, ez egyszerűen hangzik, amit most mondasz, hogy akkor láttad, hogy menisnak még nagyobb a problémája, de akkor is benned volt egy csomó tenni akarás, beálltatok azért filmek, készültek a közleműködésetekkel művészfilm, még hozzá fantasztikus, és külföldön is sikeres művészfilmek. Tehilán azért benned is volt egy sokkal több akarat arra, hogy még csinálnék valamit csak nem tehetek. Igen, hát részt vettünk ilyen produceri összefogásokban, például egy nagyon szép példája volt ennek az Osvár által összefogolta ő volt a főprocere a Fekete Pontnak, amit címler bálint rendezett, és ott tíz produceríroda adta össze a költségvetést a nagyon-nagy alacsony költségvetés, és egy nagyon sikeres és fontos film készült el. De egyébként ilyen most a kulk a filmünk is. Szóval úgy mondjam neked, vannak van, amikor a személyes sérelem, vagy a személyes fájdalmak, vagy valahogy úgy háttérve szorulnak, és ráadásul tényleg én elkezdtem valami máshol is foglalkozni, tehát engem kielégített az is, hogy elkezdtem így a szépséggel egészséggel gondoltam, hogy pont itt van az ideje, jókor jött, hogy felszabadultak az energiáim, úgyhogy elkezdtem a saját brendet létrehozni a patakiágítók brendet, amit sikerült és ami sikeres is, de azért ez önmagában nem tudja lefedni azt a hiányt, amit a film hiány jelentett. Tehát azért azért próbáltunk talpon maradni, és részen lenni, és egy kicsit mégis részt venne a szakmában. Egyébként ez bizonyítja az is, hogy Muhi András kezdeményezésére létrehoztuk a 13 év kihagyás után ismét a magyar filmszemlét. És miért sikeres lett egyből egyébként. És egyből fantasztikus sikerelet, és a következő évben is az idén is meg tudtuk rendezni, és most meg már nem kérdés, hogy nyilvánosan állami támogatást is fogunk hozzákapni. Beszélünk a titokról, az hogy jött, hogy akkor most legyen egy saját brended a egészséggel, meg a szépséggel? Hát nem fogod elhinni, úgy belenéztem a tükörbe néha, és láttam a változást. A helyzet az, hogy minél idősebb az ember, annál kisebb szerepe van a genetikának, és annál nagyobb szerepe van annak, hogy mit teszünk magunkkal, mit nem teszünk, hogy bizonyulunk önmunkhoz. Mennyire fontos nekünk az, hogy milyen a megjelenésünk. És egyébként az, hogy milyen a megjelenésünk egy pozitív benyomást keltsünk, az nem csak egy külsőleges kérdés. Az nem csak arról szól, hogy szép vagyok, nem vagyok szép, egyel kevesebb ráncoln vagy több, vagy egyel több kiló, vagy kettővel több kiló, vagy kevesebb, hanem arról is szól, hogy ez ad egy magabiztosságot, hogyha az ember a maximumot kihozza magából, ad egy pszichés hátteret, ad egy ad egy nyugalmat esetleg. Most nyilván nem csak ezem múlik az élet a nyugalom a siker, de szerintem ez is az egyik összetevője. És gondoltam, hogy tényleg annyi tapasztalattal rendelkezem ebben a kérdésben, hogy évtizedeket töltöttem el gyakorlatilag egy a szépségipar vagy a divat környékén. Arra gondoltam, hogy én ezt így most a saját tapasztalataimat megfogalmazva, hogy én ennek neki ugrok, és megpróbálok valami olyan termékcsaládot létrehozni, amire büszke lehetek, ami hasznos, ami nekem is hasznos, de másoknak is hasznos. És könyvben megtaláltad? És természetesen felmértem, és akkor most jön az ön ismereti kérdés, a életem főpontja, hogy természetesen nem csak a saját tapasztalataimra hagyatkoztam, hanem megkerestem azokat a szakembereket, szerintem Magyarországon legjobb szakembereket, akik ebben segítettek, és így megtaláltam a Gálvitamint szabó Gálbencét, aki tényleg odaadóan űzi ezt a szakmát, és nagyon nagy sikerrel, és hát befogadtak engem ott a árnál, meghallgattak, és azt mondták, hogy oké, álljunk neki, mondjam, hogy mi az, amit szeretnék, mi az, ami szerintem hiányzik a piacról, mi az, ami hasznos lenne, ők pedig neki álltak a fejlesztésnek. Ez egy hosszú, hosszú folyamat volt, de megtörtént. Év óta piacon vagyunk, és sikerrel vagyunk piacon, de persze itt nem elégettem meg ezzel a sikerrel, hanem sőt, ezen a sikeren felbuzdulva. Megfogalmaztam azt is magamban, hogy az, hogy optimális eredményt érjünk el. Szépségről beszélni, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy az optimális eredményeket kihozuk magunkból, ahol az belső és külső ápolásra is szükség van. És akkor nekiveselkedtem a külső feladatnak is, és éliadével, mivel már évek óta együtt dolgoztam, és láttam, hogy milyen felkészül szakemberek végzik ott munkájukat. Vük összeállva fejlesztettünk egy külső, tehát kozmetikai termékcsaládot is. De egyébként az, hogy ez ennyire befutott, az igazából a nevednek köszönhető, mert ugye elképesztő, tényleg elképesztem, hogy most az ember kinyitja bármelyik online platformot, akkor gyakorlatilag rá ömlenek a hirdetések, hogy ilyen termékek, olyan termékek, ilyen fejlesztés, amolyan fejlesztést, tehát nagyjából dunát lehet rekeszteni. A termékekkel, meg azokkal az ígéretekkel, amiket sugároznak. Biztos, hogy szerepe van annak, hogy ismert vagyok, és biztos, hogy szerepe van annak, hogy milyen pozícióban vagyok ismert. Tehát én azt szoktam mondani, hogy nem csak azt számít, amit meglépünk az életben, az is, amit nem lépünk meg, és a végén azért összeáll egy kép valakiről. Én tényleg nem promóznék ma már olyan terméket, vagy most, hogyha független attól, hogy tulajdonosa vagyok, vagy sem, én már nem promóznék olyan terméket, amivel nem értek egyet, amit nem tartok minőségű terméknek, amihez nincs közöm. Szóval, és valószínűleg ezt el is hiszik nekem. Tehát, hogy ha én próbálom meggyőzni az embereket, hogy ez hasznos, amit csinálok, és jó, és minőség, akkor remélkedem abban, hogy elhiszik nekem, mert nem állnék be egyébként möjlig. Akkor sem, hogyha a pénzt tudnék bele. Nem kenyérre kell. Szóval, hogy nem arról van szó, hogy én ennél már nem tudnék élni. Itt arról van szó, hogy van egy téma, van egy terület, ami iszonyatosan izgatom, érdekel, és amire azt gondoltam, hogy én ehhez még hozzá tudok szólni, sőt, hozzá tudok tenni nem egyedül, társakkal, segítséggel, de hozzá tudok tenni, és meggyőződésem úgy hozzá is tettünk. Hát és egyébként, hogy te még pluszban mit teszem hozzá, az, ami elképesztő, mert nem olyan régen együtt voltunk pár napot Olaszországban, és csak így kapkodtam a fejemet, hogy és akkor lefotózom és megcsinálom és posztolom, tehát, hogy olyan energiával vetetted bele magadat a közösségi médiában és az elmúlt időszakban, és tényleg ilyen energiát, időt, pénzt nem kiméve csinál ott, hogy ez valami lenyűgöző. Na jó, azért ott volt sikerélményem is, de volt azért negatív élményem is, például a TikTok, mert felmentem a TikTokra, mert gondoltam, hogy ez is hozzátartozik, hogy haladjunk a korral, és azt csináltam egy darabik képzel, de egyszer csak bedobtam a török között. Ez nem én vagyok. Ez engem tényleg nem érdekel. Az instán szívesen posztolok, szívesen mutogatom magamat, a terméket, szívesen írok róla. Szívesen veszek részt így a social mediában, de pont a tiktok valahogy nem az én műfom volt. Szóval azért ez is egy ilyen göröngyös út, nem minden áll jól az embernek. De azt nem találtak kudarcnak, vagy csalódásnak? Az nem hozta azt, amit elején te vártál tőle. De amikor belefogtam, akkor gondoltam, hogy majd megtanulom, hogy ezzel mit is kell kezdeni. De hiányzik belőle valami, hiányzik belőle valami készség, lehet, hogy pont a fiatalság. Tehát lehet, hogy pont azért nem basszol. De egyébként nem ezt sem mondanám, mert írsz rá még 102 éves korában is fantasztikusan teljesített mindenhol, minden social media felületen. Tehát ez így nem igazínűleg belülem hiányzik valami alapvető, ami miatt egyébként működött, tehát nem azt mondom, hogy nem működött, csak én nem szerettem, ahogy működött, és akkor meggondoltam, hogy megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy csak azt csináljam, amihez kedben van. Ugyan úgy fogalmaztam a beszélgetésünk elején, hogy akármiben vágysz, az mindig sikeres. De ez így van, tehát megkívül így látszik? Hát a siker látszik, ami nem sikeres, az meg nem látszik. Az így nem igaz, hogy mindig minden sikeres volt. És ezt most értem a privát életem, és megértem a karrierre is, hogy nyilvánvoltak, nyilván voltak buktatók, voltak olyan fázisok az életemben, amikor nem voltam ilyen derűsem, de valahogy valahogy például azért el is tudom engedni a dolgokat. Maradunk a filmnél, meg maradunk az életem utolsó szakaszel, arra még emlékszem, hogy például neki búsulhattunk, vagy nekik keseredhettünk volna ennek az egész filmes kérdésnek, hogy perifériára szorultunk, és gyakorlatilag egy olyan szakmában, ahol bizonyítottunk, ahol vannak kreditpontjaink, ahol van egy szép portfolionk, nem tudunk tovább lépni külső okok miatt, de nem elkeseredtünk, hanem kerestük a lehetőségeket, és ezért vettünk részt ilyen alacsony költségvetés produceri összefogáss létrejött produkciókban, független filmekben, vagy ezért jött létre a filmszemre is 13 év kihagyás után. Ha azt mondom, hogy kudarc meg azt mondod, hogy ugye nyilván ami nem sikeres, az nem látszik. De azért te meglod. Tehát, hogy nem beszélsz róla, de te látod, hogy ha valami azt jeled meg. Természetesen teszem. Tehát nem gondolom azt, hogy mindnek sikerülnie kell az életben. Nyilván akkor abban a pillanatban, amikor megélem a sikert, vagy amikor szem a sikert, hanem a sikertelenséget, amikor szembesülök a sikertelenséggel, akkor az egy nehezebb nehéz pillanat, de azt is tudom, hogy majd mindig utólak kell ezeket a dolgokat értékelni, kiértékelni, meggondolni, megfontolni, kivenni belőle azt, ami hasznos, akár építeni rá, a kudarcra is lehet építkezni, és már elég régen élek ahhoz, hogy elég sok tapasztalatom van ahhoz, hogy tudjam, hogy nem mindent a per pillanat határoz meg, hanem nagyon sok mindenről másképp gondolkodunk bizonyos időteltével, és másképp is íljük meg, és másképp látjuk. Most a legtriviálisabb dolog, amikor az ember kénytelen elvárni. Mik szeretnek belőle, mert ő szeret ki valakiből, és akkor abban a pillanatban megoldhatatlán tűnő feladat az élet maga, hogy egyáltalán hogy folytatódik nagyon sok esetben, és néhány év múlva visszatekintesz rá, és ősz, hogy megtörtént. Mert valami jobban vagy, mert valami nagyon-nagyon fájdalmas kudarc elvezetett egy örömteli pillanathoz az életben, vagy nem is pillanathoz, hanem szakaszhoz. Szóval én már megtanultam azt, hogy a pillanat azért ne legyen meghatározó, hanem persze meg kell élni ha negatív, ha pozitív, mert nincs is más választásunk. De mindig arra kell gondolni, hogy majd van mit feldolgozni egy kicsit később. A Gáborral a kapcsolatot azonda, hogy a humor, meg az őszintesség még mit tartja össze? Képzeld el, hogy a szeretet, de ez! Ez neki nem mond el! Nagyon sok minden, de tényleg közhesen lehetne csak fogalmazni, és ahhoz megpróbálom elkerülni főleg miatta. De hogy nagyon sok minden tarthat össze két embert, és végül megzonyulon egyszerű megfogalmazni, hogy azért már jó együtt. Mostan ugye már beszéltünk, hogy az üzletben is együtt vagytok, de annyira együtt vagytok, hogy még a fiatokat is bevontátok a saját üzletetekben. Erre hogy tekintesz? Hát nem mi vontuk be, hanem ő szivárgott be, de mi meg inkább most kifele szivárgunk, és ő viszont stabilan ottul az irodában. Ugyanabban az iparákban vagyunk, de nem ugyanazt csináljuk, és minden, amit ő csinál, azt önállóan végzi. Gyakorlatilag azért kicsit eltolódott a helyzet, nekünk van inkább szükségünk az ő segítségére, mint fordítva. önállóan él és mozog ebben a szakmában, és tulajdonképpen mi is mást is csinálunk. Minket ezek a filmek érdekelnek, a filmfesztiválok. Az, hogy azért viszonylag késő lettél nem viszonylag. Tajdonképpen késő lettél annyira, mert majdnem 40 éves. 40 éves. Az mit változtatott rajta? Vagy változtatott egyáltalán valamit? Szerintem olyan sokat nem változtatott, annyit változtatott, hogy onnantól kezdve jobb lett az élet. De tudod, hogy ez mit jelent, vagy hogy miből áll ezt olyan nehéz megfogalmazni. Mert abban a hibában se akarok esni, hogy azt mondja, hogy gyerek nélkül az élet nem ér annyit, vagy boldogtalan lettem volna, mert nem, mert 40 éves koromban a gyerekem, és addig is boldogultam, és élveztem az életet, és nagyon sok olyan nőt ismerek, akinek nem adatott meg, hogy gyereke legyen, és mégis teljes életet tud élni. Tehát nem akarok ezzel a gyerekérdéssel kirekztő lenni, de ugyanakkor állszem. Tehát az sem lenne igaz, hogy nem okoz plusz örömet, vagy nincs nincs egy örömfaktor abban, hogy az embernek gyereke van. De egy biztos, hogy bármi is történt, valahogy soha nem teherként éltem meg, az, hogy gyerekem van, de ugyanakkor meg persze hát a felelősség, az, hogy felelősséggel tartozol valaki iránt, az egy nagyon erős faktor az életben. Ugyan, hogy szobattuk, hogy későben lenni egy gyerek, és azért sokat beszélsz arról, meg erőbb is azt mondta, hogy amikor egyszerbenéztel a tükörbe, akkor látod, hogy most van itt az idő belülről és megkívülről is, hogyan lehet megtámogatni, hogy megtart azt, ahogy téged ismernek, és hogy nagyon-nagyon kevesen vannak szerintem, akik ennyire önazonosak tudnak lenni, és most nagyon hülyén fogalmazni, mert nem tudok jobban fogalmazni, de hogy ilyen szépen örökszenek, úgy, hogy igazából egy fiatal nőtől látok folyamatosan, meg kicsit bosszantó ist. Figyelj, az az igazság, hogy én megpróbálok kellemesen élni és jól élni. És ez anélkül nem megy, hogy ha nem tudncsolom meg magammal, hogy a szövegség az egy természetes folyamat. Szóval lehetne ezen keseregni, meg lenne itt számolgatni, meg nézegetni, nap, mint nap, de tényleg el tudom ereszteni ezt a dolgot. Nem annyira, hogy ne is törödjek vele. Nem annyira, hogy ne hozzam ki magamul a maxát ez a maximum most. Ennek a negyedét, vagy nem tudom tizenek. Például az adást nem fogom szívesen végignézni, mert én látom magamon tudod, mint nap az öregedés jeleit, de tudok vele együtt élni, tehát tudok nem keseregni ezen. És ez is olyan dolog, amit meg lehet tanulni. Annyi mindent meg lehet tanulni az életben, a tehetséget nem. Tehát a tehetség az adottság kérdése, és ezért is respektálom ennyire. De azért egyébként meg, hogy a tehetséget hogy közelő az ember azt is lehet tanulni, tehát vannak annak is áratai. De szóval így az életben az, hogy az ember hogy viszonyul az élethez, az tényleg nyitottság, rugalmasság, hozzáállás kérdése. A te esetben azért mégiscs abban a szempontból, de én csak gondolom, hogy nehezebb lehet, mert téged mindig is láttak, és mindig egy szexid voltál, tehát egy szépség ide voltál, egy minden új apart, tehát, hogy mindenki bárhová mész, nyilván megnéz. Ezt el tudod engedni, vagy ez így. Először is ugye ezt meghez hozzánő, vagy hozzá öregettem ez a kérdés, mert egy modell a plakátokon, meg a filmekben mindig szebb, mint az életben. Azt meg kell szokni, abba, bele kell törődni, hogy csalódást okozol, nap, mint nap, a közérben, az utcán, bárhova mész a színházban, csalódást okozol, hiszen nem vagy nem vagy olyan magas, nem vagy olyan vékony, nem vagy olyan szép, nem vagy olyan okos, nem vagy olyan, mint amit elképzelnek rólad. És egyébként a Social Mediaben egy kicsit segített, hogy egy kicsit valahogy közelebb került az ember a mindennapi élethez, bár a filterek miatt nem annyira. De ezt nagyon megyhet, el is feltettem tudom megkedni, hogy csinálod, mert olyan profil, az valami lényeg az. De van nagyon sok olyan foton, amin egyáltalán nem használok filtert, van olyan, amin használok, attól függ, hogy jól sikerült a fotó. Szóval, hogy ez egy picit közelebb hozta az embereket vagy az ismert embereket a privát szférához. De ebbe ebbe én belenőtem, én ezt megszoktam. Én megszoktam hogy csalódást okozok. De te érzed, hogy csalódást. Persze, de ez teljesen normális. Miért ha te látsz egy szárt mondjuk, akiről van egy elképzelésed, és alig hasonlítom magát. Azért nem hasonlít magára, mert. Meg tesz mindent azért, hogy lehasonítsa magára. Nem nem. Ebben is józon vagyok egyébként ebben a kérdésben szerintem, és a józonság az nagyon sok minden átsegíti az ember, például ezen is. Azt mondtad, hogy mindent meg lehet tanulni, és azt is meg lehet tanulni, hogy nekes elegén az ember az idő múlásán lesz. Például, hogy lehet megtanulni, ezért nagyon sokan küzdenek, és most például anyukám nem fog énekörülni, hogy ezt mondom. Ő nagyon nehezen viseli, hogy nem 25 éves már, tehát, hogy így, vagy még vagy nem is tudom, hogy tudjét például zavarja. De például például én nézegetek és olvasgatok olyan csajokat, akik képzeld el, hogy ugyanúgy múlik az időt, mint felettem, tehát mondjuk felettük egy kicsit lassabban, mert ilyen nagy szárokat olvasgatok, és ezek például rá abszolút inspiratívenhatnak. Tehaz azok a csajok egyébként a isért növeztettem le fehér, mert azok a csajok, akik így letettek valamit az asztalra életük során, és nem csak a szépségük az, ami dominál a személyiségükben, nyilván az is, de nem csak az, hanem sok minden más is, azok rászolút inspirálóhatnak, és mindig azt szoktam bevállalni, hogy egy kicsit azért is beszélek erről, meg szerepelek, hogy hát, ha én is van olyan, akit inspirálhatok. Ugye a titok termékek kapcsán azért mondhatod, hogy az öregedés ellen az egészség, stb. stb. És ugye ezért ez a lonvét egy nagyon divatos szó, és mindenki nagyon sokáig akar élni. És most úgy néz ki, hogy most már elkezdett ott az orvos tudomány, hogy még erre esélyünk is van, de élné mondjuk 120-150 évig, tehát van neked egy ilyen vágyad? Nem hát vágyam nincs. De nem foglalkozom azzal, hogy hány éves koromig szeretnék élni. De tényleg így, hogyha nem kell erről beszélgetem, hanem csak gondolkodnom kerül, és nem kell kimondanom a gondolat, akkor sem. Nem gondolkodom arról, hogy meddig szeretnék élni, arról gondolkodom, hogy szeretném megőrizni az egészségemet a lehető leghosszabb ideig, vagy hogy szeretném kihozni magamból az optimumot, tehát hogy ilyesmi gondolkodom, de ezek rövidtávú tervek, és rövidtávú gondolatok nem foglalkoztat. Nem arról van szó, hogy nem veszem tudomásul az időmúlását, vagy nem veszem tudomásul az, hogy egyszer meg fogunk halni, de nem engedem meg magamnak azt, hogy ezen nap, mint nap foglalkozzak. Azon gondolkoztam, hogy olyan hihetetlen módon egyszerű tudsz megfogalmazni, nagyon mély és filozofikus gondolatokat, hát erre futja csak az egyszerűség. De tényleg szó, hogy nincsenek ezek az ilyen civiselek. Te mindig ilyen voltálsz vagy mindig ennyire frappensan és lényegre törően, és egyébként elgondolkoztatom, mindig így fogalmaztál. Azt hiszem igen. Nem hiszem, hogy ebben változtam volna. Egyébként, hogyha belegondolok, akkor talán, sőt, biztos, hogy ilyen voltam, mert nyilván 20 évig voltam a modellpályán, hogy konyarodj vissza nagyon messze az elejére. És ugye azt azért elmondhatjuk, hogy oké, az első tíz évben mondjuk a külső dominált, mert fiatal voltam, mert be voltam, mert jó külsejű voltam. De a második felét már nem az dominálta, hanem az, hogy én vagyok a patakiági, aki mögött van tíz év modellkarrier, ilyen és ilyen pozíciót, vívott ki magának a szakmában érte. A második felében, a 19 túl már ott sorakoztak ott álltak a fiatalabb, a közébbek, magasabbak, karcsukak, stb. és hogy mégis léteztem, mégis meghatározó voltam mondjuk modellként abban az időben, ez nyilván már a személyiség kérdése volt. Egyszer azt mondhatod, hogy anyukád a példaképet bármilyen nagyon más életet élt, mitől a példakér? Attól, hogy soha nem tudnám azt az életet élni, amit ő leélt, tehát nem lennék rá képes tudnám, vagy szeretném, de nem lennék rá képes, tehát arra a fajta önfeláldozásra, amit ő képviselt a családban. Egyébként mondjuk ez egy általános családi modell is, hogy régebben évtizedekel ezelőtt, vagy akár évszázadokkal ezelőtt a nők sokkal önfeláldozóak voltak, mert egészen egyszerűen ez volt a társadalmi elvárás. Tehát én azt a fajta életet nem tudnám valószínűleg élni. Nekem szükségem van arra, hiába élek családba, és hiába imádom a gyerekemet is, meg a férjemet is, meg a mikro környezetemet, nekem szükségem van a saját életemre is, a saját karrieremre és a saját sikereimre. De akkor miért mondod még is rá azt, hogy ő példaké? Mert nem tudnám teljesíteni azt, amit ő teljesít. Tehát számodra az a példakép, amit nem lehet elérni. Tehát szerintem szerintem az egy fantasztikus dolog, amikor egyébként ilyen példépeket ma is tudnék mondani, csak felesleges, mert ugye a saját mikrokörnyezetemből tudnék. Hogy szerintem fantasztikus, amikor egy nő mindent tud. Tehát a családját fenn tudja tartani, a családját tudja szolgálni. Ugyanakkor dolgozó nő, mert ugye az ötven-es évben, már, amikor én gyerek voltem 60-as években, akkor már a nők nem otthonról nevelték a gyerekeket, hanem dolgozó nők voltak, és úgy nevelték, és úgy tartották össze a családot. Tehát, amikor egy nő a családot és meg a saját karrierjét, és ugyanolyan, ugyanúgy tudja úgy gondolok, abszolválni a feladatot, ami ezzel jár, én azt nagyon respektálom. És ilyen volt az én anyukám. A személyiségedben mi van belőle? Nem sok. Nem sok, mert ő sokkal félrehúzódó volt, sokkal decensebb volt, sokkal sokkal dolgosabb is volt különban. És akkor az apukád vagy ki a meghatározó ezt a személyiségedben? Én nem tudom ezt így lemondani, hogy az apukám vagy az anyukám, vagy a testvérem, aki abszolú meghatározol a mai napig nagyon jó testvére viszontápolunk. Hanem úgy egy van a család. Tehát volt egy, és van is már nélkülük, tehát a szüleim nélkül, de a testvéremet beleérthet, hogy van is egy olyan családi összetartás, egy olyan családi háttér, ami szerintem nagyon fontos. És ezt az életben nagyon sokan nem mérik fel, hogy mennyire fontos az, hogy megőrizzük ezt a családi hátteret, nem csak az érzelmi töltés miatt, deatt is. Hogy jönnek mennek esetleg az életben a barátok is, a szerelmek is, és ott van azért a családmi állandó, és hogyha arra vigyázunk, akkor ez egy olyan plusz érzelmi töltés életünk végéig, amire érdemes koncentrálunk, érdemes odafigyelni, és ez mindig rajtunk is múlik. Tehát ez általában nem egy emberre múlik, hogy ezek tönkre mennek, nagyon sok esetben tönkre mennek ezek a kapcsolatok, hanem rajtunk is múlik. Szóval, ez most megint visszakanyarodunk oda, hogy ez is tanulható, úgymond. Ez most a tanulást úgy értem, hogy önmagunkat tudjuk arra tanítani, hogy mire vigyázzunk. Tehát önmagunk tudjuk ébrentartani, úgymond ezeket a kapcsolatokat. Egy kérdés még, mert ugye most azért szoba hoztad mégis azt, hogy életünk végéig őrizzük a kapcsolatot pláne a családiakat, meg előbb is úgy fogalmaztál, hogy nem foglalkozol azzal, hogy most ameddig élsz, a rövid távon koncentrálsz arra, hogy jól legyél a bőrödben. De mi az? Meg a bőrödbe? De hogy mi az, amit konkrétan teszel ezért? A napi rutin. Tehát hogy kellemes a napi rutinom, hogy foglalkozom azzal, hogy ápolt legyek, hogy megkapja a testemet. Fizikálisan is megkapja a testem azt, amire szükség van, ahhoz, hogy aktív tudjak maradni. Foglalkozom azzal, hogy mi a dolgom, hogy van-e dolgom, mert ez is ahhoz járul hozzá, hogy aktív maradjak, tehát hogyha meg is találtam, hogy mi a nyitja, aktívnak kell maradni. Annyira aktívnak kell maradni, hogy ha mondjuk éppen úgy jön kellépés, hogy mégiscs 120 évig száz, akkor benne még egy újabb karrier lehetőség. Én visszakanyarodnék most a filmhez. Ez mondjuk most a közeljövő, megint nem a távolabb jövő, de maradjunk abban, hogy én a közeljövőre koncentrálok. Nagyon örülök egy voltál is nagyon szépen köszönöm. Köszi! Lementem, vettem egy kis anyagot, elmondtam, szarboltam, megbuktam. De tényleg mondom. Persze, hát nem fú, de rossz volt. Fú, ott égem hat van ember előtt. Mindjárt ha nem is fogjuk végigérni a te önismereti utadat, de azért szeretnék majd egykét dolgot megkérdezni olyan dolgokat, amiben lehet adott esetben tanulni, hogy mit érdemes csinálni vagy mit nem. De hogy emészülni. Ha az ember túljut azon, hogy az iljesztő és szétítő, azon tú viszont végtelen márító az a szabadság, hogy innentől bármi lehet, és nem hibáztathatok senkit, és nem foghatom másra dolgot. De abban a pillanatban, hogy ezt az ilában érlelt konstruktóvat betobjuk az emberek közé, és gyakorlatban tesztük, hogy nem a gumimat keresztje a vízben, akkor azért sokszor lesz. És akkor én is érzem, hogy konfliktusokban a helyzetekben nem közel sem tudok úgy működni, mint ahogy elképzelem. Miha kapom magam azon, hogy érzem kirek a saját szövegem, olyan trecsem magam, de általában én ott vagyok benne érzel, és akkor viszont nem unom. Tehát a jó anyag az úgy készül, hogy először rossz tanul.