Papnak készült, a stand-up királya lett – Kovács András Péter és a láthatatlanság ereje

Kovács András Pétert legtöbben a Dumaszínház színpadáról ismerik, mint az ország egyik legnépszerűbb és legokosabb humoristáját. Ám a felszabadult nevetés mögött sokszor kőkemény önismereti munka és feldolgozott traumák húzódnak meg. Ebben a podcast epizódban KAP ledobja a színpadi maszkot, és egy olyan őszinte, sebezhető oldalát mutatja meg, amit ritkán látunk. Ha valaha is érezted már úgy, hogy az életed kiszámíthatatlan, vagy cipelsz magaddal olyan gyerekkori csomagokat, amiket legszívesebben örökre leraknál, akkor ezt a beszélgetést neked találtuk ki.

KAP élete tele van váratlan fordulatokkal. Ki gondolta volna, hogy a stand-up hazai fenegyereke eredetileg papnak készült, majd jogászként diplomázott? Ahogy a műsorban is fogalmaz: "a házasság és a papság között egyetlen egy nő a különbség." Végül mégis a humor és a színpad lett az a terep, ahol igazán otthonra talált, miután feladta az egyetemi tanársegédi állás jelentette biztonságot. A váltás nemcsak egy karrierút kezdete volt, hanem egy kőkemény belső utazásé is. Ő maga így látja ezt az időszakot: 

"És az, hogy stand-upos lettem, az egy nagyon fontos része volt ennek az önismereti útnak gyakorlatilag."

Az epizód egyik legmegrázóbb és legfontosabb része, amikor András a gyerekkoráról mesél. Őszintén, tabuk nélkül beszél arról, milyen alkoholista szülő mellett felnőni, és hogyan határozta meg mindez a felnőttkori kötődését, a párkapcsolatait és persze a saját apaságát. Az ACA (Alkoholbeteg családban felnőtt gyerekek) mozgalom és a Máltai Szeretetszolgálattal közös munka nemcsak neki segített a gyógyulásban, de ma már rengeteg sorstársának ad erőt. András megmutatja, hogyan lehet a legmélyebb traumákból is erőt meríteni, és hogyan lehet megküzdeni azzal az érzelmi "láthatatlansággal", amit a feldolgozatlan fájdalmak okoznak.

Természetesen a humor és a szakmai sztorik sem maradnak el. Bepillantást nyerünk a kulisszák mögé: megtudhatjuk, hányadik fellépés után érik be egy poén igazán, hogyan kezeli a csendet a nézőtéren, és miért bukott meg hatalmasat élete legelső fellépésén. KAP mesél a kiégés veszélyeiről, arról, miért hagyta abba a saját podcastjét, és hogyan tanult meg a pillanatnak élni, elengedve a közösségi média állandó nyomását és dopamin csapdáit. Egy ponton zseniálisan, a tőle megszokott humorral foglalja össze az élet lényegét: 

"az élet olyan, mint a bécsi virsli. Hogy nem a hosszú számít, hanem a tartalma."

Tarts velünk ezen az érzelmi hullámvasúton, nevess, gondolkodj el, és oszd meg velünk kommentben, neked mi volt a legnagyobb felismerés az epizódból! Ha tetszett a beszélgetés, ne felejts el feliratkozni a csatornára, hogy ne maradj le a következő izgalmas vendégről sem!

Transcript

SPEAKER_04 0:00

Lementem, vittem egy kis anyagot, elmondtam, szarboltam, megbuktam.

SPEAKER_01 0:04

Tényleg mondom?

SPEAKER_04 0:05

Persze, hát na fúr de rossz volt. Égem hat van ember előtt.

SPEAKER_02 0:10

Ha nem is fogjuk végigárni a te önismereti utad, de azért szeretném majd egykét dolgot megkérdezni olyan dolgokat, amiben lehet adott esetben tanulni, hogy mit érdemes csinálni vagy mit nem. De hogy emülszünk.

SPEAKER_04 0:25

Ha az ember túljut azon, hogy az iljesztő és szédítő, azon tú viszont végtelenül mámorító az a szabadság, hogy innentől bármi lehet, és nem hibáztathatok senkit, és nem foghatom másra a dolgot. De abban a pillanatban, ahogy ezt magában érlett konstruktóot bedobjuk az emberek közé, és gyakorlatban teszi, hogy nem a gumimat serzte a vízben, akkor azért nem sokszor eszt. És akkor én is érzem, hogy konfliktusokban a helyzetekben nem közel sem tudok úgy működni, mint ahogy én ezt elképzelem. Még ha kapom magam azon, hogy érzelmi kívüre kerek a saját szövegemen, olyankor nagyon lecsem magam, de általában én ott vagyok benne érzelmeg, és akkor viszont nem urom. A jó anyag az úgy készül, hogy először rossz anyag.

SPEAKER_02 1:18

Humorizálni nem könnyű. Kléne nyilvánosság előtt, hiszen mennyire kínos már, ha nem veszik a point és egy viccesnek szánt mondat után csendon. Ha valaki mégis arra adja a fejét, hogy szendáposként járja az országot, akkor igencsak nagy önbizalomra lehet szüksége. Én legalábbis így képzelem. Ehhez képest vendégem több korábbi interjújában is azt mondta, hogy a humor sokszor nem a magabiztosságból, hanem a bizonytalanság felismeréséből születik. Persze lehet, hogy másokra gondolt. Ő eredetileg jogásznak készült diplomát is szerzett, de retorikai képességeit végül nem a tárgyalótermekben kamatoztatta, hanem a reklámiparban majd a színpadon. Sokunk szerencsére, mert nem csak nevetett, hanem gondolkodásra is készített, ami jól jön a mindennapokban. Témáid különben ő is a hétköznapi élethelyzetekből meríti, legyen szó családi karácsonyról, parkolásról, párkapcsolatról vagy éppen az apasságról. Önálló este például az idővel évek óta telt ház előtt futnak országszerte, meg persze második otthonában a Dumas színházban. Én azt bírom igazán benne, hogy soha nem alpári nem akar könnyen jött sikert egy-egy altesti poénjal. Inkább megdolgozik az elismerésért. Úgy érzik a szavakkal, mint egy tehetséges és szorgalmas hegedős a húrokkal, szellemi magasságokban megy, ami azt is jelenti, hogy mére. Szóval valódi érzelmi hullámvasútra ülteti nézőit az általa létrehozott vidámparkban. Na ennyire telt tőlem a hasolatokból és csak bízni tudok benne, hogy nem fog mindjárt a káromra humorizálni. A köszönöm vagy a Podcast Vendége, a karinti gyűrös humorista Kovács András Péter a.

SPEAKER_04 3:00

Szervus szű! Figyeltem ezt a felkompót, mint amikor ebben a cirkuszban látok ilyen halálkeréken, pörögni artistákat, úgy úristen, ha megpiszenek, akkor megszumadok. Ez elsőre így hölgy és úrem, hogy csont nélkül gratulálok. Tényleg nem hiába vagy több évtized ebben a szakmában, hogy vagy? Köszönöm szépen fordítad a meghívást.

SPEAKER_02 3:28

Ez nagyon meg neked, ez a podcast készítés, és ezt csinálod még különbe.

SPEAKER_04 3:32

Nem leálltam vele, mert több szempontból is kicsit elfogyéreztem a levegőt magam körül. Egyfelől, ha ezt igazán jól akarod csinálni, mert pedig én általában ha elkezdek valamit, akkor azt muszáj igazán jól csinálom, akkor tényleg csak azt tudok csinálni, és egyszerűen nem ment, az, hogy jó szendapos is legyek, meg jó podcaster is, másrészt az emberek fejében is kezdett összemosodni ez a kettő, és nem értették, hogyha évente jön ki a tévében, vagy két évente egy szendup estem, ezekest hetente egy új podcast epizód, akkor most ki vagyok. Valójában podcastben nem tudok olyan törmény, és olyan frappás lenni, mint szendupban, és ott van az a szűköség is, hogy egyszerűen azt érzem, hogy ugyanaz a 150 ember megy körbe.

SPEAKER_02 4:21

Éptelemben te is tettem vagy a 149.

SPEAKER_01 4:24

tehát nekem is meg sok kifutni meg.

SPEAKER_02 4:26

Én voltam állat, jó tudod ez.

SPEAKER_04 4:29

Igen, úgyhogy nagyon szerettem, de profiltisztítást hajtottam végre.

SPEAKER_02 4:33

Könnyen ment különmentet csinál le tudtál erről mondani?

SPEAKER_04 4:36

Nem, hát nem nagyon szerettem. Nagyon jó dolog beszélgetni, készülni valakire, így szinkronizálódni egy óra alatt egy ilyen intím helyen, egy nagyon jó beszélgetést te hallasz először, mint host, és alig várod, hogy a többieknek is megmutath, pusz egy csomó klassz emberrel dolgozol együtt munkatársként, és arra jutottam, hogy én ezt többszívesen csinálnám úgy, ha utána nem jelennek meg. Úgyh lehet, hogy fog podcastolni, csak nem teszem.

SPEAKER_02 5:04

Jődámest még is párkébe bármikor elmehetsz kávézni, és akkor nem is kell ragaszkodnihoz a 150 emberre, vagy századon emberhez, akik miatt megnézik egyébként ezeket a beszélgetésre.

SPEAKER_04 5:13

A másik utána már úgy mentem a barátommal is kávézni, hogy tudod már jár az agyat, hogy hogy gördített tovább a beszélgetést, hogy szídes is érdekes legyen, és aztán kapcsolom kell a tudja, de hát ezt most nem fogja más hallgatni ezt csak kettőkről szól.

SPEAKER_02 5:25

Sokat tudsz egyébként járni a barátaiddel a kávézni? Van arra időd?

SPEAKER_04 5:29

Hát egyrészt lenne, ha szeretnék, de az a baj, hogy napközben annyi mindent kell csinálnom, annyi ötletem van, hogy erre valahogy úgy nem szakad idő, este meg hát mindenki ugye szerzeszély jár. A másrészt meg ez a nagyképű a barátaim, mert igazából egy-két olyan ember van, akik igazán fontosak. De nagyon sok kollégán van, akikkel már már baráti a kapcsolatunk, de tudom azt is, hogy ha a közös munka véget érnek, akkor valószínűleg a találkozásaink is megritkulnának.

SPEAKER_02 6:00

Úgy azt mondod, hogy egy-két ember van, akik úgy igazán fontosak, mert nem adsz bizalmat, vagy igazából nem keresed nagyon a társaságot, vagy úgy alakult az élet, hogy igazából csak egy-két emberhez tudtál úgy mélyjen kötődni, akiket aztán tényleg így a barátaidnak hívsz.

SPEAKER_04 6:16

Szerint ezt teljesen természetes, hogy a hosszú, hosszú távon, a hosszú menetben, amikor nem projektekről, vagy munkáról, vagy élethelyzetről van szó szülőtársakkal, stb. Aben az igazán hosszú táblatban óhatatlanul csak egy-két ember marad, és azokat nagyon nagyon meg kell becsülni, és nagyon állásnak kell lenni értek. És otan vannak különem? Innen onnan. Vannak fiatalkori barátságok, vannak felnőttkori barátságok, és az olyan érdekes, mert hogyha nem tudom, találkozol egy emberrel, vagy nem tudom, hogy hallgatsz mondjuk egy másik hírességet, és azt mondod, hogy fúvele nagyon jól megtalálám a hangot, vele biztos jó baj lennénk. Tehát hogy az én részemről is, ahogy az én közönségem részéről is ki tud alakulni ez a paraszociális kapcsolat, hogy már barátomnak ismerőségnek, régismerősebbnek tekintem az illetőt, és aztán olyan furcsa, hogyha aztán mégis találkozunk, vagy mégis ott billenőpontra ér a viszonyunk, hogy akkor ebből legyen valami konkrétabb mélyebb, vagy maradjunk meg én puszta jó ismerősöknek, akkor nagyon sokszor maradunk puszta jó ismerősök, de ezt nem is erőltetem, nem is várom, hanem egyszerűen így mindenkivel úgy is kialakul.

SPEAKER_02 7:28

Tisztinciekhez járták, és igazából komasz korodban papszerettél volna lenni, hogy úgy aposztrofáltam a te jelenlétedett a stand-upokon, hogy vannak a magasságok, meg a mélységek. És nyilván, hogy ha mélységben mész, akkor egy milyen filozofus, morális és színvonali értelemben ér. Hát igen, szerintem inkább maradjunk abban. Hát most ebben most nem akarok azért bemenni, mert ha valakire rá ezt nem lehetne mondani, hogy morális és szakmai értelemben mére megy, hanem inkább magasra, akkor azért, hogy ne húzzuk vele róla. Szóval miért akartál a pap lenni?

SPEAKER_04 8:05

Mert az egy nagyon biztos életpályának tűnt. Az úgy tűnt, hogy akkor én egy életre meg vagyok szabályozott keretek között. Az én gyerekkorom az eléggé ilyen szabálytalanul vagy kerettelenül tűnt, kiszámíthatatlanul és ilyen mélykötödésektől mentesen, és azt éreztem, hogy na itt akkor meglenne a hálózat, meglenne a kapcsolat, a kiszámíthatóság a szabályok, és az ember tudja, hogy mire számítson. Megvan a rutin, megvan az egésznek a ritmusa. És ez nem vonzó volt, és nyilván annak a tervére, hogy az ember nem nősülhet, de igazából a házasság és a papság között egyetlen egy nő a különbség.

SPEAKER_02 8:47

Megint senki nem fogalmazztem meg szerintem ezt. Nem lettél papátok, hogy őzött a nő.

SPEAKER_04 8:52

De hát egyáltalán győzött a világ, mert rájöttem arra, tehát a nehezebb kihívás irányában mozdultam el, és ugye a Kostolány írja, hogy itthon vagyok itt a világban, és már nem vagyok otthon az ében, és én pont forítva éreztem, hogy 16 h7 évesen vagyoké, az állítatosság, meg a ministrálás, meg a nem liturgiával nagyon szépen tisztában vagyok, meg a szentírással, de fogalmam sincs az életről. És akkor úgy döntöttem, hogy akkor ez a nagy kihívás, hogy megismerni, rendesen, elmerülni benne, megtanulni a valódi világ szabályait, és azonból boldogulni.

SPEAKER_02 9:31

Azon különben szokták gondolkozni, hogy mi lett volna, ha mégis papi pályára adod a fejedet.

SPEAKER_04 9:38

Hát azon szoktam volna, hogy mi lett volna papipájára adom, és közben találkozom a feleségemmel, hogy nehéz ülett volna. Szoktam meg azért vannak papbarátaim, és nekik végigkövettem a korszakaikat a fiataltól az időség, és láttam én mindent, tehát láttam kiégni, láttam ilyen nem tudom, kvázi szentéválni, tehemelkedni, láttam úgy szépen elveget állni, láttam parkolópájára tett papokat, kis vidéki plébániákon, hogy sok mindent láttam, és nyilván az én sorsem sokféle lehetett volna. Valószínűleg az lett volna a baj, most már í láttam hosszutávon. Én szeretem azért az embereket, meg nyilván kiállok eléjük, de olyankor az az 500 ember az velem szemben van, de ha körülöttem van sokáig sok ember, az nem bírom esetszem muszáj visszavonul. És nem tudom, hogy egy papi hivatás, ami nyilván szól az elvonulásról is, mennyit engedett volna meg nekem ebből.

SPEAKER_02 10:36

És a jogi hivatás azért nem lettél végül is gyakorló jogász, mert ott is ez a gondolat foglalkoztatott?

SPEAKER_04 10:43

Nem, ott azért nem mentem gyakorló jogász, tehát ügyvéd például, mert rájöttem, hogy arra én alkalmat vagyok. Koncentrálni, nem elírni a személyigazolvány számokat az adásvételi szerződésen. Tehát a magyar papírjártás fele azt tulajdonképpen én miattam zajlott. Hihetetlen nagy ilyen hulladékgyártó voltam, szerintem annyira most nem semmisítenek meg minisztériumok, valamegyi miattam kellett elgépelés miatt. Egyrészt, másrészt, meg a bíróságokon viszont kől keményen konfrontálódni kellett, és én nem vagyok az a konfrontatív típus sem.

SPEAKER_02 11:18

Még most sem?

SPEAKER_04 11:20

Most már tanulom, tehát úgy csinálni, mintha. Meg egyre jól sikerült konfliktusban érzem azt, hogy nem az a lényeg, hogy egymásnak menjünk fel, hanem hogy közösen megoldásra jussunk. És a utólag megtalált megoldás az gyakorlatilag egy jó érzéssel töltel, és azt sugallja, hogy érdemes volt észszerételmesen is higgattam beleállni ezekbe a konfliktusokban. De 23 évesen én mindig megsajnáltam az alperást. De tényleg volt egyen állandó megbízunk egy biztosító, és volt egy ilyen ügy típus, hogy a kilépett biztosítási ügynök, akik nem kerestek elég pénzt a biztosítónál, mert nem tudtak annyi szerzőst kötni, azok végül ott hagyják a biztosítót, és nagyon sokan átmentek más biztosítóhoz ugyanígy ügynöködni, de lett volna egy egy vagy két éves ilyen függetlenség, ilyen semleges időszak, amikor nem mehettek volna át, különben ködbér. És akkor megtudták, hogy átmentek, és akkor ködbér. És egy semmi, tehát egy ilyen futószalagon tárgyalható ügy, ott a szerződés, ott a bizonyíték, hogy átment kész, és így mindig így magamat gyűlölve. É gyoborgörcel mentem a tárgyában, hogy szegély emberek most tényleg a megélhetésükről van szó, és akkor még én is lehúzom őket a biztosító nevével, és akkor mindig átmentem a Varsányi Irény utcai tárgyalóból, tárgyalás után a Mamut Pázába, és ettem egy kiraít.

SPEAKER_02 12:48

Aztán szendá post lettél, de azt én már nem emlékszem, pedig egyszer elmesélted nekem, de nem emlékszem, hogy egyáltalán ott kitalált meg téged, vagy tudom, hogy bementél valaki ajánlott a ritka a gyergénynek szól.

SPEAKER_04 12:59

A kaptam egy ilyen. Úgyhogy még annak ilyen a komédium színpadon indult egy felhívás, hogy a házigaberém műhely szeretnének, és akkor arra jelentkeztünk lelkesen, kétszázal, amikor közölték, hogy jó, de azért nem fizetnek, maradtunk 30-an, és akkor mi ott egy-két alkalmat megcsináltunk, én ilyen stand up szerűséggel, tehát lövésem nem volt róla. És aztán a pár alkalmután megszűnt, és az emberek új otthont keresve átmentek az akkor induló Duma színházba, amiről én nem tudtam, de azóta szerencsét megadták az én telefonszámom is, Litkai Gergőnek, aki rám írt, és egyszer mentem vissza a szemináriumról a tanszékre, délután ötkor is ott várt egy üzenet Litkai Gergőtől, és van kedvem hívjam, lementem. Godó kávézó 2005 vagy 2004, 2004-lement, vittem egy kis anyagot, elmondtam, szarvoltam, megbuktam.

SPEAKER_01 13:53

De tényleg mondom?

SPEAKER_04 13:54

Persze, hát fú, de rossz volt. Ott égem 60 ember előtt. Én aki már legiplomáztam szumok leunat, és az egyetemben elismert talársegélyt voltam, és ilyen tudományos reménység. És már lett volt egy pályám, amin megbecsülnek, most 60 idegen ember előtt szarvicekkel beérjek. És akkor azt éreztem, hogy ezt akarok csinálni.

SPEAKER_02 14:14

Deébként mit érzed, hogy miért akarj ezt csináljad meg, hogy ha szarvoltál, és lejértél, akkor nem is volt, hú, ő jövő reménységet.

SPEAKER_04 14:22

De akkor nem voltunk még annyian, hogy tolongjunk. Nem lehet közülünk választani, meg valószínűleg látta bennem. Nem az a lényeg, hogy elsőre milyen vagy, hanem hogy van-e benned potenciál. Van aki már elsőre is nem tudom én egy ilyen kétharmados teljesítményt tudj nyújtani, de aztán arról nem mozdul el két évig. Bennem megvalszág látta ő is a potenciált, meg azt neki később sinkopéter is a Rádiokaborékban. És ezek megelőzett bizalmak egyébként fontosak, és az is fontos, hogy éljünk, tudjunk vele élni.

SPEAKER_02 14:52

Egyből azt gondoltad, hogy oké, akkor hagyok csapott, papot, ott a tudományos pálya, tanszéken elismernek, a diákok szeretnek, de én ezt akarom csinálni, és végül más lát bennem fantázián, akkor ez jó lesz. Vagy ez hogy?

SPEAKER_04 15:05

Azért úgy gondoltam, Trunkó Barnabások, aki a rádiokabarénak, meg szeszélyes évszakoknak állandó szerzője volt, és nagyon sok ilyen klasszik kaboré jelent fűződ a nevéhez.

SPEAKER_01 15:14

És akkor én biztosítottás aztán.

SPEAKER_04 15:16

Igen, igen, ő is jogi végzettség, és ő meg tudta tartani mellett a civil életét, és arra gondoltam, hogy hát akkor ez menni fog. Én nem gondoltam, hogy odáig kulminálódnak a dolgok, hogy aztán tévé, meg egyre komolyabb fellépések, és aztán előbb-utóbb. Már a diákok is felismertek, már azt hitték, hogy akkor itt lazasság jóság lesz, meg ingyen ötösök, és előbb-utóbb a tanszékvezető is azt mondta, hogy na hát akkor döntsük el.

SPEAKER_01 15:44

Ez eldöntötted?

SPEAKER_04 15:46

Akkor eldöntöttem. Igen. Nyilván nem akartam őt csecserbe hagyni, tehát tudod az olyan, mint amikor két éve jársz a kivetetől, hogy nem fogod feleségül venni, és akkor miért rabolom szegénynek az idejét öröknek az évek. Ugyanígy a tanszékvezető méveit sem akartam rabolni azzal, hogy ki akar nevelni belőle egy utódot, aki nem én leszek végül. És olyan érdekes, hogy aztán pár évvel ezelőtt gödörlőn eljött egy előadásomra, mert oda valósi, és kaptam tőle egy esemestb, mert azt írta, hogy amit vesztett a köz a katedrán, annak idején azt most többször sem visszakapja a színpadról. Az ilyen jó esetem.

SPEAKER_02 16:22

Jaj, de ez királyzott a hideg. Igen.

SPEAKER_04 16:25

Tényleg is 20 éves, egy ilyen 20 éves szálródik el végül a végén. Nagyon szépen. És olyan érdekes, hogy ezzel az ember aztán beszélgettem. Taly egy egyetemi rendezvényen, ahol meghívtak, és ott álltunk ott néztük a forgatagot, és csak így hallgattunk egymás mellett, már 80 évesink is aranyos kis pöttemzuki bácsi. És csak így néztük a tömeget, hallgattunk, az is jól jól a másik mellett hallgatni, és azt mondta nekem, tehát én akkor 23 éves, most 40 nyújt, és azt mondta nekem, hogy töröcsém, azt sajnálom, hogy annak idején nem ismertelek jobban. És mondta neki, hogy talál az az igazság, hogy annak idején én sem ismertem magam. Annyira, mint most. És az, hogy szennnapos lettem, az egy nagyon fontos része volt ennek az önismereti útnak gyakorlatilag.

SPEAKER_02 17:18

Ha nem is fogjuk végigjárni a te önismereti utadat, de azért szeretnék majd egy-két dolgot megkérdezni a dolgokat, amiben lehet adott esetben tanulni, hogy mit érdemes csinálni, vagy mit nem. De hogy úgy emléksünk, legyetek kripót. És ugyanek egy szél. És akkor te visszakön. Szóval hogy. Makam még az az érzés, hogy eljöttél az egyetemről. Még nem indult be a karrier, és hogy akkor mit éreztél.

SPEAKER_04 17:51

Végtelen szabadságot. Végtelen szabadságot. Én olyan gramra elterveztem az életem először ezen a papi hivatásról, hogy ezzel aztán rendbe leszek. Aztán bár a jogot nem nagyon szerettem, és nem is azért mentem eredetileg jogi egyetemre a jogász legyek végül, megtaláltam benne azt, ami érdekel, akkor elterveztem a jövőmet tanársegédként, az is egy kiszámítható pályáz az egyetemi pálya, hanem is olyan rózsás, de legalább kiszámítható. És akkor már egyébként tú voltam egy ilyen kis ilyen kapú nyitási pánikon, hogy úgyisten mi lesz velem, de amikor az is kihullott alólam, és ott volt az, hogy oké, megprok megélni a humorból, a jó Isten tudja, hogy hogy, de már legalább most egy fellépéssel annyit keresek, mint egy havi talás segíti fizetéssel, olyan nagy baj, csak nem lehet. Viszont végtelen, végtelen szabadságot és nyugalmat éreztem, és azt, hogy itt nyilván az emberrel az 50 évesen családdal, minden törnék, hogy felelősség van a nyakában egész más, de hogy pont az volt a csodálatos, hogy 26 hét éves voltam, meg nincs felelősségem, nem kell gondolni a nyugdíjra, nincs lakáshitelem, nincs család, nincsenek gyerekek. Tehát, hogy ha az ember túljut azon, hogy ez ijesztő és szédítő, akkor azon túl viszont végtelenül mámorító az a szabadság, hogy innentől bármi lehet. És nem hibáztathatok senkit, és nem foghatom másra a dolgot, egyes egyedül én vagyok felelős a saját életemért.

SPEAKER_02 19:16

De ebben ez mégis megvan annak a feszültsége, vagy meg lehet annak a feszültsége, hogy egész addig te a kiszámíthatóságot kerested mindenben, aztán hoztál egy döntést, amely teljesen kiszámíthatatlan pályára sodor.

SPEAKER_04 19:31

Igen, nem tudom megmondani, miért van szek azért, mert közben értek már olyan élmények, amik a kiszámíthatóságot kereső énet párszor úgy istenesen arculvágták. Tehát, hogy amikor lediplomáztam, én eltárasztom majd egy nagy nemzetközi ösztöndíj, vagy egy nagy fulbrát ösztöndiát kimegyek Amerikába, és lehet, hogy vissza se jövök, vagy a viszők, akkor nagyon menő jogász leszek, és. És akkor nem jött össze az ösztöndi, édesapám, megbetegedett, és rohamos tempóban romlott, és meghalt, vele lett egy párkapcsolatomnak eljöttem egy ilyen hittanos közösségből, ahol nyolc évig, gyakorlatilag kamaszkorom elejétől kezdve együtt élőtünk. Tehát az életnek nagyon sok frontján nyomtam egy resetet, és az volt egy olyan pofon, hogy ha hol nem biztos, hogy az élet azt akarja tőled, amit te akarsz, úgyhogy úgyhogy nyugodtan bízd rá magad az életre, és akkor jött a tanársegédi állás, az egyetem akkor jött a stand-up ilyen ilyen kis kezdőmódon. És azt éreztem, hogy az életnek, vagy gondviselésnek, vagy hívjuk, ahogy akarjuk, sokkal izgiv a fantáziája, mint nekem, úgyhogy nem olyan nagy baj, ha rábízom magam. És innentől kezdve így így kvázródtam. És hogyha ez volt a kérdés, hogy maradok, vagy nem maradok az egyetemen, ha ez így felmerült kérdésként, akkor nem maradok. És ja hogyha jön egy olyan lehetőség a rádió, akkor megyek le, hogy lehet dolgozni egy kreatív ügynökségnél, akkor dolgozok. Tehát én külön nem kerestem a lehetőségeket, hanem mindig, ha ilyen válaszot elé kerültem, akkor igyekeztem. Innentől kezdve úgy választani, ami nekem per pillanat izgalmasabbnak tűnik, vagy amiből többet tanulhatok.

SPEAKER_02 21:07

Ugye az idővel szímű standup este, az már nagyon rég otta megy, és tényleg állandóan teltházakat produkálsz olyan nap is, amikor kettő előadás. Van olyan, amikor három, azt nem tudom, de hogy kettő.

SPEAKER_04 21:19

Három, ezt ember, ember nem bír. Régén csinálta jött a Dóvesz írház, hogy volt egy előadás délután, nem tudom, fél ötkor, fél nyolckor, meg évfélkor. És képzeld azt a közönséget, aki pénteken este éjfélkor beül egy előadásra. ott ugyanolyan állapotban voltam én is mentünk.

SPEAKER_02 21:37

Nem sokat nevettetek együtt. Ebből szeretnék idézni néhány mondatot, mert ugye van egy ilyen beharangozó a oldaladon, és az egyik az úgy hangzik, az egyik mondat, hogy egyszer élünk. Sőt, van, aki még egyszer se. Hiába van, ingyenjegye 80 évnyi hullámvasutra a Sinek széléről nézi. Most élsz?

SPEAKER_04 21:59

Éleg. Élek, igen, igen, igen. Ugye az az van, hogy az ember ennyi idősen mint én most, íhatatlanul felemeli a fejét arról az ösvéről, holban tukol, és körülnéz, és megnézi, hogy vajon jó erdőben borangul-e. És nagyon sokan vannak, akik most veszik észre, hogy ez nem az ő erdej, nem az ő feleségük, nem az ő gyerekük, nem az ő munkájuk.

SPEAKER_03 22:25

Nem az a gyerekekben van.

SPEAKER_04 22:29

Egyszerűen elszaladtak azok az évek, amikor így igazán kötődni tudtál volna hozzá, vagy kapcsolódni vele. És mint hogyha valaki másnak az életét élnek, vagy valaki másnak a városában járkálának. És én azt érzem, hála jó Istennek, hogy minden, minden a legnagyobb rendben. És egyébként olyan furcsa, hogy ezzel együtt kicsit azt is érzem, de lehetőbből csinálok egyszer egy filmet, hogy így kezdek láthatatlan állni. Mondjuk. Tehát, hogy amikor az ember nem tudom, hogy posztol social mediára, akkor általában hiányzik neki valami, vagy valamivel békétlen, vagy valami feldúlja, vagy csak úgy simán a lájkok kellenek neki, én meg azt vettem észre, hogy az utóbbi nem tudom, egy-két hónapban, alig vagy szinte nem is posztoltam, mert köszönöm szépen, tök jó vagyok. Tehát, hogy így egy picit így eltűntem a Social Mediából, nyilván a színpadról nem fogok, de hogy az igazán boldog és megelégedett embereket nem veszed észre. Mert azok hétvégénként vannak a, nem tudom én, az erdőben, vagy otthon kézkednek, vagy már nyugdíjasok. Tehát az öregeket is szerintem ezért nem látjuk sokszor, mert már nem akarnak látszani, mert ők jól vannak. És így az ember valahogy így halványul el a világ szemében, de ezzel tökrendben van. És aztán a végén, ha teljesen láthatatlanná válsz, onnan lehet tudni, hogy. És várjál. És hogy a mikulás is ilyen. A mikulás nem látod, csak az ajándékokat, amiket hagy. Úgyhogy ha igazán évben érsz, akkor azt fogod észrevenni, hogy talem látszol, és nem is baj, hogy nem látszol, csak azok a kis ajándékok látszódnak, amiket így hagysz szerte szét.

SPEAKER_02 24:19

Na ugye ezt idézem, mert volt valami. ez is benne van, ki is emeltem pont ebben ebben az idővel című standardnak a behharangolában. És egyáltalán számítunk valami. Mi marad belőlünk, mi marad belőlem. Tehát ez pont ezzel párhuzamba állítható. Mit szeretnék külem belőle. Mi lény az az ajándék, ami belőle maradsz.

SPEAKER_04 24:40

Higyeljes, se ilyen zajban semmi nem fog velem maradni. Tehát abban pillanat már lehet, hogy akarod lesz, akkor élek nem tudom. De tényleg. Teljesen mindegy. Annyi, hogy a gyerekeim még emlékezenek rám. Addig fogok élni, amíg ő bennük élek. A házamat már lebontják, a ruháimat kidobják, de még a fiam fejben még 78 mes korában lesz egy emlék rólam, amikor nem tudom, hogy együtt ültünk a hullámvason, vagy bármi, és amíg az, aki emlék ott van, addig vagyok én még. Aztán el fog tűni, de ez tök rendben van.

SPEAKER_02 25:16

De ezért viszont nagyon sokat kell tenned, hogy ott legyen az a kis emlékeszel érte? Eleged, hogy annyi élmény legyen, meg annyi.

SPEAKER_04 25:22

Hát igen. Úgy érzem, hogy igen. Nem tolom túl, meg nem akarok rákölcsölni, sem, meg van ez az elég jó szülő, tudod, hogy nem kell csúcsszülőnek lenni, csak legyen. Elég jó szülő, de úgy érzem, hogy igen. Az ember általában mindig ez annyira közhelyes, hogy mindig ha megkérdezel a nyugdíjas embereket, hogy mi az, amit bánnak, vagy mi az, amit másképp csinálnak. Mindenki azt mondja, hogy kevesebbet dolgoztam volna, többet lettem volna a gyerekeimmel, többet lettem volna a feleségemmel, jobban leszartam volna a pénzt. De szerintem ahhoz nem kell nyugdíjasnak lenni, hogy ezekre rágyere, vagy hogy ezeken korigálj.

SPEAKER_02 25:55

De milyen jó gyerre, mert most rájössz, mert bennem pont az van, hogy mindenhonnan az jön, hogy ha te nem láttatod magad, akkor igazából egy senki vagy, de még az hagyja, hogy senki vagy, de nem is tudsz el sikert érni még abban a szakmában semmit, amit szeretnél gyakorolni, és ezért tényleg boldogboldogtalan, igazából a Social Mediában éli az életét és posztol óránként. Hol van az a pont, ahol egyébként te már meg? Tehát hol jött el ez a pont, hogy azt mondod, hogy oké, ettől függetlenül is meg fogom tudni tölteni.

SPEAKER_04 26:25

Nem tudom. Télesen teljesen átgondolatlanul valahogy úgy egyre ritkok, ezek aztán elengedtem. Aztán néha van olyan, hogy eszembe valami viccesó ezt kirokom, aztán leforgatom és meggondolom magam, és nem rakom ki, vagy kirakom, elkezdem magam rettenetesen szégyenni, és egy óra mulha leszedem. Ez nem egy tudatos dolog, vagy nem tudom a folyamatot tetter érni, hanem egyszerű kialkul, de tény egyébként, hogy nem mindenki engedheti meg magának, és ki tudja, hogy nálam is hogy fog elsülni, de bízom benne, hogy már a szájhagyomány, meg már az embereknek a velem kapcsolatos eddigi élményei lesznek olyan erősek, hogy továbbra is eljönnek.

SPEAKER_02 27:09

Saját magadnak mi az élménye saját magaddal kapcsolatban. Most beszélgessünk ez az önismereti történetől. Tehát hol néztél rá úgy magadra, hogy. Ez azért tetszik, amit látok.

SPEAKER_04 27:22

Igen. Hát ezt a kérdés tényleg ezt látom. Na hát figyelj, ha vicceli akarnék, akkor azt mondanám, hogy igen, tehát hogy halatlanul mindig a tükörbenézek, akkor gyakorlatilag olyan ember nézrem vissza, hogy az ő személyben is látom azt, amit én évszolaj. De én nem is arról van szól, mert eszem csak arról, hogy megbékeltem sok mindennel, amin nyilván igyekszem változtatni, de nem görcsölök erre se, vagy nem azért akarok rajta változtatni, hogy másoknak megfeleljek. De úgy békében és rendben vagyok magammal, de nem tudok itt konkrétumokat kiemelni, meg itt se tudok konkrét folyamatokat vagy mérföldköveket megnevezni. Nem tudom, meg azt sem tudom, hogy ez mennyire ilyen természetes érési folyamat, hogy a férfi emberik és persze, és bezuhan a testosztáron szintos.

SPEAKER_02 28:14

Ez nem 18 éves forra kedvén, csak szólak, vagy legalem is nem tartunk.

SPEAKER_04 28:17

Nem tudom, meg nem érzettem soha. Gurológián se voltam soha.

SPEAKER_02 28:22

A helyzetben ezt csak mondtam, tehát fontos a prevenció.

SPEAKER_04 28:25

Igen, igen, igen. Mi volt eredeti a kínek?

SPEAKER_02 28:28

Az eredeti kérdés az, hogy többször mondtad már, hogy az önismerett útját járod, és egy csomó dologra van már rálátásod magaddal kapcsolatban. Én ugye úgy komfereltálak fel, hogy nyilván ahhoz, hogy az ember kilép közönség elé, azért kell egy önbizalom, hogy nem fogsz egyentoganni a következő nem 10-20 évben, amikor ezt a dolgot csinálod, tehát nyilván tisztában kell magaddal lenni. Most, hogy mennyire vagy tisztában magaddal, vagy mennyire szereted magadat. Az nyilván egy különböző dolog, de az érdekel, hogy benned most mi zajlik magaddal kapcsolatban.

SPEAKER_04 28:59

Végtől egyébként jól meg vagyunk, valaki mondta azt, hogy nem szed magányos lenni, és erre valaki más, meg azt mondta neki, hogy nem vagy magányos, mert ott vagy magaddal te. És ezt érzem én is, hogy nem tudok igazán egyedül lenni, mert ha éppen nincsenek is mások közöttem, akkor is ott magamnak én. És ez egy nagyon fontos dolog, mert például, amikor úgy döntesz, hogy valakit elveszel feleségül, akkor az azt jelenti, hogy vele ugyanúgy ott leszel élet ő ugyanúgy ott lesz fel a életed végén, ahogy te is ott leszel magad a léleted végén. És magadban lenni, egy idő után semmivel sem lesz más, mint azzal az emberrel lenni, mert valahogy ő belét fog olvadni. És ha nem bírsz lenni magaddal, akkor nem bírsz lenni majd a másikkal sem egy életen keresztül. És ezért nagyon fontos volt nekem is, hogy magammal jól legyek, és magammal, békében legyek, mert csak akkor fog tudni békében lenni azzal a másik emberrel, utána csak akkor tudok békében lenni a gyerekeinkel, és így egyre szélesedikör.

SPEAKER_02 30:03

Igen, de azért nekem már mesélted, mert nem ez az Első Alkalom, hogy én kérdezzek téged, és nem engem, hogy azért előbb jött az, hogy megtalálted életed párját, meg lehet a gyerekek, és utána találkoztál igazából magaddal, vagy lettél békében magaddal.

SPEAKER_04 30:18

Igen, és köszönöm szépen innen is azt a pár év türelmet a feleségnek, meg azt a jóságos terápiás hozzáállást, amíg ez megtörtént. Igen, ez a fékillú még dolog, tehát hogy tudod, hogy mi a cél, meg hogy milyennek kellene lenned, és nyilván egy darabig erőt veszel magadon, közben tanulmányozod azt, hogy milyen is lenne az, meg közben szépen halkan dolgozol azon, hogy ez ten tényleg olyan legyen, és nekem végten szerencsén van, mert nekem volt időm és alkalmam ezzel foglalkozni. De nyilván nagyon sokan reggel felkelnek, este lefekszenek, közben dolgoznak, gyereket hurciálnak, betegszülő tápolnak, tehát ez egy óriási luxus, amiről mi most itt beszélgetünk, és én a luxust igazából ezem mérem nem a pénzen, és hogyha dicekedni való van, akkor az nem a pénz, hanem az idő. De szóval ezért van szerencsém, mert nekem erre volt időm és alkalmam, és ezeket a kis felismeréseimet, még aztán forintosítani is tudtam a színpadon.

SPEAKER_02 31:23

Nagy azt mondod, hogy volt időd és volt alkalmad, de igazából azért ebben az is benne van, hogy volt indítatásod is. Mert lehet, hogy másnak is lenne ideje, meg alkalma, hogy foglalkozzon magával. Földolgozom dolgokat, ami benne dolgozik, akár tudatalanul is, de nem foglalkozik valahogy, oké, akkor hagyjuk. De te mégis azt mondtad, hogy oké, akkor én ezzel akarok foglalkozni.

SPEAKER_04 31:48

Igen, mert jobban érzem magam tőle. Tehát, mint ahogy az ember egyszer csak azt mondja, hogy fó, ez a 20 kg ez most már elviselhetetlen rajtam, és tudom, hogy mit kéne csinálnom, hogy kevesebbet tennem, elhagyni a lisztet, nemni alkolot, elkezdeni mozogni, sose csinálja. Ugyanúgy engem is zavart ez az ilyen lelki túlsúly, vagy nem tudom, ami nyomasztott, és szóleg az ember jobban érzi magát tőle, és ahogy a testedzés is egyszer csak beépül, és már nem is szokás lesz, hanem a személyiséged része, és nem azért edzel, hogy aztán mások szemében szépnek tűn, hanem egyszer azért, hogy tényleg jól érz magad. Ugyanígy szerintem önmagunknak az apró kis kiavidgatása is így szépen szögről szögre egy ilyen, egyszer csak így a személyiségünk részé, és egy ilyen természetes igényé válni. És egyébként nagyon érdekes, hogy sokszor kapom magam azon, hogy tulajdon meg vagyok rekedve, tehát amikor magamban vagyok, akkor mindent tökéletes akkor pontosan tudok mindent, és nagyon elégedett vagyok azzal, ahol én elértem. De abban a pillanatban, ahogy ezt magában érlelt konstruktóit bedobjuk az emberek közé, és gyakorlatban teszteljük, hogy na gumimatracte a vízbe, akkor azért van sokszor eszt. És akkor én is érzem, hogy konfliktusokban a helyzetekben nem közel sem tudok úgy működni, mint ahogy én azt elképzelem, úgyhogy ezért ezeket vagy elkerülem, vagy megpróbálom magam tényleg összeszedni.

SPEAKER_02 33:15

Hogy kerül el? Ha elkerülhet.

SPEAKER_04 33:17

Hudom, hogy nagyon sok, tehát például, az emberek úgy mennek bele konfliktusokba, hogy nem tudják, hogy ők maguk is hogy fognak majd ott reagálni. Tehát egy közlekedési helyzet, hogy látom, hogy a másik nem veszi észre, hogy nekem jobb kezem van, de csak azért is kiharcolom. Mekem olyan jobb közom, és rá fogok dudálni, és el fogom küldeni az anyjában. De mi van az a másik befékezelő kiszáll a kocsiból és odajön. Azt a lehetőséget nem gondoltam át, és ott fogok élni az autóbani. Vállalnak be olyan helyzeteket, amiről van a fékbe egy forgatókönyv, ugye már is tájszom mondta, hogy mindenkinek a fejében van egy forgatókönyv, még jó pofán nem várnak. Nem tudom szó szerint időben lényeg az. És ha például ilyenek, hogy én sem tudom, hogy hogy reagálnék, ha ezek a dolgok eskalódnának. Úgyhogy ha látom, hogy nem a vagyok, hogy nem fogja meg a jököszönet, akkor szépen leszem a lábam a gázról, és olyan hogy kiforduljon. És két kanyon múlva már nem is fogok gondolni arra az emberre, különben meg egész nap azon pörögnék, vagy nem tudom én nem nyúlok olyan témákba, olyan témába, ami darásfészek. Például most a politikától nagyon-nagyon-nagyatosan tartottam magam távol, mert egyszerűen én nem akarom felszabadítani azokat az energiák. Nyilván emberekben nélkül is felszakadnak ilyen mérhetetlen energiák, csak egyszerűen fölöslegesnek és károsnak érzek, valós emberi energiákat ilyesmikre pazarolni, hogy egymást anyázzuk, mikor ennyi energiával ember lehetne küldeni a magra.

SPEAKER_02 35:06

Hát majd megy is nem sokáhet, hogy most már hol megint keringenek, tehát, hogy ezt lehet ebbenkedni. Hát igen, csak amiről beszélsz, azért az is egy nagyon tudatos döntés, hogy akkor a színpad világában se viszed be mondjuk a politikát.

SPEAKER_04 35:20

Igen, mondjuk van egy van egy Dumaktuáció műsorunk havonta egyszer, ott annyit foglalkozunk vele, amennyi szükséges, még engem még annyira se érdekel. Egyébként mindig ott annak a kedvére őt veszek magamon, de valóban nagyon tudatos, de ez is az élet korra jön, hogy egyszerűen leszűkülnek a lehetőségeid. Jó részt te magát szűjed le magadnak, és ez egy felül áldás, mert teljesen egyértelmű, hogy mellett kell menned, nem azt érzed, hogy felhőben repülsz. Tehát nekem ki van jelölve már a stand-upban saját magam által az az út, hogy milyen lesz a következő, és a követő következés már nincs, a nézők szemre meglepetés. Másfelől látok is, pont a leszűkülés miatt, hogy egy csomó mindenhez meg már viszont nem nyúlhatok.

SPEAKER_02 36:08

De mi az a mihez mondjuk te nem nyúlnak.

SPEAKER_04 36:10

Nem tudom, például, hogy. Repülőtéren, amikor megkértem a feleségem, hogy forgasson már le, mert van ez a security check, amikor tudod átmész, és akkor ahogy telátod ezt az egészet, és volt egy csít szépen erről, hogy szépen rendben mennek át a bőröntek, és ehhez képest ahogy ők látnak téged. És akkor ulapad az állat alatt az övedet próbálok befűzni, szádban az acó benne a parfűjeiddel, meg félcipő rajtad, és már ezt nagyon múlásnak találtam, és aztán ezt is így átgondoltam, hogy igazából nincs lesz. Se nekem sem a világnak. Ránéznek, lesz pár láj, aztán elfejtik, de hogy én már nem ez vagyok, aki áll a reptéren izével olcos zacska van a szájában.

SPEAKER_02 36:59

Mi vagy?

SPEAKER_04 37:02

Ő kérdés kérek kérdezzben ki látok jobban. De hogy nem tud, ez egy borzasztó öntökörás magam számára, hogy épülnek fel az este, hogy elindulunk valami teljesen banálisból. És ott vannak ilyen olszpályzok a szokán alatt. De hogy az estvén mindig eljutunk valami nagyobb, vagy valami többe, vagy valami egészbe. Aminek része volt, tehát kellett hozzá az elején az a kis időtlenkedés is. De csak önmagában az időtés az nem mutatja meg az egész képet. Azért, mintha azon röhögnén mindig, hogy az elefánnak mekorák a golyó is, hogy lenjenek a lába közt, és közben nem látjuk, hogy egy írgatlan fatörzet cipel az ormányával. Úgyhogy ez, és hogyha most már valamit csinálok, akkor igyekszem ennek a teljességnek a jegyében csinálni.

SPEAKER_02 37:54

Ugye úgy mondtam, vagy tényleg teged úgy ismer mindenki, hogy marha jókat lehet rajtad nevetni, de tényleg gondolkozni is kell, szóval, hogy az eljutszó, és eljuttatsz másokat is filozofikus mélységekbe, és muszel rá nézni a saját életünkre is egy picit más perspektívából, akár felülről, akár kívülről mindig ez volt, a tervettük teleszel az, aki nem megye be az olcsó poékodás irányába, hanem tényleg egy picit az intellektuális humort hozott be?

SPEAKER_04 38:23

Nem terv volt, hanem egyszerűen így alakultam, így fejlődtem, és ugye a színpadi personánk nyilvánvalamennyire eltér a valódi személyiségünktől, de mégis azért koherensen fejlődik azzal, akik valójában vagyunk. És nálam ez a fejlődés vagy ez a beérés, ez így magától is természetesen jött 40 évesen. Nyilván bátorság kell hozzá, hogy ne csak a nevetéseket keresd, de az első pár ilyen pozitív megerősítés után így ráksz, hogy nem, akkor ezt csinálhatjuk.

SPEAKER_02 38:54

Ugye azért tulajdonképpen nem megkerülhető a téma, pedig bennem azért el tettem azt a gondolatot, hogy lehet, hogy nem kéne róla beszélni, mert hogy te évekel ezelőtt kijöttél azzal, hogy apukád alkolista volt. És azért minden interjúban megkérdezik tőled, hogy és akkor ez hogy a hatott rá és a gyerekkorod, és te mindenhol elmondod, ez novellás kötetben szerepeltél, stb. stb. De hogy olyan furcsa, hogy nem unod, tehát ez a téma, ez tulajdonképpen szerves részedné vált. Ugye ő az, aki nyílt a beszélni.

SPEAKER_04 39:27

Azért nem unom, mert még így is van, nyilván sokan unják, és kaptam már ilyen kommentet, hogy most már ez úcs. És akkor az volt a gondolatom, hogy hála Istennek. Mert az azt jelenti, hogy már sok emberhez eljutott, és van, akihez többetszer is. És még így is van, akihez még csak most ütel először. És volt olyan beszélgetés, amiután kaptam ezt a kommentet is, megkap olyat is, hogy úristen. De jó, és most jövök rá, hogy tulajdonképpen nekem anyámmal és állok neki helyrehozni. Bele is a kapcsolatod meg magammal is. Úgyhogy ha Istennek, tehát ismétel, ismételi, ismételni, ha valamit megtötunk az elmúlt 16 évből, akkor az az, hogy valamit addig kell ismételni egy súlyori, amig az mindenkinek a fejbe úgyne.

SPEAKER_02 40:11

Hát aztán végig csak kipukad a luktunk. Mondjuk azért ilyen túl sok ismétlés az egyszer csak így.

SPEAKER_04 40:18

Igen. De nyilván nyilván ez unalmas lesz, meg nem is akarom, hogy velem kapcsolatban csak ez jön az emberek eszébe. Meg azért is beszélek róla, mert egyrészt tudok beszélni, teh mindenféle harag és elfogadottság nélkül, másrészt meg más nem beszél róla. Tehát, hogy ha majd mások is fognak ról beszélni, akkor én már nem.

SPEAKER_02 40:37

Neked mi kellett ahhoz, hogy mindenféle harag és elfogultság nélkül tudjál erről beszélni. Meg egyáltalán te ezzel szembe akar nézni.

SPEAKER_04 40:46

Hát idő. Idó. Idő. Azt szokták mondani, hogy tragédia plusz idő egyelő komédia, de tény az, hogy kell egy idő, amíg elgyászolód. Nekem ugye az a speciális helyzetem áll fenn, hogy édesapám 23-as korban meghalt. Tehát, hogy én utána 25 éven keresztül tudtam egy halott emberrel beszélgetni, őt meggyászolni, őt helyreakni magamban, ez az egész helyzetet kijelemezni, miközben egyre inkább távolodom tőle. Nyilván, ha minden hétvégén arra mennék haza szüleimhez, hogy ez a helyzet továbbra is fennáll, és hogy ezek a játszmák továbbra is működnek köztünk, akkor más lett volna a helyzet, és nagyon sok embernek ezért nehéz. De az, hogy nekem erre volt időm távolságom és igényem, hogy ezt helyre rakjam, meg egyáltalán, hogy rájönjek, hogy ez nagyon sok mindenek problémája, mert ha így nősz fel, akkor nekfolt, és nem is sejt, hogy mennyi minden eredeztethető ebből. És külön-külön kezeled a problémádat és külön foglalkozol a munkamániáddal, ha van, külön foglalkozol a megfelelési kényszereddel, a bizonytalanságoddal, nem közben van egy nagy közös eredőjük, aminél le lehet csípni ezt az egészet. De ez megfelismerés kérdése, és nekem ezt a felismerést azt hoztam meg, hogy megtudtam egyáltalán, hogy van ilyen kategória, hogy alkohol családban felnőtt gyerekek.

SPEAKER_02 42:12

Az hogy tudták megkülönte, hogy jött velem szembe?

SPEAKER_04 42:15

Képzeld el, hogy az UNICEF sen keresztül, ahol készült egy sorozat, így lettem az a címe, és akkor nem tudom, illettem halászül, így lemoros, ílettem kapcsolatos, és felívtak, hogy arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen gyerekkorból sarjad ki az a személyiség, és így tudjátok. És akkor vettem én egy levegőt, és ezt még soha nem kérdeztem még így senki, meg csak kifejezetten a gyerekor, mert úgy kíváncsi senki, de úgy éreztem, hogy na akkor úgy van értelme, ha ebbe őszintén beleállunk. És Mészáros Antónia készítette az interjút, és mondtam neki, hogy ha egyszer én jótékonyságban vagy társadalmi munkába kezdenék, akkor az ország egy ilyen egyesület lenne, aki az ilyen gyerekekkel foglalkozik, és mondtam, hogy de hát van ilyen. Hát a magyar mártói szeretet szolgálatnak az apla anyagja a program, és aztán két hónap múlva már telefonálgattunk egymásnak megjött a novellás kötet, amiben írtam, aztán meghívtak a konferenciájukra, aztán odaigultak a dolgok, hogy most már én tudom támogatni őket anyagilag is, és tudok csomó mindennet segíteni a munkájuknak.

SPEAKER_02 43:28

Ez neked mit hozott az életedben, milyen változás?

SPEAKER_04 43:31

Egyrészt csomó minden helyre került, bennem, vagy hát elkezdett legalábbis gyógyni, másrészt azt az érzést, hogy nem vagyok egyedül. Ez nagyon fontos. Ott a programon belül is a dolgozók között is nagyon sok érinteton, és nagyon sok szakember ismerő sem lett, aki hasonló érintett, és nagyon sokan jöttek oda hozzám ismerősök is, és ismeretlenek is, akik csak annyit mondtak, hogy figyelj én is. Tehát, hogy nem tudom, én egy barátaimmal beülünk egy. Éteremben, a pincélány vég nagyon kedves, viccelődik mindenkivel kiszolgál mindenkit, és amikor a végén bontjuk a számlát, mert olyan gyökerek vagyunk, hogy egyes évekkel a privaládékat beintől miattünk, és oda meg a pénztárhoz fizetni, akkor annyit mondja, hogy köszi szépen, és egyébként én is, és ennyi, és akkor már ez olyan, mintha ilyen nem tudom ilyen szabadkőműves egyesetleg, mert ennyiből már bőven tudunk egymásról mindent.

SPEAKER_02 44:28

Azt most én látom, hogy könnyű belábad a szemed, vagy.

SPEAKER_04 44:32

Szoktam, mi a saját hatású elül, nem kell ezzel foglalkozni. Igen, mert 400 ezer gyerek él ma is így. 400 ezer gyerek, úgyhogy nem beszélnek róla is, lehet, hogy a tanáraik se látják, vagy a szomszédok se. És velük együtt összesen kétmillió ember, aki jelenleg vagy egykor így él, tehát felnőttek gyerekek egyaránt. A magyar lakosság egy ötöde. És a legnagyobb tabú téma, és úgy tudunk élni egymás mellett, hogy nem beszélünk róla. Az a Cávó, aki nem tudom én, nyolc éve segít nekünk a Duma színháznál, és visz minket fellépésre, meg segít elengedni, elindítani a zenét fellépés előtt, meg hoz nekünk a bufélből valamit. Ő hat év után egyszer csak az autóban mondja, hogy egyébként én is.

SPEAKER_02 45:20

Miért van ez szerintet, hogy erről nem beszélünk?

SPEAKER_04 45:23

Mert erre lettünk tanítva gyerekkorunkban. Ez a belső dolgunk, ez a család az olyan, mint egy vár, kifele innen semmi nem megy, mi összetartunk magunk közt, és egymás közt sem beszéljük ezt meg. Nincs meg a szókincsed gyerekként arról, ahhoz, hogy erről beszéljél. És annak a kezdve, hogy nem beszélünk, onnantól kezdve nem is bízunk egymásba, és onnantól kezdve nem is érzünk, mert csak baj lesz bőle megpofársés. És ez a nem íz ne beszélni ne érez hármasság, szépen így kísért téged. Ha van egy életen keresztül, vagy ha olyan szerencsés vagy, mint én, akkor valahol megtöröd, és elmez kezdeni beszélni is, elmez kezdeni végre érezni, meg elmez kezdeni bízni, és valódi intén kapcsolatokat építeni.

SPEAKER_02 46:09

Ez a pont volt az, amikor azt mondod, hogy a feleségednek nagyon hálás vagy, hogy telepesztézzet, akik tartott melletted.

SPEAKER_04 46:17

Igen, igen, igen. Mén ilyen menhelyik kutyaként tudtam azért csóválni a farkam, de hogy ez a fajta ilyen bizalom meg, annak a borzasztó térisszonya a retteretes szédítő érzése, hogy valaki közel kerül hozzám, az nagyon. teremteni lányokkal, nagyon könnyen tudtam kapcsolatot teremteni, de nagyon nehezen tartottam meg, és tudtam átváltani, átfordítani egy idő után valódi intim kapcsolatban. És lányok, akik ilyen családban nőnek föl, ugyanígy vannak a fiúkkal, és ezekre a lányokra lástik aztán, hogy ők kurvák, meg, meg férfi falók, meg. De holott csak erről van szó, hogy elég lenne neki egy ember, ha azzal meg tudna lenni az a bizony, de nem tud megvenni, mert az borzasztóan szédítő és fájó is. És nekem gyakorlatilag ez volt a szerencsém, hogy egyszer csak a megfelelő időpont, amikor én is úgy éreztem, hogy nem most veszünk egy nagy levegőt, és ezt megpróbáljuk megtalálni. Jött az az agy, aki ezzel nem élt vissza.

SPEAKER_02 47:19

És egyébként a gyerekeiddel is változott a kapcsolat? Tehát hogy ettől, hogy így megtaláltad azt, hogy mi volt a gyökere azoknak a dilemmáknak, amik azért úgy végig kísérték addig az életedet.

SPEAKER_04 47:31

Mondanám, hogy igen, de velük már ugye születésüktől kezdve ismerem őket, és egy ilyen tanulnak. Igen, ezért nem tudják.

SPEAKER_02 47:38

Ez az egyetem nem egyedik csak mondom, tehát sokan vannak egyekítették.

SPEAKER_04 47:41

Igen, de hogy tudod, hát hogy nulkilométeres koruktól kezdve idomulunk velük egymáshoz, úgyhogy velük azért más volt. Velük azért más volt a helyzet.

SPEAKER_02 47:53

Hát igen csak, amit mondtál, hogy így a kötödésben, hogy hogyan tudok jó, úgy fogalmaztálni, hogy elég jó szülő lenni, meg, hogy hogyan ne kövessem el mondjuk azt a hibát, amit velem kapcsolatban a szülőkkel. Tehilán azért ez hat arra, hogy te milyen nap vagy. És most csak azért kérdezem egy az apasságról is.

SPEAKER_04 48:10

De oda kell oda kellett figyelem. Oda kellett figyelnem, és ezt is már azért mondtam máshol is, hogy.

SPEAKER_02 48:16

Ezért most olyat is mondjam, amit Mestrán mondtam.

SPEAKER_04 48:19

Igen, valamit. Nem csak ez, neked az az élmény a pádról, hogy apul nincs itthon, mert press szóba van, és ha meg este megjön, akkor a jó Isten tudja, hogy milyen hangulatban lesz, és tök kiszámíthatatlan minden. És ezt mondtam is valamik estemben, hogy ez apám válati sofőr volt, járta az országot mindenhol dumát, és este nem utottom, mert a press szóba volt. És én különfélán elhatároztam, hogy én ezt biztos nem fogom csinálni. É elmegyek jogi egyetemre, elvégzem a jögetem, tanársegél leszekre, tehát ezt amit apám csinált vidékre járni és hülyeségeket beszélni. És látod, hogy itt vagyok. És nálam nem alkohol lett, hanem tanulás lett, hogy én ebből kiverekedjen magam, a tanulásból aztán munka lett, de ugyanúgy ráfügtem, ugyanúgy elvon a valódi kapcsolatoktól, ugyanúgy izolál, és nekem például erre kellett figyelnem. Hogy akkor most nincs munka, most család van. A olyan szempontból nem volt nehéz, hogy három gyereke nem sok munka van, tehát gyakorlatilag a család is tudott munka lenni, meg projekt lenni, de hogy ezt is aztán szépen át tudtam alakítani, és a család az most van nem projekt, hanem az család.

SPEAKER_02 49:29

Hogy készülnek az estélyi különben már dolgozol az újong.

SPEAKER_04 49:33

Mész van. Ez az első estem, ami két évig fut, ideig ilyen másfél év után meg a következő, és mindig nyáron írok rengeteget. Úgyhogy részleteiben már kész van, már csak egybe katyába kéne rázni, de általában úgy, hogy ha van időm, van egy ilklikusság, hogy ha van időm és agyom, akkor olvasok és szívok magamban, utána direkt nem olvasok, hanem élek, hogy tanultak, meg az olvasottak azok tácolódjanak. Aztán, ha virra rám tör a szellemiség, akkor megint olvasok, meggolkodok egy csomót, és közben jegyzetelek folyamatosan. Aztán azokból próbálok valami érdekeset csinálni a színpadra, és aztán kis sutkákból egyszer csak összegyűk 80 percni, és olyan korön a nagy meló, hogy na akkor ennek, hogy legyen eleje közepe vége. Ezzel az egész elén most mit akarok mondani. Hogy lesz ennek íve, hogy lesznek benne visszatérő elemek, hogy tudok újra keretezni a végén valamit, ami az elején csak egy ilyen kis banális hülyeség volt, és akkor az még egyszer annyi, mint megírni a poénakot. Ha elmondom, akkor nem jó, ha még egyszer elmondom, és ilyen 15. előadás körül már úgy összerázolik. De a nem rögtön a 15. kezdeli, úgyhogy van előtte 15.

SPEAKER_02 50:52

Ha azt akok, hogy jól legyen, akkor meg kell számolnom, hogy még addig nem leszek egyetemben.

SPEAKER_04 50:57

Senki, senki nem a bemutatóra.

SPEAKER_02 51:01

Mindenki a legjobbat akarja azért érted a pénzén érted. Miket olvastok le mennyikor?

SPEAKER_04 51:07

Mindenfélét egyébként fikciót egyre kevesebbet tudok. Nem tudok már fikciót olvasni, pont azért megció, még akkor is, ha nagyon szép és nagyon irodalom. De hogy már fikcióban nincs olyan, amit az ember 40-50 évesen már ne élt volna át maga is 20 évesen, nagyon izgalmas fikciót olvasni. A bombarini van ilyen vörös is fekete fú. De most arra ezeket már ismered a saját életedből, viszont nagyon sok olyan non fiction irodalom van, amik meg segítenek eligazodni az életben. De ez a nem tudom én a mindennapi pszichológiától, nem tudom, a kvantummechanikáig minden, mert az is nagyon érdekes.

SPEAKER_02 51:50

És érted, és a kvantummechek?

SPEAKER_04 51:52

Hát olyan könyveket olvasok, amiket még értek. Nem egyetemik könyvekkel kezdeni, hanem vannak erre erre is népszerű tudományos könyvek. Van egy nagyon jó olasz kvantumfizikus, aki az időről is írt, tehát magára a kvantummechanikáról is, meg külön az időről is kvantummechanikai szemszögből, a nevét sajnos elfelejtettem, mert sose nevet nézem a borítón. És ilyen hihetetlen új távlatokat nyitnak az agyban, meg segítenek a. A humornak a lényege, hogy két teljesen összenemillő dolgot, tudjál váratlanul összerakni. Ha az ember ilyen sok félét olvas, meg sok félét csinál, akkor az ajában is ilyen teljesen különálló zsebek tudnak összeérni.

SPEAKER_02 52:32

Vistos, hogy mondhatod, hogy elfelejtett az jó a nevet, és pont azt akartam megkérdezni, hogy hogy a jó Istenbe tudsz emlékezni egy mondjuk másfél orrás előadásra, hogy az minden egyes alkalommal nagyjából ugyanúgy hangozon el.

SPEAKER_04 52:44

Hát úgy, hogy mondom, mondom, eleve én írom. Eleve én írom, igyekszem úgy megírni, hogy én is tudjam elmondani. És ilyen, hogy nem tudom, a pincérek meg tudnak jegyezni hat fogást, és utána megfelelő emberi lerakni. De abra a pillanatban lerakták, már nem emlékeznek. Nem nekik olyan nagyuk van. Nekem erre leírozva az agyam, hogy ezek a szövegek így megmaranjanak. És valahogy az egyik mondatról mindig azt szemít a másik mondat. Vagy egy idő után lesz ritmosa a szövegnek, tudod, hogy hol lassulsz le, már az is megvan, hogy múltkor melyik kezedben tartottad ilyenkor a mikrofont, vagy a színpadon jobbra voltál, vagy balra, és ha az esetben nem jut az eszedbe a szöveg, akkor tedd át abba a kezetben a mikrofon, amelyikben múltkor volt, menjék ki balra, ahol mutkolátál, és eszedbe fog jutni.

SPEAKER_02 53:30

De különben egyébként magadat így nem mudom? Ted? A jó ezt már mutka is mondta?

SPEAKER_04 53:35

Van, hogy igen. Van, hogy igen, de akkor jó, mert például ez az estás másfél érzem már a különbséget a másfél év és a két év között, hogy mit két évig mondani is, vagy elengedni másfél után, de hogy én mondanalnak nagyon sok érzelmi töltete van. Van olyan, hogy haragszom, van olyan, hogy értetlenkedem a színpadon, meg van olyan, hogy tényleg elszomorodunk. És ezekben én érzelmileg mindig belerakom magam száz százalékig. Néha kapom magam azon, hogy érzelmilek kívüre kerek a saját szövegemen, olyan koron lecseszem magam, de általában én ott vagyok benne érzelmeg, és akkor viszont nem unom.

SPEAKER_02 54:15

És a közönség mindig. Nyilván nem hülye kérdés, mert nem reagál mindig úgy, mert minden közönség másodál az esetek többségében, ezért az nagyon meghatározó, nem, hogy milyen energiák vannak ott a nézőtéren.

SPEAKER_04 54:28

Nem tudom, valahogy vagy azért, mert kialakult a saját közönségem, vagy azért, mert eleve ilyen a közönség, de nekem az a tapasztalatom, hogy nyír bátortól sopronig ugyanaz.

SPEAKER_02 54:40

Tényleg?

SPEAKER_04 54:40

Tak ugyanaz.

SPEAKER_02 54:41

Ez most olyan meglepett van.

SPEAKER_04 54:43

Teljesen tudom, hogy hol lesz a nagynevetés, és tudom, hogy hol jön be a taps, olyan is van, hogy már meglévő eztben eszembe jut valami, ami egyszer csak tapsos lesz, eddig nem is szerepelt benne, de ma beleraktam, és ma tapsoltak Sopronban, és akkor holnap elmondom sárospatokon, és éjé, itt is tapsolnak azon. És akkor el tudom majd mondani szegeden vagy szépen is.

SPEAKER_02 55:05

És hogy len ezek nem tapolnak, vagy amikor nem veszik a poén?

SPEAKER_04 55:09

Olyankor két lehetőség van. A, vagy én magam sem tudom, hogy ez a poén jó-e még, mert még nem elég kipróbált, és olyankor azért én is el tudok bizonytalan adni. B tudom, hogy jó a poén, de ők nem veszik, olyankor kell lelassulni. Tehát az ember pont hogy kapkodnak, pont hogy rohannak a következő poénig. De nem, mert valójában arról van szó, hogy ha nem nevetnek, akkor nem jöttek velem. Ha meg nem jöttek velem, akkor meg kell várni őket, mi útól érnek. Szépen lassan egy a tempő azért még meglegyen, de picit nagyobb szüneteket tartom, hogy hagyjak nekik időt lefesteni a kis képet a fejükben, és aztán majd utólérnek, és akkor szépen együtt megyünk.

SPEAKER_02 55:52

Az improvizációnak mekoratára van egyébként egy egy ilyen esetnél.

SPEAKER_04 55:56

Nem sok. Az a baj az implóval, hogy az mindig kell társ, akivel improzol. Én meg ott állok egyedül, a közönség lehet maximát társam, de a közönség nem mindig veszi jó néven, ha meg van szólítva. Nagyon-nagyon óvatosan kell megszólítani a nézőt, és nagyon-nagyon a tenyerem hordani, hogy ne érezzze, hogy ő itt most bántani vagy kinevetni fogják, hanem magunk nevetünk. És itt volt olyan és a kíván nekem, hogy fiálja a mostani esteben van olyan, hogy megszülítasz nézőt, akkor nem megyek. Úgyhogy igen szórakozni étek nem dolgozni.

SPEAKER_02 56:30

Az önbizalom akkor nem hogy állsz?

SPEAKER_04 56:33

Igen, az meglepett, amit mondál a Felkomban, hogy nagyon nagyon bizalom kell ahhoz, hogy kiverjál állni, de nálam a fordítottja igaz, hogy nagyon bízom csak az anyagban, ha tudom róla, hogy nagyon-nagyon jó, már pedig sok munkával lesz jó az anyag, már pedig azért rakog bele sok munkát, mert nem bízom eléggé önmagamban, az anyagban bízom, amit már csinálok. Úgyhogy ez valójában nyilván egy meglévő esnél már nincs kérdés, de új anyagnál azért minden standos új standos. Akármilyen akárhány évtizedet csinálod ki zöldfül vagy, amikor új anyagról van szó. És nagyon sok kollégát láttam egyszerűen berezelni a színpadon, amikor arról volt szó, hogy na most akkor mondjunk el. 20 perc, az a feladat, írjál 25 perc új anyagot. Van rá fél éve, írjál 25 perc új anyagot, ezen az estén fogjuk elmondani. Tessék. És egyszerűen, még ha meg is írják, vagy nem merik lepróbálni részleteibe, vagy ha le is próbálták, akkor azon az estén végül nem fogják elmerni, mondani azt a 25 percet egyben. Ez nagyon érdekes. Tehát, hogy bennünk van ez a félelem.

SPEAKER_02 57:49

Hát ez tényleg nem érdekes, de hogy igazából akkor kell egy módszertan vagy egy időt viszont legyőz, tehát hogy lehet, hogy ott nem mondad el, de hogy akkor dolgozol rajta valamikor csak elmondanát, ha mennyit dolgoztál meg.

SPEAKER_04 58:01

Igen, persze, meg apránként igen, csak hogy ezért mondom, hogy így működünk, hogy ott élesben minden humorista összetudja magát tolni. De én nem voltam, hogy ha ez a feladat, akkor meg csem elmondom, azt nekem nem olyan lesz, de akkor majd a következő olyan lesz. És kaptam már meg ezt is kollégtól, hogy ez az új anyagot, gulálok. De nekem az volt az új anyagom, nem tudom én, négy évvel ezelőtt a kolléga, aki meg nem mer új anyagot mondani, még mindig azt mondja négy éve és nekem azóta volt kétest bemutatom. Úgyhogy igen, az új anyag, tehát a jó anyag az úgy készül, hogy először rossz anyag. És ezt tudomásul kell venni. Vagy nem rossz, de legalábbis híg, vagy nem olyan minőségű, de nem lesz jó anyagod, hogyha előtte nincs egy félkész, és nem olyan jó.

SPEAKER_02 58:47

De akkor mégiscsak kell egy elképesztő önbizalom, vagy hit abban, hogy ezért csak ráérzek, hogy miből lesz az a jó anyag. Tehát oké, hogy az elején esetleg nem úgy sikerül, de hogy én nekem mégis megvan az a képessége, meg a tehetségem.

unknown 59:01

Igen.

SPEAKER_02 59:02

Hogy megtaláljam azt.

SPEAKER_04 59:04

Nem tudom, hogy az önbizalom-e vagy egyszerűen csak egy mély levegővétel, de hogy van, aki érzéstelítés nélkül megy koronzkópjára. Ezt nem nevezné önbizalomnak.

SPEAKER_03 59:15

Az a megségek meg nem is tudom ten.

SPEAKER_04 59:19

Igen. Ez a munkám. Ezért kapom a pénzem az 20 éve. Ez a dolgom, hogy új anyagot írak és azzal kiállják. Ez már nem önbizalom kérdése szerint.

SPEAKER_02 59:32

De hány van még ember?

SPEAKER_04 59:34

Hát rengeteg, hát most érdekes lenni. Nem viccelj. Ugyanúgy, ahogy, nem tudom, az ember fiatalon még úgy mondjuk 30 éves korukig nézi meg a nőket, és aztán ahogy öregszik, úgy kezdenek a nők is egyre izgalmasabb lenni, mert lehet, hogy testben eltűnik az, ami izgalmas 30 évesen, de lélekben meg annyit gazdagodik. Egy nő meg annyit alakul, hogy hallgattam egy podcastet múltkor egy párkapcsolati tanácsadó, aki 70 éves, és azt mondta, hogy a szex 70 évesen kezdődik el. És az élet is ilyen, hogy nem én leszek a leghangosabb az Instagramon, meg a legszebb férfi modell, akit a külseért követnek, de annyi rétege van még az életnek, meg annyi minden, amit egyszerűen nem láttam még az életkoromnál fogva, és ezeket végteleniség lehet lehámozni az életről. Úgyhogy szerintem embermennyi van, ha az ember kellő nyitott és kíváncsi, és hajlandó fejlődni, meg hajlandó kockáztatni, meg kiállni rossz anyagokkal is, akkor bármennyi van.

SPEAKER_02 1:00:43

Hát akkor viszont sokáig akarsz élni, nem? Hogy legyen idő mindent így feldolgoztokni a.

SPEAKER_04 1:00:48

Nem is sokáig, mert azt nem döntöm el, de mindent megteszek azért, hogy legalábbségesen és jó kondícióban tudja tölteni ezeket az éveket.

SPEAKER_02 1:00:56

Még egy időzetet készítem, és azt pont ehhez kapcsolódik ebből a bizonyos. Nem tudom, ez úgy megszerettem ezt az időciót, hogy ebből idézve megértek. Abban meg az van, hogy ha olyan rövid ez az élet, miért nem merünk igazán örülni. Ha meg nem örülünk, miért akarunk sokáig élni. De akkor te most azért ősz.

SPEAKER_04 1:01:19

örülök, de az élet olyan, mint a Bécsi Virsz. Nem a hosszos számít, hanem a tartalma. Megeghetsz egy kisebb darabot, ami 97%-i de tényleg, hogy.

SPEAKER_02 1:01:41

É istem tudja, nem tudom, mi lehet, hogy én az ipari hulladékot ez jobb nem azt mondja, hogy úisten még annyi minden van.

SPEAKER_04 1:01:48

Sok minden benne van, de tényleg, hogy miért akarsz 150 évig élni, hogy kilégezél, meg belélegezzél, vagy azért, mert még élményeket akarsz. A élmények meg végesek, mert nem tud minket ötödire is meglepni a Sessio a szigetek, mert már úgy mész vissza, hogy én ezt is láttam. És nyilván az ember száz évesen már nagyon elkezd udatkozni, mert már mindent látott többször is. Úgyhogy ez, hogy én igyekszem tartalmasan, meg érdekes, nem is érdekes, de hogy kíváncien élni, a hozzáról arról meg tényleg nem én fogok dönteni. De ez, hogy merünk elülni, ez viszont egy nagyon fontos kérdés, mert általában azt látom, hogy nem merünk. Pedig mindenünk adott lenne hozzá. Meg rossz helyen keresünk az örömforrás. Olyan végtelen egyszerűen vagyunk programozva, emberek. Tehát, hogy ezt is kifejtem az estben, tehát, hogy csak kedvecjek hozzá. Úgy lehet tudni, hogy mi az, ami az agynak körülmet okoz. Minden olyasmi, ami neked mint egyednek, vagy a fajodnak a fenntartásához szükséges, mert azért jutalmaz az a dopaminnal. Eszel egy jót lehetőleg barátokkal, tanulsz valami újat, beszélgetsz egy jót, meg. És sokasod. És ehhez képest minden máss igyekszünk becsapni a dopamáztartásunkat, nem tudom én. Alkohol, pornóval, social mediával, mindennel kivéve azzal, amire természetesen hangolva van az vagyunk. És ha meg tudsz őrni, ha lehet takarítani ezeket az ilyen kis dopamincsapdákat magadról, és hagyod, hogy a kis boldogság háztartásod úgy működjön, ahogy kell, és tényleg tudsz örülni ezeknek a dolgoknak, hogy kin vagy az erdőben, hogy a fiadal megbeszéltek valami fontosat, hogy nem tudom, nem szereti a feleségem, ha beszélek róla, de akkor oda jött hozzám, neki állt valamit mondani, és megmomén, meg se hallottam, amit mondd, mert valahogy csak úgy néztem. És beszél, beszélt hozzám három percet, és megztem a szenébe, és beindult így a dopamin, meg az ösztrogén, meg az endorfin, és olyan jó volt, és aztán megneztet, hogy nem figyeltem és elment, de közben ezek olyan egyszerű dolgok. Ha ezeket megtanuljuk, megbecsülni meg helyén kezelni, akkor sokkal boldogabb, meg minőségű lesz az életünk.

SPEAKER_02 1:04:17

Erre akkor menjünk el együnk egy jó vérslét.

SPEAKER_04 1:04:20

Remben van, mindjárt él van.

SPEAKER_02 1:04:22

Örülök, hogy itt voltál!

SPEAKER_04 1:04:23

Köszönöm!

SPEAKER_02 1:04:24

És olvastak mindenki egyen vérslétkinek ízlése szerint, és hogyha éppen van kedvetek, akkor meg nyomjatok rá a feliratkozást gombra, hogy minél többek kezeljessenek ezek a beszélget, és köszönjük, hogy itt voltatok. Nagyon szépen köszönöm.

SPEAKER_04 1:04:38

A szívesen. Ó, volt azért mondta.

SPEAKER_02 1:04:40

Nagyon jó volt. Kicsit unutat e a szülő.

SPEAKER_00 1:04:45

Az egyik kedvenc mondatom a bűvészetben, az az, hogy csoda soha nem a bűvész kezében, soha nem az én kezemben történik, de mindig a néző fejében. És ez nagyon fontos fejben tartani.

SPEAKER_02 1:04:55

Nem régen láttunk téged az iluziók mesterein, és annyira imettem, ahogy mondod azt, hogy megy, hogy mondja már vétszű, hogy megik.

SPEAKER_00 1:05:03

Magsik.

SPEAKER_02 1:05:05

Ez figyelj és itt szortad ezeket a dolgok és papikonfe. Ezt elképzelem, és jókedelem leszek. Tényleg.

SPEAKER_00 1:05:14

Örök neki. Engem általános iskola a harmadik osztályban megszavaztak az osztály legcsöndesebb és legvisahúzódóbb gyerekének. Erre egykori barátum azt mondta, hogy Jesus on milyen osztálytársai lehetnek. Én tényleg azt gondolom, hogy akár szakmai, akár maga energi sikerekről beszélünk, az oda vezető out, skudar c'est un kikövezni. És ez tök normális. Nagyon rossz, hogy egy olyan világban élünk, ahol az instant sikert próbálja mindenki elérni. Nem azért bűvösek, hogy ismerjenek, engem azért ismernek, mert jól bűvészkek. A 20% azért really not helps you like. A creativitás szerintem egy bizonyt. Ugyanolyan isom, mint a bicepset. So fekutamos jomps, akkor jól fognak menni a fecultamas. Ha sokat alkotsz, akkor egyre jobban fog menni az alkotás. Nyilván itt is kell, hogy legyen egy valamilyen. Nem is azt mondom, hogy hozzáért is, de érzi inkább egy jong. De azért emberis sokat lehet fejlődni. Nem engedhetem meg magamnak, a világbajnok üveg, hogy bárki egy rond vagy egy ilyen középszerű dolgot lassul, már pedig úgy nem fogsz látni a középszerű dolgot, ahogy minden magszína ki lesztelek megázázat.