Szinetár Miklós: "Soha nem volt bennem pánik, hogy mi lesz holnap"

Ebben a lenyűgöző epizódban egy igazi élő legendát, Szinetár Miklóst láttuk vendégül. A 94 éves rendező, színházigazgató és televíziós szakember olyan frissességgel és bölcsességgel beszél az életről, amiből mindannyian rengeteget tanulhatunk. Legyen szó egy vállalkozás vezetéséről vagy a mindennapi élet kihívásairól, az ő tapasztalatai aranyat érnek. A beszélgetés során kiderül, hogyan tudta megőrizni a lendületét és a kíváncsiságát a legnehezebb történelmi időkben is.

"Én nagyon fontosnak tartottam, és ezt mindig tanácsoltam mindenkinek, hogy őrizzék meg a hálaképességét."

Miklós élettörténete önmagában is egy kész történelemkönyv. Felidézi a kezdeteket, amikor alig huszonévesen a kor legnagyobb sztárjaival, például Honthy Hannával és Feleki Kamillal dolgozott együtt. Számára sosem az egó volt a fontos, hanem a közös alkotás és a közönség maximális tisztelete. Különleges látásmódja abban rejlik, hogy pontosan tudja priorizálni a dolgokat. Vezetőként is mindig az lebegett a szeme előtt, hogy az ember maradjon meg a realitások talaján. Tényszerűen kerülte a felesleges konfliktusokat, ami nemcsak a magánéletében, de a szakmai karrierjében is kulcsfontosságú taktikának bizonyult.

"Azt hiszem az emberek sokszor abba tévednek, hogy mindent egyformán fontosnak tartanak."

Szóba kerülnek a modern színházi világ furcsaságai, az 50-es évek nehézségei és a televíziózás hőskora is. Szinetár Miklós őszintén mesél arról, miért hagyta abba végül a rendezést. Ugyanakkor a mai napig aktívan figyeli a világ történéseit. Megosztja gondolatait a közéletről, a generációs különbségekről és a család megtartó erejéről is. Rávilágít arra a nagyon egyszerű, mégis mély igazságra, hogy az élet apró örömeit mindig észre kell venni. Egy jó kávé, egy szép őszi falevél vagy egy csendes reggel is adhat annyi erőt, ami átlendít minket a nehézségeken.

Az egyik leginspirálóbb gondolata talán az, ahogyan a saját tudásához viszonyul. Hatalmas élettapasztalata ellenére sosem rest kimondani, ha valamiről nincs információja. Ebben a felgyorsult, véleményvezérektől hangos világban igazi felüdülés egy olyan embert hallgatni, aki nem akar mindenáron mindenhez érteni.

"Nagyon büszke vagyok erre a tulajdonságomra, hogy tőlem, ha valamit kérdeznek, és nem tudom, akkor azt mondom, hogy nem tudom."

Tarts velünk ebben a lenyűgöző másfél órában, és töltekezz fel Szinetár Miklós hihetetlen életszeretetével. Ha úgy érzed, összecsapnak a hullámok a fejed felett, ez az epizód garantáltan segít majd egy kicsit más perspektívából vizsgálni a saját kihívásaidat. Ne felejts el feliratkozni a csatornára, és oszd meg a gondolataidat a kommentek között!

Transcript

SPEAKER_05 0:00

Az egy nagyon nagy betegség, amikor valaki jön magának túlzott jelentőséget tulajdonít ezt igyekeztem elkerülni. Én nagyon fontosnak tartottam, és ezt mindig tanácsoltam mindenkinek, hogy őrizzék meg a hála képességét.

SPEAKER_03 0:15

Úgy csináljátok, hogyan tartja ennyire drissen a szellem.

SPEAKER_05 0:20

Az én rögezném az életben, ami fontos, arra emlékszem, ami nem fontos, arra nem annyira. Nagyon fontosnak tartom az életvezetés során, hogy az ember tudja, hogy mi a fontos és mi a nem fontos. 13 szor ütöttek ki és patóra kerültem, mindig felálltam. 43 évig voltam különböző helyeken vezető gunkos számoltam össze abból 22 évig tényleg egy személyes. De mindig arra gondoltam, hogy ha holnap nem vagyok, akkor nem vagyok ennyi.

SPEAKER_03 0:55

Szeret együtt lenni fiatalokkal?

SPEAKER_05 0:58

A valódi fiatalok.

SPEAKER_01 1:00

Ez meg, hogy valódi fiatal.

SPEAKER_05 1:02

Hát egész életemet végig kísérték azok az 50-60 éves fiatalok, akik folyton az ki a világ, hogy mi kell a fiataloknak. Ez a moderni kell a fiataloknak. Azon a növendékeimnek mindig mondom a színűvészetén, hogy beötni, hogy egyet várok el maguktól, hogy jusson valami eszükbe. Hogy ne azt csinálják, amit már láttak. Prólan tudják azt a családba, hogy ha konfliktusan akkor én kimegy.

SPEAKER_03 1:34

Olyancskolakit hívtam meg, akiről csak festőfokon tudok beszélni. És ezen nem vagyok egyedül. Nem egy, de legalább két szakma tartózlopa, akire mindenki felnéz felbecsülhetetlen tudásáért, szellemességéért és rendíthetetlen jellemért. Elképesztő tehetsége szorgalmával a munkavíró és pofonokkal tűrő képességével, valamint azzal, hogy soha nem hatalomra, hanem valódi eredményre hajtott, predesztinálta arra, hogy nagyon fiatalon intézményé váljon. És ez az intézmény több mint 70 éve szilárdán áll. Nem szereti, ha koráról beszélnek, de mondhatnám genetikai csoda. 94 éves napi szinten sportol a potközben laza, kreatív és olyan memóriája van, hogy túl tesz bármelyik lexikonon. A csentiti helyen őt kellene kérdezni, mert ő biztosan nem téved. Imádja a zenét és arra tette fel az életét, hogy másokkal is megszerett se az opera, az operett és musical műfaját, és sikerült neki nem csak rendezéseivel, de hihetetlen történetmesélők képességével is. Anekdótáinak stesseri, és száma mi persze nem is csoda, hiszen ahogy mondtam, több mint 70 éve van a pályán, dolgozott mindenféle pozícióban volt, főigazgató, elnök helyettes a tévénél művészeti vezető színház alapító és operai igazgató, hogy csak néhányat említsek. Az ország ugyanakkor nem ezeken keresztül ismerte meg, hanem az egykori ki mit tud zsűri tagjaként ahol humorosan, ám szakmailag ki kezdhetetlenül mondta el, hogy kiről, mit gondol. A közty vagy a Podcast Vége Szénetár Miklós, örülök, hogy itt van.

SPEAKER_05 3:14

Köszön szépen ezt a bevezetőt, hát ezután csak csalódást lehet okozni, mert az jutott esemben, hogy egyszer egy énekesről kérdeztem egy impressáriót, azt mondta, hogy nézd azt, hogy olvasnál az ismertetől sne tízzel. Köszön szépen.

SPEAKER_03 3:34

A helyzet magánnél egyébként nem osztani kellene, hanem szorozni, de azt én tudom, hogy egyébként tényleg hihetetlen szerény, ami már önmagában egy erény, és rendestől nagyon ritka erény.

SPEAKER_05 3:44

Nem, hát, hogy mondom, annak idején mondtam azt a vezető társaimnak, akik voltak a televízióban, hogy a legfontosabb, hogy az ember ébren tartssa vezetőként a saját jelentéktelenség tudatát. Ez akkor a közmondása. Ez egy nagyon nagy betegség, amikor valaki önmának túlzott jelentőséget tulajdonít. Ezt igyekeztem elkerülni.

SPEAKER_03 4:12

De ezt hogy lehet elkerülni? És azért kérdezem, hogy hogy lehet elkerülni és tudatosan nem elszállni. Mert ezek akárhogy is nézzük, én nagyon-nagyon sokszor beszélgettem el önnek, tehát tényleg tudom, hogy miket csinált meg annak mekkora sikere volt. De azért tényleg mondjuk 22 évesen megrendezni egy csárdás királynőt, Honti Hannál valaki, akkor a kornak a legünnepeltebb divája és szája volt. És ona ment frissen kikerülve a főiskoláról, ahova egyébként érettség nélkül került, ez is már önmagában elég kalandós, és hogy ott nem. Egyrészt, hogy hogy csinálta azt, hogy mondjuk instruált a Honti Hát, vagy hogy tudott felnőni a feladathoz, meg hogy utána hogy nem száll el valaki magától, hogy rögtön húsz évesen még rögtön egy járszém díjat is kap.

SPEAKER_05 4:56

Nézze ez úgy volt, hogy ez egy furcsa kor volt, és nekem nagyon nagy szerencsém volt, és nagyon sokaknak köszönhettem sok mindent. Az Opereszínázó, egy dolog Áspár Margitak, de Honti Hanának is. Én nagyon fontosnak tartottam, és ezt mindig tanácsoltam mindenkinek, hogy őrizzék meg a hála képességét. Én nagyon sok mindenkinek vagyok hálás. És azt is tanácsoltam mindig, hogy próbálják fölfogni a jó sorsukat, és annak próbálnak megőrni. Én azért tudtam dolgozni ezekkel, mert a meg a felekívek. Példázén tiszteltem és szerettem. Élveztem, amit csináltak, nem megnevelni akartam őket, hanem hát közösen hasznosítani, ami volt a siker meg hát nézve. Ott voltunk Moskvában, ezzel a nagy sikerű csárdás királynővel. És akkor őrült siker volt, és akkor azt mondtam, hogy úgy éreztem magam, mint hogyha mi lennénk a győztes csapat a 6-3 annak idején Londonban, hogy mi ott győztünk. És porzasztóan boldog voltam. De másnap kiméltem a vörös térre, és láttam ezt a hatalmas országot. Láttam ezt a rengeteg embert, aki ott megy az utcán, és ha bármelyikhez oda mennék és azt mondanám, hogy én vagyok a Sárdás kilenő, akkor az kezdődj, hogy mi. És én töködő rögtön röbbentem, hogy ennyi a dolgot nem kell eltúloznia.

SPEAKER_03 6:39

De oké, azt mondja, hogy nem akartam megnevelni, és őszintén tisztelete honti, felekik a miért. De hát ők mit láttak magában? Szóval ők tudták azt elképzelni, hogy idejön egy fiatal rendező, aki éppen most jött ki a főiskoláról, tehát nem az vagy egy befutott valaki, és hogy hitelt adnak annak, amit ő mond.

SPEAKER_05 6:59

Nézze a dolog egy kicsit komplikált, mert az volt a helyzet, hogy én egy olyan főiskoláról jöttem ki akkor, amelyikől tartottak. Mert az akkor egy 1953. Tehát egy kádárnevelő főiskola, és aki onnan kijött, az mindig mindenütt meg akarta nevelni ezeket a rossz burzsó színészeket, akik a rég. Hét egy kicsit tartottak, hogy ez most bejön, és elkezd erőszakoskodni, és én nem erőszakoskodtam, sőt, ezt elmondom, most már több egyszer. sokszor bondán le is írtam. Az legelső próbában, amit találkoztam a Honti Hallával, a árvás királynőben, első felvárás, ő mint hercegnő, avansált régi bárhölgy, visszatér a mulatóban, hogy a fiát, aki főherceg hazavig. Most bejön az ajtón, és azt mondja, hogy hát ura itt, mert ő ott táncolt, és most mind hercegnő visszajött. És honjött megállt fönn a lépcsőt el az ajtóba, és azt mondta, hogy hát újra itt. És akkor azt mondtam neki, hogy hanácska, mert így kell leszólítani már 60 volt akkor. Hegengedik volna egy javaslatom. Tessék. Mondom, ne szólaljon meg. Jöjjön be az ajtó, aztán jöjjön le a lépcsőn. És jöjjön. És itt biztos nagy taps lesz, hogy meglátták. És maga olyan gyönyörűen tud járni ebbe a Bukurszoknába, hogy riszálja magát, és így jöjjön előre egészen a rival, és még mindig tart a taps. És amikor ez abban maradt, akkor szólaljon meg, hogy újra itt, és ez szóljon a párnak, de szóljon annak is, hogy újra itt van az Operszínházban, mert régen játszod. És itt őrületes taps lesz. Most, mélna odafordulod az, és azt mondta, hogy ezt lehet. Mert én azt mondom, hogy nem lehet, hanem kötelező. Most ha ezt mondtam egy olyan világban, hogy lehet, hogy egy kollega az szta, hogy nem utogasd magad, ne a tapsra menjél. Ha mondd gyorsan az orod, hogy hát újra így gyere, bejátszál. Nem kell ez az önmutogatás, nem kell ez azt. Helyett én ezt mondtam. És akkor utána egy életre nagyon jó barátok legyen.

SPEAKER_03 9:36

De én jött magából? Ez a gondolat. Ugyezolút új szelítunk.

SPEAKER_05 9:44

És rájöttem. És abban nagyon hittem már akkor is, ha egyedül voltam, hogy vannak műfajok. Ez nagyon számomra ez mindig egy alapvető válaszon. Vannak műfajok, ilyen a Sexi, ilyen a Moliéryen a Módszer és ilyen az operet. Ahol a közönség, amelyik ott ül, az egy partner. Tehát jelen van. Nem hogy elfogadom, hogy ott van, hanem számítok rá, beszélgetek vele. A Szentváni állom végén, Anyjánosnak isteni fordítása, de nem igazán erőteljes a vége, ahol a puka azt mondja, hogy fel a hát és robint megjavítja magát. Ez van a eredetiben az van, hogy sekvi hent, fogjunk kezet egymásról. Most a puk lejött a nézőtre és lekezelt a nézőkkel. Ily ennyire a seksér, és a módszer megszólítja a néz. Most ezzel szemben a hasonló remek bűvek a sehova, az íbze, itt tilos megszólítani a nézőt. I nem szabad észreven. A módszertán le kell szólni, a csíni bohém életben tilos. Az operetek a lényege, hogy egy színész központi műfaj, ahol a színész egy állandó kapcsolatban van a közönséggel. Most rendelző, most, bocsánat, szakmai dolgokat van.

SPEAKER_03 11:17

De most egyébként az a meditáltam, ha valaki most néz minket, vagy hallgat, az már ennyiből levette, hogy ez valami hihetetlen, hogy milyen memóriája van, hogy mennyire rendszerben gondolkozik, és ez a rendszerben gondolkozott már 20 évesen is, közvetlen főiskoláról kikerülve?

SPEAKER_05 11:33

Hát memóriának könnyű ezt a történetet, amit elmondtam, ezt már sokszor elmondtak. Új 5000 története, azokat is tudja szóval. Igen, de hogy azt szoktam mindig mondani énekeseknek és színészeknek, hogy ennek hogy a közönséggel beszélgetünk ennek egy trüke van. Nagyon sokszor úgy szoktak kiszólni a darabból, hogy úgy elnéznek a levegőbe, is úgy mondják. És nem, nem mondom, azt durván kedtné kell mindig választani, hogy leszósz a második sorba a Kovácsnak, a harmadikban, a kisnének, és utána nagyon látványosan visszafordulsz a partner felé. Mert ez most a darabban van, itt most kilépünk, itt most az én partnerem. Az a miskapincér és kiforduló, és az én partnerem a kovácsóska a negyedik sorból. Ez mindig a durván, én ezt kérem mindig az operákba is, hogy durván válasszák a kettőben, ez egy ilyen műfaj.

SPEAKER_03 12:43

Most elkavarodunk onnan, hogy azért mondja már el, hogy tényleg értem, hogy sokszor mesél el a történetet, és azért megjegyzi, de hát nem csak a történeteit jegyzi meg, hanem mindent tud tényleg. Ezt hogy csináljátok? Hogyan tartja ennyire frissan a szellemét?

SPEAKER_05 13:00

Hát, nem tudom, hogy frissén, nagyon sok mindent elfelejtek. Nagyon sok mindent elfelejtettem, és nagyon sok mindenre emlékszem. Nyilván nagyobb benyomáss volt rám, vagy érzelmileg is, ha ott arra jobban emlékszem. Ami kevésbé, vagy ami az én rögzmem az életben, ami fontos, arra emlékszem, ami nem fontos, arra nem annyira. Nagyon fontosnak tartom az életvezetés során, hogy az ember tudja, hogy mi a fontos és mi a nem fontos. Erről megint van egy példám, egy anekdót. Van egy példám, amit szintén már többször elmondtam, de ami egy nagyon fontos életvezetés. Amikor én ifjú voltam és az operában, a harmadik emeletről néztem az előadásokat, még gyerekként jóformán akkor vendégként dirigáználunk a Kler Ottó. De már öreg volt egy kicsit bolond, annyira bolond volt, hogy a gummiizmában járt, mert úgy éreztem magát a biztonságban abban is dirigált. Meg azt csinálta, hogy nem ment föl a karmesteri pulpitusra bejött alul a zenekarban és már dirigált, és ezt tudták is. De egy zseniális karmester volt. Most öreg volt. A karmesteri pulpituson van egy szék. És a szemben ülve dirigált. De minden darabban volt két háromszor olyan öt 10 perc, amikor fölállt, és azt állva dirigálta. Most számomra az élet mindig erről szólt, hogy tudni kell, hogy melyik az 5 10 perc, amit állva kell dirigálni. Mi az, ami tényleg fontos, és mi az, ami nem fontos. Azt hiszem az emberek sokszor abban tévednek, hogy mindent egyformán fontosnak tartanak.

SPEAKER_03 15:00

Hogy priorizálnak? Mi az, ami fontos, és mi az, ami nem?

SPEAKER_05 15:03

Erre nagyon nehéz válaszolni, mert tulajdonképpen ami fontos, hát fontos az élet. Ádám ottó mondta azt, és ezért kiátkozták, pedig tökéletesen igaza volt, hogy a színház egy nagyon fontos dolog, de nem annyira fontos. Most ami igazán fontos, hát most borzólat fogok mondani. Haz, hogy most jöttem ide magához a taxis és élveztem, hogy most még minden, hogy milyen dús, hogy milyen szép, természet, hogy milyen a természet. Ez nagyon fontos. Hogyha hozzájutottam valahhoz, hogy jót fülödhettem a tengerbe, vagy úszhatam az úszodába, az nagyon fontos.

SPEAKER_03 15:58

Ezek az életnapról örömeek.

SPEAKER_05 16:01

Azok nagyon fontosak. É az életemek mindig úgy igyekeztem élni, és ezt tanítottam a gyerekeimnek, hogy ami öröm annak próbáljanak meg mindenképpen örülni. És nagyon sajnáltam, meg nem is nagyon szerettem azokat az embereket, akik reggelt, fel vannak háborodva, és reggeltösten, keresik az alkalmat, hogy hol lehet valami. Szintén egy történet, amit már sokszor elmondtam, de hajom el még egyszer. Operigazgató koronban egyszer egy idős rendező fölivot, hogy akar velem beszélni. Mondom, hogy gyere holnap tízre hozzá. Én be mentem 10 előtt öt perccel, ő már 30 korot ült az előszobában, és már eltorzult arcról. Gyerekben leült mondom, te mielőtt elkezdünk beszélgetni. Szerném tisztázni. A te konfliktus szükséglet száz enyém nulla parancsolek. De a másik, amikor.

SPEAKER_03 17:09

Egyébki ilyenkor hogy reagál valaki erre?

SPEAKER_05 17:12

Semmi. Annyit mondod, hogy jól lenni az jó. És úgy kezdt el higgani. De volt olyan is, amit viszont nagyon megértek. Vannak emberek, akiknek ez annyira szükséglet. Hold egy nagyszerű operaénekes, barátom és nagyon szeretem, de állandóan balhékat csinált a színházba. És egyszerű este benn voltam, éppen valami énekelt, és állt és várt a jelenésére még a folyosom, és szörnyen püfögött, hogy ez a roha kellékes, már megint ezt így meg így adta, oda nem jó ez a kár. Mir azt mondtam neki, hogy te ne dühölj, hát mindjárt belépsz a színpadra. Mire normális harcol oda fordult hozzám, és azt mondta, ez nekem kell. Ez nekem kell. Ez egy alkot.

SPEAKER_03 18:02

Ezek az önalkata olyan, hogy nem kellenek a konfliktusok. De ezt tanulta valahol.

SPEAKER_05 18:07

Nem tanultam így. A gyerek koromban, amikor Proliházba éltem, akkor a Gangon folyton ordítkoztak és veszekedtek egymást, és ezt annyira utáltam annyira, hogy ez életre megmarad benne.

SPEAKER_03 18:22

Nincs is olyan helyzet, ahol ez mégiscsak felemeli a magját.

SPEAKER_05 18:25

Hát persze, hogy van olyan helyzet, de igyekszem elkerülni. Most arról, hogy én szerencsés ember voltam, aki luxus körülmények között élt a színházba annyiból, hogy magam választhatta meg az esetek többségében a darabokat, amiket rendet, gyakorolik, meg szereplőket a színészeket. Most számos olyan színész volt és van, akin azt mondtam, hogy nagyon szeretem imádom, ha köztünk van a zenekar. De én nem dolgozom velen. Nőzőként. Ez is egy életforma. Én például nem szerettem, amit annyi imádnak délelőtt a drámai próbákat, én azt szeretem este az előadáson történik a dráma. Én azt nem szeretem a próba izgalma, most ne a próba legyen izgalmas az előadás.

SPEAKER_03 19:23

De egyébként mit szól a mostani botrányokhoz tulajdonképpen, hogy a szennyi őt kezdték el most megint ki, igazából azok után, hogy ugye volt ez az ügy a Vikszínháznál Alföldi Robert neve került most a köztudatba, és elkezdődött egy elég hangos szakmai vat arról, hogy mit engedhet meg magát.

SPEAKER_05 19:44

Én ebhez nem szívesen szólok hozzám, mert nincs igazi tájékozottságom. Ez a másik, amit utálok, hogy rengeteg ember belehallgat a rádióba közben kimegy Pissilni, a másik, meg a tévét nézi ide, közben kavarja, hogy a felét hallgatja meg a híreknek. És akkor azból szó, erről nem tudok róluk, én nekem nincs személyes tapasztalatom nem szívesen szorokról. Annyit tudok mondani, hogy az, hogy színészeket, megaláznak, durvák velük. Ezt én nagyon elítélem. Ezt én nagyon előtélem, és főleg azt nem szeretem, hogy mind ez művészet szemén folyik. Nem szeretem, hát mondja. elég jól fogadnak, bárhol a régi munkáiről, bemegyek magos velem, ez nem fordult elő, legalábbis én nem tudok róla.

SPEAKER_03 20:44

De egyébként magát tényleg mindenki szereti.

SPEAKER_05 20:46

Ez valami ilkesztő. É ni mindig ide, hogy mondjam, azért megtehettem, mert azokat a színészeket, akik nagyon konfliktusak, én elkerültem. Illusztrálja magának hátra a néző és ez mi az vagy. Éjövök egy próbára, és azt mondom, hogy a próbálod. Én úgy hiszem, hogy itt ez kéne, hogy a hangsúly legyen, ezt kéne játszani, meg ide kéne ehhez leülni, és fölállni meg ezt. És akkor a színész nekem azt mondja, hogy te. Én nem így gondolom, hanem úgy akkor szompa, gyerünk barancsony, próbáljuk ki. De haért csak hallgat, nem csinálja meg, és egy pofát vág, akkor én már nem dolgozom vele. Azok, akkor én már legközelebb, aki pofátvág, és hallgat, és mindent elfogadok. Mindig az borzasztó nagy kérdésem az erdőn, és akkor mi legyen? Hogy mi legyen. Mondja, jól helyette elszesztok, ha egész más akar, gyerünk. Próbáljuk ki, mondj, de valamit akarjon. De ha csak pofát vág és fel van háborodva, akkor rengeteg ilyen nagy művész van. Akinek ahogy az illető mondta, ez nekem kell, ez nekem kell. Aki velem nem is szeretne dolgozni, de én azokat elszem. Azok azt látok, hogy dráma legyen, küzdel legyen. É ordítok, neked teordít az nekem. Jaj de jó próba volt, az nálam nem jó próba. Engem a dolog érdekel, nem a győzelem.

SPEAKER_03 22:32

De ezt azért egyébként tényleg nagyon nehéz lehet, bármilyen közegben mindig végigcsem, ezért ugyanígy működött a televízióban, ugyanígy működött a magátal alapított színházban, ugyanígy működött az operában. Ahol azért nagyon-nagyon másfajta kolleíva van, nagyon másfajta művészeti irányzatok, és mégis ugyanazt hozta.

SPEAKER_05 22:55

Kérem szépen, szerencsém volt, jó helyzetben voltam, megtehettem. Van, aki ezt nem teheti meg. Valakinek olyan helyzetben van, hogy kiadják számára a színész, és azzal kell dolgoznia. Nekem ilyen nem szerencsés, és nagyon jó helyzetben voltam mindig, és nagyon fontosnak tartom az életemben, hogy én mindig ennek a tudatában voltam. Mert vannak, akik szerencsések és jó helyzetben vannak, de ezt úgy élik át, hogy jaj de rémes.

SPEAKER_03 23:28

Pedig ez nem volt magának mindig jó. Azért belegondolok, hogy a háború épp egy túlélte a családjában. Nem mondhatni, hogy a sorsa olyan kegyes volt, hogy mindig csak a terek.

SPEAKER_05 23:39

Mert utána a lányom számotra, hogy 13 szor ütöttek ki és padlóra kerültem, mindig felálltam. Mindig felálltam, talán az sokat segített, hogy az, hogy ki, olyan sokat nem izgattam magasz. Nagyon kevés ember volt, aki, nagyon igazán voltak ilyen bőven, akik rosszat tett velem, és nem volt a megbocsátó, egyszer nem említett, nem volt ez. Egy kettő volt, de olyan, amikor nagyon emlékeztem, és rengeteg ezek közül később nagyon jó barátságba kerültem. Iyen értelemben konfliktus, akkor konfliktus kerül volt. Minden olyan konfliktusban, aminek te volt. Te például az opera költségvetése, vagy a televízió egy filmnek a forgat, abban én nagyon beleszálltam. Minden ami valódi konfliktus. Csak azt utáltam, amikor a konfliktus önmagáért, csak hogy harc. Hát ami ma az országban folyik, és amíbe bevadították ezt a harc, harc, harc, én harcok te harcolj, van még jó a párban, ezek. Ez egyrészt borzasztó, másként borzasztolom.

SPEAKER_03 24:57

De egyébként, hogy tudod felelni a kudarcokból. Mert aki ezt mondja, hogy jó már nem haragszik azokra, akik rosszat tettek magának, vagy akik elküldtek, vagy akik méltatlan helyzetben hozták adott esetben kijött. De hát ezt a lelkekben fel kell dolgozni.

SPEAKER_05 25:13

Multokon dolgozok, én mindig abból indultam ki, hát ez borzasztó, versem, megérte. Annak idején, amikor Binbo úton laktam, onnantól minden reggel gyalogmentem le a Lukácsodában, és otra mentem be a televízióban. És mindig územ fönnt a tetőnél, ott van, ez a szép kereszt, ott mindig volt egy közékon, mindig vettem egy fél létel teljet, egy kifét és megittam. És mint vezető mindig arra gondoltam, hogy ha nem vagyok vezető, erre még ten 43 évig voltam különböző helyeken vezető, mondok számoltam össze abból 22 évig tényleg egy személyes. De mindig arra gondoltam, hogy ha holnap nem vagyok, akkor nem vagyok ennyi. És mondtam mindig olyankor, amikor olyan helyzet volt, amit nem akartam vállalni.

SPEAKER_03 26:11

De egyébként lehet, hogy ez a hozzáállása kellett ahhoz, hogy mégis intézményesüljön, mert tényleg nem túlztam ebben a Fekom-ben.

SPEAKER_05 26:18

Erre azt mondom, hogy a fene tudja. Nem tudom lehet. De nekem nekem mindig az mindig az volt, ha nem, hát nem. Ugye napokban rendeztem egy befejeztem a. Ez egy nagyon jó módszert vizsgált, nagyon tehetséges gyerekekkel az operastúdiónak. Rekül ment minden isetlen egy próbán. Valamit mondtam vagy a másodis. Az egyik gyerek, akkor különben nem ilyen pofát vágott. Mért azt mondom te mondom, hanem akarod ne csinálni. Ne csináld. Pedig ma már mondjuk köztünk elég nagy életkor meg egyéb távolságon. Aztán csináltak.

SPEAKER_03 27:09

Egyeként szeret együtt lenni fiatalokkal?

SPEAKER_05 27:11

Nagyon. Nagyon. A valódi fiatalok.

SPEAKER_01 27:16

Azért jelentő valódi fiatal.

SPEAKER_05 27:18

Hegész életemet végigkísérték azok az 50-60 éves fiatalok, akik folyton az kiabálnak, hogy mi kell a fiataloknak. Ez a moderni kell a fiataloknak. Már a régi rendszerben az kiabálták a vármazárba, az ifjúságok, hogy az kell a fiataloknak az az izvény, hogy srácok, Vietnámban gyilizek az infecek. És ez egy derékén ötvenek, és ma, amikor ilyen gyék 60 éves panik, azt mondják, hogy ez kell a fiataloknak az operába. Azon borzasztó. Mert a közben a fiatalok meg nem azt akarják bőven hazamennek ezektől, amikre szünetben van, amikor azt mondják, hogy ez kell a fiataloknak. Ezzel szemben többször is elmegyek olyan ilyen alternatív színházak, ahol valódi fiatalok vannak. Valódi 20-30 évesek és az remek. Arról nem is beszélve, hogy amikor már elkezdtem eregedni, mindig azt mondtam, ha azt mondják, hogy amit te csinálsz, az nagyon konzervatív, te öreg menj a fenébe, ha ezt mondja nekem, egy 20 éves, akkor alázatosan meghajlós azt mondom, hogy igaza van ez az életendje. Amikor ezt 50-60-70 éves palit mondják, akkor kikérem magamnak.

SPEAKER_03 28:39

Még mindig dolgozik ez a mi hihetetlen.

SPEAKER_05 28:42

De most már befejezzen. Már a rendezést, mint olyan. Hát nagyon fárasztod oda közlekedést, meg egyáltalán a helyzet a következő. A mai színházért különsen, de mindig az megköveteli a délelőti próbál, délutárni próbál, testi próbálnak, én már ilet nem tudok. Magyarországon nincs az a rendszer, ami a világon van, hogy van egy új nevezet, most idézőjelben mondom, beérkezett rendező, az megrendezi a lényeget és akkor átadja másoknak, akik a napi munkát. Bár meg kell mondom, hogy egész nagyszerű munkatársam voltak most is Operában, akik rengeteg mindent elvégeztek helyettem, de már fárasztod dolog meg. Egy ponton túl. Annak idején az ez nagyon szeretem evezni. De azt mondtam, hogy ennyi. Aztán tavaly azt mondtam az autóvezetésre, hogy ennyi. Most meg már lassan a rendezésre. Mondom azt, hogy ennyi írásra nem még író.

SPEAKER_03 29:50

Nemrég jelent meg a harmadik önéletrajzi könyve, azt olvastam valahol, hogy most készül egy újabb könyve.

SPEAKER_05 29:56

Nagyon nagy sikere volt az őletra szerűségemnek, a három kötet 37 ezer például.

SPEAKER_03 30:05

Hát ez van jó ilyen ez egyébként.

SPEAKER_05 30:06

Fölötte van harminc. Most szerintem ennek az az egyik titka, hogy a könyv nagyon csak kisebb részben szól rólam. A nagyobb része egy korról szól, illetve több korról, mint egyfelől azért olvasnak érdeklődve, mert nem ismerik, a másik meg azért, mert nagyon is ismerik. Most az utolsó könyv az tulajdonképpen két fő dolog. Az egyik az, hogy az első könyvben nagyon sok mindenki maradt. Egyszerűen terjedelmi okokban nem akartam túlterni az olvasot, főleg külföldi útjaim, operafesztiválok. De az ilyenek is, mint egy északkoreai látogatás, ami azért még ma is érdekes tud lenni.

SPEAKER_03 30:52

Elég kevesen mondhatják azt a magukra az egyszak.

SPEAKER_05 30:55

A televízió ilyen szempont, hogy remek hely volt. Televízióval el lehetett menni televíziós ügyben. Vanne Finnország, meg a Putini Fesztiv. Ezek vannak benne olyan, meg ilyenek vannak, amit az első kiadem a gyerektól kezdve hogy jártam a német odába. Ha ez érdekes. Van még két dolog, amit beletem majd, mert valahol megjelentől beletettem, az egyik a csatározások a gnáziumban, falójság cikkek, amiket írtunk egy bárhol, hogy hogy volt botráni vagy, hogy mivel foglalkoztak akkor 16 éves gyerekek, és utána még egy elég döbbenetes dolog az ötvenes évekből a főiskolán, legközlem egy akkori munkanaplómat, ami kötelező volt egész hétre, be kellett írni előre, hogy mit fogok csinálni. Abban benne vannak az olvasányok, és oda rendeltek egy biztos, egy osztálytár, akinek ezt ellenőriznek. Ott van mellette a sorok, hogy miket olvastam, és azt kiírja mellé, hogy szálini kérdőjel, Rákosi kérdőjel, hogy ezek nem szerepelnek az olvasványok között. Ez is egy kor, ez nem rólom szól.

SPEAKER_03 32:16

De egyébként ezekre hogy emlékszik, de tényleg? Ezért most mondjuk meg, hogy nem tegnap volt a gimnázium.

SPEAKER_05 32:23

Az ötvenes év, én nekem két élményem volt. É a gimnáziumban én egy elszánt kommunistának számítottam, mert József Attilát tettem ki a falujra, akire a magyar tanár akkor még azt mondta, hogy ez egy anarchista szörnyeteg. Bekerültem a főiskolára, hol egyszerre én lettem az üldözendő kis polgár szemben, az úgynevezett valódi népikárekkel. Az 50-es évek egy borzasztó volt. Szóval az egésznek a rémes nyomora, az egésznek az borzasz. Hát hogy mondom, a Gellért Ere, az a Nemzeti Színház főrendezője volt, és egy közimádatnak követő bálvány. Vette a főiskolán a színész főtanszokot. Egyszerűen nevét csak sok lehetett, olyan nagy ember volt. És egyszer elterjedt a fősána nagy hír, hogy a gelért vetettél a bátor. Ez akkor egy akkora esemény volt. És a békés bandit kinevezték kecskemétre főrendezőnek, és azt mondta nekünk, hát most már megengedhetem magamnak, hogy vegyek egy könyve. Szóval ez volt az egyik a másik, ez a reggel esték tartó szellemi terror, ez a följelentések. Hát amikor a szörnyű gyilkosságokra, ez borzasztó volt. De a dologban mégis volt valami hit. Az emberek valami egy része, valamiben hit. Azt gondolta, hogy tényleg ez egy jobb, valami jogvilág majd lesz, egykor ki tudja, és ezt nagyon sokan komolyabbit vették. Az egyetem aztán a Cádrendszer sokkal jobb volt, az rengeteg pontján nagyon jó volt, sok pontján nagyon vállalható volt. De az a fajta dolog, ami most bejött, hogy tulajdonképpen. A brákosi korszakban a politikusok egy jó része, egyszerűen ilyen szolga volt és gyilkos, megszószborzó volt. A kárkorszakban már nem volt, már voltak emberek, akik valamit akartak, csináltak, stb. Most ezért a mai korszakban azt mondom a világméretekben, hogy hol vannak a dögólok. Hol vannak a tengsziaó pingek, hol vannak a rúzveltek. Hát ezek, akik vannak ezekre, én úgy azt mondom, hogy szavazat szerző kiszi parosok. Hát abban szakszerűek, hogy hogyan lesik reggeltől esik a közvélén, mint azt szerint döntik el, hogy hova álljanak, hogy mit csináljanak. Hát tényleg ez azért egy hulla volt ezen a demokrácián, hogy ezt a trámot megváltották elnöknek, már bocsánat vagy, innentől, Budapestről, a kis izjénből azt mondom, a majogy Egyesült Államok elő. De ez szerint bombáz vagy nem bombáz, hogy a közvéleménykutató, mit mondanak az őszi választásra. Ez szerint hal meg ezer, vagy nem tudom hány ember.

SPEAKER_03 36:04

Igen, ez szörnyűen be gondolnák tényleg ide fajult a világ, és még azon meditálok, hogy magam már annyi mindent megélsz. Vagy egy egészen más perspektívából tudja nézni azt, hogy merre mennek a dolga.

SPEAKER_05 36:16

Hát de hogy van hónapra sem. Na most ezt azért mondom, mert ez van az új kötetben még. Én abszolút az interneten nem politizálok, mert abban nem veszek részt, meg nem írtam sem. De ebbe kifejezetten már a reflexiát. Elég öreg vagyok, hogy megengedhetem magamnak, hogy megírjam azt, hogy ebbe a politikában már aintom gyerekkoromban handlénak hívtak. Handli volt, aki a lent az udvaron árulta a különböző kocska holmikat, és akkor lement hozzá az ember, és azt kérdés, hogy mennyi az az öreg sál. Azt mondja, ez két pengő, az rengeteg, azt mondja, akkor egy. Az annyit se adok érten. Jötvende vigyelsz. Ez megy a világban.

SPEAKER_03 37:02

De akkor ezek napi szinten folyamatosan tájékozodik, véleménytől.

SPEAKER_05 37:06

Igen, sajnos sajnos. De sajnos nehezen viselek. Ez a mocsog tömeg oda-vissza, amit az interneten megy. Amígy meg tudok magyarázni. Szóval a dolgot én értem, a dolog az arról szól, hogy egyszerűen ha tetszik, hanem az emberek 70%-ának nem sikerül az élete. Rossz a házassága, gonosz a főnöke, beteg a gyerek. Ezerbajban, balesete volt, összetörték a kocsát ezer bajna van. Most erre kell valami magyar valakit találni, akik gyűlölhet érte. Amerikában annak idején azt kitalálták, mert ez egy élő dolog volt mindig, hogy be lehetett venni a dühöngő embereknek egy helységbe fizetek, ahol motorbicik voltak. Ráülhettek a motor és járaták a motort, nem mentek vele, de az düfölték, nyomták, az dörgött a zörgök. És akkor úgy éreztek, hogy valamit megkönnyebültek. Most erről szól az internet, ez rendben van, csak ez olvasvány, nagyon terve.

SPEAKER_03 38:19

Igen közben meg, mikor én is azt gondolom, hogy erről szól, a közben meg elképesztően árt a közhangulatnak, másoknak.

SPEAKER_05 38:30

Ez azért nincs mindenüszó. Annyira szól ebben az íci PC országban, ez a harcolunk győzünk szó, ez borzasz. Hát, hogy ez az egész gyűlölködés, köködés. Ez tényleg borzaszol, nagyon kevés. Egyetlen egyszer szeretném hallani, hogy a televízióban vannak ilyen viták politikusok között. Egyetlen egyszer, csak egyszer szeretném hallani, hogy azt mondja valamelyik, hogy látja, ebbe magánapon igaz. Ez ki van zárva. I nem vitatolik, hanem ige hirdetés.

SPEAKER_03 39:10

Egyébként mit szól a hozzó, ahogy a közszolgálati televízió működött meg. Most arról van szó, hogy majd talakítják és valami új.

SPEAKER_05 39:22

Nha belenéztem, akkor nagyon elborzottam. Nagyon elborzottam egyszer az egyoldalúságától. Szóval, volt már olyan, hogy család, néztek tészet, hogy csak be volt kapcsolatban, hogy éreztem, hogy hány hír volt még arról, hogy a migránsok mit csinálnak Európában. Szóval egyszerűen fárasztol. Egyáltalán engem mindenütt nagyon utálok a kiszámíthatóság. Amikor előre tudok, vannak műsorok, amiket nézek bekonfrákat, azt személy, mert tudom, hogy mit fognak mondani. Mint színházban, amikor jött a modern divat, és egy idő után kérdeztem őt van ez, hogy naztem az órát, vízzel már leöntötték egymást, mestelen férfimá volt fügyivel.

SPEAKER_03 40:17

Valójában egy szélak, hogy nelyik részt nem mindegy.

SPEAKER_05 40:21

A választok és unalmasak, és mondják, hogy van egy felújítás dobom, remélem, mai ruhában persze, géppisoly van, van. Detítés van, ilyen videó van, hát akkor mondom, akkor minden. Szóval, ez a semmi nem jut eszük be. Az egész választás viszont. Azért buktak egy semmi új, valami jusson. Ez az, hogy a növendékeimnek mindig mondtam a színűvészetén, hogy betötni egyet várok el magutól, hogy jusson valami eszükbe. Hogy ne azt csinálják, amit már láttak. Ne azt, ami benne van, valami jusson eszükbe. Van egy gyönyörű példa, ez mindig idézen egy emelkedett például. A nőbergi mesterdalokban az utolsó felvonásban hágsz a mesterek mere, és van egy ifjú lovag, aki szeretne szintén ének dalnok lenni mester lenni. És megérti, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember mester legyen. És akkor hány szaksz egy gyönyörű árjában felsorolja, hogy miket kell tudni és teljesíteni ahhoz, hogy valaki mester dalnak legyen. Majd, amikor befejezte, akkor azzal folytatja a költő az, akinek soha nem hallott dalami eszébe. Most ezt nem látom, hogy jusson már eszébe valami soha nem hallott dallam, és nem mindig ugyanaz.

SPEAKER_03 41:58

Ha most elvonatkoztatok a politikától és csak a tévérre nézek. Mondjuk tegyük föl magát, megkeresék, hogy hát hiszben volt vezető a tévében. Most zajlik a közszolgálati csatornák átalakítása. Mi lenne az a tanács, amit mondan? Egyetem van szükség ebben a formában a közszolgálat is szerintem van.

SPEAKER_05 42:17

Mert rengeteg minden megváltoz. Egyetlen dolog nem változott meg, hogy több millió ember van az országban, aki csak a televízió révén jut hozzá kultúrához. Én változaton látom a televíziónak azt a hivatását, hogy mondok egy egyszerű. Kérem szépen, van egy nagy magyar író úgy hívják, hogy nagy Lajos, csodálatos novellái vannak. Senkihez nem jut el. Hát hogy nagy Lajos novellá, még megrázó ma is. Hogy eljussanak azok a zenedarabok. Na most nézzük, én valamint mindig képviseltem a tévében, ma is ezt képviselni. A televízió számomra a közszolgálati, mert az nem arról szól, hogy 3 millió ember akarjon eljutni. De nem is arról, hogy ötezednek szól. Ezt a két végletet kell elkerülni. Teh egyrészt a lila művészetet, ami ölbujt és nyomorba dönt, másfél az, hogy a nézettség, jaj a nézettség. Már csak azért is, mert az a nézettség egy hazugság. Mert nem nézettséget mérnek, hanem az, hogy mikor van nyitva a tévé. Tehát nem biztos, hogy nézik, közben védszére mennek, főznek, vakaróznak, beszélgetnek, kártyázak, cigarettázak. Nincs az. Én még mindig egy filmen nézek, akkor beülök a székbe és nézel. A nézők már nézik, és azt mondja, mi van anyukám, melyik jutok tovább? Szó, ez már. Ez egy másik tévé. Én azt még mindig azt mondanám, hogy óriási kulturális feladata van a televíziónak. Mindig is volt és mindig is lesz. Rengeteg ember van még ma is, aki ezen a réven juthatna hozzá. Mind azt képviseltem, hogy igenis erővel erőltetnék el, akkor könnyű volt per egy televíziál a koncertet. Mert igenis, az emberek hallgassanak szimfonikus zenek, de ne dobek a font. De ne azt, ami 5000 kell. Vagy ami, ahogy mondják ezek a derék 60 évesek a fiataloknak. Nem az kell a fiataloknak.

SPEAKER_02 44:46

Annyira billom, hogy ilyen különbséget tesz a 60-ok, mint hogyha ezt ilyen nem tudom.

SPEAKER_05 44:52

Szemint teszem, hát azt mondta, nem tudom, mondják, a Deák Ferencre is, meg a Churchillre is, hogy ő mondta, hogy a déference fogalmazod, mert azt mondta, hogy aki 20 éves korában nem forradalmár annak nincs szíve, aki 50 éves korában nincs nem konzervatívának nincs esze. Most ez gyönyörű. Ezeket a öreg múján lepusztult 68 éveseket, 68-asokat, hatványozó itt maradtak, akik a modern harcolnak, azok borda. De imádom, amikor a fiatalok valamit kitalálnak, azt szeretem, az a dolgok. És járok ezekben az nagyon jóak láttam.

SPEAKER_03 45:39

Ennyire megőrizni a kíváncsiságot.

SPEAKER_05 45:42

Nem azt életben, hogy még azt mondják, hogy addig él az ember, amíg érdeklik a dolgok. Emlékszem, hogy Déry Tibor mondta azt, amikor eltörte a medecci Contját, hogy azt meg akarni, ne gyógyítsák. Ne gyógyítsák. De miért akarsz megszülhetsz? Mert un hom. Most, ha az ember elér. Most én koromban az ember biztos elér idő. Még ma nem értem lehet, hogy holnap.

SPEAKER_03 46:17

Szerintem örökké fog élni, tehát szó.

SPEAKER_05 46:20

Nem bizony. És nem is lenne jó. Nem is lenne jó szól, annyi mindenki hiányzik már, aki nincs. Ezt tudomásul kéne venni a színházba, a politikában, az életben, a dolgok elmúlnak. Ez az élet, ez az élet nem kezdő teljes teljesen rendben van. Ezért mondom még egyszer, hogy én aztom az élet rendjéneket, amikor ezek a derék 20-30 éves fiatalok csinálják ezt az alternatív színházat. Én azt imádom arra eljárok és élvezem, és tanulok. Ha nekem nem tetszik, akkor azt mondja azért. De nem igazán, mert mindegyik tetszik jó, remekeket látok. Viszont kikérem magamnak, amikor tényleg ezek az öregeknek, ez olyan modenség, ami már itt jön ki a könyököön 40 éve látom már különböző színházakban.

SPEAKER_03 47:24

Amit én még elképesztő módon bírok magában. Most is kiderült, hogy elképesztően tájékozott, elképesztő műveletsége van, hihetetlen tudása. De soha egy percig senkivel nem érezteti, hogy bárki fölött állna, hogy többet tudnak a dolgokról. Ez is annyira ritka, és annyira jó érzés, hogy nem kell hülyének érezni magát.

SPEAKER_05 47:47

Mert én tényleg tudom azt, hogy milyen borzasztóan keveset tudok. De tényleg annyi mindenr fogalmam sincs. De hát erre egyébként nagyon büszke vagyok erre a tulajdonságomra, hogy tőlem, ha valamit kérdeznek, és nem tudom, akkor azt mondom nem tudom. És rengeteg dolog, és rettentően nem szeretem azokat az öregeket, akik mindent tudnak, sok mindent jobban tudnak.

SPEAKER_03 48:15

Ezek nem csak az öregeknek a belejárótak. Hát ez egy nagyon sok olyan, nem tud középkor, vagy nem tudom, hogy ez nehéz.

SPEAKER_05 48:25

Erről volt egyszer egy nagyon jó pofa játékunk. Bukárestben ment vonattal a csárdás királynét játszottuk. És hogy szórakozunk a vonaton, az volt, hogy a Fele Kamil eljátszotta, hogy ő a poli hiszton. És akkor ment a vonat kéztünk az ablak, akkor látunk valami ízi kismegy, és azt kérdezünk tőle, kamilka, mi ez a folyó? Ez a folyó a vinész. 1462. március 12-én, délután négy órakor, itt mondta az 4. Lajos káro, hogy hoz, és így minden rögtön kész válaszon. Ezzel szemben, tényleg ilyen élményem, hogy Lukács Uszádában járt a nagy börgyógyás professor akkor, tehát a börgyógyászok és külföldi a néven főre. Valamit kérdeztem tőle a börgyógyászattal kapcsolatban. Kérem szépen, az orvostudomány még nagyon keveset tud. Ezen belül a börgyógyászat a legkevesebbet. Így lehet hozzáállni a dologhoz.

SPEAKER_03 49:39

De mi nem állnek sokan így hozzá ő szerint?

SPEAKER_05 49:41

Mert akkor nem érzik magukat biztonságban, mert akkor mi a felének élek, hát akkor ki vagyok. Én pedig azért, mert én azzában vagyok, és az fontosnak tartom. Ez a föld úgy ahogy van, ez akkora a világ mindenségben, mint egy forszem a tenger homokját. És ezen a földön belül ez a Magyarország egy mégis forsz. Itt élnek az emberek, akiknek a történelme írottan 7-8 ezer év maximum. Most mi a Turóra, én is annyi mindent nem tudok. Annyi mindent nem tud. És rengeteg minden. Tényleg attól vagyok ideges, de környezem minden tudnak, mindenre tudják a felelet. Én rengeteg szermok, és nagyon büszke vagyok erre a tulajdonságomra, és mindenkinek tanácsol, hogy bátran mondja azt, hogy nem tudok. Fogalmam. Egyszerre még finasz voltam. Annak idején még aderendszer végén, amikor kezdték bevezetni az adórendszerre. Összeivtak egy beszélgetést egy különböző művészek, meg nem művészek. Mi a véleményünk így az adó rendszer ad. És akkor én fölálltam és aztom, hogy kérem szépen. Nekem erről fogalmam sincs. Nem értek hozzá. A színházhoz valamit értek, ha arról kérdeznek, szívesen eljövök, de most elmegyek, mert nem ójátok hozzászólni olyanhoz, amiről fogalmam sincs.

SPEAKER_03 51:23

Beszéljünk másról egy kicsit még pedig a családról, mert arról most még egy szót sem beszéltünk. Pedig, amikor az elején mondtam, hogy vannak az életben a fontos dolgok, meg a nem fontos dolgok, akkor én azt tudom, hogy magának a család az a minden. És ez is olyan szép, hogy egyházban élnek, de mindenkinek megvan a saját kis tere, de mégis azért vasárnaponként összelűnek. Hogy működik ez a nagyon sok generációs együttlét? Úgy, hogy maga már többször deklarálta, hogy nem akar konfliktust. Dez sok ember együtt mindenféle korosztáról azért csak generálódnak.

SPEAKER_05 51:58

Vannak konfliktusok, de hát rólam tudják azt a családba, hogy ha konfliktuson, akkor én kimegyek. De nekem a család nagyon fontos, egy életen át fontos volt, csak rosszul voltam attól, amikor a családra hivatkoznak, akkor kiűt a család. Annak idején, amikor a Szovjetunióban rendeztem, azt mondta, hogy vannak szavak, amikre adót kell kivetni. Tehányszor elhangzik az, hogy drúsbához a barátság, meg a róina haza, akkor tessék fizetni öt rubrát. Most Magyarországon is tessék fizetni ezer forintod mindig, ha az elhangzik, hogy a család. Egyszer röhögtek, azt mondták, hogy a benzinárra vigyázol, hogy a családoknak. Szóval aki szingli, az nem tankolhat. Az nem tankolhat, csak az tankolhat, aki igazol. Nekem a család rengeteg, mert egyszer el voltam kényeztetve. Én nem lettem volna meg a család nélkül. Nem tudok most sem megélni. Nekem az anyám mindenben szolgált és megcsinál. Aztán volt három feleségem, az első kettő is nagyon házios és nagyon gondoskodott róla.

SPEAKER_03 53:20

Ez fontos megnak, hogy gondoljenek.

SPEAKER_05 53:22

Nem tudok anélkül meglenni. Ehhez vagyok hozzászok a gyerekkorom óta. Ebben is elkényezheted, nagyon szerencsés ember vagyok. Ezzel a harmadik feleségem lassan 55 éve vagyok együtt, és annyira mindenben törődik velem, gondoskodik velem, és annyira örülme szó, ez egy óriási dolog.

SPEAKER_03 53:47

És mit kapserben a feleségek?

SPEAKER_05 53:50

Hát én is igyekszem. Én is igyekszem, én is igyekszem, mindig is igyekezem arra, hogy amire a családomnak szüksége van, azt megteremtsem. Vnak veszekedések, de azok nem igazi veszekedések is ritkák. Annak hogy mondjuk, generációs konfliktusok. Pzeci. családi ebéd van, ahol nyolcan mindig ott vagyunk, a feleségem, a lányom, a férje, az egyik kunnokám, a férje, a másik kunokám és a harmadik urnak, ez mindig. És ott akkor előfordult az, hogy mit tudom én, hogy nem most, ez most már nincs. De amikor még béke volt, és nem volt ukrán orosz háború, és panasz nagyon föl voltak háborodva valami azokraim, és én azt fettem mondani, hogy jó, de legalább nem lőnek. A ők ezt nem értek, hogy ez nincs oda hülyeség. Most már valamit kapiskálnak. Milyen apuka? Hát rossz és jó. Rossz annyiból, hogy én egyszerűen csodálom a fejemet az a tud foglalkozni és jeszni a harmadik a kicsi únak. Én erre mindig képtelen voltam. Én képtelen voltam jeszni, meg nem voltam alkalmas. Én mindig az unokáimmalak, meg a gyerekeimmel a kapcsolatot, valamikor 5 éves korú után, amikor már tudok, hogy tudtam kommunikálni velük. Addig én pusztítam meg szeretem meg, de hát én nem tudom. Ezek nagyszerek. Én szempontban nagyon rossz naportam, olyan szempontból olyan, hogy mindig azzal töröttem, hogy a gyerekeimről gondoskodja. És mindig iekezdem gondoskodni róluk, és segíteni, hogy ha kellett.

SPEAKER_03 55:48

De ez mindig könnyen ment. Azért kérdezem, mert ugye volt nekem a Kriszcini Tocson, ahol maga az egyik régen volt, már nagyon régen, és ait elhívtam. Mig szoktam meglepetni a vendégeket, és magamnak így meglepetés venni a Dórion és ki. A triumban. Igen, úgy volt. És akkor ezért beszélgettünk arról, hogy maga azért teregette volna, például a Dórit az ügyvédi pálya felé, és azért ez is egy nehéz helyzet lehetett, amikor 17 évesen bejelentett, hogy férhez megy, meg aztán nem sokára szülni fog. Tehát, hogy azért ezt önként.

SPEAKER_05 56:20

Lehet, hogy hülyeség, lehet, hogy nem jó. Én soha nem szóltam bele a gyerekeim életében. A lányom egyszer nem, egyszer nem kellett nekem jóvá hagyni, hogy kihez megy férjhez. Soha mi a pályám. Az unokámat próbálta meg nagyszerű beszélőksége van, jól nézki, nyomni a televízió fel akarta, nem akarta, nem akarta. Soha nem szóltam bele tevőlegesen úgy az életükben, hogy irányítottam volna őket. De Dori életében egyetlen próbálja nem volt a ott. Megnézem egyszer pröviden ha megnézés ennyi. De mindig igyekeztem magam nagyon is távol tartani attól, hogy bármilyen formában beleszóljak abból, hogy mit csinálnak, hogy csinálja.

SPEAKER_03 57:13

De egyébként miért? Mert ezért nagyon sokan gondolják azt, hogy azért a szülőknek van egy elképesztő tapasztalata, meg amit át lehet adni, és adott esetben egy job rálátás kívül állít.

SPEAKER_05 57:26

A Fene tudja méltán azért, mert ez gyenge magyarázat, de az is benne, hogy nagyon okosak, hát nyilván meg tudják oldani a saját életüket. Kettő nem én mindig óckodtam attól, hogy apu ott ül az asztal főn, mindenki halkan beszél, nem szólani. És édesapám, bizony engem, sokszor megpofazat. Azért lett ember belülem, ez tőlem idegen volt mindig. Ez a fajta családmodell. Jaj. Hogy mondom, ez az emberekben benne van, az embereknek kell a jó király, ezért vannak a diktátők. Volt a televízióban egy sofő velem járt, és volt egy elnöki, egy vezető a televízon, aki nagyon jó volt, és káromkodott, és minden. És azt mondta, nekem ez a sofőr, hogy mondja, a szinhetár úr el tudná intézni. Úgy mondta, hogy szinhetár úr, hogy a kulcsár elftárs az volt az. Jól leszúrjon engem? Olyesen, olyan bele van, az jól lesik az embernek. Ez már létezik. Hány olyan modell van az Istenem, amikor apám azt mondta nekem, hogy tald le a nadrágot, fogta, akkor lettem ember. Ez egy modell, ez tőlem idegen. Ez is nagyon fontos az élethez, hogy az ember tudjon, én ezt mindig tanítom, az ember tudjon bizonyos dologra azt mondani, hogy ez tőlem idegen, nem rossz. Nincs vele bajom, nem nekem. Egyszerűen nem szabad azt saját magunk azt tulajdonítani, hogy minden, amit mi mondunk, az úgy igaz. Nem minden az egy. Növendékének szoktam mondani, hogy gyakran meg mindenhol a kérem. Ezt magának is mondom, minél a beszélgetésről. Amit én mondok, az az egy személyes véleményem nem biztos, hogy igaz. Ha valaki egyetért vele nem. Csak az borzasztó, az öregeknél ez a rémes az okos mari néni, okoski mindent tud, és mindent jobban tud. Volt egy ilyen mondás, még ezen nevető a családból volt egy nagyszerű nagymama, aki a dolit is, és akinek az az a kedves mondás, hogy hát én még ilyet nem hallottam, és ezt gyakorol. Ha belegondolod ez ahhoz, hogy amit én nem hallottam, az nincs.

SPEAKER_03 1:00:19

saját magához másokhoz, az számomra egyben azt is jelenti, hogy egy jelképesztő belső erő, tartás és egy hihetetlen önbizalom van, mert azért tudennyire szilárd a ragaszkodni a saját értékrendjéhez és a saját élveihez. Ez van.

SPEAKER_05 1:00:35

Hát ez is van, meg nem tudom megadtságban. Még még egyszer mondom, hogy nagyon-nagyon sokat segített nekem az életben az, hogy amikor itt adjet a képfilem mindig azt gondoltam, hogy ennyi mindig lesz. Soha nem volt bennem attól a pánik, hogy jaj, mi lesz holnap, mindig arra voltam, végül is legrosszabb esetben az utcán tudok énekelni, mert én tudok is annyit csak betobnak. Egyszerűen soha nem volt benne, ez nyilván azért volt, mert azt mondtam, hogy én egy nagyon szerencsés korban születtem. Tegnap képzel volt a egyik osztályomnak a 40 éves diploma nemig, ott találkoztunk az egyiknek a kertjébe, és 13 volt a. Miközben a karintés színi, Dunakanyar című darabjában, a főhős, elmondja, hogy tavaly volt a 20 éves érettségig találkozó, és ketten vannak életben. Mert ha három évvel korábban születek, akkor elvisznek katonának, munkazolgálatosnak, aulizba, minden, amit akar. És ki tudja, hogy ha két évvel később születek. Nincs meg az a meghatározó élményem a II. világháborúból, amiután ezt tudom mondani, hogy ha van egy pohár teljes, egyhez ez kell. Azt mondta nekem egy remek munkatárson, a kepes Andrés. Amikor a stúdióci mősör volt a televízióban, és ő csinálta valamit, és nagyon szitta a rendszer, és mondta neki egy Andriz kárt. Már lehet húst kapni. Aóta az eszemet tudom lehet húst kapni.

SPEAKER_02 1:02:47

Milyen érdekes ugye a különböző igen.

SPEAKER_05 1:02:51

Én nagyon jól születtem, mert egyfelől még elég későn ahhoz, hogy megúszam azt, hogy belekerüljek nyakig a világháborba, másfelől meg szerencsésen nem túl korán ahhoz, hogy azt az életre segítő meghatározó élmény elkerüljel a világháború volt.

SPEAKER_03 1:03:13

Ha bármit bármors talán lehet, hogy értelmit is veszte ezt a kérdést, mert azt akartam megkérdezni, hogy ha újra kezdhetne bármit, akár magánéleti fronton, akár a szakmaiba csinálne bármit mes. Az alapján még azt gondolom, hogy megvan a válasz is.

SPEAKER_05 1:03:30

Nem. Nem, ez így volt, jó rendben van, ennyi.

SPEAKER_02 1:03:34

Nagyon örülök, itt volt, és nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

SPEAKER_05 1:03:37

Én is köszönöm.

SPEAKER_00 1:03:41

50 éves lesz idén, és még mindig nem tudok úgy elmenni a foglalkozásommal kapcsolatban egy sajtotájkoztatól, hogy nekörüljön szóba az apukám. Nhaha belekerülök ilyen élethelyzetek, vagy elkezdenek adok helyzetben, rólam úgy beszélni, hogy hát azért én egy ilyen valaki vagyok. És akkor úgy örülök, hogy Jézus már ezek azt tiszték, hogy én valaki vagyok, pedig ha tudnánk, hogy igazából azt valaki, amit nem ért ide. Az nagyon fájdalmas is ezt is megéltük, és szerintem ezt élik meg a legtöbben, amikor elvállnak, hogy a fürdővízzel együtt a gyerek is megye lefolyóbbattóval, hogy azt, ami két ember között jó és szép, és működik, hogy azt olyan jó lenne nem elfelejteni. Az van, hogy nekem az a tapasztalatom, hogy nem toxikus helyzetek vannak, hanem toxikus emberek. Én nagyon szeretem a munkámat, hogyha jó körülmények között lehet végezni, és nagyon sokat kapok belőle, amit aztán haza tudok vinni.