A magány ellenszere: Miért nem működik a Tinder és mi a megoldás?

A mai epizódban egy igazi polihisztort köszönthetünk, aki nem fél a váltásoktól, és minden helyzetben a fejlődés lehetőségét keresi. Kánya Kata egykori színésznő és televíziós műsorvezető, ma pedig az ország egyik legismertebb társkereső irodájának vezetője, valamint képzett párterapeuta. Beszélgetésünk során kiderül, miért döntött a teljes szabadság mellett a biztos színházi karrierrel szemben, és hogyan tanulta meg kezelni az élet nagy pofonjait. Kata élete tele van bátor újrakezdésekkel, minden váltása mögött pedig ott állt az a mély meggyőződés, hogy az ember sorsa a saját kezében van.

Kata megosztja velünk azt a különleges túlélési stratégiát, ami segített neki talpra állni a legnehezebb pillanatokban is. Őszintén mesél arról, hogy bár olykor ő is megmerevedik a katasztrófák hatására, hamar átvált egy tudatos, megoldásközpontú üzemmódba. Szerinte a titok a problémák feldarabolásában és átkeretezésében rejlik. Ahogy a beszélgetésben fogalmaz: 

"Konvertálni kell: a problémából tudsz feladatot csinálni, az már egy egészen más nézőpont."

 Ez a fajta gyakorlatias mentalitás tette lehetővé, hogy egyedülálló anyaként is sikeres üzletet építsen, miközben megőrizte azt a sugárzó életszeretetet, ami ma is sugárzik belőle.

Külön kitérünk a szülői felelősségre és a nevelés sorsformáló erejére is. Wossala Rozina sikerei mögött ott rejtőzik az a feltétlen bizalom és érzelmi biztonság, amit édesanyjától kapott. Kata sosem a hibákra vagy az iskolai jegyekre koncentrált, hanem arra, hogy megerősítse lánya belső tartását. 

"Az ember arra képes, amit elhisz, hogy képes rá." vallja, és ez a szemlélet Rozina esetében is fényesen beigazolódott. A lánya ma már nemzetközileg is elismert gasztronómus, aki a gyerekkorban kapott önbizalmat maximalizmussal és szorgalommal párosította.

A társkeresés világa az elmúlt harminc évben drasztikusan megváltozott, Kata pedig első kézből tapasztalja az online világ okozta frusztrációt. A türelmetlenség és a feszültség uralja a terepet, pedig a boldogsághoz vezető út éppen ellenkező irányba mutat. A szakember szerint a legnagyobb hiba, ha valaki görcsösen, elvárásokkal teli akar eredményt elérni. Kata tanácsa egyértelmű: 

"Társat csak jókedvűen lehet keresni vagy találni."

 Ha valaki presszió alatt, belső haraggal vág bele, az ritkán vezet tartós és őszinte kapcsolathoz.

A beszélgetés végén a jövőbe tekintünk, ahol Katalin elmeséli, hogyan talált új értelmet a mindennapokban a vidéki lét és a természet közelsége által. Megtudhatjuk, miért fontos a mentális frissesség megőrzésében a sakk, és hogyan képes egy tál saját készítésű cseresznyelekvár ugyanolyan sikerélményt adni, mint egy teltházas kiállítás. Ez az adás arra tanít minket, hogy soha nem késő új célt találni, és a boldogságunkért nekünk kell megküzdeni minden egyes nap.

Transcript

SPEAKER_01 0:00

Az élet ahhoz rövid, hogy az ember olyat csináljon, ami nem igazán érdekli, vagy amiben nem érzi jól magát. Én szerintem vagy az úgy döntesz, hogy egy kis faluban egy zák utcába költözöl, és a kerítésen nézel ki a forgalomra, ami nem lesz túl nagy. Vagy beszállsz a kocsitba, és fölmérsz a hatsávas autópályára. Ott nagyobb beszélje van a balesetnek, de azért ott a mész, akkor a Hegy, meg tenger, meg városok, falvak, meg szépség, meg mit tudom. Nekem például az egy revelatív felismerés volt, amikor rájöttem, hogy lehet nemet mondani felkérésre, hogy ezt köszönöm szépen nem szeretném csinálni. Meggyőződésem egyébként, hogy egyetlen nagyon fontos dolog van ígenálisan, ha az ember éri az életét, hogy mindig legyen cél, akkor értelmezhető az élet. És szélt azért bármilyen helyzetben lehet találni. Miért nincs olyan segítőny, hogy hogyan vett ki otthon a bang beledet. Lehet, hogy kevesebb kárt okozna, mint ez az önismereti őrület, ami most van.

SPEAKER_02 1:19

Valószőnek sokan látták a riparcsó című filmet Kárnás és Garas decső főszereplésével, és ismerik is a benne halható dalt, illetve annak refrényét, hogy egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, haha. Ezutől eszembe, amikor mostani vendégemre készültem fel, pedig nem szerepelt a filmben. Viszont hivatal szerűen segít másoknak abban, hogy megtalálják a társakat, vagy ha ez nem is megy, egyedül is teljes életet éljenek. Ebben saját élettapasztalata is segít, hiszen kétszer is volt férnie, de most már közel 25 éve elvált asszony, aki szemmel láthatóan megtalálta magát, de nem ettől hiteles. Hanem attól, hogy pártere auta és kócs végzettséget is szerzett, sőt kitanulta a magánnyomozás csinyád mindját, hogy jobban érse a társkereső irodályába betérőket, akiket értőn és érzőn kérdez. Ebben is a rutinja, hiszen nagyon sokáig volt televíziós és rádiós műsorvezető azután, hogy befutott színősznőként ott hagyta a színész és a filmvilágát. Szóval sokszoros újra kezdő, aki bár szellemi munkával keresi a kenyerét, a két kezítő sem riad meg. Olyannyira, hogy képző művészként már kiállítása is volt. Persze sokan lehetnek, akik őt egy teljesen más szerepe miatt ismerek valakinek az anyukájaként. Mert lányával mostan a Rosina gaszonyosal elválaszthatatlanok, számtalan szor tűnnek fel közösen és beszélnek őszintén magukról és különleges kapcsolatokról. A köztől vagyok a Podcast vendégek kányakat.

SPEAKER_01 2:54

Ez a hosszú ez és milyen szép, köszönöm szépen.

SPEAKER_02 2:59

Hélép szépen lehet volna köszönöm. Mindig azért imádok a társaságodban lenni, mert valami olyan pozitív kisugárzásod van és olyan életöröm árad belőled, hogy ez már szinte bosszanton.

SPEAKER_01 3:15

Hogy csinálod? Nem tudom, kamaszkorom, családi legendáriumon. 14-15 évesen verő fényes juniusi nap, és madarak élet a csereszny. É lesőtétített szobában feküdtem, folytak a könnyeim, bejött az apám, szondta, veled meg mi az Úristen. És így felültem, és azt mondtam neki, mit tudsz te az életről? És emlékszem, hogy akkor nagyon szomorú voltam. Aztán az évek folyamán rájöttem, hogy nem érdemes, mert egy életünk van, és hát abból kéne kimaxolni a legtöbbet, amit lehet. Ezért van az, hogy most én ezt nem tudom, hogy ez az életszeret a kíváncsiság vagy a halálfélelem, ami engem mindig oda visz, hogy valami újat, ujat, ujat, ujat ujat. Ami egyfelől nagyon jó, másfelül meg hamar keszem a levest. Tehát, hogy ha megcsináltam, ha megvolt, akkor tudom, mint a szurrikát nézek, hogy mi be lehetne beleközdeni.

SPEAKER_02 4:22

Hát valahogy így. De amikor kieszed a levest, akkor volt olyan, hogy közben megégettel a nyelvedet?

SPEAKER_01 4:29

Valahogy én úgy vagyok ebben, hogy amikor kitör valami katasztrófa, akkor olyan vagyok, mint a Nyula reflektor fényben. És kiűrül az agyam, és úgy érzem, hogy gész, megoldhatatlan halál földrengés 15. És akkor így vagyok X ideig, nem túl sokáig, és akkor egyszer csak átmegyek egy ilyen probléma az, amit ha átkapcsolnának, és elkezd pörögni az agyam, és megkeresem azt a megoldást, ami abban a szituációban megoldható. Tehát mindig azt mondom, hogy konvertálni kell. Tehát, hogy van valami nagy probléma, és hogyha a problémából tudsz feladatot csinálni, az már egy egészen más nézőpont. És hogyha a feladat túlnagy, akkor ilyen párzud darabokra kell szedni, és akkor szép lassan egyenként meg lehet a dolgokat oldani.

SPEAKER_02 5:39

De ez mindig így volt, vagy ez az évek folyamán fejlődött ki benned, hogy képes volt el arra, hogy ok, akkor rövidöm belőle feladattál van rájön ez a.

SPEAKER_01 5:49

Nagyon hamar rászorított az élet engem arra tudod, hogy nekem akkora családom volt, hogy a szüleim pasz. És aztán a Rossi, és apukáját a lártam, mit tudom én, és amikor a szüleim meghaltak, akkor ott voltam a gyerekkel. És nem volt opció, hogy ne oldam meg a problémát. Mert nem meg kellett oldani. Ott vagy egy kisgyerekkel, és akkor nem fogja helyet senki max néha segít valaki valahogyan, de én meg abban rossz vagyok. Tehíséget kérni ez nekem nagyon nehezen megy, puszt is biztos ki lehetne analizálni, hogy mér. De szóval hogy renevelt az élet, hogy a feladatokat meg kell oldani.

SPEAKER_02 6:38

És azt át tudtad örökíteni a gyermekbe?

SPEAKER_01 6:41

Én azt gondolom, hogy minden ilyesmi. Tehát az ember arra képes, amit elhiszak, hogy képes rá. A következőképpen, hogyha a gyerekednek születések, születésétől azt tanítod, hogy te mindent meg tudsz holni, te mindenre képes vagy. Akkor ő azt az anyukája mondja neki, elhzi, és képes lesz rá. Hát én tudom, hogy én mindig azt mondom a Rosinak, neked azért olyan jó, mert nekem fantasztikus szüleim voltak. Mert hogy ha az ember már felnőttvej, azt látja, hogy milyen sokat adott neki az, ahogy nevelték, akkor nyilván a gyerekének azt akarja. Egyszer kérdezték arit, hogy mi az a legfontosabb egy dolog, amit tőlem kapott. És azt mondta, hogy az, hogyha én odaültem a mama elé, és azt mondtam, hogy óriás kerék szeretnék lenni holnaptól, akkor a mama azt kérdez, hogy oké, miben segíthetek. És az, hogy egy gyere, én annyit találkozom az irodában emberekkel, akik. Ha van egy nagy elvárás a szülőnek a gyerekével szemben. És akkor a gyerek hoz egy négyest, és akkor elhúzzák a száljuk. Nem is kell, hogy azt mondják, hogy irgunk burgom, csak azt mondják, hogy hát tudsz te jobbat. Hoz egy ötöst, azt mondják, na ugye? De mivel hatos nincs, az, hogy teokos vagy, de tehetséges vagy, ne jól dolgoznál, az kimarad. Érted? A feedback, a visszacatolás, amikor sikerélménye lesz neki, mert azt kommunikálják, hogy tehetséges, ügyes, okos, klassz gyerek vagy, az nincs. És ettől egy megfelelési kényszerben éri le az egész életét. De hogyha én minden, tehát a Rosi kinézett az ablakon, azt mondtam, figyelj, így senki nem tud kizni az ablakon. Érted? És akkor kap egy olyan önbizalmat, hogy te, persze, hogy mindenkinek vannak problémáim, meg mindenkinek kell fejlődni, meg mit tudom, de hogy az alami szerintem az a döntő.

SPEAKER_02 9:03

Ugye én is pont ezt csem a saját kislányommal, velem nem ezt csinálhet az anyukám, de mégis az én néha elgondolkozom, hogy mi van akkor, hogy ha egyszer csak az élet mégse azt igazolja be, hogy tényleg aztán minden nagyon fantasztikus, és mindennek tudani, és mindent. Esetleg sokkal jobban megrázza a kudarcélmény, mert nem azt tapasztalja, amit egyébként súlykolt neki az anyukája folyamatosan.

SPEAKER_01 9:28

Hát nyilván azért hogy mondjam, bizonyos keretek között csinálja ezt az ember, és ha valami nem megy, akkor azt mondja, hogy figyelj ez. mindig visszatérjek rá, hogy ha te mondtad, hogy ő nem volt egy túl szorgalmas gyerek. Tehani érdekelte abban szuper jó volt, de hogy bármi energiát fetszoljön abba, ami nem, az. És akkor ha azt mondtam neki, hogy figyelj, azt tudjuk, hogy te nagyon tehetséges vagy. Nem tudjuk, hogy mi benne, de hogy tehetséges vagy. De ha jön egy valaki, aki kevésbé tehetséges, de szorgalmasabb, az meg fog téged verni. A verhetetlen, az a tehetséges szorgalmas. Azt nem veri megse. És valahogy tőled egy kamaszznál az ember azt hiszi egyik fülénben másikon ki, és akkor valóban úgy is nézhet ki, és évek múlva egyszer csak kiderült, hogy az a kis magocka, az termékeny talajra hult, és elkezdett növekedni, és most már nagyon régen nála szorgalmasabb, maximalistább, precizebbet a munkában, hát keveset találni. De figyelj, hogy ha valami nem sikerül, az nem baj, szóval ez a másik. Azt megértetni, hogy ha nem sikerül, az senkinek se sikerül minden. Nem sikerül, nem sikerül. Egy a lényeg: föl kell állni és tovább kell menni. De hogyha minden tiszticári dolog miatt vala egy gyereknek beleverik az orrát, és azt mondják, hogy látod, este tudtad bezeg a szomszédban a gizi az milyen jól nem tudom, művészi tornázik, te meg ilyen béna vagy, akkor egy idő után félni fog a kudarctól. De hogy azt mondom neki, hogy nem baj, ez nem megy, nem érdekel senki nem tudhat mindent mennyi vívni. Érted? Szóval, hogy ez nem azt jelenti, amit én mondok, hogy feltétel nélkül, és alapnélkül, és kritika nélkül kell egy gyereked dicsérni, hanem amikor van rá mód, mert sok szülő akkor se dicsér, mert elkapatom, mert beképzelt lesz, mert azt hiszi, hogy meg tudom. Nem. Az kell támasz az életre.

SPEAKER_02 11:47

Neked ezt hogy csinálták a szüleit?

SPEAKER_01 11:49

Hát így. Így. Tehát, hogy az egy olyan szimbiotikus kapcsolat volt, és ma már látom, hogy ők is hibáztak. Bizonyos dolgokban, de hát nyilván aki nem hibázik, már az én nevelésemre gondolom. De mert engem túlbüszkének neveltek. Az baj. Hát mert olyan dolgok dolgokra mondtam már az életemben, hogy novem ezt nem, amire lehet, hogy nem kellett volna. Tudod? Baráti kapcsolatokban, munkában, egy csomó szituációban, mert hogy nekem egy kicsit nagyobb tartást adtak, mint kellett volna az élethez, tudod? De hát ez nem baj. Nálunk az volt a fontos, hogy én tisztséges, becsületes legyek, ne hazudjak, őszinte legyen köztünk a kommunikáció, hogy humorom legyen. Szóval, hogy az apám. Annyira nem érdekelt az, hogy én hogy tanulok. Például. Egyszer emlékszem, hogy gimnazista voltam, másodikos vagy harmadikos, és mondtam az apámnak, hogy kedden szülői értekezett lesz, és az apám még megrántottam rá, hogy mi közel hozzá. És akkor mondtam neki mondom, figyelj, egyszer menj be az iskolába, csak azért, hogy tudják, hogy apám. Ve van, eljössz a felénél, vagy mit tudom én csak menj már oda kedden ötre. Mert mondta, akarod jó. Elment, fél hatkor otthon volt. Tiszta hülye vagy zárva van az iskola, nincs ott semmi. Kiderült, hogy az általánosban mentem. Amikor másodikos gimnazista. Mondtam, ugye én már gimnazista vagyok. Az mondta, na jól van akkor majd legközelem, soha belemment is. Érdekelt a dolognak, hogy majd lesz velem valahogy nem vagyok hülye, majd kitalálom. És amikor fölmondtam a színházban, és ott álltam egyedül akkor talán 60 éves gyerekemmel, és hát mondtam, hogy akkor én most főmondtam. És hát elsápadtak mind a ketten, de nem mondták azt, hogy ne. Jól átgondoltad jól, és miért akarod? Ezért, ezért, ezért, ezért. És hogy lesz? Hát mondom, úgy lesz, hogy. Szóval, hogy ez egy hihetetlen erőt ad az embernek, meg hihetetlen biztonságot. Hogyha egy olyan háttere van, aminek így neki tud támaszkodni egész életét. És amikor ők elmennek a koronától az erre legyen.

SPEAKER_02 14:40

Az úgy dolgoztat fel.

SPEAKER_01 14:41

Átnehe, 10 hónap alatt tartad meg. Nem volt könnyű. De hát ez mindenki jó esetben, mindenki érkez a sorsa, hogy elveszti a szüleit. Úgyhogy ez egy töremben van szerepel lehetnek.

SPEAKER_02 15:03

Abban a szempontból még szörnyű, hogy azt mondhatod, hogy neked csak ők voltak. Tehát a család igazából az a két ember volt, aki aztán neked nagyon rövid időn belül kiesett az életedben.

SPEAKER_01 15:12

É mindig szoktam mondani, hogy én sikertelen ember vagyok, mert hogy egyetlen vágyám volt egész életemben egy nagy meleg összetartó család. Ez az egy nem sikerül. Bármive fogtam az út, nagyjából oké volt, ezt nem tudtam létrehozni.

SPEAKER_02 15:30

Ez szerencsének a függvénye, vagy valamit te csináltál rosszul, vagy ez meg?

SPEAKER_01 15:34

Hát biztos én is csináltam rosszul, nem úgy álltak a csillagok, nem ez volt az én utám, mit tudom én? Hazért egy három tagú családból nehéz lett volna egy nagy olasz családot kreállni, már én mindent megtettem a házasságunkban a gyerekapjával, amit tudom én, nem sikerült.

SPEAKER_02 15:57

Visszatér azt, hogy te ugye felel kisgyerekkel a színházból, miközben te egy ünnepel színésznő volt.

SPEAKER_01 16:05

Nem voltak én ünnepel színésznő egyáltalában, és ami szerintem egy nagyon jó dolog, hogy tisztában voltam a hiányosságaimmal, tehát tudtam, hogy mit nem tudok. Meg ez az egész szó, hogy annyira engem nem érdekelt, tudod, és hogy egy idő után. És hogy én meg azt gondolom, hogy csak úgy tíz körömmel lehet színésznőnek lenni, hogy belepusztul vasárnap, egész éjel nem azzik, hogy hétfőn milyen szereposztást fognak kiírni a próbatávára. Engem annyira nem izgatott már a vége felé. És akkor ugye én aztán, ha valamit nem tudok, énekelni olyan szinten nem tudok, hogy a szövegéről se lehet felismerni, amit énekelek, és akkor pustig kapta meg a színházat. És hát ezt lehetett tudni, hogy ő egy zenés színház. Aztáljáról beszélünk egy Attbenetál meg még a Főskett a színház. És lehetett tudni, hogy egy zenés színházat, és arra gondoltam, hogy ez a megaláztatás sorozata lenne itt, plusz akkor engem hívott a média már. Teljesen érthetetlen nő számomra, mert hogy nem volt előttem, aki a médiában színész dolgozott volna. Én ma tök természetes vagy itt vezetünk, én vágtam az utat nekik macsatéval, hogy ez lehessen. Mindegy, ez nagyon rég voltam is annyira érdekes, csak hogy én szerintem az élet ahhoz rövid, hogy az ember olyat csináljon, ami nem igazán érdekli, vagy amiben nem érzi jól magát. És ez nem a foglalkozást minősíti nyilván, hanem engem, hogy valamiért belőlem kiment az érdeklődés.

SPEAKER_02 18:01

De azt meg tud magadnak mondani, hogy mit törl, mert azért a keszímű, az elég elhívatott a keszímű vészet.

SPEAKER_01 18:07

Nem azt nem birtam, és ezt azóta sem írom, és nem is megyek bele olyan szituációkba, hogy nincs az életem fölött rendelkezési jogom. Tehát, hogy milyen szerepet kivel kirendezi, mikor mit, ahhoz nincs közöd. Kírják a próbatáblára, és nem tudom már most, hogy van, de gondolom, nagyjából így van a színházakban, hogy akkor azt kell játszani. És hiába tudod, hogy rossz a darab, hogy evel a partnerrel nem szeretsz játszani, hogy ezt a rendeződ nem sokra tartott, egyébként se érsz rá mostanában. Érted, hogy semmi közöd az életedhez. És ezt én nem ponton már nem.

SPEAKER_02 18:56

Tehát akkor magyarul a szabadságvágyat hajtott el tulajdonképpen.

SPEAKER_01 18:59

Hát az én tudásom az vagyok. M valóban, hogy hogy vegyem már kezembe a sorsomat, és hogy menjek én arra, mert engem engem érdekelés. Aztán nem véletlenül voltak ezekben mindenfélék, mert szerintem az arha jó, hogy az élet az olyan egy nagy svédasztal, és akkor mindenhonnan akarsz egy kicsit csipeketni. És az baromi jó, hogyha azt megteheted. Nyilván a te felelősséged mindenféle szempontból egszenciálisan anyagilag, meg ugye a vállalkozói lét, amit annyira irrigyelnek, azért azt tudjuk, hogy az olyan, hogy ott nem jön a havi fix, plusz minden nincs, ami, hogy nincs probléma. Ott mindig meg kell oldani. Most ez a baj, most az a baj, most ezkér, most azt kérem, most van egy új ötleted, az ho csinálja.

SPEAKER_02 19:54

Szóval, hogy egy másfajta lét, de ez a fajta lét nekem sokkal passzentesabb, mint a havi fixes lét akkor azért végül is nem egy légűristérben léptek ki, mert azt mondod, hogy akkor már azért, amikor eldöntötted, hogy nem akarsz énekelni, mert hiszen ez nem annyira rá hozat közel, akkor azért azt mondtad, hogy már volt média részéről megkeresés.

SPEAKER_01 20:16

De azt nem tudtam, hogy mi lesz. Hsak annyi volt akkor még, hogy nincs a kedv. De hogy az hova visz, vagy mi lesz avval, vagy ez tényleg úgy van-e, vagy meg fog-e valósulni azt, akkor még nem lehetett tudni. De hát mondom, ez annyira rég volt, hogy ugorjuk.

SPEAKER_02 20:37

Én csak azért akarok egy picit még ezzel lovagolni, mert ettől még, azért egy bátorság kellett, hogy ott voltál egy kisgyerekkel. És feszülő volt a szüleid, akik nyilván, amiben tudtak segíteni. De ezért is neked.

SPEAKER_01 20:49

De hát az élethez kell bátorság. Tehát az nem megy, hogy ülök egy sarokba reszkedve, hogy beomlik a plafon, és akkor maximum fölveszek még egy mentőmerény, hogy hát haárvíz is lesz. Érted? Hanem azt tudni kell, hogy jönnek a kudarcok, meg jönnek a sikerek. De hogyha nem mész, akkor egyik se jön. És nem nincs kudarc nélkül. Én szerintem vagy az úgy döntesz, hogy egy kis faluban egy zsák utcában költözöl, és a kerítésen nézel ki a forgalomra, ami hát nem lesz túl nagy. Vagy beszállsz a kocsitba, és fölmész a hadsáros autópályára. Ott nagyobb beszélje van a balesetnek, de azért ott a mész, akkor a Hegy, meg tenger, meg városok, meg falvak, meg szépség, meg. Kit vállal. Volt olyan igazán nagykudárt. Hát én a színészet adok tartok. Ingár olyan volt. Hele akartam valamibe kezdeni, és akkor az élet azt mondta, hogy ne. És szerencsére érevettem, hogy azt mondja, hogy ne. De hogy biztos volt.

SPEAKER_02 22:14

De akkor ez még most nem kudarc, nem? Tehát, hogy akkor az már mi felismerésre nem tudok.

SPEAKER_01 22:17

Hát mindegy, hogy fogalmazunk, de úgy, hogy csináltam valamit, és akkor abból valami nagyon rossz sült ki, az nem. Mert szerintem azért nem, mert hogy az ember már egy idő után egy bizonyos korután, mondjuk így tudja, hogy mit szabad elvállalni, és mit nem. Teh nekem például az egyvelatív felismerés volt, amikor rájöttem, hogy lehet nemet mondani felkérésre, hogy ezt köszönöm szépen nem szeretném csinálni. Az előtt megelőzően mentem, mint a nyomtatoló, ahova hívtak. Mert úgy gondoltam, hogy hát hívnak, akkor menni kell. És akkor volt egy pont, amikor rájöttem, de nem. Hát ha nem akarom, akkor nem. Ha tudom, hogy ez nem jó, nem akarok veleleülni, beszélgetni, nem érdekel a helyzet, akkor nem. És azért, hogyha az ember így van, némi jön ismerete meg válogat, vagy megadatik neki, hogy válogathasson, inkább azt mondom, akkor azért már kisebb az esélye a hibázásnak.

SPEAKER_02 23:29

Ez hogy látod egyébként azokon az embereken keresztül, akik hozzátok bejutnak a testő irodádba, hogy mennyire ez az alaphozállás az élethez, hogy válogatnak, meg adott esetben nemet mondanak, meg bátrak, hogy belájnak helyzetbe, vagy nem ez a jellemző.

SPEAKER_01 23:48

Nem lehet ilyet mondani, én szerintem, hogy az emberek ilyenek vagy olyanok, mert annyifélék vagyunk, annyiféle élethelyzet van. Van, aki kicsit bátor, van, aki nagyon fél, van, aki hol így fél, hol úgy bátor. Érted, ahogy annyiféle van, én próbálom átadni mindenkinek. Mindenkin beszélgetek, mielőtt ugye vagy belép, vagy nem. És hogy látom, hogy hol lehet egy picit felhúzni a dolgot, és akkor én mindig beszélgetek fel minden féléről, azt hiszik, hogy az érdekel engem, amit kérdezem. Nem érdekel egyébként? Hát ez. Hol lehet egy kicsit megerősíteni? Mert végülis, ha én keresek társat, akkor az én személyiségem a lényeg, hogy én mennyire vagyok ilyen olyan, nem olyan, nem ilyen, és hogy én ebben próbálok segíteni. Hogy ahol van egy pici deficit, itt ott ezer helyen lehet, hogy azt megpróbáljam egy kicsit helyére tenni.

SPEAKER_02 24:56

Hogy változott különben az elmúlt? Nem most 30 éve, mert ugye 30 évet csinálod? Szóval három évtized. Ha egyáltalán változott, nem tudom, hogy hogy változott azt, hogy az emberek, hogy találnak, akár egy ilyen irodán keresztül társat maguknak, vagy mennyire magányosak, vagy mennyire vannak lehetőségek arra, hogy bármilyen módon ismerkedjenek, és aztán tartó kapcsolatot találjanak.

SPEAKER_01 25:19

Hát nézd nagyon rossz az ív, amit én látok harmin. Amikor elkezdtem még nem volt internet, könnyebb volt az keresni, mint ma. Mára az emberek, reméljük, hogy ez majd most már megváltozik egy kicsit, vagy nagyon. Annyira szét vannak frusztrálódva, annyira idegesek, annyira türelmetlenek, annyira tele vannak feszültséggel, haraggal, mutkor egy férfinak mondtam, aki a társat az Irodában a tag, és kudarcot kudarcra halmozott, mert láttam, hogy haragszik a nőkre, hogy neki nem sikerül. És hogy nyilván nem lehet. És akkor éptem te finni, jöjjön már be beszélgessünk egy kicsit, hogy figyeljem, fogadjan el tőlem egy tanácsot. Menjen három hónapra szabadságra ebből a táresésből. Foglalkozon ezer minden a Hobbiával, a munkájával, a barátav a család, mit tudom én, csak egy renditnek bonyolítson le, és az agyából is próbálja megkikeretni ezt az egészet. És akkor majd három hónap múlva jöjj vissza. Három hónap múlva visszajött, megint belefogod ebbe az évben, tácskeresső, bocsánat, és egy hónap múlva sikerült neki. Mert nálam azért nem jár le a tagság, mert nem lehet presszió alatt társat keresni. Töndegy, hogy valaki milyen anyagi helyzetben van. Hogy ránéz az órája, és azt mondja, Úristen már csak egy hónap van a tagságomból, és még mindig nem történt velem semmi, akkor elkezdi izonb csinálni, úgy meg biztos, hogy nem lehet. Társak csak jókedvűen lehet keresni, vagy találni. És hogyha valaki feszül, ha pont a felhők gyülekeznek a feje fölött, hogy elbocsátják el, hogy nem tudom, a szüleim megbetegettek a gyereke külföldre ment. Úgy nem fog menni. Mert hogy azt mondja, hogy most szoktam nekik mondani, hogy ha bármi van, betelefonál azt mondja szünetel, addig, ameddig akar, aztán majd visszajön, hogyha úgy érzi. Tehát, hogy ha az ember emberekkel foglalkozik, szoktam mondani, hogy ott is kell pirospontokat szerezni, mert hogy nem lehet egy ilyen szolgáltatás, mert ez végül az, nem lehet százszázalékosan profitorientáltra kihegyezni, mert ennek van egy mentális része.

SPEAKER_02 28:01

És akkor azt szerintem, hogy ha így egyensúlyban van, akkor az út hogy látod, hogy változott meg annak az aránya, mert annyi cikket lehet arról olvasni, hogy az emberek meg nem annyira nyitottak, hogy szívesen vannak szingliként, hogy megtalálják a maguk életét akkor, és ha nincs mellettük senki sőt arra rendezkednek be, hogy te is ezt tapasztalod?

SPEAKER_01 28:23

Hát nem, én azt gondolom, hogy a szingli az olyan, mint a kényszer vállalkozó. Van azt hiszem, a statisztikák szerint 3-4% egy társadalomban, aki alanyi jogon úgy dönt, hogy ezért azért am azért férfiak nők vegyesen nyilván, ő nem szeretne hosszú távú párkapcsolatot. Meg van rá az oka, olyan a lelkem, mit tudom én. A többiek meg, vagy akik nem szeretnének azért nem szeretnék, mert hogy érte őket egy olyan csalódás, hogy belül el vannak fáradva ahhoz, hogy egy új lületet venyenek gondolom átmenetileg. És a többi meg keresi, és hát borzasztó nehéz. Borzasztó nehéz ársa találni mondjuk a 30. Azért mondtam egy rossz a körbe. Tehát, hogy ma már egészen biztosan, hogy valami fajta nem is segítségnek hívná, inkább mondjuk azt, hogy lehetőség. Tehát hogy valami fajta lehetőség, amikor kérdezik tőlem, hogy akkor ő honnaj, hogy neki kell le segítségemben vagy nem. És akkor azt szoktam mondani, hogy ha visszanézi az elmúlt egy évét. Az elmúlt egy évben nem kerül be az életébe, mondjuk öt potenciális lehetőség. Valamit csinálni kell, már pedig szerintem nem kerül be az ember életébe öt potenciális lehetőség, annyi, hogy bármit tenne.

SPEAKER_02 29:53

De miért nem egyébként? Régen is voltak lehetőségek. Most elmészem a munkahely, klubhoz csatlakozol, nem tudom, színneházítás, nem tudom.

SPEAKER_01 30:03

Én mondják ezt a nők, például, hogy akkor ők járnak kávéházba, megjárnak a Mipában, megjárnak a. Barátnőkkel mondom, de figyelj, az egy életszerű helyzet, hogy ősz a barátnődel egy étterembe. Oa jön egy férfi, és a jó estét hölgyeim nem őn, őntől szeretném megkérdezni, hogy párkapcsolatban éle, hogy keres a társadat hanem hogy én szimpatikus vagyok, és megadnál telefunk. Szerinted van ilyen élethiz? Mert szerintem. És bárhova mész, otvárok vannak, vagy barátnők. Két férfi a te ismeretségi körödben, mondjuk két független férfi. Azt te el tudod képzelni, hogyha nem egy párt alkotnak, hogy elmegy moziba, vagy színházba, vagy bárhova. Ilyenkor szoktam valaki mondani, szokott ez a reakció lenni, hogy de nekem pétszelen van egy ismerősöm, aki ennek a szomszédja, és azt mondom, hogy igen, de én az általában tudom mondani. Tehát bárhol körülnézel egy férfinak a képébe, vagy hogy mondja, működési módjában, az nem fér bele. Két csaj az simán el megy bárhova. Két férfi magszom szörözni, meg, sportolni, megy. Mit tudom, miért helyeknek. Nincs hol. A social media, az sok minden az elmúlt évtizedekben sok minden sokat állt a párkapcsolatoknak. Ugye egyáltalán az emberi kapcsolatok, hogyha nem tudom, mennyire tapasztalatsz. Ha az ember nem fókuszál nagyon, hogy a barátok, és hogy felhívjon, hogyha találkozunk az időszakít, csak energiát tegyek bele, stb. Akkor eliminálódnak ezek az emberi kapcsolatok. Energia idő, nem tudom, minden híj. Holt én szerintem ezek a legfontosabbak. Van ez a kék zóna, ahol száz érve föl. És akkor elkezdték nézni, hogy mi az, amitől ezek az emberek. Mert az egyik Szicíliában van, a másik Costa Rikán, a harmadik Japánban, más az éhajlat más tesznek, mások. Egy közöss találtak. Ezeken a helyeken az öregek. Olyan közösségben élnek, amely figyel rájuk, amely feladatot ad nekik, életcéljuk van. Tanácsot kérnek tőlük, megkélik, hogy vigyázzanak a gyerekre, hogy tegyék már meg, hogy odaülnek, és ránéznek a házra, amik ők. Tehát, hogy nem érzik azt, hogy mint mondjuk itt Budapesten például, hogy ül egy lakásban, egy idős ember egy száll egyedül, és maximum beszélgetés műsorokban tud betelefonálni, ha beszélgetni akar, mert nincs kivel. És az a nagyon érdekes, hogy még én régebben kitaláltam azt, hogy na azt mondjuk egy nagy kudarcol, kitaláltam azt, hogy kibéreltem egy hatalmas egy nagyon nagy irodát, amiben volt egy helyiség, 50 ember fért el benne. Én majd csinálok programokat, és akkor majd milyen jó lesz, hogy akkor itt egymásra a tagoknak. Ingyen volt. Senki nem jött el.

SPEAKER_02 33:38

Miért?

SPEAKER_01 33:39

Hát kérdezem én. Ugye egyes évben mindenki azt mondja, hogy nincs hova menni, nincs hol ismerkedni, nincs hol, amikor ott a lehetőség, akkor meg nem jönnek. Mondjuk, ha hívtam valami nagyon híres embert, akkor eljöttek. De úgy amúgy nem is tudtam értelmezni. Ez a három az egyben, tehát hogy kultúrája, hogy valaki jöjj. Ez a minimum elvárás, hogy valaki jön társ keresni, és akkor úgy gondolja, hogy majd én 10 dobozban masnyival, előhúzom az igazit, és jön a biztosít, és havi 2008 év alá tudja hinni, hogy a tisztességes becsületes hűséges megbízasz, soha nem fogja elhagyni, és csak őt szereti. Ez a minimum elvárás.

SPEAKER_02 34:28

De ezt aztán nem tudod? Igyekszem. Ugye lehetek indiszkrét. Nem. Nem? Az nem téma, hogy arról beszélünk, hogy emberek oda mennek és párt keresnek, és igazából szeretnének társat találni, de a Fekám mondtam, hogy te kábé 25 évve vagy egyedül. És ugye azt mondtad, hogy vagy kudarcélmény érte őket, vagy egész egyszer megtalálták, hogy te miért tudsz ilyen jól lenni egyedül. Igazából bennem ez a kérdés fettődött föl.

SPEAKER_01 35:02

Hem tudom, hogy jól vagyok-e egyedül, inkább úgy van, hogy egyedül néz, mindenben van jó megrossz. Tehát párkapcsolatban is vannak nyilván nehézségek, olyan szituációk, amit meg kell oldani, meg olyanok is, akik megoldhatatlanok. Az egyedüllben is vannak pozitívumok, negatívumok, tehát ez a szomszéd kertje tipikus esete. Nagyon sokan mondják, hogy milyen jó nekem vagy nem. Én azt gondolom, hogy nem jó, de így alakul. És alapvetően az, ha belegondolsz, hogy kinek el egy olyan nő, akinek társkereső irodája van. Mert azt hiszik, hogy hát én ott macsolázok és képzeld el. 30 év alatt, ez alatt a 30 év. Egyetlen egyszer nem fordult elő, hogy én valakivel az Irodán kívül találkozunk. Nővel igen, akivel összebarátkoztam. De hogy egy férfival találkoztam volna, aki egyébként ugyanúgy az Irodában jött, és én azt mondtam, hogy várjuk már egy tudat, mert nem rakja már nem itt a rendszerben. Szóval soha nem fordult elő, tehát kizik el. Úgyhogy meg hát nyilván, mit tudom én. Hát így alakult kész, aztán majd lehet hogy egyszer csak. Lehet, hogy nem találted meg az igazi meg.

SPEAKER_02 36:25

A reményha megutolja. Ágy van, persze. Ez mondom én is mindenkinek ezt a. De egyébként hozzád fiatalok is mennek.

SPEAKER_01 36:36

30- 30-40 nagyon sokan. Igen, persze. Hát mindenkinek más élethelyzete van, és mindenkinek más problémája van. De aki ársatok, az társat akartok mindegy, hogy annyira édesem, jött egy férfi, meg egy nő, a férfi 70 plusz, a nő 60 plusz, és akkor nagy piromotban jöttek az irodában, hogy akkor ők most boldogok, és akkor szonta az úr, hogy hát, katika, én sose gondoltam volna, hogy Marika után, akit eltemettem. Én még egyszer szeretni fogok egy asszonyt. De őt szeretem mondani, és egy olyan kedves most olyan ránézett, azt mondja. És azt képzel el katika, hogy még a leleteim is sokkal jobbak. És ez baromira így van. Hát eleve az, hogy tovább élnek azok az emberek, ak párkapcsolatban élnek, mint akik nem. Akinek egy papagája van, az továbbél. Mert van valaki, vagy valami, akivel szemben felelősséget érz, akérzi, hogy nem hagyhat ott. Én nekem meggyőződésem egyébként, hogy egyetlen nagyon fontos dolog van így generálisan, az ember éri az életét, hogy mindig legyen szél. Akkor értelmezhető az élet. És célt azért bármilyen helyzetben lehet találni. Tök mindegy, hogy miért, csak hogy neki az egy út legyen, aminek a végén van valami, ahova ő tart. Popper mondta mindig, amíg megy a szekér, az tök mindegy, hogy hol bele a hupliba, hol fönnak adomon, hol nem tudom, kitörik a kereke. A baj akkor van, amikor egy helybe forog a sárva a kerék. A baj van.

SPEAKER_02 38:40

Neked példám? Te ezt magadnak szoktad így megfogalmazni?

SPEAKER_01 38:44

Persze, persze, mindig van valami cél. Most képzeld el elértem az egyiket hogy a múlt héten. De ez csak annak érdekes a jegyen ismer. Cseresznyelek várt főztem. Tehát én leszedem a fámról, a cseresznét, kimagosztam. Ennek többféle megoldása volt, mert azt hiszem megrohoknire kimagosztam. Kreativitásommal, először odolval vágtam, azt így lőttem a magokat a suliba. És utána csesznélek, életemben soha. Ez a kertes ház ami lett ez olyan szinten változtatta meg ilyen szempontból az életemet, az elmondhatatlan ott bekerültem egy annyira helyes közösségbe, akik úgy segítik. A vidéki élet az tök más, a vidéki emberek teljesen mások. Állok a közérben, és akkor az eladó, meg a vásárló. És manykám, kinyújtottad a réte. Hát, képzeld el, hogy kinyújtottam volna, de közben és beszélgetnek. Én aki itt a belvárosi közértéket már szikrázott a szemben. Mi az, hogy itt megbeszélik a rétest amikor itt állok sorban. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a többieknek ez halál természetes volt. És akkor visszafogtam magam, mert rájöttem, hogy itt az emberek kommunikálnak egymással. Érdekli egymás problémája. Skal kedvesebbek, nyugodtabbak, élhetőbb világban már 30 km Budapestől. Beszoktál ebbe akkor? Jövök megyek. Ugye, mert amikor dolgozom, akkor bejövök, amikor nem dolgozom, kimegyek. De nem beleszoktam, hanem egyszerűen imádom.

SPEAKER_02 40:41

És ez a cseresznyeme, ez egy ilyen nagy dolog.

SPEAKER_01 40:44

Nekem? Nekem. Nekem nagyon nagy dolog. Igen, nekem nagyon sok életemben. Nem hogy, ha nem, akik ismernek, az azt mondják, hogy na jó már hol vetted. És mondtam, nem is tavaly, meg már kompótokat csináltam, meg függetek várt a saját fámról. Ez engem annyira elvisz ez a dolog, hogy ezt elmondani nem sokára az nyomdokaiban lépsz egyszerű. Azt nem, mert annyira maga a főzés, az annyira nem. De hogy ezek, amik a kertel, meg a természettel, meg hogy a milyen virágot hova ültessek, meg hogy az most, akkor kokadozik, és hogy legyen acsolórendszer, és a min, hát megörülök érte, annyira szeretem.

SPEAKER_02 41:34

Azt a most egyszerű mesélted, hogy te ilyen nagyon burjázó kertet szeretnél, mert hogy a kertben neked ez a lényeg, hogy burjazik.

SPEAKER_01 41:42

Elvarázolt legyen, mert az volt a baj, hogy amit megvettem, otilyen fehér kővel volt leborítva az egész kert, mert mindegy. És ha nem tudtam, hogy mi zavar, mizavar, bizavar, és akkor rájöttem, hogy ez a szikrázó fehér múlva zavar, ami az egész kertben van, a gyümölcsfák alatt. És akkor elkezdtem gondolkozni, hogy akkor ez füvet nem tudsz rávetni. Mindegy nem megy belőle a mérhetetlen izgalmas történetben. A lényeg az, hogy megoldottam, és a természet is segít, mert ott van egy ilyen félsziget nem messze, és akkor oda kimentem, és kiástam mindenféle ilyen mezei virágokat, és akkor szomszéd már mondta, hogy megijön a katakazal, mert ugye nekik lát a gaz. De mondom, gabi, hát ez mennyire szép? Hát mindegy. És akkor azok valahogy elszórták a magjukat, és idén olyan növények nőnek, amit én nem ültettem. És tele van.

SPEAKER_02 42:50

De akkor igazából most azon meditálgattam, hogy te ezt azért nem nem tudtad akkor ezek magadról elképzelni, hogy neked tud lenni egy ilyen életed, vagy csak nem valósult meg. Most azon gondolkoztam, hogy ugye mondhat az elején, hogy amikor bejönnek, és akkor beszélgetsz velük, hogy hogyan tudnád őket felelni. Nyilván az az is kell, hogy azért valamilyen szinten ők nem biztos, hogy jól látják magukat, és kell egy külső szemem, aki segít nekik abban.

SPEAKER_01 43:16

Az mindig kell. Az mindig kell. Tehát, hogy én versenyszerűen húztam. Tehát, hogyha a vízbe valaki fuldoklik, akkor beugrok és kihúzom. Mann van annyi víz tapasztalat, kondit, mit tudom én. De ha én leszek rosszul bent, magamat nem tudom kihúzni. Akkor nekem is kell egy kéz, amiben belele tudok kapaszkodni. És ez így van, szerintem mindenkinek az életével, hogy ha valahol bizonytalanság van, vagy hiátus, vagy mit tudom, akkor kell egy külsősz. Szoktam mondani, hogy amikor így jönnek beszélgetni, hogy nincs nálam a bölcsek köve. Csak kívül vagyok a tojáson. Tehát, hogy én annyit tudok csinálni, hogy te kinézel azon az ablakon, és én azt mondom, hogy te figyelj, próbáljuk már meg, hogy itt nézzél ki, hogy ugyanazt látod, vagy esetleg ez jobban tetszik. Mert hogy kívülről látom, ő nem tudja. Münzt Kizofény, hogy az utolsó oltsa el a villany. Tehát hogy az ember magát nem nagyon tudja kívülről szemlélni. Úgy lehet segítséget adni. Mikor mondta egy nő, hogy elmesél a történet. Mondtam, hogy hát szerintem így meg úgy, azt mondja, több együttérzést vártam. Hát mondom szerintem együttérzést a barátnőjtől kéne várni, mert nem gondolom, hogy ha én mostok a nyakadban borulnék, hogy te mennyire szerencsétlen vagy, az téged bármiben is előre vinne. Én azt mondom, hogy ebből hogy lehet kikeredni. De én most a részvét, az nem az én foglalkozásom, arra ott vannak a barátnők, majd a vigasztalnak.

SPEAKER_02 45:06

Ez nyilván ez kellett ezért a pár terepta, meg kocsem, hogy quasi így egy ilyen külső szemet tudjál adni azoknak a klokat.

SPEAKER_01 45:12

Hát meg hogy azért ne teljesen állok kovácsmódjára csináljam ezt a dolgot, mert megiscső emberekről van szó, hogy ez egy felelősség. És oda, amikor nagyon nehéz nekem megugolni, hogy senki nem örömben jön. Tehát hogy ilyen bajó, hogy semmi baj nincs. Csak az a baj, hogy nem talált társat. Az se jó. Hozzám így nem jön senki, annyira jól vagyok katin. És akkor azért nekem ezt valahogyan kezelni kell.

SPEAKER_02 45:49

És te magadról különböit mit tanultál meg a képzés alatt? Volyen.

SPEAKER_01 45:55

Ott nem, azóta sok mindenre, amit most nem fogok elmondani, de hogy azért lehet pont, amikor mondtam egy ilyen hasonló felvétel. Hogyha más nem, az ember a visszagondol azokra a mondatokra, amik fájtak. És akkor ott kell elkezdeni keresni az igazságot, mert hogy te azt mondod nekem, hogy te lopsz, akkor én azt tudom, hogy megzuhányozzál le, és nem fogok romoljainba dölni. De ha valami megér intrigger el, ahogy most ilyen divatos szóval mondják, és fáj, nagyon rosszul esik, az betalál. Tehát ott valami igazságnak kell lenni. Aztán ez egy másik kérdés, hogy az ember el tudne el merni saját magában addig, ahol az ott felismerhető lesz.

SPEAKER_02 46:52

Nem beszélgetünk róla, de szerinted a többség az elmer menni? Mert én azt látom mondom, hogy magában. Ez kevesen.

SPEAKER_01 46:59

Hát hogy tud vagy az két külön dolog. Nem tudok ilyen általánosságokat mondani. Biztos van, aki igen, van, aki nem, de hogy ez mennyire, meg milyen mére, meg mit tudom én, az már megint csak emléke.

SPEAKER_02 47:12

Úgy gondoltam, hogy ez annyi ember megfordulott, hogy ezért nyilván van egy ilyen ráátásod.

SPEAKER_01 47:18

Ez szerintem boldog ártékony időszakot élünk ebből a szempontból, mindenki úgy ül le. Az elmúlt években nagyon sokat foglalkoztam magammal. És mondom, mire jutottál. Szóval ennek most akkora divatja van. Ezek az önsegítőkönyvek, a workshopok az ilyen tanfolyam, hogy hívják ezt ismerd meg magad, lépd át a komfort zonád, fel tudsz használni az én idő. Ez mind zúdul rá az emberekre, és ebben nagyon el lehet tévedni. Ebben nagyon el lehet tévedni. És ez ma már egy iparág. És nagyon lehúzzák szerintem az embereket ebben. És egy hamis fejlődést adnak nekik, mert így nem lehet. Tehát nekem meggyőződésem, hogy elolvasson egy önsítmény. Miért nincs olyan önsítőkönyv, hogy hogyan vett ki otthon a bank beledet. Érted? Lehet, hogy kevesebb kárt okozna, mint ez a önismereti őrület, ami most van. Két dolog. É mindig úgy elátom a divatot, ahogy változik. Most ezek a önmagammal való foglalkozás, és nem ül le olyan. Magamba fogadásokat kötök. Nem ülne olyan ember, akinek ne lenne egy rokoná életében meghatározó szereplő, aki nem látszik. És tényleg már egy darabig az indulat fölgerjed bennem. És most kitaláltam a jó kérdést, hogy valaki azt mondja, hogy sajnos férjem narciszti volt. És akkor szoktam kérdezni, és kidiagnosztizálta. Hát én utána néztem. Az vagy egy orvos, ezt ki tudja mondani. Ahhoz 5 plusz 3 éve tanul. Mom, el tudod azt képzelni, vagy el tudja azt képzelni, hogy elolvass két nő cikket, megnéz egy Youtót, és akkor diagnosztizál. Egyébként meg nem tök mindegy. Hogy narcisztikus volt vagy borden. Maga most így tülő meg éli az életét, ezt tök mindegy. Mert ha nem tök mindegy, akkor baj van.

SPEAKER_02 49:54

Teljesen tényleg tehát a mimikád. Én tudom, hogy ez te vagy, de hogy ez a mimikád változott, ahogy eljátszottad azt a jelenetet, valaki arra gondolok, és akkor elmondok.

SPEAKER_01 50:07

Hát az ember nem kell, hogy megtagadja ő magat. Nem hiányzik egyáltalán. Egy átpont kérdeztem valakit. Volt az elmúlt évtizedekben mondjuk öt alkalom, amikor felkérés volt táncra, hogy akkor ebben vagy anban. Először mondtam, hogy úgy már olyanok hívtak nyilván, akik szeretnek meginni, és akkor mondtam, persze, ha beüljünk le a beszéljük meg a nem és mindig kitáncoltam. Nem szeretnék jó döntés volt.

SPEAKER_02 50:41

Amikor beszélgetek most veled, és amikor a minikáról jutott eszembe, nem szóval annyira olyan, mintha a Rosina völne itt. Tehát, hogy ez valami brutális, hogy ti mennyire hasonlított.

SPEAKER_01 50:53

Múgykor mondta a Rosivala, hogy ültünk valakivel hármasban, és hogyha ki, hogy néz ki, erről volt szó, és akkor a Rosinta annak az illetőnek, nézd rá a jövőm. De egyébként ami a nagyon durva, hogy a Rosinak a Rosin elém tartotta a telefonját, és kinyílt.

SPEAKER_02 51:15

Nem mondan.

SPEAKER_01 51:18

Mert hogy a telefon nem kortnéz meg ilyesmit, hanem pontokat. És kinyílt a telefonja.

SPEAKER_02 51:25

Tényleg olyan, hogy kónozták volna szóval, hogy ez van.

SPEAKER_01 51:27

De olyan érdekes, mert az apjával van együtt, én látom, hogy mennyire hasonlít az apja. Két helyről elég jól lett összeint. Nagyon sokat vytok ki együtt. Hát ez nagyon változó. Mondjuk, amikor három hónapot meg fél éve voltarikában, akkor nem nagyon sok. Bár akkor meg fészztájon órákat beszélgettünk. És az sokkal intenzívebb volt, mint amikor mondjuk találkozunk, és három percenként nézi meg a telefonját, amit agyvérest kapok. Most már nem annyira. De hogy sokat, igen, sokat, sokat vagyunk. Amennyit tudunk, együtt vagyunk, mert szeretünk együtt lenni. Iszonyatosan tudunk röhögni együtt. Nagyon. Mással nem is tudok annyira, mert ez egy annyira ilyen spéci humor, amit így az én családomból, az ő apjától így kialakult, hogy ezt így kevesen tudnak ebberészt venni, de mi megszok.

SPEAKER_02 52:33

Azért örülök annak, hogy ezt mondod, mert nekem hasonló szimbiotikus kapja. Ha már hogyha szimbiotikusnak lehet nevezni, szerintem lehet a ilyen setetekben mindenképpen neveznek kapcsolatot, az én kislányom, vagy az anyukámmal, és akkor mostanában, ha már így mondod ezeket a mindenféle pszichológért tárgya könyveket, meg a pszichológusokat, gyakorlatilag már szinte kárhoztatva van az, aki túlszoros kapcsolatban van a saját gyerekével, vagy éppen az anyukájával, mondta, hogy az nagyon egészségben.

SPEAKER_01 53:01

Én meg azt gondolom, hogy ha jó, van egészségtelen formája nyilvánvalóan, de ha az embernek épeze van, akkor tudja, hogy ez a mi kapcsolatunk ez egy függősége, vagy egy egyenrangú kapcsolat, hogy én befolyásol, és ez nyilván a szülő marik. Éfolyásolom az életét, vagy ha szükség van rá, tanácsot adok, hogy irányítom, vagy csak ott vagyok egy támasznak, aminek ha bármi van neki, lehet dölni. Szóval azért az, hogy van egy szoros jó kapcsolat, az nem egy negatív mondat. Aztán lehet ez nem olyan régen jött egy lány. Hát hogy csak azt szeretném megkérdezni, hogy jól tettel, hogy elvált. Mert hogy összejött összeállítok a férjvel, és elkezdtek épkezni, és akkor a férje azt mondta, hogy amíg tart az épkezés, hogy ne fölöslegesen költsék a pénzt, költözönek oda anyukához. Mondta a lány, hogy jó, oda költöztek anyukához, egyik szoba, másik szoba anyuka. És azt mondja, ez a 30 éves lány. És azt nem tudom kapa. Az normális, hogy amikor lefeküdtünk, akkor először mindig bement, és lefeküdt az anyukája mellé, és ott volt egy fél órát, és akkor utána jött át a mi szobánba. Hondom, jó tette, hogy elváltál. Host érted? Tehát vannak, hogy mondjam, túlszoros kapcsolatok. Itt mindig az a lényeg, hogy a döntésében mennyire befolyásolod az életvitelében a választásaiban, mert ha nem, mert ha ő megkérdezés. Te tanácsot adsz, aztán ő eldönti, hogy elfogadja vagy nem. És ha tudja, hogy semmi baj nincs abból, ha másképp dönt, akkor az oké. De különment belsőleg is hasonlóak vagytok egyébként, vagy nem? Tényleg? Bizonyos dolgokban igen nyilván, ilyen becsület, meg tisztesség, meg mit tudom én, de a Rossi egy sokkal megfontoltabb, sokkal türelmesebb, sokkal diplomatikusabb ember, mint én vagyok. Sokkal. Tehát én nagyon sok mindent tanultam tőle az életem. Nyilván ő is tőlem, de az életem folyamán ebből a szempontból, hogy ő mennyire. én hajlamos vagyok elkapkodni a dolgokat. Tehát hogy én indulatból és azonnal és csípőből és vehemenciával döntök sokszor rosszul. Ő meg nem. Onnan megnézi. Türelmes, nem siet. Szóval, hogy ilyen szempontból ő valahogy más.

SPEAKER_02 56:00

De akkor meges, hogy azt mondod, hogy sokszor döntesz rosszul, mert amikor azt kérdeztem, hogy voltak.

SPEAKER_01 56:05

Hélén apróságokban tudod, hogy elmenyek, nem menjek, eladjam, ne adjam, megvegyem, ne vegyem, mit tudom én. Én hajlamos vagyok kifejezetten érzelmi döntéseket hozni.

SPEAKER_02 56:18

Mert ez igazából impulzív vagy, nem? Nagyon.

SPEAKER_01 56:21

Igen. Igen, azinál.

SPEAKER_02 56:24

Ha már ugyanesvét tényleg nem tudom megkérdezni, mert én ezt nem tudtam rólad, csak amikor elkezdtem olvasgatni a derült ki számomra, hogy te magánnyomozó itt tanfolyamot vagy nem.

SPEAKER_01 56:34

Igen, igen, azt elvégeztem, mert azt gondoltam, hogy ugye annyi ilyennel jönnek az emberek, hogy megcsalta, elhagyta, elhagyta, megcsaltam. Mit tudom én. Ami bőszomra nagyon sokszor az derült ki, hogy igen, vagy nem. De semmiféle tény nem támasztotta alá. És akkor mondtam, hogy ezért nem kellett volna elvárni, mert vagy ott volt, tehát ugye nem tudjuk, most már mindegy. És szerintem meg marhárna nem mindegy egy vált. Arra gondoltam, hogy ha meg akar erről valaki bizonyosodni, nyilván szégyell elmenni egy magánynyomozóhoz, és akkor én nem azt gondoltam, hogy én fogok újság mögött.

SPEAKER_02 57:19

Még egy látványok ezt már történt.

SPEAKER_01 57:22

hanem hogy. egy magányomozó iroda, akivel én felvettem a kapcsolatot, és akkor arra gondoltam, hogy ha jönnek olyan emberek, akik szükség van, nem kell oda menni, hanem akkor majd én leszek itt a híd. Mül nagyjából tudtam, hogy mit kell ahhoz kérdezni, hogy stb. De nem napéldául ez egy hülyeség volt, mert nemki nem akar. Irve egy ember volt, de ott meg a magányom azóírod, ez pokoli rosszul dolgo. Mindegy. Szóval, hogy ez például egy olyan ötletod, megpróbáltam, nem, ment nem ment meg.

SPEAKER_02 57:59

De kell annak végül is beféltek a megy.

SPEAKER_01 58:04

Tudom, hogy hogy kell leráni valakit, aki követ.

SPEAKER_02 58:07

Nem mondod.

SPEAKER_01 58:08

Hát ez az megtanított.

SPEAKER_02 58:10

Mint a filmekben, hogy és akkor bemész a vagyogy. Nem mondod, nem ezért csak neked legyen meg a ez a tudás.

SPEAKER_01 58:20

Kék sok.

SPEAKER_02 58:23

A keremályázás meg még csinálsz.

SPEAKER_01 58:26

Képzeld el, hogy ugye volt az a kiállítás, és akkor az ott jól sikerült, és megvették az összes kerályt. És akkor közben jött egy felül ez a ház, másfelől, meg most nem fogok még egy kiállítást, milyen alapon, meg egyáltalán. És most nincs célom. Már úgy célom, hogy a kerámiáknak nincs célja.

SPEAKER_02 58:52

Igából az volt a cél, hogy legyen egy kiállítás, és ezért kezdted el.

SPEAKER_01 58:55

Nem. Elkezdtem csinálni és jobban ment, mint várható volt, engem is annyira behúzott, és akkor itt gyűltek, és akkor eszembe jutott egyszer. Csak hogy mi lenne, mert ugye nem vagyok. nem kurrigálom picil, és akkor minden, hogyha lenne egy kiállítás. És akkor lette egy kiállítás, és akkor ott állok most, hogy de mondjuk ez nyilván egy télnek a dolga, hogy akkor, csinálok ezt azt, de hova vigyem? Vagy mi lesz vele? Mak csak úgy önszélúan magamnak, az is jó, csak nem tudom, nekem kell valamit tud, amifelé megyek.

SPEAKER_02 59:41

Érdekes, mert egy csomó ember meg azt mondja, hogy az alkotás örömély.

SPEAKER_01 59:44

Az is persze, persze, persze, de nekem kell egy plusz.

SPEAKER_02 59:47

Jó lehető most neked az alkotásörömre az otthon cseszné lekfelkészítést, nem tesz el is részt.

SPEAKER_01 59:54

Nagyon igen, nagyon-nagyon, meg az egész kert, meg a hát ugye nagyon meg vagyunk ijedve, ez a déházi tavak, hogy úgy megy le a vízszint és hogy mit lehet ott majd csinálni, és hogy egyáltalán odafigyel ránk valaki ebben az ügyben, szóval ez most nagypánik. Tehát, hogy néz ki a Velence. Hát ez valami.

SPEAKER_02 1:00:14

De megikől most ott próbálták valami kísérleteznek, most nem tudom, ilyen furrások, meg nem tudom, mi van, hogy hogyan lehet ott feltölteni.

SPEAKER_01 1:00:21

De hát ez van a ható, ugye is folyamatosan nyitják a bányákat, ami a közlekedő edény alapján egyre jobban viszi, mert nem töltik vissza vissza. Kéne történni, nem töltik vissza. Ez is mindegyben nem akarok belevenni, nem a podcast témája.

SPEAKER_02 1:00:39

Egyszer volt egyébként a másik podcastban a Futur Talksban, amikor a jövőről beszélgetünk. És most az ugrozd be, hogy te tartasz a jövőtől, hogy mit hoz a következő három öt év. Ugye most, mit tudom én, a tavak kiszáradása, vagy egyetem a klímaváltozás. Vagy hogy hogy lesz majd mondjuk az Irodádnak a jövője. Mi lesz a Rosivásó, hogy ezt téged így foglalkoztat?

SPEAKER_01 1:00:59

Hát gondolkozom persze, de nem félelemmel, mert az szerintem se van nem vezet. Ez megint az, hogy meg kell nézni, hogy mi a realitás, mi képzelhető el. Egy skálán a legrosszabb a legjobbik, mi az, amit én tudok tenni. És akkor gyerünk. De úgy szól én nem mondom azt, hogy kipusztulunk, és a Rozi, meg nem tudom, elvesztni az eszétl. Hogy nem paráztatom magamat fölöslegesen. Erttől autól egy kicsit félek, mert azért rengetegen beszénénk el, hogy mondjam, az egyetlen értéket, ami van az ember, illetve hogy van ott egy háza. Most képzeld el, hogyha az egy mocsár mellett. Most már arról nem is beszélve, hogy a bököly, meg a szúnyog, meg a lárva, meg a fertőzés, meg, amit tudsz, hogy azt valahogy meg kell oldani, de ezekben én bízom.

SPEAKER_02 1:02:02

De te magadban is bizon, nem? Tehát bizon abban, hogy te bármikor, bármilyen helyzetből ki tudsz el.

SPEAKER_01 1:02:08

Mondom, először a nyúl a reflektorba, és utána a terminátor. A nyúltól a terminátorig, az nekem ilyen 24 óra körülbelül.

SPEAKER_02 1:02:19

Azt nem tudom, nem megkérdezni, hogy azért ahhoz, hogy meg tudtál, ok, van a nyúl, de aztán mégis csak lesz belőle a Terminátor, és ahhoz, hogy Terminátor rá alakuljon, ahhoz azért kell egy barom egy olyan bizonyolni.

SPEAKER_01 1:02:29

Hát ezt nevelték belém a szüleim. Majd te megoldod. Azért az élet, hogyha folyamatosan vár tőled valamit, és nem akarsz folyamatosan kudarcot valami, ezért csak összeszed magad. És aztán meg már egy működési móddál válik. Todod? Hogy ha tudod, hogy neked kell megoldani, mert itt vagy a gyerekeddel, és nincs más, akire támaszkodsz, és akkor megoldod, és akkor rájössz, hogy ez megébként is úgy neveltek, hogy megy ez neked katika. És akkor az ember csinálja. És aztán kialakul tudod, mint ahogy edzel, és akkor az izmai azok egyre erősebbek lesznek, egyre jobban látszanak, mint tudom. Ugyanígy van ebben is a problémákkal, vagy a gondokkal, vagy a megoldandó feladatokkal inkább azt mondom, hogy rájössz, hogy azt is megoldottam, akkor majd most is megoldom, és akkor az is sikerült. És akkor egy idő után már, ha csak nem valami nem tudom, ilyen katasztrofáról vagy borzáromról van szó, tehát nem tudom az éghajlatvatozást megállítani. De vannak dolgok, akik érted? Az embernek fel kell mérni, hogy meddig terjed a kompetenciája, és ha azon belül meg lehet oldani a dolgokat, akkor megoldja. És aztán valamit meg nem tud, mert nincs fölötte hatalma. Azt is be kell nyelni, vagy tudni kell, hogy nekem idáig terjed, innől sajnos én már nem tudok meg.

SPEAKER_02 1:04:06

Amikor elején beszélgettünk, és ugye mondtad, hogy tulajdonképpen igazából mindig meguntad valahogy azokat a dolgokat, amiket csináltál, és akkor váltott el. De elképzelhető, hogy igazából nem meguntad, hanem igazából mindig muszál valami újat csinálni.

SPEAKER_01 1:04:23

Az abban tudjál magadnak bizonyítani? Nem a bizonyítás. Abszolút nem a bizonyítás. Nincely bizonyítási kényszer? Nincs. Abszolú nincs. Úgy tudok elengedni dolgokat, mintha sose lettek volna, hanem az élmény. Tehát, hogy olyan vagyok, mint a Delfin, aki szórakoztatja magát, vagy az én kutyám, melyik így dobálja saját magának a labdát és rottána tényleg. Ilyen vagyok én is. Kell, szórakoztatom magam, tehát hogy kell mindig valami, ami fejtörést okoz. Most például elkezdtem sakkozni. Mert azt mondtam, hogy az a demencia ellen isteni dolog, mert ugye az aztán tényleg, és egy nagyon édes, nagyon helyes, nagyon aranyos fiú jön hozzám hetente egyszer, és sakkozunk. Imádom. És annyit fejlődtem, hogy az elmondhatna. Az egy nagy sikerélmény most nekem, hogy sokkozom.

SPEAKER_02 1:05:23

Ez nekem most azért ad egy nagyon jó ilyen perspektívát, mert én anyukám ottárosztam, hogy engem nem tanítottak meg gyerekkoromban, és akkor. Nem mondom a telefonszámet ennek a csínálok. Elkezdünk briszezni képzeld, de pont azért, hogy akkor majd most.

SPEAKER_01 1:05:40

Elmentem egy briccs tanfolyamra. Az első óra végén úgy éreztem, hogy valószínűleg, hogy én hülye vagyok. Egy megveszekedett hangot nem értettem abból, amit beszélt az az ember. Plusz annyira nem is érdekel, hogy ezt Elmondom pedig egy csomók ártyátékot tudok. Soha többet nem mentem oda. Valami nem fog meg. Hiába döntesz úgy, hogy nem érdekel. De ez a sakk, pedig az apám, az fantasztikusan sakkozott, és a gyerek apja is. Tehük sakkoztak minden hétvégén. A gyerek kapja meg az én apám. És iszonyatosan oda sakkozók hülyeségeket beszélnek. Mondolkoznak, és azt se tudja, hol van, és csak azon gondolkozik, hogy ha oda lépés ő kijüti, akkor azt kijüti vagy nem. És akkor emlékszem sakkoztak, és a Rosi volt fél éves, és én otcsináltam valamit, én amerikai konyha volt csináltam valamit, és ott főztem meg tele volt a kezem, nem tudom micsoda, ott volt a Rozi szobája. 6 hónaposan, és mondom az apjának, mondom, Gyka, síra gyerek. Úgy azt mondta, sír a gyerek. Sír a gyerek, sakkondom. Ez már ez a családban ilyen szálló égett. Sírja gyerek, síra a gyerek sak. Szóval, hogy ez hihetetlen ez a sak. Ez tényleg egy komoly. Történt so fogok tudni nyilván komolyan játszani, de arra, hogy így hetente egyszer. Ez Isten, imádom. Annyira ilikai. dolog. És mondtam ennek a nagyon-nagyon cuki fiúnak, hogy nekem az a bajom, hogy nem tudok három-négy lépésre előre gondolkozni. És akkor jár egy ideje, és tűnünk, mert mindig mondom neki, hogy én mit gondolok, hogy kontroll. Úgy mondom, figyelme, ha odalépek, akkor te kiütöd avval, mert avval nem fog kiütni, és akkor én odalépek, és akkor odra. És azt mondja, számoltak most, hogy négy lépést gondolkoztál. Mert hogy az ember fejlődik, és ez annyira jó érzés, meg izgalmas. Én ha tudnék sokkozni, vagy szerintem olyan lennék, mint a tenisben a szabálonka. É lennék aztem a legagresszívvebb csak játékos a világon, aki létezik vagy kamadnak imádom már szóval ez nagyon jó.

SPEAKER_02 1:08:26

Én nem élveztem egy itt oltál, és nagyon szépen köszönöm, és most látok magam előtt, hogy két cselesznykött, sakát márat csinálsz hihetetlen vagy tél.

SPEAKER_01 1:08:36

Köszönöm szépen!

SPEAKER_00 1:08:39

Ézt szeretem altól tartok, hogy nincs velem egy ilyen megfelelősi kényszer, hogy úisten, de mennyire kevés dolgot értem el így. Ennyi dosse nem pont annyitom ennyit, el akartam egy picit többet. Most már a pszichológusommal tanulom, de előtte a dramaturg mondta, előtte pedig a művészeti vezető domaszínak, hogy kikapcsolás, lelassulás. És azért értem meg, és ez nagyon durva szerintem beteg megközelítés, mert ezt is a teljesítmény oldalról csinálom, hogy akkor tudok jobb teljesítményt adni, ha leállok néha. Az a lényeg, hogy a kéne az nagyon fontos, hogy kisröd az életedből, az bármibe, párkapcsolatba, karrier be valamibe, és az igény, a belső valami, hogy amúgy de mi az, ami belülr süt, az szintem számít.

SPEAKER_02 1:09:20

Te teljesen ki tudtad szűrni a kéne?

SPEAKER_00 1:09:23

Nagyon, nagyon durván jól haladok benne. Ezek a séták szerint a legfontosabbak, hogy meg volt, az, hogy megpróbáltad sikerült, vagy megpróbáltad nem annyira sikerült, de úgy mész előre, és még mindig nem jön össze, még mindig nem hívnak tévébe, vagy még mindig nem kaptam szerződést a Dumasziánztól. Olyankor még egy majdnem ugyanit ha belekolsz, akkor utána jön a siker és ott lakik. Nem a komfort zónán kívül, hanem a komfortzónán kívüli utáni sótlan sivatagban ott valahol elkezd jönni. Mind a két szemed elanist néz, én az egyik kell. Ez szaktura, hogy micsoda pazalást. Tény van egy extra.